Elektra "Amaranth" Skouris

Bár meg akarom érteni a szerelmet, és bár sokat szenvedtem azok miatt, akiknek odaadtam a szívem, azt hiszem, képtelen vagyok már szeretni, mert úgy látom, hogy azok, akik megérintették a lelkem, nem tudták fölébreszteni a testem, azok pedig, akik megérintették a testem, nem tudtak közel férkőzni a lelkemhez.
((Paulo Coelho))

Elektra Skouris
Електра Sвouriи

Alapok

jelszó || "Minden vágyam, hogy Sol-t és James-t, a Roxfort félisteneit szolgáljam!" Men?

teljes név || Elektra Skouris
becenév || Az alvilágban „Amaranth” néven ismerik.
nem || Nő.
születési hely, idő || Holmer Green, Buckinghamshire, England; 1977. December 27.
kor || 20.
vér || Mugli születésű. Sárvérű.
iskola || Járt mugli általános iskolába Holmer Greenben, és hat évet a Roxfortban is eltöltött…
évfolyam || Ma már az élet iskoláját járja.
szak || Egyesek életének ügyeletes megkeserítője…
munkahely || Hivatalosan? tulaj a saját menő bárjában. Gyakorlatilag az alvilág koronázatlan királynője. Szinte minden kétes ügyletben benne van a keze. Saját otthonában kialakított műhelyében különféle szúrófegyvereket kovácsol Ő maga, és rendelésre eltesz láb alól akárkit. És bájitalfőzőként is tevékenykedik.

A múlt

Szikrázva csattannak fel a nehézfém fegyverek. Egy napsütötte arcú lány jól állja a strapát a pár saival, de a szamuráj kardnak nem sokáig méltó ellenfele. A sai magas ívben hajlított keresztvasa ugyan sikeresen hárítja a támadást egy jó mozdulattal, Elektra egy valamire nem számít. Ellenfele mozgósítja könyökét, és teljes erővel a lány arcába fúrja azt. Elektra pillanatnyi aléltságát kihasználva az éles szamuráj kard hegyét a lányhevesen dobogó nyakához szegezi. A lány orrából csak úgy ömlik a vér, nem is beszélve szája széléről, ahonnan kitartóan csordogál le állán a folyékony élet. Hiába a leigázottság. Elektra szürke szemeiben még mindig ott lobog a harc tüze. Rendíthetetlenül, kitartóan. A győztes szája sarkában gúnyos mosollyal figyeli a lefegyverzett fiatal teremtést. Már csak a kegyelemdöfés van hátra. És Elektra Skouris megszűnt létezni. A nyoma sem marad ennek a harcias makedón r*bancnak. Elporlad a földben, akár csak őse, Nagy Sándor, a hódító. Még pár percig gyönyörködik a majdnem élettelen lányban. Aztán lassan már ez sem szerez neki örömet. Már nem elégszik meg azzal, hogy legyőzte. Holtan akarja látni. A kardot két kézzel a feje fölé emeli, szúrásra szegezve, és a lány hasába döfi kíméletlenül. Elektra még hallat egy utolsó szívbemarkoló kiáltást, amikor bordái között beleváj testébe az éles tradicionális japán szúrófegyver. Ennyire tellett tőle. Feje oldalra bicsaklik, szemei elhomályosulnak. Shintarou pedig elégedetten távozik. Még a kardot is benne hagyja a lány testében. Úgy még nagyobb kínok között éri a halál. Lassan emészti fel. -Azt mondják. Mielőtt meghalsz, lepereg előtted az egész életed. Hogy tudd, mit hagysz magad mögött. A halál békés, könnyed. Élni… Nehezebb. –Lassan felnyitja szemeit a napsütötte szépség. Még él. Bár minden lélegzetvétel nehéz, fájdalmas szúrást okoz bordái között. Ahol a kard lesújtott rá. A szürke szemekben még ott a fény, bár egyre tompábban. A raktár magas tetejét bámulják a lassan elhomályosodó íriszek. Elméjét elborítják az emlékek. Szemei megtelnek könnyel, ahogy Macedóniára gondol. Hogy el kellett hagynia szülőhazáját. Az apja hibájából. Villámgyorsan meg is fogadja. Ha csodával határos módon túléli ezt az egészet, azonnal visszautazik Macedóniába pár hétre.

Talán a születésével kellene kezdjem a Skouris lány történetét, de sajnos ezt most nem tehetem. Az Ő története, vagy sorsa -ha úgy tetszik- korábbi dátumra tehető. Egy régi varázslócsalád sarja Ariadné Vardalos, aki bár muglinak született, impozáns, de annál sötétebb múltú őseitől örökölt annyi varázserőt, hogy azt mondhatta magáról: Ő bizony boszorkány. A Vardalos családban inkább női ágon öröklött tovább a mágia, némi varázserő továbbszállt a leányági leszármazottakra. Ariadné a bájitalfőzésben kamatoztatta leginkább boszorkányságát, rendelésre akár haláleszenciát is kotyvasztott. Dragon Skouris családjában a mágia már egyáltalán nincs jelen. Így hát nem is igen tudott arról miféle lányba szeretett bele egy görögországi üzleti útja során. Dragon amolyan fegyverkereskedő, és -készítő volt. Üzleti érdekeltségét egészen a japán szigetig terjesztette ki. Üzleti partnerei pedig nem éppen a legártalmatlanabb emberek voltak. Dragon, ha nagy nehezen is, de megbékélt Ariadné boszorkány voltával. Eleinte nehezen szokott hozzá, hogy felesége bájitalokat főz, és hogy a dolgok odarepülnek hozzá egy intésre, de ami akkor még derogált neki, az később minden napos, megszokott dologgá vált. Egy ilyen meglehetősen fura páros első és egyben utolsó gyermekeként született meg hősünk 1977. December 27.-én. Holmer Greenben, Buckinghamshire-ben. Habár a születése előtt szülei még Macedóniában éltek, úgy döntöttek emigrálnak az Egyesült Királyságba. Apja piszkos ügyletei miatt. Szerencsére ekkor még erről mit sem tudott a csecsemő Elektra. De eltértünk kissé a tárgytól, térjünk is vissza történetünk hőséhez, a kezdeti szárnycsapásokhoz. Apja mellett később mikor már elég nagy lett hozzá, kardkovácsolás rejtelmeibe is betekintést nyerhetett. Titkos, és piszkos ügyleteibe is beavatta lányát. Mindezt pusztán azért tette, hogy a jövőben, ha arra kerülne a sor az alvilágban is kiépíthesse lánya a kapcsolatait. Mintha megérezte volna kiből lesz később az alvilág koronázatlan királynője.

