Serpi karakterfejlődése

From the first day I saw her I knew she was the one, she stared in my eyes and smiled...

Serpi 1.0 avagy Miss Malajzia

Hát igen, régen is volt, mikor először beléptem a Roxfort RPG-s családba, mert hogy ez az kedveskéim, egy különleges közösség.
Serpenrosa Crudelis. Az első szárnypróbálgatás, amely meglehetősen suta volt. Az első hozzászólás még 1-2 mondatos szösszenet volt, azonban hamar összekaptam magam, tekintve, hogy egy akkor általam még rettegett személy, akit ekkor még Josey néven futott rámpirított. Azóta sokat fejlődtem, remélhetőleg fel is tűnik. Mindenesetre egy jó helyet találtam az én kis karimnak, s még jobbat nekem. Gyors, pörgős volt az élet. Persze a szülés nem volt egyszerű, Miss Hellsing, ekkor egy maláj atyaságú, angol anyaságú aranyvérű lányka volt, aki Roxfort hatodik évfolyamán kezdte életét. Mardekárosként természetesen. Nem volt ő soha kislány, ha szabad ezt mondanom. Kicsit suta, gyenge fogalmazás, de hamar beletanultam. Serpit pedig ekkor még távol állt tőlem, nem hasonlított semmiben rám. Ekkor is volt már benne sötétség, de félelem is ezen oldallal szemben.

Serpenrosa 2.0-tól 4.0-ig avagy a nagy VP korszak

2.0 avagy a félvér

Huh hát igen, ez egy hosszabb lélegzetvételű történetsorozat előzménye volt. Serpenrosa Crudelis a név nem változott, csak a történet. A maláj kislányból, immáron angol nő lett, még mindig külföldi kapcsolódású származással, és utolsó évesként. S új rokonokkal, egy régi barátnő és a legnagyszerűbb Alastor Mordonnal, akit szerintem ez az oldal látott. Az új rokonokkal persze, Serpi is változott, s félvérré vált, khm, rövid időre csupán.  Zavaros csapongó és nem igazán illett Serpihez a félvérség kérdése. Éppen, ezért hamar le is zárult és jött a javított verzió.

