Gordon Esterhas

GORDON CONSTANTINE JOHN ANDREW ESTERHAS

   Alapok

jelszó || A Doxy márpedig egy védett állat!
teljes név || Gordon Constantine John Andrew Esterhas
becenév || Ant, Freeman, Yo-Yo, Gordon
nem || férfi
születési hely, idő || Aberaeron; 1980. május 23.
kor || 17
vér || félvér
iskola || Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző
évfolyam || 7

   A múlt

Gordon Constantine John Andrew Esterhas 1980. május 23.-án született a család wales-i birtokán. Gyerekkorát itt töltötte. Szülei egyetlen gyermeke volt, s mivel ők nem akarták, hogy unatkozzon, ezért a környékbeli gyerekek is szívesen látott vendégek voltak a birtokon. A fiatal Gordon kivételesen fogékony volt a bájitalok készítésére, s tanulására. Szüleinek többször kellett megfenyíteniük mivel barátainak Hopp-Zsupsz port kevert az italába, s gurult a nevetéstől, mikor azok pattogni kezdtek a füvön. Gordon emellett nagyon szeretett az állatokkal foglalkozni. Korán megtanult lovagolni, mivel szülei úgy gondolták, hogy először egy mágia nélküli állaton gyakoroljon a gyerek, majd csak azután jöhet a többi. Az Esterhas családnak volt egy féltett állata, amit hatalmas elővigyázatossággal őriztek. Egy magyar mennydörgő. A sárkányok szeretete nem volt idegen a családtól, s nem volt idegen Gordontól sem. Még nyolc éves korában történt meg az az eset, hogy véletlenül nem figyeltek oda rá, mire bemászott a sárkányhoz. A szülei majd megőrültek a félelemtől mikor meglátták, hogy a gyerek az állat felé szalad, az meg csak figyeli őt sárga szemeivel. Mikor a kisfiú odaért átölelte karjaival a sárkány orrát, és csak kacagott. A szülők legnagyobb megdöbbenésére a sárkány szuszogni kezdett, s szemét hol becsukva, hol kinyitva lágyan lökdöste Gordont, aki erre még jobban nevetett. Játszottak.
Miután megkapta a levelét Roxfortból, hihetetlen nagy lelkesedéssel vetette be magát a tanulásba. Habár nem volt zseni, de azért kielégítő eredménnyel végezte éveit. Mikor másodévben újra kinyílt a Titkok Kamrája, barátainak úgy kellett őt visszafogniuk, mivel teljes meggyőződéssel állította, hogy ő képes megszelídíteni a Baziliszkuszt is.

Harmadévben nem történt vele semmi különleges, leszámítva talán azt, hogy nagy csalódásnak élte meg, mikor Roxmortsba menet egy hatalmas fekete kutya nem akart oda menni hozzá. Azokban az időkben, ezekután már csak azért járt le a faluba, hogy a kutyának vigyen valamit. Messziről figyelte, amint az elragadja a falatokat, s rohan velük. Próbálta utolérni, vagy legalábbis megtalálni, hogy hol lehet a rejtekhelye, de mindig sikertelenül járt. Egy idő után feladta, és azóta nem látta azt a hatalmas, csodálatra méltó állatot.

