Mark Declan McCain

MARK DECLAN MCCAIN

Alapok

jelszó || "Minő sötét az emberi ármány."
teljes név || Mark Declan McCain
becenév || Mark, M.M., Cain
nem || férfi
születési hely, idő || King’s Lynn , 1962. október 6.
kor || 35 év
vér || Félvér
iskola || Roxfort, Griffendél Godrik Akadémia, Jogi Kar, Protectori szak
évfolyam || -

A múlt

Gondolkodtál már valaha azon, hogy ölni sokféleképpen lehet? Nem, nem az eszközre gondolok. Sokkal inkább a célra. Miért oltasz ki emberi életeket? Gyűlöletből cselekszel? Netán nyereségvágyból? Puszta élvezetből? Vagy csak rutinból?
És ha te nem ölsz, magad körül mégis kihűlt testek hevernek, s kezedben megcsillan a pálca markolata. Ha te művésznek tartod magad és remekműveket alkotsz? Közönséges gyilkos, és nem több? Én festek. Sosem értettem az embereket. Azok konzervatívak, a múltba révednek, a jövőről pedig mit sem sejtenek.

Azok a lágy ecsetvonások… Egyik sarokban tintával átitatott papír meredezik a festőállványon, míg a másikban egy könnyed eleganciával lehelyezett grafitos portré körvonalazódik. A művészi véna árulkodó jelei ezek. Megbecsülendő képesség, igazán keveseknek adatik meg az efféle tehetséges. Marknak viszont jóformán az ölébe hullott. Nem kellett nap mint nap vért izzadnia egy remekért, azok a kisujjából pattantak ki.
Nem fojtotta el, nem dobta el magától, csak egyszerűen élt vele. Élt az adottságaival, s hagyta kibontakozni. Sőt nem csak, hogy kibontakoztatta, de tovább is fejlesztette. Mindig is gyarapodni akart, tanulni, amíg az élet engedi. Mark ezt az eszmét követte.

M. M.
A szignó kisvártatva kirajzolódni látszik az áldozat mellkasán. Az égési sérülés meglehetősen mély, szinte szikrákat lövell ki magából. A betűk tüzesen izzanak, ezzel keltve perzselő hatást. Mark pálcát tartó keze ereszkedni látszik, majd combja mellett mégis megállapodik. Arcán a jóleső nyugodtság árulkodó jelei fedezhetők fel, zaklatottságnak semmi nyoma.
- Ímhol egy újabb festői remekmű. –nyílnak szóra ajkai, miközben tekintetét az ég felé emeli. Némán fürkészi a gomolygó felhőket, majd kisvártatva újra felcsendül kellemesen búgó hangja.
- Gyönyörködj benne!
Nem parancsol, ez afféle ajándék. Saját magának, s közvetve valaki másnak. Eközben a halottra mutat, majd ismételten a magasba pillant, zöldesen csillogó lélektükreivel.
- A tiéd e kínokat átélt test, nézd tehetetlenségét!
Hangjában mintha egy kis sajnálatot vélnénk felfedezni, ám gyanúnk azonnal elhal, mikor Mark az áldozat fölé lép. Könnyedén hajol le mellé és félelemtől kiguvadt szemeibe bámul. Nem tudni mire gondol ezekben a pillanatokban. A száján kiáramló gépies szavak mégis sokat sejtetők.
- Ez a sorsotok. Alapanyagok vagytok. Egy mestermű kihagyhatatlan kellékei. – a mugli asszony karját lágyan fekteti a vöröslő test mellé, mintha az csak egy bábú egyfajta tartozéka lenne, majd mielőtt felemelkedne testhelyzetéből hozzáteszi. – Tárgyak.
Egyszerű ereklyevadász. Mark szavaival élve azonban művész.
Ahogy ott áll, magányos szívvel, üres arckifejezéssel, szinte rácsodálkozik alkotására. Tekintete nem nevezhető homályosnak, elvakultságnak jele sincs rajta. Más környezetben sokkal inkább bámészkodónak néznénk. Szelíd, puha vonásaival ezt a látszatot kelti. De ez csupán látszat.
Szemei hirtelen megváltoznak, vizes hatást keltve szűkülnek össze, míg nem a szemfedél teljesen eltakarja őket. Furcsa, megmagyarázhatatlan érzés lesz úrrá rajta. Mintha egyszeriben megnyílna a tudata, s minden, ami eddig a fejében, elméjében lakozott kitörni készülne. Tehetetlen. A múlt gondolatfoszlányai erekként szivárognak ki az ismeretlen eredetű, képzeletbeli lyukon. Mark óhatatlanul is homlokához kap. Reflexszerű mozdulat ez. Ujjaival a bemeneti nyílást keresi, hiába. Nincs. Nem létezik. Hogy is létezhetne?
A férfi viszont mindent valóságosnak érez, a történés realitásába próbál kapaszkodni, de a szálak mintha kicsúsznának kezei közül. Ő mégis emlékezik. Fontos pillanatok, sorsfordító percek tömörülnek lelki szemei előtt. A múltja. Az élete.
Az ér eközben patakká duzzad, az emlékek sorra követik egymást, egyre gyorsabban és gyorsabban hadakoznak. Pillanatképek. Olyan, mint mikor a filmszalag képkockái gyors egymásutánban jelennek meg a vásznon, csak hogy az teljes egész. Ezek viszont töredékek. A mágikus óriáskerék folyamatosan forog, esély sincs megállítani. Kiszállni reménytelen. Vagy vele együtt forogsz, vagy… Nincs vagy.
Tehetetlenség. Szívszaggató egy érzés. Ahogy az emlékek végigcsordulnak a férfias arcon, valami hideg dermesztő érzet fut át rajta. Mintha azok csak egyszerű, mezei könnycseppek lennének. Mégsem azok. A végállomás az üvegfiola. Mintha a megcsapolt agy „termékei” mind oda jutnának, majd a merengőbe vesznének. Markkal együtt. Mintha.
Ez nem a valóság. Ez csupán illúzió. A „beteg” elme otromba szüleménye. Egy képzet. Időutazás, avagy visszaemlékezés.

