Errol Dreenman
Eltávozott karakter
sapkásfiú - hatodéves antiszoc.
Hozzászólások: 80
Jutalmak: +66
Előtörténet: Megnézem!
Származás: Aranyvérű
Hajszín : a tilosban járások, és a kitűnő eredmények nullára hozzák.
Szemszín: bűbájtan, átváltozástan
Ház: Griffendél
Évfolyam: Első
Családi állapot: Egyedülálló
Kedvenc tanár: Flitwick volt. Mcgalagonyt tiszteli
Legjobb barát: az egoja
Kviddics poszt: Őrző
Pálca: 12 hüvelyk, szőlő, egyszarvúszőr maggal
Nem elérhető
|
|
« Dátum: 2010. 07. 23. - 15:33:55 » |
+2
|
Errol Dreenman Jelszó: 'Gerzson, te ittál? Lehelj rám!' (elolvastam, hogy a törvénykönyvből kéne valamit ide írni, de szánom-bánom nem találtam csak ezt.) Név: Errol DreenmanBecenév: Errol, R, Születési hely: Glasgow, SkóciaSzületési év: 1981. 11. 16.Kor: 15 évesIskola: RoxfortÉvfolyam: Ötödéves volt hatodévbe lép.Vér: FélvérűA múltFurcsa egy november köszöntött az emberekre 1981-ben. A skót felföldek hideg vidékén nem volt ritka az őszvégi fagy. De ekkorát tényleg csak kevesen éltek meg. Viharos széllökések, nagy szemű jégesők és emberek jajgatása jellemezte azt a bő harminc napot. Az emberek vagyonának legnagyobb része tönkrement. Természetesen némi öröm is akadt. A Dreenman famíliában főleg, ahol megszületett egy fiatal pár első gyermeke...Glasgow körzetében található néhány falu. Az egyik legmesszebb lévő közölük az a hely, ahol felnőtt 'főhősünk'. A kis Errol gyorsan fejlődött. Hamar megtanult járni, futni és ugyanilyen gyorsan ment neki a beszéd elsajátítása. Mivel édesanyja francia származású, és csak édesapja skót, egyszerre két nyelven babusgatták, így egyértelmű, hogy mind a kettőt elsajátította. Már ilyenkor látszott, hogy logikai képességei kortársai fölé helyezik őt némivel, amire lassacskán ő is ráébredt. És ez a hatalom, amit az esze jelentett megbélyegezte jellemét is. Otthon természetes volt a varázslattal való együtt élés, és szülei mindennapi használata, de mindenképpen azt akarták, hogy a fiuk 'normális életet' éljen, legalább addig, míg egy különös levél nem érkezik. Éppen ezért óvodába, és iskolába is járt egy darabig. Egyiket se fejezte be, pedig iskolából gyakran rájártak a tanárok a gondviselőkre, hogy a gyerek tehetségeit igazán nem kéne elpazarolni, és hadd járjon a többi kortársával együtt, még ha magatartása nem is megfelelő, ezt majd az iskolapszichológus megoldja... A válasz természetesen minden esetben a 'Köszönjük, majd ezt még megbeszéljük...' ami felért egy 'nem'-mel. Na igen, a magatartása. Arra hamar rájött, hogy senki sem hisz neki, ha az igazságot mondja szüleiről, és magáról, így 'őrült'-nek már nem bélyegezték. Vagyis e miatt nem. Hisz észbeli fölénye némely esetekben oly annyira megrészegítette, hogy tényleg nem mindig tűnt ép elméjűnek. Szüleivel viszont sosem voltak nagy vitái. Ez azonban nem éppen a tökéletes apa, anya - gyerek kapcsolat miatt volt, sőt, éppen ellenkezőleg. Errol nagyon keveset beszélt velük. Leginkább olvasott, vagy valahol, embermentes környezetben csavargott szabadidejében. Szülei e miatt gyakran saját magukat hibáztatják, pedig nem neveltetési problémák miatt alakult ez ki. A jelleme alapvetően magányos. Nem szeret másokkal együtt lenni, beszélgetni pedig csak egészséges disputákban van kedve, vagy éppen, ha egy számára fontos dolgot tanítanak neki. Sok mesét