Amythia M. Lixfise előtörténete

AMYTHIA MINERVA LIXFISE

alapok

jelszó || "Szomorú időket élünk!"
teljes név || Amythia Minerva Lixfise
becenév || Amy
nem || nő
születési hely, idő || Dublin, Írország; 1974, szeptember, 6.
kor || 24
faj || ember
vér || arany
évfolyam || mind kijárta

a múlt

- Jó napot Mr Craige. - adja a szavakat az ujj-bábu kitalált szájába.
- Önnek is Miss Bleroux. - motyogja a másik ujj, majd helyet foglal valami elefántcsontszín hasábon, mely leginkább egy zongorabillentyűre emlékeztet - talán azért, mert az is.
- Miss Bleroux, tudja maga, hogy egy ilyen szép napon miért traktál fiatal növendékeket halálosan unalmas témákkal?
- Nem, Mr Craige. Fogalmam sincs.
- Amythia! - csapja össze két tenyerét a hús-vér Miss Bleroux, hogy ezzel hívja fel az időközben elkalandozott diák figyelmét.
- Ma csakugyan nem képes koncentrálni. Ez a hőség mindenkit teljesen megbutít. - Ezzel Miss Bleroux le is zárja a kis, személyes intermezzot és visszakanyarodik a vastagkötéses művészetkönyv hosszan taglalt "A barokk hatása a vonós hangszerek kiképzésében" száraz, elméleti fejezetére. Ám a kis növendék, aki a zongora túlsó oldalán ücsörög, és újonnan megjegyzi magában, hogy ezen az órán tényleg nem fog zongorázásra, vagy egyéb gyakorlatra sor kerülni, nem tud bekapcsolódni az anyagba. Pár pillanatnyi figyelmet még szentel az ujjbábuknak: Mr Craige és Miss Bleroux még mindig a zongorabillentyűkön üldögélnek. Ám röpke dialógusukat csúfondárosan leleplezték, így az ő játékukat most inkább félbehagyja. A nevekkel mindig is hadilábon állt, így meg sem kísérelt ujjbábuinak saját neveket adni, inkább mindkettőt egy közelében lévő személyről nevezte el. Mr Craige a számtan tanára, épp az előbb távozott, míg Miss Bleroux nem más, mint a zongoratanárnő, aki épp némi kultúrát kíván a fejébe passzírozni. Fájdalmas sóhaj szakad fel szívéből, majd a háta mögött lévő ablakhoz fordul, ahonnét oly csalogatóan árad be a kinti, verőfényes, májusi napsütés. Tenyerét az ablaküvegre tapasztja, és elnézi az utcán játszadozó gyerekeket, akiknek már régen véget ért a mai tanítás, és most önfeledten átadhatják magukat a gyermeteg játék örömeinek.
- Amythia! - csattan újra Miss Bleroux hangja, Amynek úgy látszik ma nem lesz nyugta. A zongora alacsony, fekete székén üldögélő, szőke, vállig érő csigákba rendeződött loknis leányzó visszafordul zongoratanára felé, és fájdalmasan megtört pillantást küld a nő felé, aki mintha átérezné a lány kínjait, megenyhülve hozzáteszi:
- Még fél óra és abbahagyjuk.
Fél óra.. Maga a világ.. De Amythia már hozzászokott. Beletörődve sorsába egy mugli zeneszerző, Mozart, C-dúr zongoraversenyének 2. tételének kezdő hangjait üti le a zongora billentyűin, ezzel enyhítve kissé saját kínjain.

...

