Átváltoztatástan tanterem

.: Átváltoztatástan :.

Keveset aludtam az este. Na jó, ez persze nem magyarázza, miért késem ma mindenhonnan, de valószínűleg ez is az egyik ok. A másik pedig egyértelműen az, hogy... nem, nem igazán tudom, van-e a szégyentelen pontatlanságomnak más oka. Fáradt vagyok, nyúzott és kimerült, még akkor is, ha elméletileg emelt fővel kéne sétálgatnom a kastélyban. Na, nem mintha az bármiben segítene, de legalább a látszata meg lenne a boldogságomnak. Nem szeretnék teátrális vagy drámai lenni, viszont azt senki nem várhatja tőlem, hogy a halott ikertestvérem köszön rám vissza ezen a napon, már idestova hat éve! Hogy miért? Végre egy kérdés, amire tudom a választ.
Penny imádta a kiscicákat. Míg élt, folyton-folyvást csak nyúzta a szüleinket, hadd kapjon egyet és ezt mind olyan ellenállhatatlan bájjal tette, amilyen nem állt a rendelkezésemre soha. Fura, nem? Hiszen ikrek vagyunk - igen, ezt nem vagyok hajlandó múltidőben emlegetni - és mégis annyi mindenben különböztünk. Én túl korán nőttem fel, túlságosan féltékeny voltam az Őt körülvevő figyelemre, amiről szegénykém nem is tehetett. Kviblinek születni nem szerepel egy kisgyerek karácsonyi kívánságlistáján sem, mivel a varázstalanok ezen csoportját a világunk öntudatlanul bár - vagy nem? - kiveti magából. Ösztönös előítéletek, miegymás. Csak rá kell nézni Argus Friccsre és rájössz, hol lakik Merlin gonosz testvére! A mágiatörténet egyébként is izgalmasabb lenne, ha nem csak a koboldlázadásról, megt Esztelen Emernich büdös lábáról tanulnánk, hanem az igazi értékekről, amiken minden évszázad otthagyta a nyomát, a varászlók társaságában. Ez mit sem változtat a tényen, hogy a hozzám hasonlók úgy igénylik az újat, a mást, mint kentaur az erdőtüzet, és bármit megtennének azért, hogy elnyomják, amit nem ismernek. A húgomnak pedig nem kívántam volna ezt a sorsot soha...
Visszatérve ezen a napon kapott egy Ludwig nevű macskát, aki állítólag roppant értelmes volt. Penny imádta, folyton csak a fényes, fekete szőrét fésülgette - azt hiszem, az a kis szőrmók volt az egyetlen olyan barátja, akinek bármit el mert mondani. Szégyellem is magam a mulasztásaimért, de ma már kár tépelődni. Ezeken a napokon viszont még nehezebb arra koncentrálni, hogy mindig is egyke voltam és vagyok még ma is. Sosem szóltam senkinek Penelope létezéséről, mert önző módon arra vágytam, hogy csak engem lássanak, ne szegény, varázstalan testvérkémet. Hibáztam.
És késében vagyok, viszont ennek ellenére az ágyamra dőlve filozofálgatok ilyen butaságokról. Merlin csapjon agyon, Pearl! A pontosságra egyébiránt mindig kínosan ügyeltem, de ma nem igazán vagyok önmagam. És tessék, McGalagony professzorral lesz órám! Sietve pattanok fel, a szükségesnek vélt könyveimet egy laza mozdulattal a táskámba söpröm és már rohanok is lefelé a lépcsőn, ki a klubhelyiségből, végig a hosszú, kanyargós folyosókon, melyek valahogy mára az otthonomat jelentik. Furcsa játéka ez a sorsnak, nem igaz? Új vezetőség alatt állunk, a helyzetünk nem éppen rózsás, és mégis... mégis a Roxfortot nevezem még mindig az otthonomnak! Persze, ha sokat kések akkor akár még repülhetek is - na jó, azt azért nem hiszem. És nem azért gondolom így, mert protekcióval evezem itt még mindig, mert apuci pénztárcája tele, mint az öntelt mardekáros csűrhének, hanem mert én ezidáig nem adtam okot sem büntetésre, sem nagyobb megtorlásokra. Szeretném, ha ez így is maradna, bár ahogy most állok - helyesbítek: rohanok - nem tudom, mi fog kisülni ebből.

