Cathrina Wolls

CATHRINA WOLLS

alapok

teljes név || Cathrina Wolls
becenév || Cathy
nem || nő
születési hely, idő || Anglia, 1965. augusztus 3.
kor || 32
faj || ember
vér || félvér

a múlt

1965 nyarán született. Nem volt tervezett gyerek és akkoriban a szülei nem is voltak még házasok. Apja, aki jómódú és gazdag család egyetlen gyermeke volt, és a vagyon örököse nem vette a nevére első szülött lányát, nem akarta, hogy ezzel szégyenfolt keletkezzen a családja jó hírén. Sőt, mikor Alfred megtudta, hogy Cassandranak gyermeke lesz, elhagyta.
Cassandra is elég jó vérű család sarja volt, de szegények voltak és úgy vélte, ha összejön a Tanner család örökösével, akkor minden helyre jön. Hát nem így lett. Vagyis kezdetben nem úgy nézett ki. Cathrina megszületése nem úgy sült el, ahogy anyja gondolta volna. Tervei szerint Alfrednek, el kellett volna őt vennie, de a férfi nem tette, sőt e helyett hónapokig hozzá sem szólt. Aztán, mikor a kislány napvilágra jött, apja mégis csak úgy döntött, hogy szerepet vállal lánya nevelésében, de nevére akkor sem fogja venni.
Négy éves volt Cathy, mikor az apja úgy döntött, hogy feleségül veszi az anyját, nem sokkal rá, már meg is született a húga Emília. Attól a perctől ő lett apuci pici lánya és Cathrina teljesen el lett felejtve. Viszont annak ellenére, hogy sose érdeklődött Alfred a lánya iránt, mégis a legjobb tanítókat hívta hozzá, zongorázni és lovagolni is megtaníttatta a kislányt.
Cassandra volt Cathy egyetlen támasza a hatalmas villában ahol éltek, de sajnos ez sem tartott sokáig, Anyja húga születése után, egyre gyakrabban járt el hazulról míg nem egy napon, mikor Cathrina már betöltötte a hatot, szembesülhetett, hova, azaz kihez járt az anyja. A férfi neve Thomas Ericksen volt, egy mugli férfi, de ami a legnagyobb gondot okozta, Cassandra szerelmes volt belé. Cathy sose szerette a férfit. Undorodott már attól a tudattól is, hogy anyja szereleme egy varázstalan ember és hogy neki is szót kell váltania vele, miközben ő sokkal több annál a muglinál.
Majdnem egy év telhetett el, mikor a kislány megunta anyja állandó kiruccanásait, ahová az utóbbi időben neki is mindig járnia kellett és megmondta apjának, amit sose szabadott volna elárulnia. Hét éves volt még csak, de már ekkor tisztában volt tette következményével. Tisztában volt vele, hogy azzal, hogy apja végre megtudta az igazat tenni fog ellene és neki soha többé nem kell majd ahhoz a nyomorulthoz járnia, akinek ráadásul a lakása is szegényes.
Alfred megölte neje szeretőjét, felesége és lánya szeme láttára. Cathy rezzenéstelen arccal nézte végig a jelenet, ahogy apja a dühtől eltorzult arccal üvöltözött anyjával és Thomassal, és ahogy anyja belerokkant szerelme elvesztésébe. Cassandra néhány nappal később önkezével vetett véget életének, nem érdekelve, hogy egy hét és egy két esztendős lányt hagy maga után. Ez volt az a fordulatot amire Cathrina nem számított. Nem akarta elveszíteni az anyját csak elege lett a férfiból, akiből csak úgy áradt a nyálas szererett.
Innen vett drámai fordulatot Cathy élete. Kiderült, hogy apja egyedül a miatt viselte el maga körül, mert az anyja nem engedte, hogy bántsa a lányát. De innentől... bármit tett a kislány, verés volt a büntetése. Igaz ugyanúgy taníttatva volt, mint eddig, aminek köszönhetően a lányka tizenegy évesen, mikor iskolába ment, tudásával és eszével kitűnt társai közül. Remekül bánt a pálcával és kimagasló eredményekkel végezte ez a hét évet a Roxfortban. De barátokat nem szerzett.
Mindig magának való teremtés volt, de gyermekkorában összegyűjtött emlékei rá is tettek erre egy lapáttal. A Mardekár ház tagja volt, prefektus és évfolyam első, de ezzel sem nyerte el apja tiszteletét.
Tizennégy éves volt, mikor Voldemort elkezdte hadjáratát és természetesen apja a Sötét Nagyúr követői közé tartozott. Cathrina is ment volna, de sajnos még fiatal volt és ott volt az iskola. Nagyon sajnálta, hogy egy évvel később helyre állt a rend, és a Nagyúr eltűnt. Igen, eltűnt, mert ő tudta, hogy egy ilyen nagyhatalmú mágust nem lehet csak úgy megölni. Egy csecsemő nem ölhette meg, még akkor sem, ha mindenki ezt hiszi, beleértve apját is.
A háború leverése után előállították Alfred Tannert, és az Azkabanba csukták. Tíz évig sínylődött az apja a szörnyűséges sziget börtön falai között, mikor is az élet kegyelmet adott neki és megölte.
A két lányka, pedig Cathrina és Emília nagyszüleik kezébe lettek adva, ha már anyjuk halott, apjuk pedig börtönben van, de mintha mi sem történt volna, folytatódott tovább a gyerekek nevelése. Em volt továbbra is a kedvenc, viszont Cathy azt tehetett végre, amit csak akart. Kiváló eredményekkel fejezte be a Roxfortot, majd úgy döntött világot lát.
Huszonöt éves volt, mikor az apja meghalt és akkor rá kellett döbbennie, hogy apja a látszat ellenére törődött vele, még ha ezt soha nem is adta lánya tudtára. De emiatt taníttatta, emiatt nevelt belőle egy szívtelen úri hölgyet és emiatt ölte meg az anyját.