hallott már a Roxfortról, és számított rá, hogy ő is fog kapni levelet majd a 11. születésnapján. Nagyon várta már azt a napot, és amikor egyedül volt (ami elég gyakran megtörtént) folyton eljátszotta, hogy ő egy varázsló, és mindenféle ellenséget megátkoz. Aztán, ahogy közeledett a jeles nap felé, úgy vette át egy másik, tudatosabb időtöltés ennek a helyét. Elámult, mikor először látta a 'vingardium leviosa' hatását, és akkor méginkább, mikor megtudta, hogy ez egy könnyű igének számít. Elhatározta, hogy ő ezt már csak azért is meg fogja tanulni, még az összes társa előtt. Nehezen tudta ugyanis elképzelni azt, hogy van még egy olyan eszement leendő évfolyamtársai közt, aki ilyesmire vállalkozna tanári felügyelet, segítség nélkül. Félt attól, hogy édesapja pálcáját használja. Hallott már róla történeteket, hogy mit tud okozni egy hozzánk nem illő (vagy éppen nem hozzánk illő) pálca használata. Szabad kézzel természetesen nem sikerült neki. Pedig szó se róla, tényleg nagyon próbálgatta. Aztán az iskolában megoldódtak a problémák. Azok közé tartozott, akiknek hamar sikerültek ezek az egyszerű technikák. Egy darabig nagyon lelkes volt, és egyre kevesebbet foglalkozott saját maga szórakoztatásán, amik leginkább filozófia tartalmú művek és a mugli világirodalom olvasásában merült ki. És természetesen vers írásban, már amennyire lehet ennek nevezni próbálkozásait. Ez a nagy hév az idő múlásával arányosan csökkent. Nagyrészt IQ-ból írta meg az esszéket, és nem nagyon készült órákra. Aminek oka részben az állandó gúnyolás aminek tárgya volt. Vagyis teljes egészében, csak ő még próbálta ráfogni egyéb dolgokra. Szerencsére ebből hamar kinőtt is kialakított egy gyönyörű (számára) világnézetet magának, ami nagyjából 'leszarom mindenki véleményét, de meghallgatom, mert érdekel' mottóra épült. És tényleg kiválóan működött, habár nem éppen az a stratégia, amivel barátokat lehet szerezni. Ötödév elején felkínálták neki a prefektusi címet tanulmányi eredményei miatt, de ő visszautasította, mert nem érezte magát olyan szellemiségűnek, aki ezt a feladatot el tudná látni. Nem sokan győzködték háztársai közül, sőt... akik igen, azok leginkább azért, mert ezt így illik. Többször próbálkozott már a könyvtár tiltott részlegébe bekerülni, de sosem sikerült még neki. Hiába eredményei, a tanárok kedvencének nem nevezhető. Gyakran egy-egy eldugott folyosón kuksol, és amint arra jár valaki, rögtön igyekszik egy másikat keresni, ahol egyedül van. Társaságként, csak gyöngybaglyát, Selymet viseli el (természetesen ez változhat.), és mindig van nála egy gyűrött, koszos jegyzetfüzet amibe firkálmányait feljegyzi...HáborúA dúló 'csata' csak arra ösztökélte az ifjút, hogy még magába zárkózottabb, még bizalmatlanabb legyen mindenkivel. Mindig számít azzal, hogy lehallgatják, vagy elolvassák amit ír, ezért nem vezet naplót, és csak olyan magaviseletet mutat, ha nem egyedül van, ami kifogástalan (de nem egyértelműen Voldemort-hű) az uralkodó rendszer számára. Szülei nem harcolnak, nem foglaltak állást, legalábbis hivatalosan nem. Ennek elsődleges oka a kis Renée az elsődleges oka, aki a fiú 10 évvel fiatalabb kishúga.Jellem:Kiemelkedő észbeli képességei flegmává, beképzeltté tették, de ez nem azt jelenti, hogy elvetette az objektív gondolkodását. Természetesen fel tudja