Az óra már elkezdődik, mikor beosonok a terembe, majd válogatás nélkül leülök egy hozzám közeleső szabad helyre, reménykedve, hogy a szigorú, de mindig igazságos professzorasszony nem szúrt ki. Bár ha Draco Malfoy a teremben van a pálcámat teszem rá, hogy nem az enyém lesz a bűnbak szerepe a mai órán. Igen, ahogy körbenézek már látom is a szőke üstököt, a sok más - teszem hozzá, szívesebben - látott arc erdejében. A négy ház számos tanulóval képviselteti magát ma, avatatlan szem számára igazán megható lehet, ahogy közös egyetértésben, csöndben ülünk és hallgatjuk az eligazítást. Öhm... nos... ezért mondtam, avatatlan, mert az ellentétek élesebbek, mint eddig bármikor. Ez nem az én dolgom, jelen pillanatban csak követnem kell az utasításokat és akkor talán, esetleg, megkockáztatom, hogy nem lesz semmi gond. Persze ki tudja? Ásítok. Ez nem jó jel, de igyekszem eltakarni a tenyeremmel, majd szaporán pislogva nekiállok a feladatnak. Ami a jegyzetelést illeti azt inkább msot kihagyom, megjegyzem fejből a dolgokat. Csak azért sem fogok leharcoltnak tűnni ma, és éppen ma! Az ki van csukva.
Így mikor én is megkapom a magam mikulásbábuját és sakkfiguráját nem jövök különösebben zavarba. Körülöttem mindenki munkához lát, van aki egyik kétségből a másikba esik. Ismét ásítok, mire bekönnyezik a szemem. Csak legyünk túl ezen minél hamarabb.
Azt hsizem, jelen esetben a kisebbik rossz a Mikulás életrekeltése, így azzal kezdem. Megrázva zsibbadt jobb karomat a pálcámat a figurára irányítom és úgy mormolom az arcába a varázsigét.
- Mortuus Locomotor.
A pálcamozdulat sem maradhat el, és legnagyobb meglepetésemre ez egész jól sikerül. A szakállas úr vidáman integetni kezd, mire én legyőzöm a vágyat, hogy elvigyorodjak. Még félálomban is menne? Igen, remélem, hogy ez történik, mert nem akarok rossz jegyet szerezni. Aztán jön az első pofon, mikor a Mikulás hirtelen csak úgy, sántítani kezd. Vonszolja a lábát! Oh, Merlin redvás tangájára, mi a csudát műveltem?! A bal lába talán nem kelt életre? Ez ugye csak vicc?! Pedig szemlátomást a figura nem viccel, és mikor vállatvonva a sakkfigurámért - egy futóért - nyúlok olyan kérlelő pillantást vet rám, amilyenhez foghatót még porcelán soha. Nagyot sóhajtva adom be a derekam, és újra meglengetem a pálcát, elmormolva az előbbi varázsigét több odafigyelést sűrítve a dologba. Igen, ez így már sokkal jobb és van néhány másodpercem élvezettel csodálni az újratöltött Mikulás-bábut, amint problémáját feledve bukfencet hány az asztallapon.
Ekkor fordulok újra a futó felé pillantok, majd újra elvégzem az életrekeltő varázsigét, már sokkal rutinosabban. Ezúttal nem állhatom meg a széles mosolyt, mivel a kis bábu amint a szabadság édes ízét megízleli azonnal körberohan az asztal peremén, s éppen csak sikerül elérnem, mikor véletlenül megbotlik és a közbenjárásom nélkül ripityára tört volna a padlón. Visszahelyezem a Mikulás mellé, majd a kezemet fölnyújtom, mire eyg pakli kárty alebeg elém. Ez már az izgalmasabb része, lámplázasan húzok egyet a sok közül és - hatalmas kő esik le a szívemről!

