A Merlin-szobor

[Yvaine]

Yvaine

Ám a lány szótlan maradt. Lehet túlságosan is erőltettem a dolgot, de hát akkor is… ő hozta fel! Nem én találtam ki, eszembe se jutott volna ilyesmi. Nah, de már mindegy. Ő tovább sétál a szobor körül, én pedig még mindig a virágokat bámulom. Újra a ma estére gondolok.

~ Vajon minden rendben lesz? Nagyon remélem… annyi mindent el kell még intézzek. ~

Gondolataim egyre visszatérnek még a mai tennivalóimra, és egyre inkább azon veszem észre magam, hogy mehetnékem van. Nem akarom megbántani a lányt, de úgy érzem, még sincs időm erre az egészre. Talán legközelebb, ha már nyugisabb lesz minden. Ami biztos, hogy most nem szakíthatok virágot, később kell visszajöjjek érte, ha egyedül leszek… de mindenképp így lesz, ezt elhatároztam. Eldöntöttem hát, így lesz.

- Ó basszus, ne haragudj – kezdek a mondandómba, és kapok a fejemhez – de most jut eszembe, hogy mégsem érek rá. Elszaladt az idő, és megígértem Brand-nek, a szobatársamnak, hogy még ma délután segítek neki a Számmisztika beadandót elkészíteni. Én sem kedvelem ezt a tárgyat, de ő egyenesen béna hozzá… kb. annyi érzéke van hozzá, mint nekem a Jóslástanhoz. Szóval, ismét az elnézésedet kérném, és remélem nem haragszol, hogy most mégis el kell mennem. Ám a bűbáj gyakorlásban még mindig benne lennék, ha gondolod, valamikor máskor megejthetjük, de akkorra szeretném tudni, hogy miért is lennék ilyen nevezetes – kacsintok rá – nem úszod meg ilyen könnyen.

- Köszönöm a papirost is, és a társaságot, további szép délutánt, és jó pihenést neked! – búcsúzom el a lánytól, majd intek felé és sietősen távozom.

~ Nem tudom, hogy mikor jöjjek vissza… talán egy-két óra múlva, akkor már csak nem lesz itt senki sem. Nyugodtan kiválaszthatom a virágot, nem fognak észrevenni. De ki fogja bírni késő estig? Hiszen csak akkor tudom odaadni. Hmm… talán… ha vizes zsebkendőbe csavarom a levágott végét, akkor hátha megőrzi addig a frissességét. Egy próbát megér, valahonnan rémlik a dolog. ~

Ezen és még sok minden máson morfondírozva lépkedtem vissza az iskola épülete felé, és eszembe jutott egy nem is olyan régi Bon Jovi szám, ezt dúdoltam.

„We've got to hold on to what we've got
Cause it doesn't make a difference
If we make it or not
We've got each other and that's a lot
For love – we’ll give it a shot”


Köszönöm a játékot! ^_^

A helyszín szabad!