Mikor negyedikben bejelentették, hogy megrendezésre kerül a Trimágus Tusa, Gordon lelki szemei előtt megjelent, hogy ünnepelt hősként, kezében tartja a Kupát, s számos különdíjat is kap, mivel a legyőzendő állatokkal ahelyett, hogy harcolt volna, megszelídítette őket. Álmodozni persze könnyebb volt. Mivel akkor még nem múlt el 17 éves, ezért ezen tervei megmaradtak a légies gondolatok terén. Ettől függetlenül a körmét is tövig rágta, mikor a Bajnokoknak szurkolt barátaival együtt.
Élete egyik legszebb pillanatai egyikének tartja, mikor megtudta, hogy egy magyar mennydörgővel kell Harrynek megharcolnia. Persze nem Harry érdekelte, hanem, hogy egy ilyen csodálatos, fenséges, méltósággal és természetes vadsággal teli teremtmény a Roxfort birtokon lesz. A híres sárkányos versenyrész után mindent megtett, hogy valahogy a sárkány közelébe kerülhessen. A tanári megrovást is kockáztatva bejutott a hátsó részekbe, s döbbenten állt a hatalmas ketrec előtt, ahol a magyar mennydörgő pihent. Csöndesen közeledett, észrevette, hogy a sárkány összehúzott szemekkel, keskeny nyíláson át, de figyeli őt. Mikor elérte a rácsot, mélyen a sárkány szemébe nézett.
- Ismerlek! - suttogta - Tudom mit érzel, akarsz, mire vágyol!
A lény lassan felemelte a fejét, s kissé megdöntve Gordonra nézett. Ő folytatta.
- Azt is tudom, hogy idegesít téged ez a ketrec! Tudom, hogy valójában szárnyalni szeretnél végtelen rónákon át, hatalmas lánchegységeken keresztül.
A mennydörgő fújt egyet, majd újra ledöntötte a fejét, de a rácshoz jóval közelebb. Nem úgy viselkedett mint aki fenyegetni akarna, hanem inkább, mint aki azt mondja. "Hjah, ne is mond!" Gordon félénken benyúlt a ketrecbe. A sárkány csöndesen figyelte, miközben egyre nagyobbakat szusszant. Mikor Gordon megérintette a sárkány halk, duruzsoló hangot adott ki, majd lehunyta a szemét. A fiú elmosolyodott.
- Na, ez nem semmi! - hallott egy barátságos hangot a háta mögül. Gordon lassan megfordult, de eközben sem vette le a kezét a sárkányról. Charlie Weasley állt a háta mögött, zsebre dugott kézzel, s mosolyogva figyelte a fiút.
- Bo...bocsánat, tudom, hogy nem lehetnék itt! - szabadkozott Gordon.
- Ugyanmár! - legyintett Charlie - Hová lenne a világ, ha nem lenne benne egy csöppnyi szabályszegés?
Gordon elvigyorodott, s visszafordult a mennydörgőhöz. Charlie mellé lépett, s pár pillanatig csak csöndesen szemlélték a lényt.
- Nem hittem volna, hogy van valaki, aki meg tudja nyugtatni Őnagyságát!
- Ön is? - kérdezte csöndesen Gordon.
- Először is, tegezz nyugodtan. - felelte Charlie, s a kezét nyújtotta. - Charlie Weasley vagyok.
- Igen, tudom! - pirult el Gordon - Olvastam már rólad! Én Gordon Esterhas vagyok!
- Nos, akkor már értem honnan a különleges kötődés! - vigyorodott el Charlie, s ő is megsimogatta a srákány orrát, mire az újból duruzsolt egyet - Romániában és Magyarországon is ismerek Eszterházyakat, csak ők kicsit máshogyan írják mint ti!
Gordon lassan bólintott.
- Lehetséges, a családom még a 13. század végén elmenekült Magyarországról, megszakítva minden kapcsolatot. Nem nagyon szerették a varázslókat az ősi családban.
- Meglepődnél mennyire sok varázsló van most már a magyaroknál. Nem hinném, hogy az Eszterházyak is ugyanúgy szégyellik már a múltat, mint régen.
Gordon megvont a vállát.
- Mindegy!
Pár pillanatig csöndesen simogatták a sárkányt.
- Nekünk is van otthon egy! - szólalt meg kisvártatva Gordon - Egy ilyen sárkány!
- Van egy mennydörgőtök? - csodálkozott el Charlie.
A fiú bólintott.
- Gyerekkorától ismerem. Anyja meghalt pár évvel ezelőtt. Vagy nyolc tojást rakott le, de csak Akhos élte túl.
Charlie komótosan ingatta a fejét.
- Így van ez! Manapság már nagyon kevés van belőlük.
Gordon hirtelen a fejéhez kapott.
- Úristen, sietnem kell, ha a dáma elmegy aludni, soha nem fogok tudni bejutni a klubhelyiségbe!
Lágyan megpaskolta a sárkány orrát, majd a kezét nyújtotta Charlie felé.
- Örülök, hogy megismerhettelek!
A férfi vigyorogva rázta meg a kezét.
- Vigyázz magadra Gordon Esterhas!