Az élet... Mit is mondhatnék? Semmilyen és unalmas, hacsak az ember nem teszi külenlegessé. Én azzá tettem. Élvezem az élet minden apró percét, amit eddig csak átéltem. Igaz voltak pillanatok, amikor elegem lett, de ez csak a gyerekkoromra vonatkozik. Onnantól kezdve, hogy a szüleim már nem voltak velünk minden megváltozott, szabad lettem és elkezdtem élni.
Anyám egy kurva volt. Az volt mielőtt megszülettem és az maradt miután a világra jöttem, nem is csodálkozom rajta, hogy végzett magával. Mondjuk én még azt is el tudom képzelni, hogy apa volt, aki megölte. Megérdemelte volna, hisz a házasság törés a legnagyobb bűn, amit nő csak elkövethet. Ezért nem fogok soha férjhez menni.
Apámat gyűlöltem, de egyben tiszteltem is. Nagy és hatalmas ember volt, megrendíthetetlen hittel, ami húgomra és rám is ránk ragadt. Megvettettünk mindenkit, akinek nem volt varázsereje és azokat is, akik sárvérűek voltak. Való igaz, hogy mi sem voltunk százszázalékosan aranyévű család, de csak mert félvérek is előfordultak a felmenőink között.
Anyánkat 72-ben veszítettük el. Pár nappal rá, hogy szemtanúja lehettem Thomas halálának, akivel apám végzett. Az volt az első halál az életemben, de nem ijedtem meg tőle, sőt, pont ellenkezőleg, élveztem, élveztem, ahogy lassan, kínok kínja között vergődve veszti életét az a féreg, aki meg volt róla győződve, hogy megmenekítheti anyát meg minket apától és az nekünk jó is lesz. Hát tévedett. Nekem nem tetszett az ötlete, pont emiatt meséltem el apának, mindent. Tudtam, hogy megfogja ölni. Azt az egyet nem sejtettem viszont, hogy anya pár napra rá szintén itt hagy minket, de nem is számít. Mióta Thomas az életében volt, rólam teljesen megfeledkezett.
A húgommal sose jöttünk ki valami jól. Ő a tipikus jó kislány volt mindig, a szende szűz. Jelenleg is már két kölyök boldog anyukája. És azt mondja, hogy egy gyermeknél nagyobb áldás nincs a világon. Hát szerintem van, még pedig a szabadság. Nekem is van egy lányom, valahol. Már tizenkét éves lehet, vagy mennyi, de engem sosem érdekelt. Egy véletlen baleset következménye volt csak, aztán meg mikor megszületett egy idegesítő vakarcs lett. Három napig bírtam aztán ott hagytam egy árvaház küszöbén. Őszintén az sem érdekelt, hogy él e vagy hal. Egyedül annyit tudok róla, azt is Em miatt, hogy életben van, de ennek is már vagy tíz éve, azóta semmit nem hallottam felőle, de nem is érdekel.
Az iskolai éveim szokványosan teltek, semmi említésre méltó dolog nem történt, legalábbis iskolán belül. A világban annál inkább. Feltűnt egy varázsló, aki Voldemortnak nevezte magát, és hatalmas mágus volt. De ami legjobb volt benne, hogy meg akarta tisztítani a világunkat az alávaló sárvérűektől, akiknek tényleg semmi joguk, hogy pálcát kapjanak. Ahhoz meg végképp nincs, hogy ki is tanulják a varázslást. Apám csatlakozott a Nagyúrhoz és én is akartam, de nem tehettem. Nem, mert fiatal voltam. De most! Most nem vagyok az! Visszatért és a szolgája leszek.
Apa Voldemort első megjelenésének bukása után került börtönbe és tíz év hosszú sínylődés után meghalt. Nem rázott meg a hír, mikor megkaptam a levelet, a haláláról, viszont az sokkal inkább, hogy írt nekem egy levelet.

