when icarus fell

Rory Foxgrove
2004 december

he arose wishing
for the world
to burn with him
music

Szüleimet nem ragadtatta el, hogy legnagyobb lányuk a varázsló törvények alapján nagykorú. Egész évben csak a téli és nyári szünetek alatt találkozunk, és persze, mit sem tudnak arról, hogy mit össze nem bohóckodunk abban a cirkuszban, ahol bűvészkedést tanulok hasznosabb dolgok helyett, és bukom a családi jegyet az Oxfordba is (bár a karácsony alatt tett megjegyzéseik alapján még nem tettek le teljesen erről), viszont természetesen nem lehet pillanatnyi nyugtom és szabadságom továbbra sem.
Jackson, a kirendelt sofőröm és testőröm kötelező kellékként kísér el Westfieldbe. Hiába próbálom elmagyarázni, hogy nincs olyan mugli fenyegetés, ami veszélyt jelentene rám, főleg, amióta szeptember elsején betöltöttem a tizenhetet, és nagykorúként legálisan varázsolhatok is. Pálcámra természetesen a már kissé viseletes Loro Piana vigyáz, a pálcám pedig rám biztosan sokkal jobban, mint ahogyan szerencsétlen testőröm, Jackson tudna.
Szüleim úgy tudják, hogy az egyik, karácsonyi ajándékként kapott cipőt szeretném csak kicserélni, mert a mérete nem lett megfelelő. Szinte sajnálom Manolo Blahnikot azért, hogy vissza kell vinnem – de mindez apró ár azért a pár órányi szabadságért, amit kaphatok. Már karácsonykor, a nagy családi meg nem értést követően küldtem egy baglyot Rorynak, hogy találkozzunk a két ünnep között, és szabadítson ki börtönömből.
A megbeszéltek szerint a cipőbolt hátsó kijáratánál találkozunk, amint a hadi tervem sikerre vezetem. A cipőcsere ügylete kellően hivatalos indok, a trükk pedig nem olyan nyilvánvaló, hogy a bébiszitterem kiszúrja a csalást. Kihasználom a pillanatnyi látszat nyugalmat, amíg Jackson telefonál, és arra vár, hogy a csere cipőt próbáljam – azonban ehelyett a hátsó, alkalmazotti kijáraton távozok elegánsan. Nincs feltűnés, nincs dráma. Legalábbis addig a pár percig, míg fel nem tűnik neki, hogy eltűntem.
- Szia, Rory! Ugye nem vártál rám túl sokat? Le kellett ráznom a bébiszittert. – köszönök Rorynak. Elég simán ment a dolog, de nem tudom, hogy ő mióta parkol itt. Hatodik évünket tapossuk együtt, és mindenki jól tudja, hogy hozzá kell fordulni akkor, ha egy kis felfordulásra vágysz.
- El se hiszed, milyen jó végre egyedül. Lépjünk mihamarabb, mielőtt észreveszi. De előbb… – előhalászom a pálcám a táskámból, és a staff kijárat kilincsére koppintok vele. Még a decemberi hidegben is kellően szokatlan a befagyott kilincs, amit a glacius varázsigével előidézek, de nem hiszem, hogy a muglik túl sokat fognak gondolni róla. Előbb-utóbb pedig majd kiolvad, komoly kárt nem okozok vele. Az ajtón lévő kis ablakon keresztül tekintetem még pont összetalálkozik Jacksonnal. Talán csak egy testőr, de annyira nem buta, hogy ne rakja össze a képet.