Az ötödik évben Gordon ugyanúgy gyűlölte Umbridge-t, mint mindenki más. Amikor csak tehette mindenféle kis állatot szabadított el az óráján. Kedvence a ketti volt, mely megszólalásig hasonlított egy kis, hófehér cicához, csak mikor az ember hozzá akart érni, akkor lett vöröses fekete a szőre, s nőtt meg négyszeres nagyságra miközben hátborzongató, földöntúli hangon sikoltott. Umbridge amúgy is rajongott a macskákért, és hatalmas nagy látvány volt, mikor gügyögve próbálta megsimogatni az óráján feléje csavargó kettit, mire az átváltozott. Gordon minden feltétel nélkül elhitte, hogy Voldemort visszatért, s kétszer is jobban odafigyelt az órákon. Mindent magába akart szívni, ami csak segíthetett neki a halálfalók elleni harcban. Bár nem igazán tudta, hogy ilyenre mikor fog sor kerülni.

Hatodikban nem igazán tudta hová tenni magát. Egyik nap harcolni akart, elmenni valahová halálfalók után kutatni, másik nap pedig attól rettegett, hogy nem tanult eleget, s tapasztalatlan még. Amikor alkalma volt találkozni Dumbledoreral, azonnal megragadta azt. Egyik este a klubhelyiség festménye eltűnt valahová, így nem tudott bemenni. A folyosón várt, hátha visszatér a dáma. Váratlanul halk neszezést hallott, s mikor abba az irányba nézett a szíve a torkába ugrott. Dumbledore közeledett a folyosón.
- Jó estét, igazgató úr! - köszönt ahogy közelebb ért.
Dumbledore hunyorogva megigazította félhold alakú szemüvegét, majd elmosolyodott.
- Neked is, Gordon! Mi járatban idekinn? - majd a festményre nézett - Ahh, mindent értek!
- Várnom kell! - mosolyodott el félszegen a fiú.
- Akkor gyere üljünk le ide! - indult el az egyik pad felé az öreg varázsló - Nem jó egyedül lenni a sötétben!
Gordon azt se tudta mit mondjon. A világ leghíresebb varázslójával üldögél a folyosón, s nem jut eszébe semmi fontos, amit megkérdezhetne. Pár pillanatig csend volt, csak Dumbledore dudorászott halkan, majd a fiú felé fordult.
- Hogy van kedves édesanyád?
- Jól, köszönjük szépen! - felelte zavartan Gordon - Édesapám az üdvözletét küldi, s hogy bármiben számíthat a családunkra.
- Ez igazán kedves... - hunyorgott Dumbledore - És veled mi a helyzet ifjú Esterhas?
Gordont borzasztóan meglepte a kérdés. Hirtelen azt sem tudta, hogy mit mondjon. Zakatoltak a fejében a gondolatok. Úgy érezte, hogy menten szétrobban a feje.
- Igazából... - kezdte - Tanácstalan vagyok, uram!
- Nocsak. - csillant meg Dumbledore szeme.
- Nem tudom, hogy azt teszem e, amit elvárnak tőlem, a tanárok, a szüleim, a barátaim. Nem tudom, hogy hogyan védjem meg azokat, akiket szeretek, attól, akinek semmit sem jelent ez a szó. Félek, hogy mindenkit elveszítek, aki fontos nekem. Csak azt tudom, hogy azt fogom tenni, amit tennem kell! De nem tudom, hogy ez elég e? - nézett fel kérdőn az igazgatóra.
Dumbledore kuncogott egy sort, majd Gordonra nézett.
- Ugyanúgy beszélsz, mint az apád! Ő is ugyanezeket mondta nekem! "Azt tettem, amit tennem kellett!"
Gordon elpirult, a gyorsan a földre szegezte tekintetét. Dumbledore folytatta.
- Tegnap egy mugli megmentett 200 emberi életet csak azzal, hogy észrevett egy gyanús fekete táskát az egyik metróállomáson. Mondták neki, hogy ne nyúljon hozzá, mert bomba, és már úton vannak a tűzszerészek. Az illető kémikus volt, s mikor látta, hogy a táska füstölni kezd, tudta, hogy a vegyületek elkezdtek keveredni egymással. Életét kockáztatva felkapta a táskát, és kirohant vele a metróállomásról. Tudta, hogy a vegyületeket a víz hatástalanítja, és azt is, hogy nem messze van egy folyó. Összesen 2 perce volt elérni oda. De sikerült neki. -
Gordon csöndesen figyelte az igazgatót. Dumbledore a fiú vállára tette a kezét.
- Nem attól lesz valaki hős, hogy azt mondják róla! Nem attól leszel valaki, hogyha sokan dícsérnek, s tőled hangos a világ. Akkor leszel igazán ember, igazán nagy, hogyha a szíved tiszta, s döntéseid úgy hozod meg, hogy szebb legyen tőle a világ. Mert rászorultunk erre!
- Maga szerint hogy fog végződni ez az egész? - kérdezte Gordon - Tudjukkivel...
Dumbledore elmosolyodott. Kék szeme vidáman csillogott a szemüveg mögött.
- Semmi sem képes felvenni a harcot a fénnyel. Voldemort sötétséget hozott erre a világra, de a legapróbb fénysugár is képes beragyogni a homályt, s egyre többen vagyunk ilyenek. Te is, Gordon! Látom benned! Apád büszke lehet rád! - bökött ujjával a fiú mellkasa felé. Gordon újra csak elpirult, s büszkén elmosolyodott. Dumbledore felpillantott, majd halkan füttyentett egyet.
- Úgy látom a nagyságos asszony visszatért!
Gordon csalódottan vette észre, hogy a varázslónak igaza van. A dáma újra a keretben pöffeszkedett, s mereszgette nagy szemeit. Szívesen ült volna még itt Dumbledoreral. Úgy érezte, hogy ha az öreg varázsló mellett van, akkor minden nagyon egyszerűnek tűnik.
- További szép estét, Gordon! - kacsintott rá Dumbledore - Add át üdvözletem az apádnak, s mondd meg neki kérlek, hogy a Rendnek rá is szüksége van a régiek közül!
A fiú kihúzta magát, s bólintott. Az igazgató újra megveregette a vállát, majd lassan eltűnt a sötét folyosón. Gordon még sokáig nézett utána, majd egy nagy sóhajtással belépett a klubhelyiségbe.

