AURUS CLADDATH, Seyala Kiba
alapokteljes név || Aurus Claddath, kitagadása után felvette a Seyala Kiba nevet
becenév || Seya
nem || férfi
születési hely, idő || London, 1984 január 9.
kor || 13
faj || ember
vér || arany
évfolyam || harmadikos
egyéb || Travis Foley tavaly év végén örökbe fogadta a múltSeyala Kiba naplója
Ywel mindenről tud és tudni is fog.Fogalmam sincs, mióta élek már ebben az irgalmatlan kastélyban. Egyes egyedül. Magányosan. Gyűlölöm és imádom. Ma kaptam ezt a naplót.. egész szép, bár nem hiszem, hogy valaha is rendszeresen fogom vezetni. Anyám ma is beosont éjjel a szobámba. Ilyenkor mindig azt hiszi, nem látom, hallom, vagy érzem, hogy néz. Minden átkozott nap végén felhúzza a lehető legáttetszőbb pongyoláját és bejön ide. Fölém hajol és megérinti a homlokom. Kiráz a hideg az érintésétől. Személytelen és durva, mintha meg akarna ütni, amiért levertem Edward bá fényképét a falról. Felfordul a gyomrom, ha eszembe jut, hogy apám mellől kel ki ilyenkor. Tegnap befeküdt mellém - még érzem az ujjai nyomát a csípőmön.
EGYEDÜL, egyedül, EGYEDÜL, egyedül, EGYEDÜL, egyedül, EGYEDÜL, egyedül, EGYEDÜL, egyedül, EGYEDÜL, egyedül, EGYEDÜL, egyedül, , egyedül, EGYEDÜL, egyedül,
EGYEDÜL, egyedül, EGYEDÜL, egyedül, EGYEDÜL, egyedül, EGYEDÜL, egyedül, EGYEDÜL,
egyedül, EGYEDÜL, egyedül, EGYEDÜL, egyedül, EGYEDÜL, egyedül,
EGYEDÜL, egyedül, EGYEDÜL, egyedül, EGYEDÜL, egyedül, EGYEDÜL, egyedül,
EGYEDÜL, egyedül,
EGYEDÜL, egyedül.
Megint az a nyomorult anyám. Apa talán sosem érti meg, mi folyik a háta mögött.. Az a spiné olyan, mint valami boszorkány. A középkorban biztos megégették volna, de ébredj, Aurus, ez itt a jelen és már nem divat a máglya! A redves életbe! El akarok szökni. Valami nem stimmel ezzel a nővel. Először mindig ütésre emeli a kezét, aztán az arcomat simogatja, és állandóan csak azt hajtogatja, hogy
"Csss, kicsi kincsem, nincs ezen a világon szebb férfi nálad." Nem értem, mi baja van.. ahogy azt sem, miért nyúl minden alkalommal a nadrágomba. Mintha arra lenne kíváncsi, merevedik-e. Jelentem, odalent minden rendben van! Még.. Különben is.. mi a fasz köze hozzá?! Engem csak ne simogasson!
Apa elment itthonról egy hétre, anyám is elutazott a szeretőjével. A fater nem tudja, hogy a kertésszel kavar. Ami azt illeti, tegnapig én sem tudtam, hogy érdeklik a nemesített pipacsok. Azt viszont már nemegyszer láttam, hogy rakja az a nyomorult szolga hátul a szerszámos kunyhóban. Szerencsétlen.. Az anyám egy szajha. Kezdem azt hinni, nem véletlenül ér hozzám kínos helyeken és felejti ott a kezét.
Néha szívesen hozzábújnék még és kérném, hogy csak beszéljen, míg elalszom. Lemennék hozzájuk vacsorázni vagy megmutatnám, mivel foglalatoskodom idefent a szobám magányában, beszélgetnék vele könyvekről. De tartok tőle. A közelsége irritál, nem megnyugtat, ahogy normális esetben.. vagy ez a normális?