2.5 avagy a különös szerelmek

Ismét az aranyvér, lehet aranyvérmániás vagyok? Ami Serpit illeti abszolút:D. Rookwood jegyes, ami kényszerített házassághoz vezetett volna, s meg is valósult volna, ha nem lép közbe jópár úriember. Rookwood kegyetlen, szadista hf, akitől Serpi menekült volna, rokonához Rémszemhez, aki segített is neki, megszabadulni a vad férjtől. Kutya-macska kapcsolat volt tapasztalt, paranoiás nagybáty és a szeszélyes, lázadó unokahúg között. Igazi kis háborút vívtak, amit olykor mindkettőjük idegeit kikészítették. Nagyon szerettem ekkor Serpi karakterét. Más karaktereim is voltak, jó sok, de azt hiszem ők nem álltak hozzám közel. Lassan, de biztosan fejlődött nővé, s érett kis bimbóból rózsává. Az első nagy szerelme is ekkor lépet be életébe Juan de la Magico, Cielo úrhölgy kisöccse. Ahh, be szép is volt, persze sajnos nem teljesült be ez a dolog, mivel a sötét erő és az ambíció elragadta Serpit, Rabastan Lestrange képében. S válaszút elé került. Fény, szerelem, boldogság vagy sötétség, vonzódás. Nos, nehéz választás volt nekem is és Serpinek is. Azonban úgy véltem akkor, hogy a mélybe taszítom a kisasszonyt. Így nem is olyan sokára Mrs. Lestrange lett. Nagyjából ez időtájt kezdődött az abszolút VP korszak is. Sok más karakter és user befolyásolt, ebben az időszakban. Hát igen, a hatalom sokak eszét elvette már a történelem során, én sem voltam kivétel. Mégis örülök ennek a kornak is, mert visszanézve, sokat tanultam belőle. Az oldalon lévő emberek ekkor léptek elő a második családommá, s bár, mint az igazi családom, később ez is pár ember kivételével szétszéledt, de akkor még örök volt minden. Tehát Serpi egy második választás elé került nagybátyja és férje közé. Egy ideig persze titkolni akarta, hogy ki ő és ki a rokona, de fény derült a dologra. S volt egy soha ki nem játszott dolog, Serpinek meg kell halni vagy megöli Mordont. Nos akár így is történhetett volna:
"Jéghideg szél rohan át a házak között, ide-oda cikázva... A nappal zsongó, harsogó utcák most megnémultak. A lámpások halványan adnak világot...van amelyik inkább kihúny, csak ne kelljen éreznie a levegőben vibráló feszültséget...Talán a szél hozta a bizarr alakot?
~Kopp-Kopp-Kopp...~
Minden második lépésnél felhangzik a mennydörgésszerű hang. Az egyik lámpa félős fénye veszi a bátorságot, hogy megnézze magának az idegent. Szürke, kúsza haj hullámzik.Viharvert, gondterhelt és dühös arc... mély barázdák, hegek és gödrök. Végül játékosan megcsillan a kék szemen, majd átsiklik a fekete lélektükörbe, azonban mindhiába...az elnyeli a fényt, semmi nem lenne képes arra, hogy a tompaságot elűzze. Hű társa, pálcája a kezében. Hogy mi játszódhat le a férfiben? Nos, azt csak ő tudhatja. A koppanások elhalnak. Ismét néma csönd áll be. A kiszáradt ajkak megmozdulnak, mély, rekedt hangok kúsznak ki rajtuk, s állnak össze egy szóvá...Egy szóvá, amitől minden megváltozott...
-Lestrange...
Egy széllökés suhan át az idős férfi mögül, majd nagyot szökken és körbepördül, egyre magasabbra emelve egy bordó levelet, mintha csak szándékosan tenné, hogy még egy utolsó kísérletet tegyen a dolgok megakadályozásában. Ám késő... a levél árnyat vet a betonra, s az  árny elnyúlik, mintha magától tenné... s  mozog a sötétség...Sárga szempár csillan, az arc azonban nem kivehető...maszk takarja. Hangtalan léptekkel ér a pislákoló lámpafénybe.
-Bácsikám...
Hófehér kéz emelkedik, aztán lassan lehúzza az álarcot. S ezzel a mozdulattal, végleg levette azt az álcát is, amit annyi éven keresztül viselt nagybátyja előtt. Tompán puffan a földön. A nő szempillái megrebbennek. Mégsem érzi magát jól. A dolgok megváltoztak, talán az idős auror is érezte, hogy egyszer szembe kell kerülniük. Most eljött ez a perc. Egyikük ma biztosan meghal. Serpenrosa kezében a pálcája. Feszülten figyel. Mindkettőjükben viharok zúgnak.
~Szeretet~ Egy érzés, amely az utolsó pillanatig elkísér bennünket. Erősebb a halálnál.
~Bizalom~ Rég elveszett. Talán sosem volt meg teljesen. Titkok kísértek minket.
~Család~ A vér nem válik vízzé...Igaz a mondás. Akármi is történt... Mi még mindig egy család vagyunk.
