+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  A 97/98-as tanév
| | | |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | | | |-+  Főépület
| | | | | |-+  Erkély indákkal
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Erkély indákkal  (Megtekintve 4505 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2011. 08. 14. - 02:43:01 »
0

Közvetlenül az igazgatói iroda ablaka alatt szép széles erkély húzódik, faragott kőkorláttal. Ide járhatnak ki a diákok levegőzni egy-egy megterhelő szidás után. A falat, a korlátot, a padlót és a nagy ajtót is indák lepik el kívülről, melyek jelentősen megnehezítik az erkélyen való közlekedést, mivel kicsit olyan, mintha élnének. Diákoknak igen veszélyes itt tartózkodnia, mivel az inda bármikor gondolhat egyet, fogja a rosszcsont nebulót és lehajítja az erkélyről.
Naplózva

Ashley Angel
Eltávozott karakter
*****

Vörös Modell

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2012. 01. 14. - 20:08:59 »
0

Gina  

Útban az igazgató felé. Avagy jövet onnan? A diákoknak nem mindegy, hiszen az egyik alkalommal határtalan stressz tölti el a testüket, másik alkalommal pedig a felszabadultság édes levegőjét szívhatják be az orrukon. Ashley is hasonló úton volt, habár ő már az utóbbiak csoportjába tartozik. Apjával volt az igazgatónál, aki az egyik legnagyobb szabású divatbemutatóra kérte el a lányt az egyik hétvégére. Ashley-nek muszáj ott lennie, így személyesen jött el az apja az iskolába, hogy személyesen kérje el a lányt. Elég valószínű, hogy ez sikerült is, habár ki tudja, hogy mit fog mondani az igazgató. Még semmi sem biztos, bár a lány bevetette a legszebb mosolyát, csinosan felöltözött és ecsetelte, hogy neki mennyire fontos ott lennie ezen a bemutatón. Talán a lány apja egy szép öltönyt is ajánl az igazgatónak, csak hogy elengedje Ashley-t.
a leányzó egyelőre vár. Vár, hiszen nem tud mit tenni, ő megtette a maga részét, a többi már az apján múlik. Az biztos, hogy totálisan össze fog omlani, hogyha nem mehet el erre a bemutatóra. Ő lenne a sztár, ő lenne a sztár ezen az egész divatbemutatón. Elképzelhetetlen, hogy Ashley ne vegyen részt ebben az egészben. Természetesen már a ruhái is megvannak, habár még egy hét van a bemutatóig. A lány mindig jóelőre kiválasztja a ruhákat, hiszen hogyha nem választana, akkor elkapkodná a legjobb ruhákat a többi modell. Azt pedig nem engedheti meg magának, hogy valami másodosztályú ruhában lépjen a színpadra. Egyszerűen nem lehet! Most is nagyon csinos, egy fekete felső van rajta, egy csinos farmernadrág, valamint egy magas sarkú, fekete cipő és kis táskája, ami szintén fekete. Nem gyászol, egyszerűen csak imádja a fekete színt. Persze, van amikor színesen öltözik és vörös hajának köszönhetően igen sokszor megtalálható rajta a sárga, vagy a kék szín, de most valahogy ezek a ruhadarabok akadtak a keze ügyébe. Akadtak? Azért ez annyira nem mondható igaznak, hiszen a lány mindig gondosan válogatja össze a ruháit. Neki a ruhái majdnem olyan fontosak, mint másnak a pálcája. Persze, Ashley-nél is mindig ott van varázspálcája, de mégis... A ruhái hozzák izgalomba a leányzót és nem a varázslás.
Az erkélyes ácsorogva nézegeti az indákat, amikről már sok ismerős sztorit hallott. Volt, hogy egy fiút behívott az igazgató, a srác félt bemenni és egy inda az ablakon keresztül bedobta az igazgatóhoz. Kellemetlen. De volt olyan is, hogy egy lánynak az indák fonták be a haját, hogy csinosabb legyen az igazgatónál. Ez is megesett már, azonban mióta Ashley itt van, az indák egyelőre nem mozdultak meg. És nagyon reméli, hogy nem is fognak, hiszen nem akar az ablakon keresztül beszállni az igazgató szobájába, vagy esetleg konkrétan lezuhanni az erkélyről. Nem lenne túl ildomos egy sztármodelltől. A korláthoz támaszkodva kifelé les a birtok felé is figyeli, hogyan sétálgatnak odakint a diáktársai. Na igen, nekik nincs ilyen gondjuk, nekik nem forog a hírnevük kockán egy döntéstől, egy szótól. Nekik egyszerűen csak tanulniuk kell, néha hazautazhatnak és ennyi. Ashley élete egy kicsit bonyolultabb. Legalábbis ő így gondolja...


Mai viselet
Naplózva

Gina Accipiter
Eltávozott karakter
*****


III. éves Paradoxon. A Karvaly.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2012. 01. 14. - 20:50:34 »
0

Ashley

A Karvaly lassú és kimért léptekkel sétált. Az igazgatói iroda felé. Ő általában egyetlen okból fordult meg a környéken. Ha bajban volt. Igazából most fogalma sem volt róla bajban van-e? Nem is nagyon érdekelte. Bár mostanában egyszer lógott bűbájtanról, mert egy hugrabugos elsőst istápolt, szinte minden nap kimászott éjjelente cigizni a tetőre, és nem igazán tudta, hogy meglátták-e vagy sem? Nem is számított. Sok minden járt a fejében. Talán túlságosan is.

Lassan elsétált az erkély előtt. Először fel sem fogta, hogy látott ott valakit a szeme sarkából. Egyszerűen csak gondolt egyet, és szabályos hátra arc után visszasétált az erkélyre. Nem zavartatta magát. Nem zavarta különösebben, hogy a hely már "foglalt". Egész egyszerűen felült a korlátra, és nekitámasztotta a vállát az egyik vastagabb indának. Persze éppen csak úgy, hogy azért meg tudja tartani magát, ha az véletlen megmozdulna. Természetesen hallott pletykákat az indákról, de őszintén szólva hitte is meg nem is. Vele még sosem viselkedtek furcsán.

Ahogy a két lány egymás mellé került, bárkinek aki megátta őket két szó juthatott az eszébe: tökéletes kontraszt.
Az egyik lány szépen, és csinosan volt felöltözve, míg a másikon fekete elnyűtt póló volt, ami valaha valami felírat is lehetett, ami mára nagyrészt lekopott, fekete kopott farmernadrág, és talán időtlen régi fekete bakkancs. Gina nem épp az elegancia mintapéldánya. Inkább csak a tartásában volt valami, talán a Griffendélesekre jellemző kevély tartás. A tekintete is épp ilyen volt. Volt benne valami éles, és szúros.