Egyedül vagyok itthon, tök üres a ház. A cselédek hallgatnak, mint mindig, az öreg komornyik feldobta a talpát, lassan telő napjaimat a biológiának és a környéken fellelhető apró állatok boncolásának szentelem. Többek között összeraktam egy törpebéka csontvázát, megnézegettem a belsőségeit, a bőrét, aztán az egészet bevágtam az ágy alá, nehogy valamelyik okoskodó liba kidobja. A csontváz az asztalon maradhat, ahhoz biztos nem mernek nyúlni. Félnek a békáktól. (:
A szomszéd faluból jött a hír, hogy elszabadult egy veszett kutya és a mi birtokunk felé jön. Azt hiszem, lesz mire vadászni. Golyót a fejébe!
Na ebből elég. Utoljára mondom, hogy elég volt. Ma este a szobámban ültem, a csontvázat és Az emberi test c. könyvet nézegettem, mikor felszólt Maja, hogy kaja van. Odalent anya és apa egymással szemben, gyertyafény és minden, ami kell. Azt hittem, tévedtem, inkább visszafordultam, s már indultam volna vissza, mikor az a szipirtyó utánam szólt:
"Kicsi kincsem.. boldog születésnapot! Még néhány év és kész férfi leszel! Az már nem olyan sok idő. Tudod, mit jelent ez?.." Gyűlölöm, mikor kicsi kincsemnek hív. Olyan megalázó és gyerekes. Nem méltó hozzám. Apám arca zord, mintha dühös lenne rám, pedig nem csináltam semmit. Talán kiszagolta valamelyik lány a békatetemeket; kitiltom a szobámból, sőt, az egész emeletről, ha igen és beköpött..! Nem volt kedvem velük ünnepelni, inkább a tanulás. Anya utánam jött és magunkra zárta az ajtót, a kulcsot meg a mellei közé süllyesztette. Régen rögzülhetett benne ez a mozdulat.. mindig így csinálja. Leült az ágyra, aztán elnyúlt rajta és odaintett. Nem mentem közelebb, erre kioldotta a pongyola övét és kitárulkozott előttem. Jó teste van, azt meg kell hagyni.. csak ne undorodnék tőle ennyire! Mégis csak az anyám, nem igaz? Féltem. Abban a pillanatba levegőt venni is féltem, ő pedig kinyújtotta a karját és a tankönyveim felé bökött:
"Úgy láttam, a női testről tanulsz éppen. Gondoltam születésnapod alkalmából élő modellen vizsgálódhatnál. Az ábrák gyakran hazudnak. Gyere. Megmutatom, hogyan és miből épül fel egy valódi nő teste." Az ajtóhoz simultam és nem mentem közelebb, hát ő kelt fel. Először pofonvágott, hogy miért hoztam ilyen kínos helyzetbe, aztán elmarta a kezem és magához nyúlt vele. Érzed, kérdezte akkor, érzed, milyen kellemes meleg és nyirkos egy nő? Éreztem. Azóta is hányingerem van, ha egyet is látok. Nem akartam.. én nem akartam ezt az egészet. Nem akarom, hogy ő legyen az anyám..!!!
Három nap telt el a születésnapom óta. Azóta, hogy anyám.. Apa ma elvitt vadászni. Ritkán van alkalmunk kettesben lenni, úgyhogy örültem az ötletnek. Ha nem is mutatom, szeretem az öregemet. Jó fej a maga módján és félelmetesen ért a puska forgatásához. Felajánlotta, hogy megtanít lőni. Ejtettem egy vadkant. Nagy kaland volt. Ráadásul engedélyt kaptam arra, hogy megtartsam a koponyáját és én nyúzzam meg! Kicsit besegített, de a dicsőség így is az enyém! Nincs is annál jobb, mint egy állat vérében fürdeni.. Aztán történt egy kis baleset.