Fájdalmas mosoly terül szét az arcomon, amikor eszembe jut az első kardvívó órám. Sosem felejtem el micsoda tüzet éreztem legbelül, amikor először forgattam a kezemben kardot. Ugyanez a hév tartja még ilyen helyzetben is bennem az életet. Leírhatatlan volt, és még most is az, amit az első sikeres kardcsapásoknál éreztem.

-EleKtra, kicsim. Gyere ide. –Inti magához Apja a csenevész kislányát a tágas udvaron Homer Greenben, a Skouris háznál. Bőrborítású hosszúkás táskaszerűt tart a kezében, mely végül a ház urának kezéből fémes koppanással ér földet. A kislány leteszi Athénét, a babáját a pokrócra, amin ül, majd feltápászkodik, és az apjához fut. Kíváncsian kémleli a bőrtáskát, de gyermekfeje nem tudja mire vélni a dolgot. Így hát felvonja apró, vékony szemöldökeit, majd apjára tekint kérdőn. Az apja mindent tudóan elmosolyodik, lehajol, és kizipzárazza a táskát. Amiből igazi régi, ereklyének minősülő makedón kardok kandikálnak ki. Elektra szemei elkerekednek a csodálattól, és fülig érő szájjal tekint apjára. Apja kivesz egyet, majd egy másikat, ami méretét tekintve kisebb, és ezt a kislány kezébe nyomja. Elektra tétovázva bár, de elveszi apjától a kardot, és alaposan végigméri hatalmas szürke szemeivel. A markolatától a hegyéig. Édesapja néhány percig még hagyja, hogy ismerkedjen velük, de aztán figyelemre inti a kicsi lányt. –Most megtanítalak vívni, Elektra. Rengeteg mindent kell még megtanulnod, ha igazi harcos akarsz lenni, éppen ezért nem árt, ha máris elkezdjük. Emeld fel a kardot szorosan a markolatánál. És tartsd egyenesen magad előtt Nekem szegezve. Én most támadni fogok, Te pedig védd ki a támadást. Rendben van? Figyelj nagyon. –Dragon Skouris csuklója körül egyszer megpörgeti a nehézfém kardot, a mozdulat után pedig lánya kezében lévő fegyverre csap. A gyenge kézből egy csapásra hullik ki a kard, és fémes csilingeléssel hamar a földön találja magát. Elektra azonban nem szontyolodik el. Szemét végig apján tartva lehajol a kardért, most pedig Ő csap egy jól irányzott mozdulattal az Apja fegyverére, de az persze könnyűszerrel kivédi a támadást. A két kard egymásnak nekifeszülve keresztet képez egymással. A mindössze öt éves kislány a két kard mögül tekint apjára fel. Az apa arcán viszont elégedett mosoly sziporkázik. -Nagyon jó, kislányom! Nem hazudtolod meg Önmagad. Így harcol egy igazi Skouris. Elektrának igen csak jól esett a dicséret, az Atyai elismerés, de azért a mellkasát még nem düllesztheti ki a kislány. Még messze van az igazi harcosoktól. Gyermekfejjel még nem igazán tudta, miért ragaszkodik apja ennyire görcsösen ahhoz, hogy egyetlen leánya vívni tanuljon, de Dragon és Ariadné mindig is úgy vélte, sosem árt, ha mihamarabb elkezdik ismertetni a családi tradíciókkal a kis Elektrát. Igaz, amit öt évesen még Apja tanított Neki, azt később hagyományőrzőként folytatta.

Immáron könnyel keveredik a vérben ázott arc. Folyamatosan gyengül a testem, de még nem adtam fel teljesen a harcot. Hiszen nem adhatom fel. Amíg lélegzek küzdenem, kell. Szemeim előtt kínzó részletességgel ölt formát első szerelmem arca, majd halott szüleim képe. És egy átkozott japáné is. Sosem felejtem el azt az arcot, ez az arc azé, aki a szüleim halálát okozta. Ennek a tehetetlen dühnek köszönhetem, hogy most itt fekszem félholtan egy elhagyatott raktár poros, és kemény talaján. Egy bizonyos levél képe is élesen sejlik fel a félhomályban. Egy levélé, ami megváltoztatta az egész életemet.