Cathrina, azaz Cathy, kicsi lányom,
tudom, hogy méltatlanul bántam veled és nem érdemelted meg azt, amit el kellett miattam szenvedned, de hidd el ez csak miattad tettem. Emilia sose lesz olyan erős, mint te. Ő anyád lány, de te az én fajtámból való vagy. Erős, büszke és kíméletlen. A te dolgod, tovább vinni a család becsületét, még akkor is, ha nem az én nevem viseled. És hidd el, anyád nevének sokkal több hasznát fogod venni. A Tanner névvel, már elvesztél volna, akkor figyelnének, és nem űzhetted volna az aljas kis játékaid. Igen, tudtam róluk. Mindenről tudtam, még akkor is, ha bezárva tartanak. Te az én vérem vagy! És tied a vagyonom is. Minden, amit eddigi életem során összeszedtem a tied! A húgod a családi vagyonból örököl, aminek a fele a tied is, de erről a plusz örökségről nem kell tudnia senkinek.

Ui: Ha igazad lesz, és a Nagyúr még visszatér, szolgáld! Légy hű a családhoz és hozzá!

Soha nem hittem volna, hogy apám így érez irántam, és hiába voltak a nagy szavak, megszeretni ezek után sem tudtam. De legalább a plusz pénznek köszönhetően eddig még semmiféle anyagi problémáin nem akadtak. Nem mintha én nem tudnám összeszedni a pénzt. Mert ha akarnám, megtehetném.
Megtaláltam azt a munkát, ami boldoggá tesz, ami kiteljesíti az életem. Huszonegyedik életévem elején jártam, mikor épp Párizs népét boldogítottam. Egyik este szokásomhoz híven, kicsípve jelentem meg egy bárban, amiről tudtam, jól, hogy varázslók és boszorkányos boldogítják. Egy nálamnál jóval öregebb férfi próbálkozott nálam egész este, én meg nem ellenkeztem. Miért is tettem volna, élveztem a félrészeg férfi bókjait és megnevetett a szerencsétlenkedése. Hazafele tartottunk már, mikor kiderült róla, hogy sárvérű. Én pedig hagytam, hogy megcsókoljon! Soha nem követtem el akkora hibát, mint az nap este. De az álnok hazug meg is fizetett mindenért. Megöltem. Eleinte csak kínoztam és élveztem, ahogy a fájdalomtól vergődik a lábaim előtt, ahogy könyörög az életéért, de nem hatott meg. Egy egyszerű pálcamozdulat, a zöld fény és halott test.
Ez a férfi volt az első áldozatom, utána sorra jöttek nők és férfiak, mindegy volt. Ha már csak hozzám szólt, egy mocskos vérű senki, már is fizetnie kellett. Végig kacagtam a haláltusájukat a szenvedésüket. És lassan rájöttem, hogy ebből akár profitálhatok is. Elkezdtem pénzért ölni. Volt, hogy aranyvérűek voltak a listámon, de a munka az munka volt, én pedig élveztem. Élveztem, ahogy aljas módon becserkészhetem őket és a megfelelő pillanatban lecsaphatok, hogy aztán láthassam az eltorzult arcukat.
Apámnak igaza volt a levelében. Tannerként már én is az Azkaban falai közé lennék zárva, de Wollsként... Azt tehetek, amit akarok. Főleg most, hogy visszatért. Tudtam, hogy Ő nem halhatott meg és most itt van. És ezért én is újra az országban vagyok. Szolgálni akarom őt és fogom is.