(* SZJP) Rég volt, hogy írtam. Anyám továbbra is megkeseríti az életemet, de eddig nem történt semmi olyan, amit papírra vethettem volna. Most azonban.. Délelőtt az erdőben sétáltam. Valaki követett, de nem tudtam, ki. Túlságosan lefoglalt az anyám által űzött játékok undok emléke, szóval nem figyeltem eléggé a mögém lopózó gyerekre. Gyilkoltam. Kétszer is. Nem állatokat, hanem védtelen gyermekeket, akiket azért szalajtottak utánam, hogy szóljanak, hamarosan kész az ebéd. Egy kisfiú és a húga. Többet nem játszhatnak együtt. Még mindig véresek a kezeim.. Ebéd közben is azok voltak. És ha belegondolok, hogy azért kellett pusztulniuk, mert azt hittem, az anyám ólálkodott utánam, hogy újra bántson..! Értelmetlen halál.
De jólesett.
Egy egész év telt el lassan úgy, hogy kezdek immunissá válni a nők közeledésére. Már nem dobban meg a szívem, ha elsétál mellettem egy kellemes megjelenésű, fiatal hölgy, ahogy a vénebb, érettebb dámák sem hoznak lázba, és a magamkorú kislányok sem. Felőlem akár mindkét mellük kilógathatják a pólójukból, nem érdekel. Ha jólesik, szellőztessék. Anyám elhatározta, hogy elkap. Annyira tudtam.. tudtam, nem bírja már sokáig, elvégre az elmúlt hetekben csupán kerülgetett. Addig is, míg elérkezettnek nem találja a pillanatot, hogy meghozza a kedvem a lányokhoz, a házunkba rendelt összesen hat új cselédet. Szemrevalóak, az igaz.. És undorítóak is egyben. A nemük mérgezi meg a szépségüket.. Mind a hatot nekem adta, s biztosított, ezek bármit megtesznek nekem, amit csak kérek. Kerály.. legalább lesz valaki, aki lehordja helyettem a szennyest.
Még csak két napja vannak itt a lányok és máris kibaszottul elegem van belőlük. Anyám mondhatott nekik valamit, mert állandóan olyan göncöket viselnek, amiből a legtöbb látszik ki a testükből. Dühös vagyok. Talán ha elpusztul egy, akkor a többinek is megjön az esze. Azt hiszem, az a vörös lesz az első, aki folyton kinyomja a seggét, ha le kell törölni az asztalt. Ma éjjel tenni fogok a lelkem békéjéért.
Vérbe fagyva találták, a konyhaasztal mellett kuporogva. Nem mondott semmit, csak szorongatta a karján ejtett vágások vérző nyomait és rázta a fejét, ahogy az értetlen libák szokták. Ma megfenyegettem. Megmondtam neki, hogy hagyjon békén és vegyen fel valami rendes cuccot, ne szórakozzon, az apám férjes ember. Erre csak kacagott. Akkor illant el a jókedve, mikor megmutattam neki a konyhakést. Megmutattam, hogy nem viccelek, és úgy tűnik, megértette. Sikoltott, mikor először megvágtam, de azóta csöndes. Ezelőtt még soha nem éreztem az akkorihoz fogható forróságot, lázas örömöt. Remélem, hogy tényleg felfogta, mi a tét. Többet nem fog a közelemben ólálkodni.
Az ügy sosem került a rendőrség kezébe. Anyám óvatosabbá vált és nem zaklatott annyit, de ma újra bepróbálkozott egy trükkel. Mikor felértem a szobámba egy meglehetősen kimerítő futás után, beszélni akart velem. Én vele nem. A vörös lányról kérdezett, én meg nem titkoltam semmit. Azt is megkérdezte, milyen érzés volt. Erre nem voltam hajlandó válaszolni. Helyette előhúzott egy diktafont és lejátszotta a sikolyokat. Állítólag végignézte. Biztosított, hogy nem adja fel a saját fiát, rá mindig számíthatok, stb.. Apám még nem tudja. Anyám pedig feltételhez kötötte a hallgatását.