A helyi hagyományőrző csapat épp kint gyakorol a napsütötte réten, ahogy egykor harcos őseik is tették valószínűleg. Az egykor a karddal ügyetlenül bánó kislányból egy tizenegy éves életrevaló, gyönyörű tini lányka lett. Sok tapasztalattal gyarapodott az óta. Öt éve hogy iskolába jár. Barátokat szerzett, meg tanult írni, olvasni. A mai edzésen különösen jól teljesít. Öt ellenfelét eddig lefegyverezte sikeresen. Az utolsó ellenfél következik a mai napon. Elektra megpörgeti csuklóján párszor a fegyvert, aztán támadó pozícióba helyezi azt. Az ellenfele, aki nem mellesleg egy nagyon jóképű fiú, és történetesen első barátja a másodperc tört része alatt emeli fel kardját, és hárítja a támadást könnyű szerrel. Arcán diadalittas a vigyor, ahogy Elektra arcába néz egész közelről. A lány egy széles körívet ír le fegyverével, hogy eltávolítsa egymástól a két kardot, és persze hogy kicsit távolabb kerüljön ellenétől. Most már óvatosabb. Látja, hogy nem kispályással van dolga. Még ha furcsa is, de megragadja a fiú fekete szemeiben égő tűz, amit az imént volt lehetősége megfigyelni közvetlen közelről. Széles ívben sétálnak végig a kör alakú pályán, melyet kialakítottak. Elektra összeszűkült szemekkel figyeli a profi pókerarcot. Rezzenéstelen vonásait. Így köröznek egymással szemben néhány percig, amikor a tizenegy éves lány megelégeli a macska-egér játékot, és úgy dönt, inkább ismét Ő lesz az, aki támad. A másik kezét maga mellett tartja védekezésképpen. Ezúttal pedig úgy dönt, egyenest nekiront az ellennek. Ám az ismét csak nagyképűen elvigyorodik, és a kard oldallapjával eltéríti Elektra fegyverének szúrópályáját. A lány a Fiú mellkasának ütközik. Egy villámgyors mozdulattal megfordítja a lányt, és nyakához emeli a fiú az Ő kardját. A lány mellkasa hullámzik dühében. Szemei elsötétülnek. De hisz ott van a kezében az Ő fegyvere is. Az egy dolog, hogy akár egy mozdulattal belevághatna a nyakába a fiú. Csak nem tesz ilyet. Hisz ez még sem éles harc. De a fiú bizony nem rest ejteni egy vágást a lány nyakán, nem messze az ütőértől, amolyan figyelmeztetés jelleggel, amikor látja, hogy Elektra nem adta fel teljesen a visszavágó reményét. A kamaszlány megdöbben. A vére felbuggyan. Mestere tanácsára a lány azonnal otthagyja az edzést, hisz még elfertőződhet a vágás. És az nem lenne jó. A lány elcsigázottan hagyja el az edzés helyszínét. Hazafelé menet azonban különös dologra lesz figyelmes. A nyakán ejtett vágás lassan hegedni kezd, és más nem szivárog belőle a vér. Döbbenettől kikerekedett szemekkel bámul a sebre Elektra. Ez meg hogy történhetett? Csak úgy magától begyógyult volna, és ilyen gyorsan? De hisz az lehetetlen. ILYEN NINCS!! Vagy mégis? A házuk most is ugyanúgy parázslott az alkonyban, ahogy eddig is, amikor hazaért az edzések alkalmával. Csak egy valami gyanús. Nem várja a kapuban senki sem. A szülei mindig várták, ha késő ért haza. Most miért nem? Óvatosan nyitja be a nehéz kovácsoltvas kaput. Aztán ugyanilyen módszeres óvatossággal a bejárati ajtót. Sehol senki. Sehol semmi. Mi történt? Halk léptekkel a hálószobák felé veszi az irányt a kamaszlány. Szülei szobájának az ajtaja nyitva áll. Futó léptekkel deríti fel a szobát. Az ajtóba érve azonnal két földön heverő alakra lesz figyelmes. Az egyik az Anyja, a másik az Apja. Ahogy mindkettejüket tüzetesen végigméri figyelmes lesz mindkettejük mellkasán egy egy hatalmas szúrt sebre, ami valószínűleg kioltotta azonnal a Szülei életét. A könnyek azonnal elborítják arcát a kiskamasznak, de már sajnos nincs mit tenni. Anyja, és apja halott. De még talán meg tudja találni a tetteseket. Kardját gyakorlott mozdulattal húzza elő tokjából és bejárja a ház többi részét is, hátha még nem léptek olajra a rohadékok. Újabb nyitott ajtóra lesz figyelmes. Az Ő szobájának ajtajára. Belép maga előtt kivont fegyverrel. Sehol senki. Ahogy megpördül tengelye körül, hogy elhagyja a helyiséget ki tudja honnan erős karok tekerednek a nyaka köré. Nem sokára az a valaki meg is szólalt. –A szüleidnek már annyi. De ha jó kislány leszel, Te talán még életben maradhatsz.- Szinte még most is fülében csengnek a súlyos szavak. Erőt vett magán, és szembe fordult az illetővel. Hogy legalább láthassa annak az arcát, aki elvette Tőle a szüleit. Egy igazi japán ninjával találta magát szembe, de még mielőtt alaposan szemügyre vehette volna erős ütést érzett a tarkójánál, és önkívületi állapotban csuklott a padlóra.

Iszonyatos fejfájással ébredtem. Azt sem tudtam hol vagyok. Abban pedig álmomban sem reménykedtem, hogy túléltem azt a bizonyos találkozást. A napsütésben egy Anyámhoz kísértetiesen hasonlító asszony képe elevenedik fel. Ahogy féltő gondoskodással fölém hajol, és borogatja a hegedő harci sérüléseimet valami fura folyadékkal. Nem kenőccsel szoktuk kezelni a sebeket meg Betadine-nal? Furcsa.

