Karámok

Greg Hawk;;

A morgás nem csak az állatok figyelmét keltette fel.. Ezzel tökéletesen tisztában van, mint ahogy azzal is, hogy nincs egyedül. Amikor felegyenesedik, hogy a thesztrálokhoz forduljon, mélyet szippant a levegőből. A leszállni készülő enyhe köd egészen a tüdejéig szivárog, belemarkolva mellkasába, de nem ez az egyetlen, amit érez. Ismerős szag cirógatja meg orrát. Feszült tartása felenged, mikor rájön, hogy nem az a Gregory rejtőzik a háta mögött, akire egyébként gondolna, hanem egyik évfolyamtársa. De vajon idejön? Nem igazán beszélgettek soha, az évfolyamtársai körében pedig nem igazán örvend nagy népszerűségnek, mint ahogy igazán sehol sem az iskolában. Még van esély arra, hogy elmegy..
Lehajol, hogy megsimogassa a legközelebbi thesztrál csonttól és hústól vérfagyasztóvá formált arcát, közben pedig fülel és vár.
Lehet, hogy nem ismerik egymást, de mégis csak egy lány késő este, egyedül idekint.. Mindenkinek felkeltené az érdeklődését. Nem beszélve arról, hogy.. Metsző, nefelejcskék tekintete az állat elködösült szemébe fúródik. Meglehet, most követte el a legnagyobb hibát? Greg Hawk vajon látja a thesztrálokat, vagy azt hiszi most épp a levegőt simogatja? Ahogy meghallja a meginduló lépteket, saját maga válaszolja meg kérdéseit. Felegyenesedik, és eddig felkötött haját gyorsan leengedi. A nehéz hajzuhatag egészen derekáig betakarja felsőtestét. Zabolátlan tincseit elrendezve hullámos fürtjei takarásába rejti hegyes füleit. Nem valószínű, hogy bárki felfigyelne rá, de jobb biztosra menni. Az iskolában is mindig gondosan ügyel arra, hogy füleit ne lássa senki, most miért lenne olyan óvatlan, hogy mutogatja őket? Hála az égnek, szemfogaira annyit nem kell ügyelni. Nem szokása csak úgy nevetgélni, hogy bárki felfigyelhessen elrejthetetlen állatias tulajdonságaira.
Amikor a fiú megszólítja, félig hátrafordul, épp csak annyira, hogy szemügyre tudja venni a másik arcát. Igaz, már rég tudta, hogy ki tart felé, de ezt nem adja Greg tudtára. Még egy kis meglepettséget is vonásaira erőltet, hadd higgye azt a griffendéles, hogy Dorothyt meglepte egy másik diák jelenléte. Képmutatás.. ha valamibe, hát ebbe már belejött az évek során a Roxfortban. Igaz nem szívesen, de muszáj volt megtanulnia pár alapvető dolgot, hogy ne leplezze le saját titkát.
- Szia. – biccent a fiú felé. Most mit mondjon? Be kellett fejeznie az LLG háziját? Na persze, könyv nélkül? Alsó ajkába harapva mélázik még pár pillanatig, majd úgy dönt, hogy mostanában egyre kevesebb indok kell ahhoz, hogy valaki el akarjon szabadulni a kastélyból, így csak könnyedén bólint egyet. Az igazat fogja mondani.
- Na igen. Jól esik egy kis friss levegő.. – meg egy kis egyedüllét- teszi hozzá magában, de igazán nem szeretné megbántani évfolyamtársát, így inkább lenyeli a kellemetlenkedő kijelentést. Ha picit elgondolkozna a griffendéles nyilván magától is rájönne, hogy Dorothyen egyedül akart lenni, semmi szükség felesleges, agresszív megjegyzésekre.
- Odabent kész őrültek háza van. – szalad ki a száján. Az egész mondatot átitatja az őszinte indulat. Igazán nem kell megerőltetnie magát ahhoz, hogy tényleg így gondolja. Az a meggajdult Omen is..
Tényleg kész őrültek háza.