Yooo & a SETÉT lovag
Az ideiglenes fegyverszünet, és az együttes megrökönyödésnek köszönhető újonnan megtalált közös ellenség, vagyis a tanárral szemtelenkedők nevetséges hada úgy tűnik, ideig-óráig egy oldalra sodorta a hollóhátast és a mardekárost. Mindkét pimasz kölyök egy-egy az ő házukból.
Draco ugyan rászól Reynoldsra, de erre ő is kap egy leoltást egyrészt a tanártól... másrészt Reynoldstól.
Hát, itt az ideje annak a rég betervezett bűbájnak, amit már az imént is rá akart szórni háztársára, de először inkább normálisan próbálta megoldani a helyzetet. Most... Nincs más választása.
- Silencio! - suttogja el a varázsigét, inkább csak az ajkával formálja a szótagokat, ám az ige így is hatásos, hiszen Draco már majdnem teljesen elsajátította a nonverbális varázslás fortélyát.
- Tévedsz, Reynolds, én döntöm el - teszi hozzá halkan suttogva, inkább csak magának.
És kész. Erre a kis varázslatra pontosan a "Tudja Mr. Raimbourg..." kezdetű mondatnak éppen ennek a pontján került sor, és Malfoy igen-igen önelégülten dől hátra, hisz elégedett magával. Az aztán igazán nem hatja meg, hogy Reynolds háta mögül szórt rá átkot, hiszen most nincs a közelben Rémszem Mordon, aki majd jól görénnyé változtatja a görénységéért.
- Ja - válaszol halkan a véla csajnak, némi büszkeséggel, hisz igen, neki sikerült elhallgattatnia ezt a tirpák bunkót. Wolf is csendben van. Visszaállt a világ rendje.
Ekkor veszi észre a szőke lány ügyködését maga mellett. Lekicsinylő pillantással méregeti a lány által gyártott köpőcsövet... te jó ég, mennyire
méltóságon aluli, hiszen ezt varázslattal is meg tudta volna oldani... Ám egy megjegyzést képtelen megállni, miután a harmadik bogyó is placcsant valakinek a tarkóján.
- Tudtad, hogy van olyan pergamen, amit emberbőrből készítenek? - érdeklődik unottan, alig hallható hangjában még így is érződik némi kárörvendés.
Közben fél füllel hallgatja a professzor ledorongolását, és ő ugyan nem érzi rosszul magát tőle, de ahogy elnézi, Reynoldsot sem igazán hatották meg a szavak, noha a fiú elég gyerekesen viselkedett. A többiekre viszont hatással volt. Lám, még Draco is viszonylag figyelmesen hallgatja az órát.
Igaz, hogy keze megfeszül a pad szélén, ahogy az asztallapba kapaszkodik, olyannyira, hogy körmei már fehérek az erőkifejtéstől. Állkapcsán megmerevednek az inak, csikorgatja a fogait és olyan kemények a vonásai, mintha épp az anyját szidnák.
Raimbourgnek nem kellene belemennie ilyen fejtegetésekbe.
Nagyon nem.
Aztán a felszólaló griffendéles felé fordítja a fejét. Wade. Az ostoba! Kimondja a Nagyúr nevét! Játssza a hőst, nyalja Potter seggét, ugyan kinél akar bevágódni?
Malfoy ezüst tekintete aztán átszeli a termet, hogy most arra a sárvérű Dawisen állapodjon meg. Ugyan mit fog kérdezni...?
Heh. Aggódsz magadért, igaz, Calebfiú? Én is aggódnék a helyedben...
Már nincs sok hátra az óra végéig.
Merlinnek hála.
Malfoy már megcselekedte, amit megkövetelt a haza. Lejjebb csúszik a széken, fejét enyhén hátrahajtja, félig fekvő testhelyzetben, hanyagul hallgatja végig a felszólalásokat és a válaszokat. Ez persze csak egy póz. Ha így tesz, nos, sokkal kevésbé veszi észre rajta bárki, hogy valójában mennyire idegesíti ez a téma, és hogy legszívesebben ráordítana az esztelen professzorra, hogy ugyan fogja már be a száját.