KENZIE ELENOR CROWLEY
alapokjelszó || "A sebhelye tizenkilenc éve nem fájdult meg."
teljes név || Kenzie Elenor Crowley
becenév || Kenzie
nem || nő
születési hely, idő || Oxford, 1982. 07. 16.
kor || 16
faj || ember
vér || aranyvérű
évfolyam || 5
a múltA születésem napját nem jellemzi semmilyen különleges időjárási jelenség. Nem volt vihar, eső, de még csak verőfényes napsütés se - teljesen átlagos nap volt szinte minden szempontból. Miután Tudjukki eltűnt, maga után hagyta hűséges halálfalóit, sokan közülük pedig úgy kezdtek viselkedni, mint a fejetlen csirkék. A nagybátyám is közéjük tartozott.
De a nagybátyám ostoba volt. A bosszúval - bármily csábító volt is ezen terve - nem ért el semmit, mindössze élete végéig szóló lakhatási engedélyt kapott az Azkaban egyik eldugott kis cellájához. Szerencsére a szüleimnek több esze volt: a Nagyúrnak visszatértekor támogatókra lesz szüksége, olyan emberekre, akikben megbízhat. A börtönben lévők és a folyton menekülők természetesen nem ebbe a csoportba tartoztak - még szerencse, máskülönben nem számíthatna érdemleges segítségre a visszatérés során. A szüleim tehát igyekeztek normális életet élni, és mellőzték a feketemágia túlzott használatát. Hatalmas mázlijuk volt, mert nem adták fel őket a későbbiekben.
Sok varázsló és boszorkány, aki aranyvérű halálfalók gyermekeként látta meg a napvilágot, egész életében másra sem készül, minthogy Tudjukkit szolgálhassa, ha netán visszatérne. Engem nem így neveltek. Az évek során magamtól is rájöttem, hogy amit tett - még akkor is, ha annyi emberrel végzett - lenyűgöző volt. Úgy értem, egymaga kényszerítette térdre a világ legerősebb boszorkányait és varázslóit. (Jó, tisztában vagyok vele, hogy sokan segítettek neki, de az Ő nevük Tudjukkiével ellentétben nem maradt fenn kivétel egy-két fanatikus követő, de ebbe most ne menjünk bele.) Amennyiben ezt meg tudja ismételni, s vissza tudja szerezni korábbi pozícióját, talán követem a szüleim példáját. Addig is azonban inkább arra koncentrálok, hogy kitaláljam, mihez akarok kezdeni az életben. Persze a tény, hogy a szüleim halálfalók voltak, nem feltétlenül lesz segítségemre, ám én magam nem vagyok egy közülük. Nem is biztos, hogy lennék. Ameddig lehet, igyekszem pártatlan maradni, de ez nagyon nehéz jelen körülmények között.
Mindezektől a családi „problémáktól” függetlenül, a Roxfort számomra olyan, mint egy neves wellness szálló. A tanulmányaimra, a házak közti versenyre, az iskolatársaimra, illetve az egyéb történésekre koncentrálás eltereli a figyelmem, szinte kitisztítja az elmém. Újra képes vagyok racionálisan gondolkodni, s ennek mindig az a vége, hogy nem akarok hazamenni. Itt minden annyira egyszerűnek tűnik - még akkor is, ha valójában nem az. A szabadidőm egy kis részét szívesen töltöm egyedül, de amikor csak lehet, összefutok a barátaimmal is. Nélkülük kibírhatatlan lenne ez a hely. Majdnem, mint egy börtön.
A Harry Potterhez hasonló önjelölt hősök akinek korábbi tetteit az emberek egyszerűen túlértékelik egyre többször kerülnek elő a Roxfortban, pláne Dumbledore halála óta. Az öreg már amúgy is egy kicsit zakkant volt, de közvetlenül a halála előtt a helyzet csak rosszabb lett. Nem mondom, hogy nem sajnálom, mert tényleg tudott, de ettől függetlenül csak annyi lett a halála „eredménye”, hogy Harry Potter megint középpontba került, és állítólag még fura összeesküvés-elméleteket is gyárt. Vagy egyszerűen csak megőrült ilyen pletykákat is hallottam.