Minden akkor és ott kezdődött.
A helyszín King’s Lynn, Kelet-Anglia varázslatos kereskedő-és kikötővárosa. Azon belül is a McCain família arisztokratikus otthona. 1976. október 7.-ét írunk. Mark előző nap töltötte be 14. életévét.
Későre jár. Az eget reggel óta felhők szabdalják, ezzel téve változatosabbá a megszokott világoskék „terepet”. A ház üres, egyedül Mark tartózkodik a falakon belül. Anyja, Magdalen, magántanítványát okítja egy szomszédos kisvárosban, ugyanis foglalkozását tekintve tanár. Napközben egy állami intézményben tevékenykedik, majd jövedelme kiegészítéseként magántanítványokat is vállal. Származását tekintve mugli.
Apja, Callum rejtélyes utakon jár, mint oly’ sokszor. Tőle ez a megszokott. A Gringottsban dolgozik banki alkalmazottként, emellett besúgó és végrehajtó vagy ahogy tetszik. Évek óta falja a halált, tevékenységét azonban sokáig fátyol fedte, főként származása miatt, ugyanis félvér. Mark előtt azonban egy titok csak ideiglenesen marad titok. Ezt legbelül Callum is nagyon jól tudta.

***

King’s Lynn, egy elhagyatott domboldal, nem messze a családi „szentélytől”.
- Ez... - a fiú nyelve összegabalyodik szájában, szemei tágra nyílnak. Láthatóan erőlködik. – Ez, az, aminek látszik?
Félve kérdez, hangjából mégis kicseng a vágy. A tudni akarás édes vágya. Inkább kíváncsi, mintsem riadt. Mark mindig is ilyen volt. Mindig mindenben a fejlődést kereste. Minden szituációból profitálni akart, szellemileg. Most csupán egy lángokba burkolózó, kapálózó testet látott, mégis kereste a mögöttes tartalmat. A látottak nem rázták meg, inkább gondolkodóba ejtették.
- Attól függ, hogy te minek látod.
Apja hangja nyugodt, jobban mondva idegesítően nyugodt. Lehet ezt többféleképpen is látni? Mark szemmel láthatóan nem érti. Most először jelenik meg arcán a meglepettséggel fűszerezett riadalom. Csak áll ott, egy helyben, földbe gyökerezett lábakkal, megmerevedve. Egy kis szőke fiúcska, törékeny, sebezhető. És nem csak a teste.
Zölden villódzó szemei az áldozatról apjára siklanak, majd vissza.
- Röviden és tömören? Gyilkosságnak.
Szókimondó egy gyerek. Hisz erre nevelték. Nyílt és egyenes beszédre. Fantázia szűkében most csak erre futja. Ténymegállapításra. Holott apja kérdéséből kiindulva a szituáció ennél sokkal komolyabb. Nem csupán tények láncolata.
- Mégis minek kellene látnom? –pillant a fekélyektől lassan eldeformálódott testre, majd íriszei találkoznak apja szúrós tekintetével.
Nem hülye. Tudja jól, hogy ki az őse, s azt is, hogy mivel foglalatoskodik munka ürügyén. Csak egyet nem ért. A titkolózás miértjét.
- Nézz a test mögé! Ne engedd, hogy a szemeid megtévesszenek!
Üres szavak. Mark kérdő tekintete, immáron sürgetővé válik. Az igazat akarja hallani, azt az őszinteséget, amelyre anno apja tanította. Nem szólal meg, a verbális kommunikáció bevetését a végsőkig halogatja. Mimikájából éppoly kitűnően le lehet olvasni kívánságát. Arcjátékkal kívánja elérni a kellő hatást.
- No, nem bánom. Itt az idő, hogy végre megtudd.
A férfi sóhajtása felér egy vallomással, de az igazi meglepetés még csak most következik.
- Tudom.
A rövid szócskát kisvártatva megerősítés követi.
- Mindent tudok.
Mark arcáról még ekkor is rendkívül nehéz leolvasni bármit is. Apjáéra viszont kiül a bámulat. Próbál higgadtságot erőltetni rá, de gyötrődése sikertelen.
- Te...te tudsz Voldemortról?
Megrökönyödését lehetetlen palástolnia.
- Hisz tudod, éles elmét birtoklok itt bent. – bök mutatóujjával a homlokára a kamasz, majd a holttest mellé lép és úgy tekint le a maradványokra. Félelemnek még csak jelét sem mutatja. – Az eszem pedig azt súgja, hogy ez gyilkosság.
Újfent apjára vetődik pillantása. Ellenvetést vár. Bizonyítékot akar kapni arra nézve, hogy az apja nem egy közönséges gyilkos. Lelke mélyén ott fénylik egy halvány reménysugár, de ő sem hisz benne igazán.
- Nem. Ez áldozathozatal. Ajándék a Nagyúr számára.
Ekkor Markra pillant, de nem engedi szóhoz jutni fiát. Most, ebben a pár percben akarja közölni vele „hitvallását”. Információáradatot kíván rázúdítani, hatást akar gyakorolni rá. Méghozzá olyan mélyretörő hatást, ami alól nehéz kibújni.
- Tudod fiam, amit Tudjukki nevében cselekszel, az mind jó. A lelked vezérel, ezt jól jegyezd meg. Hidd el, egy nap majd te is rájössz, hogy mily’ felemelő érzés áldozatot hozni valakiért.
Pálcáját meglendítve eloltja a vadul perzselő tüzet, majd tekintetét az égre emeli, és csak ennyit lehel a magasságba:
- Bevégeztetett.

***

Mark Declan McCain!

Kérem, ma pontban este 7-kor jelenjen meg az irodámban. Levelem bizalmas, kérem kezelje kellő diszkrécióval! Ne késsen!

