Meera Ashborne

MEERA ASHBORNE

   Alapok

jelszó || "Kényszerhelyzetben válunk hőssé."
teljes név || Meera Erianne Ashborne
becenév || nincs
nem || nő
születési hely, idő || London, 1980.november.21.
kor || 17
vér || arany
iskola || Roxfort
évfolyam || 7
szak ||
munkahely ||

   A múlt

Gyerekkor
Meera 1980-ban született, az Ashborne család eddigi legifjabb gyermekeként londoni kúriájukban. Apja csalódott volt, mivel lánynak született, ezáltal nem viheti tovább az Ashborne nevet, mely ha nem születik öccse elhal Meeraval. Apjával ezért sosem volt szoros kapcsolata, így gyermekkora nem mondható épp vidámnak. Édesanyja belehalt a szülésbe, ami tovább rontotta az esélyt a családnév fennmaradására. Gyerekként Meeranak nem voltak barátai, apja pedig nem töltött vele túl sok időt, inkább egy nevelőnőt fogadott mellé, és inkább azzal törődött, hogy kétségbeesetten kutatott aranyvérű boszorkány után aki fiút szülhet neki. Eddig nem járt sikerrel. Meera próbált apjának megfelelni egész életében, és ez a személyiségére is rányomta a bélyegét. Szoros kapcsolatot alakított ki a nevelőnőjével aki megtanította mindarra, amira apja nem: nevezetesen, hogyan viselkedjen Ashborne-hoz méltón. Megtanította továbbá írni, olvasni angolul és latinul. Tíz éves korára, csak azért, hogy apja kedvére tegyen megtanulta felmenői nevét hét generációra visszamenőleg. Apja ugyan értékelte, egyetlen apró dolgot sosem tudott megbocsájtani Meeranak: hogy lánynak született. Még felesége elvesztése sem zavarta ennyire. Ilyen atyai "gondoskodás" mellett Meera egyre inkább magába fordult. Varázsereje először hétéves korában mutatkozott meg, apja már attól rettegett, kiveszett belőle a mágia. Az őt öltöztető dajka véletlenül meghúzta a haját, mire Meera lángra lobbantotta a nő ruháját. Apja talán akkor egyszer mutatta ki, hogy büszke rá, nemhogy megbüntette volna, akkor egyszer ölelte meg a lányát. Később többször megnyilvánult öröklött hajlama az erőszakra, ezt mára megtanulta kontrollálni, elsősorban a körülötte élők szerencséjére.

Roxfortos évek
Mikor megkapta a Roxfortos levelet, Meera apja nem volt különösebben büszke, magától értetődőnek tartótta hogy egy Ashborne felvételt nyerjen a Roxfortba. Meera természetesen alig várta hogy megérkezhessen, megkapja a pálcáját, és mágiát tanulhasson. Mivel elég magába forduló volt mindig is, nehezen szokott meg a gondolattal, hogy ilyen sokan vannak körülötte. A téli szünetet mindig az iskolában töltötte, bár sosem gondolt rá igazi otthonaként. Csupán arra használta az ott töltött időt, hogy minél többet tudjon meg a mágiáról. A bájitalfőzést szerette a legjobban, tehetségét valószínűleg anyjától örökölte. Ehhez jött az is, hogy Piton professzort kivételes zseninek tartotta magában, és szinte csüngött minden szaván. A legjobbat akarta kihozni magából minden téren, hogy bebizonyítsa apjának (és természetesen önmagának), hogy méltó az Ashborne névhez. Iskolatársaival nem mondható szorosnak a kapcsolata, egy-két barátja van, de sosem engedte magához olyan közel őket, hogy elvesztésük elviselhetetlen fájdalommal járjon. Mindig is irigykedve nézte Harry Pottert, aki (szerinte) nem tett érte semmit, mégis elismerésnek örvend, és sokan áhítattal tekintenek rá. Ezt persze sosem osztotta meg senkivel és sosem mondta ki hangosan, de ez volt az amire ő is vágyott: hogy elismerjék. Valami maradandót akart alkotni, amitől emlékezni fognak a nevére, és ezzel bebizonyíthatja apjának is, hogy nem született meg fölöslegesen. A Trimágus Tusa eseményei alatt végig szurkolt magában azért, hogy Potter vérezzen el valamelyik próbán, és később is, mikor Umbridge az iskolába került, hőn reménykedett benne, hogy a nő előbb-utóbb kicsapja Pottert és barátait az intézményből. Erre legnagyobb sajnálatára nm került sor. A következő évben voltak az RBF vizsgák, amiken kitűnő eredménnyel szerepelt, bájitalát még négyszemközt Piton professzor is méltatta. Nyíltan sosem került összeütközésbe senkivel, nem szimpatizált Draco Malfoyjal, aki szerinte egy felfuvalkodott hólyag. Bár az tény, hogy a Malfoy név tiszteletet parancsoló, legalábbis aranyvérű körökben, Meera személy szerint nem kedvelte a fiút, azon viszont mindig mulatott magában mikor Malfoy gúny tárgyává tette Pottertés barátait. Egyik legnagyobb csalódása volt, mikor Piton professzor helyett Lumpsluck kezdte tanítani a bájitaltant. Bár az érdemeit és tudását nem vitatta el soha, sosem tudta elismerni mesterének olyan szinten, ahogy Pitont elismerte.

