Scarlette Lena Storme

Scarlette Storme

alapok

jelszó || napfény, pitypang, kender, sprága ? legyen az a patkány sárga
teljes név || Scarlette Lena Storme
becenév || egyiket sem lehet igazán becézni
nem || nő
születési hely, idő || London,1980 április 12.
kor || 17
faj || ember
vér || arany
évfolyam || hatodév

a múlt

Szeretnél megismerni? Na jó, vágjunk bele. Egyszerű lesz, könnyen olvasható, s talán unalmas is, pláne akkor, ha valamiféle horror regényre számítanál. Tizenhét évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot a Szent Mungó Ragálykúráló Ispotály falai között. A Storme családba születtem, felmenőim aranyvérűek, így én is belecsöppentem ebbe az ízig-vérig ?tökéletes? varázsló társadalomba. Mégis, ha megismersz, rá kell jönnöd arra, hogy én nem vagyok olyan, mint a többiek, engem nem lehet csak úgy beskatulyázni az aranyvérűek közé. Nem ragaszkodom a normákhoz, nem nézem le a sár és félvérűeket, nem osztom az észt, nem gonoszkodom és nem szeretném azt sem, ha Voldemort tönkretenné az én kis világomat. Visszatérve az életemre, születésem után a nem túl nagy, ám annál varázslatosabb családi birtokunkra kerültem. Hála az égnek, szüleim felvilágosultak, s széles látókörrel rendelkeznek, így nem nevelték belém a normákat, nem köteleztek arra, hogy gyűlöljem azokat, akik nem egészen olyanok, mint mi. Sosem tettek különbséget az embertársaink között, s ebből értetődően én sem csoportosítom őket. Édesanyám, Margareth egy bájos és kedves nő, mesekönyv illusztrátor. Viccesen hangzik, de ő sosem vágyott nagyobb karrierre, nem akart auror lenni, vagy minisztériumi alkalmazott. Megelégszik azzal, ha a gyermekektől szeretetet kap. Édesapám, Vincent Storme. Hm, ő egy nehéz eset, minisztériumi alkalmazott. Kicsit szigorú, elég lobbanékony, karakán és temperamentumos. Le sem tagadhatná, hogy a nagyszülői részről rendelkezik egy kis olasz vérvonallal. Most úgy érzem, hogy mindkettőjüktől örököltem a tulajdonságaimat. Testvérem nincs és úgy tudom, hogy nem is lesz. Bár sosem lehet tudni, de azért kicsit furcsa lenne, ha 17 éves koromra meglepnének egy hugicával vagy egy öcsivel. Térjünk vissza hozzám, mivel egyke vagyok, talán egy kicsit jobban elkényeztettek a kelleténél, ebből adódóan elég hisztis vagyok, bár ahogy öregszem, talán sikerül elhagynom a folytonos kirohanásaimat. És akkor jöhet a gyermekkor. Húú, botrány. Izgő-mozgó kislány voltam, kíváncsi, cserfes, bájos, huncut. Imádtam az udvaron játszani, a virágok között sétálni, homokból várat építeni. Csupán csak egy gond volt, a családi barátunk kisfia. Elég sűrűn jártak össze a szüleink, így kénytelen voltam összefutni azzal a pimasz és rossz kölyökkel. Marcus Montgomerry?Jaj, állítom, hogy ő keserítette meg a gyermekkorom egy bizonyos szakaszát. Tudni kell azt, hogy én rettentő duci és túlfejlett kislány voltam. Hurka lábak, hurka karok, pufók fej, didik. Ő ezt kihasználva állandóan csak szekált és csúfolt. Pedig én csak a barátja akartam lenni, de ő ezt nem hagyta, keményen elüldözött maga mellől. Hogy én mennyit sírtam miatta. Pedig most nem is gondolnád ezt, de akkor még kicsi voltam és hittem a csúfondáros szavaknak. Hogy kiemeljek néhány ?kedves? szót: ducijuci, malacka, három púpú teve. Ugye mennyire sértő? Most már csak nevetnék ezeken, de akkor?Nem fokozom tovább. Tizenöt éves koromig tartott ez a sanyargatás, utána valami változott, de erről majd később?