mérni a helyzeteket, és annak megfelelően cselekedni. Lusta, és igénytelen, ezért gyakran nem azt mutatják eredményei, ami a valós állapot. Nem egyszer előfordul, hogy elkésik órákról. Egy mugli pszichológiai teszt alapján érzelmileg autista, ami abban merül ki, hogy nem tudja kifejezni emócióit. Úgy érzi, hogy a világ egy tökéletlen hely ahhoz, hogy megértsék az ő komplex személyiségét, és ezért nagyon gyakran dührohamokban tör ki, amit hál istennek megtanult kontrollálni a tömegben. Miután megszületett, sokáig nem nőtt ki a haja, ezért a megbetegedések elkerülése érdekében szinte állandóan sapkát kellett hordania. Erről a szokásáról most sem mondott le, és csak akkor veszi le, ha rászólnak. Minden hőmérsékleti viszonyra van egy fejfedője, és koncentráló képessége, komfort érzete, kombinációs készsége rendkívül lecsökken, ha nem lehet a koponyáján valami. Természetesen azóta már kinőtt a haja, ami nem is éppen a legrövidebbek közé sorolható hosszban. Súlyosan csokifüggő. Naponta egy táblát megeszik legalább.Apróságokmindig: - csoki - sapka - új tudás - intelligens emberek - egyedüllétsoha: - unintelligens, nála 'butább' emberek - ripacsok - mazsola - jóslástan - gyávákdementorok: egy gyakori rémálom, hogy húga meghal a szeme láttára, és őt nem ölik megmumus: mindenki okosabb nála, fölösleges az élete, nem tud újat alkotniedevis tükre: mágiaügyi minisztertitkok: - verseket ír - húgát mindennél jobban szereti - animágus szeretne lenni - nem egyértelműen Voldemort-ellenes, de várja már a bukását - mágiaügyi miniszter szeretne lennirossz szokás: - nem bír magában olvasni, tanulni. vagy hangosan, vagy irritálóan duruzsolva olvassa / mondja a leckét - sapka állandó viselete. ha nincsen rajta romlik teljesítőképessége, közérzete, és a kezelhetetlenség határát súrolja nagyon gyakran.Családapa: Errol Dreenman - 37 - félvéranya: Renée Dreenman - 38 - félvérhúg: Renée Dreenman - 6 évescsaládi állapot: mivel diák, ez evidens.állatok: otthonában van több nagytestű kutyájuk. mindig vele van (ha van rá lehetőség) betanított gyöngybaglyacsaládtörténet: édesanyja és édesapja is félvér családokból származik. Édesapja Franciaországba ment, odaköltözött öccsét meglátogatni, amikor megismerkedtek. Errol igazi szerelemgyerek volt, de a család örült neki. Fiatalos, lendületes család, eléggé szokatlan és kiállhatatlan személyiséggel.Külsöségekmagasság: 179cmtömeg: 70kgszemszín: kék, de pupillája körül szürke(szürkés)hajszín: gesztenyebarnakülönleges ismertetőjel: sapka, görnyedt testtartás (csak akkor, ha nem egyedül van)kinézet: A legfontosabb amit itt meg kell említeni az a sapka, és az alóla kilógó barna hajtincsek. Egyáltalán nem divatelem. Nem nagyon érdekli egyébként sem az öltözködés. Két szempontot vesz csak figyelembe olyan szempontból, hogy milyen ruhát vegyen fel: milyen az időjárás, melyik van legfelül. A magasabbak közé sorolható, de ez nem látszik, mivel ha nem érzi magát felhőtlenül (ez lefed minden esetet, amikor nem egyedül van, és az egyedül lét egy kis részét), akkor görnyedt testtartással jár, amit jó pár tanár, rokon és minden érte aggódó személy szóvá tett már legalább egyszer, de inkább többször. Minden ruháját kinövésig, illetve használhatatlanságig hord. Gyakran mutatkozik szakadt, gyűrött esetleg koszos darabokba. Fésülködni