Prof. Rowley Bills

A helyszín Rowley Bills, SVK tanár irodája. Rozsdás vaspánt, ütött-kopott tölgyfaajtó.
Utóbbi Mark ujjainak érintésére megnyikordul, majd kitárul, befogadván vendégét.
- Tiszteletem Professzor Úr! Miben lehetek a szolgálatára?
Modora már-már zavarba ejtő. Arisztokratikus stílusa egyszerűen nem ismer határokat. Elvégre volt kitől örökölnie „túlzott” jólneveltségét. Természetesen neveltetése mellett olvasottságára is visszavezethető viselkedése.
- Üdv McCain! –hallatszik a monoton, egyszerű köszöntés. Rowley hanyag mozdulattal terpeszkedik el bőrfotelében, majd száján szivarfüstöt pöfékel a légtérbe. – Foglaljon helyet!
Ezzel az asztalnál álló faszékre bök, majd megadja magát a tisztelet előtt, és elnyomja szivarját. – Gondolom nem is sejti miért van itt.
Mélyen néz a fiatal zöldellő íriszeibe, mintha csak belé akarna látni. Mintha meg akarná babonázni. Fekete szemei szinte perzselően hatnak.
- Valóban nem.
Egyértelmű, spontán válasz. Nincs is értelme cifrázni. Elvégre valóban fogalma sincs itt tartózkodásának céljáról. Mérhetetlen kíváncsiságát mégis palástolja, mindent megtesz annak érdekében, hogy lezárja elméjét.
- A Süveg sem tévedhetetlen.
Ennyi. Egyetlen egy mondat. A professzor szájának szegletében apró mosoly bújik meg, amely arra enged következtetni, hogy élvezi a helyzetet. Végre borzolhatja a kedélyeket. Rövid hatásszünetet követően azonban reakciót nem várván folytatja.
- A Hollóhát nem a maga háza. Sosem volt az.
Kijelentése rendkívül nyugodt és diplomatikus. Ellentmondást nem tűrő hangon közli, csak ennyit, nem többet. Szavaira Mark szemei kitágulnak, fejét kissé megrázza.
- De. „A bölcs öreg Hollóhátban / Éles elmék várnak. / Kiknek a tanulás kaland, / Oda azok járnak.” Közéjük tartozom.
Nem álszent szavak, amik elhagyják száját, valóban így érzi.
- Őszintén sajnálom, hogy nincs tisztában valódi képességeivel. Higgye el, rendkívül sokra vihetné, ha észrevenné erényeit. Agyafúrt és ravasz. Vakmerő és hősi lelkű.
Bills nem éppen az a személy, akivel érdemes hadakozni. Ő ha a fejébe vesz valamit, ha tervei vannak, akkor azokért a végsőkig küzd. És rendszerint meg is valósítja azokat.
- Miért hiszi mindenki azt, hogy jobban ismer, mint én magam? Nem...
A professzor némán inti csendre. Lázadó korszakát éli a srác, ilyenkor nehezebb bánni vele. Ezt ő maga is nagyon jól tudja.
- Egyet kérek! Csatlakozzon a Főnix Rendjéhez, ha kilép a Roxfort falai közül!
Kérés csupán, mégis erőteljesebb a kicsengése. Nem is parancs, tudja jól, hogy erőszakkal nem nyerhet. Mark arcára mosoly siklik, fejét kissé elfordítja, nem keresi a szemkontaktust.
- Ígérem, hogy megfontolom megtisztelő ajánlatát. Egy feltétellel.
Ismételten higgadt, sőt nyeregben érzi magát. Végre kibökheti legmerészebb vágyát, amiről roxfortos évei alatt csak álmodni mert.
- Segítsen elsajátítani az okklumenciát!

***

A kép elmosódik. A körvonalak megszűnnek, a helyszín elvész a fellegekben. A filmkocka villámgyors pergését időnként megszakítja egy-egy hirtelen bevillanó kép, de ez amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan szárnyal tova. A felvételeket olykor hangeffektek színesítik. Azonban ami most zajlik, az csupán a másodperc törtrésze.