Édesapám az egyetlen ember a földön, akit valóban szeretek. Rajta kívül nincs senkim. A házban élő nők állandóan engem lesnek, mi kell, az meg sem fordul a fejükben, hogy mi az, ami nem kell. Teljesítettem anyám kérését, nehogy eláruljon Neki. Soha nem éreztem magam még ennyire megalázva.. Ma reggel hajtotta be, mert ilyenkor senki sincs itthon, csak ő, mert várja a kertészt. Felült az asztalomra és széttette a lábait, aztán felhúzta a szoknyáját, hogy lássam, nincs rajta semmi. Furcsa szaga volt.. és folyt belőle valami. Jó, tudtam, mi az, de még soha nem láttam. Megkért, hogy érintsem meg. Meleg volt és sikamlós.. eszembe juttatta a születésnapom estéjét és elkaptam a kezem. Erre csak annyit kérdezett, akarom-e, hogy apám megtudja, ki követte el azt a perverz gyilkosságot a szobalányon. Megcsóváltam a fejem. Megérintettem a nyelvemmel, mire ő felnyögött. Megijedtem és elfogott a hányinger. Állandóan apával jött, én pedig tettem, amit kért. Később maszatos arccal öklendeztem a wc fölé hajolva és úgy gyűlöltem, mint még soha.
Meg akartam szökni, de nem ment - valahogy rájött. Nem tudom, hogyan, de nem is akarom megtudni. Az ablakom zárva, az ajtóm kulcsa az ő kezében. Ezt nem hagyhatják.. nem akarom.. el akarok menni!
Megfogadtam, hogy megölöm. Közel egy hét telt el a vörös halála óta, de anyám még mindig azzal gyötör, elmondja apámnak. Elegem lett. Talán ha én szólok neki először, azzal mindent elsimítok, nem? Megpróbáltam. Egy újabb vadászat alkalmával nem figyeltem és golyót kaptam a vállamba. Mindenki rettenetesen izgult, pláne apa. Apa.. olyan jó leírni is ezt a szót. Ő tisztel és szeret, nem úgy, mint a ház nagyasszonya. Vett nekem egy könyvet fegyverekről és egy másikat az orvostudomány fejlődéséről. Behozta őket a szobámba és leült az ágyam szélére. Úgy éreztem, nem vagyok rá méltó, hogy ennyit is törődjön velem. Azt mondta, mindent tud, nem lesz semmi baj. Megörültem neki. Tudtam, hogy megszabadít anyától! Tudtam, hogy segíteni fog! Miért is nem fordultam azonnal hozzá?! De a folytatás elszomorított. Azt mondta, tudja, hogy anya a kertésszel is kefél, de megérti és nem szeretné, ha szétmenne a család. Aztán némileg keményebben hozzátette, hogy mennyire csalódott. Én csak néztem rá, hogy mit követtem el.. példás tanuló vagyok, csendes, nem zavarok soha semmit. Egyetlen dologra tudtam gondolni.. és igazam lett..
Anyám elárult. Elárulta a vörös lánnyal töltött éjszakám és apám nem teketóriázott sokáig, megtagadta tőlem a család vezetéknevét, de még a végrendeletbe foglalt jussomat is. Gyilkos nem részesedhet a családi vagyonból! Mondta akkor.. Kegyetlenül fájt. Megtettem, amit anyám kért, mégis elárult. Talán érezte, hogy ha másképp tesz, én leplezem le őt, hogy molesztálja a saját fiát. Próbáltam megmagyarázni a helyzetet, de apám hajthatatlan volt. Nem értette, hogy miatta csináltam, hogy ő és az a nő, akit valami érthetetlen okból szeret, újra együtt lehessenek.. ez így nem igaz. Nem lettek volna együtt soha többé, de azt akartam, hogy legalább az apám méltósága ne sérüljön. Elmondtam neki mindent, de nem értett. Azt mondogatta, hogy mennyire elkeseríti, hogy egy ilyen perverz állat is él közöttük és egy levegőt szív velük. Szerinte elment az eszem.. el akar küldeni pszichiáterhez. Kitagadott a családból és elvette tőlem az egyetlen embert, akit valaha képes voltam szeretni.