Hófehér párnák között tért magához réginek tűnő, hegedő sebeit kötésekkel borítottan. A feje zúg, bizonyára jól beverhette, amikor összecsuklott a szobája padlóján. Nyílik a szerény szoba ajtaja. Akár Ariadné ikertestvére is lehetne, aki belép. Nia ugyanolyan gyönyörű, akár Ariadné volt. A szemei is ugyanolyanok. Tálkában valami borogatáshoz való folyadékkal egyensúlyoz, majd leül az ágy szélére, és gyengéden, szinte anyai szeretettel a szemében rámosolyog Elektrára miközben fölé hajol, hogy eltávolítsa a kötéseket, és beborogathassa az alattuk lévő sebeket. –Hüm…Gyorsan gyógyulnak a sebeid…- Töprengve bámulta a gyógyulásnak indult hosszan elterülő vágásokat. Nem felelt. Pedig tudta, hogy minek köszönheti ezt a gyógyulást. Valami furcsa dolog történt. Mintha maguktól gyógyultak volna a sebek. Akkor gondolatban megijedt. A Szüleit ért támadás után már nincs többé biztonságban. Nem támaszkodhatott senki másra, csak a Nagynénjére. Úgy gondolta a lány, nem lehet veszteni valója. Elmeséli Nagynénjének mi történt. –Tudod. A kardvívó edzésen megsérültem. Dee a hazafelé úton észrevettem, hogy elkezdtek gyógyulni a sebeim… Mégis ez hogy lehet? Ilyen lehetséges? .–Kikívánkozott belőle a kérdés, Nia pedig csodálattól tágra nyílt tekintettel meredt unokahúgára. Nia csak egy magyarázatot tudott adni erre a különös jelenségre. Elektra is boszorkány, benne is megmutatkozott a varázserő, ahogyan még pár családtagban is anno. Nia miközben ellátta a lány sebeit elkezdte módszeresen, és kíméletesen tálalni Neki az igazságot a lány valójáról. Nem volt könnyű megértetni Vele, hogy varázslók, és boszorkányok nem csak a mesében léteznek, hanem köztünk élnek, még ha az emberek döntő hányada nem is tud a létezésükről. Elektra el sem akarta hinni kezdetben, amit Nagynénje mondott Neki a Boszikról, és Varázslókról. Utána viszont a támadásra terelődött a szó. Hisz ez volt most a legnagyobb probléma, nem pedig Elektra sérülései. Nia mindig is megfontolt asszony volt. Világosan elmondta a lánynak, hogy ezek után nagyon vigyázzon, egyetlen percben sincs biztonságban. A jakuza akármikor rátalálhat, és végezhetnek Vele. Számítson a legrosszabbra. Nia magára hagyta a lányt a gondolataival, hogy feldolgozza lélekben, ami majd nem sokára vár Rá. Egy új világ. Pár nappal később Nagynénje oxfordi házának az udvarán sétálgatott, amikor egy bagoly szállt a vállára, csőrében egy furcsa, pergamenborítású levéllel. Mintha említett volna valami bagoly kézbesítette levelet Neki a Nagynénje. Átvette hát a levelet, és felnyitotta. –Tisztelt Elektra Skouris! Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába…– Azonnal berohant a házba, hogy megmutassa azt a bizonyos levelet, ami Neki a passportot jelentette egy új világba, ami csak arra vár, hogy felfedezze széltében, hosszában. Ha tudta volna mit tartogat ez a világ könnyen meglehet, hogy ennyire nem is lelkesedett volna… Hanem azt kívánná bár csak meg se jött volna a levél, bár ne vették volna fel a Roxfortba. De nem így lett. Úgy látszik Zeusznak és a többi Olümposzinak ez az akarata. Hogy is szállhatna szembe Vele. A végzetét senki nem kerülheti el. És Elektra nem is akarta. Okkal történt minden, ami történt.

A szívem majd’ kiugrott a helyéről, amikor felszálltam a Roxfort Expresszre. Nem tudtam hova visz a vonat, de azt tudtam, hogy ahova visz, ott talán mindent magam mögött hagyhatok. A fájdalmat, amit szüleim elvesztése miatt éreztem, és a tehetetlen magányt. Mert hiába egy boszorkány a Nagynéném Ő sem képes pótolni mindent. Vár egy kiaknázatlan lehetőségekkel teli világ. Ahol talán… Jobb minden. Sajnos hamar rá kellett jöjjek, hogy nem így van. Hogy ez talán egy sokkal ádázabb világ, mint az, amivel szakítottam, ha nem is végleg. De kegyetlenül elbántak Velem. Megfosztottak Anyám örökségétől… A boszorkányságtól. De nem baj. A bosszú csak akkor igazán édes, ha minden sebből vérzik.