   jellem

Egy született gyilkos. Egy gőgös nőszemély, aki tisztában van testi adottságaival és ezt ki is használja. Mindezek mellett művelt és ravasz. Jól öltözött és gazdag és a világ nagyon sok részét ismeri. Nem egy barátkozós típus, de nem is áll szándékában közel engedni magához az embereket. Számára a szeretett a gyengeség jele, pont ezért kerüli is az effajta érzelmeket. Remek színésznő, de a munkája ezt is meg is követeli, hisz csábítással édesgeti magához a férfiakat, hogy aztán végezzen velük. Sokan fekete özvegyként ismerik.

   apróságok

mindig ||
  °tökéletes külső
  °mások szenvedése
  °halál
  °pénz
  °pezsgő
  °kínzás
soha ||
  °ápolatlanság
  °gyerek → nem viseli el a csecsemők ordítozását
  °Azkaban
  °jóság
  °becsületesség
  °lelkiismeret
dementorok || semmi extra, a szokásos rossz érzések
mumus || Azkaban rácsai közt sínylődik
titkok ||
  °már rég nem számolja hány embert ölt meg
  °van egy lánya, akit egy francia árvaházba adott, rögtön születése után
rossz szokás ||
  °csavargatja a haját
  °rosszul van, ha a pálcája nincs kéznyújtásnyira tőle

   a család

apa || Alfred Tanner, halott, félvér
anya || Cassandra Wolls, halott, félvér
testvérek || egy húga van, Emília 27 esztendős
családi állapot || egyedülálló, de van egy lánya akit árvaházba adott
állatok || -

   külsőségek

magasság || 178 cm
tömeg || 53 kg
rassz || európai
szemszín || világos barna
hajszín || sötétbarna
különleges ismertetőjel || a hátán két tenyérnyi nagyságú szárnyacska tetoválás vankinézet || Hosszú sötétbarna, rendezett haj, két világosbarna büszkeséget árasztó szem, nőies test amit a szemlélő első látásra észrevehet. A következő pedig, hogy tökéletes a külseje. A smink, a haj, a ruha, mind-mind megszerkesztet és már túlontúl tökéletes, ezzel éreztetve az embert, hogy ettől a nőtől félni kell.
egészségi állapot || tökéletes

   a tudás

varázslói ismeretek || évfolyam elsőként végezte el a Roxfortot, kiválóan ért a sötét varászlatokhoz, de leginkább csak a cruciot használja. Ért a jóslás tudományához, és sokszor előre látja a jövőt, de csak néhány pillanattal a megtörténtek előtt.
mugli képzettségek ||
  °lovagol
  °remekül táncol
  °zongorázik
patrónus || róka
animágus alak || nem ért hozzá, feleslegesnek érzi megtanulni
pálca típusa || 13 hüvelyk, rugalmas cseresznyefa, kentaur szőr maggal

   karrier

foglalkozás || bérgyilkos -féle, de a családi vagyonból is szépen eléldegél
státusz || számos gyilkosság róható már fel neki, de eddig még csak gyanúba se keveredett soha
szolgálati idő || féléve szolgálja a Nagyurat, de eddig még nem kapott komolyabb megbízatásokat, pedig már a múltba is szívesen szolgálta volna, csak még gyerek volt
Hogyan lenne a karaktered a Nagyúr hasznára? || könyörtelen gyilkos, örömét leli mások kínzásában, de kémnek is kíváló lenne

