Soffi Lowe has invaded your world

[- Szaba...]

18+ - szexualitás, káromkodás, vallási gyűlöletkeltés, még több káromkodás

Ha tehetném, az egész kurva Karácsonyt meg sem tartanám idén. Tavalyig elhittem a hazugságot, amit a mézes-mázas fosról, a szeretetről terjeszt mindenki, hogy ilyenkor mindenki normális emberként viselkedik, hogy ilyenkor a család összegyűlik, és megpróbál tényleg család lenni. Persze, ahogy nézem a széfkimutatásokat a szobámba helyezett íróasztalnál ülve, tudom, hogy a nagybátyám már akkor azon dolgozhatott, hogy tönkretegye a családunkat, és talán már a ribanc húgom is kapcsolatban állt apámmal, és készen állt rá, hogy ellopjon mindent, ami mozdítható. Kétlem, hogy pár éve apámat a Karácsony megállította benne, hogy kinyírjon egy rakat menekülőt és nem kívánatost. A keresztények hülyeségeit és valósághoz való kötődését jól összefoglalja Szent Logaticus története, aki meg akart keresztelni egy trollt. Sok hülye csuhás geci.

 Ahogy Dracula felvisít, elveszek egy szelet almát a kis tálkából, ami pergamenek mellett van, és odanyújtom az asztal melletti állványon nyúló repülő rókának, aki szárnyai végén lévő kis kezeivel elveszi azt, hogy mohón a szájába tömje. Egy pillanatra rámosolygok, talán ő az egyetlen normális dolog ebben a családban, talán oda is csaphatnám neki a Travers nevet, de éppen elég nagy büntetés számára, hogy ma a leárazott almából kell ennie. Talán én is nevet váltanék, ha nem érezném úgy, hogy az összes fasszopó rohadék erre vár, és a Holdról is látszó orgazmusok lenne tőle, ha eladnám ezt a birtokot, és beköltöznék valami londoni lyukba. Meg kinek hiányzik, hogy még közelebb legyek anyámhoz? Ez a ház legalább elég nagy, szerencsésebb napokon olyan sokáig nem látom, hogy utána meg kell keresnem, hogy ezúttal nem fulladt-e bele a vízbe, mint pár napja majdnem.

 Csak egy kicsit olvasok tovább, azután dühösen leteszem a pennát. Két kurva hónap. Február 29., és nagykorú leszek, utána anyám már nem fog bejárást engedni a széfünkbe, Yuriát meg elvileg az a fogyatékos tekintetű koboldcsaj letiltotta fraud miatt a gringotts-i széfünk látogatásától. A zárat is kicseréltettem rajta, úgyhogy ha apám megint beszambázik oda, és a biztonsági szolgálat megint „római szalutálással” köszönti a Sötét Nagyúr emlékére, és kiküldik a mugliszületésű dolgozóikat kávészünetre, sem fog tudni bemenni. Anyám is alá fogja írni azt a betétlekötési megbízást, amit most összedobtam, és ami elvileg kitart addig, de tizenhat vagyok, és tudom, hogy elkúrtam valamit. A nagybátyám biztos talál rá valami megoldást, hogy kisemmizzen valahogy. Csak még nem tudom, mi lehet az- általánosságban úgy szokott lenni, hogy kitalálom, milyen undorító hülyeséget fog csinálni, megszorzom kettővel, és akkor talán, TALÁN, közel vagyok a valósághoz. Csak nem vagyok jó matekból, fogalmam sincs, hogy mi történik, ha kettővel megszorzom, hogy kibaszottul felvesz egy rakat hitelt a születésnapomra. Két rakat hitelt vesz fel?