Ilyen izgatott várakozással telten lépte át a roxforti birtok kapuját tizenegy évesen Elektra. Az iskolával kapcsolatos első élménye a beosztási ceremónia volt. Ahogy az minden tanévben lenni szokott a Teszlek Süveg beosztott a gólyákat leendő iskolai házukba. Amikor Elektrára került a sor, hogy a Süveg elé járuljon a mágikus fejfedő hosszasan elgondolkodott. –Nagyon nehéz… Ez bizony nehéz… Egy igazi oroszlánszívű kishölgy vagy, akiben hatalmas bizonyítási vágy lappang. Ravasz vagy, mint a róka… Mindemellett elméd ragyogó, és kardodhoz hasonlóan éles… Hová osszalak Téged..? A Süveg idegőrlő percekig hallgatott. A kislány szíve pedig mind vadabbul vert a várakozás időtartamával. –MARDEKÁR!! Harsogta az elvarázsolt nagyterem csendjébe a Teszlek Süveg. Akkor még nem is sejtette, hogy ez mekkora horderejű döntés volt. Minden bizonnyal azért került a Mardekárba, mert sokkal több volt benne a ravaszság, az erőszakra való hajlam, mint a bátorság, és a józaneszűség. Elektra számára elkezdődött egy új időszámítás. Sajnos akkor még nem volt azzal tisztában kik közé is kerül. De hamarosan vádló tekintetek kereszttüzében találta magát az akkor még mindössze tizenegy éves kislány. A színaranyvérű, és legfőképpen kedves háztársai már a kezdetek kezdetén kivetették Rá a hálójukat. Folyton azt vágták a fejéhez, hogy sárvérű létére hogyan kerülhetett a Mardekárba? Nem méltó ennek a háznak az eszméihez, és a tanaihoz. Elektrát azonban az ilyen és ehhez hasonló szócsaták nem szegték a kedvét. A házak eszméivel nem nagyon törődött. Igazából sohse értette mire ez a házbabeosztásosdi. Arról pedig hogy miért ellenségeskednek, végképp nem. Barátja az éppen nem sok akadt pláne nem a Mardekár háza táján belül. De az Ő társaságukra valahogy nem is nagyon áhítozott. Azonban egyikükhöz mégis csak közel került hamarosan. Másodikban történt, hogy egy vita különösen eldurvult, és Elektra betörte az orrát -igen csak nőies mód- az egyik magát túl nagyra tartó háztársának. Amikor igazgató elé került az ügy, egy valaki azonban mellé állt. Lazarus Fletcher. Ő megvédte a makedón lány igazát, és Elektra ezért mérhetetlen hálát is érzett mindvégig. Az eset után nagyon jó barátok lettek Ők ketten, később sokkal több is, de utána valahogy elhűltek a kezdetben hevesen fellobbanó érzelmek. Ennek ellenére a fiú jótékony hatással volt a lányra. Kicsit felengedett a taszító környezetben is, amire más többnyire azt mondta: Iskola. A diák éveit igyekezett hasznosan tölteni annak ellenére, hogy nem igazán rajongott a Roxfortért. Nem rajongott? Találóbb rá, ha azt mondanánk: Ki nem állhatta. Egyedül a bájitaltan és az SVK motiválta, melyekben kiváló eredményeket ért el az RBF-en. A RAVASZT már nem volt lehetősége letenni. Hogy miért nem? Kegyetlen bosszú áldozatául esett, még mielőtt letehette volna. Hatodik évét járta ekkor a Macedón lány a Roxfortban. Azzal szinte az egész Iskola tisztában volt, hogy Elektra egy igen agresszív, erőszakos jelenség. És saját fegyverét használták ellene. Pár Mardekáros halálfaló ivadék elhatározta, hogy addig játszanak a lány idegeivel, míg azok teljesen fel nem mondják a szolgálatot. Egy este hősünk félrevonult az iskola egyik kietlennek tűnő részébe, páran körbevették, és elkezdtek rá minden féle átkokat dobálni. Provokálták. Elektra visszavágója pedig kegyetlenre sikeredett. Az egyiket úgy megsebezte, hogy nem sokkal később belehalt a sérüléseibe. Akaratán kívül is, de egy ember élete azon az estén a lelkén száradt. Ezek után egyes út vezetett a „pokolba”. Az ügy a Mágiaügyi Minisztérium elé került. Elektrát pedig úgy méregette a Wizengamot akár valami Minotaurust, vagy fúriát. Cornelius Caramel pedig kimondta a végleges ítéletet. Elektra Skourist megfosztják egyszeres mindenkorra a mágia gyakorlásának jogától… És vele együtt a pálcájától. A varázsvilág száműzte magából. Véglegesen, visszavonhatatlanul. Ő pedig kénytelen lett volna végignézni, ahogy a szeme láttára kettétörik a pálcáját. Ha nem állt volna valaki mellé a nehéz percekben. Albus Dumbledore. Senki másnak. A bölcs mágus Elektra mellett állt a kihallgatáson, a vádló tekintetek kereszttüzében. Egyedül Ő volt, aki elhitte, hogy a lány nem egy pszichopata gyilkos, kiprovokálták belőle, amit tett. Innen már nem volt megállás. A versitaserum azonban segített. A bájital hatása alatt kihallgatták Elektrát és bebizonyosodott az ártatlansága. és végül felmentették. Ennek ellenére nem tért vissza többé a Roxfortba. A meghurcoltatás ellenére igyekezett hamar összeszedni magát, és megpróbált új életet kezdeni. Ha bár nem a legjobb meder az, ahova terelte élete vizét. Sőt… A lehető legrosszabb, ahova ember tévedhet élete során.

„Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!”

Fokozatosan építette ki saját kis földi alvilágát. Nem aprózott el semmi sem. Egy évet adott magának, hogy talpra álljon. Nia néniékkel végleg szakított, és az összes korábbi kapcsolatával. Régi emlékeiből és szakirodalomból táplálkozva gyakorolni kezdte a kardkovácsolás mesterségét. Kezdetben persze bagóért adta el a gyilkoláshoz használt különféle kardokat. Apja és Anyja régi noteszából előhalászott nagystílű bűnözőkhöz tartozó nevekkel vette fel a kapcsolatot. Azt mindig is sejtette, hogy nem szentek az ősei. Úgy gondolta, ha már rossz helyre született, miért lenne jó? Talpra esettségének köszönhetően a mugli alvilágban hamar hírnevet szerzett. Rövidesen nem csupán készítette a kardokat, és egyéb szúrófegyvereket, hanem használta is azokat. Kérésre likvidált embereket.

* * *

Húsz évesen álmodni sem mert arról, hogy nem viszi véghez a feladatot. Hogy csődöt mond, és nem öli meg azt, akinek kiiktatására felbérelték. Tegnap egy hírhedt jakuza ismét látogatást tett szerény albérletében. Egy bizonyos Conrad Simons nevű tagot kellene eltennie láb alól. Túl sokat tudott a jakuza tevékenységéről. És nem bízzák a véletlenre. Profi kell nekik a munkához. Elektrát akarják. Csinos kis summát fog majd kapni a feladat végeztével. Minden feladatot nehéz neki igazság szerint teljesítenie, de valami megmagyarázhatatlan okból még mindig hisz az „egyet megölök, százat megmentek” elvben. A sai már a borotvánál is élesebb. A célpont pedig a helyi hotelben szállt meg. Igazi csúcsragadozóként figyelte meg egész nap a leendő áldozatot. Gyanútlanul mozog. Nem mellesleg szemtelenül jóképű ez a Conrad Simons. Elektra a hotel egyik szobalányának adja ki magát. Hogy közel férkőzhessen Mr. Simonshoz. Minden klappol. Azt is kiderítette, hogy holnap utánig száll majd meg a szállodában. A simliskedés mindig is az Ő asztala volt. Hamar elintézte magának, hogy eljátszhassa a szobalány szerepét. A telt ajkú napsütötte tizenkilenc éves szépség igazán kellemes látvány lett volna bármelyik férfi szemének. Nem sokára Conrad Simons közelében találta magát. Sajnos a préda túlságosan szeretetre méltó fazonnak bizonyult. Nagyon értett a nők nyelvén. Valósággal levette a lábáról a félig görög, félig macedón lányt. Hamarosan jókat beszélgettek, flörtöltek egymással. És vajon mi lesz abból, ha két különböző nemű flörtölni kezd? Hát persze, hogy szex. Abból pedig ez esetben sajnos gyermek. Megtörtént az, amire Elektra még csak álmaiban sem számított. Terhes lett. A kétségbe esett fiatal lány nem tudta mi tévő legyen. Simonsot persze ezek után nem volt szíve eltenni lábalól. Kilenc hónappal később pedig ideje volt, hogy világra hozza a picit. Ám az halva született. Az Olümposzi istenek úgy látszik nem akarták, hogy ez a fiatal lány kicsit lenyugodhasson, révbe érhessen. Igyekezett tartani önmagát, de a baba halála csapásként érte. Újra útelágazáshoz ért. Vajon merre megy? Az örök gyász felé, vagy a megújulás rögös útján? Nem nehéz kitalálni melyiket választotta. Talpra állt. Feltámadt hamvaiból, akár a főnixmadár. Erről az esetről azonban senki sem tud. Mélyen hallgat róla. Néha még azért rémálmaiban felsejlik egy halott kisbaba képe, aki az óta már egy éves lenne. Nem volt ideje magát a búskomorságba zárni. Hamarosan fülébe jutott a hír, hogy Shintarou Angliában tartózkodik. A bosszú pedig elvakította teljesen. Egy levélben maga a hírhedt jakuza vezér kért Tőle párbajt. Itt volt a soha vissza nem térő alkalom a végső leszámolásra. De ezúttal nem élt az a karma, hogy a jó győz. A rossz pedig lakol.