Őszintén szólva azt hittem, valami rosszabbat kapok, tekintve, hogy ma rendesen rám jár a rúd, ha csak a késést nézzük már akkor is. De nem, ugyanis a kártyán egy rövid vöröshajú középkorú nő arcát látom, akinek vonásai közt úgy ülnek jégkék szemei, mintha oda lennének fagyasztva. Az arca nagyon szeplős, a bőre egészségtelenül fehér, viszont az orra - amitől legjobban rettegtem - nem karmos vagy bibircsókos. Ez pedig jó.
Egy újabb ásítás kíséretében meglengetem a pálcát... és elsuttogom a varázsigét. Fejből tudom, jól felkészültem a mai órára, mégha ez az időzítésemből nem is igazán látszik.
- Animum Cambiare.
Érzem, ahogy a hajam visszahúzódik a fejbőrömbe, a többi változás viszont csak szemmel látható. a táskámban őrzött kis kézitükör segítségével pontosan látom az előtűnő szeplőket.
- Abeo Pellore - teszem még hozzá gyorsan, mire  a bőröm kifehéredzik, megfakul, jóformán hullaszínű lesz. Remek.
- Trullus Rosso.
Reményeim szerint utóbbi volt az utolsó varázslatom amit az arcomon hajtottam végre, mivel egyébként nincs igazán ínyemre, hogy saját magamat alakítgassam. A tükröt még a biztonság kedvéért utoljára az arcom elé emelem - és egy döbbent sikoly szalad kis belőlem, mikor megpillantom az eredményt!
A hajam fele eltűnt! Míg a jobb oldalamon sikerült olyan optimálisan röviddé varázsolnom, a bal oldalon kopasz lettem! Na neeem, ilyen nincs! Biztosan van valami megoldás. Kell lennie. Ásítok. Fantasztikus, már megint ásítok, de annál csak a rémült kérdésem a hangosabb. Hiszen ez máskor mindig tökéletesen sikerült!
- Tanárnő, mit csináljak?! - szorítom a kezeimet pánikszerűen a fejemre. Ennél rosszabb már nem is lehetne. Ugye?! Talán ki kellett volna aludnom magamat...

Kiértékelés

Sabrina Joanna Wilder

Részvétel: +10
Jutalom (07.25-ig): +20
Varázslat non-verbális elvégzése : +2
Életre keltés: A figuráinál nem esett éppen túlzásba, az alap követelményt azonban teljesítette, ugyan eredeti anyagukat megtartották, mindkettő mozog. A jövőben fordítson nagyobb figyelmet a varázslatára, engedje, hogy többet merítsen magából. Érdemjegy: E.
Testrészek elváltoztatása : A kártya alapján sikeresen végrehajtotta a transzformációkat, a besikerült pikkelyesedést, talán a pánik miatt nem tudta maga eltüntetni, de ettől függetlenül nagyon jól sikerültek. Itt is azt tudom javasolni, mint a korábbiakban, ebben a mágiaágban mindennek az alapja a rendezett elme és higgadtság. Érdemjegy: V.


James Wolf
Részvétel: +10
07.25ig: +20
Non-verbális varázslás:  +2
Bevezetés: +5
Életre keltés: Noha nehezményezem, hogy két hónap gyakorlás és egy tavalyi anyag ismétléséhez szüksége volt a jegyzeteiből lesni, a munka sikerességéhez több dolog együttállása szükséges. Az életre hívása az egyik esetben majdnem tökéletesre sikeredett, a Télapója aranyos kis jószág lett, a viselkedése mellett, azt hiszem nem is baj, hogy nem tud beszélni. Azonban a begyűjtés folyamán észrevettem, hogy a varázslat hamar múlásnak indult, s csizmája már kezdte visszanyerni porcelán mivoltát, míg a futója teljesen visszaalakult. Ennek ellenére figyelemre méltó teljesítményt nyújtott. Érdemjegy : K.
Testrész transzformáció:  A testrészei elváltoztatásában nem találtam kivetnivalót, így ebben a témakörben sem tudok más jegyet adni. Érdemjegy: K.
A jövőben igyekezzen memorizálni az igéket, a vizsgán már nem lesz kéznél a jegyzete!


