Victime de ma Victoire

[QUEEN'S GAMBIT]

QUEEN'S GAMBIT

Vanilla extract, fancy molasses, gingerbread spices.
Brown sugar, flour, salt, baking soda, eggs, unsalted butter.

        Anathema Avery óvatosan helyezte a nemrég elkészült, kedves, maci alakú csokoládét a csészékbe, és csak ezt követően vette szemügyre a Victoire által már kikészített hozzávalókat. A kislány hajában épp a masni is csálén állt, ahogy nagy igyekezetében még gyorsan egy pohár mandulát is a különböző kakaóporok, kancsó tej, és más elemek mellé helyezett a pultra, és aztán büszkén kijelentette, hogy enélkül nem is lehetne, meg különben is. A konyhát ekkor már lágyan színezte a vanília illata: nemcsak a készülő sütemények egy részét, de valahogy az egész hangulatot belepte, ahogy odakint a lassan szálló, nagy szemekben a föld felé igyekvő hópelyhek.
        Victoire végül kiegyezett a holland kakaóporral és a vaníliás, szintén medvét formázó sütemények egyik első hírnökével a maga forrócsokiját illetően - bár összevonta volna két szőke szemöldökét, ha hallja, hogy bárki is medvének nevezi a művét a maci helyett - és még arra is vállalkozott, hogy ő fújja meg mindkettőjük adagját. A lábait lóbálva figyelte, ahogy Anathema megkeresi a délután főszereplőjének meghívóját, a mézeskalács családi receptjét, és mikor abban bízott, hogy a figyelem elterelődött róla és a csálé masniról, gyorsan még egy kis tejszínhabot kanalazott az italába.

        - Jaj Victoire, láttam a kis vezércseled! Nem azt mondtad, hogy... - nem is annyira a várható válasz, mint egy különös hang miatt szakadt meg a mondat, Anathema pedig kipillantott az ablakon. A fehér tájban egyelőre nem látszott új alak, akiknek a jöttét a csilingelés volt hivatott jelezni, de talán a főkapun keresztül érkezett, vagy megint a kandalló rendetlenkedik. Igaz, hogy kicsit elhúzódott az idő, de Victoire ragaszkodott hozzá, hogy ezúttal több mindent is készítsenek, és el kellett mesélnie, hogy milyen elképzelései vannak a karácsonyi ajándékokat illetően, amelyeket biztosan nem figyelt meg a testvéreivel az egyik gardrób mélyén.
        - ...ezért nem tetszik, hogy nem mindenki így hívja. Mert királynőnek kellene lennie mindenhol! Mi az a vezér? Maman szerint valami török dolog, de akkor miért hívjuk így? - szerencsére a kislányt a legkevésbé sem feszélyezte azt imént hallott hang, és ha nem került volna épp a figyelem fókuszába, biztosan megszórta volna ismét a csokiját is. Nagyjából egy éve lehetett, hogy először átlépte Widow's Peak küszöbét, akkor még az angol táj iránt azóta sem különösebben elandalodó édesanyja kezét fogva, és gyorsan megszerette ezeket a foglalkozásokat. Ms. Avery, ahogy eleinte szólította, mindig izgalmas történeteket mesélt neki, sosem mondta, hogy túl sokat kérdez lényegtelen dolgokról, és azt is megengedte neki, hogy ő válassza ki a készítendő dolgok alakját. Ha az épület eleinte nem is keltett mély bizalmat a Weasley-családfa ezen leágazásában - Billt kivéve, aki maga is a rusztikus színekhez, anyagokhoz volt szokva, és szívesen játszott Fetti Winkssel, Widow's Peak őrkutyájával, amíg a lánya foglalkozásának végét várta - az itt töltött időt Fleur is több, mint megfelelőnek találta elsőszülöttje számára.
 
        Talán eleinte vonakodott elismerni annak lehetőségét, hogy a gyermekei mégiscsak az Egyesült Királyságban nőnek majd fel, várja őket a Roxfort, amelyet szintén némi ellenérzéssel vett tudomásul, mostanra azonban ezek a kedves hagyományok, illetve az angolság ilyenkor tapasztalható közelsége még őt magát is megnyugtatták. Emellett nem elhanyagolható előnnyel járt, hogy leánya hetente két délutánon pár órát egy kézműves foglalkozáson megismert, az anyósára olyannyira nem emlékeztető leendő medimágus társaságában tölt, aki ismerte a francia gasztronómia árnyalatait is. Fleur Weasley sok más üggyel ellentétben azt könnyen és hangosan elismerte, hogy még a Királynőre is szívesebben bízta a leányát, mint az anyósára, akinek első dolga volt mindig sopánkodni, hogy szegény Victoire otthon biztosan nem eszik olyan jókat, mint nála..