Már nincs hátra sok Neki. Lassan elvérzik. Már könnyei is régen elfogytak. Egyre homályosul a raktár képe. Szemhéjai pedig nehezülnek. A szúró érzés lassan teljesen eltompítja érzékeit. Némi gyér fény jut a raktárba, amint valaki kinyitja az ajtót. Mintha fényt látna az alagút végén. Valaki közeledik. Ki lehet az? Valaki fölé hajol, de a sötétben nem látja az arcát. Látványosan elborzad a lány testébe fúródott kard látványától, és precíz mozdulatokkal kihúzza emberi tokjából azt. Elektra megemelkedik a fájdalomtól, de ezekben a percekben eszméletét vesztette. Azonnal cselekednie kell. Felkapja hát a lányt, mint valami szárnyaszegett angyalt, és kisiet vele a raktárból a közeli ispotályba, a Mungóba viszi, hogy megmenthessék a haldokló lányt. Ez az eset hat hónappal ezelőtt történt. Elektra sérülései nem bizonyultak halálosnak, nem érintett semmilyen létfontosságú szervet. Szerencsére gyorsan gyógyult, és ma már elmondható, hogy régi fényében tündököl, csupán egy ronda heg emlékezteti a találkozásra a jakuza vezérrel, ami nem az utolsó volt. Ám a korházban csupán egy titokzatos levelet talált, amikor magához tért.

Drága Elektra!

Nem tudom mibe keveredhettél, de durva tagok rágtak be Rád! Szerencséd, hogy épp arrafelé jártam, és meg tudtalak menteni, vagy legalábbis kórházba tudtalak vinni, hogy ne vérezz el. Tudom, rég nem találkoztunk, pedig sokszor szerettem volna beszélgetni Veled, hogy tudjam, mi van Veled, hogy s mint vagy. Amikor ezeket a sorokat írom, már Sydneyben vagyok valahol. De aggódom érted, és nem mondtam le a barátságunkról. Egyszer felkereslek még kicsi lány. Nem tudom hogyan alakulnak a dolgaim itt Ausztráliában, de ha minden igaz, maradok. De ne ess kétségbe. Hisz erős vagy. Erősebb, mint hinnéd. Bátorság, és rúgd jól seggbe, azt a görényt, aki így helyben hagyott.

Vigyázz magadra, minden jót!
Hű barátod,
Lazarus;;

„Ki akar örökké élni, Nincsen számunkra idő, Nincsen számunkra hely.Mi ez a dolog, mely felépíti álmainkat? Mégis elillan előlünk. Ki akar örökké élni? Ki akar örökké élni?? Nincsen esélyünk. Minden elrendeltetett számunkra. Ezen a világon csupán egyetlen édes pillanat jut Nekünk. Ki akar örökké élni? Ki akar örökké élni? Ki mer örökké szeretni, amikor a szerelemnek meg kell halni? De érintsd meg könnyeimet ajkaiddal! Érintsd meg a világomat ujjaiddal! És miénk lehet az örökké, És szerethetünk örökké. A mi jelenünk a mindörökké. Ki akar örökké élni? Ki akar örökké élni? A mi jelenünk a mindörökké. Különben is, ki vár örökké?”

Háború

Félnie kellene. Legalább is sárvérű származása miatt a legtöbb ember azt gondolná, hogy retteg. Valójában a helyzet az, hogy nem igazán hatja meg a háború. Egyelőre pártatlan. Egyik oldal felé sem kötelezte el magát. De ha úgy alakulna, nem nehéz kitalálni mégis melyik oldalhoz szegődne. De egyenlőre kapóra jön neki, hogy egyik oldalon sem áll, hisz a varázsvilágban is igazán impozáns híre van. A muglik körében viszont egyáltalán nem számít melyik oldalon áll. Tehát kijelenthetjük, hogy semleges a viszonya a háborúval. De ha úgy adódna, inkább a jó oldalt képviselné.

