Amanda Mary Strong

[AMANDA MARY STRONG]

AMANDA MARY STRONG

          alapok

teljes név || Amanda Mary Strong
becenév || Mary, Manda
nem || női
születési hely, idő || London. 1979 09 19
kor || 16
faj || ember
vér ||  fél vér
évfolyam || 6


          a múlt

1979 őszén, egy nyugodt hűvös éjszakán láttam meg a napvilágot Londonban a Strong család legújabb leszármazottjaként. Édesapám Samuel Strong köztiszteletben álló aranyvérű varázsló, a Wizengamot egyik tagja. Igaz anyukám Mary Hudson mugli származású boszorkány ez a neveltetésemen nem látszott. Anyám tehetséges boszorkány volt, és életét a gyógyításnak szentelte a Szent Mungó Varázsnyavalya és Ragálykúráló Istopályban.
Szüleim Voldemort elleni háborúban vezető szerepet töltöttek-be Dumbledore oldalán. Egészen 1 éves koromig boldog családban éltünk, míg anyám áldozatául nem esett egy halálfalónak, mint manapság már tudom James Mirol-nak. Mikor felderült előttem a tettes kiléte bosszút esküdtem ellene…, de ennyire ne szaladjunk előre.
Tehát egy éves korom környékén kettesben maradtunk apámmal és beköltöztünk Londonba. Mint mindenki másnak nekem is mugli iskolába kellett járnom, de ahogy az aranyvérű családoknál szokás volt, otthon is folyamatosan oktattak. Az otthoni okulást felettébb élveztem, de a mugli iskolában nem voltam a tanárnő kedvence, egy szó, mint száz kilógtam a sorból. Furcsának és különcnek tartottak. Rengetek fölösleges energiám volt így több sportágat is kipróbáltam de, hiába így is kitűntem a többiek közül sokkal hamarabb feltaláltam magam véletlen szituációkban. Macskának csúfoltak után, mert bármi történt én mindig jól jöttem ki belőle az ő szófordulatukkal élve „talpra estem”.
Nem bíztam túlzottan az emberekben és valami okból hárítottam őket. Mégis akadt egy barátom, akivel egészen kiskorunk óta össze voltunk nőve ő volt Bess. Igaz nem mondhattam el neki soha, hogy mitől vagyok olyan amilyen, de ő ezt kérdések nélkül elfogadta. És ez a feltétel nélküliség, ami igazán megadta a varázsát. De ez sem tartott örökké. Kiderült róla, hogy beteg a szíve és bár a mugli orvosok azt, állították boldogan élhet tovább ez nem így történt. Egy nyári napon, amikor a parkban játszottunk rohamot kapott. Segítség nem érkezett így nyolc évesen a karjaim között halt meg a legjobb barátom. Ettől fogva még inkább taszítottam magamtól az embereket. Csak apám ismert és ismer igazán. Nehezen engedem közel magamhoz az embereket, bár ha mégis közel kerül hozzám valaki, azt nagyon megbecsülöm.
Na, igen joggal kérdezheted tőlem akkor, hogy miért is vagyok ilyen amilyen. Te csak azt láthatod, hogy örökkön örökké mosolygok viccelődök. És igen joggal gondolhatod azt, hogy egy 100%-ig boldog emberrel futottál össze. De nem. Ez csak egy tökéletes fátyol az ártó szemek ellen. Tartok az emberektől és soha nem mutatom a gyengeségemet sem a fájdalmamat.
Többnyire laza és cserfes vagyok néha annak a hatása támadhat benned, hogy teszek mindenki fejére, de ez koránt sincs így. Ha egy embernek segítségre van szüksége bármilyen értelemben, ösztönösem a segítségére sietek.
De ismételten visszatérnék még egy kissé a Roxfort előtti életemre.
Bess halála után nem találtam a helyem többé a muglik világában ennek köszönhetően kellően elzártam magam a külvilág elől, a szabadidőmet tanulásra fordítottam. Egyre nagyobb vágyakozást éreztem a varázs világába ezért idővel minden elérhető információt begyűjtöttem a Roxfortról. Apám 11 éves koromig, míg meg nem érkezett a levél az iskolából próbált minél távolabb tartani 1-1 kivétellel a varázsvilágtól tehát nem sokat jártam hozzánk hasonló közegben. De eljött a pillanat amit már nagyon vártam. Beléptünk az Abszolútra.