Mikor Dumbledore meghalt Gordon napokig nem jött ki a szobájából. Csak ült maga elé meredve. Harsogtak a fejében a varázsló szavai. Eldöntötte, hogy erős lesz, s igazi fény a sötétben azoknak, akiknek szüksége van rá. Minden felhajtás nélkül. A hetedik évben kissé zárkózottabbá vált, mint amilyen volt. Újra jelentkezett a DS-be. De választ még nem kapott. Sok társával ellentétben ő tudta a választ arra a kérdésre, hogy mit kezd majd magával az iskola után. Aurornak készül.

Jellem

Gordon egy szeretnivaló, néha bolondos srác, aki habár egy kicsit belerokkant Dumbledore halálába, nem vesztette el a hitét az emberekben, s a győzelemben. Könnyen barátkozik. Nem sok ellensége van. Kevesen tudják róla, de titokban képzi magát a támadó varázslatokból. Úgy tartja, hogy nem az a fontos, hogy védekezzünk, hanem, hogy az első lépés előnye nálunk legyen. Megszállottan imádja a mágikus lényeket, főleg a sárkányokat. Az otthoni birtokukon lévő mennydörgővel minden nyáron napokat tölt el. Tanulmányozza, sőt… barátkozik vele. Az iskolában pedig arról híres, hogy nála mindig van valamilyen állat. Vagy a zsebében, vagy a kabátja ujjában.
Még sohasem volt úgy igazán szerelmes, bár barátnői azok voltak. Ám egyik sem húzta sokáig, senki sem tudta megadni neki eddig azt, amire igazán vágyott. Ez pedig nem más, mint a HŰSÉG.

