Miyuu 美優A végtelenbe, s tovább… azt hiszem akár már ott is lehetnék… elragad a pillanat, az érzések, a lelkemben virágzó boldogság. Szinte fel sem fogom mi történik… csak ölellek tovább. Tenyerem újra a hátad simítja, majd ismét az oldaladon suhan, hogy aztán visszatérjen a csípődhöz és finoman ráfogva biztosan húzzon magamhoz.
A lassú csókok szinte észrevétlenül váltanak gyorsabb tempóra, ahogy kóstoljuk, ízleljük egymás ajkait. Nem tudunk betelni a másikkal, csak sodródunk az árral. A kölcsönös simogatás és cirógatás is egyre bátrabb… bőrömön táncoló ujjaid kellemes borzongást hoznak, minden egyes érintésed mint egy apró áramütés – cikázik rajtam végig, teljesen eltompítva az érzékeimet…
Újra magamhoz ölellek, rájöttem, hogy mennyire szeretlek a karjaimban tartani… a másodpercek, ez a néhány szívdobbanásnyi idő eközben hosszú óráknak tűnik. Mióta álmodoztam erről… hogy itt legyél nekem… csak nekem…
Az a rengeteg sötét éjjel, amikor nem tudtam aludni, csak rólad ábrándoztam. Az álmatlan hajnalok, mikor arra ébredtem, hogy téged csókollak – közben persze csak a párnámat öleltem… Tévképzetek, ábrándok, ahogy a Roxfort folyosóit járjuk együtt, amikor a nagy réten vagy a tó mellett csak mi kettesben. Madárdal, a tó friss vizének illata, a rét színes virágainak tengere… és én csak csókolom piros ajkaidat, és elveszem gyönyörű tekintetedben…
Hányszor, de hányszor láttam mindezt magam előtt… vörösödtem bele már magába a gondolatba is… Szívem úgy zakatolt, mintha a leggyorsabb körömet futottam volna a Birtok körül… csak a gondolat, hogy téged csókollak, simogatlak… ez bőven elég volt, hogy pulzusom az egekbe kaptasson.
És lám itt vagyok most… szívem a torkomban… a bájitaltól immár semmitől sem félve. Lassan válnak szét ajkaink, jobb kezem csípődről tovasuhanva simít végig a combodon… megbabonáz a sóhajod… bőröd selymessége. Szememmel tieid keresem, mintha megerősítésre várnék… látom fátyolos tekinteted, csókoktól pirosló ajkaid, ahogy rám mosolyogsz. Ölbe kaplak, könnyedén, mint egy tollpihét… karjaidat a nyakaim köré fonod, és újra csókollak… nem tudom abbahagyni... elvesztem mikor megízleltem a tiltott gyümölcsöt, s lassú léptekkel indulok a kanapé felé…
Köszönöm a játékot! ^_^A helyszín szabad!