Guy Perkins
Részvétel: +10
07.25ig: +20
Non-verbális varázslás: +2
Életre keltés: A varázslatai mindkét esetben teljesítették a minimumot, s még többet is, a figurák, ha keveset, de képesek beszélni. Azonban a külső tulajdonságaikra nem fektetett hangsúlyt , s úgy vettem észre, a Télapóval meggyűlt a baja, az óra végét követően szinte azonnal vissza is alakult porcelánná. Mivel tudom, hogy jobbra is képes, kissé csalódott vagyok. Érdemjegy: V.
Transzformáció: Talán a szünet közeledte miatt, de igen dekoncentráltnak tűnt nekem az órán, a varázslata egyik esetben sem sikerült tökéletesen, noha néhány szál haja és szemében kisebb barna foltok maradtak, bizonyos esetekben az ilyen hiba mindent elronthat. Érdemjegy: V.


Richard Grosiean
Részvétel: +10
07.25ig: +20
Bevezetés: +5
Non-verbális varázslás: +2
Életre keltés:  Meglepetésemre a figuráival keveset foglalkozott, pedig a külsőségek magánál igen lényegesek, ahogy ismerem. A varázsigéket ideje lenne már megtanulnia, tavalyi anyagról lévén szó a puskázás indokolatlan. A hibákat tudja maga is, magam is, a Télapója annyira kínlódott már a mozgással, hogy én magam változtattam vissza. Érdemjegy: V. De ez egy nagyon halovány V.
Transzformáció:  A kártyán található feladatokat teljesítette, ugyan a hajában akadtak még barna foltok, a szemvarázslata szépen sikerült, nincs is mit tárgyalni rajta. A jövőben talán összpontosítson jobban a varázslatára! Érdemjegy: V.


Cassius Neehill
Részvétel: +10
07.25ig: +20
Bevezés: +5
Non-verbális varázslás: +2
Életre keltés: Láthatóan a figuráival nem nagyon foglalkozott, az alapkövetelményt teljesítette, mozog, s itt-ott még az anyaguk is megváltozott. Lehetne egy kicsit alaposabb, magától többre számítottam, a korábbi órákon legalábbis jobban teljesített. Ennek ellenére, a varázslata sokáig kitartott. Érdemjegy: V.
Transzformáció: Ezzel a feladattal láthatóan szívesebben foglalkozott, s nagy műgonddal oldotta meg. A munkája ebben az esetben tökéletesen sikeredett, a kreatív megoldásáért pedig megdicsérem. Érdemjegy: K.


Seraphin Lamartin
Részvétel: +10
07.25-ig: +20
Bevezetés: +5
Non-verbális varázslás: +2
Varázslat visszafordítás: +2
Életre keltés: Talán egy fokkal humánusabb módszerrel is rendre utasíthatta volna a figuráját, amely az átok megszüntetése után ugyan hangtalan panaszba fogott, de figyelmes és értelmes példányra sikeredett. Kevesüké lett ennyire tudatos. A varázslat az óra vége után aztán egy kicsit megcsappant, a Télapó egyik karja visszaporcelánosodott, a másikkal próbálta megmozdítani, ennek okán eltörött. A futója kivételesen szépre sikerült, nem csak életre kelt, de igen díszessé változott. Figyelemre méltó. Érdemjegy: K.
Transzformáció: Meglepett a munkája, egyedülálló, kreatív és ékes jele annak, hol is tart. A feladatot maximálisan teljesítette és nem mellesleg tökéletesen. Remélem azért a későbbiekben nem viszketett az álla. Érdemjegy: K.

