Sophie Shan

SOPHIA MARION SHAN

alapok

jelszó || Csíny letudva!
teljes név || Sophia Marion Shan
becenév || Sophie
nem || nő
születési hely, idő || 1980. november 30. Southampton
kor || 16
faj || ember
vér || félvér
évfolyam || 5

a múlt

Southamptonban születtem 1980. november 30-án. Apám, Augustus Shan, Egyiptomban dolgozó átoktörő nem igazán örült érkezésemnek, mert Amelia után szeretett volna egy fiúgyereket is. Ez meg is látszott későbbi viselkedésén: akárhogy igyekeztem, valahogy nem tudtam annyi elismerést kicsikarni tőle, mint amennyit az öcsém, vagy akár a nővérem kapott. Utálni nem utált, ezt éreztette, de mintha nem találtuk volna meg egyszerűen a közös hangot. Anyámmal (aki aurorként dolgozott házassága előtt) természetesen jobb volt a helyzet: ő közvetített, mikor elbeszéltünk egymás mellett, és "fordított", ha félreértettük egymást.
Már a kezdetektől a varázsvilágban való helytállásra készítettek fel mesélés és magyarázás (na meg kikérdezés) útján. A pálcának és üstnek azonban a közelébe sem engedtek, így csak elméleti téren indultam némi előnnyel. Először úgy hat-hét évesen mutattam jelét varázserőnek, a történetet pedig már többször is elmondták- valahogy mindig más változatban, ahogy én emlékeztem rá. De hát ilyen az emberi memória...
Szóval, az én verzióm szerint épp rokonlátogatás volt nálunk, nagynénik-nagybácsik és hasonló rémség. Tudjátok ti is, milyen az, "cuki" kisgyerekként, mikor mindenki az arcodat csipkedi és alig bírnak betelni veled... Miután az első hullámot átvészeltem maradandó károsodások nélkül (ergo képes voltam annyira mozgatni a számat, hogy ehessek is), mind az asztalhoz ültünk. Nagyon éhes lévén alig vártam, mikor teszi le anya a finom sültet, és szokásomhoz híven annyira türelmetlen voltam, hogy nemcsak, hogy előre kinyúltam a csirkecombért, hanem még az is elindult felém... és félúton beletoccsant a szószostálba. A varázserőm feletti ujjongást elnyomta a női rokonok sipákolása, hogy milyen nehéz lesz ezt kimosni a drága terítőből, apám szemében azonban mintha büszkeséget láttam volna, így végül is nem zavart. Vacsora után annyit mondott, hogy holnap a dolgozószobájában elkezdjük a tanulást, úgyhogy készüljek fel és ne késsem. Alig vártam, de kicsit csalódnom kellett. Mint afféle gyerek, nehezen értettem meg, hogy a pálcához és az üsthöz miért nem engednek, pedig vagy százszor elmagyarázták nekem a kiskorúak bűbájgyakorlását korlátozó törvényt- valahogy nem láttam értelmét az egyoldalú elméleti oktatásnak.
Nem sokkal a varázserőm felszínre kerülése után, hét éves koromban született meg az öcsém, Florian- ez örömet hozott a szüleimnek... nekem viszont újabb konkurrenciát. Hiába volt még csak csecsemő, tudtam, hogy pusztán azzal, hogy fiú lett, apám képzeletbeli rangsorában fölém került.
Ezt azonban igyekeztek palástolni: ugyanolyan iramban folyt oktatásom, mint addig, ahogy a nővéremé is, akivel nyaranta (már mikor apu nem vitt el minket Egyiptomba, ahol némi arab nyelvtudást is magunkra szedtünk) seprűre kaptunk a határban, szigorúan ügyelve, hogy ne vegyenek észre minket- ha ez megtörténik, azt jobb volt nem elképzelni, mit kapunk apánktól.
Így telt az idő, míg egy nap a nővérem levelet kapott- a Roxfortból. Kisebb ünnepséget rendeztünk neki szokáshoz híven, ám én mégsem tudtam maradéktalanul örülni. Mivel alig éltek a környéken varázsló ismerőseink, nővéremen kívül egy korombelivel sem találkoztam, barátomnak pedig pláne csak őt nevezhettem.
Egy évig alig vártam, hogy én is mehessek. Egyrészt, iszonyúan hiányzott, hisz a nyári-téli-tavaszi szünetek aligha elegendőek egy egész év bepótlásához, másrészt a mesélések alatt elképzeltem magamnak a kastélyt, és szerettem volna tudni, igazam volt-e.
Beosztottak, elkezdődött az iskola. Az akadályokat, hála az elméleti alapozásnak, jól vettem a tanórákon, tanórákon kívül pedig nővérem segített, hogy zárkózott jellemem ne legyen káromra. Az átváltoztatástant és az SVK-t megkedveltem, de a bájitaltant és a gyógynövénytant nagyon nem- mindkettőből ügyetlen voltam, hiába tudtam az elméletet.

jellem

Elég visszahúzódó és félénk vagyok, nehezen oldódom fel, ennek ellenére türelemetlen természettel "áldott" meg a sors, ezért néha hamarabb beszélek mint gondolkodom a zárkózottság ellenére. Heveny igazságérzet is társul ehhez, ezért a türelmetlenség főleg akkor jön elő, ha ezt sérülni érzem, tehát, ha valakinek (nekem vagy másnak, mindegy) igaza van szerintem, más pedig megalázza vagy ezt nem ismeri el. Mugli rokonaim ezért tipikus Nyilasnak neveznek- a varázsló-ág csak annyit mond, kétségtelenül a Jupiter befolyása alatt állok. Ez talán meglátszik abban is, hogy szeretem a sportokat, így a kviddicset is, és jól repülök.
Valamiért a kedélyem hullámzik az apám iránti heveny megfelelési vágy és a tökéletes közöny között- ez utóbbi akkor jön el, mikor már torkig vagyok azzal, hogy olyanért "büntet", amiről egyáltalán nem tehetek- nevezetesen, hogy nem fiúnak méltóztattam születni.