   Apróságok

mindig || sárkányok, kviddics, történelem, bájitalok, támadó varázslatok
soha || Voldemort, halálfalók, tarhonya (most komolyan ki bírja megenni???), ostoba kérdések, hülye válaszok
dementorok || Roxfort Expressz – harmadév. Abba fülkébe is belépett egy dementor, ahol ő volt, s habár Gordon volt az egyetlen, aki nem ájult el (csupa lánnyal utazott), mégis borzasztóan rosszul viselte.
mumus || Egy halott japán nő, mely kitekert testartásban, pókszerűen szalad felé - Egyik mugli barátjánál látott Aberaeronban egy ilyen mugli horror filmet, és azóta nyomott hagyott rajta.
Edevis tükre || Gordon nagyhatalmú aurorként látja magát, s háta mögött ott a magyar mennydörgő. Ő akar lenni az első auror, aki sárkánnyal együtt vadászik.
százfűlé-főzet || Gordon százfűlé-főzete narancssárgás barna színű és tarhonya ízű.
titkok ||
- fél a mugli horror filmektől
- egészen 13 éves koráig szentül hitte, hogy Dumbledore halhatatlan
- van egy tiltott könyve támadó varázslatokról, melyet még Mordred Gordon írt a 17. században
rossz szokás ||
- magyarul szitkozódik, amivel megőrjíti azokat, akikre szórja ezeket, mivel nem értik. A magyar szitokszavak különös módon automatikusan és tanulás nélkül jönnek az Esterhas-iak szájára. Állítólag Mokud, az első ismert ősük, aki maga is varázsló volt, ő végzett el egy varázslatot, mely nyomot hagyott a családban. Akkoriban pogánylázadások voltak, s őt hallatlanul idegesítette, hogy németek özönlik el hazáját, s azt mondják, hogy nem így kell beszélni, nem így kell hinni. Ezért egy olyan bűbájt hajtott végre önnön magán, hogy mindenki, aki tőle származik, bármikor mikor ideges magyar-pogány szitokszavakat használjon. Akkoriban még voltak oly tekercsek, melyeken még ennél is cifrább varázslatok voltak találhatóak. (minden lánygyermek gyönyörű lesz, viszont kevesebb ész jut nekik; vagy az, hogy bizonyos állatokat rendeltek védőlényként a család mellé)
- rágja a körmét
- ha egy ostoba emberrel kerül szembe nagyon könnyen felidegesíti magát

   A család

apa || James Frons Esterhas; 41; félvér
anya || Elisabeth Kathrine Wright; 35; félvér
testvérek || nincs
családi állapot || egyedülálló
állatok || Nox, egy fekete bagoly, és Akhos, a magyar mennydörgő (bár ő nem háziállat), plusz ezenkívül, amit csak talál a Roxfort-i birtokon