A  Griffendéles lány nem szólalt meg. Még csak nem is köszönt, ahogy illendő lett volna. Na persze soha senki nem világosította fel az illemszabályokról. Vagy csak nem figyelt. Végsősoron mindegy. A lány így is élt a gyanúperrel, hogy a másik vörös hajú lány így is meg fogja törni ezt az áldott csendet. Csak azt remélte, hogy nem valami szőke bugyutasággal, mint rucikák, ékszerkék meg hasonló tökéletesen lényegtelen dolgok... 
Naplózva


"Mosolyogj! Az összezavarja az embereket.

Ashley Angel
Eltávozott karakter
*****

Vörös Modell

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2012. 01. 15. - 14:09:04 »
0


Gina  

*Az erkélyen ácsorogva Ashley halkan dúdolgatni kezdett magában. Maga sem tudja, hogy mit, de a lényeg, hogy nem szabdalta, cincálta szét az idegeit a várakoztató csend. Merthogy csend volt ezen a folyosón. Itt mindig az van. Hiszen az igazgatói iroda innen nyílik. Hogy is nézne ki, hogyha az igazgató irodája előtti folyosó folyton nyüzsögne a diákoktól? Habár Ashley most jobban örülne annak, hogyha jönne valaki ismerős, akivel el tudja csevegni az időt. Elcseverészne mindenféle kellemes dolgokról, és addig sem kellene arra gondolnia, hogy mi is lesz majd az igazgató válasza apja kérésére. Persze, megfordult Ashley fejében, hogy kimászik a korlátra és esetleg akkor elcsíphet néhány aprócska mondatfoszlányt vagy szót. De hát hogy is nézne ki egy erkélyen lógó ötödéves hugrabugos diák? Főleg aki sztármodell és a legmárkásabb és legújabb ruhák vannak rajta? Nos, szerintem sem lenne ildomos ezt csinálnia egy ilyen hölgynek. Ezért Ashley nem is tesz effélét, habár megfordul a fejében, hogy hogyha itt lenne a táskája, akkor talán egy kis Tele-Fül segítségével sikerülne kihallani néhány aprócska mondatot. De persze, ez a másik táskája, így ebben nem találhat ilyen és efféle értékes dolgokat. Pech.
Ahogy ezen pörög az agya és igyekszik úrrá lenni az idegességén, egy ismeretlen leányzó topog be az Erkélyre, majd lassan felmászik a korlátra - amit persze Ashley nem mert és nem is akart megtenni - vállát lazán egy indához támasztja és vígan elvan. Köszönés nélkül... Ash soha nem értette, hogy lehet köszönés nélkül bemenni egy olyan helyre, ahol vannak. Érdekes... A kontrasztot ő is észreveszi, ahogy lassan a lány felé fordul. Egy másodpercig meghökkenés látszik az arcán, de ezt igyekszik gyorsan letörölni, nehogy valamiféle balhé vagy éppen hisztizés legyen belőle. Megköszörüli a torkát, végül valóban megtöri a csöndet és megszólal:
- Helló! Azok az indák igen mozgékonyak. Nem félsz, hogy leesel? - szólítja meg Ashley egy aprócska - ámde ésszerű - kérdéssel a leányzót. Reméli, hogy a lány nem fogja tolakodásnak venni a kérdést, vagy esetleg okoskodásnak. Ilyesmiről szó sincs. Egész egyszerűen Ashley csak félti a hölgyeményt, nehogy az indák úgy gondolják, hogy mégis rossz diák és lehajítsák az Erkélyről. Kellemetlen lenne, mind Ginának, mind Ashleynek...


Mai viselet
Naplózva

Gina Accipiter
Eltávozott karakter
*****


III. éves Paradoxon. A Karvaly.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2012. 01. 15. - 16:28:18 »
0

Ashley

A Karvaly most sem tévedett. A lány valóban megszólította. Ám úgy tűnt csak érte aggódik. Gina lassú félmosolyra húzta a száját. Meglepő módon azonban még csak oda sem fordult a másik lány felé. Még csak egy kósza pillantást sem vetett arrafelé. Egyszerűen nem érezte szükségesnek. Azonban egy kicsit eltöprengett.
Hosszú szinte végtelenbe nyúló hallgatásba burkolózott. Mintha nem is hallotta és látta volna a hugrabugos lányt. Pedig látta, és hallotta. Nagyon is. Csak, amikor a másik azt hihette már, hogy Gina most sem fog megszólalni, és rá fordítani a legcsekélyebb figyelmet is, törte meg ő is az újfent beállt csendet.

- Nincs mitől félnem. Rólam sok mindent el lehet mondani, de öngyilkos jelölt nem vagyok. - vetett végre egy futó pillantást az ismeretlen lányra, csak hogy utána ismét belemerülhessen a végtelen horizont látványába. Egy kis ideig ismét hallgatott, majd megszólalt újfent lassú kimért hangján.

- Nem támaszkodom teljes súllyal az indának, és a lábammal is megtámasztom magam. Így ha még valami véletlen folyamán esnék, akkor is csak befelé, az erkélyre. - igazából Gina nem mutatta, hogy aggódna, ideges lenne, vagy egyáltalán bármiféle érzelme lenne. Egyszerűen nem szerette kimutatni az érzéseit. Persze erre sem tanította soha senki.

- Fura dolog ez, nem gondolod? Úgy értem az életben mindent meg kell tanulni. A kisbabák járni tanulnak, mi meg helyesen esni, hogy megtanuljunk újra felállni. Átvitt, és szó szerinti értelemben is. Jó technikával elesni nem is olyan könnyű.

Gina úgy nézett el a távolba, mintha látna valamit a horizonton túl is. Valami fenségesen szépet. Szemében valami különös fény villant. Olyan volt, mintha szó szerint két világban élne. Itt, és most, és ott valahol a végtelen messzeségben, a látható tájon túl...
Naplózva


"Mosolyogj! Az összezavarja az embereket.

