Glenda Gumbold

GLENDA GUMBOLD

~ Optimizmus realizmussal vegyítve: a belső béke alapja ~

Alapok

jelszó ||"Mrs Skower univerzális varázskosz-eltávolítója! Több mint boszorkányság..."

így ejtsd a nevemet || glenda gumbold

nem ||nő

születési hely, idő || Anglia, 1983. 3. 23.

horoszkóp || bak

kor ||15

vér || félvér

évfolyam || negyedéves

A múlt

~ Kedves pergamentekercs!

Sok minden történt velem ebben az évben, úgyhogy úgy döntöttem, elkezdem leírni az eddigi életemet. Valami azt sugallja, hogy ezt kell tennem, nem tudom mért, néha rám jön az ilyen. Most van időm legalább. Péntek van, szóval nem kell korán lefeküdni. Kezdjük is.

Angliában születtem, egy nagy farm kellős közepébe. Szó szerint. Édesanyám egy farm közepén álló tyúkólban szült, tojásszedés közben. Amikor mesélték, nem is hittem el, de nagyon nevettem rajta. A farm a mienk. Ott van a semmi közepén, 20 km-re a következő falutól. Ott élünk heten. Édesapám, édesanyám, a húgom és én, na meg, a nagynénémék: Joe, Clair néni és Jim bácsi. Ők is mind varázslók, Joe az ő fiúk. Joe már 30 éves, nem járt iskolába, de Clair néni és Jim bácsi mindenre kitanították, ami csak kell. Ők egy külön házban élnek. Van egy szép nagy házunk négyünknek, mindenkinek meg van a maga kis zuga. Még apukám ácsolta nagyon régen. Nagyon öreg, de minden megvan benne, ami kell, és nagyon kényelmes. A farmot nem mondhatnám nagynak. Igazából egy kis búzatáblából, gyümölcsösből, egy zöldségeskertből, és egy ól-istálló sorból áll. Anyu, apu és Clair néniék szoktak ott dolgozni.

Nem tartozunk a gazdag varázslócsaládok körébe. Viszont nem szűkölködünk semmiben sem. Teljesen úgy élünk, mint a tanyasiak: nem dobunk ki semmit, mindent előteremtünk magunknak. Az ételt, a ruhákat, orvosságokat (Clair néni jóvoltából), eszközöket. Természetesen nem kerülnek a dolgok nagy fizikai munkánkba, mióta anyu is tud a varázsvilágról. Addig ez titok volt.
Természetesen pénzt is keresünk, hiszen ami fölösleg marad a terményből, azt mind el tudjuk adni a falusi vásáron, illetve Clair néninek van egy kis boltja az Abszol úton, ahol gyógynövényeket és bájitalokat árul, és persze van olyan termény, amit ott is el tudunk adni. Szóval nem kell minket félteni.

Én ebbe a világba születte bele. A mágia és a tanyasi élet természetes volt nekem. Körülbelül négy éves koromig nem is tudtam, hogy vannak muglik. Csak utána kezdett feltűnni, hogy anyut még sosem láttam varázsolni, illetve még pálcát sem láttam a kezében soha.
- Anyu, téged még sosem láttalak varázsolni. – jegyeztem meg egyik reggelinél.
- Azért bogaram, mert én nem vagyok képes varázsolni. – válaszolt mosolyogva. – Tudod nem minden ember képes arra, amire apu, és Clair nénédék.
Ezzel nekem a téma le is volt zárva, hiszen, elég kicsit voltam még, megelégedtem ezzel a válasszal.

Aztán hat éves lettem, és minden gyerek iskolába ment. Állítólag. Nem jártunk emberek közé. Minket csak úgy ismertek a faluban, hogy a „Vásáriék”, mivelhogy, csak egy hónapban egyszer mentünk a faluba, a vásárra, akkor is csak apu meg anyu, néha Jim bácsi is vagy Joe.
Mivel nem volt annyi pénzünk, hogy fizessük a tandíjat, anyu tanított meg az általános iskolai alapműveltségre, apu pedig már el kezdett engem komolyan ismertetni a mágiával, és 11 éves koromra már tudtam néhány egyszerű bűbájt, és tudtam számolni, olvasni, ilyesmi.
Mivel általános iskolai tandíjra nem volt pénzünk, nem is reméltem, hogy valaha is varázslóiskolában fogok tanulni, bár nagyon szerettem volna. Nem csak azért, mert érdekelt a dolog, hanem mert egyre többet jártam le a faluba, néha csak úgy kedvtelésből jártam a vidéket, és láttam a gyerekeket, ahogy együtt játszanak, és én el sem tudtam képzelni, hogy én valaha benne lehetek egy ilyen baráti társaságban.