Főiskolai évek
-

Iskola utáni évek
-
Háború
Meera mindig is támogatta Voldemort törekvéseit, de soha senkinek nem mondott erről egy szót sem. Párszor megfordult a fejében, hogy ha eljön az ideje beáll halálfalónak, de tudta apja nem támogatná a döntését, azt pedig semmi szín alatt nem engedhette meg magának, hogy apja kitagadja. Ettől még ábrándozhatott ilyenekről. Apját megpróbálták a halálfalók közé csábítani, de sosem sikerült ráégetniük a sötét jegyet, mégpedig azért nem, mert a személyes szabadságáért cserébe apja befolyását arra használja, hogy előremozdítsa a Sötét Nagyúr ügyét, de világosan megmondta Meeranak hogy soha nem fog a halálfalók közé állni amíg nem fenyegeti közvetlen életveszély.

   Jellem

Meera magába forduló lány, aki nem tartja fontosnak a baráti kötődést vagy a szeretetet, elsősorban tanulmányai foglalkoztatják, illetve az, hogy neve fennmaradjon a varázslótársadalom emlékezetében. Örökölte apja heves vérmérsékletét és agresszivitásra való hajlamát, de ezt megtanulta kezelni ezért sosem kapták nyílt függelemsértésen. Dühét legtöbbször elnyomja magában, amit kénytelen épp ezért máshogyan levezetni. Feladatcentrikus, minden hibát személyes kudarcnak tekint és addig próbálkozik míg tökéletes nem lesz a végeredmény. Irigyel mindenkit aki státuszban fölötte áll, illetve hatalma van mások felett, és lenéz mindenki mást.
Fontos számára a társadalmi megítélés és a befolyás.

   Apróságok

mindig || hatalom, siker, társadalmi befolyás, tiszteletet parancsoló viselkedés, esti sötétedés, naplemente
soha || kudarc, mások negatív véleménye, muglik, macskák, tiszteletlen bánásmód (vele szemben)
dementorok || Mikor apja megmondta neki, hogy fiút akart helyette, és megvetéssel fordult el tőle
mumus || az apja ahogy kitagadja a családból
Edevis tükre || Apja büszkeségének és elismerésének kivívása a leghőbb vágya
százfűlé-főzet || vörös színű, vérre erősen emlékeztető állagú és szagú folyadék
titkok || irigyli Pottert a hírnevéért, szeretne halálfaló lenni, gyengéd érzelmei Perselus Piton iránt
rossz szokás || ha ideges az ajkait harapdálja és ökölbe szorul a keze, néha suttogja a gondolatait ha azt gondolja egyedül van

   A család

apa || Clavius Alphonse Ashborne, 51, aranyvérű
anya || Khytherea Eris Ashborne, 35 évesen halt meg, aranyvérű
testvérek || nincs
családi állapot || egyedülálló
állatok || nincs

Családtörténet ||
Az Ashborne család eredete az 1666-os évig vezethető vissza, a nagy londoni tűzvész idejéig, amikor minden dokumentum elveszett amely a család múltjáról bármiféle bizonyítékkal, adattal rendelkezett. A családban eddig az évig visszamenőleg kizárólag aranyvérűek voltak, és a család tagjai váltig állítják, hogy ez előtte is így volt. Az Ashborne családnevet mindig volt aki továbbvigye egészen Meera születéséig. Feltehetően előtte is voltak Ashborne-ok, de erre nincs bizonyíték. A családnak mindig is birtokában volt egy hatalmas kúria Londonban, a Notting Hillen. Az Ashborne-okat az aranyvérűek között mindig is tisztelet övezte és talán félelem is, mivel közszájon forgott hogy sötét mágiával foglalkoznak, ami mellesleg nem volt alaptalan, de senki nem merte őket nyíltan megvádolni ezzel. A család nagylelkű adományokkal segítette a művészeteket, különböző színházaknak adtak pénzadományokat, ezt a szokást az 1700-as évek elején Gregorius Ashborne vezette be, majd miután a későbbi leszármazottak nem tartották aranyvérűhöz méltónak, felhagytak vele. Clavius Ashborne, Meera apja a Szent Mungo ispotálynak és a Mágiaügyi Minisztériumnak juttat adományokat. A család mindig is szimpatizált a Sötét Nagyúrral, de terhelő bizonyíték sosem került elő egyetlen családtagról sem, illetve nem ismert egyetlen halálfaló sem, bár a legutóbbi háborúban lelkesen hirdették a Sötét Nagyúr eszméit, mint oly sokan mások. A háború után befolyásuknak köszönhetően el tudták tussolni a dolgot hasonlóan a Malfoy családhoz.