   egy darabka belőled

Sötét éjszaka van, te gyanútlanul sétálgatsz a kihalt utcán és egyszer csak az egyik mellékutcából felbukkan egy auror, aki a nyakadnak szegezi a pálcáját.
Sötét éjszak volt, lágy szellő hűsítette a bőrömet a melegben. A ruhám, ami egy fekete rövid lágy esésű kisestélyi volt, lengén szállingózott a szellőben, és a csípőm tökéletes mozgásától. Hazafele tartottam, haza a Londoni lakásomba, ahol lassan már egy féléve laktam. Pontosan azóta, hogy a Nagyúr szolgálatába álltam. Mikor hirtelen az egyik mellékutcából elém ugrott valaki és a nyakamnak szegezett egy pálcát. Védekezni sem volt időm, annyira gyorsan történtek az események. A falhoz nyomott és pálcát erősen tartva, de mégis úgy, hogy levegőt azért kapjak a torkomba nyomta.
Egy fiatal világos hajú férfi volt. A sötétben elég jóképűnek hatott, de lehet, hogy csak a fény hiányossága tette széppé az arcát. Nem tudtam volna megmondani.
- Mit óhajt? - kérdeztem, de a szememből sütött a megaláztatás tüze amit a nyakamnak szegezett pálca váltott ki.
- Ki maga? És mit keres ilyenkor az utcán?
- A nevem Cathrina Wolls és épp hazafelé tartok egy görbe estém után – a hangomból azonnal leszűrhette, hogy nem egy egyszerű család gyermeke vagyok, hisz mindig szerettem érzékeltetni az emberekkel, hogy nekem tisztelet jár.
A férfi végig nézett rajtam, láttam és éreztem is, hogy tetszik neki a látvány. A bal keze lassan a bal vállamhoz ért és lehúzta a ruhám vékonyka pántját. Fiatalabb lehetett, mint gondoltam, mert a mozdulataiból áradt, hogy sose látott, még meztelen nőt. Ráadásul szerintem ihatott is már. De azt nem értettem, mire volt ez a parancsoló hangsúly.
Hosszú szünet telt el, de a férfi nem válaszolt.
- Szabadna tudnom, hogy Ön kicsoda? - szakítottam meg megint én a csendet.
- Sebastian Kröger, auror – mondta, de inkább a melleimbe, mint a szemembe – bejelentést kaptunk, hogy egy halálfaló lakik a környéken és őt keressük. A fekete özvegyet.
Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni. Fogalmam sem volt róla, hogy tudják ki vagyok. Hogy bárki is tisztában lehet a ”becenevemmel”, hogy egyáltalán bárki is sejti, hogy Halálfaló vagyok. Azt meg pláne nem sejtettem, hogy bárki is tisztában lehet vele, hogy itt lakom.
Feltűnt neki a pillanatnyi meglepettségem és annyira nem volt fiatal és részeg, hogy ne jöjjön rá, hogy engem keres. Azonnal cselekednem kellett. Ha nem akkor végem.
Egy gyors mozdulattal, de annál gyengédebben a szájához érintettem a mutatóujjam aztán megfogtam a nyakkendőjét, és míg a másik kezemmel eltoltam a torkomnak szegezett pálcát, magamhoz húztam és megcsókoltam. Ennyi volt, nyertem. A pálca kiesett a kezéből és teljes amatőr módjára a mellemet kezdte fogdosni. Nekem sem kellett több. A pálcám ott pihent a combomon a harisnyakötőmre ráerősítve. A bal lábam feldobtam a derekára, így könnyen hozzáférhettem a pálcámhoz és a következő pillanatban már el is hagyta a számat:
- Crucio!
Azonnal összerogyott a fiatal és tudatlan auror, már tudtam, hogy hibát követett el és azzal is tisztában volt, hogy halál vár rá. Láttam a szemében, kiolvasható volt. Várt, várta a pillanatot, hogy mikor mondom a következő igét, hogy aztán örökre eltűnhessen erről a világról. Életemben először fordult velem elő, hogy megsajnáltam valakit. Ahogy ott feküdt a földön és küzdött a fájdalmak ellene, ahogy várta a halált... tiszteltem.
Az utolsókat rúgta. Soha ilyen sokáig nem hagytam még senkit a kínzó átok hatása alatt, de most nem tudtam kimondani az Adava Kedavrát.
- Exmemoriam – mondtam.
Életben hagytam... Nem tudom miért. Meg kellett volna ölnöm, megölnöm, mert tisztában volt vele ki is vagyok, és leleplezhetett volna, de én nem tettem meg. Életben hagytam. Helyette eltávolítottam a memóriáját. Miért? Miért nem öltem meg?
Erre a kérdésre magam sem tudtam a választ.

   egyéb