Akkor és ott minden megváltozott.
Három év telt el azóta, hogy Mark maga mögött hagyta a varázslótársadalom legnívósabb iskoláját, a Roxfortot. Immáron a Főnix Rendjének teljes jogú tagjává nőtte ki magát. Az alku ezt a lépést követelte tőle. Ugyanis Rowley professzor ígéretéhez hűen, sőt azon kissé túlmenően okította a lelkes amatőrt. Diákja titkos mecénásává avanzsált. Mindenesetre Mark rendkívüli tudni akarása ezzel maximálisan kielégült. Igazából még hálát is ébresztett benne a zsíros, fekete hajú, mivel így mélyebben is beleáshatta magát az érdekelt területekbe. Ez számára mindennél többet ért. Mikor 20 évesen a méltán elismert Griffendél Godrik Akadémia növendéke lett, már az okklumencia és a legilimencia fejlődő mestere volt. Persze fejlődése nem rekedt meg az elért szinten, önmagát képezte tovább. Gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás. Rowley Bills az animágia lenyűgöző világába is bevezette az ifjút, azonban ezt a műfajt még ekkoriban csak ízlelgette a fiatal mágus.
A Rend testhezállónak bizonyult Mark számára. Mindig is szívén viselte nem csak a varázslók, de a varázstalanok sorsát is. Talán utóbbi leginkább anyja származására vezethető vissza.
Azonban az apjával folytatott beszélgetések ekkortájban kezdtek hatni rá. Két tűz közé került. Tudata egyre inkább kitágult, sokkal befogadóbbá vált. Már nem ítélkezett oly’ elhamarkodottan Voldemort cselekedeteit illetően. Fantáziát látott tetteiben, lassan, de biztosan begyűjtötte a számára fontos információkat. Elindult egy, a maga útjával párhuzamos úton. Ugyebár tudjuk, hogy két párhuzamos egyenes soha sem találkozik. Elkezdett valami olyasmiben hinni, amit addig elítélt. A muglik haszontalanságában.
Ehhez hozzájárult az a háttér is, amiben ebben az időben élnie kellett. Szülei kapcsolata válságba került, ő pedig végignézte, hogyan hullik porba a felépített vár. Bízott ebben a kötelékben. Annak ellenére bízott benne, hogy legbelül érezte, hogy nem működhet. Nincs jövője. Képtelenség, hogy egy aranyvérű apa fia, tartós kapcsolatot alakítson ki egy mugli tanárnővel. A vár homokból volt.
A muglik haszontalanok. Csak megfertőzik a varázstársadalmat. Beférkőznek a családokba és nyomot hagynak bennük. Megsemmisíthetetlen nyomot. Értük harcolt Mark. Egy ideig. Aztán ellenük.
Ebben az időben már nem apja szavai lebegtek előtte. A saját feje után loholt, egyre elvakultabban. Sokszor éjszakákba nyúlóan töprengett a domboldalon történtekről. Régen volt, több mint hat éve, mégis elevenen élt emlékezetében. A lobogó testet vélte felfedezni lelki szemei előtt. A tűz megbabonázta. Az egész borzalmat festői szépségűvé varázsolták a forrón izzó lángcsóvák, melyek szinte nyalogatták a magatehetetlen férfi testét. Grafittal maga elé vázolta a jelenetet, s úgy gyönyörködött benne. Ekkor már maga is sejtette a választ apja ott elhangzó, sokat sejtető kijelentésére.
~Attól függ, hogy te minek látod. Attól függ, hogy te minek látod.~
Füleiben csengett a rejtélyes mondat, ami mára már oly’ egyértelművé vált. Mindenki máshogy és másnak látja. A tudatlanok könyörtelen gyilkosságnak, apja áldozathozatalnak. Mark művészetnek.
Ezen a ponton fut egymásba Mark két énje.

***

A helyszín ismételten King’s Lynn, pontosabban a rejtélyes Comombo tó sekély partja. Az időjárás kiszámíthatatlan. Kiszámíthatatlanul sejtelmes. A Nap sugarai immáron leáldozóban vannak, csak olykor-olykor kacsintanak ki a horizont mögül. Pislákoló fénye alig észrevehető. Néha enyhe fuvallat fodrozza a mindig nyugodt vízfelszínt. A szél hatására a part mentén meghúzódó sás olykor vad táncot lejt, a táj ennek ellenére nyugalmat áraszt. Az ápolt füvön egy fiatalember sziluettje rajzolódik ki. Kezében papír nyugszik, ujjai közt a ceruza körkörös íveket ír le. Láng lobban, vér folyik, érzelmek váltakoznak. Készül az újabb remekmű.
Készülne… ha a természet nem szólna közbe. Az égre baljós felhők úsznak, a hőmérséklet megcsappanni látszik, a távolban kísérteties árnyak vetődnek a vízfelszínre. Mark kétkedve tekint a „szellemes” lények irányába, ujjai közül kicsúszik a papírlap, szája kissé tátva marad. Fogai hallhatóan össze- összekoccannak. Fázik.
Csupán egy délibáb? Az illúzió űzi vele becsapós játékait? Vagy ez a valóság?
- Szhhhííííszháááá!
A fiatalember hátán enyhe borzongás fut végig. Nem fél, a fülében csengő sziszegő hangok inkább ösztönzőleg hatnak a férfira. Pálcáját bámulatos gyorsasággal előkapva a tettek sikamlós mezejére lép. A másodpercek kegyetlenül hajtják egymást, gondolkodásra nem marad idő.
- Expecto Patronum!
A varázseszköz előrenyúlik, belőle légiesen könnyed mozdulattal „lebben” elő a szelíd ábrázatú, testes állat. Mark már Roxfortos évei alatt előnyös pozícióban érezhette magát patrónus idézés terén. Most kamatoztathatja tudását. Kihívásnak tartja.
- Tedd le azt a pálcát Cain!
A kísérteties, szinte lihegő hangra a magasba kapja tekintetét, az eszköz elernyed ujjai közt, de nem ejti el. Okapija viszont elhalványul, s láthatóan visszakúszik a pálca végébe.
- Nem kell tartanod tőlem!
Újfent a szuszogó hang, viszont ez már sokkal közelebbről csendül fel. Az ifjú Mark figyelmét a megszólítás ragadja magával. Azt sem veszi észre, hogy a dementorok eközben kiúsznak a képből. Cain. Ritkán szólítják így.
Voldemort viszont tisztában van céljaival.
- Bátor tett. Kifinomult érzék. Bámulatos észjárás.
Mark szinte orrában érzi a halálfaló leheletét, de tűr. Egy tapodtat sem mozdul eredeti helyéről, csupán szemgolyói követik a levegőben úszó „lényt”. Karjai leeresztve, teste mellett pihennek. Szíve vad dobogása majdhogy nem tapinthatóvá válik a hatásszünetek keltette feszült csendben. Mit akarhat tőle? E kérdés körül járnak táncot agytekervényei, ám szavakkal ekkor még nem fogalmazza meg kimondatlan kérdését. Fejleményeket vár.
- És végül, de nem utolsó sorban...
Ujjaival súrolja Mark vállát, pillantása fagyasztóként hat a fiatalra.
- Türelem.
Ekkor kissé eltávolodik a fiútól, aki a kínálkozó lehetőséget megérezve tüdejébe szív egy levegődózist.
- Óriási jövő előtt állsz, fiú!
Tudjukki szájából ilyesmit hallani, legyen szó bármilyen körülményről, nagy szó. Főleg annak tudatában, hogy Mark félvér származású.
- Lehetséges. Talán így van. De nincs rá biztosíték.
A fiatalember szavai kellő energiával áramlanak ki megnyíló száján. Arcizmai rándulnak egyet, úgy tekint a Nagyúr vizenyős lélektükreibe.
- Én magam vagyok a biztosíték. Úgy látom nem ismersz még engem, ifjú Cain.
Imponál neki a fiú merészsége és higgadtsága. Éppen ezt a fajtát kutatja. A hirtelen vérmérséklet csak kivételes esetekben éri el célját.
- Téved. Volt kitől hallanom magáról.
Eléggé gúnyos, és vádló hangnem. Bátorság, vagy vakmerőség? Mark kitartóan tart a szakadék felé. Egy kéz mégis visszahúzza.
- Ismerlek Cain, tudom mire vágysz. Vágyad beteljesedhet.
Direkt nem reagál Mark félresikeredett mondatára, amit ő maga akar mondani, az ennél sokkalta fontosabb. Az eleinte hosszadalmasra nyúló hatásszünetek megszűnnek, nem hagyja szóhoz jutni áldozatát.
- Művésszé válhatsz, tudásod kibővülhet, elkezdhetsz végre élni.
Kecsegtető szavak. Elvégre mindig is erre vágyott.
- Ehhez egyetlen lépést kell megtenned. Csatlakozz hozzám! Állj a győztesek oldalára!
Szavai nyomatékot kapnak, már nem halk sziszegésként hat mondandója.
- Feladatod csupán az információgyűjtés. Nem kérek többet, mint hogy olvadj be a Rendbe, nyerd el a tagok bizalmát. Ezzel az én bizalmasom leszel.
Behálózza. Mindig is ez volt a specialitása. Hatni másokra. Még ha olyan erős jellemmel került is szembe, mint amilyen Marké volt. Ígéretekkel térdre kényszeríteni valakit.
- A világ elkorcsosult. A muglikra semmi szükség. Haszontalan népség. Sújtsa őket halálos átok!
Ezzel ujjaiból fényszikrát lövell ki, és a földre céloz. Mérhetetlen haragja súlya alatt azon látható repedések keletkeznek.
- Ha pedig kegyesen és alázatosan szolgálsz engem ifjú Cain, a jutalmad sem marad el. Nem kell varázslóvérrel beszennyezned kezed. Te nem gyilkolásra születtél, küldetésed annál sokkalta megtisztelőbb.