Az igazi, Roxfort utáni életemet tekintve annyi a kérdőjel, hogy szinte meg se tudom számolni őket. A legfontosabb kérdés, hogy mivel múlassam az időmet? Csatlakozzam a halálfalókhoz, vagy inkább a másik oldal pártjára álljak? Jelenleg fogalmam sincs, mit tehetnék, de egyetlen dologban száz százalékig biztos vagyok: nem akarok idő előtt elhalálozni. Ha Tudjukki ismét ugyanolyan hatalmas lesz, mint volt, s még a varázslóvilág zömének hőse, Harry Potter is elbukik, akkor logikus döntés lenne a pártjára állni. Ellenben ha mindennek az ellenkezője következik be, akkor nem lenne szerencsés a halálfalók jelével a karomon lófrálni a világban. Amúgy is: mi lenne a szüleimmel? Ha elkapnák őket, aztán bezárnák az Azkabanba, akkor talán potenciális veszélyforrásnak minősítenének, szóval esélytelen, hogy állást kapjak például a Minisztériumban.
Mint mondtam, a Roxfortos élet eltereli a gondolataimat, s ameddig lehet, megpróbálom figyelmen kívül hagyni a külvilágban zajló eseményeket. Nagy kár, hogy ez egyre nehezebbé vált az utóbbi időben. Lassan eljön az ideje annak, hogy meghozzam a végső döntést...
jellemKenzie - mint majdnem minden aranyvérű - lenézi azokat, akik nem olyanok, mint Ő. Arrogáns, időnként nagyképű, ráadásul gyakran túlzottan is magabiztos. Emellett előszeretettel javít ki másokat, még a barátait is. Ebből következik, hogy gyűlöli az ostobákat, és csak hatalmas erőfeszítések árán tudja türtőztetni magát a közelükben. Apropó barátok: nem szokatlan, hogy manipulálni próbálja őket. A sárvérűeket ki nem állhatja, s ennek még a Roxforton belül is szívesen ad hangot. Az ellenségeit tényleg gyűlöli, nem hisz az „engedd az ellenségeidet még közelebb” elvben, inkább ott rúg beléjük, ahol tud.
Persze a felszín alatt egészen más a helyzet. Legbelül folyamatosan vívódik, nem tudja eldönteni, mihez is kezdjen, kinek az oldalára álljon majd. Az egyik része hű maradna a „családi hagyományhoz”, míg a másikat a túlélési ösztön hajtja. A folyamatos belső harc miatt néha úgy érzi, kezd megőrülni.
apróságokmindig ||
- Magvak
- Koffein
- Zene
- Könyvek
- Hó minden mennyiségben
- Katanák (Egész kis gyűjteménye van az oxfordi házukban)
soha ||
- Könyvmolyok
- Mindenízű drazsé
- Elbukni (bármiről legyen is szó)
- Tök
- Nyilvánosan kiállni egy sárvérű mellett
dementorok || Nincs különösebben rossz emléke velük kapcsolatban. Amit érzett a közelükben, az a semmi volt. Szó szerint.
mumus || Halál - a kaszás fajta.
titkok || A kijelentései ellenére Ő nem feltétlenül tiszteletből állna Tudjukki mellé, hanem félelemből. // Szereti a Roxfortot, és hiányozni fog majd neki az ott eltöltött idő. // A legutóbbi nyáron úgy egy hónapig járt egy halálfalóval.
rossz szokás || Amíg a többiek idegességükben a körmüket, addig Ő az ujjbegyeit rágja. // Sokszor ok nélkül lekezelő másokkal.
a családapa || Darius Oliver Crowley, 46, aranyvérű
anya || Colette Gladys Sember, 43, aranyvérű
testvérek || Nincsenek.
családi állapot || Egyedülálló.
