Kelyhek Kettes

[- Mintha egy festett arc meg tudná mondani, mi a legnagyobb probléma itt…]

Irina Romanov
2000 október

Te is ott voltál Aubrey Chaisty híres utolsó mondatánál Prescott óráján: „Mi értelme az egésznek? Mire megyünk az egésszel, ha a világ közben úgyis széthullik körülöttünk? Senkit nem mentett meg a háborúban, hogy tudok lebegtetni egy könyvet.” Talán Te is belenevettél a markodba, amikor ezt kijelentettem. Vagy talán ugyanazzal az élettelenséggel bámultál kifelé, fókuszálatlanul, ami miatt annyian félnek tőled. Mert félünk tőled. Ezt tudod? Már nem is azért tartunk tőled annyian, mert idegen földről vagy, hanem mert olyan idegen vagy.
Félénken rád mosolygok, amikor összetalálkozunk a tanárnő irodájában. Zsebemben Doyle ücsörög, a hű békám, akinek a legszebb a hangja az összes közül. Mindkettőnk kezébe ad egy-egy pennát, illetve egy tekercs pergament, mely a kötelező kérdéseket is tartalmazza. Ironikusnak tartom, hogy a portréktól bezzeg meg kell kérdezniük, milyen panaszaik vannak, és ezeket lejegyzetelve eljuttatni az iskola vezetőségéig, miközben minket, diákokat soha semmiről nem kérdeznek meg. Láthatod rajtam, hogy szívem szerint tennék erre valami megjegyzést, de végül némán kisétálok a tanári szobájából a feladattal, hogy el tudjuk kezdeni a munkát. Még a vállamat se vonom meg – beletörődtem, hogy itt nem számítok. Ezt talán te is megérted, hiszen a Te családoddal sem bántak, bántunk valami szépen. Emlékszem, amikor az unokatestvéred a saját vérében ázott azon a bizonyos Halloweenkor, ezzel gazdagítva azokat a rémálmokat, melyek véletlenszerű időszakokban kínoznak. Emlékszem a bátyádra is, és nem csak arra, hogy egy ijesztő mardekáros volt Izlandról. A tanárok és a diákok egy része talán még tapsolt is, amikor eltanácsolták.
És persze emlékszem Rád is, milyen magányosan, magadnak valóan töltötted az első évedet. Láthatatlanul védett téged az ismeretlenség és a misztikum pajzsa, amitől egészen megközelíthetetlenné váltál. Pedig gondoltam rá, esküszöm, sokszor eszembe jutott, hogy egyszerűen odamegyek hozzád egy pohár meleg itallal, hogy megkérdezzem, hogy érzed magad.
- Mintha egy festett arc meg tudná mondani, mi a legnagyobb probléma itt… – suttogom séta közben. A pergament hónom alá csapom, a békámat pedig kihalászom a zsebemből, és a vállamra helyezem. Biztonságban kapaszkodik meg talárom anyagában. A Kövér Dáma az első állomásunk.
- Téged miért büntetnek? Irina, ugye? – bátortalanul kérdezem a lépcsőkön felfelé, biztosan jól tudom-e a neved. Pedig már jó ideje évfolyamtársak vagyunk.
- Ha a Kövér Dáma megint énekelni fog, akkor kiszúrom a fülem. – jegyzem meg. Szeretem, nagyon is szeretem az éneklést. Nem véletlen járok a kórusba évek óta. A Dámának azonban hírhedten hamis a hangja.