A nap már lemenőben, az óra nagymutatója is a kilences felé közelít. A legtöbb gyereket már rég hazahívták, éppen vacsoráztatják, vagy már el is küldték aludni, de nem úgy Lixfise-ék gyereke. Ő még nagyban játszadozik a házak között, most is valahol ott csatangolhat az újonnan beépített ipari terület környékén. És való igaz, a kis Amythia éppen a földön hever, képzeletbeli tűzharc elől behúzódva egy vaskos PVC cső alkotta fedezék mögé. Arcán vastag olajcsík húzódik, az ég tudja hol vagy mikor szedhette össze. Ujjaival pisztolyt formál és puffogó hangokat hallatva, ki-kilő fedezéke mögül az alig pár méternyire ugyanilyen cső mögé rejtőzött, fiktív cowboyra - képzeletnek Amythia más területen sosem volt híján.. csak ezen, így hát- Mr Craigere. És jól is esik egymás után lepuffantani az összes nappali rabszolgahajcsárt, akiknek köszönhetően egy korabelivel sem tud szórakozni, mert csak akkor engedik ki pár órára a házukból, mikor az ember játszótársra már csak a sarkon időző hajléktalanban talál, aki mellesleg rendkívül ügyesen alakít robotot bármilyen távoli jövőben játszódó tudományos-fantasztikus, Amythia fejéből kipattant játékban; na igen, mit tehetne? Azzal játszik, aki épp vállalkozik rá.
De ez már így megy évek óta. Kezdetben még furcsa volt, hogy hétköznap ötször, ha látja elsuhanni szüleit, helyettük inkább az őt egész nap fogva tartó magántanárokhoz kerül közelebb. Hétvégén persze más a helyzet, akkor Mr és Mrs Lixfise minél több időt próbálnak meg egyetlen csemetéjükkel eltölteni, kirándulnak vele, dédelgetik, hetente kétszer, két napig. Természetesen Amythia, egyetlen szemük fénye, ezért hálás is, hisz szép dolog a törődés, de ilyen mennyiségben sajnos ez nem elég. Pedig a Lixfise házaspár tényleg csak azon fáradozik, hogy mindent megadhassanak Amynek. Éjjel-nappal. Talán ezért dolgozzák halálra magukat, ahelyett, hogy lányuk igazi igényeivel törődnének. Az ég tudja.
De talán kezdjük inkább a legelejéről, úgy lehet érthetőbb lesz.

Amythia Minerva Lixfise 1974. szeptember hatodikán jött a világra. Különleges és egyedülálló nap volt ez a Lixfise családban. Egyedülálló, hisz már ekkor tudták, soha többé nem akarnak még egy gyermeket vállalni. Ki tudja mi lehetett eredetileg az oka, Mrs Saoirse Lixfise gyenge fizikuma, vagy a szülők túlzott aggodalma anyagi helyzetükkel kapcsolatban, mely később munkamániájukhoz vezetett, de végül Amythia egyke gyerekként nevelkedett. Saoirse és Daniel Lixfise nem volt mindig ilyen elfoglalt ember. Amy életének első éveiben rengeteg időt el tudott tölteni szüleivel, így arra is volt idő, hogy elhintsék a kislány szívében óriási méreteket öltő szülői szeretet, és a kellő tisztelet magvait, ami miatt Amythia sosem volt képes megkérdőjelezni tetteik helyességét. Ám minisztériumi munkájuk minden évben egyre több idejüket emésztette föl, és egyre inkább úgy látták, szükség van a sok elvesztegetett órára, hogy lányuknak biztosítani tudják a kellő anyagi támogatást. Amythia nevelését dadák, házvezetőnők kezébe adták, és mikor eljött taníttatásának ideje, ahelyett, hogy egy helyi mugli iskolába íratták volna, magántanárokat hívattak a házhoz, és a magánórák szinte minden szabad percét felemésztették a kislánynak. Így történt, hogy Amythia Lixfise végül magányosan nőtt fel.
Egészen nagy, háromemeletes családi házban laktak Dublin központjához közel, mely még egy kisebb kerttel is rendelkezett, mintha mindez arra hivatott volna, hogy a kislányt minél jobban elzárja a külvilág elől. De ez - mint ahogy az évek során kiderült- szinte lehetetlen volt. A nagyvárosi környezet Amythia lételemévé vált. A hétvégén tartott vidéki kirándulásokon csak azért nem unatkozott, mert hőn szeretett szüleivel tölthetett végre pár, nyugodt percet, de igazi környezete mindig is a magas, szürke, kopott nagyvárosi betondzsungel maradt. A szmogos levegő egészen kedvére volt és még a gyárépületeket is az egekig tudta magasztalni. Úgy vélte mindegyik maga a kaland, egytől egyig, és bármelyik téglája újabb ürügyet szolgáltat egy újabb játékra. Meglehet, sosem volt korabeli játszótársa, és magántanárain, valamint a ház személyzetén kívül alig beszélgetett napi rendszerességgel emberekkel, ez mégsem csorbított lelki épségén, sőt, a szöszi, ír leányzóban annyi életkedv és energia halmozódott fel, mint amennyit a házuk többi lakója egy év alatt összesen nem termel.
A nappali magánóráknak, és szülei lanyha figyelmének köszönhetően Amythia előtt megnyílt az éjszaka, és mivel nem korlátozták szabályok, annyit csatangolhatott a városban, amennyit csak akart, valószínűleg mindvégig szülei tudta nélkül. Olyan dolgokat fedezett fel, melyek a többi, vele egykorú gyerek előtt még hosszú ideig rejtve maradtak, és a korlátlan szabadságnak, valamint a határtalan magánynak köszönhetően tíz éves korára olyan fejlett képzelőerővel és mehetnékkel rendelkezett, amit egy túlérett kamasz is megirigyelne.