Életemben először éreztem azt, hogy megtaláltam a helyem. Elmerültem a varázslók és boszorkányok színes forgatagában. Apámnak nagyon sokan köszöntek és a legtöbben nagy tisztelettel szólították meg. Több helyen is megálltunk beszélgetni én meg nagy izgalommal vártam, hogy mikor hova megyünk. Már nem féltem, sokkal inkább vártam, hogy mi vár még rám. Még itt az Abszolúton találkoztunk egy igen kedves és elég népes családdal, mint később kiderült a Weasley családdal. Apám mély beszélgetésbe kezdett a családfővel én meg a gyerekekhez csapódtam.
Igen még idegenek voltak nekem, még sem taszítottam el magamtól őket. Jól éreztem magam és ezt főként egy igen nagy humorérzékkel ellátott ikerpárnak köszönhettem, akik felettébb nagy figyelmet fordítottak rám. Következő napot már nagyon izgatottan vártam. De ne is csodáld. Végre oda indulhattam ahova vágytam a Roxfortba.
Csak egy ember volt akkor akihez igazán ragaszkodtam és ő az Apám. Nehéz volt otthagyni az állomáson, de akkor és ott jobban vonzott az ismeretlen és az új így felszálltam a vonatra. Barátok és ismerősök híján neki indultam, hogy keressek egy szabad helyet és bevágódtam az első kocsiba ahol még akadt egy kis üres hely. Kissé szórakozottan elpiszmogtam az orrom alatt egy „Szisztok remélem nem baj, ha bejövök” jellegű mondatot mi alatt már cibáltam be a csomagjaimat. Lehuppantam és szemügyre vettem kikhez is keveredtem, gyors bemutatkozás után elmerültem egy könyvben. Hamar elröppent az idő és máris az iskola nagyterme előtt várakozva álltam a tömegben. Többen sugdolóztak körülöttem Harry Potter-ről, de nekem nem sikerült kiszúrnom mind addig, mag be nem osztotta a süveg a Griffendélbe.
És igen megint jön a kérdés, hogy hova is akartam kerülni. Igazából teljesen mindegy volt, de semmi keppen nem akartam a Mardekárba. Cél nélkül mentem ki a süveghez, tudtam apám Griffendéles volt anyám Hollóhátas így nem volt egyértelmű számomra hova kerülök. A süveg rövid mormolás után a Griffendélbe oszlott és mikor az egész asztal üdvrivalgásba tört ki már nem is gondolkoztam, csak boldogan oda baktattam. Az első pillanattól kezdve élveztem az iskolai életet. De kissé távolságtáró voltam az emberekkel inkább a háttérből megfigyeltem őket. De ahogyan fokozatosan megismertem őket jó érzéssel töltött el közöttük lenni. Elsőként a Weasley ikrekkel találtam meg a közös hangot halovány ismeretségünket felelevenítve. Imádtam részt venni a csínyekben és bosszantani a jó öreg Ficcset. Általuk megismertem az egész kastélyt, az összes búvóhelyet. És szintén nekik köszönhetően lettem jóba a felsőbb évfolyamokra járókkal is. Sokáig nem foglalkoztam annyira az én korosztályomba tartozókkal, de ez meg tört akkor, amikor falaztam Vikitriának egy esti kisurranásánál. Ettől fogva valami furcsa kötelék alakult ki köztünk egy különleges kapcsolat. Talán kicsit olyan, mint a testvérem. Vikivel főként a fiúk társságát kerestük… Azt hiszem, nem mondok újdonságot azzal, hogy sosem tudtam elviselni a kényeskedő üresfejű libákat. Egyre több barátom lett és ennek köszönhetően akadtak olyan emberek, akik nem csak a felszínt ismerhették meg belőlem és ez a személy főként Viki.
A 3 jó baráttal is idővel jó viszonyom alakult ki, de annyira nem ártottam bele magam az ügyeikbe, csak ha segítséget kértek, de tudták jól bármikor számíthatnak rám. Ez így volt akkor is amikor negyedikben a tusa alatt majdnem mindenki elfordult Harrytől. Arról már nem is beszélve, hogy mennyien nem hittek neki azzal kapcsolatban, hogy visszatért Voldemort a Próféta mocskolásának köszönhetően. Apropó Voldemort… A zsigereimben éreztem a visszatértét. Az édesanyám közvetetten miatta halt meg és ezért végtelen gyűlölet lángol fel bennem már a gondolatától is. Saját ügyemnek érzem az ellene való harcot. Édesapámat is majdnem kirúgták amikor Dumbledore mellé állt és hangoztatta az igazságot.