   Jellem

Rengeteget változott az évek során. A jelenlegi Elektra valahogy így fest. Egy szorongásokkal teli, paranoid személyiség. Nem nevezhető gyávának, hisz kinek lenne szüksége egy gyáva bérgyilkosra? Az alvilági élet azonban nem volt túl jó hatással sem életére, sem a jellemére. Senkiben nem bízik meg. Tisztában van a dolog súlyával ugyanis. Ha valakiben megbízna, kiszolgáltatottnak érezné magát, és a szorongó érzés csak megkétszereződne benne. Utálja, hogy ilyen feszültségben telik az élete, de amikor alvilági alakokkal állt le, tudta jól milyen fába vágta a fejszéjét. Azért igyekszik felengedni alkalmanként ebből a szorongó bizalmatlanságból többnyire itallal, drogokkal, és féktelen bulizással, ám mégis tudja, hogy ez nem megoldás. Néha viszont jobb szereti élvezni az életet. Mi több. Két kanállal falni azt. Gyakran jár el szórakozni, és általában minden ilyen buli alkalmával elszédít egy pasit… Ennek ellenére nehezen bonyolódna bele egy tartós kapcsolatba. Elsősorban alvilági élete miatt, hisz féltené a szerelmét a kétes alakok bosszújától. Másrészt az úgy egy éve elszenvedett trauma sem volt túl jó hatással szerelmi életére. Bérgyilkos volta talán indokolna némi vérszomjat, ám Ő nem ezért öl. „A megölsz egyet, és talán százat megmentesz” elvet követi. Igazi filozofikus alkat. Szabadidejében a legtöbbször mereng az élet értelmén, és annak nagy dolgain, vagy olvas. Nem sokan tudják, de számára fontos a lexikális tudás, és nem csak a szakirodalom terén. Imád mugli történelmi ereklyék után olvasni, és fel is szeretné kutatni a legtöbbet. Rengeteg terve van még az életben. Összességében véve ambíciója, és motivációja az van bőven. Humora is van ennek a Macedónnak, csak éppen a sötét fajtából. Nem tűri, ha beleszólnak a dolgaiba, amolyan független egyéniség. Ám ha valaki még is belemerné ütni az orrát Elektra ügyeibe, jó esetben egy monoklival megússza a dolgot. Rossz esetben… Szóval nem tanácsos Vele újat húzni.

   Apróságok

mindig ||
+ Makulátlan megjelenés, lehetőleg mindig, és mindenütt.
+ Harcművészetek, vívni.
+ Kardot kovácsolni piciny műhelye magányában.
+ Metaxa. Hiszen mégis csak félig görög.
+ A gyertyát két végén égetni…
+ Bájitalok, és főleg azokat elkészíteni.

soha ||

-Mákos sütemény, mert belemennek a fogak közé az apró szemek.
-Ha megzavarják munka közben, mindegy hogy melyik közben.
-Jellemtelenség.
-Ápolatlanság.
-A komplett japán jakuza.
-Ölebek, és a hozzájuk tartozó üres fejű cicababák.

dementorok || Amikor a Wizengamot elé kellett járulnia. Soha azelőtt nem tapasztalt annyi megvetést, mint akkor.

mumus || Nemes egyszerűséggel önmaga. Tisztában van vele, hogy önmagára veszélyes életet él. És hogy micsoda pusztításra képes, ha elveszti az önkontrollt. De a mumus akár egy halott csecsemő képét is felvehetné.

Edevis tükre || Még nem állt a tükör előtt, de valószínűleg több dolgot is látna benne. Egy arctalan személy, aki megmutatja Neki az élet napos oldalát. És Shintarou élettelen teste is megjelenne a tükörben.

százfűlé-főzet || Mind ízben, mint illatban olvadt, tüzes acél. Nagyon sűrű, és égeti végig a torkot, a nyelőcsövet, és utána a gyomrot is. Nagyon megszívja az, aki az alakját fel akarja venni.

titkok ||

-Elszántan keresi Nagy Sándor legendás kardját amivel az uralkodó elvágta a Gordiuszi csomót. Emellett még több mugli ereklyét is keres.
-Az alvilágban nem tudja senki sem az igazi nevét, „Amaranth”-ként mutatkozik be.
-Szeretné letenni az italt és a drogokat, de ezek hatása alatt nem szorong.
-Halva született kisbabájáról mélyen hallgat.
-Egyetlen egyszer nem ölte meg azt, aki kiiktatására felbérelték.
-Még mindig hatalmas bosszúvágyat érez, amiért olyan csúnyán elbántak vele a varázsvilágban, noha tudja: Az egészet magának köszönhette.
-Érzelmes, romantikus oldalát inkább elrejti.
-Minden halálfalónak, akit elküldött a másvilágra, lemetszi a karjáról a sötét jegyet, és egy dobozkában gyűjti.

rossz szokás ||
-A konfliktusokat szereti erőszakkal megoldani. Nincs türelme a szavakhoz.
-Alkoholizál, drogozik. Egyszóval elég önpusztító életet él.
-Előfordul hogy hebeg, habog összevissza jó pasi jelenlétében.
-Cinikus, irónikus. szarkasztikus.
-Nem mindig tudja mit is kéne reagálni egy adott szituációban.
-Önfejű. Nem hallgat önmagán kívül senkire sem.
-Bárkit leordít, ha bele akar köpni a levesébe.
-Paranoiás.
-Ha ideges fel alá járkál, mint valami mérgezett egér.
-Dühöng, őrjöng

   A család

apa || Dragon Skouris; meghalt; mugli

anya || Ariadné Vardalos; meghalt; mugli születésű boszorkány

testvérek || Nincs.

családi állapot || Alkalmi partnerei mindig adódnak…

állatok || Elég állat Ő már önmagában is… Miért neki még egy?

Családtörténet ||

Elektra családja varázsló körökben már rég nem számottevő. Tele van ugyanis muglikkal. Női ágon öröklődött évszázadokon keresztül a varázserő. Ám mugli berkeben igen csak érdekes családról van szó. Réges rég a történelem sötét homályába veszett Ariadné és elődeinek varázserejének az eredete. Pusztán feltevésekre lehet hagyatkozni. Ariadné ősei valószínűleg Spártából eredeztethetőek. Feltehetőleg a későbbiek folyamán boszorkány keveredhetett a családfába. Pontosabban 1600as évektől volt jelen a mágia a családban, és kivétel nélkül női ágon öröklődött tovább. Rejtély hogy miért pont női ágon. Idővel az amúgy sem színarany vér persze hígulásnak indult, így Elektra anyja, Ariadné is sárvérűnek született. Elektra pedig –ahogy azt Ariadné várta- örökölte is a Vardalosok csekély varázserejét. Az apai ág már abszolút mágia mentes. Dragon Skouris igen csak impozáns ősökkel büszkélkedhet. Mint például II. Philipposz makedón király. És annak világ szerte hódításairól ismert fia, Alexandrosz.

