- Csak pár órára, Pearl! Nem akarok a 4 fal között sínylődni egész télen..
- De tudod, a szabályok..
- Teszek a szabályokra! Emlékszel? Rám nem igazán vonatkoznak, így rád sem.
- Hát jó, de..
- Semmi de! Bízd rám az egészet. Negyed óra múlva találkozzunk a klubhelyiségben, addigra pakold össze, amit hozni akarsz. Sietek.
- Megmondtam, hogy semmi gond nem lesz. - szólalok meg a hátam fölött Pearl-re tekintve.
- Ennél egyszerűbben nem is mehetett volna. Ilyen helyzetekben tényleg örülök, hogy a bátyám a házvezető. Csak annyit kellett mondanom, hogy ki akarunk ruccanni pár órára, rögtön rávágta az igen-t, sőt még azt is hozzátette, hogy maradhatunk 2 napra is. Hát nem csodás? - huppanok le mellé az ágyamra, kezemben a három választható filmmel, melyet a hétvégére hoztunk magunkkal, unatkozásunk elkerülése végett. Van közte vígjáték, thriller, és az elmaradhatatlan szerelmi dráma is.
- Válassz te elsőnek, addig megrendelem a kaját. - kacsintok rá, majd előhúzom a nadrágzsebemből a pálcámat, és egy apró varázslattal mindenféle csodás étekkel varázsolom tele az ágyam mellett álló kisasztalt.
Őszintén, mind a ketten vágytunk már egy kis szabadságra, a Roxfort-tól távol, és mivel a szabályok mindezt nagyrészben tiltják, éppen kapóra jött, hogy én vagyok Tristram de Crasso húgocskája.
Nos, ennek köszönhetően kaptunk 2 nap szabadidőt, melyet a londoni lakásunkban tölthetünk, filmmaratonnal, jó nagy evésekkel-ivásokkal, és beszélgetéssel fűszerezve.
- Most mond, hogy nem örülsz, Pearl! - pillantok barátnőm gondterhelt arcára.
- Ne aggódj. Velem vagy, nem lesz gond. Hidd el, senki nem fog ezért szólni, ha visszamegyünk, és végre a tanulást is elfelejtheted, legalább egy kis időre. - kacsintok rá, hiszen tudom mennyire maximalista az iskolát tekintve. Csak a könyvek, semmi szórakozás.