Napsütötte őszi reggel volt, amikor arra ébredtem, hogy valaki dörömböl. De nem a padlásszobába felvezető csapóajtón, hanem a tetőablakomon. Mi a manó! – gondoltam, és mivel nagyon szerettem aludni, morcosan kikászálódtam a pokrócok közül, és felültem a matracom szélére, amíg a szemem hozzászokott a világossághoz. A dörömbölés, illetve kocogtatást az a valami még mindig ne hagyta abba. Tudtam, hogy egy bagoly, csak hát nem tudtam, mért itt akar bejutni. Ha baglyot kapunk, az mindig a konyhaablakon szokott berepülni. Kinyitottam az ablakot, a madár kis híján lezuhant a tetőről, de végül beevickélt a szobába és rászállt az asztalomra.
- Tudtad, hogy a konyhán át egyszerűbb? – kérdeztem tőle, miközben elvettem tőle a lepecsételt levelet. Megnéztem anyunak, vagy apunak jött, hiszen ők szoktak levelet kapni, én ég sosem kaptam. Majd megláttam a címzést:

Glenda Gumbold

Gumbold – tanya
padlásszoba

Nem érettem. Megfordította, hadd lássam a pecsétet, és leakadt a lélegzetem. Egyszerűen nem értettem. Jól ismertem ezt a címert, sok könyvben benne van, és titkon mindig arra vágytam, hogy a Roxfort Boszorkány-és Varázslóképző Szakiskolában tanulhassak. De ettől szinte kicsordultak a könnyeim. Rohantam le és szinte sikítottam:
- Felvetteeek! – kiabáltam boldogan. Clair néni annyira megijedt, hogy kiejtette a kezéből a krumplit, amit anyuval hámoztak. Persze tudták ez mit jelent. Hiszen apu is a Roxfortba járt, gondolták én is oda megyek majd.
Nem mondtak semmit, csak átöleltek szorosan, és megpuszilgatták a buksim. Tudtam, hogy büszkék rám, és ez nagy boldogsággal töltött el.
- Na kincsem, ez azt jelenti, hogy végre eljössz te is megnézni a boltocskámat? – kérdezte az idős Clair néni boldogan.
Nem értettem, de aztán elolvastuk együtt a levelet, és már logikus volt, hogy reggeli után indulás az Abszol útra. Így is lett. Legjobban a pálcát vártam, mert addig mindig csak apuét használtam, de apu azt mondta, a pálcabirtoklás nagy kincs és felelősség. Ott vettük meg első saját kis kedvencemet, Tinót, a macskát.
Ez után, az indulásig teljesen be voltam zsongva, emlékszem, folyton a tankönyvetek lapozgattam, és próbálgattam a varázslatokat. Persze volt ami nem sikerült, de ez nem vette el a kedvem.
Aztán az indulás előtti napon, anyu bejött a szobámba, hogy beszélgessünk. Tudta, hogy én azelőtt szinte sosem mentem emberek közé, és el akarta kerülni, hogy kiközösítsenek, illetve furcsának tartsanak. Bár a családunk alapjáraton nem normális, ha lehet így fogalmaznom, de azt akarta, hogy teljes életem legyen, mint gyerek és mint tinédzser. Így egy kicsit elbeszélgettünk.
Megértette, hogy minden tanácsát meg kell fogadnom ahhoz, hogy ne legyek én a furcsa-lány. Így is lett. Mesélt nekem az emberekről úgy általában. A fiúkról, a lányokról. Ő mielőtt ideköltözött volna, pedagógus volt először általános iskolában, majd középiskolában. Az üldözte őt ide. Szóval neki volt bőven tapasztalata. Tanácsokat adott, hogyan barátkozzak, hogy ne legyenek előítéleteim, stb. Ezek a tanácsok jól is jöttek.
Próbáltam is őket használni, bár nem volt nehéz, hiszen pont olyan volt, ahogy anyu leírta és elmesélte. Persze minden kezdet nehéz. Az elején, még elég zárkózott voltam, de aztán valami történt velem, ami hatására kicsit jobban kinyíltam. Eddig a hálótársaim, sosem beszélgettek velem, csak ritkán, de aztán egyik nap az egyik hálótársammal elbeszélgettem egyik este, és az önbizalmat adott. Attól kezdve jobban nyíltam az emberek felé, és megpróbálta mindenkire a legjobb benyomást kelteni. Innen ered az a sok optimizmus, ami mind én vagyok. Szépen lassan, hónapok alatt alakult ez ki bennem, de aztán sikert arattam. Mára már nagyon sok embert ismerek, és persze okkal gondolom, hogy (néhány mardekároson kívül) nem gondolnak rólam rosszat, hiszen én megpróbálok mindenkihez egyrészt kedves, másrészt meg ha kell segíteni, meg ilyenek. Lehet, kicsit túlzásba viszem, de ez 11 év böjtje.

