Page Penelope Popley

PAGE PENELOPE POPLEY

alapok

jelszó || A Reggeli Próféta úgy is világgá kürtölte
teljes név || Page Penelope Popley
becenév Page
nem || nő
születési hely, idő || London, 1975.április 28.
kor || 22
faj || ember
vér || aranyvérű
évfolyam || -

a múlt

1972-ben láttam meg a napvilágot Londonban. Nagycsaládban születtem, minden felmenőm varázsló, illetve boszorkány volt.
Édesanyám neve, Penelope Popley után kaptam második keresztnevem. Édesapám Anthony Popley a minisztériumban dolgozott a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályán.
Húgomat Renata-nak hívták, aki szintén a Roxfortba járt, ahogy én. A roxforti levelem megérkezésekor az egész család partit tartott, hiszen az iskola az egyik legjobb boszorkány- és varázslóképző, s minden szülő büszke lehet gyermekére, ha megkapta a bizonyos levelet. Bevásárlókörútunkat az Abszol úton tettük meg. Megkaptam a vadgesztenyepálcámat és a házimacskámat, Olivert.
A Roxforti éveim gördülékenyen suhantak el. Az első évemben nehezen, de végül be tudtam illeszkedni. A második évfolyamon találtam úgy igazán barátokra. Harmadik évemben megismerkedtem Braddel akivel három évig együtt jártam. Igazi diákszerelem volt, szerettük egymást, mindenhova együtt mászkáltunk. De annak is vége lett, mint sok mindennek...
A negyedik évem szokásosan, általánosan telt. RBF évem megerőltető volt, de sikeresen átmentem a vizsgákon. Rengeteg „K”-t kaptam és csak pár „V”-t.
Hatodévben lett köztünk vége mindennek Brad és köztem. Furcsa volt nélküle egy hónapig, de beletörődtem, hogy szakított velem. Így hogy Brad elment, minden időmet a családommal töltöttem, amikor csak tudtam.
Velük töltöttem minden nyaram. Remek volt minden együtt töltött percünk, majd hogy nem tökéletes életem volt. Amíg végzős évem végén, be nem következett a katasztrófa...

A család olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk, amelyben felnőhetünk..., amelyből kirepülhetünk, de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk..., mert amit ott hallottunk, örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben..., az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek, apró, csillogó színű szilánkokból, amelyek némelyike ugyan haloványabb, sőt néha egészen elhalványul, olyannyira, hogy már-már elfelejtjük..., ám teljesen sohasem merülnek feledésbe. Ez az a hely, ahol elkezdődik az életünk, és ott szeretnénk, ha véget érne.

Így visszaemlékezve se tudom, hogy sikerült túl élnem azt a napot, azt az évet...
Azon a nyáron mentem el először otthonról nyaralni egyedül. Pontosabban a barátnőmmel, Anastasiaval. A Francia Riviéráról érkeztünk haza boldogan, míg nem hazaértem és minden tönkrement. Azon a napon elhunyt az összes családtagom, előttem feküdtek holtam a házunkban, kihűlt testükkel, az utolsó mosoly halvány emlékével az arcukon...De térjünk csak vissza az elejére.
A húgocskám születésnapját tartotta az egész család, a nagynéni, nagybácsi, unokatestvérek, a szüleim, és nagyszüleim.
A sok ajándék között el volt rejtve egy névtelen. Szépen be volt csomagolva, talán a legszebb mind közül. Egy gyönyörű halványlila virág volt- látszólag.
Mindenki ünnepelt...Boldogok voltak, nevetgéltek, megünnepelték, hogy a húgom végre betöltötte tizenötödik életévét. Hányszor és hányszor játszottam el a gondolattal, hogy mi lett volna ha itthon maradok. Meghalhattam volna, de fel is ismerhettem volna, hogy a növény mérgező, lehet hogy minden másképp alakult volna, és nem kellett volna kihalnia a Popley-családnak.
Amint megfogta Renata a növényt, a virág mérgező gázt bocsátott ki, ami az egész házat beterítette. Egy pillanat alatt ment le az egész, és a házban tartózkodó emberek mind holtan rogytak a földre.
A minisztérium emberei nem tudták megállapítani ki küldte a mérgező növényt. Mire odaértek a szakemberek, a virág megsemmisült. Felrobbant és a darabjai elégtek maguktól.
A mai napig nem tudom ki volt a tettes. Még most is borzongva gondolok vissza az emlékre. A elkövetkezendő hónapok borzalmasan teltek. Akkorra már betöltöttem a tizenhetedik életévemet, így nagykorú voltam és élhettem egyedül. Hamar híre ment a gyilkosságnak, természetesen az ismerőseim, barátaim mind végig mellettem álltak, de én begubózottam, akár egy hernyó, csak azzal a különbséggel, hogy nem bogozódtam ki, nem repültem el pillangóként a szabadságba. Abban az időkben fogytam le, szinte nem is ettem. De muszáj volt felépülnöm mind testileg, mint lelkileg, ha az aurorakadémiára szerettem volna járni. Tanulásba folytattam bánatom. Meghozta a gyümölcsét a tanulás, könnyedén felvettek az akadémiára, és a szorgoskodás elvette a figyelmem a fájdalomtól.
Jártam pár évig az iskolába, majd ott hagytam. A régi családi házat eladtam nem tudtam viselni az emlékét. Vettem az örökségből egy lakást, és most ott éldegélek.
És mi a legszörnyűbb? Hogy tudom ki volt a tettes...

Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is. Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint!
Akinek célja: a helyes élet – annak eszköze: az emberség.

Mostanra biztos vagyok, hogy Matthew Armand volt a tettes.
Édesapám, még a gyilkosság előtt, keresztbe tett Armandnak. Munkatársa volt, szintén azon az osztályon dolgozott, mint apám. Tudni illik Armand elég szeszélyes természetű volt, könnyen felhúzta magát, és ilyenkor elborul az agya.
Előléptetésről tárgyaltak volna hárman az egyik nap. Apa, Armand és a főnökük. A megbeszélés előrébb hozták, és édesapámra bízták rá a feladatot, hogy üzenje meg Armandnak. Természetesen apámnak kellett az előléptetés, így nem szólt a munkatársának. Armand nem jelent meg a megbeszélésen, így apámat nevezték ki. Később Armand fülébe jutott, hogy átverték, és hangosan bosszút esküdött. Természetesen senki nem vette komolyan, pedig kellett volna.
Matthew Armand később feljelentette magát a minisztériumban, vallva, hogy felindultságból követte el a gyilkosságot. Természetesen, így is az Azkabanba küldték, ahol három évre rá megbolondult és kioltotta saját életét.
Vajon megváltozott?
Megbánta tettét?
Vagy csak a könnyű halált választotta, a nehéz élet helyett?
Sosem tudom meg, de a lényeg ugyanaz marad: Tizenhét évesen egyedül maradtam a világban.

jellem

Page gyerekes természetű és nagyon érzékeny lélek. Rettentően könnyen barátkozik, aki megérdemli. Természetesen a komoly helyzetekben éretten viselkedik, de a többiben, mint egy 17 éves lány, talán érzelmileg leragadt a családja gyilkosságánál.
A barátait néha túl közel engedi magához, így amikor csalódik egy barátban, nagyon megviseli. Szüksége van a szeretetre, és ahol lehet igényeli is azt.
Nagyon szereti a dolgokat Ő maga elintézni, és ha valamit eltervez nem enged belőle.

apróságok

mindig ||
1. Főnix-Rendje
2. Szeretet
3. Igazságszolgáltatás
4. Barátok
5. csokoládé mindenek felett
6. szerelmem szív

soha ||
1. Voldemort
2. Halálfalók
3. nincs egyetlen barátja sem
4. Dementorok
5. Sárkányok
dementorok ||
Hazaér az utazásából és holtan találja az egész családját.
mumus || Magát látja, ahogy Imperius hatása alatt áll és meg kell ölnie egy barátját.
titkok ||
1. Nyílt titok, hogy a családja elvesztése után fél évig senkihez se szólt.
2. A szüleitől rengeteg pénzt örökölt és nem kell dolgoznia.
3. Mindig van nála egypár csokoládé szelet.
rossz szokás || Nagyon gyerekesnek tartja magát, és így sokszor kisebb önutálata van. Ilyenkor a barátai vigasztalják.

