Társalgó

Túl sokat táncoltál? Fájnak a lábaid és ha büfére nézel mindjárt kidobod a taccsot? Ülj le egy kicsit és beszélgess a többi hadi sérülttel. A trófeaterem gyönyörűen kilett alakítva, mindenhol puha fotelekkel erre a célra, térj be hát ide is!

Arawyn
[a társalgó előtt, a lépcsőn ülve]

  Báj, csillogás, szépség, cicoma, titokzatosság, gyertyák, szerelmesek, csókok, tánc, dallam.
   De itt. A lépcsőnél minden olyan tompább, és csendesebb. Nyugodt.
   A lépcső szélénél, a faltövében ücsörgök, lábam kinyújtva pihentetem, nem mintha lenne miért. A nagy bevonulások lementek, ahogy a nyitótáncok is, mindenki szétszéledt: valaki táncolni, valaki vissza a szobájába, valaki a kastélyban kóvályog, valakik egymás szájában találtak menedéket. Vállamat a hideg falhoz nyomom, kibontott vörös hajamra apró fehér szemcsék hullanak, de nem sok; nem feltűnő. Némán figyelem a mellettem néha elhaladó lopakodó szerelmeseket, magányos farkasok hazabattyogását. Nekem is fel kellene mennem, nem is értem, miért jöttem le. Vártam, hátha eljön Dan, de nem jöhetett mert valami megmagyarázhatatlan, elkerülhetetlen dolga akadt, amit persze meg nem magyarázott... Ő nincs itt, összebújnom sincs senkivel, így egyedül élvezem tompa zenét, ami a Nagyteremből hallatszik el idáig.
   Elgondolkozom, hogy talán okos dolog lett volna, inkább "otthon" maradni, de adtam szociálisságomnak még egy esélyt, nem dolgozom magam ellen. Következő gondolatom azonnal egy rajzlap és ceruza hiánya. Ha esély lenne rá, biztos meguntam volna már a rajzolást. A pennáim nagy részét elkoptatom, úgy kell, hogy rendeljek, és szinte csak ennek a szenvedélyemnek élek. Az utóbbi időben elkezdtem futni, hiszen úgyis tengernyi időm van, és a Tiltott Rengeteg szélénél való erősítő edzés sem árt.
   Üdítő látni, hogy egyre kevesebben néznek össze a jelenlétemre. Na, haladás! Fél év után végre kezdték megemészteni a tényt, és/vagy a pletykák is egyre szellősebbekké váltak körülöttem. Ideje volt már.
   Megfordul a fejemben, hogy felálljak, s bevonuljak a táncparkettre, csak úgy egyedül táncolni, hiszen azért vettem fel lapos sarkú cipőt, hogy ne fájduljon meg a lábam, de inkább nem égetem magamat borzasztó tánctudásommal.
   Mindenesetre lábam önként dobol a zene ütős ritmusára.

[- Nem akarlak megzavarni… de… ne csodálkozz ha senki nem kér fel., Úgy festesz mint egy szűzlány, aki éppen temetésre megy. Értem én ha nem tudod, mi a jó, meg ha nem akarsz pompát és nagy uszályt, de… szóval, izé… a pasik erre buknak, ha érted… és… szal na.-]