        - Ne haragudj, elkalandoztam egy kicsit. Ma is édesapád jön érted? - kérdezte gondterhelten Anathema, mert az ismeretlen érkező egyelőre nem bukkant fel a konyhában, és bárhogy próbált lábujjhegyre állva kivenni valakit a hóesésben, nem járt sikerrel. Lehetséges, hogy a mézeskalácsok végül a következő alkalomra maradnak, talán az utolsóra az ünnepek előtt, ami miatt azonban aggódott, hogy talán elmulasztotta azt az információt, hogy ma más érkezik a kislányért. Talán ennyire elbeszélgették az időt, talán annyira felelőtlen, hogy elfelejtette, hogy neki kellett volna hazavinnie Kagylólakba?
        - Je ne sais pas! Nem tudom. Vitatkoztak reggel valamiért, és hallottam Tante Ginny nevét is közben. Molly szerint Tante Ginny - ő nem szereti, ha így szólítom, tudtad? Maman szerint így kell, de Papa szerint az olyan furin hangzik - szóval Tante Ginny biztos büntetésben van, mert nem volt ott Papa szülinapján sem! Nem is tudtam, hogy a felnőttek is lehetnek büntetésben. Te voltál már büntetésben, mióta felnőtt vagy? - Victoire közben hangosan szürcsölve befejezte a forrócsokiját, és a pulton felejtett recepteket kezdte nézegetni. Anathemával ellentétben tökéletesen nyugodt volt a délután további részével kapcsolatban, bár arra szívesen választ kapott volna, vajon miért kerülhetett a nagynénikéje büntetésbe.

peppermint shortbread candy cane

gingerbread cinnamon crinkle cookies
sweet empty calories

Ahogy a havon át megközelíti Widow's Peak épületét, hálát ad a vízhatlanító bűbájért, amit a csizmájára szórt. Nincs nap, hogy ne vágyna a hóba, amint leesik, de a hó következményeire - a kényelmetlen, tapadós érzetre a zokniján szinte azonnal, a hidegben kipirosodó orrokra és a felerősödő náthára, nos, erre cseppet sem kíváncsi. Talán gyerekként könnyebb élvezni a behavazott decembert is, lecsúszni a domboldalon az apja építette szánkóval, amiről az anyja nem is sejtette, hogy a gondos sufnituningnak hála nem csupán egy sebességet tud, hógolyózni arra az egyre ügyelve, hogy ne dobják fülön egymást, forró csokit inni a kandallónál felmelegedve. Annyira szeretné, ha a karácsony közeledte egyszer az ő gyerekeinek is ezt jelenthetné - már ha lesznek, ebben a tekintetben egyelőre a bíróság nem ült össze ítélethírdetésre -, és amíg arra vár, hogy ez kiderüljön, nyugodtan elszórhatja minden feleslegesnek ítélt szabad percét Bill srácaira, akiket úgy szeret, hogy az már olykor határsértésbe torkollik. Nem egyszer kapta el Franci, pontosabban Fleur égnek emelt tekintetét, amikor a gyerekekkel együtt harcolta ki a nyári vízicsata meghosszabbítását, bár már mindannyian nyakig sarasak voltak, vagy édességet dugott nekik a kamrába, szigorúan csak ebéd utánra, mert tante Zsinni, ahogyan Francia, tehát Fleur nevezte, nehezen szokta meg, hogy tiszteletben tartsa mások szabályait. De mentségére legyen mondva, azért vitézül próbálkozott. Nem volt számára sem idegen mindaz, amiről Bill állította, hogy ez elengedhetetlen, a gyerekek egészséges növekedését szolgálja, mert a józan ész nem hagyta el teljesen, ahogyan érzése szerint az anyját hagyta el olykor, mikor nyíltan bírálta Fleurt, aki a nagy smotheringben megfojtja azokat, akiket mindennél jobban szeret. Molly Weasley persze, a jelek szerint nem utolsó e néven, valószínűleg tapasztalatból beszélt, de tante Zsinni bölcsebb volt annál, mintsem nagy plénum előtt erre felhívja a figyelmét.