 A frusztrációmat csak növeli, ahogy hátradőlök a székben, és oldalra nézve rájövök, hogy igen, bizony, nem csalás s nem ámítás, van egy egész nagy halomnyi házifeladatom. Egyszerűen nem értem, hogy miért kell pár tárgyból, Fawcett tárgya csak annyi kéne, hogy legyen, hogy hány hugrabugost tudsz egyszerre leverni, kettőtől kezdődne az átmenő jegy, és ha tényleg ki kell egyszer nyírnom Yuriát, Sullyvahnt és apámat, ez a könyv maximum akkor lenne hasznos rá, ha lenyelnék. Nem akarok tanulni, basszameg, nincs elég gondom? Majd később nekiállok.
 A legjobban most talán valamiféle buli dobna fel, baszással a végén, de az egyetlen, melyre talán hivatalos lehettem volna, Írország legdélibb részén van, és mivel nem tettem még le a hoppanálás vizsgát, és a házigazda mugliszületésű kandalló nélkül, valami nyolc óra lett volna oda az út, és még pénzbe is került volna. Valószínű segítene, ha egyedül csinálnám, és nem szoktam elzárkózni sem tőle, de úgy érzem, hogy hihetetlenül, végtelenül béna lenne. Cigim nincs már olyan sok, a stresszevés, mint szokás bevezetése meg aztán annyira hiányzik a repertoáromból, mint az évfolyamom felének, hogy megtanuljanak tíz éveseknél komolyabban veszekedni. Marad az eredeti terv, bármilyen rohadt béna.
 Miközben leveszem az ingem és ledőlök az ágyamra, kigombolom az övemet, és elkezdek inspirációt gyűjteni, egy pillanatra elgondolkodom rajta, hogy milyen béna ez az egész. Ez az egész év egy kibaszott nagy szopás, és már eszembe is jut, hogy talán abbahagyom, de az lenne aztán a legbénább dolog az összes közül. Ettől legalább a fejemben égő nyomás, sípoló lüktetés lassan alábbhagy, és már kezdem elhinni, hogy normális lesz minden, amikor meghallom, hogy valaki ugrál az ajtóm felé, én pedig sietve felrángatom a nadrágomat, mielőtt kopognak.
 
 - Szaba...- nem tudom elmondani a szót, már nyílik az ajtó, az érkező talán nem is hallotta, hogy tényleg beengedtem, én pedig már éppen készülök balhézni anyámmal, hogy mégis mi a búval baszott kurva életet képzel, hogy így besétál a szobámba, amikor rájövök, hogy nem ő az. Felülök, és egy kicsit csodálkozva nézek Soffi Lowera, aki csak így beengedte magát, és ha kicsit halkabban jön, már nem csak azt látta volna, hogy az övemet kapcsolgatom. Persze, tudom, hogy csak eljátssza, hogy ártatlan kis virágszál, akiben fel sem merül, hogy éppen nem akarom talán, hogy lásson, de ez akkor is röhejesen pofátlan.

 - Mit keresel itt?- alig rejtem el a frusztrációt a hangomban, mielőtt felállok, nem is nyúlok az ágyra gyűrt ingemért, ahogy lenézek rá. A híres vendégszeretetünk szerint most a modortalanság ellenére is kedvesnek kellene lennem, de mióta apám kinyírta a legutóbbi vendégünket, kinda elévültnek tekintek erre a koncepcióra. Meg amúgy is: ő nem vendég, hanem kém. Sullyvahn kémje. Vagy lehet, hogy magának kémkedik, de ez nekem tökmindegy, az biztos, hogy bármilyen pecsenyét is sütöget azon a képletes boomer tűzön, amit még akkor gyújtottak, amikor ez a mondás nem volt kurva cringe, én nem kapok belőle egy falatot sem.

 Későn kapok észbe, bár ebből a szögből talán nem látott rá, de az asztalomhoz sietek, és begyűröm a papírokat a fiókba, majd rá is zárom kulccsal kétszer az asztalt az üzleti titkaimra, amelyekért jöhetett. Igazán jöhetett volna egy perccel később.

P I N K ♡ M A T C H A

•     •    •     •    •     •     •  

౨ৎ ˚｡ ೀ

sleep tomorrow
but tonight go crazy
all you gotta do
is just meet me at the
아파트 아파트
아파트 아파트
•     •    •     •    •     •     •  

        Mikor megtudta, hogy látogatást tehet Traversék inkább erődnek, mint otthonnak tűnő kastélyában, több, mint lelkes lett - ami lelkesedést még az sem törhette le, hogy az apja további számára érthetetlen megjegyzésekkel tarkította a nem is annyira meghívást, mint parancsot. Soffit ez sosem zavarta igazán, izgatottan fészkelődött a szalon kanapéján, miközben próbált egyszerre figyelni arra is, vajon mit találhatna ki ajándékul az unokatestvérének, továbbá hogy mit is jelent valójában a zabigyerek kifejezés, amivel az apja épp illette a szerinte nagyon is csinos és kevéssé zabszerű Nialent. Még akkor is ezen merengett, mikor befejezte a sütést, és a biztonság kedvéért egy nagy masnit is kötött a kosárka fülére. Sullyvahn gyakran használt olyan szavakat, amelyeket értenie kellett volna, de talán késő is volt már hozzá, hogy beismerje, máig nem biztos a balkezes gyerek jelentésében.. Vajon Nialen azért olyan ügyes a kviddicsben?