~***~

Miután táncoltam, egy két névtelen, arctalan, és piszkosul szemtelen fráterrel, idejét érzem, hogy lelépjek egy kis puncsot inni vagy valami még erősebbet, már ha akad. Ám ez hamar tovatűnik, látva azt a hatalmas tömeget, ami az első pár tánckör után befutott. Elhúzott szájjal várok pár percet, de mivel a zene, ami eddig egész jó volt átvált egy andalgó semmi jót nem ígérő, szerelmes pároknak tervezett enyelgésbe jobbnak látom gyorsan kereket oldani. Meglesem a környékemet, és miután minden pasinak akad egy csaja, hát magas sarkúban elegánsan kivágtatok a teremből.
Eddig fel se tűnt, hogy mennyire kimelegedik az ember. A zöld, strasszos ruhám persze kellően gyűrött szabású ahhoz, hogy ne aggódjam a kinézetemért, göndör barna hajam meg szintén elég kusza, hogy ne a mellettem elhaladó mandzsetta gombjába lessem meg a fejem. Mindössze a maszkom igazítom meg hogy még jobban eltakarja arcom nagyobbik részét, s megkötöm újra, mert igenis parázok, hogy kilazul és akkor megtudják hogy én vagyok és akkor rólam beszél fű emg fa hogy pasi nélkül eljött az a dilis csaj. Na kösz nem. Szóval mindössze ennyit teszek a kinézetem érdekében, miközben a mellettem elhaladó párocskák vagy enyelegnek, vagy elsüvítenek mellettem, meglökve, mert hát minek is kéne figyelni a másikat, ha ő egyszer siet be a zenére. Ehhhh.
Lenyelem a dühöm, hiszem mégiscsak egy bálról van szó, nem érdemes ennyire felkapni a vizet, meg amúgy is, a sok szerencsétlen most élheti ki magát. Talán ezért is kelt feltűnést a magányosan ücsörgő lány, csupa feketében. Nem, nem kéne furcsállanom hogy sötétben van, hisz más is megjelent agyoncsipkézett halálmadárként, de ez a lányka a vörös hajával pláne fura látványt nyújt. Felötlik bennem, hogy valószínű nem futotta jobb ruhára neki, vagy épp hogy nincs ízlése, de ezt mivel lehetetlennek tartom, elsősorban az utóbbit, így nem állom meg, hogy oda ne baktassak hozzá, és minden zokszó nélkül ülök le mellé és hangos sóhajtás kíséretében.
Egy fél pillantást vetek felé, mégis hogy fogadja, majd végül nyugodt arccal fordulok felé mindent tudó, ámde kedves jóakarattal hangomban.
- Nem akarlak megzavarni… de… ne csodálkozz ha senki nem kér fel., Úgy festesz mint egy szűzlány, aki éppen temetésre megy. Értem én ha nem tudod, mi a jó, meg ha nem akarsz pompát és nagy uszályt, de… szóval, izé… a pasik erre buknak, ha érted… és… szal na.-
Most kissé talán túllőttem a célon, pedig nem állt szándékomba a másik lelki és érzelmi világába gyalogolnom sáros lábakkal, keresztül. Tényleg. Egyszerűen csak rossz nézni, ahogy mindenki más bent sugárzik a boldogságtól, mert a pasik lábán ugrálva és piát vedelve élvezheti azon kevés esték egyikét, amikor kirúghat ebben az iskolában és ebben az évben is kábé először, ez a csaj pedig egy szerencsétlenként itt tengődve unatkozik. Na nem mintha most jó lenne a zene, de…
- Arawyn vagyok. Igen, Rockwood. És igen egyedül. De ezt senkinek el ne áruld, oké? Tök ciki, de hát… - vállat vonok unottan. -… ha gondolod kereshetünk neked egy alkalmas faszit egy táncra. Még ruhám is akadna rád… amilyen nyeszlett vagy. Nos? –
Nem sértődöm meg ha elhajt a bús fenébe, de hát talán csak nem akad ki. Ha cinikus, azt nem veszem fel, ha üvöltözik, akkor mindenki minket bámul. Így se úgy se jó… de annyira hozzá szoktam már a saját magamból hülyét csinálok dolgokhoz, hogy egy bálom ramazurit rendezni már tiszta izgisnek számít. Csak anyámék meg ne tudják… te szent ég!

Elérkezett az éjfél, s ezáltal a hagyományos Éjféli csók ideje is!
Harangok csendülnek, melyek hangjait az egész birtokon hallani lehet, a mikrofonba az énekes üvöltve közli az éjféli szabályokat, hátha valaki még nem értesült róluk:
"Ragadjátok meg táncpartneretek, vagy aki épp mellettetek áll, és csókoljátok meg!"