Az előszobában áll. Göndör, lenszín haját két, vaskos copfba fogta össze egy-egy smaragdszínű szalaggal. Szombat van, ma kirándulni készültek szüleivel, ők persze még nem értek haza. Reggelinél puha homlokcsókokkal köszöntötték egyetlen lányukat, majd bűnbánóan közölték, hogy ma is be kell menniük pár órára a Minisztériumba. Amythia igazán nem bánta, már megszokta. Ilyenkor legalább volt ideje rendesen elkészülni, aztán az előszoba lépcsőn üldögélve várta meg szüleit. Több órát elült akár a falépcsőkön, akármennyire is hajtotta onnan a család házvezetőnője, egy hatalmas fülű, bíbor házimanó.
Ma is kicsípi magát. Hosszú, fehér, pipacsokkal díszített szoknyáját veszi fel, amit édesanyja olyan sokszor dicsér, és kitűnően illik a mai vidéki túrához. Le is galoppozik az emeletről, hogy elfoglalja hétvégi állandó helyét a lépcső alsó fokainak egyikén, ám Theoflona, a házimanó, tepsi méretű kezeivel szelíden feltartóztatja. Vaskos borítékot tart kezében. Biztos apa és anya postája.. gondolja Amythia és épp kikerülné az apró teremtményt, mikor az a kezébe nyomja a levelet.
- Önnek jött, kisnagyság. - A kislány vidoran megmosolyogja gyermeki valójának túlcifrázott megnevezését, majd, ha már így esett, szemügyre veszi a levelet. A feladó: Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola. Hallott már róla, sőt tudta is, hogy ebbe az iskolába fog járni, most mégis meglepi a dolog. Ennyi idő telt volna el?
Gyermekkorának nem alkotta szerves részét a mágia, ugyan házimanók és varázslatos lények között nőtt fel. Végignézte, ahogy szülei varázsolnak, tudta, hogy a Mágiaügyi Minisztériumban dolgoznak, rendszeresen részt vett Legendás Lények Gondozása vagy Mágiatörténelem órákon, de ezek mind természetesnek tűntek számára. Az ő életéből kimaradt a konyhában házibűbájok láthatatlan keze által főzött tea, a magától mozgó kötőtű kötötte pulóver, maximum pár dadája pirított oda egy-két enyhe átkocskát a hátsójára, ha rosszul viselkedett. Számára a varázsvilág megmaradt a könyvek borítója közé bújtatott, száraz elméletnek, bármennyire is aranyszínű a vér, ami ereiben csörgedezik, a muglik világa volt az ő valósága.
Elmélyülten nézegeti a sárga borítékot, kibontani nem meri. Ekkor nyílik háta mögött az ajtó, és belépnek Amythia szülei. Ahogy megpillantják kislányukat, rögtön rázúdítják bocsánatkérés áradatukat, de Amythia most semmit nem reagál. Némán fordul szülei felé, és kifejezéstelen arccal feléjük nyújtja a borítékot.
- Hát ez a nap is eljött.. - mosolyodik el keserédesen Mr Lixfise.
- Ez esetben, azt hiszem, a mai úti célunkat egy kicsit meg kell változtatnunk. - Mrs Lixfise baljával szelíden magához vonja a még mindig megszeppenten álldogáló Amythiát. A kislány nem kérdez semmit. A lényeget így is le tudta szűrni, a mai kirándulás elmarad.