[- A festmények korlátozott tudattal rendelkeznek, és a legtöbb esetben az alkotóművész prekoncepciói szerint viselkednek, nem a portréalany szerint.]

k e l y h e k  k e t t e s e

 16+

  Tisztában vagyok az eltanácsolás lehetőségével, mióta Hagent elküldték, és tisztában vagyok vele, hogy sok tanár, közöttük a megtestesült mediokrácia, Prescott, alig várják, hogy lehetőséget találjanak. Érzem, hogy haragos vagyok a büntetőmunka miatt, amely véleményem szerint túlzott azért az apróságért, amiért a professzor kiosztotta azt rám. A harag valószínűleg egyfajta utóhatása, maradványa lehet annak a rengeteg emocionális traumának, bizonytalanságnak, melyet a Liliyával folytatott beszélgetésem okozott, mert valószínűleg nem éreznék így, ha nem egy héttel ezelőtt történt volna. Akkor még nem tudtam, hogy nővérem helyett nővérem számára eltaposandó ellenség vagyok, aki egy számára elfogadhatatlan ideológiát képvisel.

 Még kevésbé értem, hogy a hugrabugos lányt miért osztották velem együtt büntetőmunkára. Ott voltál az órán, amikor a professzor egyértelműen visszaélt a hatalmával, melyet kénytelen volt azért fitogtatni, mert nem képes fenntartani az órai érdeklődést és figyelmet. Az alapján, amit mondott, egyértelműen pszichológiai problémái voltak akkor éppen, és az, hogy Prescott ennyire érzéketlenül reagált, azt jelzi, hogy egyáltalán nem optimális választás a pozíciójára. Az én büntetésem is túlzó volt, csak kísérletet tettem rá, hogy ugyanolyan érzés-e csókolózni Michael Rosbyval a Hugrabugból, aki a N9 London St. Brutus sétány 2. III/17. címen él, mint ittas állapotban, és éppen arra járt. Valószínűleg ezért is nem ugyanarra a helyre osztott be minket.

 Ami a büntetőmunkát illeti, úgy érzem, hogy nem szolgálja igazán a pedagógiai céljait. A leghumánusabb, és egyébiránt leginkább tanító jellegű módszer az lenne, ha le kellene írnunk, hogy nem tesszük, amiért ideküldtek minket. Én soha nem szakítottam időt a portrékra, ez a büntetés akkor volna megfelelően hatékony, ha azt a célt szolgálná, hogy a diákok tiszteljék őket. Elhatározom, hogy ha idősebb koromban visszavonulok az ország éléről, hogy iskolát alapítsak valahol Izland legészakibb pontján, olyan magas tornyokkal, melyről látni Grönland partjait, pontosan megreformálom a büntetőmunka intézményét.

 - A festmények korlátozott tudattal rendelkeznek, és a legtöbb esetben az alkotóművész prekoncepciói szerint viselkednek, nem a portréalany szerint.- túl későn jövök rá, hogy talán iróniát használt a másik lány, de késő visszakozni. Ürességet, hányingert, szorongást érzek, ahogy eszembe jut, hogy semmilyen kontrollom nincs efölött, nem tudom ki és bekapcsolni az érzéseimet, mint világító mágiát, mely fényt ad a sötétben, és alszik, ha elvakít. Biztos, hogy más vagyok ebben, és tudom, hogy Liliya gyűlöl engem.

 - Igen... sajnos én csak a családi nevedre emlékszem. Hogyan szólíthatlak?- megpróbálok mosolyogni, de biztos, hogy lesz valami ijesztő, oda nem illő a mosolyban, ahogyan mindig, mert valahogy soha nem működik az, hogy megnyerő legyek. Kedves lánynak tűnik, de tudom, hogy a legtöbb hugrabugos félénk, talán Michael Rosby is azért tűnik másnak, mert már végzős. Véleményem szerint a házak elosztása ebből a szempontból nem jó, és a saját iskolámban, ha lesznek is, lehetőséget fogok biztosítani rá, hogy mindenki kipróbálja az összes házat, és legalább egy újraosztás történjen. Ha a jelenemet nézem, valóban megfelelő pozícióban vagyok, de lennének előnyei annak, ha mást is tanulhatnék. - Prescott megfogalmazása szerint az iskolához méltatlan módon viselkedtem egy ellenkező nemű diák társaságában. Michael szerint csak faszhiánya van, bár nem egészen értem, hogy miért kaptam pontosan büntetőmunkát, mert a tanár férfi reprodukciós szervekre vágyik.