***

A helyszín King’s Lynn, Mark ügyvédi irodája, délután 2 óra. A másodpercmutató ebben a pillanatban éri utol vetélytársait. A szobabelső most is ugyanolyan hangulatot áraszt, mint mindig. A berendezési tárgyak tulajdonosának minimális igényeiről árulkodnak. A fotelban egy öltönyös úr tölti pihenőidejét, ujjai keménykötésű könyvet tartanak arca előtt, így fedve el mosolyát az esetleges belépő elől.
Kopogtatás hangja töri meg a csendet. Először gyengéd, amolyan nőies koppanás, majd ezt követi egy erőteljesebb ütlegelés.
- Szabad! – hangzik a kellemes tónusú, dallamosan berregő férfihang. A kéz leereszkedik, a mosoly azonban még mindig ott ül a száj szegletében. Mark gallérjához kap, majd kezével végigsimít szép szabású zakóján, melyről süt, hogy nem mindennapi darab. Igényességből jeles.
Felpillant, de ahogy szóra nyitná száját, a szavak telibe találják.
- Mr. McCain! Ügyvéd Úr! Jajj, nem tudom hol is kezdjem. Ez borzalmas! Egyszerűen szörnyű!
A korosodó hölgy kezeinek csapkodásával csak nyomatékosítani kívánja mondandóját. Hiperaktív mozdulatokra utaló, izgága, légyelhesegető manőverrel veti bele magát az íróasztal előtt álló karosszékbe, de mimikájából leolvasható, hogy legszívesebben körbefutná az irodát.
Erről árulkodik folyamatos fészkelődése is. Mark arca ugyanakkor végeláthatatlan nyugalomról tanúskodik, birkatürelme azonban most valahogy nem akar átragadni ügyfelére.
- Csak nyugalom! Örömmel venném asszonyom, ha az elejétől kezdené. Mi olyan szörnyen borzalmas?
Dől kissé előrébb, magában elkönyvelve egy újabb szórakoztatónak ígérkező esetet. Vajon melyik rokonával végzett a maffia? Vagy esetleg…? A gondolatok befejezésére nem marad idő, jön ugyanis az újabb levegővétel nélküli „támadás”.
- Nem megy! Nem tudok megnyugodni! Amíg nem kapják el a tetteseket, addig semmiképp sem! Meghalt! Megölték!
Hangja egyre magasabb, már-már a sikítás küszöbén is megveti lábát, de inkább idegbeteg, szoprán ordításnak hat. Talán polgári foglalkozását tekintve operaénekes. Viszont aranyvérűek körében ez nem túl valószínű. Feltéve ha aranyvérű. Mark kérdő tekintettel illeti a nőszemélyt, majd lassan, vontatottan, direkt teljesen ellentétes hanghordozásban árasztja el kérdéseivel.
- Először is: Ügyvédre van szüksége vagy agy... köhöm...pszichológusra?
Ez a szó sosem akar a szájára jönni. Egyébként meg jobb az ilyesmit mihamarabb tisztázni, mert adódtak már ebből kisebb-nagyobb félreértések. Most pedig a férfi egyébként is úgy érzi, hogy mindkettőre. A kérdés csak az, hogy milyen sorrendben.
- Másodszor: Ki halt meg? Biztos benne, hogy gyilkosság áldozata lett a sértett? Mi történt pontosan?
Folytatja kissé kimértebben kérdései záporoztatását. Elvégre ez a dolga. Majd arcára bíztató mosoly ül ki, asztalán pakolászva várja a válaszokat.
- Öhm...ha jól belegondolok...magam sem tudom.
Az első kérdésre igencsak megszeppent, tanácstalanságban lubickoló felelet érkezik. Az asszony heves fejvakarása még tovább fokozza a csüggeteg hangulatot. Mark valóban jól sejtette, ide mindkettő elkél.
Ekkor érkezik az újabb löket.
- Az unokám! Halálfalók áldozatául esett…Jajj szörnyűűű! Persze, hogy biztos, minek képzel engem?
A káosz kezd eluralkodni az irodán. A levegővétel ismételten Markra marad, így egy észrevétlen vállrándítás következtében tüdejébe szívja a nő által elutasított adagot. A hölgy siránkozása támadásba csap át. Sértődött hangnem üti meg Mark fülét.
- Tudja…a halálos átokkal végeztek vele…
Hajol kissé közelebb a férfihoz, suttogása alig hallható, de még pont kivehető a rátörő visítozó sírás burokja mögül.
- Értem. Részvétem.
Ennyi, csupán ennyi. Újabb pakolászás következik, ugyanazzal a kimért, már-már idegesítő nyugodtsággal. Kisimult arcvonások, mintha a szavak képtelenek lennének súlyukkal hatni rá. Legbelül viszont benne is ott lapulnak az érzések, a gyengeség nála természetes vonás.
- És tulajdonképpen mit vár tőlem?
Teszi fel a kérdést hirtelen, váratlanul, és mégis következetesen. Mintha a lépései előre meg lennének tervezve. Pedig nem így van, lényéből fakad a spontaneitás. Holott élete tervek kusza szövevénye.
- Megnyugvást.
Az csak szipog, szemét törölgeti, de ezt az egyetlen szót mégis oly’ szívbe markolóan tisztán préseli ki ajkain. Ember legyen a talpán, kit nem rendít meg a látvány, és a hangsúly. Mégis van, aki ebből is csak következtetést von le. Aki először csak szavakat elemez, s csak azután keresi az érzelmeket.
- Tehát pszichológusra.
Adja meg kérdésére a választ Mark, bólint, majd a kép elhalványul.