        Princess Soffility mindig úgy élte meg ezeket a látogatásokat, mint aki hatalmas kalandra indul: bekapcsolta a cipője kis, eprekkel díszített pántját, megigazította a pelerinjét, vetett még egy utolsó pillantást a magas tükörbe, mielőtt meghallotta volna az apja türelmetlen hangját a kandalló felől. Tudta, hogy vendégségbe megy, bár ezúttal is csak ő, az apjának és nagynénjének halaszthatatlan elintéznivalója akadt, amit vele, mivel gyermek még, nem siettek közölni. Az ő feladata csupán az, hogy töltse az időt az unokabátyjával, és mivel máskor megtiltották neki, hogy Trollsbridge kandallóját átlépje - ilyenkor merültek fel azok a furcsa szavak, a fától messze gurult almával, de vajon milyen almával, ezt Soffi igazán sosem értette - így ez a lehetőség örömmel töltötte el.

        Emlékezett még a járásra, vidáman szökkellt a folyosón végig, integetett útközben az érdeklődő portréknak, és még egy dal is eszébe jutott a bányába igyekvő törpökről. Ennek eredete ismeretlen volt, de remekül lehetett a ritmusára ugrálni, és már attól sem kellett tartania, hogy Yuria felbukkan majd. Tőle most is félt kicsit még, bár az apja biztosította róla, hogy eltűnt és többet nem jön vissza: Soffi aggódott volna amiatt, vajon hová történt pontosan ez az eltűnés, de Princess Soffility maga is nagy kedvelője volt az izgalmas kalandoknak, és az unokanővére mindig kalandvágyó volt. Ő volt az például, aki akkor is mert csúnya szavakat suttogni a diáktársaiknak, mikor egy prefektus is meghallhatta azt: képzeletében a lány most elindult, hogy megtalálja a végzetét. A jó végzetét, amiről szép illusztrációk készülnek, nem azt, amit Sullyvahn szokott jósolni azoknak, akik nem fogadnak szót a szüleiknek...

        Dallamosan kopogott egyet, mielőtt benyitott volna: az apukája szerint Nialen naplopó volt, bár Soffi még sosem látta tényleg ellopni bármit is. Később Deckard elmagyarázta neki, miközben karján a kosárkával a kandallóba lépett, hogy ez azt jelenti, Nialen lusta fiú, de Soffi erről sem volt igazán meggyőződve, Nialen azokra a gyönyörű hattyúkra emlékeztette, akik könnyen lettek egy kicsit.. durcásak.
        - Haiiii Nialen! Oh, mi-mit csinálsz? - elejtette a kosárkát, ami szerencsére elég halkan puffant csak a pántos cipője orra előtt, így legalább azt biztosan lehetett tudni, hogy a macaronoknak, Nialen titokban kedvenc süteményeinek nem eshetett bajuk. Soffi kezeit a szeme elé kapta, megpróbált zavarában nem nevetni vagy kuncogni sem, mert ötlete ugyan nem volt, vajon miben is érhette az unokabátyját. Talán épp átöltözni készült, hogy elmenjen edzeni? Felüléseket végzett? Meg akart vizsgálni egy fura foltot a bőrén, mert ő is aggódik a helyes étkezés mellett is kialakuló szeplők miatt? Tudta, hogy az arca egy jól fejlett paradicsomra hasonlíthat most, és a fiú biztosan nem akar időt tölteni egy túl jól fejlett paradicsommal.
        - Én.. látogatóba jöttem hozzád, mert apukám és anyukád elmentek valamilyen ügyet intézni, és megengedték, hogy meglátogassalak! Hoztam neked.. valamit, tessék! Kérlek, ne haragudj rám! - felismerte azt a furcsa kis csípést a gyomra körül, amit Nialen hangszíne okozott, ezért gyorsan lehajolt, és a szobán ügyetlenül átlépdelve a kezébe adta a kosárkát. Remélte, hogy nem lett miatta mérges, nagyon szerette volna, ha újra kedvelhetik egymást.

[- Szerinted mit csinálok? TE mit csinálsz?]

18+ - szexualitás, káromkodás, vallási gyűlöletkeltés, még több káromkodás

 Én magam is megijedek, összerezzenek, ahogy Soffi leejti azt a kosarat. Nem ez lenne az első alkalom, hogy valaki besétál, miközben csinálom, most legalább volt időm felhúzni a nadrágomat, de azért egy kicsit érzem, hogy elvörösödöm. Látom, hogy ő is- bármennyire eljátssza az ártatlant, tudom, hogy pontosan tudja, hogy mi történik, és ő is szokta csinálni. Tizenhat évesek vagyunk, a legtöbben már dugtak az évfolyamon legalább egyszer, nehogy már úgy tegyünk, mintha nem tudná, hogy éppen mi történt? Ez a kibaszott baj ezzel az álcával: hogy túljátssza. Senki nem lehet ennyire ártalmatlan.