~Fájdalom~ A csönd megszűnt, s az árulás érzése fájdalmat szült, olyan fájdalmat, amit alig bírok elviselni...S a hallgatás súlya, ami már már megfojtott.
~Düh~ Tiltás, fenyegetés nem használt semmit. Tettek...megbocsáthatatlan bűnök, amiket elkövettél...Tudat, hogy amit teszek nem helyes, s mégsem teszek ellene semmit, belül mardos...őrjöngök. De végül nem tudok mást tenni, mint önmagam lenni.
~Bűntudat~ Tehettem volna valamit, s akkor nem így alakul... Tudtam, mi lesz a következménye mégis megtettem...
~Elszántság~ Nem fogom hagyni, hogy tovább csinálja, nem...Meg kell ölnöm....Túl kell élnem, bári az ára.
A két alak egyszerre mozdul... vörös és fehér...a két kígyó összecsap, azonban nem érik el céljukat...egy dörrenés...két mély lyuk vésődött a falakba. Bár késő ősz van és eddig jeges levegő keringett a háztömb átjáróiban, most azonban a két pálcás ember tartózkodási helyén izzik, vibrál a levegő.
~Pamm-pamm-pamm-pamm~
 Szívdobogás, fel kéne gyorsulnia, de nem...a szív lassú fájdalommal pumpálja a vért a testekbe. Hirtelen a párbaj elkezdődik, a muglik számára egy távoli tűzijátéknak tűnhet, a fénycsóvák sokasága. Pedig ez a harc nem móka...nem gyakorlás...élet-halál harc. S egyik fél sem fogja feladni, amíg a másik él. Múlik az idő, azonban egyikük sem látszik erősebbnek, a tapasztalat és a gyorsaság most minkettőjük hasznára válik. Bár az idősebb van előnyben, de Serpenrosát sem kell félteni...
Durranás, csattanás, halk tompa puffanás...Nehéz légzés, halk zihálás. Sápadt női arc, azonban egy gyors dehoppanálással megússza a felé repülő gyilkos átkot. Nem megy el, nem messze nyer alakot ismét. A mágikus szem, az az átkozott szem észleli, így újra kezdődik a játszma. Azonban immáron a lány kissé bizonytalan, az ütés miatt szédül, de tudja, hogy ha egyszer is téveszt akkor vége. Minden perc egy órának tűnik, s a két küzdő fél fárad.
~Kékes fény...a bőr szétnyílása....vérözön...sikoly...önkétlen mozdulatok.~
Sikeres találat...ismét...hát igen az öregember nem vén ember, szokás mondani, s a fiatal nő tapasztalta mennyire igaz ez a szólás. A fekete szemekben aggodalom csillan, a szabdalt arcon fájdalom fut végig, ahogy tekintete unokahúga sérült balkezére téved, aztán hirtelen, undor és harag villódzik rajta...a Jegy látványa miatt. A boszorkány karjából dől a vér, bizony főeret szakított az átok, épphogy csak annyi ideje van, hogy egy mozdulattal, csillapítsa a vérzést. A követező átok pár centire tőle csapódik... Nincs sok ideje, tudja jól. A Gyógyítóképzőben megtanulta, ha nem tudja sürgősen ellátni, akkor elvérzik. Csak egy esélye van, de ha nem sikerül...sikerülni fog. De addig ki kell várnia. Újabb végeláthatatlan percek telnek el, az idős ex auror pedig látja, hogy sérült ellenfele igencsak küzd azért, hogy talpon bírjon maradni. Nem akarja húzni a dolgot, az nem az ő stílusa, de...valahol büszke volt a lányra, hogy ilyen sokáig kitartott. Nem akarta megölni, azonban ha eszébe jutott, hogy az ő hőn szeretett rokona halálfaló lett...elárulta őt...Nem, megfogadta, megesküdött rá, ha a lány átáll, akkor megöli. S megtette...tehát...így kell lennie. Serpi szédeleg, kezdi elveszteni a teste feletti uralmat, a karjából kiáramló vörös folyadék hiányzik a szervezetének.  Beveti hát a végső fegyversort, s talán sikert arat.
Egy Bombarda, nehéz kivédeni, pontosan  annyi időt hagy, hogy a fény elvakítsa a másikat. A fekete hajú halálfaló már nagybátyja mögött is van. Zöld fény villan, ilyen közelről nem hibázhatja el...Mindkettőjük pupillája kitágul, remegő ajkak, aztán tompa puffanás ismét. De az a test...már nem mozdul, a szem azonban, bár üvegesen még őrzi az utolsó szomorú pillantást. A nő meredten nézi, aztán homályosodni kezd a kép végül összerogy, szemei nyitva, de már csupán tompa zaj a világ, s jéghideg a környezet...zöld lélektükre a tócsává növekedő vérét szemléli tétován. Vesztett...vesztettek mindketten...Egy halk pukkanás hallatszik.
*Csak képzelődöm...nincs itt senki, s mi értelme volt ennek az egésznek...Majd fönn elcsevegünk Rémszem....*
Cserepes, kékes ajkaira erőtlen mosoly húzódik. Pillái többé már nem rebbennek.  "