Angela J. Sirett
Részvétel: +10
07.25-ig: +20
Bevezetés: +5
Életre keltés: A tananyag a tanév kezdete óta a non-verbális varázslás, így a feladatait ennek megfelelően nem hangosan, nem motyogva, hanem némán kellett volna megoldania. Tekintettel ezen tényre az osztályzatai eggyel rosszabbak, mint eredetileg lennének. Nagyobb hibáktól mentesen teljesített, a királynője teljesen megelevenedett, s a Télapójának is egyedül a sapkája képez átmenetet a porcelán és a ruhaanyag között. Az eredeti jegye kiváló lett volna, de nem non-verbálisan varázsolt. Legközelebb figyeljen jobban az elhangzottakra. Érdemjegy: V.
Transzformáció: Láthatóan nem összpontosított maradéktalanul a munkájára, a haja színezésébe csúszott egy kis hiba, egy-egy tincse nem engedelmeskedett a varázslatának, egyéb kifogásom nem akadt a munkájában. Érdemjegy: V.

Vikitria Mirol
Részvétel: +10
07.25-ig: +20
Bevezetés: +5

Életre keltés:  A figurái nem voltak sokáig elevenek, az óra végére ismét visszaváltoztak, ennek ellenére, amennyit láttam belőlük, az alapján a minimumot mindenképpen teljesítette, így még értékelhető a munkája. Érdemjegy: E.
Transzformáció: Az ügyetlenkedése folytán összehozott orrvérzését nem tudom értékelni, pozitívan semmiképpen. Így erre a feladatra nem kap osztályzatot.


Elena Pierce
Részvétel: +10
Jutalom: +10
Non-verbális varázslás: +2
Varázslat visszafordítás: +2
Életre keltés: A munkája az idei alapkövetelményeknek megfelelt, mindkét figura kitartott az értékelésig, apróbb hiba mindkettőnél akadt, egy-egy részük megtartotta eredeti anyagát. Mivel azonban maga sem non-verbálisan hajtotta végre az igéket, az osztályzatain kénytelen voltam rontani. Érdemjegy:  V.
Transzformáció:  A feladatot kicsit félreértelmezte, csak két átváltoztatást kellett teljesítenie, amelyek jelölve voltak az adott kártyalapokon. A szemvarázslata nem sikerült, a színváltás hiba, pedig nem non-verbálisan dolgozott.  Figyeljen jobban a feladatra, és ne kapkodjon, a gondolatain pedig igyekezzen uralkodni, emiatt következett be a gyakori színváltás. Érdemjegy: E.

Benjamin Bishop
Részvétel: +10
Bevezetés: +5
Non-verbális varázslás: +2
Varázslat visszafordítás: +2
Életre keltés:  Nem vitte túlzásba a koncentrációt, a RAVASZ vizsgáján már nehezebb lesz a túlélésre játszani. A figurái épp annyit teljesítettek, amennyi még elég az Elfogadhatóhoz. A jövőben talán ne markolja olyan görcsösen a pálcát. Érdemjegye: E.
Transzformáció:  A kártyalapokon levő ábrákat kellett teljesíteni, talán nem kell kiemelnem a hibáit, ismételni sem ismétlem magam, figyeljen arra, amit csinál, nagyobb balesetek is lehetnek, ha nem összpontosít rendesen. Érdemjegye: V.


Gordon Esterhas
Részvétel: +10
Non-verbális varázslás: +2
Életre keltés: Az alvás helyett talán nem ártott volna figyelnie, persze a mentalitásából látszik, hogy nem nagyon akart többet teljesíteni az órán, mint a mozgó bábuk, de tekintve, már jó ideje foglalkozunk a témával, ez alap dolog. A RAVASZ vizsgán ez már kevés lesz. A figurái megtartották eredeti anyagukat, s a mozgáson kívül másra nem képesek.
Érdemjegye: E.
Transzformáció: Két elváltoztatást kellett teljesíteni, maga az egyiket oldotta meg, több-kevesebb sikerrel, a haja ugyan megnőtt, de a hajszálai fonalszerűek lettek. Mivel csak fél feladatot csinált és azt sem tökéletesen, nem tudom sikeresnek tekinteni. Érdemjegy: H.