 Ellenőrzöm a jegyzeteket, melyekkel a portrék kéréseit lenne szükséges rögzítenem. A portrék sokszor kérnek nem racionális dolgokat, egy például azt kérte tőlem, hogy forduljak meg, és a fejemmel erősen üssem meg a szemközti falat, mely minden bizonnyal felületi sérüléseket és agyrázkódást okozhatott volna.

 - A Silencio varázsige használata optimálisabb végeredményt eredményezne. A másik megoldás rontaná az esélyeid az elhelyezkedésben, és ha esetleg egyszer zenész lennél egyszer, a dobhártyák sérülése kifejezetten nehézzé tenné a tanulást... nem egészen értettem egyébként a pontos feladatunkat. Hány festmény véleményét szükséges kikérnünk? Illetve rendelkeznek ahhoz hasonló közös képviselettel, mint a kísértetek?- megnézem a békát, ami meglepő kissé a lány vállán, és csak most veszem észre. Nem tudom miért, de újra elmosolyodom a váratlanságán, ezúttal talán kevésbé ijesztő módon.

[- Sajnálom, nem ismerem ezt a szót. Mit jelent a prekoncepció? Egyébként Aubrey vagyok.]

Irina Romanov
2000 október

Választékosabban és szebben beszélsz, mint a legtöbb angol, és jóval tudományosabban. Hallottam, hogy a Durmstrangban más az oktatás, például nem SVK, hanem Sötét Varázslatok óráitok vannak. Ugyanaz, ami nálunk is volt másodévben, amit személyesen alaposan meg is szenvedtem. Undor tölt el, ha arra gondolok, a ti másik iskolátokban a mai napig ilyenekre tanítják a diákokat. Legalább mi, „sárvérűek” nem lehetünk a céltábla, hiszen eleve be sem engednek minket oda.
Végtére is ez még mindig jobb, mint a meghívásra lelkesen elmenni, majd életed legrosszabb időszakában a túlélést keresni a falak között, ami biztonságot és reményt ígért.
Talán ti is ezért mentetek el onnan? Mert ott rajtatok gyakorolták az átkokat? Hallottam, hogy az unokatestvéred beteg. Lehet, annyira gyűlöltek titeket, hogy megmérgeztek titeket?
- Sajnálom, nem ismerem ezt a szót. Mit jelent a prekoncepció? Egyébként Aubrey vagyok. – kissé leszegem a fejem a lépcsőkön felfelé sétálva, ahogyan beismerem a hiányosságomat. Egyáltalán nem így terveztem, amikor először felszálltam a vonatra, de mára már tudom, hogy nem én vagyok a legjobb tanuló. Nem is tudom igazán, hogy mit fogok kezdeni magammal, ha végre elvégeztem a Roxfortot. Igazán semmihez sincs kedvem. Talán majd eléldegélek a muglik között is valahogy.
- Michael… – gondolkozok egy kicsit, miközben elmeséled a büntetőmunkád történetét. Idegenek a szádból a szavak, mintha nem is a tieid lennének. Biztosan itt tanultad már valamelyik évfolyamtársunktól. Látom, hogy sokat lógsz Freyával. – Csak nem Michael Rosby? Tényleg együtt vagytok? – hallottam, hogy ő is büntetőmunkát kapott valamiért, de amikor őt kérdeztem, azt mondta, a birtokon kell a tökágyásokkal foglalkoznia, és nem velem lesz. Belegondolva az elmúlt időben Michael tényleg megváltozott volna. Talán szerelmes? És pont az izlandi lányba? Mellékesen elég sokan odavannak a felsőévesért, főleg a bulijaiért, nyáron én is elmentem egyre. Hamar képszakadás lett, Gregnek kellett hazavinnie, úgyhogy érdemileg többet nem tudok nyilatkozni róla.
- Ez egy kifejezés. Akkor szoktuk mondani, ha valaki, általában nőnemű, meg van keseredve az életben, ezért megtesz mindent azért, hogy másoknak is rossz legyen. – magyarázom el a számodra idegen szót. Legalább innen tudhatom, hogy annyival még sem jobb az angolod az enyémnél.
Látom, hogy tekinteted felkúszik a vállamra, Doyle-ra, és még el is mosolyodsz. Még sose láttalak mosolyogni, pedig kedvesnek tűnsz tőle. Látom, ez őszintén az állat szeretetének szól. Végül is nem lehetsz olyan rossz ember, ha ez a kis varangy megmosolyogtat. Főleg, ha te is csak egy áldozat voltál a régi iskoládban.
- Ő itt Doyle. A kórus varangyom. – megállok a lépcsősor tetején a Griffendél toronyhoz közel, a zsebembe gyűröm a papírokat, majd leveszem a varangyot a vállamról, és két markomba fogva feléd nyújtom őt. - Megsimogathatod nyugodtan, ártalmatlan. És igazad van, ha komolyan zenével akarok foglalkozni, akkor ez rossz ötlet… – biztosan láttál már a roxforti kórusban. Általában elöl, középen szoktam lenni, és gyakran kapok szóló számokat is. Minden ünnepen fel szoktunk lépni – legközelebb holnap, a halloweeni ünnepségen, de a tanévnyitók, zárók, valamint karácsonyi ünnepségek is ide tartoznak.
- Hat portré van a listán, úgy láttam. Legalább mindegyik a kastély legkülönbözőbb pontjain. – megvárom, hogy megsimogasd Doyle-t, ha szeretnéd, majd visszahelyezem őt a vállamra, a biztonságába.