 - Szerinted mit csinálok? TE mit csinálsz?- csak egy pillantást vetek hátra, megállapítom, hogy az iratok rendben vannak, azután az ingemért nyúlok, és elkezdem begombolni. Irritáló, hogy pont így jött be, hogy még mindig akarom, és most el kellene játszanom, hogy ezt a kis játékot elhiszem. Tény, nem hallottam vissza senkitől sztorit arról, hogy kúrt volna vele, és Damien valahogy mindig tud mindent, de ez nem azt jelenti, hogy szűz. Meg ha nem is az, ingerültté tesz, hogy most tényleg úgy kell tenni, mintha nem tudná, hogy mit csinál minden kortársunk egyedül a kibaszott szobájában, amikor úgy van vele, hogy úgysem zavarja meg éppen senki a nyugalmát.

 Sóhajtok egyet, ahogy lenézek a kosárra. Eszembe jutnak emlékek róla, amikor együtt, még hármasban (néha négyesben, a bátyjával) játszottunk itt, amikor kis fasszopók voltunk, amikor apámnak volt még némi becsülete. Kurva, kurva, kurva régen. Akkor még talán tényleg nem kémkedett, akkor kedves volt, és tudom, hogy a mostani érzéseim gyengévé tesznek, mert ez egy álca. Éppen úgy, mint Yuriában, Soffiban sincs meg az, amit régen szerettem (apámban pedig talán soha nem is volt, mert egy patkány volt mindig).

  - Jó... nem haragszom.- begombolom az ingem, miközben végigmérem Soffit. Akármennyire eljátssza a kislányt, nem az a vibe sugárzik belőle, és az sem segít benne, hogy eltereljem a gondolataimat, hogy nincs meg az a tipikus hófehér-uncsi haj-márványkurva plain bitch hülyeség sem benne, amit a legtöbb aranyvérű ribanc áraszt. Mindig a különleges lányok jöttek be, és ő ellentétben Orinnal és a húgával, nem is fenyegetne instant kasztrációval az előző részéről (és most, hogy még mindig hangulatban vagyok, az sem hűt le eléggé, hogy unokatestvérek vagyunk).

 Egy pillanatra komolyan elgondolkodom rajta, hogy talán rákérdezek, hogy akar-e segíteni, ha már megzavart. Na, attól biztos kibújna a kurva szög a zsákból, nem hiszem, hogy elég dedikált hozzá, hogy dugjon azért, hogy eljátssza, hogy fogalma sincs semmiről. Ha meg mégis, kurva gyorsan kiderülne, hogy esetleg túl jó-e benne, mert egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy valaki megtanul direkt bénán baszni csak ezért? Végül a kosárka eltereli a figyelmemet, legalábbis egyelőre.

 Eddig nem mérgezett meg egyszer sem, és tudom, hogy kurva jól süt, úgyhogy mire végzek a teljes ingem gyors begombolásával, a zavarom után a haragom és a frusztrációm, illetve a baszhatnékom is valamennyire visszavonul. Már csak azért is, mert eszembe jut, hogy anyám megint átszambázhatott a bátyjához, hogy hülyét csináljon magából; ő lesz csöves, nem én, baszdmeg, ha ki is semmiz az a faszfej végül, én szerzek egy kurva állást, anyám viszont soha életében nem dolgozott, a férje halálfaló volt, a lánya meg eltűnt a faszba hatodévben, és ha kérdezik, gőze nincs, hogy hol van. Ja, a fia meg Nialen Fuckin Champion Travers, aki azt írta a Mágiatörténet RBF-jére, hogy Ranrokot kentaurok kúrták halálra (Asztrora meg nem ment el, mert helyette egy végzős griffendéles csajt kúrt egy eldugott teremben- nem volt jó, de az a jegy sem lett volna, amit az asztro tanár ad).

  - Van itt bodzaszörp, de nézhetünk mást a konyhában... mondták, hogy hová mennek? És köszi a süteményt. Mit sütöttél?- kinyúlok az ablakon, és beletörlöm a kezemet a hóba a párkányon, azután a talárba a fogason, és leveszek egyet a bögréim közül. A Marcangolás nagyúrost a Csillagok Háborújából, nem azt, amin Brittney van bikiniben.

  - Akkor, gondolom ketten vagyunk. Trus-t nem baszogatnám, ha nem életbe vágó, így is kurva nagy neki ez az erőd.- azt nem mondom, hogy második manót pedig nem tudtunk ide költöztetni (venni, csak mindenkinek ocsmány a szó). Úgyis tudja persze, hogy csórók vagyunk, valószínű jobban tudja, hogy pontosan mennyi pénzünk van, mint én- ő segít ellopni azt az apjának.