is utál.Tudásvarázslói ismeretek: - ötödévig, és ötödévben tanult varázslatok. - mindennek utána olvas, nagyon sok időt tölt a könyvtárban, és máshol olvasással. minden téma érdekli. - erősségei: átváltozástan, svk, mágiatörténet, rúnaismeret, legendás lények gondozása. - tulajdonképpen mindenben jeleskedik, vagy legalább egy 'jó'-nak mondható tudással rendelkezik, de ezek azok, amikre a legtöbb energiát fordít (habár a lustaságával számolva ez se olyan hatalmas mértékű) - egyetlen tantárgyat utál, a jóslástantfelvett tantárgyak:- rúnaismeret - legendás lények gondozása - alkímiamugli képzettségek:- nagyon szeret főzni, és mondható az is, hogy tudvarázspálca adatok: 12 hüvelyk, szőlő, egyszarvúszőr maggalSzerepjáték-példaUnott arckifejezésű, telt arcú sapkás fiú és egy nyurga, szakállas, kedves tekintetű férfi rótták London utait egy őszi napon. A macskaköves úton nem vertek nagy hangot lépteik. Habár a gyerek nem nagyon szerette emelni a lábát, és a súrlódás irritáló hangja szépen lassan kikezdték a teljesen nyugodtnak látszó idősebb idegeit is. Habár ennek hangszíni, vagy arctorzulási jele nem jelentkezett. Mosolygósan fordult oda, és kérte meg, hogy magasabbra emelje lábait. A másik természetesen engedelmeskedett, és elkapva a beszélgetés fonalát ő is megszólalt: - Apa, minek hoztál ide? Biztos jó felé jöttünk? Ez egy zsákutca. - mutatott fejével az egyre közeledő téglafalra ami elzárta a továbbgyaloglás lehetőségétől őket. - Csak bízz bennem. - szelíd sejtelmesség tükröződött a hangjában, ami felkeltette Errol érdeklődését. Mert Errol és az apukája volt ez a két sétáló. Amint elérkeztek a végpontra türelmetlenül nézett szét, hogy vajon mit kell keresni. Eközben édesapja rutinosan elkezdte megérinteni a téglákat varázspálcájával. - Ez egy titkos átjáró? - kapcsolt egyből az ifjú és tágra nyílt szemmel nézte végig, ahogy megnyílik az út. - Fiam, üdvözöllek az Abszol Úton. - és egy szeretetteljes lökéssel beléptette fiát a muglik elől elrejtett városra. - Most, hogy levelet kaptál a Roxforttól, szükséged lesz néhány dologra, amiket itt a legjobb beszerezni. Például mit szólnál, ha elnéznénk Olivanderhez, hogy neked is legyen egy varázspálcád, mint amilyen az enyém? - kacsintott rá a láthatóan fellelkesült apróságra, aki halasztást nem tűrve sürgette az elindulást... A hangulatos utcát pofás kis építmények szegélyezték, nagy cégértáblákkal, amelyek a sétáló feje fölé lógtak. A fiú természetesen mindegyiket elolvasta, és ha esetleg abból nem derült ki, hogy mit is árulnak pontosan, akkor az apját nyaggatta. Felcsillant a szeme, mikor a távolban egy olyat látott, ami kerek 'o' betűvel kezdődik, és ahogy a messzi kép egyre élesedett, úgy nőtt öröme is, mivel végre megtalálták a hőn keresett üzletet. Nem kellett sok, hogy átlépjék a küszöböt. Egy öreg ember sürgölődött a pult mögött. Errol elámult a megannyi pálcán és a jobb felső sorból kígyózva haladva próbálta mindegyiket jól megnézni és következtetéseket vonni le belőlük, de sajnos nem sikerült, mivel nem olyan pozícióban voltak, amiben azon kívül, hogy 'pálcák dobozban' meg lehetett volna állapítani bármi egyebet is. Észre sem vette, hogy a két idősebb már beszélgetésbe kezdett, aminek témája leginkább a bocsánatkérés volt, amiért a fiú nem köszönt. Olivander nem haragudott, mondván