Nos kedves pergamentekercs, azt hiszem mára ennyi. A gondolataimat se hallom az esőtől…

[/right]

Jellem

Szinte mindenhez pozitívan állok hozzá, szeretek új emberekkel megismerkedni, és próbálok mindenkivel kedves lenni. Nagyon lelkiismeretes vagyok, és baj esetén próbálok senkit sem hátra hagyni.
Optimista vagyok, a leg-fajtából. Kevés olyan dolog van, ami letörölheti a mosolyt az arcomról. A szüleim a legjobbnak neveltek…legalább is próbáltak. Lusta vagyok, így nincs nagy kitartási képességem, de ha tudom, hogy valami nagyon fontos, akkor azt lelkiismeretesen, és precízen megcsinálom. Ilyen az emberekhez való hozzáállásom is. Én senkivel sem vagyok rosszban, addig, amíg engem nem bántanak. Szeretek mindent elhülyéskedni, még mostanában is. Bár ha tudom, hogy a szituáció nagyon komolyan és talán az életem függhet tőle (ilyen még nem volt, de előfordulhat a mai világban), akkor átváltok komoly, megfontolt és „mentsük a bőrünk” –módba.

Erősség || Szinte mindenhez pozitívan állok hozzá, szeretek új emberekkel megismerkedni, és próbálok mindenkivel kedves lenni. Nagyon lelkiismeretes vagyok, és baj esetén próbálok senkit sem hátra hagyni.

Gyengeség || Rosszul viselem a kudarcot, és nem bírom a zsarnokoskodókat (jajj de jó kis szó) [/font]

Apróságok

mindig || aludni ; csokoládé ; átváltoztatni dolgokat ; együtt hülyéskedni a barátokkal ; új, furcsa varázslatokat kipróbálni/kitalálni ; bulik - pasik

soha || cigaretta füst ; magány ; igazságtalanság ; halálfalók ; szúnyogok ; légyzümmögés a fülem mellett alvás közben

mumus || Egy vérszomjas vérfarkasnál semmitől nem rettegek jobban. Még nem találkoztam hál’istennek egyel sem, de sok történetet hallottam, és elképzelni sem tudom mit csinálnék, ha találkoznék egyel.

Edevis tükre || a családom és én túlélem a háborút

százfűlé-főzet || frissen vágott fű, alkohollal keverve, egy kis tehénlepény avagy cukrozott kecskebogyó aromával (még nem tudtam eldönteni) ; vérvörös

Amortentia || keserédes csokoládé, égett pamuttal vegyítve

titkok || egy mugli találmányon dolgoz, ami vízzel működik és valamivel fel kell melegíteni.

azt beszélik, hogy... || néhányan csak úgy ismernek, hogy „a parasztlány” ; alkoholista vagyok.

rossz szokás… || ha zavarban vagyok túl sokat beszélek ; nagyon furcsa nevetésem van ; néha E/3-ban beszélek magamról

A család

apa || Albern Gumbold ; 45 ; félvér ; remek

anya || Sarah McOdonell ; 38 ; mugli ; remek

testvérek || Fleta Gumbold ; 3 ; félvér ; nagyon jó

állatok || a farmon mondanom sem kell, hogy mindenféle, de a Roxfortban csak egy macskám van, Tinó.