De nem történt meg, soha, csak eljátszottam a gondolattal. Egy alternatív jövő is alakult ez időtájt. Ismét visszatért a maláj vonal is, s a fejvadászat, mert ez kapcsolta az aurorsághoz...egy régen volt nem túl jó előtörténet:
Adatok:
Név: Serpenrosa Lestrange
Leánykori név: Serpenrosa Crudelis
Egyéb név(i): Serpi,Serpentina
Faj: aranyvérű
Nem: nő
Jellem: gonoooooosz
Születési helye és idő: Singapur,Morsing 1980.május 5.
Kor:27
Egészségi állapot/ betegségek: Egészségi állapota kiváló

Életrajza:
Édesanyja egy kelta aranyvérű családból származó gyógyító, édesapja egy maláj aranyvérű családból származik, ő pedig bájitalkutató. Mindkét család tagjai híres/hírhedt fejvadászok. Szülei is ezzel foglalkoznak, de mikor Serpenrosa 11 éves lett nem folytatták tovább eme tevékenységet, viszont kedvenc nagymamája igen, amit igyekszik unokájának is megtanítani, így kínzások és párbajok között nevelkedett, ennek köszönhető gyorsasága. Gyermekkora változatos volt, a világ minden táján járt már. Sok barátra tett szert eme utazások során, fél-1 évnél nem maradtak többet sehol, megtehették, hiszen csak egy új házat vagy kúriát kellett venni, ám mikor iskolaválasztásra került sor, édesanyja ragaszkodott az Roxforthoz, ahol ő is tanult. Így a család egyik régi kúriájába telepedtek le, bár édesapja még mindig sokat utazik.  Kijelölt kedvese a Rookwood családból származó Comodus nevű úriember,aki 30 évvel idősebb nála és akit gyűlöl. A fiatal lány örökölte édesanyjától a gyógyítás képességét és a remek gyógynövény, bájital szakértelmét. Kiskorától fogva figyelte szülei tevékenységét, így ez a fő erőssége. Erősen érdeklődik a fekete mágia iránt,  egy-két átkot átalakítva új képességekre tett szert.Vannak akik nagyon félnek tőle, hiszen édesapja arra tanította, hogy ne mutassa ki érzelmeit, így sokszor rideg és  kegyetlen, még akkor is, ha valami közelről érinti. Ha valaki az ellensége lesz, vagy annak tekint az nem számíthat túl sok jóra, nem kenyere a fizikai erőszak, sokkal inkább tetszik neki a szellemi terror. A varázslótársadalom elittjéhez tartozva jól ismeri a varázsvilágot, ám kevésbé elutasító a mugliszármazású és félvér mágusokkal, mint társaik. 6. évben beleszeretett Juan de la Magicoba, azonban Serpenrosa részéről nem tartott sokáig a  kapcsolat. A 7. év megkezdése előtti nyár sok történést tartalmazott: Miranda Malfoy-yal készítettek 1-1 horcruxot. Megölték Albus Dumbledoret, megismerkedett az akkor még körözött hirhedt halálfalóval Rabastan Lestrange-dzsel és össze is házasodtak, még mielőtt az iskola elkezdődött volna. A Roxfort elvégzése után Serpenrosa csatlakozott a halálfalókhoz, akik immáron Rodolphus Lestrange vezetésével működtek. Valamint elkezdte tanulmányait a Mandragóra Gyógyítóképző Akadémián, sikeresen be is fejezte. Rabastantól 3 gyermeke született: Regulus (10), Antonius (7), Letitia( 4).

Jellem: Szeszélyes,ez a legmeghatározóbb jellemvonása.Ritkán barátkozik,főleg csak a hzzá hasonlóakkal.Kiváló manipulátor.Általában  tartózkodó és nem alkot véleményt senkiről, amíg meg nem ismeri igazán. Szemfüles és talpraesett,minden helyzetből igyekszik győztesként kikerülni,akkoris,ha ezért a vesztes álarcát kell magára öltenie. Jelmondata: Mosolyogj, mosolyogva tűrd a sorsod és mosolyogva gyilkolj!