Igazság szerint örülnék neki, ha valóban kitagadna és kidobna a házából. Kezdetben talán szörnyen érezném magam és hiányozna, de később a távolság és az idő enyhítene a múltam maró emlékén. De jó lenne elköltözni innen! De az anyám nem hagyja.. már nem vagyok Claddath, a szoba, amiben lakom, nem az enyém többé, mégis együtt kell élnem vele. Hol itt az igazság?..
Edward bá ma is meglátogatott minket. Megkérdezte, szeretem-e ezt a naplót, használom-e. Nem válaszoltam, nem volt kedvem, helyette lebattyogtam megnézni, milyen ajándékkal lepi meg a család perverz állatát a kedvenc amerikai nagybátyja. Egy szökőkút.. egy szökőkút, amin egy pásztorlányka szobra van. Hazudnék, ha azt mondanám, tetszik..
Tegnap éjjel elloptam a kulcsot, lemásztam az erkélyemről és a pásztorlánynak kialakított kis lugasba osontam. Egyedül voltam, nem fenyegetett semmi veszély. A térdemig sem ér fel a szökőkút vize. Hideg volt.. a lány is sírt, én sem bírtam tovább. Szégyenemre minden keserűség feltört belőlem, ahogy ott álltam mellette a fagyos kőmedencében. Ő megkönnyezte az elbaszott életem, én pedig elsirattam azt, amit soha többé senki nem adhat vissza. Oda lettek az érzéseim. Megfeszülve álltam, fáztam, de nem fogtam fel a jeges hideget. Könnyűnek éreztem magam és egyben rettentő súlyosnak. Elnevettem magam és átöleltem a pásztorlányka lábait. Kedvem lett volna ottpusztulni a lábainál. Az övéinél, aki megért. Nincs értelme megszökni.. hová mehetnék?
Eljárok a pszichiáterhez, de nem szed ki belőlem semmit. Azt mondja, trauma ért, biztos a szüleimmel kapcsolatos. Ha tudná..! De én nem mondok semmit. Engem nem érdekel, ne érdekelje őt sem. Csak a szoborra gondolok. Hogy tudnám úgy lerajzolni, hogy minél kevesebb köze legyen az élőkhöz. Az orvoslás sem érdekel már, csak a hullák. Kiábrándultam mindenből, ami élő. Szedem a gyógyszereimet. Kedélyjavítók, vitaminok.. Ez a dilis tag mindig azt mondja, gondoljak valami szépre. Nem érti, miért nevetem ki ilyenkor. És nevetés közben miért nézek rá úgy.. jókedv nélkül.
Senki nem szól hozzám, a cselédek elkerülnek, anyám látogatásai ritkulni látszanak. Minden az enyém. Mindenki az enyém! Elkészítettem az első rendes rajzot a pásztorlányról. Ha egyszer megnősülök, őt veszem el. Nem szül gyereket, nem lesz, aki az őrületbe kergessen a visongásával. Nem szól vissza, nem pofázik bele a dolgaimba, és ami a legfontosabb, nincs se húsa, se vére. Nem nyirkos és meleg ott alul.. nem nyög, nem szuszog, de nem is sikolt. Viszont sír. Helyettem is. Vettem egy új gitárt, a régit egy sajnálatos dühkitörés alkalmával darabokra zúztam a szobám falán. A falakat pedig kifestettem.. zsongó fenyves, éjszaka, a hold teli szájjal vigyorgó arca, virágok, mitikus lények, egy kénsárgán villogó szempár. Határozottan tetszik.
Apám üzleti útra utazik. Nem köszönt be, csak az asztalomon hagyott egy fogazott pengéjű vadászkést. A cselédeket valami szörnyeteg öli sorra. Egyre-másra találják a hulláikat a lakás különböző pontjaiban. Egy a közös minden hullában. Nincsen meg a bal fülük. Jó éles ez a kés.. Apám üzenetet hagyott az asztalon. Mire hazatér, takarítsuk el az itteni disznóólat és legyek tekintettel rájuk, vonuljak elmegyógyintézetbe, államiba, ahova kedvem tartja.