Családtörténet

Apa varázsló. Clair nénémék vették magukhoz, miután a nagyapáék eltűntek egy trollvadászat során. Clair néni akkor már nagykorú volt. Állítólag utálták a trollokat, és elhatározták, hogy egy példány fejé kitűzik a falra. Nekem elég bizarr egy elképzelésnek tűnik, de hát mit is tehetnék. Állítólag apukám félvér, bár ebben még Clair nénémék sem biztosak, mivel nem ismerték őket. Apu nem szeret erről a témáról beszélni. Állítólag a nagyapám és a nagyanyám kirakták egy nap az összes gyereket az árvaház előtt, és többet nem is találkoztak velük.
Amikor már mindketten felnőttek, és Clair néni összeházasodott Jim bácsival, egy ideig külön költöztek, és apu vett egy telket az isten háta mögött. Oda épített először egy háza, majd felmondott, és a pénzből amit keresett vett néhány állatot, meg vetőmagokat, és ebből élt. Azt nem tudom mért, de nem is érdekel annyira. Ez után költöztek oda Clair néniék, majd néhány év múlva megszületett Joe.

Anyu mugli. Egy pedagógus család legkisebb gyermeke. Sajnos itt se volt meg az a tökéletes család idill. Apja kémikus volt, és iszákos. Ebbe halt bele, 40 évesen. Ez után a nagyanyám elkezdett újra más férfiakkal találkozgatni, ami anyut nagyon megviselte apu halálával együtt. Így gyerekként, sok rossz dolgot élt meg, és ez kihat a felnőtt életére is. Pedagógusi diplomát szerzett, először általános iskolában tanított kémiát, majd úgy gondolta, nagyobb kihívás lenne, ha középiskolában taníthatna. Hát rossz döntés volt. Az az iskola, nem volt éppen a legkiemelkedőbb. Anyut folyton csalódások érték, és persze a tanár rémálma, hogy nem tud fegyelmezni. Hát itt egyáltalán nem tudott. Gyenge volt nagyon lelkileg, és aztán idegösszeroppanása lett. Az orvosok azt ajánlották, utazzon el nyaralni. Így is lett. Elutazott a kis faluba, ahol apuval a vásáron találkoztak össze. Nem részletezném, azonnal egymásra találtak, és anyu odaköltözött a faluba, egy év múlva pedig apuhoz.
Három év múlva összeházasodtak, nem is akármi hatására. Anyu tudta, hogy nincs minden rendben a tanya körül. Furcsa volt neki Clair néni veteményese, és a hirtelen földre pottyanó seprűk, és evőeszközök, amikor belép Clair néniékhez is elég bizarr volt neki. Egyszer aztán, amikor a búzát aratták, a varázsvilág bedobta anyut a mély vízbe. A búzakalászok közül előlépett anyu nagy meghökkenésére, és hatalmas rémületére egy ember nagyságú poloska. Természetesen csak egy mumus volt, de apu azonnal elűzte. Anyu kis híján sokkot kapott. Akkor már el voltak jegyezve. Nagy felfordulást csinált ez a dolog köztük, és az incidens után anyu komolyan fontolóra vette, hogy együtt akar-e élni egy varázslócsaláddal. Aztán egyik nap odaállított apuhoz.
- Drágám! Az előbb kértem meg Clairt, hogy varrja meg azt a búzakalásszal díszített fehér ruhát, ami neked annyira tetszett.
Ez után egy héttel összeházasodtak, és néhány hónap múlva már gömbölyödött is anyukám pocakja.
[/font]

Külsőségek

magasság ||163 cm

testalkat || tökéletesen átlagos testalaktom van, aminek nagyon örülök. Fő erényem, hogy a drágajó genetikának köszönhetően akármennyit ehetek, mert nem vagyok képes hízni.

szemszín || barna,bizonyos fényviszonyok mellett kékes

hajszín || világosbarna

kinézet || Nagyon hiú vagyok magammal szemben, amióta közösségekbe járok. Mindig igyekszem a legtökéletesebbet kihozni magamból, a stílusomat anyukámtól örököltem. Szeretek öltözködni, és mindig ügyelek, hogy tiszta és ápolt legyek. Sokat mosolygok, ezért az emberekben vagy jó benyomást keltek vagy úgy néznek rám, hogy „Ki ez az idegbeteg lány?”. [/font]