Családtörténet ||
Az Esterhas család története messzire nyúlik vissza. Mint az a furcsa névből is sejthető, nem egy angol nemesi családról van szó. A család első ismert őse, Mokud, neve 1186-ban fordul elő. Ekkor királyi pristaldusként említik. A későbbi leszármazottak közül többet is említenek, mint például 1239-ben alsó-hiadaljaföldi Syrak, Tivadar, Miklós és Izsák. Mivel sok éves távlatról beszélünk, több feltételezés is napvilágot látott. Az biztos, hogy a történelem homályából egy név emelkedik ki, Salamon. Az Esterházy család első ősének is Salamont tartják. Salamon két fia, Péter és Illés egy 1238-as okiratban szerepel, ahol apjuk birtokain osztoznak. Ezen állítás szerint Péter alapította az Eszterházy családot. Fiai pedig, Viktor, János és Tamás a három fő ág családfői voltak.
Legalábbis a család ezt ismeri el. Volt azonban egy negyedik ág is. Eszterházy András, aki Péter negyedik fia volt. Őróla azonban nem szólnak a családi krónikák. Sötét titokként rejtették. András ugyanis a varázslás képességével született, de ezt inkább átoknak tartották otthonában, mintsem, hogy büszkék lettek volna rá. Képzelhetjük, hogy az 1200-as évek végén mennyire jött volna ki jól egy nemesi család abból, hogyha kiderül, egyikük összefüggésbe hozható a mágiával. Andrásnak tehát menekülnie kellett. Összepakolt és szomorú szívvel, de elhagyta az országot és a családját 1299-ben.
Angliában telepedett le, s 1320-ra elérte, hogy nevét, amit Esterhas-ra angolosított, köztisztelet övezze, bár Ezt a közéletben való állhatatos munkája miatt érdemelte ki. Londonban megismerkedett egy Lois Samster nevű hölggyel, akit egy éven belül feleségül is vett. Pár év múlva megszületett Samuel Esterhas, aki 11. életévében megkapta a levelet a Roxfortból. Innentől kezdve a család minden generációja a Roxfortban tanult.
Közülük is kiemelkedő volt Jessie Esterhas 1560-ban, aki mind a hét évében évfolyam elsőként végzett, s vele a Griffendél zsinórban 5-ször nyerte el a Kviddicskupát. Az első ipari forradalom alatt az Esterhas család nagyban profitált azzal, hogy beindította az első gőzgéppel működő gyárat London egyik külkerületében. Az Esterhas család mindig is nyitott volt a mugli technikai újítások felé, s nagylelkűen támogattak, s támogatnak a mai napig is mindenféle új szabadalmat. Érthető tehát, hogy a második ipari forradalom alatt még nagyobb vagyonra, s hírnévre tettek szert mind a mugli, mind a varázsló társadalomban. Peter Esterhas példának okáért a Mágiaügyi Minisztérium Rejtély - és Misztériumügyi Főosztályosztályának volt az elnöke, míg fia John Sebastian Esterhas a Mugli Ismeret és Kapcsolatok osztályt vezette. Akkor még volt ilyen.
A 18. század elején a családnak Wales-be kell költöznie, mivel etájt szakad ketté teljesen a mugli és a varázsló társadalom. Miután 1750-ben a Nemzetközi Varázstitokvédelmi Alaptörvény 73-as cikkellye kimondja, hogy "minden varázsügyi kormányzószerv felelős az illetékességi területén élő mágikus bestiák, mágikus értelmes lények és kísértetek elrejtéséért, gondozásáért és felügyeletéért", a családból hárman visszaindulnak Londonba, hogy az ottani birtokon lévő magyar mennydörgőt begyűjtsék, s biztonságos helyre vigyék. A misszió kisebb pörkölődésektől eltekintve sikeresnek bizonyul. A családra egyébként jellemző, hogy kivételes képességű gyógyítók születtek ott. Megemlíthetjük akár Bathilda Esterhas nevét, aki felfedezte, hogy a Hapax Legomenon virág szirmait mily módon kell elkészíteni, s így gyógyítani velük a pestist. Ez a recept sokáig csak a család birtokában volt. 1800-ban azonban betörtek az egy ideje már lakatlan londoni kúriába, s ellopták az értékes iratokat. Bár azt hozzá kell tenni, hogy azon 8 ember közül, aki betört csak 2 élte meg azt is, hogy kilépjen az ajtón. A védőbűbájok hatásosnak bizonyultak. Az Esterhasiak mégis Dorka Muriel Esterhas-ra a legbüszkébbek, aki a leghíresebb gyógyítóként működött az 1800-as évek közepén. Nemcsak, hogy életeket mentett, de abban is segített, hogy életek induljanak el. 1844-ben Ő segítette világra Albus Dumbledore-t. A család erre azóta is hallatlanul büszke.
A következő évszázadban az Esterhas család boldogan, és kiegyensúlyozottan éli mindennapjait. 1946-ban Rufus Emerald Esterhas állást kapott a Roxfortban. Ő tanította a Bájitaltant. Állítólag úgy tesztelte diákjai véleményét a tanítási szokásairól, hogy Százfűlé-főzettel felvette egy-egy beteg diákja alakját, s beült az óra előtt 20 perccel, hogy figyelje a többieket. Akkortájt terjedt el az a mondás, hogy „Rufus in fabula.” ( Az eredeti mondás „Lupus in fabula”. Jelentése: Emlegetett szamár)
Miután Voldemort hatalmat nyert, s rémtetteitől zengett a varázsló társadalom az Esterhas család mindent megtett, hogy védje a varázslókat, s a muglikat a veszedelemtől. James Frons Esterhas például tagja volt a Főnix Rendjének is, bár ezzel sosem kérkedett, vagy dicsekedett. Ha megkérdezték tőle, azt válaszolta, hogy tette, amit tennie kellett. Őt nem említi meg a hivatalos lista sem. 1978-ban feleségül veszi Elisabeth Kathrine Wright-ot, akivel még a Roxfortban ismerkedett meg. A lány mind a hét évében fogóként játszott a Griffendél kviddics csapatában, és hihetetlenül jó volt. Nem csoda, hiszen ősei közt megtalálhatjuk Bowman Wright-ot is, aki nem mást alkotott meg, mint az aranycikeszt. 1980-ban pedig megszületett Gordon Constantine John Andrew Esterhas is.