   Külsőségek

magasság || 173cm
tömeg || 54kg
szemszín || zöld
hajszín || vörös, pár fekete tinccsel
különleges ismertetőjel || vörös-fekete haja miatt elég feltűnő jelenség
kinézet || Viszonlyag magas, vékony, egyenes tartású lány akinek hosszú vörös haja szinte úszik utánna a levegőben. Zöld szemei rendkívül kifejezőek, a legszélsőségesebb indulatok jelenhetnek meg bennük. Magabiztosságot és némi önteltséget sugároz egész megjelenése. Első pillantásra Weasleynek is tűnhet hajszíne és hófehér bőre miatt, de nincsenek szeplői, és amint valaki a szemébe néz egyértelművé válik, hogy semmi köze a Weasleykhez, tekintetéből ugyanis hiányzik minden melegség és jókedv.
egészségi állapot || Hajlamos a megfázásra, ezért hűvösebb időben is kénytelen sálat viselni, nem csak télen.

   A tudás

varázslói ismeretek ||Különleges érzéke van a bájitalokhoz és a hozzávalókhoz, igyekszik minden tárgyból a maximumot teljesíteni, bár a bűbájtannal vannak problémái, illetve a mágiatörténet közepesen megy neki, bár ez érdeklődéshiányból fakad. Sötét varázslatok kivédéséből várakozáson felüli teljesítménye volt az RBF vizsgán, ahogy gyógynövénytanból is, Átváltoztatástanból viszont kitűnő RBFet tett le. Minden másból V-t kapott.
felvett tantárgyak ||
   Számmisztika, Rúnaismeret
mugli képzettségek || nincs
pálca típusa || 13,5 hüvelyk, kőrisfa sárkány-szívizomhúr maggal
különlegesség ||

   Szerepjáték-példa
Meera izgatottan szalad végig az ódon ház folyosóin, egyik kezében egy hatalmas borítékkal, másikban egy hosszú pergamennel, amely a levegőben lobogva követi a lányt. Szinte berobban a szalonba, ahol nevelője épp apjával beszél. Megáll az ajtóban, és kissé liheg a futástól. A beszélgetés abbamarad, és mindketten az izgatott lányra néznek, aki most kissé megszeppenve áll az ajtóban, kezében a bizonyítékkal, hogy nem selejtes, hogy mégiscsak méltó lehet apja elvárásaihoz.
-Apa...-kezdené, de a férfi egy kézmozdulattal elhallgattatja. Már régen megtanulta, jobbára a saját kárán, hogy apjának minden gesztusa törvény.
-Épp beszélünk.-mondja a férfi, és visszafordul a nevelőnőhöz folytatva a félbehagyott párbeszédet. Meera ezalatt idegesen topog az ajtóban, ajkát harapdálja és türelmetlenül várja, hogy apja végre figyelemre méltassa. Percek telnek el így, mígnem apja végre int neki, hogy lépjen oda.
-Megjött a levél, felvettek apa!-nyújtja oda vidáman apjának a pergament. Clavius Ashborne nem az a fajta férfi aki meghatódna bármitől. Ettől sem.
-Helyes. Még jó... elvégre Ashborne vagy...-mondja, miközben a pergament olvassa.-Legalábbis olyasmi...-teszi hozzá mormogva, s talán nincs is tudatában annak, hogy lánya hallotta iménti szavait és most lelke legmélyéig sebzetten áll mellette és lassan könnyek szöknek a szemébe.
-Dehát... én azt hittem örülni fogsz...-mondja a sírás határán Meera.
-Örülni?-kérdez vissza elkerekedett szemmel Clavius.-Annak örülnék ha nem zargatnál állandóan. Ez itt...-lobogtatja meg a pergament.-Nem jelent semmi mást, csak hogy elegendő mágia van benned ahhoz, hogy iskolába járhass. Ettől még nem vagy különleges.-mondja, és ledobja a pergament a padlóra. Meera könnyeivel küszködve hajol le érte és egy szó nélkül kiszalad a szobából. Odakint már nem fojtja vissza könnyeit, sírva rohan a szobájába ahol magára zárja az ajtót és minden bánatát, minden elszenvedett megaláztatást belesír a párnájába. Nem érti, apja miért veti meg őt ennyire. Senki nem érdemli ezt...

   Egyéb

avialany|| ismeretlen