Bár a kirándulás valóban elmaradt, néhány napra rá egészen elfeledte a levél okozta csalódottságot. Rájött, hogy az iskolában majd csupa korabeli gyerek veszi körül, és ez elmondhatatlan izgalommal töltötte el. A napok egyre hosszabbnak tűntek, és szeptember elseje csak nem akart közeledni. Ám nagy nehezen mégis eljött. Amythia vonatra szállt, és megtette élete első útját a Roxfortba. A süveg a Griffendél házba osztotta, és az évek azt bizonyították, hogy a kopott kalap jól döntött.
Nem kellett hozzá sok idő, gyorsan beilleszkedett, barátokat szerzett, és hamar befúrta magát a társaság közepébe. Élvezte a sok szabadidőt, az őt körülvevő diákságot, a konfliktusokban is csak a szórakozást látta. Hirtelen azt sem tudta hová legyen a pezsgő iskolai életben, minden lehetőséget meg akart ragadni. Belépett a köpkő klubba, az iskolai varázslósakk válogatottba, és amint lehetett csatlakozott a kviddicscsapathoz is, mint hajtó. Mindenhol ott akart lenni, és a legtöbb helyen jól is teljesített. Tehetséges volt a mágia területén is, így kezdetben nagyon jó tanulóként indult, ám sok év múltán, ahogy kopott a lelkesedés, úgy fogyott a szorgalom is, így a tanórák csak szimpla tanórákká redukálódtak a lány számára, és ötödév környékén még egy legendás T-t is sikerült szereznie, amire nem szívesen emlékszik vissza.
Bizonyos idő eltelte után a köpkő klubot otthagyta, a varázslósakk válogatottból kilépett, ám a kviddicscsapatnál hűen kitartott. Nagyon szeretett játszani, és sokak szerint jó is volt benne, ám heves vérmérséklete gyakran megnehezítette játékát, de a legtöbb rajongóját, és egyik, kedvelt becenevét is ennek köszönhetően szerezte...