Draco Malfoy
Részvétel: +10
Bevezetés: +5
Non-verbális varázslás: +2

Életre keltés: A varázslata sikeres volt, azonban a bábu külsejének kicsicsázása helyett foglalkozhatott volna azzal, hogy több tulajdonságot ad át neki. Ezen a szinten már nem elég, hogy mozogjanak. Mindkét figurája megtartotta eredeti jellegét. Nem ártana több figyelmet fektetnie a munkájába.
Érdemjegye: E.
Mivel a másik feladatához hozzá sem látott, azt nem tudom értékelni, azonban jövő félévtől korrepetálásra kell járnia.

Norah Bucksworth
Részvétel: +10
Bevezetés: +5
Non-verbális varázslás: +2
Életre keltés: Az alapokat teljesítette, a gyakorlás azért magának sem árt, ha RAVASZt akar szerezni a tárgyból, ennél jobban kell teljesítenie. Érdemjegy: E.
Transzformáció: A feladat során akadt némi problémája, a szemöldöke foltokban nem változott a kiválasztott színre, a füle átváltoztatásakor pedig elveszítette a hallását. A pálcamozdulatra jobban figyeljen oda, és koncentráljon jobban a kiválasztott területre. Mindenesetre látok javulást a munkájában, most legalább sikerült átváltoztatnia, amit kellett. Érdemjegy: V.

Pearl Fairfax
Részvétel: +10
Bevezetés: +5
Életre keltés:  Bár a figurái megmaradtak eredeti jellegüknél, mindkettő mozog és igen virgoncak. A Télapó jobban sikerült, bár porcelán maradt, képes különböző arckifejezésekre. Figyeljen a pálcamozdulatra és koncentráljon jobban és lehetőleg non-verbálisan végezze el a varázslatokat, ha az a feladat! Érdemjegy: E.
Transzformáció: A hibáin nincs sok elemezni való, eléggé egyértelmű hibákat vétett, jobban kell koncentrálni, a pálcát pedig nem lóbálni. Érdemjegy: E.

McGalagony professzor

Rejtelmek éjszakája

   Tik. Tak. Tik. Rejtelmes dolog az idő. Ha várunk valamire, akkor alig vánszorog egy reumás durrfarkú szúrcsók módjára, ha viszont belefeledkezünk tevékenységünkbe, akkor szinte főnix szárnyon suhan tova.
   Ma este sincs ez másként. Gina magányosan lépkedett a folyosók végtelen, végeláthatatlan sorain. Nesztelen, puha léptei a legcsekélyebb visszhangot sem verték fel az évszázados kastélyban. A lány hidegnek érezte talpa alatt a kőpadlót. Mezítláb volt. Nem mintha nem lett volna rendes cipője is. Éppen csak jobban szerette érezni lába alatt a talajt. Arról nem is szólva, így halkabban osonhatott.

  Tik. Tak. Tik. Az ifjú griffendéles nem tudta mennyi az idő. Csupán a kinti sötétből következtette ki. Este van. Talán ideje volna visszatérni a klubhelyiségbe. Ott azonban túl sokan vannak. Gina jobb szerette a csendes magányt. Így a legcsekélyebb mértékben sem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy hány óra lehet. Helyette inkább végre megérkezett hőn áhított úti céljához.

   Tik. Tak. Tik. A lány keze lassan a kilincsre fonódott. Vajon van bent valaki? Esetleg maga a professzorasszony? Nyikorogva nyílik az ajtó, de a tanterem üres. A mai nap első és egyetlen jó híre. A Karvaly belép, s behúzza maga mögött az ősrégi faajtót. Lassan, kimérten halad előre a padok között. Nem siet sehova. Leül az első kopott padba, a tanári asztal előtt. Úgy simít végig bal tenyerével a bútor lapján, mintha csak most érezné a sötét fa anyagát először.

Tik. Tak. Tik. A falióra kérlelhetetlenül jár. Az egyszerű fekete táskából a harmadéves átváltoztatástan tankönyv egy régi, könyvtári változata kerül elő. A borítója már feslett, és a lapjai is sárgásak. Ginát ez egy cseppet sem zavarta. Találomra nyitotta ki a könyvet a vége felé egy olyan fejezetnél, melyet még nem vettek át órán. Igen. Ez jó lesz. 