Szóval, ha éppen nem Marcussal és a szüleivel kellett töltenem a napot, akkor anya körül sündörögtem, segítettem neki a rajzok színezésében és balettre jártam. Anya, mikor látta, hogy mennyire szenvedek a duciságom miatt, úgy döntött, hogy próbál rajtam segíteni valamilyen mozgással. Csak tudnám, miért pont a balettet választotta. Az egész csoportban egyedül én néztem ki úgy, mint egy hatalmas vattacukor. Nehezebben hajtottam végre a gyakorlatokat, az elején nem is szerettem, de a lányok nem viselkedtek úgy, mint Marcus, így a végére megszerettem a balettot. A tanárom egy oltári jó fej fickó volt, mugli. Néha, amikor volt egy kis szünet, régi, fekete-fehér filmeket mutatott nekünk. Mickey egéren keresztül az Óz, a csodák csodáján át a Casablancáig. 10 éves voltam, amikor végignéztem azt a filmet. Annyira romantikus volt, akkor teljesen beleszerelmesedtem Humphrey Bogartba. Kislányként sokat is álmodoztam az esküvőmről, hogy milyen lesz, s a lovagomat valahogy mindig Humprey képében képzeltem el. Le sem tagadhatnám romantikus létem.

Eljött a várva várt pillanat, amiről apáék annyit meséltek nekem. Végre, megismerhettem a híres-nevezetes Roxfortot. Csodálatos nyári délután volt, éppen a kutyámmal játszadoztam a kertben, amikor az ölembe hullott egy levél, s egy bagoly repült el a fejem felett. Felcsillant a szemem, már tudtam, hogy igen, ez az a boríték. Széles vigyorral rohantam be a házunkba, s anyáékkal közösen nyitottuk ki a borítékot. Felvettek, ó igen. Már annyira vártam ezt a pillanatot, hisz hónapokkal előtte különös dolgok történtek körülöttem. Felreppentek a levelek, elmozdultak a kanalak. Olyan volt, mintha telekinetikus képességem lenne. Persze, ez csak azt jelezte, hogy én is boszorkány vagyok. Annyira örültem.

Maga az épület csodálatos volt, hogy a hozzá tartozó birtokot már ne is említsem. Beleszerelmesedtem a tájba, az illatokba, a színvilágba. Tanulmányaimat pufi külsőmmel kezdtem el, továbbra is akadtak olyanok, akik csúfoltak, de 14 éves koromra ez lepergett rólam. Már nem érdekeltek, bármit mondtak, kinevettem őket és ha hiszed, ha nem, már jól éreztem magam a bőrömben. Rengeteget mosolyogtam, jóízűen kacagtam, ezt néha irigyelték is tőlem. Ismételten meg kell említenem Marcust. Jó modorához híven semmit sem változott, továbbra is folytatta otromba viselkedését, kibeszélt másokkal, próbált lejáratni, de ekkor már nem érdekelt. Kiálltam magamért, s ha kellett, akkor le is teremtettem, persze csak úgy, ahogy egy hölgy leteremthet egy urat.

Tanulmányok. Imádtam, imádtam és még most is imádom. Annyira jó tárgyakat veszünk, olyan érdekesek, izgalmasak. Kedvencem a bájitaltan a bűbájtan és a seprűn repkedés. Ezektől néha olyan kis gonosz boszinak érzem magam.

És akkor jöhet a változás, amit korábban már említettem. A tizenötödik nyaramat Franciaországban töltöttem, egyrészt, szüleimnek ott volt egy kis dolga, másrészt szerették volna, ha megismerkedem Európával, s látok néhány új dolgot is. Három hónapot töltöttem ott, s fogalmam sincs, hogy mitől, talán a levegőváltozásnak köszönhetően, vagy a víznek, vagy ki tudja, hogy minek, elkezdtem fogyni. Nem kell szörnyűségre gondolni, nem lettem olyan, mint egy fogpiszkáló. Egy igazán nőies alakot vettem fel, s azért maradt rajtam fognivaló. A balettnek köszönhetően a tartásom is szép volt, s hirtelen olyan dolgokra lettem figyelmes, amit korábban nem tapasztaltam. A fiúk megfordultak utánam az utcán, füttyentettek, s beszélgetésbe elegyedtek velem. Nem mondom, elsőre elég meglepő volt, de nem mondom azt, hogy nem tetszett. Ez teljesen feldobott és extra dózisban nőtt az önbizalmam. Ott, Párizs utcáin csattant el az első csók, a francia csók.