Külső:
Testmagassága:170 cm
Testsúlya:60 kg
Szeme színe: zöld-arany(szemei általában smaragdzöldek,aranyos futtatással,ha ideges akkor aranysárga,zöldes futtatással.)
Haja színe: hollófekete
Bőre színe: porcelánfehér
Különleges ismertetőjel:tetoválás a jobb lapockáján: két pálca,amely keresztet formáz, és amelyen egy kígyó tekeredik kérdőjel formában. Ujján gyűrű apja családjának címerével.

Kinézet: Szép egzotikus arca nem marad észrevétlenül, fekete haját általában kiengedve,vagy bonyolult konytban hordja. Ruhatára fekete, zöld, ezüst, sötétkék ,barna, néha vörös talárt visel.

Szakértelmei és varázslói ismeretek:párszaszájú, animágus képes fekete kígyóvá változni. Kiváló bájitalkészítő és nagyon jól ért a gyógynövényekhez is.A feketemágia is erőssége,remek párbajozó. Gyógyító.


Hát ez az élet egy huszárvágással ért véget. Szép volt jó volt főleg az eleje, de nagyon VP. Dumbledore meggyilkolásának kitervelése és kivitelezése, tömegmészárlás és Bella helyének átvétele, Voldemort megölésének tervezése, horcrux készítés, baziliszkusz szelidítés. Akik emlékeznek még rá, azok tudják, a többieknek ennyi infó elég, a többit képzeljétek hozzá. Maradjunk ennyiben. Ehhem. Majd egy hosszú kihagyás történt, egy csúnya elmenetel után, amiért nem fogok tudni elégszer bocsánatot kérni, s magamnak sem fogom tudni elnézni.


Serpenrosa 5.0 avagy a jelen

Hát mit is mondhatnék, talán annyit. Jó újra itt . Izgalmas és mozgalmas barátságokat kötöttem, s régieket elevenítettem fel. Serpi pedig, most már egészen én vagyok, az akit nem szoktam megmutatni, de mégis mindig valahogy új oldalról sikerül megmutatnom, minden új játék során. Az új Serpi, a régi, de mégsem. Rendelkezik egy kis tapasztalattal már, minden helyzetet másként kezel és kicsit keresi önmagát. Szeretettel, nyitottsággal, humorral, néha pedig gonoszsággal. Remélem az elkövetkezendőkben is sokat játszhatok még veletek, s csiszolhatom Serpikét. Végre abszolút angolként, de mégsem, mert ugye aki walesi az csak névlegesen angol

Ami kezdetektől…Néhány dolog, ami mindig is Serpi jellemzője volt:
-Zöld szem, arany erezettel, ami aranysárgává lesz, zöld erezettel, ha dühös
-A tetoválás
-Sötét haj
-Gyógyítás
-Mardekár

Serpi avatarjai:

http://ladymorgana.deviantart.com/art/Trapped-in-a-Dream-833298
http://ladybranwick.deviantart.com/art/Morgana-Make-up-75460094
http://images.fanpop.com/images/image_uploads/Amber-Tamblyn-amber-tamblyn-177061_313_400.jpg
http://z.about.com/d/movies/1/0/_/r/M/super062150.jpg
(Az első két kép a deviantartról származik és http://ladymorgana.deviantart.com]http://ladymorgana.deviantart.com illetve http://ladybranwick.deviantart.com] tulajdonában vannak, az engedélyükkel használtam)
Serpi commentje:

Kedves Naplóm! Megszülettem! Apám nincsen csak anyám, de neki is csak a fejéből pattantam ki, mint Pallasz Athéné, teljes vértezetben, ami szerencse, naggyooon idegesítő lett volna végighallgatni ennek a mugli nőszemélynek a vajúdását és persze fél a tűktől szóval, nagyon irritáló lett volna. Azóta egy könyvbe foglalható változássoron mentem keresztül, hm, lehetne a címe Metamorphosis, majd megpendítem ennek a libának. Ha ő bemutathat engem én is bemutathatom Őt, most úgyis ábrándozik. Tehát kiötölte, hogy legyek, lehet valami istenféleség, de azt mondja ember, mugli…MUGLIIIIIII!??!?!?!? Na szóval, júzerem, -mi az hogy nem így kell írni?!?! Jó, legyen!- userem-Ne szóljál bele, most én tárgyallak ki!- Zsófi. Neki is vannak ilyen fejlődési szakaszai, bár még kicsit antiszoc, de igazából nem, csak fél az emberektől. –Ki a gyógyító én vagy te? Na, azééért!- Szóval fél, bár sokat fejlődik, még mindig nehezen bízik, de alapjában véve társaságkedvelő, vidám, kedves, aranyos meg mugli. Szeret zenét hallgatni, meg olvasni, ha nem szólok hozzá, ő sem szól hozzám. Ami előnyös mindkettőnknek. Vannak neki fura fóbiái is, nem tud elaludni idegen helyen, meg ilyenek, szóval kicsit fura. Sokban hasonlítunk, csak ami benne van azt én kivetítem, ami meg bennem van azt ő vetíti ki a külvilágnak, ami meglehetősen izé dolog. De hálás vagyok neki, mert megteremtett, persze aztán jutott eszébe több fura figura is, de mindegyiket legyilkoltam, akarom mondani, de igen, megöltem, van akit mérgeztem, van akit szimplán kitöröltem az agyából, hehehe, mire jó az Exmemoriam! XD. Persze azért a többségét megjegyeztem, volt akit kedveltem is, de ezt a rühes farkasimádó sárvérűt nehezen viselem, igazi bozótlakó és ez auror akar lenni.  Atya Voldemort!  Nem baj, majd szépen kiírtom ezt is, jóóóóó lassan. Csak mostanában el voltam foglalva és nem volt időm gödröt ásni. Szeretek itt élni Londonban, fiatalságom visszanyerve. Bár hiányzanak a régi barátok, de lettek újak, s én is kifinomultabb lettem. Sok arcom volt, biztos nem találnátok meg a körözési lista lapján, hehehe. Egyszer történt csupán meg az, amit SOHA nem fogok megbocsájtani Zsófinak és amiért megfenyegettem, hogy kinyíííírom és átveszem a testét, ha mééég egyszer be mer tenni abba a szutykos, poros befőttesüvegbe. Ott raboskodtam! Akkor már öljön meg vagy valami! Normálisan, vagy zárjon diliházba, még az Azkaban is jobb lehet ennéééél! Tehát, most hogy visszatértünk *Gyilkos pillantás* Boldog vagyok és egyre jobban. Zsófi meg, hát el van a kis világában, amit egyre szélesít, ismerkedik önmagával, a világgal, általam is meg a többi user által is, szóval csak neveljétek, ráfér. Lehet nekem is kéne csinálnom, róla egy előtörit, sok minden kiderülne, ami beborul, persze, lehet meg lennék eve reggelire. Természetesen én is megyek táborba*-*. Benne leszek a bőröndbe, max. kipakolom néhány cuccát:D.



Köszönöm mindenkinek, akivel játszottam, játszok, játszani fogok. Köszönöm az új barátoknak, no és a régieknek. Köszönöm a testvéreimnek, akik sokszor, akár csak egy megjegyzéssel, vagy egy SMS-el is, de segítettek nekem túlvészelni nehéz időszakokat és szépeket egyaránt. Köszönöm a STAFF csapatának, hogy még mindig küzdenek az oldalért, s egyre jobbá teszik. Köszönöm Makesznak a szép és egyre felhasználóbarátabb oldalér. Köszönöm az itt játszoknak mindenkorban, hogy bármennyi időre is, de belépnek ennek a családnak az életébe, mert mindannyian nyomot hagytok itt, jót vagy rosszat, az idő eldönti, de tanítjátok az itt lévőket, ahogy mi is tanítunk titeket. A jövőre tekintve pedig: Nem az számít hányszor veszünk össze és békülünk ki, mindent meg lehet bocsátani, akkor is ha nehéz, ha sok idő kell hozzá, de ne tekintsetek úgy az elmenőkre, akiktől rosszat kaptatok, mintha nem is lettek volna, fogadjátok el, hogy akkor és ott volt helyük, s ez volt a feladatunk, mindig is ez lesz. Nem érthetünk mindenben egyet. HAJRÁ ROXI!