Ashley Angel
Eltávozott karakter
*****

Vörös Modell

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2012. 01. 20. - 11:20:13 »
0

Gina  

*Ashley az Erkélyen ácsorogva várakozott. Még mindig. Várt és várt. Az apja csak nem akart kijönni abból az átkozott irodából. Pedig neki már nagyon kellene az a válasz, hogy mehet-e a divatbemutatóra, avagy sem. Jó lenne tudni, hiszen akkor máris elkezdte volna tervezgetni a napját, a ruháit, magát az estét. Hiszen mindig is segített az apjának abban, hogy hogyan is nézzen ki egy ilyen divatbemutató. Persze az apja gyakran fogadott fel segítőket, de általában ők is itták Ashley szavait, hiszen a lánynak nagyon jó berendező képessége volt, valamint a színvilágokat is igen jól ismerte. Már 10 évesen ő mondta meg, hogy a ruhakollekcióhoz milyen két szín illik és azokból építették fel az egész bemutatót. Azóta hallgat az apja a lányra és nem is hiába, hiszen tényleg csodálatos, talán világraszóló divatbemutatókat szoktak rendezi az Angel divatügynökség munkatársai. Ashley nem egyszer nyilatkozott már újságba, televízióba és mindannyiszor megdicsérték, hogy fiatal létére mennyire benne van a szakmában és mennyire ért hozzá. Nem csoda, hiszen ebbe született bele, ebbe nőtt fel.
Az Erkélyen ácsorogva azonban, miközben várakozik, egy társai is kap: egy leányzót. Nem igazán tudja megítélni, hogy hány éves, vagy hanyadikos lehet, de elég valószínű, hogy idősebb nála. Vagy egyidős vele. Végül is tök mindegy. A leányzó úgy tűnik, hogy nem veszi észre Ashley-t, így neki kell megszólítania. Szeret ismerkedni és gyakran az ismerkedés nála nem úgy kezdődik, hogy hogy hívnak és honnan jöttél, hiszen Ashley-t elég sokan ismerik a Roxfortban. Nem hogy a Roxfortban, de egész Angliában, hiszen az arca és az Angel ruhák ott vannak minden újságban, minden plakáton, még az utcákon és a metrokban is. Nem csoda hát, hogyha senki nem kérdezi meg a lánytól, hogy hogy hívnak, hány éves vagy és honnan jöttél. Most sem azzal kezdi, hogy mi a neved, hanem az indákról szól. Mindenki - vagy legalább egész sokan - hallottak már ezekről az indákról és igazából Ashley habár már járt itt néhányszor, soha nem volt elé bátor ahhoz, hogy egyszerűen felüljön az erkély korlátjára és az indákra bízza magát. Úgy tűnik, hogy a leányzó márpedig ezt teszi és ez nem igazán tölti el boldogsággal és nyugalommal Ashley-t. Habár nem ismeri ezt a lányt, azért még jó szívű és nem akarja, hogy bármi baja essék, ezért is figyelmezteti. A lány néhány másodpercig (vagy talán percek is telnek el?) úgy tesz, mintha nem is vette volna észre, mintha nem is hallotta volna Ashley szavait. A leányzó már éppen nyitná a száját, hogy megismételje a kérdését, amikor is Gina odafordul felé és válaszol.*
- Nem gondoltam, hogy öngyilkosjelölt vagy. Az borzalmas lenne és gyanítom, hogy nem az Igazgatói iroda alatti erkélyről próbálnál meg leugrani. Túl nyugodt vagy egy öngyilkosjelölthöz képest... *nézi a lány Gina-t és közli a véleményét, habár valószínű, hogy a lány nem kért választ, sem véleményt a megjegyzésére. Néhány másodpercig ismét elmerült a távol szépségében és Ashley is arrafelé nézett, amerre a lány. Érdekelte, hogy mi is köti le annyira, de a hegyeken és a tájon kívül semmi mást nem látott. Végül Gina ismét megszólal és elmagyarázza, hogy az indáktól nem kell félnie, ugyanis nem teljesen támaszkodik neki, így ha véletlenül lezuhanna, vagy megmozdulna az inda, nem esne le, hiszen megpróbálná megtartani az egyensúlyát. Ashley kicsit oldalra dönti a fejét és Gina háta mögé néz, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a lány igazat mond.*
~Végül is mit foglalkozol vele? Az ő baja, hogyha leesik~*szólal meg egy aprócska hang Ashley fejében, mint valamiféle kis ördög, de mégsem akarja "sorsára" hagyni a leányzót. Ahogy a lányra néz, látja, hogy szinte semmi érzelem nincs az arcán. Se félelem, se izgatottság, semmi. Hogy lehet ennyire érzelmek nélkül élni? Persze, lehet, hogy a lány belsejében heves vita dúl, de az biztos, hogy ezt nem mutatja ki. Nem úgy, mint Ashley, akinek az arcáról tökéletesen leolvasható az, hogy aggódik egy kicsit a lányért, habár nem is ismeri. Gina ismét megszólalt, habár ez a mondat most mélyebb szántású volt, afféle filozófiai megszólalás, amit Ashley nem nagyon értett. Nem szerette az ilyen mélyebb szántású dolgokat, ő inkább a felszíni csevegések embere volt. Nem, nem mondható rá, hogy buta, mert igenis hogyha van hozzá hangulata, akkor el tud merülni az ilyen s efféle gondolatokban, de most inkább aggódott a lányért. *
- Érdekes megfogalmazás, az biztos. Mit gondolsz, én leesnék? *tesz fel egy érdekes kérdést Ashley a lánynak, majd meg sem várva a válaszát, egy határozott mozdulattal ugrik fel az Erkély párkányára. Mintha az indák csak erre vártak volna, mind Gina, mind Ashley csuklójára és lábára ráfonódnak a nehéz indaszálak és akarattal tartja a két lányt. Ashley ajkait egy hangos sikítás hagyja el és kapálózni kezd.*
- Oké, le akarok szállni. Ez már nem vicces! *visítja a lány és Gina-ra néz, kíváncsian, hogy vajon erre ő hogy reagál. Vajon még mindig érzelemmentes az arca? Avagy ő is ugyanúgy megijedt, mint Ashley?*
Naplózva

Gina Accipiter
Eltávozott karakter
*****


III. éves Paradoxon. A Karvaly.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2012. 01. 20. - 17:47:44 »
0

Ashley

Gina időnként oldalra pillantott a másik lányra. Talán egy kicsit szórakoztatta a helyzet. Nem mintha ennek bármi tanújelét adta volna. Az évek hosszú sora alatt megtanulta, hogy nem egészséges dolog kimutatni az érzelmeit, gondolatait. A legjobb taktika ha az ember túl akarja élni az utcát, részeg alkoholista nevelőszülőket, intézeteket, akkor az, ha senki nem tudja mikor mi jár a fejedben, csak te magad. Legalábbis a Karvaly így gondolta. Megtanulta, hogy érzelemmentes arccal tűrje a helyzetét, akármilyen kilátástalannak is látszik az. Ez persze nem jelentette, hogy nincsenek érzelmei. Nagyon is élénk érzelmi világa volt, de az évek megtanították, hogyan emeljen áthatolhatatlan falakat e köré a kis világ köré. Egyszerűen meg kell védenie önmagát a fájdalmaktól, reményektől, melyek csalódásokhoz, és még nagyobb fájdalmakhoz vezetnek. Gina mindig is kívülállóként szemlélte a világot. Mintha a barátság, nevetés, boldogság olyan sajátos univerzum részei lennének, amire tökéletes rálátása van, de joga belépni nincs.