A címer Eszterházy András, azaz Andrew Esterhas óta létezik. Ő készítette saját kezűleg. Miután a családnak el kellett hagynia szülőhazáját, új otthon reményében telepedtek le Angliában. Sajnos már csak nagyon kevés irat, feljegyzés van meg Andrástól, így hát néhol ködben tapogatózik az, aki a címer jelentését akarja megfejteni. Ami azonnal szembeötlik mindenkinek, az a tüzet okádó magyar mennydörgő, mely a címer tetejébe kapaszkodik, s úgy hajol át rajta. Erről van a lehető legkevesebb forrás, de a családi legenda szerint, mikor Mokud elvarázsolta saját magát, a magyar-pogány szitokszavak miatt, egy másik ritka bűbájt is végrehajtott. Ez a védőállatok kirendelése volt egy-egy család mellé. Ő a saját családja mellé rendelt egy sárkányt. S hazafisága következtében nem volt kérdéses, hogy melyik sárkány lesz ez. Ez persze csak egy feltételezés, s talán túl egyszerű magyarázat is lenne, de régről tudjuk, hogy van mikor a legegyszerűbb megoldás a helyes megoldás.
A címer közepén álló „E” jelzi a család nevet, a körülötte lévő négy szimbólum pedig a legfőbb erényeket.
- A szárnyas oroszlán karddal a kezében (mely megtalálható a belső kiscímert tartó állatok között is) a bátorságot jelenti
- A másik oroszlán gyógyfűvel a kezében (mely ugyancsak megtalálható a belső kiscímert tartó állatok között) a gyógyítás tudományát jelenti.
- A kétfejű fekete sas jelenti az erőt.
- A két acélpenge pedig a szívósságot jelenti.
A hatalmas nagy palást, mely lefedi a címer részeit, a hűséget, a loyalitást jelenti.
Érdekes megfigyelni a kiscímer felett található öt sisakot. Két kék, két vörös és egy fekete. Ezek szimbolizálják a megbocsátást. Függetlenül attól, hogy Andrásnak menekülnie kellett a hazájából, és egy idegen országban kellett családot alapítania, ő mégsem haragszik az Eszterházyakra. A fekete sisak jelenti az édesapját, Eszterházy Pétert, akit még így is haláláig tisztelt. A többi sisak pedig őt magát, s a testvéreit jelenti.
A címer szimbolizálja mindazt, amit az Esterhas család fontosnak tart. Gyermekeiket is e szellemben nevelik.

   Külsőségek

magasság || 174 cm
tömeg || 75 kg
szemszín || kék
hajszín || gesztenyebarna
különleges ismertetőjel || mindig van nála valamilyen állat
kinézet || Az alapvetően kisfiús arc érett férfit takar, melyet szinte az első pillanattól kezdve érezhető. A beszédén, tartásán látszik, hogy kiváló nevelést kapott. Ettől függetlenül divatosan, mondhatni lezserül öltözködik. Szereti a laza ruházatot.
egészségi állapot || egészséges

   A tudás

varázslói ismeretek || Bájitaltanból és Mágiatörténelemből kitűnő volt eddig. A SVK tantárgyat rajongásig szereti, mivel nagyon fontosnak tartja, hogy mindent megtanuljon, ami csak az auror szakmához kellhet. A többi tantárgyból nem különösebben kiemelkedő. Megtanul mindent, amit kell, és a teljesítendő anyagokat jól teljesíti. A Legendás Lények gondozása órát pedig nem tanulásnak, hanem hobbinak fogja fel.
felvett tantárgyak ||
roxfortosok: Bájitaltan, Sötét Varázslatok Kivédése, Mágiatörténelem, Átváltoztatástan, Legendás Lények gondozása
mugli képzettségek || lovagol, íjászkodik és úszik, ezenfelül zongorázni is tud, illetve dobolni
pálca típusa || 11 hüvelykes, fekete bükkfából készült, sárkányszívizom húr maggal
különlegesség || egyelőre még nincs