Nem okozott különösebb gondot a költözés, bár anyám nem örült. Nem is baj. Államiba zárattak és most mindenféle orvosok vizsgálgatnak. Veszélyes. Nem szabadna itt tartaniuk ennyi gyerek között. Próbálnak rájönni, hol a hiba. De nem mondok semmit. Nekik semmit sem mondok. Jobb lenne otthon apával. Annyira hiányzik.. de ő is elárult. Mától nem írok. Szabad vagyok.
HÉAUTONTIMOROUMÉNOS
Megütlek, mint tagló a barmot,
düh s gyűlölet nélkül; ahogy
Mózes a sziklára csapott!
- S hogy pillád kútja hűtse zsarnok
Szaharámat, kipréselem
szemedből vizeit a kínnak:
reményvitorlás vágyaim vad
hajója sós könnyeiden
nagy és szabad tengerre lendűl,
s zokogásodtól részegen
úgy visszhangzik majd a szivem,
mint dob, mikor rohamra perdűl.
Vagy nem torz akkord vagyok-e
az isteni szimfóniában
a Gúny miatt, melynek falánkan
ráz és marcangol a dühe?
Sötét mérge bennem a vér! A
hangomban ő rikoltozik!
A kárhozott vagyok, akit
tükrének használ a Megaera!
Az arc vagyok és az ököl!
A tőr s a seb, melybe a tőr csap!
A kerék s a kerékbe tört tag
és a hóhér és akit öl:
saját vámpírom - a valódi
nagy árvák egyike, kire
örök kacajt mért végzete,
s aki már nem tud mosolyogni!
jellemAntiszociális. Szűkszavú. Bizalmatlan. Érzéketlen. Makacs, mint egy öszvér. Látszatra nem fél semmitől és az idegenek érintései, a másik ujjának alig hallható pöccentése a talárja anyagán csupán vegytiszta gyűlöletet, undort és haragot ébresztenek benne. Valójában azonban nem telik el másodperc, hogy ne rettegne, s nem múlik el éjszaka, hogy ne kísértenék lidérces álmok.
Öntelt és végtelenül büszke jellem, csak azt becsüli meg, amit ő maga vitt véghez, ebből kifolyólag nem igen kedveli az ajándékokat és a túl könnyen jött sikert. Megvet mindent, ami más, ami gyönge. Humorérzéke egyáltalán nincs, hajlamos túlzásokba esni.
Mindezek ellenére tisztességes és becsületes, míg ki nem kényszerítik az ellenkezőjét, s a szorgalom és kitartás is a jó tulajdonságai közé tartozik.
Ha azonban érdekei úgy kívánják, szemrebbenés nélkül hazudik.. Bölcsen hallgat; igyekszik minden vizet a saját malmára hajtani.[/color]
apróságokmindig || fájdalmat okozni, tisztességes módon harcolni, féltékenykedni, betegesen gyűlölni és szeretni, gyilkolni, vérben kezet és arcot mosni, párbajozni, egyedül lenni, irányítani, elnyomni, megtörni, birtokolni, félig még nyers húst zabálni, festeni, farigcsálni, nyúzni, gyakorolni
soha || nők, nők, nők, nők, gyengeség, kötődés; kelbimbó.
dementorok || ilyenkor visszaemlékszik az édesanyja arcára, miközben molesztálta, az ízre, a szagra, a hangokra; aztán az apja lemondó mordulására, mikor mindezt ocsmány hazugságnak titulálta; bevillanhatnak képek kötelekről, szíjakról.. megalázzák, bántják, de ő tehetetlen és gyenge.
mumus || az anyjává alakul előtte, áttetsző pongyolában
"Ne félj, kicsi kincsem, csöppet sem fog fájni."titkok || a meggyilkolt áldozatok bal fülét az íróasztala fiókjában gyűjti; fél a nőktől; soha nem hord alsógatyát.. >_<
rossz szokás || Ha ideges, a tarkóját dörzsölgeti és acsarog; ha fél, a felé nyúló kézbe gondolkodás nélkül bele is mar. Stressz helyzetben úgy viselkedik, mint egy közönséges vadállat. Nagyon ritkán nevet őszinte örömmel, az örökös pókerarcot legfeljebb egy gúnyos, lenéző félmosoly kedvéért vakarja le a képéről. Az egyik kezét mindig zsebre vágva tartja.
a családapa || William Claddath (43) aranyvérű mágus
anya || Claire Gillespie (33) aranyvérű boszorkány
testvérek || nincsenek, hacsak a kertész meg nem ejti anyut..
családi állapot || I'll be alone.. forever.