- Nem gondoltam, hogy öngyilkosjelölt vagy. Az borzalmas lenne és gyanítom, hogy nem az Igazgatói iroda alatti erkélyről próbálnál meg leugrani. Túl nyugodt vagy egy öngyilkosjelölthöz képest...
-Persze hogy nem gondoltad. -fordította átható sötét tekintetét a lányra. - Az emberek ritkán gondolják végig, mit beszélnek. Talán ez is a baj a mai emberekkel. A potenciális öngyilkos jelöltekről egyébként szinte lehetetlen megmondani, hogy azok. Még az olyanoknak, mint én is. Azért mert valaki nem mutatja, nem jelenti hogy nem zaklatott belül. Egyébként neked sem ártana a saját érdekedben megtanulni a pókerarcot. Ne haragudj, de minden érzésed, gondolatod rád van írva. Ehhez még csak varázslatos extra képességek sem kellenek.

Gina ahogy ismét a végtelen horizont felé fordult eltöprengett, hogy a lány kb. vele lehet egy idős, talán egy-két év ide vagy oda, de még is sokkal naivabbnak, és ártatlanabbnak tűnik mint ő. Talán csak azért, mert neki a ruháiból, viselkedéséből következtethetően megadathatott mindaz, amiről a Karvaly csak álmodhatott. Már ha nem volt túl fájdalmas az álmodozás, vagyis inkább a tudat, hogy sosem válik valóra.


- Érdekes megfogalmazás, az biztos. Mit gondolsz, én leesnék?
- Nem, ha megfelelő pozíciót veszed fel. -jött most szinte azonnal a válasz.

Mintha csak igazolásképp a lány felpattant a korlátra. Ezzel együtt mintha csak erre vártak volna az indák is. Rájuk tekeredtek, és úgy tűnt Ashley pánikba is esett. Megint nem uralkodott magán. Azonban Gina arcán csak egy pillanatnyi döbbenet, majd grimasz futott át, hogy el is tűnjön. Bár ő is meglepődött, talán kicsit meg is ijedt mint a másik lány, de tapasztalatból tudta már, hogy nem segít ha elveszti a fejét.


- Oké, le akarok szállni. Ez már nem vicces!
- Nyugi! Ne kiabálj, és ne ess pánikba. Nem lesz semmi bajunk, megígérem. - nézett komolyan, mintegy megnyugtatásképp a másik lányra.
-Kitalálok valamit. Csak maradjunk nyugodtak, az első amit, ha magadra maradsz megtanulsz, hogy a pánik csökkenti az amúgy is kevés túlélési esélyeid. Viszont ez itt a Roxfort, és nem egy mugli sikátor. Ez a nap egyetlen jó híre. Kétlem, hogy McGalagony, vagy bármely más tanár gyilkos növényeket telepített volna ide. Akkor nem lenne már diáksága az iskolának.

Gina eltöprengett, de nem mozdult meg egyáltalán. Meg sem kísérelt kiszabadulni az indákból. Minden bizonnyal előbb valami logikus megoldást akart találni a helyzetre.

- Olvastam valahol, valami növényről, ami szeret emberekre csavarodni, és csak úgy lehet kiszabadulni, ha nem csinálunk semmit, mert minél jobban mocorog az ember annál szorosabban fogja. De ha agyon ütsz se tudom megmondani milyen gaz az, és hol olvastam... Ezentúl jobban figyelek gaztanon, cserép firálás helyett...  

A gaztan Gina nyelvezetében a gyom-és gyógynövénytant takarta. Nem mintha baja lett volna a tárggyal. Valójában ebből is várakozáson felüli volt a legtöbb jegye. Talán még kedvelte is kicsit a fura, szerinte nem mindig növény kategóriába sorolható élőlényeket. Azonban mintha az indáknak nem igazán jött volna be a "gaz" kifejezés. Gina fejjel lefelé találta magát mire észbe kapott.

- Aszem ez nem volt a legjobb ötlet. Semmi pánik. Legfeljebb egy tanár majd leszed...  Vagy mi lenne ha leraknál minket, mi meg meglocsolgatnánk valami jó kis tápoldattal... Na mit szólsz inda? Áll az alkú?

Gina arcán még mindig nem látszott aggodalom. Mintha nem is igen zavarná a helyzet. Pedig egy kissé frusztrálta a kellemetlen helyzet, hogy a bolondját járatja vele egy pár inda... Azonban nem igen törődött vele, hogy milyen nevetséges lehet, ahogy egy növényzettel alkudozik... 
Naplózva


"Mosolyogj! Az összezavarja az embereket.

Ashley Angel
Eltávozott karakter
*****

Vörös Modell

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2012. 01. 23. - 13:11:55 »
0

