● ● ●
_______________________________________________
1996. szeptember 15. - vasárnap; Roxfort folyosói
Farkasszemet néztem a tükörképemmel. Bal kezemben a pálcám, másik kezemmel pedig magamat támasztottam a mosdó oldalánál. Koncentráltam a tükörben lévő alakra, akin mintha egy óriási gólya fészek éktelenkedett volna hajkorona helyett. Trükkös próbálkozások árán sikerült levágni elviselhető formára, és hosszúságúra, de a fésülködés nehezebb feladatnak bizonyult - meglepő módon. Már azon morfondíroztam, hol tudnék jó alanyt találni egy százfülé-főzethez, mert semmilyen haj nem állt jól a nyomorult arcomon. Bárhogy fésültem, idiótábban nézett ki, mint Piton összekötött hajjal. A gondolaton jól elmosolyodtam.
- Rex! SIETNÉL?! Olyan vagy, mint egy lány! - vadul dübörögtek a közös fürdő ajtaján. Gonoszul elhúzódtak ajkaim, de csak azért sem nyitottam nekik ki az ajtót, és mivel valamiféle speckó "roxforti-zárbűbáj" van rajta, ezért egy egyszerű Alohomorával sem mennek sokra.
- Egyik csaj se ér annyit, hogy agyon verjünk érte! - ordítozták páran, persze csak poénból, de biztos, ha tovább maradok, kapok egy-két gyomrost.
- Nem csajnak lesz! - ordítom vissza, és közben azonnal átvillan a fejemben vagy ezer és egy női arc, akivel ma randit beszéltem meg. Fel is vághattam volna, hogy ennyi csajt bezsebelhetek, de jobb volt, hogy dühöngtek egy kicsit!
- Nem viccelünk, betörjük az ajtót!
- Jó-jó! - adtam be a derekamat, hiszen minden egyes próbálkozással egyre reménytelennek tűnt a hajkoronám. Egy végső ötletem maradt, de ahhoz s többiek is kellenek. Kinyitottam a feldühödött vaddisznók előtt az ajtót, és beparfümözve, elegánsan-sportosan, felvéve fogkrém-mosolyomat kihúztam magamat előttük. A reagálás eleinte furcsa, értelmet sugárzó grimaszok voltak.
- Bzdmg! - böfögték be hátulról.
- Mi van? - azonnal a hajamhoz nyúltam, és beletúrtam egyet, hátra az említett testrészről van szó.
- Kölni, ing, hajvágás? Fazongyanta nem volt?
- Téged kimostak anyám szobájában? - kérdezte egy másik.
- Nos, ha igen, akkor édesanyádnak igenférfias ízlése van! - válaszoltam büszkén, majd hátrasandítottam még egyszer a tükörre, és visszafordultam a haverjaimhoz. - Van valakinek hajzseléje?
Még jó pár percig csipkelődtek velem, és ahogy "kirittyentettem magam, mint egy kislány", majd végre valahára, miután jól kiszórakozták magukat, megdobtak egy hajzselés flakonnal (mázli, hogy nem csak én vagyok egyedüli mugli születésű). Mindig ápolt vagyok, de azért egy randira soha nem készültem még ennyit!
Jól elterveztem a mai napot, amibe természetesen Amyt is belerángattam, igen, azt az Amyt, akit tavaly ismertem meg. A muffin-lány. Megígérte, hogy segít lebonyolítani a FANTASZTIKUS tervemet. Reggeli után az ötödikes Emiliaval találkozom a fűzfánál, aztán ebéd után Mecedesszel az évfolyamtársunkkal a gyógynövénytanszertárnál, és végül estefelé, vacsi előtt Lauraval, egy hatodikas hollós csajszival. Nap végén statisztikát tartunk, hogy ki-milyen volt, amibe Amy is besegít. Ja, természetesen a lányok még nem ismernek engem, ehhez szükséges a társam, aki majd roppant pontos szituációkat fogunk szimulálni, hogy a lányok közelébe férkőzhessek. Nem ismerik egymást, szinte kizárt, hogy lebukjak, hiszen a kastély különböző részein csípem el őket (már, ha ott lesznek, és jók az infóim). Gyorsan össze kellett magam kapnom reggel, még reggelizni sem volt időm, így épp, hogy csak leérek a klubhelyiségbe, de ahogy láttam, még Amy sem volt ott. Reméltem, hogy hamar megjelenik, mert a fűzfa nincs közül...