***

Akkor és ott egy szakasz lezárult.
A háború úgy érkezett, ahogy azt várták. Nem holmi gyermeki meglepetésként tört a világra, hanem előzményei voltak. Nem csak sejteni, hanem tudni lehetett közeledtét. Annak rendje és módja szerint tette be lábát a Roxfortba a Halál. A Halál sötét ura, ki egyetlen falatra vágyott, Harry Potter törékeny testére.
Fekete csuklyások követték, nyomában nyomoronc szolgálók hada lihegett, köztük Cain, (ebben a körben így hívták)aki beolvadt, ám mégis kirítt társai közül. Hogy miért? Mert cipőjének nyomát sem hagyta a Roxfortban. Munkája gyümölcseként Voldemort állta a szavát. Nem kellett varázslókat gyilkolnia. Ennél sokkalta összetettebb, speciálisabb feladatot bízott rá. A háttérmunkákat.
A mugli ivadékokon kiélhette művészi hajlamait, s meg is tette. Egyre jobban élvezte, és egyre extrémebb szituációkat teremtett. Ehhez kifejezetten értett. Ugyanakkor nyomozást folytatott, Potter gyengéit kutatta, mindezt a háború gócpontjától elzárva. Passzívan vett részt benne, a győzelem mámorító ízét mégis aktívan érezte, s élvezte. Ennek ellenére tisztában volt azzal, hogy még messze nincs vége. Harry Potter és barátai eltűntek, így újabb megtisztelő küldetése akadt. A nyomukra kellett bukkannia, mely’ folyamat a mai napig tart.
A legnagyobb változást azonban a családi szálak hozták. Mark régóta a magánnyal osztotta meg hajlékát King’s Lynnben. Ez a ház távol esett attól a háztól, ahol gyermekkorát élte. Szülei közt az indulatok azonban tovább fokozódtak, sőt apja egyre bosszúsabban gondolt arra, hogy egy mugli nő van az oldalán. A szépség immáron elhalt az undor mellett. Meg akart szabadulni tőle, ha kell minden fegyverét bevetve. Vagy akár másokét.
Kihasználta Mark érzelmeit.
Kihasználta fia művészi törekvéseit.
Magdalen hirtelen vált áldozattá.

Ott áll. Az áldozat üres, meredt szemeibe réved. Talán most megszólal a férfi lelkiismerete. Nem. Ő a művészetben sem ismer határokat, ahogy az életben sem. Tekintete ugyanolyan semmitmondó, mint a földön fekvő megboldogult asszonyé. Nem tudni mit érez, mire gondol.
Egyet viszont biztosan tudni. Az anyja már nem él.

   Jellem

Markot sajátos kettősség jellemzi. Legfőbb fegyvere mindenképp a kifinomult megfigyelőképessége. Nem ismer titkokat, előtte az emberi érzelmek minduntalan felszínre kerülnek. Viszont ő maga megfejthetetlen. Szinte egész életét a megérzéseire alapozza, és általában be is jön neki. Ha mugli származású lenne nagyszerű szerencsejátékos válhatna belőle.
Kimagasló szellemi képességek birtokosa, rendkívül tanult, művelt ember, aki a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető hétköznapi fickónak. Afféle magányos filozófus, meglehetősen elvont pasas. Nem mindennapi stílusához kissé nyers modor társul. Mondandóját mindig megfelelő csomagolásban tálalja, még véletlenül sem alacsonyodik le mások szintjére. Neveltetéséből adódóan becsületes, tisztességes ember, amit udvariassága még tovább fokoz. Csípős humorával sokakat zavarba ejt, szereti kétértelmű megjegyzéseivel borzolni a kedélyeket. A magányos filozófus kifejezés kicsit megtévesztő, ugyanis Mark alapjában véve társasági lény, emberek közt érzi igazán jól magát, azonban sokszor ki van éhezve a magányra. Ilyenkor örömmel marad kettesben gondolataival. Befelé forduló, nehezen nyílik meg, nem szereti felfedni magát, az érzéseit. Amolyan külső megfigyelő. Amit neki szabad, az másoknak tabu. Vagyis ő belenézhet másokba, magát viszont rejtegeti a nagyérdemű elől. Néha talán túlzottan is magabiztos, nem bírja a kötöttségeket, számára nem léteznek szabályok. Sokszor vakon megy a saját feje után, dacból nem hallgat másokra. Meggyőződése, hogy mindent jobban tud bárkinél, nincs félelemérzete.
És akkor jöjjön a félelmetesebb oldala. Mark munkája szerelmese. Higgadt eleganciával tesz eleget kötelezettségének, mert ő ezt annak tartja. Szakmának, vagy ha úgy tetszik hivatásnak. Magát művésznek tartja, a kihűlt testek pedig maguk a művek. Ez az ő másik arca. Pszichopata, aki a gyilkosságokat rituáléként hajtja végre, örömszertartásnak tartja. Valójában magáért teszi, amit tesz, de a Nagyúr a megrendelő. Tudjukkire csupán főnökeként tekint, persze kellő tisztelettel viseltetik iránta, de nem hódol be neki, nem a talpnyaló típus. Tisztában van erényeivel, s azzal, hogy Voldemort bizalmasa. Hasznos személy.
Beteges, ugyanakkor pallérozott elme.
Pszichológus, ugyanakkor pszichiáterre szorulna.
Két énjét viszont kitűnően szét tudja választani.