Gina  


A leányzó igen csak lassan reagál a kérdésekre, és persze magára a megszólításra. Ashley már éppen feladná a reményt, hogy bármiféle kellemes eszmecserébe kezdjen a leányzóval, aki nagyon úgy tűnik, hogy nem akar vele beszélgetni, de mint tudjuk: "A remény hal meg utoljára.". Merthogy Gina végül Ashley-re pillant és beszélgetni kezdenek. Beszélgetni... Na igen, kinek hogy, hiszen Ash megszokta a kis nőies csacsogásokat, azonban úgy tűnik, hogy Gina nem vevő az ilyesmire. Nagyon úgy tűnik, hogy elvan ő a saját kis világában. Ashley annyira nem szereti ezeket az embereket, mert úgy érzi, hogy nem ugyan azt látják, hallják és érzik, mint ő maga. Nem lehet velük mindenféléről beszélgetni és gyakran igen csak lassúak. Mint ahogy most Gina is. Azonban, hogyha Ashley kellemes, eufórikus állapotban van, akkor igen csak kellemesen el tud beszélgetni az ilyen kis "saját világban" élő emberkékkel. De most nincs ilyen hangulatban, most inkább elég ideges és most már kicsit frusztrált is, hála Ginának és az ő kis jellemének. Hamarosan azonban tényleg szóra nyílik a szája a lánynak és beszélni kezd. Öngyilkosság. Elég érdekes kezdő téma, így Ashley kicsit meg is ijed. Ő, akinek annyira tökéletes élete van, soha nem gondolt öngyilkosságra és mindig is félt az ilyesféle témáktól. Megjegyzi, hogy nem gondolta, hogy Gina öngyilkos-jelölt, egyszerűen csak félti a lányt, nehogy leessen.
-Véleményem szerint, aki öngyilkos akar lenni, és aki öngyilkos-jelölt, az elég nagy különbség. Hiszen, aki az akar lenni, azt nyilván meg is teszi és nem fogja világgá kürtölni. Vagyis, hogyha valaki az iskolában akar öngyilkos lenni, akkor nem az Igazgatói iroda alatti erkélyről fog leugrani, hanem a Bagolytoronyból, a Csillagvizsgáló toronyból, vagy esetleg a tóba fojtja magát. De aki öngyilkos-jelölt... Nos, az pedig azért jelölt, mert azt akarja, hogy felfigyeljenek rá. És ahhoz tényleg elég nyugodt vagy  - jön egy kis monológ Ashley részéről, amin kicsit ő is meglepődik, de ő így gondolja.
- És amúgy is... aki öngyilkos akar lenni, az egyszerűen gyáva - vonja meg a vállát a leányzó és ő is elnéz néhány másodpercre a távolba, majd hallgatózni kezd, hátha hall valamit az Iroda felől. De sajnos semmit. Semmit és senkit. Ökölbe szorítja a kezét, a körmei belevájnak a húsába. Látszik rajta, hogy ideges. Hogyne lenne az? Hiszen a bemutatót... De ezt már leírtam.
- A saját érdekemben? Miért baj az, hogy minden az arcomra van írva? - pislog meglepetten Ashley. Tudja magáról, hogy tényleg olyan, mint egy nyitott könyv, de soha nem gondolta azt, hogy ez baj lenne.
- Tudok így is hazudni, ne aggódj - jön egy gonoszkás vigyor. Na igen, a hazudozás jól megy neki, majdnem annyira, mint a modellkedés.
- De nem sokszor szoktam kihasználni ezt a képességemet. A hazugság csúnya dolog. De néha jól jön - mosolyodik el bájosan a leányzó és kicsit oldalra is dönti a fejét. Hamarosan Ashley is az indák között ücsörög, az Erkély korlátján. Hogyha az apja most jönne ki az Irodából, elég valószínű, hogy frászt kapna, hogyha meglátná ott a lányát. Főleg, hogy a következő pillanatban az indák életre kelnek, mintha eddig csak a megfelelő pillanatot várták volna és felkapják a két lányt. Ashley kezeit és lábait leszorítják az indák, mire a lány vinnyogni és mocorogni kezd. Kezdene, ha tudna, de minél inkább mocorog, annál inkább szorítják az indák. Gina nyugodt hangon szólal meg, hogy nem lesz semmi baj. Hogy mi van??
-Ne essek pánikba?? Meg fognak fojtani! - visít fel Ashley és meredten néz Ginára, aki hulla nyugodtan ücsörög. A lány valamit magyarázni kezd, hogy olvasott valahol erről a növényről, "Gaztanon" - mire az indák fejjel-lefelé forgatják a lányt. Ashley nem állja meg, hogy ne mosolyogjon egyet a kifejezésen. Gaztan. Érdekes... Az meg végképp érdekes, hogy Gina az indával kezd el alkudozni. Ashley erre már tényleg elneveti magát.
- Nem hiszem, hogy ez használna. Azt hiszem, ide valamiféle varázslat kellene, vagy nem is tudom... - kicsit elgondolkozik a lány és rájön, hogy a pálcája a táskájában van, ami viszont az Erkély mellett, a földön. Kínos. Azonban ajtónyitódás hallatszik...
-Igen, köszönöm Igazgató! Biztos vagyok benne, hogy Ashley is meg fogja hálálni a dolgot!
Ashley füle a kétszeresére nő, ahogy meghallja apja hangját. Sikerült! Elengedték hétvégére! Uramisten! Most valahogy másodlagos az, hogy éppen le van szorítva indák által. De hamarosan rájön az agya, hogy segítség kéne, így kiáltozni kezd:
- Apa! Apaaa!! Segííts! - kiáltja el magát, mire léptek hangzanak fel és egy jó kiállású, jó képű férfi jelenik meg. Abszolút nem látszik rajta, hogy lassan már az 50-es éveiben jár. Arcát lágy borosta fedi, egy igen ízléses öltöny van rajta, valamint a cipője is ki van boxolva. Haja jól fésült, ám a szeme és az arca ijedten pislog a két lányra.
-Ashley! Meg tudnád magyarázni, hogy ez micsoda?? - szólal fel a férfi lágy, zengő basszusával. Megcsóválja a fejét, majd előveszi a pálcáját és nonverbálisan valamiféle varázslatot hajt végre. Az indák hamarosan elfonnyadnak, a két lány pedig a földön koccanva válik szabaddá. Ashley egy riadt pillantást vet Ginára, majd felpattan és az apjához rohan és átöleli.
-Köszönjük!
Naplózva

Gina Accipiter
Eltávozott karakter
*****


III. éves Paradoxon. A Karvaly.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2012. 01. 24. - 15:56:40 »
0

Ashley

Fejjel lefelé lógni a világ nem legkellemesebb időtöltése. Legalábbis akkor nem, ha nem szerepelt az eredeti terveid között. Gina bár kissé kellemetlenül érezte magát, láthatólag még sem annyira mint újdonsült társnője. A lány teljesen pánikba esett. Jellemző.

- Ne visíts már! Ez komplett hangtámadtás, minden élő ellen kislány!

A Karvaly mélyet sóhajtott. Időközben észre sem vette, hogy mivel fejjel lefelé lóg, ezért lejjebb csúszott a fekete két mérettel nagyobb pólója, mint kéne. Dereka és háta így szabadon láthatóvá vált. Ha észlelte volna a malőrt, minden bizonnyal megpróbálta volna eltakarni. A lány nem véletlen hordott bő polókat. Ámbár ennek több egyszerű oka is volt. Az nem tartozott ezek közé, hogy ne lett volna jó esztétikai, és szép izlése, még a ruhák tekintetében is. Viszont az egyik oka az volt, hogy messziről világítottak a bordái, melyek rögtön tanuskodtak alultápláltságáról, a másik pedig az oldalán, és hátán húzódó hosszúkás kereszt irányú sebhegek tucatjai. Noha az itteni gyógyitók a gyengélkedőn már régen felajánlották, hogy eltüntetik őket, Gina nem élt a lehetőséggel. Még nem. Úgy érezte mása sincs a múltjából, csak ezek a sebhelyek. Az olyan emberek pedig, akiknek másuk sincs, még a hegekhez, és saját fájdalmaikhoz is képesek betegesen ragaszkodni. Pusztán azért mert nem ismernek mást. Ez alol pedig a Karvaly sem kivétel.