A tudás

varázslói ismeretek || Állítólag tehetséget mutatok az átváltoztatás terén, amit szeretek is csinálni. A bájitalok terén is kiismerem magam, a sötét varázslatok kivédését, a bűbájtant és a rúnaismeretet is azt hiszem az erényeim közé sorolhatom. A varázslényekhez nem értek. A tehenet meg tudom fejni, megülöm én a lova is, de a mágikus lények nem az én asztalom.

felvett tantárgyak || rúnaismeret, repüléstan, mugliismeret

pálca típusa ||12 hüvelyk, kőris, egyszarvúszőr
[/font]

Egyéb

avialany||Alyson Hannigan

Szerepjáték példa

Kezdtem belemelegedni a beszélgetésbe. Annyira azért nem vagyok jó barátkozásban, de ez a srác nagyon is jó fejnek tűnt. Lerítt róla, hogy egy fontos ember, valószínűleg ezért is voltam annyira zavarban. De látszott rajta, hogy próbál velem beszélgetni, ami persze el is várható, ha már egyszer odahívott magához.
- Igen az meglehet, de akkor korábban kell jönnöd. – vigyorogtam.
Igazából meglepett a véleménye a hajamról. Az emberek 97%-ának nem az az első dolga, hogy megdicsérje a hajszínemet, hanem, hogy megkérdezze, hogy „De mért nem barna vagy fekete?”. Ami az igazságot illeti, szoktam olyanra is festeni, csak nagyon ritkán. Olyankor teljesen másnak tűnik az arcom is, meg a karakterem is, és azt annyira nem szeretem. Csak akkor van ilyen, ha valami nagy változáson megyek keresztül, vagy éppen úgy döntök, újra akarok kezdeni valamit, és az elhatározás hevében befestem a hajam.
- Hm, köszi. – mosolyogtam bohókásan. – Ritkán találkozok ilyen véleménnyel.
Figyeltem, ahogy kifújja a füstöt. Oldalra, nehogy rám fújja. Rendes volt tőle, de látszólag ez más megszokás. Olyan igazi iroda kukacnak tűnt, de jó értelemben. Az ilyen emberek, ha nem ismerem meg őket általában kicsit megijesztenek. Túl komolyak nekem. Én az a tipikus bohókás tinédzser típus vagyok, habár már az a korszakom régen elmúlt. De néha mondják is, hogy úgy viselkedek mint egy gyerek.
Bólogattam, és próbáltam okosnak látszani, mert szégyelltem bevallani, hogy még életemben nem találkoztam ezzel a céggel, csak hát úgy beszélt róla, mintha az Apple lett volna. Szóval csak bólogattam nagy okos fejjel. Értékelem az ilyen embereket be kell, valljam.
Ekkor megcsörrent a Blackberrym. Gyorsan előkaptam és megnéztem. Ismeretlen szám….
- Bocsi ezt fel kell vennem. – mentegetőztem és felvettem gyorsan. Oh hát persze. Az öcsém volt. Hajlamos vagyok sok dolgot elfelejteni, például ma délutáni mozi premiert. Meg kértem öcsémet, hogy hívjon fel, hogy ne felejtsek rá elmenni. Két óra múlva kezdődik, döbbentem rá. A francba!
- Sajnos nem. – válaszoltam a kérdésére vidáman, majd el kezdtem pakolászni. – Ne haragudj, de teljesen elfelejtettem, hogy ma délután mozi premier van, amire már egy hónapja meg van a jegy. De nagyon jó volt veled beszélgetni, és örülök, hogy megismertelek. – nem akartam bunkónak tűnni, hogy csak úgy ott hagyom. – Majd ha erre jársz, délelőtt nézz be, és akkor dumálhatunk még. – mosolyogtam rá.
Gyorsan összeszedtem a cuccaim, elpakoltam Olivert.
- Szia, nagyon örültem! – mosolyogtam a legbájosabb mosolyommal, mert elég cikkinek éreztem, hogy csak úgy elviharzok. Integettem neki az ujjaimmal, majd elmentem. Amikor beértem a beltéri részre integettem Clairnek, hogy elmentem, és már rohantam is, hogy fogjak egy taxit, és célba vegyem az Odeont. […] [/font]