   Apróságok

mindig || tudás, filozofálás, versek, rejtély, művészet, hideg, csend
soha || céltalan öldöklés, képmutatás, érzelmek kimutatása, kesernyés ízek, műveltség hiánya
dementorok || a fagyos levegőn és a mérhetetlen ürességen kívül nincs más emléke
mumus || magas torony, ugyanis enyhe tériszonnyal küzd
Edevis tükre || a Wizengamot előkelő tagjaként látja magát, oldalán egy szerető feleséggel, aki nem akarja megváltoztatni
titkok ||
   * vágyik a szeretetre és megértésre
   * anyja nem önkezével oltotta ki életét, Mark ölte meg, méghozzá apja akaratának eleget téve
   * előfordul, hogy nem pálcával öl, de átok okozta halálnak álcázza
   * ezeken kívül számos apró titok birtokosa, ám ezeknek nincs nagy jelentőségük
rossz szokás ||
   * mindenki fejébe betekintést akar nyerni, helyzettől függetlenül
   * előszeretettel hall félre dolgokat, amivel sokakat a sírba visz

   A család

apa || Callum McCain, 66 év, félvér
anya || Magdalen Moore, elhunyt, mugli
testvérek || nincs
családi állapot || egyedülálló
állatok || nincs

Családtörténet ||

A McCain família sosem tartozott a kiemelkedően nagy vagyonú varázsló családok közé, az évek során mégis előkelő helyre küzdötte fel magát a képzeletbeli ranglétrán. Tette ezt annak ellenére, hogy a vérek meglehetősen színesek voltak a McCain dinasztiában. Callum McCain, a félvér származású apa, a Gringottsban, a varázslók bankjában volt alkalmazott, s egyben mugli szóval élve, pénzügyi tanácsadó. Korábban ő maga is szigorú neveltetésben részesült, amit a későbbiekben fia, Mark is megtapasztalt. Callum mindent aranyvérű apjától örökölt, felnézett rá, és nem csak származása miatt. Valójában őt követte Voldemort oldalán, tőle örökölte gyilkos hajlamát. Fiát is hasonló szellemben nevelte, a szigor mellett azonban rugalmasan kezelte az életet. Elveit nem akarta mindenképpen ráerőszakolni fiára. Meghagyta számára az elfogadható szabadságot.
Mark anyja, Magdalen Moore, mugli származású volt, egyszerű, átlagos keresetű családban nevelkedett. Egy állami intézményben volt tanítónő, emellett magántanítványokat is fogadott. Callum ugyanazt a hibát követte el, mint anno saját apja, csak egy szinttel lejjebb. Ő ugyanis félvér asszonyt vett el, így lett Callum is félvér, aki muglival kezdett. Callum és Magdalen találkozása másodpercek alatt zajlott le. A férfit lenyűgözte mérhetetlen egyszerűsége, bájos mosolya, a pillanat varázsa túlzottan is hatása alá kerítette. Hamarosan azonban minden megváltozott. Nem hagyhatta, hogy apjáéval azonos sorsa jusson. Más akart lenni. Callumon eluralkodott a harag, a düh amiért mugli asszonyt szeret. Gyűlölni kezdte a nőt, de legfőképp önmagát vetette meg. A dolgok odáig fajultak, hogy kihasználva fia pszichopata beütéseit voltaképpen megölette az asszonyt. Mark azóta egyedül él, egy arisztokratikus villa tulaja.

   Külsőségek

magasság || 178 cm
tömeg || 70 kg
szemszín || zöldesbarna, néha kéknek hat a fényben
hajszín || szőkésbarna
különleges ismertetőjel || igéző tekintete, (monogramját rendszerint áldozatába égeti)
kinézet || Mark ahogy munkájában, úgy öltözködésében is az elegancia híve. Ruhatárának legfőbb darabja az ing, amelyet hűvösebb időben gyakran öltönnyel kombinál. Olykor szívesen ölt magára mellényt. Öltözékéhez alkalomhoz illően nyakkendő is társul. Sokat ad megjelenésére, a laza, farmer, póló párosítás elüt stílusától, a legkevésbé sem hozza ki egyéniségét. Testfelépítését illetően a legjobb szándékkal sem tekinthető magasnak, mindössze 178 centivel áldotta meg az ég, amivel ha akarna se válhatna profi kosárlabdázóvá. De nem is dédelget ilyenfajta álmokat. Méretétől függetlenül korához képest meglehetősen jó adottságokkal rendelkezik. Testén nyomot hagyott a kviddicsmúltja, válla szélesnek mondható. Arcvonásai szelídek, mosolya állítólag lehengerlő. Az arcán meghagyott borosta, ha lehet, még barátságosabb tekintetet varázsol a férfinak. Ezek után ki gondolná, hogy az „álarc” alatt más rejtőzik?
egészségi állapot || kiskorától kezdve asztmával küzd, amit gyógyszerrel megfelelően kezel, viszont olykor előfordul, hogy fullad, s levegőért kapkod