Nesze nektek Marcus félék?A Roxfortba egy új Scarlette tért vissza, a többieknek leesett az álla, csodálkozó pillantások meredtek rám a folyosókon, amerre csak sétáltam. Ezt annyira élveztem. Elkezdtem nőiesebb ruhadarabokat hordani, s egy kis sminket is használtam, kiemelve az ajkaimat, s a szemeimet. Ettől a pillanattól kezdve udvarlókban sem szűkölködtem, de egy-két tinédzser románcon kívül egyébről nem mesélhetek. Nem azért, mert nem lett volna rá alkalmam, de akármennyire is olyannak tűnök, akit könnyű elcsábítani, ez igazából nem így van. Annak ellenére, hogy romantikus vagyok, nehezen esem szerelembe, s bevallom, idáig még nem is nagyon akadt olyan fiú a Roxfortban, aki úgy igazán megdobbantotta volna a szívem, s akire azt mondanám, hogy húúú, Ő az.

Most hatodéves vagyok, élvezem az életet, az iskolát, a barátaimat. Rengeteget olvasok, olyan sok érdekes könyv van és oly sok tudásra lehet belőlük szert tenni. Imádok nevetni, jóízűen kacagni. Ha tehetem és a szabályzat engedi, elutazom Londonba, s beülök egy moziba. Akár órákon át tudom nézni azokat a fekete fehér filmeket.

jellem

Vidám vagyok, mosolygós, élettel teli. Élvezem az életet, barátaimat, családomat. Intrikáktól mentes az életvitelem, nem kedvelem a surmókat, bunkókat, Marcus féléket. Senkit sem ítélek el a származása és cselekedetei alapján, azonban nem kedvelem azokat, akik otrombán viselkednek. Ha lehet, kerülöm az efféle személyiségeket, így érthető az is, hogy nincs túl sok barátom a mardekár házából. Talpraesettnek érzem magam, ha beszólnak, visszaszólok, imádok viccelődni, szeretem tekergetni a hajamat. Már nem veszem fel mások sértegetéseit, csak mosolygok rajtuk. Szeretek kacérkodni másokkal. Imádok tervezgetni, néha elgondolkodni azon, hogy miért asztal az asztal, vagy milyen csodákat rejthet a világűr. Szeretek szépen öltözködni, néha talán már túl dögösen. Ebből adódnak persze a félreértések, de nem adok a pletykákra, s az ostoba találgatásokra. Néha hisztis vagyok, főleg, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném. Talán egy kis önzőség is szorult belém, talán az egykeség miatt. Szóval, szeretem azt, hogy ami az enyém, az csak az enyém legyen?Szeretem a fekete-fehér filmeket. Röviden ennyi, bár úgysem tudnék leírni mindent, az túl hosszú lenne.

apróságok

mindig ||
-   növények, kertes ház
-   napfény
-   tenger
-   friss illat
-   könyvek
-   fekete-fehér filmek
-   romantika
-   izgalmas, lebilincselő témák
-   humor
-   Muffin, a kutyusa

soha ||
- Marcus
- rosszindulatú emberek
- fogyókúra
- büdös szagok
- agresszív emberek
- magány

dementorok || Legrosszabb emléke az, amikor a lába beszorult a kerítés közé. Azt hitte, hogy le fogják vágni, mert csak így szabadítható ki. Éppen ezért retteg a kerítésektől.
mumus || Bohóc, fél a festett bohócoktól.
titkok ||
-   dohányzott három hónapig
-   volt már ittas
-   vonzónak találja Marcust

rossz szokás || Csavargatja a haját, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretné, akkor csücsörít az ajkaival, s lebiggyeszti azokat.

a család

apa || Vincent Storme , aranyvérű 50
anya || Margareth Storme, aranyvérű, 47
testvérek || -
családi állapot || -
állatok || Egy szép kutya, Muffin.

külsőségek

magasság || 168 cm
tömeg || Ilyet nem illik kérdezni.
rassz || európai
szemszín || kék
hajszín || barna
különleges ismertetőjel || -
kinézet || Milyen első benyomásra? A legtöbbeknek tátva marad a szája. Nem azért, mert ő lenne a legszebb a világon, hisz nem tökéletes. Mégis , olyan kisugárzása van, hogy az elnyomja azokat a hibákat. Az arca szép, alakja nőies, kerekded formákkal bír. Van rajta egy-két kiló fölösleg, de ez fel sem tűnik, mivel tudja, hogyan öltözködjön. Dekoratív, nőies ruhákat hord. Alap sminket használ, ajkait rúzzsal emeli ki, szemeit fekete szemceruzával, szempillaspirállal. Szereti a magassarkú cipőket, mivel azok vékonyítják a bokáját, s meghosszabbítják a lábait. Néha napján, ha olyan kedve van, kicsit lazít a helyzeten, s olyankor akár egy farmert is felvesz valamilyen pólóval, pulóverrel. Nem igazán foglalkozik mások véleményével.
egészségi állapot || allergiás a méhcsípésre, alacsony vérnyomás