Ahogy a szállingózó hópelyhek között a konyha ablakához lép, és beinteget, hirtelen nagyon, nagyon szabadnak érzi magát. Talán a hely miatt, Anathema kéznyomát viseli minden, a hótakaró alól kikandikáló örökzöld vagy kisebb rekettyés, és emlékeztetnie kell magát, hogy mindig vannak olyanok, akik felfoghatatlanul messzire szakadnak a családjuktól. Nos, ebben az esetben talán nem csak Anathema, hiszen Arcturus társasága sem volt különösebben ellenére pár héttel ezelőtt, és ahogy erre gondol, a biztonság kedvéért benyúl a táskájába, hogy kitapintsa Avery sálját, amit szándékában áll visszajuttatni a jogos tulajdonosához, amennyiben bájos, túlontúl érdeklődő unokahúga ezt nem szabotálja.
- Sziasztok! Hű, mi ez a finom illat? Ugye, nekem is csináltál, Chaton? - Elég csupán bedugnia a fejét az előszobába, még a kabátját sem vette le, de máris érzi az ínycsiklandó fűszerek kombinációját. Nehéz elképzelnie Widow's Peaket másként, mint karácsonyi lelkesedéssel átitatva, egyszer talán akkor is el kéne látogatnia ide, amikor Anathema nem hangolódik ennyire egyértelműen az ünnepekre, mert jelenleg hihetetlen, hogy létezik bármilyen más állapot is.

Bedugja a fejét a konyhába, és pár pillanatig csak elbűvölten nézi Victoire-t, hálát érezve azért, mert ezúttal büntetésben van, és mint büntetésben levő nagynéninek, neki kellett jönnie az unokahúgáért. Fleur biztosan büszke lenne, ha ezt látná, még akkor is biztos ebben, ha őbelőle történetesen soha senki nem akart kis demoiselle-t nevelni. Majd pedig belép a kapkodva befont hajával, bokáján harmokiázó zoknijával - ami a bűbáj következtében szerencsére nem csupa hólé -, és egy olyan várakozó mosollyal, amit csak ilyen fahéjillatú délutánokon szokott elővenni.
- Tante Zsinni szolgálatra jelentkezik. Szia Anathema, milyen csinos a blúzod, jól áll neked ez a szín! - hadarja el vidáman, mielőtt odaugrana, és elhalmozná medvepuszikkal Victoire kipirult kis arcát. Azért a táskájából kicsempészett és eddig a háta mögött rejtegetett sálat odadobja az egyik szék ülésére, remélve, hogy ott aztán tényleg senkinek nem fog feltűnni. Kit, ugyan kit hozna zavarba ebben a házban az A. A. monogram látványa?
- Korán jöttem? Az apukád a lelkemre kötötte, hogy ne késsek, mert akkor a kutyával kell játszanom, akit mellesleg még nem is láttam. - Azzal a pultra könyökölve alaposan szemügyre veszi a recepteket, amik Victoire előtt fekszenek kiterítve az asztallapon.

[QUEEN'S GAMBIT]

QUEEN'S GAMBIT

Vanilla extract, fancy molasses, gingerbread spices.
Brown sugar, flour, salt, baking soda, eggs, unsalted butter.

        Anathema Avery épp annyira értette bátyja barátainak közelségét - és az ehhez tartozó társasági vendégfogadás körülményeit, melyek Widow's Peak határain kívül helyezkedtek el - amennyire iskolai éveiben az lehetővé vált számára. Arról korának megfelelően mindig tájékoztatták, mi az elvárható, hogyan érdemes viselnie magát, még ha ezeket a háború alatt és épp Mr. Nott átka miatt meg is szegte, a jövő, melyet eredetileg kijelölt számára évszázadok szokása, ködbe burkolózott úgy, mint gyermeksége alatt. Arcturus Avery mindig népszerű volt, barátainak számát nehéz lett volna pontosan felmérnie, köztük pedig hölgyek is képviseltették magukat - akikről Arcturus Avery mindig sietett megjegyezni, kiváló társaság, tudományos érdeklődésű, szorgalmas társaság, egyszer csatlakozhatna a húga is, csak ez valahogy végül mindig meghiúsult..
        Így mikor Ms. Weasley felbukkant egy nagyon ismerős sállal a kezében, Anathema Avery egyáltalán nem gondolt arra, amire nem is lett volna szabad, sőt, a lehetőség sem érintette a konyha egyetlen sarkát sem. Talán nem is jutott volna hely számára, mert a kellemes melegben a vaniliás sütemény illata mindent betölteni látszott a délutánban.