   Külsőségek

magasság || 180cm

tömeg || Valamennyi kg

szemszín ||Acélszürke.

hajszín ||Általában fekete, de előfordult már, hogy befestette világosabb árnyalatúra, vagy más színűre.

különleges ismertetőjel || Ő vele nem futsz össze még egyszer az tuti. A gyönyörű acélszürke íriszeivel valósággal elbűvöli a férfiakat. Van egy különleges tetoválása, amely az egész hátát szinte beborítja. A lapockáján két angyalszárny, és köztük a gerince vonalán egy kard egészen a csípőig. És egy csúnya szúrt seb emléke a hasán.

kinézet || Akár a régi korok görög hercegnője. Egyenes háttal közlekedik, halk léptekkel. Arcbőre kellemesen meleg, halvány barna árnyalatú. Nem csúfítja el semmi vágás, anyajegy az arcát. Acélszürke íriszei magabiztosan fénylenek. Van valami nem sok jót ígérő a szikár tekintetében, amiért első látásra talán még félelmetesnek is tűnhet. A nők között viszonylag magasnak számít a maga 180 centijével. Ehhez azonban arányos mennyiségű izom társul, és tömeg.

egészségi állapot || Egészséges lehetne, ha nem drogozna, és nem piálna.

   A tudás

varázslói ismeretek || Hat évet eltöltött a Roxfortban. Ezalatt persze igen stabil tudást szedett össze magának. Főleg SVK, és bájitaltan terén. Utóbihoz Anyja lévén örökölt tehetséget. Ő ugyanis kiváló bájitalfőző volt. Kiváló legilimentor, az okklumenciához is elég jól ért. Az utóbbi kettőt könyvekből, önszorgalomból tanulta. Az átkokkal is viszonylag jól bánik, de szereti ezeket csak végszükség esetén használni. A Cruciatusa elég nagy erejű, mivel sok harag forr benne.

felvett tantárgyak || Neki ilyen nincs.

mugli képzettségek || Mugli iskolába járt tizenegy éves koráig. Emellett a kard és egyéb szúrófegyverek kovácsolásához, és használatához ért a leginkább. A kovácsolást az apjától tanulta. Vívni pedig kezdetben otthon, később hagyományőrzőként.De mivel mugli életet él részben jelenleg is, ezért sok dologhoz ért a mugli világból.^^

pálca típusa || 11 hüvelykes bodzafa pálca, sárkányszívizomhúr maggal^^
különlegesség || Egy megtermett sakál formájú patrónus.

   Szerepjáték-példa

Késő estére jár már London mugli negyedében is lassacskán. Bár már sokan nyugovóra tértek, az egyik házban még halk kalapácsolásra emlékeztető hang figyel fel. Nem sok ember van fent ilyen későn, vagy ha igen, nagy az esélye annak, hogy rosszban sántikál. Elektra pedig pont az a fajta, aki állandóan valami rosszban sántikál. A műhelyben nagyon nagy a forróság, de egy napsütötte macedón lányt ez egyáltalán nem zavar. Hajdanán hófehér trikóján néhol korom nyomok fedezhetők fel. A párától pedig göndörödtek a rakoncátlan tincsek. Úgy fest, mint Héphaisztosz, az istenek kovácsa, csak Ő éppen nem sánta, de még csak nem is rút. És tegyük hozzá, nem Héra főistennő fejéből pattant ki féltékenység zálogaként. Még néhány erőteljes ütés, és a kard lassacskán elnyeri megfelelő vastagságát, és formáját. A szürke íriszekben szabályos tűz lobban, ahogyan belemeríti az izzó fémet a hideg vízzel teli kádba. Enyhe sistergés jelzi a két különböző hőmérsékletű anyag találkozását. Benne hagyja egy ideig, amíg teljesen ki nem hűl. Nem lenne túl jó ha szénné égetné a kezeit. Már el is indulna, hogy gyors zuhanyt vegyen, és egy jó pohárka Metaxa után ágyba bújjon aludni, amikor megszólal a csengő.
-Еден добар ебат! -Borzalmas káromkodás szalad ki a telt ajkakon, természetesen az anyanyelvén. Még is ki a frász meri Őt zavarni ilyenkor? Kiheréli, ha nincs rá épkézláb indoka. Az ajtóhoz lép, és a kis kukucskálóhoz emeli bal szemét. Az egyik megrendelő, aki az imént elkészült kardot készítette. Kattanással nyílik az ajtó, Elektra csípőre tett kézzel a hívatlan, és nem várt vendég elé áll az ajtóban, elállva az útját. –Még is mi a francot keresel itt ilyenkor? Van fogalmad róla, hogy hány óra van? Nem szeretem, ha zavarnak. Vágod? –Kezd bele hamisítatlan temperamentummal, nagy elánnal a közepébe. Sosem szerette, ha zavarják. Pláne nem munka közben. A megrendelő azonban nem csinált a gatyájába a lány heves fellépése miatt. –Csigavér kislány. Agyvérzést ne kapj. Kész van a cucc? Mára ígérted. –Elektra gúnyosan megforgatja szemeit, majd eloldalaz a műhelybe, hogy kihozza neki az az óta lehűlt kardot. Hanyagul megtörli, még csak meg sem élezi, noha alapvetően szokásai velejárója. Ez a mócsing úgy sem érdemli meg, hogy megélezze neki. Bőrtokot húz rá, majd az ajtóhoz vonul, és jól a kezébe nyomja az alvilági alaknak a fegyvert. Aztán se szó, se beszéd, rácsapja az ajtót az orrára, pedig bizonyára szívesen maradt volna éjszakára. Nagyot sóhajt, csendben lerogyik, hátát az ajtónak veti, és lehajtja fejét csendesen. Meddig fog még ez tartani? Mikor lesz végre nyugta? Talán egyszer, talán sosem... Olyan ez, mint a Pantheon sorsa. Majd eldől.

   Egyéb

Iza Bishopnak címezve^^"

avialany|| Adriana Lima Men?