Kényelmesen elnyúlva fekszik a seprűjén, várva, hogy a többi csapattag is beálljon a már sokadszor elpróbált alakzatba, mint ahogy azt már edzéseken is begyakorolták. Amythia, mint a Griffendél második számú hajtója megkapja a kvaffot, tovább passzolja a hármasnak, aki az egyes hajtóval közösen kicselezve a gurkókat a Hugrabug karikáiig viszi a skarlátvörös labdát. Pofonegyszerű. Hatalmas rágóbuborékot fúj ki szájából, a kvaff még sehol, sőt úgy látszik az ellenfél terelői rendesen megtúráztatják hajtótársait. Ám ekkor szeme sarkából egy sárga folt közeledtére lesz figyelmes. A Hugrabug fogója Matthew Conells andalog felé, legújabb típúsú Nimbusz 1500-át meghazudtoló csigalassú tempóban; az a hetedéves, akivel múlt hétvégén ment ki Roxmortsba, hogy kipróbálják azt az újonnan nyílt csuparózsaszín nyáltömeget, amit mások simán Madam Puddifoot kávézójának hívnak.. Amythiának persze nem volt ínyére a hely, Matthewnak viszont az nem, amire Amy őt invitálta a szívecskés lufik alatti kávézás helyett. Így hát hamar félbeszakadt a randevújuk. A szöszke griffendéles nem sokáig emésztette magát rajta, az utóbbi másfél hétben egyszer sem kereste a hugrabugos fiú társaságát, ám úgy látszik, Matthew egészen másképp élte meg a kis összerittyenésüket.
- Te.. Amy.. - szólítja meg a fiú, mikor röpke két méteres távolságát elég közelinek találja ahhoz, hogy beszélni tudjon Amythiához. Nyílván könnyebb így neki, hogy nem kell olyen közel mennie egy lányhoz, és a lelátókon ülő haverjai sem érthetik félre a helyzetet.. Nyílván..
- Igen, Matthew? - emeli kérdő tekintetét a hugrásra.
- Ööö.. Arról lenne szó.. A kávézás.. Meg te.. mi. - Amythia pislantás nélkül égeti fürkésző tekintetével. Na mégis miről lenne szó, te, fiúk gyöngye? Mintha nem láttam volna, hogy egy nap után rámásztál arra a hollóhátas Monica Averyre? És milyen irónikus, hát Amy nem épp a kék színben játszó lelátókhoz lebeg a legközelebb. Röpke gondolataira, mintha maga Monica Avery is felfigyelt volna és most azt a vastag, fekete szemöldökét összevonva figyeli a levegőben diskuráló párost. A Griffendél szőke hajtója a lehető legnagyobb jóindulattal emeli intésre kacsóját, és egy halk gurgulázó kacaj kíséretében integet a hollóhátas leányzó felé.
- Amythia! - csattan fel erre a fiú, úgy tűnik a jó szándékú üdvözlés az ő tetszését nem igazán nyerte el. - Ez köztünk nem fog működni!
- Milyen nagy kár, Matthew. Pedig úgy éreztem utódaink igencsak értékes géneket szerezhettek volna kereszteződésünkből. - fordul vissza a fiú felé, arcára csodálkozó kifejezést erőltetve. Hogy ezalatt mi történik a pályán? Vagy harmincszor sípolt már a bíró, egyszer igencsak megkörnyékezte őket egy megvadult gurkó, amit egy piros folt készségesen elhessegetett a közelükből, de a kvaff még mindig sehol. Matthew Conells olyan erőteljesen forgatja meg mélyen ülő szemeit üregükben, hogy ha Amythia esetleg nem néz oda, még úgy is meghallja a szemgolyó mozgató izmok fájdalmas nyüszítését. De a lány most nem tudja értékelni e bosszantó erőfeszítést, alatta hajtótársai vészesen mozgolódni kezdenek, és úgy látszik a fiú is távozni készül.
- Szóltak nekem előre.. - sóhajt fel túljátszott színpadiassággal - sose kezdjek egy griffendélessel. Főleg ne a vöröslámpás Lixfisével. - Ezzel hátat fordítva a lánynak, diadalittasan rúgva egyet a levegőbe, e mozdulattal mintegy megsarkantyúzva seprűjét, tovasuhan hátrahagyva a megalázott lányt.
Amythia az egészet mélybe révedő tekintettel hallgatta végig. Igen, hallotta már ezt a becenevet párszor a háta mögött elcsattanni, és igaz, ami igaz, gyakran váltogatja barátait. Talán túl gyakran, és az is megeshet, nem épp a legmegfelelőbb hímekre esik választása.. De mit tudnak ezek? Honnan tudnák, ennek mi az oka? Egyébként is.. csak kihasználja az életet.. A hímeknek szabad, neki akkor miért ne lehetne? Baaahh.. Ez a szemét, azt képzeli csak így itt hagyhatja..
A hajtók tovább mozgolódnak alatta, támadásba lendülnek, és megy a passz a magasba, egyenesen Amynek. A kvaff rápattan Amythia seprűjének hátuljára, majd a lány egyetlen apró mozdulattal feldobja a levegőbe a labdát. Pillanat töredéke az egész, amíg füttyent, míg Matthew hátrafordul, és amíg hátahúzza seprűjének farkrészét, hogy mikor a labda leérkezik terelőütőnek felhasználva saját Meteorját, irdatlan erejű csapást mérjen a kvaffra, ami így, megvadult ágyúgolyóként tovasüvítve, pont homlokon találja a hugrabugos tökfejet.
- Na ezt kapd ki, te troll! - süvölti diadalittasan a fiúnak, aki a kvaff becsapódásától megszédülve spirálalakban kezd el szédelegni a föld felé.
A vörös szurkolótábor üdvrivalgásban tör ki, Amythia ezen nem csodálkozik. Több ízben hallotta már, hogy az alsóbbévesek heves játékáért kedvelik annyira. Na igen.. Saját házában és kviddicses körökben egészen más becenévnek örvend. A vörös démon - e névben a vörös szín természetesen csak mezének árnyalatára utal. ( höhörö