állatok || Wunjo, a kölyök worg
külsőségekmagasság || 158 cm
tömeg || x kg
rassz || európai, bár a szemei kicsit keletiesek
szemszín || acélszürke
hajszín || fekete volt, de ma már hófehér
különleges ismertetőjel || Egy a bal szemén keresztülhúzódó heg csúfítja el az arcát; jobb fülében két fülbevaló is lóg - egy agyar és egy madártoll; öltözködése vagy túl szakadt, vagy túl elegáns, arany középutat nem ismer - de akár így, akár úgy, a fekete tornacsuka adott.
kinézet || Ez egy beképzelt bunkó.. de hogy mire fel hordja olyan magasan az orrát?!
A magasságához képest is meglehetősen csontos, vékony srác, járása ruganyos és könnyed. Állát felszegve, fejét lustán félrebillentve támasztja a falat, és mindenkire úgy néz, mintha ő lenne a helyi csúcsragadozó. Ez mókásan hathat, ha egy nála jóval nagyobb diákot méreget.
A tekintete kegyetlen és jéghideg, gyakran semmitmondó és kifürkészhetetlen. Az arca szép, akár valami szoboré, csupán az a heg rútítja el. Hófehér tincsei elől az arcába hullnak, hátul hosszabbra vannak hagyva. Kócos, borzas, mégis tiszta benyomást kelt.
egészségi állapot || Tüdőgyulladásra különösen hajlamos. Vérfarkas. Teliholdak előtt fokozatosan erősödő migrén gyötri, ingerlékenyebb lesz.
a tudásvarázslói ismeretek || Odahaza semmit nem tanítottak neki, az édesanyja titkon remélte, hogy kvibli lesz, s mint ilyen, kevésbé képes védekezni. Az első évet jószerint kiváló eredményekkel végezte el, de a bájitaltant és a repülést borzasztóan utálta. Ezekből átlagos a teljesítménye. Átváltoztatástanból kiváló tehetség.
mugli képzettségek || elektromos szólógitár, festés, faragás, nyúzás
pálca típusa || 14 hüvelyk, éger, sárkányszívizomhúr mag
különlegesség || remekül kijön az állatokkal és meglehetősen jó a szaglása
egy darabka belőled* Sűrű, sötét fellegek úsztak az égen, a nap már rég lenyugodott, mikor hazafelé baktatott a sártengerré vált kis földúton. Az erdő fái groteszk árnyakként rángtak körülötte a talajon, belekaptak a ruhájába, felkarcolták kézfején a bőrt. Teliholdas éjszaka.. Mindig is a legszebb természeti jelenségek között tartotta számon az ezüstös holdvilág kereklő arcát, de most valahogy nem találta olyan megnyugtatónak és békésnek az estét, mint általában. Valami nem stimmelt.. Talán a mögötte lopózó léptek zaja? Ki követi? Az anyja? Nem, ide egész biztosan nem merészkedett volna utána az a nyomorult nőstény. Heh.. A gondolat ocsmány, gyerek létére kifejezetten kegyetlen, örömtelen félmosolyt csal vékonyka ajkaira. Nőstény, igen. Csak egy szuka, aki állat módjára él és viselkedik. Eszik, iszik.. Reccsen egy ág. Seya kezd idegessé válni, s a kezében szorongatott kés markolata lassacskán hűvös, rideg verejtéktől válik csúszóssá az áthűlt ujjak között. Hideg van, ő mégis kigyulladt arccal perdül hátra, és lábait keményen megvetve fordul szembe a háta mögött megbúvó világgal, hogy a másik felét engedje most maga mögé. Csak a szél süvít a fák között, de határozottan közeledik valami.. Látja a sziluettet, a lassan föléje magasodó, torz alakot. Hallja a vonítását és végre valahára szemtől szemben állhat egy.. ehh.. ez egy.. Földbe gyökereznek a lábai, a kést tartó kis kéz megremeg, s nem sokon múlik, hogy elejtse a pengét. Most szörnyet fog halni. Egész biztos.