apróságok

mindig ||
- grillcsirke
- Csoki és midenféle édesség (kivéve egyet, lásd lentebb)
- állatok úgy általában
- fekete, piros és kék színek
- repülés (csak seprűn és esetleg hippogriffen!)
- rózsaillat
soha ||
- fehér csoki...
- patkányok... fujj...
- lecsóóó...
- esős idő (mert bezárja az embert)
- várni. Időpocsékolás.
dementorok || általános lehangoltság, gyengeség és hideg. Semmi extra.
mumus || Én magam egy sötét szobában. Félek a sötétben...
titkok ||
- Pár rosszabb jegyet elsumákoltam
- nyári titokban cigizés- egy életre elvette a kedvem...
- Elloptam egy cserepes virágot egyszer, mikor nagynénéméknél voltunk.
rossz szokás ||
- Körömrágás
- Idegességemben, vagy ha úgy érzem, nekem van igazam, visszabeszélek tanárnak/idősebbnek egyaránt.

a család

apa || Augustus Shan (40), aranyvérű
anya || Rose Evergreen (35), félvérű
testvérek || Amelia Shan (17), Florian Shan (9)
családi állapot || még csak az kéne...
állatok || Hógolyó, az öt éves hóbagoly.

külsőségek

magasság ||170 cm
tömeg ||60 kg
rassz || európai
szemszín ||zöld
hajszín ||világosbarna (a fahéj-fajtából)
különleges ismertetőjel || fekete, virág alakú hajgumi a lófarokban
kinézet || Félhosszú, világosbarna, egyenes haj, világoszöld szem, pirospozsgás arcbőr. Egyenruhán kívüli viseletemnek nincs meghatározott stílusa: ha valami egyszer tetszik, azt felveszem és kész. A körmeim hosszúak (annak ellenére, hogy szeretek repülni), ápoltak, de nem az órán reszelő típusba tartozom. A hajam általában lófarokban hordom.
egészségi állapot || Heveny pókiszony, ha az betegségnek számít...

a tudás

varázslói ismeretek || Ötödéves vagyok, az edigi akadályokat jól vettem. SVK és átváltoztatástan voltak a kedvenceim (K és V közötti jegyekkel), a legjobban pedig a bájitaltant és a gógynövénytant utáltam. Az alkímiát tavaly vettem fel.
mugli képzettségek || Mivel apu Egyiptomban átoktörő, gyakran kivitt minket is, és egy kicsit tudok arabul- már amennyit a nyáron meg tudtam tanulni és amennyit nem felejtettem el két nyaralás közt.
pálca típusa || Fűzfa, 11 hüvelyk, sárkányszívhúr.
különlegesség || Patrónusom tavaly óta van, ocelot alakot vesz fel.

szerepjáték-példa

Nyár végén, egy augusztusi napon a nővéremmel éppen hazafelé tartottunk az aznapi repülésből. Anyám már az ajtóban várt minket a nagy hírrel: megérkezett a nővérem első roxforti levele! Mindketten nagyon izgatottak lettünk. Nővérem annyira izgult, hogy ki sem tudta nyitni rendesen a borítékot, így anyának kellett felolvasnia, miután bementünk. Amelia nem bírta kivárni a végét, ezért kikapta anyám kezéből és ő maga folytatta.. A nap folyamán többször is elővette, mintha nem merné elhinni, vagy mintha attól félne, hogy eltűnik.
Én is nagyon örültem, hogy felvették, de szomorú is voltam, amiért nekem maradnom és várnom kell. Este Amelia bejött a szobámba, és beszélgettünk.
- Olyan boldog vagyok, hogy bekerültem! -kiáltott fel, ám arcom láttán lehervadt a mosolya.
- Sophie... mi a baj? -kérdezte csendesen.
- Semmi, semmi... csak szomorú vagyok, hogy én még nem mehetek.
Odajött hozzám, és megölelt.
- Attól még nem változik semmi. Rendszeresen küldök baglyot, szünetekben találkozunk... és amúgy is, csak egy év! -próbált felvidítani.
- Tudom, de akkor is... -motyogtam. Valamiért állandóan az a gondolat járt a fejemben, hogy hiába minden, eztán semmi sem lesz ugyanolyan.
- Semmi de! Holnap hosszú napunk lesz, úgyhogy jobb, ha alszunk mindketten. Különben is, nővéri becsszavamat adom! Az csak ér valamit, nem? -kacsintott, azzal jó éjszakát kívántunk egymásnak, és elment.
Igaza lett, másnap tényleg zűrös napnak néztünk elébe: szüleim azonnal nekiláttak a partiszervezésnek és a bevásárlás elrendezésének. Pár nap múlva elmentek Londonba, hogy megvegyék Ameliának, amire csak szüksége volt, majd szeptember elsején feltettük nővéremet a Roxfort Expresszre.

Egyéb: szeretnék segítséget kérni az avatar méretre szabásához. Kinézett kép linkje: http://fiffill.deviantart.com/art/green-123202279