anya-fia

~Kisfiamnak, egy kevésbé kezdő reag. Bele a közepébe XD~

-Tudod apád nagyon mérges lenne ha meghallaná azt, amit most mondani fogok. Büszke vagyok rád Leo. Hiába az aranyvér, hiába a sok eszme, kérlek ne érdekeljen, hogy a Griffendélbe kerültél. Sok nagy varázsló járt oda. Nekem elhiheted.
Óvatosan megsimogatja a szőke tincseket.
- A Mardekár, hatalmas lelkierősséget kíván, ami igazából nekem sem volt meg. Talán jobban éreztem volna magam egy másik házban, de akkor soha nem ismertem volna meg apádat. Se Joseyt…Meséltem már neked Joseyről? Fekete bárányok voltunk. Együtt vészeltük át a nehézségeket, Ő volt szinte az egyetlen olyan pont az életemben, ami soha nem változott, mindig biztos és örök volt. Persze, apádon kívül … De Josyt, az én kicsi minimardekárosomat, nem lehet Dracohoz hasonlítani. Tudod. Ez volt a beceneve. Minimardekáros.
Elhallgat. A csend furcsa, és fájdalmas. Üres. Érezni, hogy pokolian hiányzik neki a lány. Az Ő kedves kis szerelme, az Ő kis eltitkolt románca, az amit még magának se vallott be soha.
- És kérlek …. Soha ne vedd magadra Corvus megjegyzéseit. Ugyanolyan Malfoy vagy, mint Ő. Csak több benned a Mortal vér.
Megsimogatja a kis pofit.
- És ez nagy szó ám.
Elmosolyodik, Leo tudhatja, hogy ezt a gyengéd mosolyt, csak nagyon különleges pillanatokban ölti magára anyja. Mortal, Malfoy, Mirol …. Mind csak aranyvérű családok. De az értékek nem csak a vagyonból erednek. Nem. A legnagyobb kincseket a lelkek rejtik.
- Az idők változnak, a játékszabályok nem. Minden más volt még akkor, amikor mi jártunk a Roxfortba.
Pajkos fény csillan a bársonymelegségű íriszekben, nosztalgikus fény, mintha éveket repülnének vissza az időben.
- Súgjak egy titkot? Apádat egyszer görénnyé változtatták.
Felnevet.
- De senkinek el ne mondd ám. Mert a végén nagyon megharagszik. Ez legyen a mi kis kettőnk titka. Rendben?
Felsóhajt, az ablak felé fordul. Már egy  fél órája, hogy megfogta a kis kezeket, és bevitte az egyik szobába magával a kis Leot. A gyermekét. Azt a kisfiút, akinek néha pont olyan az élete, mint neki volt gyerekkorában.
- Mesélj valamit. Mi van Laurával?
Óóóó….hát persze, a sokat sejtető anyai nézés.
XP