[- Előzetes gondolat, idea egy dologról vagy személyről, azt megelőzően, hogy azt a személyt ismernénk. Evolúciósan előnyös lehet, például annak valószínűsége, hogy egy mantikór elevenen felfal, meglehetősen magas, de sokszor káros, például nem minden lengyel károkozó.]

k e l y h e k  k e t t e s e

 16+

  Kissé meglepődöm, és el kell gondolkodnom rajta, hogy a prekoncepció kifejezést tényleg jól használom-e. Az irodalmi művekben, melyeket angol nyelven olvastam, átlagosan 32-33 oldalanként biztosan előfordul ez a szó, jóval gyakrabban, mint ennél állítólag jóval gyakrabban használt kifejezések. A szövegkörnyezet alapján úgy gondolom, hogy a jelentése szempontjából optimálisan használom, de azért arra jutok, hogy megnézem majd a szótárban.

   - Előzetes gondolat, idea egy dologról vagy személyről, azt megelőzően, hogy azt a személyt ismernénk. Evolúciósan előnyös lehet, például annak valószínűsége, hogy egy mantikór elevenen felfal, meglehetősen magas, de sokszor káros, például nem minden lengyel károkozó.- pontos statisztikai kutatások hiányában nem mondok becsült értéket Aubreynak, már csak azért sem, mert a becsült érték igen magas lehet, elég magas hozzá, hogy prekoncepciónak tűnjön.

 Ránézek a lányra, mintha ki tudnám olvasni szemeiből a választ a kérdésre. Azt legalább gyorsan megértem, hogy átvitt értelemben kérdezi, nem arra kérdezett rá, hogy Michael láthatatlanul követ-e minket. Az meglehetősen furcsa lenne, és valószínűleg sérteni a Prescott által kitalált büntetőmunka  előírásait. A másik értelmezés kicsit furcsa, kicsit hirtelennek tűnik ahhoz képest, hogy most ismerkedtünk meg annyira, hogy megtudjam a teljes nevét, de talán ez a normális, normális emberek között. Pislogok, ahogy eszembe jut ismét Liliya.