   Szerepjáték-példa

„Ajj, hova a fenébe tűnt?”
Gordon idegesen kutatott a pad alatt még szabad kezével.
„Ezt egyszerűen nem hiszem el!”
Jobb kezével végigsodorta a tankönyveit, de nem találta sehol a hiányzó acsarkát. Elbűvölő állatnak tartotta ezt a sündisznóra hasonlító kis szőrmókot. Miközben Legendás Lények gondozása óráról tartott hazafelé, akkor találta őket a félelemtől egy pad alá bevackolva. Ketten voltak, két testvér. Rögtön zsebre dugta őket, miközben sikerült megnyugtatnia mindkettőjüket, hogy nem akarja bántani őket. Eredetileg úgy tervezte, hogy a klubhelyiségbe viszi őket, de aztán már sietnie kellett órára. Most pedig az egyik eltűnt. Gordon idegesen nézett körbe, s hirtelen hamuszürkévé vált az arca. A hiányzó acsarka épp McGalagony felé sasszézott. A professzorasszony épp a tábla felé fordult, s azt ecsetelte, hogy hogyan lehet bármit átváltoztatni könyvvé. Gordon kissé felemelkedett, hogy jobban lássa merre tart a kisállat. A többiek észrevették furcsa viselkedését, és kutatni kezdték vajon mi válthatja ki belőle ezt a reakciót. Mikor észrevették, hogy az acsarka már majdnem McGalagonynál van, kitört a kuncogás.
- Mi ez a derültség? – fordult meg McGalagony rosszallóan tekintve az osztályra. Senki sem válaszolt, csak folytatódott a halk nevetgélés. Gordon szinte rosszul lett, mikor látta, hogy az acsarka elérte a professzorasszony talárját, s komótosan rágni kezdte azt.
- Segíts nekem! – fordult egyik barátjához – Ebből baromi nagy botrány lesz, ha nem csinálok valamit!
A szólított röhögni kezdett, majd hangosan felkiáltott és az ablak felé mutatott.
- ÚRISTEN, TANÁRNŐ, EGY THESZTRÁL!!!
Mindenki, McGalagonnyal együtt az ablak felé fordult, s kémlelni kezdte az eget. Eközben Gordon egy gyors mozdulatsorral kamatoztatta a mai órán tanultakat, s könyvvé változtatta az acsarkát. Megnyugodva csúszott lejjebb székén. McGalagony pár másodperc múlva szúrós szemmel nézett az osztályra.
- Mindenki forduljon vissza a padja felé! Nem hinném, hogy valaki is látná innen a thesztrálokat! Maga pedig Mr. Tiny jobban tenné, ha nem szórakoztatná az osztályt efféle dolgokkal!
Tiny bólintott, hogy megértette, majd Gordonhoz fordult.
- Jössz eggyel! – suttogta
- Tudom! – felelte Gordon – Öt korsó vajsör?
- Megteszi! – vigyorodott el Tiny.
Gordon visszafordult a tábla felé, s kissé megugrott a gyomra, mikor azt látta, hogy McGalagony lehajol a könyvért, amit ő változtatott át.
- Kié ez a Legendás Lények gondozása könyv? – kérdezte hangosan.
Mindenki elcsöndesedett.
- Legendás Lények gondozása? – suttogta Tiny - Más nem jutott eszedbe?
Gordon legyintett egyet, majd felemelte a kezét.
- Az enyém, tanárnő! Nem tudom mikor eshetett ki.
McGalagony szemügyre vette a kötetet.
- Nocsak, ezt a kiadást nem ismerem! – jegyezte meg – A borítón egy acsarka van.
- Ööööö… ez egy… ööö… gyűjtői kiadás, tanárnő! – szabadkozott Gordon.
- Jól van, gyere ki érte!
Miközben az asztal felé tartott enyhe derültség lett úrrá újra az osztályon. Most kezdett el leesni mindenkinek, hogy hová tűnt a kisállat, és hogyan került oda az a könyv. McGalagony a fiú felé nyújtotta a könyvet, de mikor az érte nyúlt nem engedte el.
- Máskor figyelj oda, hogy hol hagyod el a könyveid!
Gordon nagyot fújt.
„Már azt hittem, hogy észrevette!”
- Persze, tanárnő! Észben tartom!
Fogta a könyvet és elindult visszafele a padjához.
- És azt se feledd! – folytatta McGalagony – Hogy az acsarkák nem szeretik, ha könyvvé varázsolják őket! Javaslom, hogy ne a klubhelyiségben változtasd vissza!
Gordon kővé meredten állt, miközben az osztály harsány hahotában tört ki. Visszanézett a professzornőre, de mikor látta, hogy halványan ő is mosolyog, szélesen elvigyorodott.

   Egyéb

avialany|| Andrew Garfield