És elérkeztünk napjainkig. Apám most az Azkabanban raboskodik… hogy miért? Azért mert kiállt az elvei mellett és nem volt hajlandó fejet hajtani akkor, amikor befolyásolni akarták a Wizengamot-ot a döntéseiben. Azért, mert ő nyíltan ki merte mondani a nevét és kijelenteni a visszatértét.
Még mielőtt elfogták volna rengetegek magával vitt a Főnixek főhadiszállására lényegében az egész nyaramat ott töltöttem a Weasley gyerekekkel és Vikivel együtt.
Mindent kihallgattunk, amikor lehetőségünk nyílt rá, de apám is beszámolt rengeteg dologról, amire lehetősége nyílt és még ő is jónak látott.
A 6. tanévet már nem vártam annyira, mint többit. Pár nappal az utazás előtt apámat elvitték az Azkabanba. Az iskolába visszatérve korántsem találtuk ugyan azt. Megváltozott az iskola, megváltoztak a diákok, és a tanárok is szinte minden, ami a Roxfort varázsát adta.
Én is ki voltam nem kissé. Életemben elkövetkezett egy újabb mélypont. Tanácstalanul és értelmetlenül teltek a napok és egyszer csak belebotlottam egy gyenge pillanatomban Damien Pluse-ba. Hogy akkor minden megváltozott volna? Nem akkor még nem, de rá pár hétre elérkezett a karácsonyi bál. És annak hangulata és varázsa magával ragadott és pillanatokon belül Damien karjaiban találtam magam. Hogy felhőtlen lett volna? Ismét cáfolnom kell, hisz azaz egy este volt és utána se szó se beszél eltűnt a föld színéről. És én pillanatnyi felemelkedés után a gödör alján találtam magam… újra. Ismét számolatlanul suhantak mellettem el a napok és hiába várta nem jött hír se Damientől se Apámtól. Elérkezett a Valentin nap és én épp, hogy elhatároztam erőt gyűjtök és tovább lépek újra betoppant az életebe Damien…  Valentin nap éjszakáját együtt töltöttük, de a folytatást még homály fedi…

          jellem

Édes anyám halála által kissé tartok az emberektől olyan formában hogy nehezen engedem közel magamhoz őket, de az igaz barátaimért tűzbe tenném a kezem. Egy feltűnően talpraesett, találékony lány vagyok, akin nehéz kifogni. Szeretek mindig mindenben részt venni. Mindig van célom és azt tűzön-vízen át, elérem. Sosem tudok, nyugodtan megülni egy helyben mindig tennem kell valamit így kedvenc időtöltéseim, közé tartozik a kviddics és mindenféle sport, de szeretek beszélni és írogatni is. A gyakorlati tantárgyakban jeleskedem főként a sötétvarázslatok kivédésében ezek ellen, szinte ösztönösen védekezek, de az elméleti tantárgyakkal sincs problémám, ha nagyon, muszáj azt is megtanulom valamit valamiért alapon, de jobb szeretek cselekedni. Megjelenésem kifogásolható kritikus szemeknek, mert utálok teljesen olyan lenni, mint a többiek így valamit mindig változtatok, ami néha feszegeti a házi rend szabályait. Az emberek számára furcsa lény vagyok, mert mindig mosolygok és nevetek, bár aki közelebb kerül hozzám, hamar rájön, hogy ez csak egy fátyol, ami eltakarja a gondom és bajom. Az alap lelki állapotom tényleg vidám és nyitott, de vannak kisebb nagyobb időszakok, amikor kissé magamba zárkózom. Kiskorom óta látomásaim és vízióim vannak, amik nem feltétlen jönnek mindig jól. De már meg tanultam őket jól kezelni és hasznosítani a mindennapjaimban.