   - Ez nézőpont kérdése. Azt hiszem, talán előjátéknak hívják angolul, amit hétvégén csináltunk, de még nem történt hagyományos értelemben coi... szexuális aktus. Amennyiben a körülmények lehetővé teszik, valószínűleg fog néhány napon belül.- gondolkodom rajta, hogy talán többet akar hallani, de egyelőre igyekszem szűkszavú maradni. Hallottam Hagen régi szobatársait beszélni az asztalnál kissé meglepő részletességgel egy aktusról, másfelől viszont tudom, hogy ennek negatívumai is vannak- például még mindig beszélnek páran arról a tavaly elballagott prefektusról, aki a szóbeszéd szerint négy vagy öt orgazmusban részesítette az egyik évfolyamtársát egyetlen alkalommal, és kentaur méretű nemi szervvel rendelkezik. Én zavarba ejtőnek éreznék hasonló pletykákat, és elképzelhető, hogy negatívan befolyásolni politikai ambícióimat.

   - Világos. Azt hiszem, hogy Prescott... professzor szótári példája lehetne ennek a kifejezésnek.- megpróbálok mosolyogni, ismét, röviden és enyhén. Azt találják a legkevésbé ijesztőnek, természetellenesnek tapasztalataim szerint, még ha tudom is, hogy ez az egész alig több, mint utánzás. Még ha tetszik is, hogy közös ellenségünket szidjuk, nem tudok elmosolyodni természetesen.

 A mosolyom sokkal könnyebben marad az arcomon a varangy láttára, csak több másodperc után veszem észre. Nem egészen értem, hogy mi váltotta ki, miért más ez, mint emberekkel, különösen, hogy rengeteg állat fél tőlem, saját macskám is inkább megtűr, mint szeret. Talán nem kedves a mosolyom, nem valami pozitív dolog jutott eszembe, hanem valami gonosz dolog, amit magamnak sem tudok megfogalmazni. Talán mindenki látja rajtam, rajtam kívül. Talán az is lehet, hogy az állatot nem érdekli, hogy hogyan beszélek, hogyan viselkedek. Majdnem olyan békés, mint egy mágia által nem érintett holttest.

 Még mindig a mosolyomat fenntartva kinyújtom a kezem, és lassan, óvatosan megsimítom az egyik ujjam végével Doyle fejét. Nem jut eszembe a gondolat, hogy bántsam, és amikor mégis, az elmém tiltakozik a gondolat ellen, olyan hevesen, hogy talán össze is roppanna, ha megpróbálnám. Az ő világa kedves, ártatlan és gondatlan, neki csak ugrálnia, brekegnie, aludnia és ennie kell, és szeretik, bármilyen viselkedést mutat. Neki nem kell megmentenie a világot önmagától, nem kell választania mások szeretete és a helyes között, nem kell irányítania semmit. Sokszor szívesen lennék Doyle.

  - Nagyon kedves. Biztosan nagyon szépen énekeltek együtt.- egy pillanatra eszembe jut, hogy talán megkérem, hogy énekeljen, de az talán túl személyes volna. Talán később. Talán hallani fogom külön úgyis, mert hallottam, hogy fellép a kórus. Bizarr, hogy Prescott veszélybe sodor egy ilyen fontos dolgot, mint a kórus azzal, hogy most büntet meg egy tagot.

- Ezek a festmények a közös képviselői a többinek? Mi alapján kerülhettek kiválasztásra?- attól tartok, hogy Prescott kizárólag a negatív logisztika alapján választott, mely esetben még felesleges is, arról nem beszélve, hogy nem éri el a célját. Nehéz belegondolni, hogy pontosan minek kellene eltántorítania ebben a feladatban, némi sétálgatás biztosan nem tudná elnyomni egy tinédzser reprodukciós ösztöneit. Talán az a módszer működne, amit Prescott előtt a másik faszhiányos tanárnak, Umbridgenak.

- Nem egészen értem ennek a büntetésnek a pedagógiai céljait. Igaz, Prescott nem igazán mutatta soha, hogy rendelkezne pedagógiai ismeretekkel.- talán az, hogy nem nevezem professzornak, beszédesebb mindennél. Mindenkit, még a velünk leggonoszabb durmstrangos tanárokat is annak neveztem, és még Vulkanov professzor is az. Prescott nehezen nevezhető másnak Prescotton kívül.