   Tik. Tak. Tik. Az ódon kastély síri csendjét pusztán a falióra ketyegése töri meg olvasás közben. A fejezet meglepően érdekes. Azt taglalja, hogy hogyan változtassunk át egy teás kancsót ékszerteknőssé. Ideje lenne gyakorlatban is kipróbálni. A gyermek tekintete lassan vándorol körbe a termen. Van egy kis gond. Itt egy árva teás kancsó sincs. Ekkor a pillantása tankönyvére vándorol. Igen. Már meg is van a megoldás. Átváltoztatni nem csak porcelánokat lehet, de más tárgyakat is, de jelen esetben a könyvet is. Igen. Ezt fogja tenni.

   Tik. Tak. Tik. Pusztán pillanatok kérdése, és a táskából egy fekete varázspálca is kézbe kerül. Egy utolsó pillantás a varázsigére, majd Gina egy gyors mozdulattal csapta be az elnyűtt, fekete bőrkötéses művet. Még egy utolsó mély levegő, majd a lassú kifújás.

- Na lássuk a sárkányt, azaz a teknőst! 

   A kis boszorkány kissé elnagyolt pálcamozdulattal bök a könyvre, s szinte rákiáltja a varázsigét, melybe mintha belesűrítette volna a rémes napja összes érzelmét is. Dühét, fusztráltságát, bosszúságát, a mardekárosok iránt érzett mély utálatát.
   Persze hogy ne érezné így magát, amikor feszült a hülye mágiatöri tanár miatt, még hogy két tekercs házi dolgozat, olyan témában, amiről értelmes forrás sincs!? Az idióta mardekárosok is felbosszantották, és megint sárvérűnek nevezték. Csak mondaná meg végre valaki, hogy mit is jelent ez? Durva gorombaság lehet, ha majdnem minden nap ezzel sértegetik, annyi szent. Hóborc a saját búzbogyóival dobálta meg, ahelyett hogy a mardis söpredéket vette volna célba, ahogy azt megmondta neki. Hiába, ma már a szellemekben sem lehet megbízni. Ezek után jöhet még valami a mai napra?

   Tik. Tak. Tik. Jöhet. A könyv csak lassan alakul át, és csupán félig-meddig. A fedlapból zöldes-fekete páncél képződik, és felpúposodik. Alul négy láb nő ki, s egy kis farkinca. Középen a sárgás lapok megnyúlnak túl a borításon, és egy sárgás teknősfej formát adnak ki. Ennek ellenére még mindig lapozni lehetne a teknős-könyv közepét. S ha a részleges átalakulás nem lenne elég gond, ez a valami még beszélni is tud. Éppen csak nem túl illedelmes.

- K*rva anyád! K*rva anyád! K*rva anyád!
- A te jó k*rva anyád! Kussolj el, de rögtön!
- K*rva anyád! K*rva anyád! K*rva anyád!
- Mást nem tudsz mondani? Pl. hogy a büdös francba csinállak vissza?!
- K*rva anyád! K*rva anyád! K*rva anyád!
- A te k*rva anyád!... – a lány még megtoldja mondandóját pár nem túl szalonképes szóval. – Most meg mi a büdös francot csináljak veled? McGalagony tutira megöl, ha így állítok be veled a holnapi órára…
- K*rva anyád! K*rva anyád! K*rva anyád!
- Hagyd már abba!

  A lány, hogy nyomatékot is adjon szavainak mérgében az asztalra csapott. A teknős-könyvnek se kellett több. Azonnal kis gazdája kezébe harapott.

- Aúúú! Hogy az a büdös rossebes nyavalyatörés esne beléd!... – az hogy Gina nem túl illendően ad hangot elégedetlenségének nagyon enyhe kifejezés, a szavakra melyek eztán elhagyják a száját. Pusztán csak a magasságos Merlin tudja, hol ragadt ez az alpári zsebpiszok közbe illő szóhasználat a kis árvánkra. Vagy talán még ő sem.

   Tik. Tak. Tik. A ki griffendéles nem is vette észre, hogy mekkora hanggal is volt az elmúlt percekben. De vajon milyen kellemetlenségeket rejteget még magában ez a mai szerencsétlen este?