Nem sokára azonban egy jól öltözött férfi is megjelent, és a két lány az erkély padlóján lelte magát. Ahogy az inda elfonnyadt, és Gina a fejére pottyant, rötön fel is ült. Még csak fel sem szisszent, pedig elég nagyot koppant a kőkemény fejecskéje. Hátát az erkély kőkorlátjának támasztotta, és felhúzta a térdeit, hogy átkulcsolhassa öket, a kezével. Így figyelte, ahogy a másik lányka az apjához rohan, és átöleli. Micsoda ártatlan, bugyuta, és értelmetlen naivitás. A Karvaly komolyan nem értette ezt a mozdulatsort. Számára az apa valami olyasmi, ami minden este részegre issza magát, és hülyére veri a családot, mert ahhoz van kedve. Más szóval az apa olyasmi, ami elől hanyat homlok menekülni kell, és nem olyasmi, ami felé futni kéne...

- Szerintem ez a valami élt, és inteligens volt. Elbírtam volna vele egyedül is. -szólalt meg kissé szemtelen stílusban. - De azért kösz, mindent én sem tudhatok. Még csak harmad éves vagyok.

Néhány másodpercig csendben fűrkészte a párost, majd ismét megszólalt.

- Amúgy Gina vagyok. A legtöbben azonban Karvalynak hívnak. Szólíthatsz te is így. Viszatére korábbi témánkhoz, igazából nincs különbség az között, hogy valaki öngyilkos akar lenni, vagy öngyilkos jelölt. Legfeljebb időbeli. A kérdés csak az, hogy a gonosz kicseszett élet, mikor rukkol elő egy gonosz kicseszett csapással, a már földönfekvő ellen, amivel végképp letaszítja azon a bizonyos szakadékon. És itt helyben is vagyunk hercegnő, hogy miért is kell megtanulni elrejteni az érzelmeket. A világon nem csak kedves és jó emberek élnek ám. Sokan vannak, akik szivesen vadásznak olyan, naív kislányokra mint te. Ha nem akarsz összevert és, vagy hullaként végezni egy olyan helyen, ahova józan ember be nem menne önszántából, akkor megtanulsz uralkodni magadon. Nem pánikolni, nem síkitani, elrejteni az érzelmeidet stb... az csak ront egy ilyen helyzeten. A való élet egyáltalán nem olyan, mint itt. Ez itt valóságos Édenkert a valós élethez képest. Az egy szörnyeteg, ami ha nem vigyázol felfal. Ez van.

Hangjában immár nyoma sem volt korábbi pimaszságának. Igazából nem lehetett tudni, hogy tapasztalatból beszél-e, de sötét szemeiben valami különlegesen keserű csillogott. A Karvalyról magáról is sok ellentétes pletyka keringett az iskolában. Mondták hogy folyton vakmerő mutatványokba keveredik, szemtelenkedik a tanárokkal, és úgy mindenkivel, több pontot vonnak le tőle szabályszegésekért, mint az egész évfolyamától együtt véve, ahogy azt is, hogy időnként hősiesen védelmébe veszi a nála kissebbeket, akár a nagyobbakkal szemben is...
A pletykákban viszont, mint tudjuk kevés az igazság...  
Naplózva


"Mosolyogj! Az összezavarja az embereket.

Ashley Angel
Eltávozott karakter
*****

Vörös Modell

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2012. 02. 02. - 05:21:34 »
0


Gina  


Ahogy az indák hamarosan fejjel lefelé tartják a két leányzót, Ashley eléggé kiakad, illetve meg is ijed. Még soha nem volt ilyen helyzetben, hiszen otthon nem voltak ilyen indák, akik - illetve amik - felemelgették őt a levegőbe, nem is foglalkozva azzal, hogy a lánynak ez mennyire nem tetszik. De ezek az indák itt mások, így a leányzó nem nagyon tud mit kezdeni ezzel az egésszel. Egyszerűen pánikba esik és sajnos visítani kezd. Ez egy ilyen bicikli, most nem igazán tud mit tenni. Gina megszólására egy másodpercig a torkán akad a szó a lánynak. Hangtámadás? Hogy mi van?? Egyszerűen csak megijedt, nem várhatja el tőle a lány, hogy fejjel lefelé lógva ne fejezze ki a nem tetszését egy egyszerű kis sikollyal. Csak egy furcsa, értetlen pillantást vet Ginára, végül kénytelen abbahagyni a visítást. Tényleg nem old meg vele semmit és az első sokkon már túl is van. Inkább csak az agyában pörögnek a gondolatok és a bűbájok, hogy mit is lehetne most tenni, avagy mivel is szabadulhatnának meg az indák szorongató karjaitól.
Habár Gina pólója lejjebb csúszik, Ashley valahogy nem a lányra figyel jelen pillanatban. Néhány heget elkap Gina kezéről, de nem nagyon tudatosul benne az, hogy a) miért vannak a lányon ilyen sebek és b) miért van ennyi seb. Egyszerűen csak meg akar szabadulni az indáktól és ez hamarosan be is következik, hiszen az igazgatói iroda ajtaja nyílni kezd és néhány másodperc múlva Ashey apja jelenik meg az erkélyen, a lányok segítségére sietve.  A két leányzó egy pálcaintésre a földre koppan, az indák pedig kissé fonnyadtan húzódnak vissza a helyükre. Ashley apja magyarázatot követel, de nem sok ideje marad, hiszen Ash hamarosan már oda is rohan hozzá és szorosan átölelve a férfit nem igazán hagyja szóhoz jutni. A férfi csak lágyan elmosolyodik, majd Ginára néz. Nem nagyon tetszik neki ez a kis modortalanság, így eltolva magától a lányát, Ginára pillant.
- Elnézést Kisasszony, legközelebb talán majd kilógattatom az Erkélyről, hogyha annyi tisztelet nincs Önben, hogy legalább elismerje az idősebb ember tudását! - jelenti ki a férfi erélyesebb, határozott és kimért hangon, majd Ashley-hez fordul.
- Hol szedted össze ezt a pofátlan barátnőt, Kislányom? - morogja a férfi, majd megcsóválja a fejét és mielőtt Gina elmesélné a véleményét az öngyilkoságról, beszélni kezd:
- Az igazgató elengedett a divatbemutatóra, úgyhogy pénteken délután jövök érted. Addig is bagolyban értekezünk! Most rohannom kell! Csókollak, Édesem! - ad egy puszit a férfi Ashley fejére, aki viszonozza azt, majd figyeli apja távolodó alakját. Ekkor fordul ismét Gina felé és furcsa pillantással méregeti a lányt.
- Tényleg nem voltál túl kedves... - jegyzi meg a lány egy kicsit neheztelve és megcsóválja a fejét, majd a lassan éledező indákat nézi. Közben hallgatja a lány beszédét és eléggé elképed mind a hercegnő, mind a naiv kifejezésen, illetve azon, ahogy Gina az életet látja.
- Borzalmas életszemléleted van! Az élet nem lehet kicseszett vagy elcseszett. Lehet, hogy rossz dolgok történtek veled, de legalább élsz, iskolába járhatsz - ráadásul a legjobba - és még biztos van egy csomó jó dolog az életedben. A hercegnő kifejezés talán tényleg illik rám, hiszen nekem semmit nem kellet nélkülöznöm, de akkor sem értem, hogyan lehet nem szeretni az életet - rázza ki a hideg a lányt és kissé elkeseredetten, szomorkásan pislog Ginára. Nem érti a lányt, de hát hogyan is érthetné? Neki tényleg mindig megvolt mindene és soha nem szenvedett hiányt semmiben. Nem értheti, fel sem foghatja, hogy milyen élete lehetett Ginának... Érdekes a kontraszt a két lány között.