Egy hosszú pillanatig farkasszemet néz a döggel, aztán sarkonfordul és rohanni kezd. Keresztülverekszi magát árkon, bokron, észre sem veszi a kisebb köveket, öntudatlan is átszökken felettük, s keresztülgázol egy kisebb patakon is. Megbújik, oldalra oson, ismét rohan, igyekszik lerázni a nyakába lihegő lidércnyomást. Ismét felharsan az üvöltés, a fiú acélszürke szemeit marja a hideg este, torkát szorongatják a félelem jeges ujjai. Hangos zihálását visszafojtja és egy odvas, ősöreg fa törzséhez simul, hogy annak tövében várja meg, míg a lény elmegy. Az apjával kellett volna hazamennie vadászat után. Miért is maradt az erdőben egyedül?!
Néma csönd.. meglapul. Hallja, hogy a környéken ólálkodik még, de nem akar zajt csapni azzal, hogy megmozdítja lassan elgémberedő tagjait. Végül úgy dönt, hogy a francba is, nem ücsöröghet itt egész éjjel! Lépnie kell! Fogai közé szorítja a kést és megkapaszkodik a fa törzsének apróbb mélyedéseiben, rücskeiben. A kéreg nyekeregve hámlik, de nem áll meg. Könnyű, el kell bírnia. Muszáj! Eléri a legelső ágat, s már épp húzná fel magát, mikor irdatlan állkapocs csattan a bal lábán. Eszelős fájdalom nyilall alig egy pillanattal később a térdébe is, s megérzi a vér fémes szagát. Félkézzel elereszti az ágat, rizikós, talán lezuhan. Csúszik a keze, ahogy a dög feje felé döf a késsel. Erőtlen szúrás, de megzavarja a szörnyeteget és ennyi idő bőven elég is. Sérült lábát maga után vonszolva kapaszkodik egyre feljebb, míg biztonságban nem érzi magát, s ott várja meg a hajnalt. Borzasztóan fél, hányingere támad a rettegéstől és csak két szót képes maga elé súgni, megrészegülten, szinte fulladva ismételgetni* Apa.. apa.. apa.. apa, segíts.. segíts, apa.. apah..!* Nem sokkal később lövés hangja dörren és fájdalmas vonítás szeli át az éj csendjét. Erős karok közé ájul, s dideregve fúrja arcát az ismerős illatú, izmos nyakhoz.*
egyébVolt egy Ywel nevű barátja, aki abban a szomszédos faluban lakott. A srác egy kirándulásuk alkalmával előresietett, hogy hamarabb érjen a bércre, Seya pedig képtelen volt lefékezni és egyenesen beleszaladt. Akkor nevetett, és még bocsánatot is kért a koccanáskor, aztán csak a kölyök üvöltését hallotta és a tehetetlenül zuhanó test alatt megroppanó ágak és legördülő kövek zaját. Erről soha nem beszél. Olyan mélyre temette az esetet, mintha meg sem történt volna. Neki soha nem volt barátja. Így könnyebb volt megemésztenie.
A varázsvilágról kiokították, de varázsolni, repülni soha nem oktatták az iskola előtt. Édesapja rettentő keveset tartózkodott odahaza, Clairenek pedig nem állt érdekében felvértezni fiacskáját.
Wunjot a Rengetegben találta első éve végén.
A szünetek alatt nem megy haza. -
Pontosabban Foleyval már igen, ha úgy alakul.
Roxfort RPG
Szerző