LUCILE SARAH DAMIEN
alapokjelszó ||Szomorú időket élünk!
teljes név || Lucile Sarah Damien
becenév || Luc,Lu, vagy simán Lucile
nem ||nő
születési hely, idő ||London; 1981. 09.16,
kor || 16
faj || ember
vér || félvér
évfolyam || 4.
a múlt1981-ben Londonban láttam meg a napvilágot. Hogy miért születtem meg? És miért pont ilyenkor?Nem tudom.
Úgy tudom, örültek nekem. Mert megszületett az első lányuk. Hogy kiknek is? Raoul Damiennek, és Clarissa Alainnek.
Már kis korom óta éreztem hogy apám nem igazán szeret. Soha nem mondta, de éreztem. Ahogy hozzám szólt, és ahogy bánt velem. Aztán amikor két éves voltam, megszületett a húgom is. Vele egészen más a helyzet. Őt azt hiszem szereti. Gyerekkoromban sokszor vitáztam Viviennel, és apám mindig az ő oldalára állt. Engem sosem védett meg. Mikor megkérdeztem tőle, hogy szeret e, a válasza mindig az volt hogy igen. A szemén látszott hogy nem. Ezzel ellentétben én szerettem a húgom. Apámat viszont nem. Vivien sosem kérkedett azzal, hogy apa őt jobban szereti. Egyetlen egyszer sem. Egészen 10 éves koromig a család együtt maradt, mintha minden úgy lenne ahogy egy átlagos családnál. Aztán amikor 10 éves lettem, apám elköltözött. Hiába kérdeztük anyut hogy miért, a válasza mindig csak annyi volt hogy.:
- El akart menni.
Gondolhatjátok, hogy ezzel nem értem be. De hiába jártam rá anyám nyakára, soha nem tudtam meg az igazságot.
Most jönnek a mugli iskolában töltött éveim.:
Egy általános mugli iskolában kezdtem el tanulmányaim. Bár kiskorom óta tudom hogy én nem olyan vagyok mint a többi. Anyu elmesélte hogy ha nagy leszek, én is varázsló iskolában fogok majd tanulni. Nagyon vártam már.
Az Általános iskola nem tetszett. Nem voltam képes beilleszkedni. Ha valaki nagyon feldühített, mindig fura dolgok történtek azzal a személlyel. Apró kis balesetek. Egy idő után ha megláttak a folyosón, hallottam hogy azt suttogják a másiknak hogy
- Nézd! Itt az a fura lány. Vigyázz vele. Nem normális.
Utáltam őket, ahogy ők is engem. Jó tanuló voltam, négyesnél rosszabb jegyem soha nem volt.
Amikor hazaértem, az volt az első dolgom hogy bementem a szobámba, és kulcsra zártam az ajtót. Néha sírtam is. Aztán egy napon elhatároztam hogy soha többé nem fogok sírni. Úgy vélekedtem, és mai napig is azt gondolom hogy az a gyengeség jele. Ha csak egy szóval fejezhetném ki általános iskolai évem, akkor az az egy szó az undor lenne. Esetleg a fájdalom.
Egy esős napon viszont megérkezett az a bizonyos levél. A konyhában ültem, és az ablakon bámultam kifelé. Anyu halkan odajött hozzám, és megérintette a vállam. Ahogy megfordultam, anyu egy borítékot tartott a kezében. Azt mondta, hogy bontsam fel. Mikor elolvastam a feladót, bementem a szobámba. Egyedül akartam kibontani. Bár sejtettem, hogy mi lesz a tartalma, mégis kíváncsiság fogott el. Amikor elolvastam, egy kisebbfajta mosoly jelent meg az arcomon. De belül nagyon örültem. Mert tudtam, hogy most már én is "nagy" vagyok. Anyu sokszor mesélt Harry Potterről, és a Nagy úrról, de soha nem tudtam meg hogy melyik oldalon is áll. Rám bízta a dolgot. De én nem tudtam vele mit kezdeni. Számomra ez a dolog közönyös. Utálnom kéne a nagy urat, még sem utálom. Inkább kíváncsivá tesz. Annyira titokzatos, hogy érdekes lehet. És a hatalom engem is vonzz. Egyszer annyira bosszút állnék azokon, akik annak idején megkeserítették az életem! Elhatároztam, hogy hatalmat szerzek, és megkapják a volt osztálytársaim azt, amit érdemelnek. Elkapott a tudásvágy is. Attól a pillanattól kezdve, hogy a levelet végigolvastam, minden percben a szeptemberre gondoltam.
Aztán eljött az a bizonyos nap is....
Az első napom a Roxfortban egész jónak mondható. Hajtott a kíváncsiság. Csak pár barátot szereztem ugyan, de nem a mennyiség a fontos. Soha nem az a lényeg hogy mennyi üresfejű kis haverod legyen. Én ezt soha nem is akartam. Értékesebb az olyan barát, akivel mindent megoszthatsz, és veled egy hullámhosszon vagy. Ha pedig meg kéne őket neveznem, akkor a következőket válaszolnám.:
-Anna, Monic, és Rebeca. Néha úgy érzem, hogy ők az igazi testvéreim.
Az első évben tehát hatalmas változáson mentem keresztül, de csak belül. Végre otthont éreztem magam körül, és sokkal több kedvem volt tanulni.
Második évem szintén csodálatosnak bizonyult. A barátaimhoz egyre jobban kötődtem...bár ezt ők még csak nem is sejtik,de ez nem baj. A lényeg hogy én tudom. Aminek ebben az évben kimondottan örültem, hogy Bájitaltanból is megkaptam a kiválót!