Naplózva

Gina Accipiter
Eltávozott karakter
*****


III. éves Paradoxon. A Karvaly.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2012. 02. 02. - 16:02:12 »
0

Ashley

Gina Accipiterről sokan sok mindent mondtak már. Nos igen. A lány elég szélsőséges alkat. Nem különösebben meglepő viselkedés a szemtelen hárítás attól, aki csak a védekezés ezen formáját ismeri.

- Elnézést Kisasszony, legközelebb talán majd kilógattatom az Erkélyről, hogyha annyi tisztelet nincs Önben, hogy legalább elismerje az idősebb ember tudását! - Gina nem tehetett róla, de most először nevethetnékje támadt.
- Ó, szó sincs róla, hogy ne tisztelném az idősebbet, csak épp nem esek hasra tőle. De mint mondtam kösz. Kilógatni az erkélyről? Ez legalább eredeti, ez nagyon jó. Legalábbis eredetibb, mint egy széklábbal hülyére verni. -nevetett. Igazából nem lehetett tudni, hogy a mondat első felét komolyan gondolja-e, vagy csak ironizál. Nála ezt sokszor nem lehetett tudni. 

- Hol szedted össze ezt a pofátlan barátnőt, Kislányom?
- Csak kérdem, egyes szám harmadik személyben beszélni egy jelenlévőről nem pofátlanság? Ezzel mindig bajban vagyok, soha senki nem mondta még, hogy mi az a pofátlanság.

Miután a férfi elment, csak nézte a lányt. Látta a szemében a némi neheztelést, és az őszinte értetlenséget is. Hallotta a szavait. "Kedves", "Jó dolog az életedben". De ne igazán érette őket. Hozzá nem sokan voltak kedvesek az életében. Talán csak McGalagony. Ő is csak időnként, ha valami okosat mond átváloztatástanon. Talán ezért is igyekszik annyira, minden órán valami okosat mondani. Nem a pontok miatt. Őszintén szólva gyerekes, infantilis dolognak tartja a pontversenyt. Egy kis ideig hallgat, majd lassan megcsóválja a fejét. Csendesen szólal meg, miközben feltápászkodik, és háttal fordul a lánynak. Rátámaszkodik az erkély korlátjára.

- Te tényleg nem érted igaz. Semmi baj. Addig jó neked hercegnő, amíg nem értheted. Nem vagyok kedves, mert velem sem az senki. Ilyen az élet. - hangja most leginkább szomorkásnak tűnt.
- Hidd el nekem, az élet lehet kicseszett. Azért jó lehet, ha soha nem kell aggódnod, hogy találsz-e valami kidobott ételmaradékot, az éhség ellen, ha soha nem fázol egyedül, kint az utcán, ha az eső elöl nem egy szemetes konténerben kell menedéket keresned. Azért ez nem olyan rossz, mint amilyennek hangzik. Vannak ennél sokkal rosszabb dolgok, és rosszabb emberek. Jobb egy kukában gubbasztani, mint visszamenni, a gyámhivatal által kijelölt "otthonnak" csúfolt valamibe, ahol a részeg nevelőfater félholtra ver egy nadrágszíjjal, széklábbal, biliárddákóval, vagy épp azzal, ami a kezébe kerül, csak mert részeg, és nagyobb, és megteheti. Te csak a lelenc vagy, a tápláléklánc alján, valahol a rabszolga, és a házimanó alatt. A padlóról nézve, hülyére verve, a kuka jobb választás. Különben is, ha lelenc vagy, akit elhagytak, és senkinek sem kellesz, akkor neked nincs szavad, nincsenek jogaid. Ilyesmi csak embereknek jár. De a mi fajtánkba belesulykolják, hogy nem ember, csak valami korcs, aminek világra se kellett volna jönnie. Nevelőintézetekről, meg ne is beszéljünk. Amikor egy kisebb 4 éves kicsit ölelsz magadhoz, mert kicsi, és téged vernek helyette is, és azt kívánod, hogy bárcsak máshol lennél, akkor tényleg jó hely a sarki szemetes. Biztonságos. Csak kicsit büdös, mert az élet még ezzel is kicseszik veled. -nevet fel, mintha valami vicceset mondott volna.

Azonban ez a nevetés nem örömből fakad. Inkább szarkasztikus, gúnyos, és örömtelen, és csak pár másodpercig tart. Akinek ilyen űzött élete van, nem azért nem jó, mert nem akar az lenni. Egyszerűen csak azért, mert senki nem tanította meg neki, hogyan legyen jó. Ezt viszont, hogy is érthetné meg egy hercegnőcske, aki divatbemutatókra jár apucival?

- Tudod ilyen az élet. Valakinek jó, valakinek nem. Más szóval igazságtalan. Ez van. Én csak egy dologért imádkozom Istenhez. Soha ne legyen nyár. Legalábbis addig ne, amíg fel nem növök. Nekem ez a hely az otthonom. Itt legalább nem éheztetnek, és vernek. Tényleg klassz suli. Egyszer majd, nem leszek ilyen kicsi, és gyenge. Akkor majd nem bánthatnak többé senkit sem, aki kicsi és védtelen. Na, gyere keressünk egy másik helyet. Rá kell gyújtanom egy cigire. Viszont öngyilkos nem akarok lenni. - pillant el az igazgatói iroda irányába. - Na ne nézz már így, csak azt ne mond, hogy te mindig jó kislány vagy. Egyébként szeretem én az életet. Szeretek dacolni vele.
Naplózva


"Mosolyogj! Az összezavarja az embereket.