a tudás

varázslói ismeretek || Bűbájtanból és bájitaltanból nagyon ügyes, ezek a kedvenc tárgyai.
mugli képzettségek || Balett , alap francia nyelvtudás a kint töltött három hónap miatt.
pálca típusa || 13,5 hüvelyk, tiszafából, egyszarvúszőr maggal.
különlegesség || -

szerepjáték-példa

Milyen csodálatosak ezek a csillagok, elképesztő. Éjszaka egész más arcát mutatja felénk a világ, ez is egy szépség, akárcsak a nappal. Vajon milyen messze lehetnek ezek a csillagok? És a Hold? Bárcsak utazhatnék az űrben. Hmm, mondjuk így sem rossz, seprűről egy fokkal közelebb kerültem ezekhez az égi villanásokhoz. Pezsegtek bennem a gondolatok, mint apró buborékok a szénsavval dúsított vízben. Mi tagadás, csodás volt a kilátás a Nimbusz 2008-ról nézve, annak ellenére, hogy ezt elvileg nem szabadna. Ugyanis a ház szabályai közé tartozik az is, hogy tanításon kívüli időszakban kizárólag a kviddics edzés során emelkedhetünk a magasba, akkor is felügyelettel. Én ezt a szabályt kicsit megszegtem, s a késő délután folyamán egyedül gyakoroltam, mivel annyi dolgom van iskola után a továbbtanulás miatt, hogy erre már csak hat óra után jut idő. A tanulás mellett pedig nagy szenvedélyem a repkedés és ha ezt nem csinálhatnám, akkor azzal egy részem veszne el. Éppen ezért kénytelen vagyok ilyen késői órákban gyakorolni. Általában sötétedés előtt végzek is és időben visszasétálok a Roxfort falaki közé, a mai napon azonban kicsit tovább maradtam, innen néztem a naplementét, s egy kis óvatos repkedés után megálltam , hogy alaposan szemügyre vegyem a csillagokat... Káprázatos látvány volt, de eljött az idő, hogy visszatérjek a földre. Meg is fordultam a seprűmmel, próbáltam alacsonyabbra szállni, ez sikerült is, a sötétség ellenére. Elindultam lassan, óvatosan, fülelve, s figyelve az iskola fényeit. Tudtam jól, hogy a pályán nincsenek fák, ezért nem is kellett attól tartanom, hogy valamelyiknek nekirepülnék. Azonban hirtelen, 4-5 denevérből álló "hadseregbe akadtam", akik a semmiből tűntek elő. Elvileg kikerülhettek volna, de nem így történt, s a csapkodásaiktól és közelségüktől eléggé megijedtem. Nem , mintha félős lány lennék, de esti időszakban ezek a nem túl szép állatkák elég ijesztőek tudnak lenni. Az "ütközés" megtörtént, ijedelmem hadonászásba csapott át, ami annyit tett, hogy kezeimmel elengedve a seprűt, próbáltam elhessegetni a közelemből a kis ártatlanokat. Ilyenkor mondják azt, hogy gondolkodj, mielőtt cselekszel. Ez a pár pillanat elég volt ahhoz, hogy elfeledkezzem arról, hogy lábaim nem épp a talajt súrolják, sokkal inkább a levegőt. S mivel mindkét kezemmel elengedtem a seprűt, ebből következett az, hogy irányítás nélkül automatikusan süllyedni, khm, inkább zuhanni kezdtem lefelé. Mint mindennek, ennek is megvolt a pozitív és negatív oldala. A pozitív része az volt, hogy sikeresen elkerültem a denevéreket, a negatív...hm, talán nem kell magyaráznom, hogy a zuhanás mennyire negatív eseménynek számít. Erre nem készültem fel, a talaj egyre jobban közeledett, én pedig csak egy sikításra voltam képes. Ahelyett, hogy ésszel előkaptam volna a pálcámat nadrágom hátsó zsebéből, ahelyett inkább a hangomat tornáztattam. Pedig holnap még csak énekóra sem lesz....szóval zuhantam és zuhantam és sikítottam....

egyéb

-