   A tudás

varázslói ismeretek || Mark meglehetősen kiemelkedő eredményekkel végezte el a Roxfortot, ami nem csoda. Leginkább az általa felvett fakultatív tárgyakból remekelt, de ezek mellett az SVK is kedvencei közé tartozott. Mesteri kviddicsjátékosnak tartották. Gyengéje talán a bájitaltan volt, sokat rontott. Az Akadémián már valóban azt tanulta, ami leginkább érdekelte, és kifejezetten jó eredményekkel hagyta maga mögött.
felvett tantárgyak ||
Roxfortos fakultatív tárgyai:
   * rúnaismeret
   * jóslástan
   *számmisztika
Griffendél Godrik Akadémia:
   * mágus büntetőjog
   * igazságügyi tanulmányok
   * pszichológia
   * erkölcstan
A protectori szak alaptárgyain kívül felvette a jóslástant (természetesen magasabb szinten tanulta, mint a Roxfortban), valamint a bevezetés a fekete mágiába című sötét tárgy is terítékre került. A későbbiekben az ehhez kapcsolódó tudást kivételesen nem fejlesztette tovább.
mugli képzettségek || kitűnően rajzol és fest, zongorázik
pálca típusa || 13 hüvelyk, kőris, egyszarvúszőr maggal
különlegesség || kiváló legilimentor és okklumentor

Karrier

végzettség || Roxfortos eredményei mellett, az Akadémián megszerzett tudás birtokosa.
foglalkozás || Főállású „művész”, informátor, alias kém, protector + képesítetlen agyturkász
státusz || Rejtőzködő életmódot folytat. A Főnix Rendjének hiteles tagja, ugyanakkor a Nagyúr fontos embere. Valódi szándékait azonban senki sem ismeri. A Rendbe való beolvadásához fegyvereként szolgál kitűnő modora. Kiválóan játssza a rá osztott szerepet.
szolgálati idő || 20 éves kora óta áll a Rend szolgálatában, a Sötét Nagyúrnak 1995 óta kémkedik.
Hogyan lehetne a karakter a Nagyúr hasznára? || Higgadtsága, józan ítélőképessége és kifinomult modora mindenképp nagy erénye. Legilimentori képességét maximálisan kihasználva mások agya számára nyitott könyv. Ezzel szemben okklumentori képességével saját agyát kiválóan lezárja a kíváncsiskodók elől.

   Szerepjáték-példa

Sötét éjszaka van, te gyanútlanul sétálgatsz a kihalt utcán, és egyszer csak az egyik utcából felbukkan egy auror, aki a nyakadnak szegezi a pálcáját.

Az égboltot fekete fellegek szövik be. Nem tudni, hogy a csillagok menedékei ezek, vagy azok akaratos elfedői. Mindenesetre a tájnak zordabb képet kölcsönöz az effektus. Az utcák kihaltak, a lelkek otthon nyugszanak, a macskakövek élvezik, hogy ha kis időre is, de megszabadulhatnak a súlyos cipőtalpak nehezékétől. Örömük azonban halványulni látszik, mikor messziről erősödő koppanások férkőznek a csendbe.
Hosszú volt a mai nap. Mark arca olykor fel-feltűnik a lámpák megvilágításában. Arcvonásai nem a kipihentségéről tesznek tanúbizonyságot. Fekete talárja meglebben a szélben, ahogy sebes léptekkel közeledik az út végéhez. Egyetlen dologra vágyik. Alvásra. Szemei előtt megjelenik a szobája, benne az ágy, a lepedő illatát szinte orrában érzi. Álmodozik. Álmodozna, de nyakán ekkor jéghideg pálca markolatát érzi.
- Közéjük tartozol, igaz? Felelj!
A férfi hangja tiszteletet parancsoló, ugyanakkor felettébb erőszakos, ami Marknak nem imponál. Ennek ellenére megtorpan, hisz az éjszakai támadó előnyt élvez. Érzi, ahogy a szavakat nyomatékosítván a pálca hegye még inkább nyakának fúródik.
- Magának is szép jó estét! – nem fordul meg, hangja higgadt. – Ha esetleg elárulja, hogy kik közé, akkor választ is adhatok.
Pimasz. Talán még egy mosolyt is villant, de inkább magában nevet. Nem érez veszélyt, inkább amolyan éberségi tesztnek tartja az egészet. Álmos, mégis vág az esze. Nem beszélve a nyelvéről.
- Tudjukki csatlósai közé!
Vicsorít a pasas immáron Mark arcába, mintha csak be akarna férkőzni annak tudatába. Azt viszont nem is sejti, hogy ez bizony Mark terepe.
- Ezt ugye viccnek szánta? – húzódik mosolyra a szája. – Nézzen rám, barátom! Mit gondol, mekkora az esélye annak, hogy pont én kellenék Neki? – a „neki” szócskát direkt hangsúlyosabban ejti, hajlandó saját magát is lebecsülni a cél érdekében. Igazán taktikus. – Egy az ezerhez?
Tolja magasba szemöldökét. Bámulatos befejezés. Csak úgy fűszerként a tetejére. A pasas keze ereszkedni látszik, vizslató tekintete találkozik Markéval. Megvető pillantással illeti őt, amolyan „Valóban, ki a fene vagy te Hozzá képest?” ábrázattal, majd sietősen távozik.
Mark ugyanezt teszi, csak ő ellenkező irányba. Helyén csupán egy kacagó fej marad.

   Egyéb

Animágus alak: ormányos medve
Patrónus: okapi
Színkódja: #AA4400 (hogy user ne felejtse el)