          apróságok

mindig ||
Szerelmem Damien,
Barátok,
Család,
Kviddics,
Csínytevés,
Párbajozás,
Evés,
Szórakozás
soha ||
Voldemorttal teázni,
Leckét írni,
Valakinek a hisztizését hallgatnil
dementorok || Mivel eddig sikeresen elkerültem a dementorokat nem tudhatom biztosan… de valószínű hogy arra amikor 8 évesen a karjaim között haldokol és halt meg a legjobb barátom. A segélykérése vízhangzik a fejemben
mumus || egy óriás vérszomjas pók, az apám ill. a szeretteim halottan
titkok ||
Fest
Imád táncolni,
Retteg a számára fontos emberek elvesztésétől,
Fél a haláltól és a pókoktól
rossz szokás || Lobbanékony és iszonyatosan hirtelen haragú, ha éppen rossz passzban van hajlandó sötétebben látni mindent ez által néha bolhából elefántot kreál.



          a család

apa || Samuel Strong, 44 éves, aranyvérű
anya || Mary Hudson, halott, sárvérű
családi állapot || kapcsolatban
állatok || macskabagoly, törpebególymók


          külsőségek

magasság || 164 cm
tömeg || 50 kg
rassz || európai
szemszín || mélybarna, szinte fekete
hajszín || derékigérő fekete
különleges ismertetőjel || Az egyik látomásom alkalmával lefejeltem az ágyam sarkát és felszakadt a fejem így van egy mély heg, a tarkómon igaz, ezt csak az látja, aki tudja, hogy hol keresse. Továbbá könnyen fel lehet ismerni a szolidan extrém megjelenésemről és az üde viola illatról, amit kiskorom óta használok édesanyám emlékére
kinézet || Alacsony törékeny lány, akire tényleg igaz a kicsi a bors de erős jelző. Hosszú fekete hajam mindig másként hordom, nem szeretem az egyszerűséget. Nagy barna szemeim melegséget és nyugalmat árasztanak az emberek felé de, ne lepődj, meg ha mégsem ezt a személyiséget leled meg bennem. Magabiztos a megjelenésem és sosem hagyok magamon olyan pontot ahol az emberek, megtámadhatnak.
egészségi állapot || esetenként leesik a vércukra és akkor szédül+ elájul, kiskora óta látomásai és víziói vannak amik gyakran  meg valósulnak de már tudja őket kezelni



          a tudás

varázslói ismeretek || Szakterületem az önvédelmi varázslatok és az ártások így ha párbjara kerül a sor minden esetben elég jól megállja a helyét. Elég hamar elsajátítottam több olyan varázslatot is ami a koromhoz képest előlre haladott de természetesen ezeket saját szakálra és nem tananyag keretei között történt. A Bájital főzésből sem gyengélkedem(*szerénykedik*). A gyakorlati dolgok hamar rám ragadnak, mint légy a légypapírra, de különös mód felkeltette az utóbbi években a figyelmemet a gyógynövények alkalmazása is.
patrónus || Hiúz (gyengébbek kedvéért egy középtestű vadmacska)
animágus alak || még nincs
pálca típusa || tíz és egynegyed hüvelyk hosszú, suhogós fűzfapálca, egyszarvúszőr maggal


          egy darabka belőled

hmm mindjárt kerítek egy újjat