Ashley Angel
Eltávozott karakter
*****

Vörös Modell

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #11 Dátum: 2012. 02. 07. - 14:52:17 »
0

Gina  


Az indák fogva tartják a két lányt, egészen addig, amíg Ashley apja meg nem érkezik. Ő egy pálcalendítéssel elfonnyasztja az indákat és a két lány habár kiszabadul, a földre huppanva találja magát. A férfi magyarázatot vár,de hamarosan Ginára förmed, hogy mennyire tiszteletlen. Ashley habár egyet ért apjával, ezt nem nyilvánítja ki, egyszerűen csak várja, hogy a lány mit is fog erre mondani. A férfi fintorogva pillant a lányra, aki ilyesmiket mond, hogy széklábbal agyonverni és társai. Micsoda barbár, bugyuta ötlet! Undorító. Látszik a férfin, hogy igencsak fel van háborodva, ezért is fordul oda Ashley-hez, aki azonban nem válaszol a kérdésre. Őt most valahogy jobban izgatja az, hogy végre megtudta, hogy elmehet a divatbemutatóra és megvillogtathatja tehetségét. Igen, lehet, hogy Ashley egy plázacicához hasonlít,de sajnos ő egy ilyen világba született bele és a divat világában nőtt fel. Sajnos nem tehet róla, hogy valakinek rosszabb sors jutott, mint neki és nem is igazán fogta fel, hogy van ilyen ember is. Gina megjegyzésére a férfi nem reagál, egyszerűen csak elköszön,majd el is tűnik a folyosó végén. Ekkor fordul oda Ginához Ashley és megjegyzi, hogy nem volt túl kedves, illetve hogy elég furcsa életszemlélete van. Amit azonban utána Gina mesél, Ashley-t mélye érinti. Ő soha nem gondolt bele, hogy ilyen emberek is vannak, akik ilyen sorsra jutnak. Akiknek kukákban kell aludniuk, nem jut mindig elegendő étel az asztalra és el kell viselniük a részeg, gonosz emberek viselkedését.
- Ne haragudj... - szólal meg néhány másodperc múlva Ashley, miután Gina befejezte a kissé hosszúra és szomorúra nyúlt monológját.
- Én nem tudtam, hogy Te így... - folytatja a lány, de a hangja elcsuklik és a szeme fátyolos lesz a könnyektől, amik meggyűlni látszanak ott. Nem akar és nem is fog sírni, egyszerűen csak annyira megsajnálta a lányt, hogy nem tud mit kezdeni ezzel a rengeteg szörnyű információval. Gina megszólal, hogy menjenek el valahova cigizni, mire Ashley felkapja a fejét.
-Én nem dohányzom, köszönöm -motyogja a lány. Látszik rajta, hogy igencsak megtört lett és megdöbbentették azok az információk, amiket Gináról megtudott. Szörnyű lehetett így felnőni és Ashley azt kívánja, hogy bár tehetne valami jó dolgot az ilyen sorsú gyerekekért. Furcsa, de mintha eddig fátyol lett volna a szeme előtt. Mintha eddig tényleg magányos kis Hercegnő lett volna, aki nem tudott semmiről és egy Csodavilágos burokban élte volna le az eddigi életét.
- Ne haragudj, de... - kezdi a lány, majd a táskájáért nyúl és felkapva a vállára, elsiet, ott hagyva Ginát az erkélyen, egyedül a még mindig fonnyatt indákkal együtt. Nyomott hagyott Ash-ben ez a lány. Az biztos...


//Köszönöm szépen a játékot! Mosolyog //
Naplózva

Gina Accipiter
Eltávozott karakter
*****


III. éves Paradoxon. A Karvaly.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #12 Dátum: 2012. 02. 08. - 21:44:39 »
0

Ashley

Gina jól tudta mit tesz. Általában nem mesélt senkinek róla, honnan milyen körülmények közül jött, most mégis megtette. Okkal. Tudta, hogy minden mondatával felzaklatja a lányt. Részben szándékosan tette. Jobb neki, ha végre felnő egy kicsit, és rájön, hogy a világ nem egy csupa rózsaszín divatbemutató. Bár igazából Ginának fogalma sem volt róla milyen egy divatbemutató. Sosem látott még olyat. Ugyanakkor remélte, hogy mély benyomásokat, és érzelmi hatásokat kellt a lányban, amelyek elöbb vagy utobb segítik majd a felismerésben, hogy a több pénz, és jobb sors, nagyobb felelősséget is jelent, az olyan iránt akik kevésbé szerencsések. Az olyanok iránt, mint maga a Karvaly is. Persze az ilyen felismerésekhez, és valós változásokhoz sok idő, és türelem kell. Ez a beszélgetés csupán kezdet volt. Remélte, hogy a lány malyd előbb-utobb megosztja a szüleivel is azt, ami ma felzaklatta ezen az erkélyen. Talán akkor majd bennük is megindul valami. Ha pedig elég ember szeméről rántja le a fátylat, akkor talán egy idő mulva nem lesznek, olyan sanyarú sorsú lelencek, mint ő maga is.

Ginát még saját magát is meglepte, milyen számítóan gondol a lányra, aki az érzelmeivel küzd a háta mögött.

- Ne sajnálj a sorsomért. Én sem teszem. - jegyezte meg, inkább csak úgy magának, miközben hátra nézett és látta, hogy új ismerőse felkapja a táskáját és eltűnik a folyosón.

A Karvaly elmosolyodott. Igaza volt. A vörös modell lányka nem cigizik. Sebaj, így nem kell osztozkodnia. Felült az erkély korlátjára, és kifelé lógatta le a lábát. Elövette a dobozkát, mely cigijét rejtette. Kivett egy szálat. Rágyújtott. Általában nem lett volna mersze ezt itt, fényes nappal csak így. Túl nagy a kockázat. A lebukás kockázata. Most viszont úgy gondolta, ennyit megérdemel. Mélyet szívott, majd lassan kifújta a füstöt...


//Én is köszönöm a játékot Mosolyog //
Naplózva


"Mosolyogj! Az összezavarja az embereket.
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2024. 07. 27. - 23:26:13
Az oldal 0.085 másodperc alatt készült el 51 lekéréssel.