állatok || Leo, egy háziasított mini Komodói varánusz (A Crowley család egyik barátja kezdte tenyészteni ezeket a lekicsinyített bestiákat, melyek közül a legnagyobb így 35 centi hosszú, és nem veszélyes az emberre a mérge). (Otthon egy Kneazle is akad.)
külsőségekmagasság || 172 cm
tömeg || 52 kg
rassz || európai
szemszín || barna
hajszín || barna
különleges ismertetőjel || Egy gyűrű, amely a pletykák szerint el van átkozva. Gyakorlatilag Kenzie ezzel akarja elriasztani az embereket az ellopásától.
kinézet || Kedves, barátságos lánynak tűnik, aki mindig tudja, éppen milyen viselkedést várnak el tőle.
egészségi állapot || Semmi különös; talán enyhén paranoid, de ez még az egészséges határon belül van.
a tudásvarázslói ismeretek || Minden az eddigi tananyagból. Nem bukott meg semmiből, de azért kitűnő se volt soha. A sötét varázslatok kivédése az egyik kedvenc tárgya, viszont a gyógynövényekkel finoman szólva is hadilábon áll.
mugli képzettségek || Zongorázik.
pálca típusa || 11 és ¼ hüvelyk, mahagóni, sárkányszívizomhúr.
különlegesség || Nincs.
szerepjáték-példa Furcsa, hogy pont Ő, és pont akkor hozta ezt fel.
Kenzie ajkain egy halovány mosoly jelent meg, ahogy felvette a pólóját, majd megfordult, és egyenesen Ian acélkék szemeibe nézett. Ez a kis vita már többször lezajlott köztük, aztán időről-időre újra felbukkant, csak hogy ne legyen annyira egyszerű az élete. Ian sose értette, miért mondja azt, amit mond. Szerinte Kenzie szülei csupán azért álltak a Nagyúr oldalára, mert féltek tőle. Kenzie mindeközben próbálta elmagyarázni, hogy sokan összekeverik a félelmet a tisztelettel.
A vita mindig ezen a ponton indult, s a lány kénytelen volt minden egyes alkalommal elmagyarázni, hogy érti ezt a kis elméletét.
- Ahogy azt te is mondtad, a szeretet és gyűlölet közti határvonal igen vékony. A félelem és tisztelet közti vonal elsőre ugyanilyennek tűnhet, ám ha nem felülről, hanem valamelyik oldalról nézed, rögtön látszik, hogy a kettő merőben eltér egymástól - mondta lágy, bársonyos hangján.
Ian sóhajtott, és idegességében az orrnyergét kezdte masszírozni.
- Ha szerinted ennyire egyszerű ez az egész, akkor mondd meg, te melyik oldalon állsz? - kérdezte, ám Kenzie nem felelt.
Beleharapott az alsó ajkába, amit csak akkor tett, ha titkolt valamit.
- Nos? - Nem állok senki oldalán - közölte meglepő őszinteséggel.
- Viszont biztosíthatlak, hogy amennyiben követem a példádat, azt tiszteletből teszem majd. Ian halálfaló volt. Eltökélt, és elmondása szerint már többekkel végzett a Nagyúr parancsát követve. Csupán idő kérdése volt, Kenzie mikor kap hasonló híreket a szüleiről, s a végső döntésének ideje ezáltal egyre csak közeledett. Hazudott Iannek: ha egyszer halálfalónak áll, azt valószínűleg félelemből teszi majd. Annyira nem ostoba, hogy mugli hívőkre jellemző vak buzgalommal kövessen valakit, akinek a visszatérése még közel se biztos.
Inkább a túlélésre játszik majd. Ez az első, és talán legfontosabb szabály az életében: mentsd a bőröd, még akkor is, ha a hozzád közel állók látják kárát.
egyébTanulgatja az animágia alapjait (könyvekből és animágusok elmondásából), hogy egyszer majd elsajátíthassa ezt a képességet.
Roxfort RPG
Szerző