        - Büntetésben? Nem, azt hiszem, felnőttként még nem. De egyszer, mikor gyerekként egy macska.. Oh, nézd! - egy pillanatra megijed talán Ms. Weasley felbukkanó arcától az ablakban, de Victoire épp háttal ül, és ha fel is merülne, bizonyára tiltakozna az ellen, hogy bármitől is meg tud ijedni, hiszen az kisgyerekek számára van megengedve. Sokkal kíváncsibb volt a ház még most is lerombolt részeire, a történetre, amelyet természetesen egyelőre nem oszthattak meg vele - Fleur szerint a legjobb talán az volna, ha ez a pillanat sosem következne be, remélvén, ezzel a Weasley-hősök kalendáriuma is zárva maradhat, a férje vonatkozó sikerein kívül természetesen - és gyakran kérdezett a szerinte ott fellelhető varázslényekről. Tante Ginny érkezése csak örömet jelentett számára, és annak lehetőségét, hogy talán tényleg tovább is maradhatnak még.
        - Tante Ginny, Tante Ginny! Miért dobtad el azt a sálat? És miért van nálad még egy? - a kislány hajába gondosan font masni ezt a pillanatot választotta, hogy végképp megadja magát a helyzetnek, és halk koppanással földet is ért, mikor tulajdonosa kíváncsian fordult a sál felé. Tudta már jól, hogy Tante Ginnynek izgalmas történetei, sőt, titkai is vannak, és azok közé a felnőttek közé tartozik, akiktől érdemes is megkérdezni azokat.
 
        Pár pillanatig csend volt - ami Victoire széles mosolyával éles ellentétben állt, utána már azzal kiegészülvén, mikor hatalmasat szürcsölt a kakaójából - aztán Anathema megpróbálta elterelni a figyelmet az iménti kérdésről. Udvariasan nem mert a sál anyagára pillantani az attól való félelmében, hogy maga sem tudna kíváncsiság nélkül válaszolni igazán.. Talán Ms. Weasley és a bátyja valamikor a közelmúltban időt töltöttek egymással a Minisztériumban? Hiszen ő csak ott látta mostanában Arcturust, aki szinte csak aludni járt haza, hálásan elfogyasztotta a reggelit, ebédet, olykor vacsorát, bár néha már az is könnyebbség volt számára, ha csak egy kis dobozban leadta azt a Minisztérium portáján, nehogy zavarja az épp készülő nagy projektben.. Zavartan elmosolyodott, önkéntelenül a füle mögé simította amúgy is rendezett fürjeit, és maga is a receptek felé fordult, miután felvette a kislány masniját, és az egyik jól látható székre helyezte azt.

        - Tulajdonképpen egyáltalán nem, mézeskalácsot készítünk, és Victoire.. - nem tudta befejezni a mondatot a kislány lelkesedése folytán, de talán épp ezért.. mégis a sál felé kalandozott, a monogramra, az ügyetlen, de ismerős öltésekre, melyeket negyedévesként ejtett még számtalan álmosító délutánon a Hollóhát klubhelyiségében. Nem volna illendő, és mégis.. biztosan van valamilyen tökéletesen érthető magyarázat, hiszen Ms. Weasley számtalan rokona dolgozik a Minisztériumban, Arcturus pedig udvarias fiú.
        - Ugye maradhatunk még egy kicsiiit? Kérlek, Tante Ginny, készíthetnénk hárman együtt mézeskalácsot! Nézd, milyen cukik lettek a kekszek és a csoki! Légyszi, Maman biztosan megérti majd! Utána megsimogathatjuk Fetti Winkst is, Papa mindig vele játszik! Most még alszik bent, de te is szeretnéd megsimogatni, ugye? Nagyon bundás! - az elsőre bizonyítékul rögtön felmutatta az egyik, maci alakúra formázott süteményt, és mosolya elárulta, hogy ezt több, mint perdöntőnek szánta a maradás kérdésében. Anathema közben megkereste a sok kézzel írt recept között azt, amelyet a lehető leggyorsabban elkészíthetnek, és előkészített egy tiszta, legkevésbé sem csorba pöttyös bögrét Ms. Weasley számára is. A sál rejtélye váratott magára a cukor, só, és minden jó után..