   a család

apa || Anthony Popley, 50 éves, aranyvérű, (meghalt)
anya || Penelope Popley, 46 éves, aranyvérű, (meghalt)
testvérek || Renata Popley, 15 éves (meghalt)
családi állapot || egyedülálló
állatok || egy vörös macska

   külsőségek

magasság || 170cm
tömeg || 65kg (nem tud egyszerűen hízni)
rassz || európai
szemszín || kékesszürke
hajszín || barna
különleges ismertetőjel || feltűnően szép kékes szeme van, semmi egyéb
kinézet || Épp megfelelő testalkata van, nem is duci, nem is csont sovány. Haját rengetegszer kibontva hordja, csak ritkán esik meg, hogy lófarokba van kötve. Szép szemei „világítanak”
egészségi állapot || egészséges

   a tudás

varázslói ismeretek || Tízenhét éves koráig A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába járt. Az évek alatt rengeteg barátot szerzett, é sok hasznos bűbájt sajátított el.Három évig járt a Griffendél Godrik Aurorakadémiára, ott megtanult patrónust idézni, amely egy párducformát ölt fel. Könnyen szerezhetne munkát a minisztériumban, de a jelenlegi pénze eltartja, és több szabad idővel több mindent tud elvégezni a Rendnek.
mugli képzettségek || zongorázni tud.
pálca típusa || 13 hüvelyk, vadgesztenye, egyszarvűszőrrel
különlegesség || remekül zongorázik és nagyon ért a védekező bűbájokhoz.

szerepjáték-példa

- Siess! Különben fent maradsz a gépen- sürgetett Anastasia.
- Megyek már! Hé! Várjál már meg!
Épp egy repülőgépről szálltunk le barátnőmmel. A mugli-gépet választottuk, messzire nem akartunk hoppanálni, a seprűn meg elültem volna mindenem.
Nyaralni voltunk Franciaországban a nyáron ketten, a barátnőmmel. Csodálom, hogy anyáék elengedtek. Bár már elmúltam tizenhét éves, így nagykorúnak számítottam, és apáék tudták, hogy megbízhatnak bennem.
Anastasia jobban értett a mugli-dolgokhoz. Muglik voltak a szüleik, így olyan környezetben is élt.
Ha most sem segít, biztos nem jutok át ezen a fránya fémkapun. A nagy, súlyos utazóládámat húztam magam után.
Szerintem a női wc-ből hoppanáljunk- javasoltam, majd az illemhely felé böktem az ujjammal. Barátnőm, nagyokat bólogatott, így elindultunk arra. – Ezt ne vedd sértésnek légy szíves, de fogd meg a kezem. Nem tudsz valami jól hoppanálni- majd óvatosan fürkésztem arcát, vajon mit válaszol. Felnevetett- Nyugalom, nem sértődöm meg, én is emlékszem még, amikor múltkor hátra hagytam a csuklómat- majd megragadta a karomat- Vezess!- ismét felkacagott. Én pedig hoppanáltam, pontosan a házam ajtaja elé.

Pár napig itt marad Anastasia, majd hazautazik Wales-be.
- Feu vert dans!- szólaltam meg franciául, mire nagyokat pislogott diáktársam- Gyere csak be!- nevetgélve beléptünk a házba, a hatalmas nappalinkba. Barátnőm ment előttem és nekiütköztem- Miért álltál meg?
Még ki se mondtam a kérdést, de már nekem is földbe gyökerezett a lábam. Első percben nem is tudtam felfogni mi tárult a szemem elé. Fel volt díszítve minden „Happy Birthday” feliratokkal, és a szalagok alatt feküdt holtan az egész családom.
- Neeee!!! Keservesen felordítottam- Nem lehet!- a földre rogytam, akár egy rongybaba, és zokogtam. Anastasia lassan a nappali közepén álló növény felé indult. Lassú, csendes hanggal hozzám szólt.
- Mérgező virág. A füstje volt az ami… ami végzetes volt- hangja megcsuklott.
Újra felordítottam. A húgom 15. születésnapja volt. Mindenki ott volt, a nagynéném, a nagybátyám, testvérem, a szüleim, a nagyszüleim. Minden családtagom előttem feküdt holtan.
- Nem… nem… nem…- most már csak suttogtam.
- Nincs feladó címe- odajött hozzám és szorosan átölelt. Felállított, de ekkor összerogytam. Minden elsötétült. Elájultam.

egyéb

Kedves Vikitrától már kaptam engedélyt, hogy Rend-tag lehessek, csak gondoltam itt is megpendítem.