A harmadik évben a legeslegjobb dolog az volt, hogy megtudtam, hogy a húgom is e között a falak között tanul. Emellett a tanulmányom...mondanom sem kell, hogy továbbra is nagyon jó volt. És hát most is, mint mindig, tanulok.
Ami pedig a tanulmányi eredményeimet illeti, itt is hasonlóan működtek a dolgok, csak hajtott még a tudásvágy, és a hatalomvágy. Ez az Általánosban hiányzott. És végre igazán otthon éreztem magam, bár a visszahúzódottságom nem múlt el. És soha nem is fog. És ami még a tanulmányaimhoz tartozik, hogy soha nem érem be a jóval. Nekem mindig a legjobb kell!
jellemMagának való, és kimért. Az érzéseit sosem mutatja ki. Szerinte ez a gyengeség jele. Ezen kívül semmilyen körülmények között nem akarja, hogy az érzései irányítsák. Hallgatag, szótlan. Nem keresi a társaságot, de ha valaki szimpatikus számára, azzal jóban lehet. Soha nem sír. Ez a legfontosabb számára.
Öntudatos, ha valamit el akar érni, azt minden bizonnyal el is éri.
Ezen kívül jellemzi még a tudni akarás, és a hatalomvágy. Tud kötődni emberekhez, de azt is magában tartja. Nagyon fontosak neki a belső értékek, és nagyon sok mindent jobban értékel, mint a többi társa. Amit még kihagytam, hogy imádja a telet.
apróságokmindig ||, rajzolás minden mértékben, bosszú, versírás, és zene
soha || kétszínűség, türelmetlenség, ősz, ricsaj, rendetlenség
dementorok || Amikor egyszer hazafele jövet, apját látta részegen az utcán.
mumus ||saját maga a ravatalozón
titkok || Képes szeretni, fél attól hogy nem felel meg másoknak, attól is fél, hogy anyját elveszíti
rossz szokás || ha megbántják, bosszút forral. De nem akármilyet...
a családapa ||Raoul Damien, 43 éves, félvérű
anya |||| Clarissa Alain, 42 éves, aranyvérű
testvérek || Vivien Damien, 14 éves
családi állapot || egyedülálló
állatok || Egy bagoly, Anunymus
külsőségekmagasság || 176cm
tömeg || 49kg
rassz || európai
szemszín || kék
hajszín || sötétszőke
különleges ismertetőjel ||Szemei, ha ideges, sötétkékre változik. Általában mindig van rajta valami kék. Lehet az például egy sál is.
kinézet || Magas, és vékony. Hosszú szőke haját nem festi, általában kiengedve hordja. Nem sminkeli magát. Gyakran hord egy ezüst fülbevalót, ami csillag alakú. Emellett van egy szintén ezüst nyaklánca, amiben az anyja fényképe van.
egészségi állapot || -
a tudásvarázslói ismeretek ||Jó tanuló. Vizsgáin az osztályzatok többsége kiváló. Kedvenc tantárgya az SVK, és az LLG.
mugli képzettségek || Ritmikus Sport Gimnasztika, illetve tud még zongorázni is.
pálca típusa || Tölgyfa,sárkányszívizomhúr, 10és 3/4 hüvelyk
különlegesség ||-
egy darabka belőledAhogy felkelek, iszonyatosan lüktet a fejem. Már már ott tartok hogy széthasad. De semmi vész.
Megesik az ilyen. A szoba most is üres, és csendes. Néha az az érzésem, hogy a falak folyamatosan figyelnek.
Minden mozzanatomat lesik. Lassan kikászálódom az ágyból. Kimegyek egy pohár vízért, majd megiszom.
Anunymus némán alszik a kalitkájában. Ilyenkor aranyos. De ha felébred? Olyankor aztán tud zajt csapni. De most mindegy is. Lezuhanyozom, majd már átöltözve ülök le az egyik székre.
Ekkor valami zajt vélek felfedezni. Odasétálok az ajtóhoz, kezemet a kilincsre helyezem, majd kinyitom. Két lány rohangál a folyosón. Nem tudom kik ők, hányad évesek, de nem is érdekel. Nem pazarlom rájuk a hangom, tehát halkan nyitom válaszra a számat.*
- Nem tudom, kik vagytok és mit csináltok. Arra kérlek titeket, hogy halkabban legyetek.
Fáj a fejem.
*A két lány csak pislog rám egyet-kettőt, majd nem várom meg a reakciójukat, hanem visszamegyek a szobámba. Még csak most keltem fel, máris rossz a kedvem. Talán később lemegyek egyet sétálni. De ahogy a polcomra nézek, úgy
Érzem, ma minden ellenem szól. Az összes könyvem ott sorakozik, méghozzá arra várva, hogy kinyissam őket. Tanulnom kéne. Tudomásul veszem, és egyenként kezdem átnyálazni a tanulni valót. Ki is írhatnám az ajtóra hogy csendet kérek, valaki tanulni szeretne. Mikor végeztem, úgy döntöttem elkezdek egy újabb rajzot. Elővettem hát egy rajzlapot, és egy grafit ceruzát, majd elkezdtem lerajzolni Anunymust. Elég sokáig bajlódtam vele, valahogy valami sosem sikerült.
De két óra múlva megszületett az újabb alkotásom. Elégedett voltam magammal. Teljesen egyezett Anunymussal.
A szürke, és fekete tollazata gyönyörűen mutatott a papíron. Gyorsan el is raktam egy külön mappába. Mert Ez a rajz, nem vegyülhet el a többi között. Talán ki is akasztom majd az ágyam fölé.*
egyébKinézete: Magas, és vékony. Hosszú szőke haját nem festi, általában kiengedve hordja. Nem sminkeli magát.
Roxfort RPG
Szerző