ez gyakran előfordul a kis emberekkel. - Üdvözöllek. - hajolt egészen közel Errol arcához, aki megijedt a hirtelen cselekedettől és rögvest hátra lépett párat. Majd fintorogva köszönt ő is egy tiszteletteljeset. - Feltételezem az úrfinak lesz a pálca. - Nézett mélyen mindkettejük szemébe, mire egy bólintás volt a válasz az ifjú részéről. - Mindig ilyen, vagy csak társaságban van megszeppenve? - nézett kedvesen az apjára. - Elnézését kérem, de szerintem rosszul ítéli meg a csöndemet. Bámulatos, hogy mennyi társra várnak még ezek a pálcák, és a tudat, hogy egyik közülük minden bizonnyal az enyém lesz elnémított egy darabig. - meglepő szavak egy pöttöm szájából. Valami ehhez hasonló érzelem tükröződik a sokat megélt úr szeméből, de kedvesen mosolyogva rögtön el is szalad. A két Dreenman kérdően összenéz erre. Hiába a kevés kontaktus, mégis csak apja fia. Mire azonban visszafordulnak már rögtön meg is jelent Olivander. - Azt hiszem megtaláltam, hogy mi kéne neked. - és közben a kezébe adja a gyönyörű fapálcát - 11 hüvelyk, dió és sárkányszívizomhúr a magja. Suhints vele egyet. - egy apró, de határozott csuklómozdulat után ismét a bocsánatkérés kapott szerepet. A pálca vége Olivander felé volt, és nem volt idő figyelmeztetni a fiút, hogy másfelé tartsa. A szemüveg váza ketté tört a két lencsét összekötő részen, illetve az üvege is megrepedt. - Semmi baj. - a nagy meglepődést, amit a rossz választás okozott, rögtön cselekvés vette át, és egy varázsige segítségével a látást segítő eszköz ismét régi színében tündökölt. - A további balesetek elkerülése érdekében kérdeznék még pár dolgot, mielőtt újabb ötlettel állnék elő. Mondjuk... mi motivál téged? Mi az a cél, amiért küzdesz. - Szeretnék maradandót alkotni. Nem a hírnév miatt, hanem, hogy a jövő olyan emberei, akik hozzám hasonlítanak azok... - itt hirtelen elhallgatott, és látszott, hogy valamin nagyon gondolkozik - nem tudom kifejezni magam. Nem tudom a legjobb szót, ami ideillene. Szeretném, hogy azoknak... könnyebb, jobb legyen, talán így érthető... - húzza el a száját. - Tele vagy meglepetésekkel, fiam. - mosolyodik el az öreg, és már el is indulna, de rögtön megáll. - A biztonság kedvéért tennék fel még egyet. - Csak nyugodtan. - Arra kérnélek, hogy ne gondolkozz, zsigerből válassz. Három szót fogok neked mondani. Azt ismételd meg, amelyikről úgy érzed, hogy a legközelebb áll hozzád: Hatalom, Tudás, Másokért való élet. - Tudás. - az utolsó végébe bele is szólt, mivel annyira távol állt tőle, hogy szinte undort keltett benne. - Nocsak... - mondta elhalkult hangon, és megfordulva kivett egyet, ami szinte a mértani közepén volt minden szempontból a pálcáknak - Ez egy gyönyörű darab. 12 hüvelyk, szőlő (igen finom megmunkálást igényel), egyszarvúszőr maggal. Most lehetőleg ne felém tartsd a pálca végét, habár szinte biztos vagyok benne, hogy ez lesz a megfelelő. A tapasztalat és a rutin ismét nem tévedett. A pöccintés következtében, ami most a polcokra irányult egy apró szellő keletkezett csupán, ami végigborzolta a sapkás fiú minden testrészét. Egészen beleborzongott, de valahogy úgy érezte, hogy akármennyiszer el tudná viselni ezt a furcsaságot, mert kellemes is volt valahol. - Gratulálok, a pálcád kiválasztott téged, hogy a társa légy. Nem a gazdája, a társa... [/color]
|