Bazársor és kirakodóvásár

*Az Ausztrál rögvest megkapja a választ a kérdéseire. Persze e felől egy másodpercig sem kételkedett, hisz amint eddig megismerte partnerét, tudta, hogy amaz rendkívül kommunikatív. A beszélgetés egészen kellemes irányba halad, és ezt nyilván a másik is érzékeli. A végén még egész jól elbeszélgetnek, gondolja magában Craig, miközben szinte öntudatlanul végigtapogatja a zsebeit, hogy megvannak e még az értékes portékák. Szerencsére minden megvan. Igazán kár lenn értük, ha már végre sikerült szerezni belőlük. Craig jól tudja, hogy ha bármi történne velük még egyszer végig kéne járnia a beszerzési folyamattal járó lélekölő, és unalmas tortúrát.
Craig figyelmesen hallgatja a másik válaszait, ám kicsit csalódott. Szívesen hallgatott volna élménybeszámolót a finnországi varázs társadalomról. Szinte bizsereg a tenyere ha az északi ország rúnakultúrájára gondol. Hisz Norvégia, Svédország a vikingek őshazája már csupán egy köpésre van a vodka, és a rénszarvasok földjétől.
Kár érte gondolja magában. A távol-kelet mágusairól, és boszorkányairól már nem is beszélve. Na de mindegy az ezekről szóló élménybeszámoló úgy látszik, elmarad.*
-   Gondolom, akkor Japánul is tudsz valamennyire! Sőt, ha étteremben dolgoztál nagyon is jól kell beszélned! *Lelkesedik Craig.*
-   Szeretem a Japán nyelvet! Kicsit olyan, mint az Arab erős, és határozott!. *Ecseteli tovább, de közben figyel is a másikra. Aztán ő is rátér a válaszaira a napirendre kerülő kérdéseket illetően.*
-   Én is szeretek utazni, ha azt vesszük az itteni tanulás is valójában kihelyezett munka nekem. Tudod, én Ausztráliából jöttem.! Mielőtt ide jöttem volna jártam Japánban is, de erről már beszéltük. Ott felszedtem egy kicsit magamra, de nem sokat. Meg anno az iskola alatt cserediákkodtam az USA-ban is! *Magyarázza Craig a másiknak, s közben egy-egy emlékfoszlány fel is villan lelki szemei előtt.*
-   Összességében szeretek utazni, és sok helyre elmennék még, de most egyelőre meg vagyok elégedve. Szeretnék a tanításra koncentrál, és a lehető legjobban végezni a dolgom. *Tér vissza Craig az iskolára, de csak egy röpke gondolat erejéig.*
-   A varázsnyelvekkel egészen jól állok, beszélek kappául, és kobold nyelven is boldogulok úgy ahogy. Persze nyelvtanításra azért nem vállalkoznék, de saját használatra boldogulok. A hobbik közül meg mára nem sok maradt meg, de régebben gitározgattam.. *Degradálja le a múltat egy röpke szó erejéig az Ausztrál, de nem akar feltétlenül, most a zenéről beszélgetni nincs igazán hangulata hozzá.*
-   Hét tudod azt hiszem sajnálhatod, hogy sem Japánban, sem a Finneknél nem vegyültél jobban, nagyon sok érdekes tapasztalatot lehet szerezni arra! *Szögezi le kissé talán túl tanáriasan is, de nem törődik vele. Ezt a szerepet is gyakorolnia kell, ha bár kétségtelen, hogy a kezdeti nehézségek után egész jól alakul a beszélgetés.*

*Majd az Ausztrál fejében hirtelen szöget üt egy gondolat. Valami fontos elintézendővel kapcsolatban. Melyet akár így akár úgy, nem kötne most a másik orrára. Ennek okán sajnálatos módon bármennyire is jól alakult a beszélgetés így a vége felé. Craignek a távozás hímes mezejére kell lépnie. Meg is ragadja az alkalmat, hogy szabadkozzon figyelmetlensége miatt. Majd sokadjára megköszöni az útbaigazítást, és a segítséget. Aztán utoljára ellenőrizve, hogy megvan a vásárolt portéka elindul. Hátat fordítva a potenciális tanítványnak. Lassú léptekkel távolodik.

Mintha mégsem volna olyan sietős, ám ez a természetének sajátja. Sosem sietne feleslegese, akár az élete is múlhat rajta. Lassan járj tovább élsz vallja, és ekképpen tesz most is, amint komótosan eltűnik a házak között. A vásárol értékes talizmánokkal, és holmikkal egyetemben.