)
Stratégia ide vagy oda.. A hármas számú hajtó várhatja odalent a kvaffot. Még szerencse, hogy csapattársai számítottak szeszélyességére, így a lány kitörése nem okozott nagyobb fennakadást a játékban, csupán a kismilliószor begyakorolt, várva várt alakzatot hiúsította meg. De ez most teljesen lényegtelen. Amythia lefut egy gyors tiszteletkört a vörös drukkerek fölött, majd szépen lassan visszacsatlakozik a játékba, amíg a hugrabugosok fogóját a pálya szélén ellátja az iskola javasasszonya.

Na igen.. Amythia rettenetesen jó viszonyt ápolt diáktársaival. A hímekkel talán kicsit túl jó viszonyt. Harmadévben kezdődhetett.. Először egy felsőbbéves griffendéles, Aaron Hutchigan. Aztán egy hollóhátas évfolyamtársa, majd egy hugrás, megint vörös taláros, végül még egy mardekárost is összeszedett, és így tovább. Kezdetben egész hosszú kapcsolatokkal büszkélkedhetett, ám ezek egyre inkább rövidültek, és Matthew Conells-féle egy találkozásos afférokig fajultak.
Amythia nos.. igencsak könnyelmű. Hogy hogy lesz egy makulátlanra nevelt lányból mégis... ilyen? Legelső kapcsolatát még nem ő kezdeményezte. Aaron Hutchigan beleszeretett az akkor még csak harmadéves lánykába, talán maga sem sejtette, mit indíthat el ezzel benne. Amythia ugyanis megismerte a törődést. Aaron figyelt rá, foglalkozott vele, fontosnak tartotta.. És ez az érzés az egekbe tudta repíteni Amythiát. Nem kellett hozzá sok, hogy függő legyen. Lassan felismerte, hogy az a kislányos külső, amit magáénak tudhat, gyakran vált ki efféle reakciókat a férfiakból, aztán már nem csak ez a reakció kellett. Amy jól tudta viselkedésével mit fog saját fejére, és hírére zúdítani, de nem érdekelte igazán. A fiúk csinálhatnák ezt, de ő nem? Ugyan már.. Kiszemelte, megszerezte, aztán eldobta. Bármelyik lány irigyelné tőle ezt az életmódot, és talán irigyelték is. Így pattanhatott ki valakinek a fejéből az igencsak szellemes, vöröslámpás Lixfise elnevezés. Ez, ha lehet csak dobott Amythia népszerűségén, negatív hatását csak a hugrás fogóhoz hasonló eseteknél érezte.
Bárhogy is tűnik, a hímfogás Amythia életének csak igen kis részét töltötte ki iskolás évei alatt. Mindenesetre Amythia egy szót sem mesélt otthon az efféle balhéiról, és tett róla, hogy máshonnan se jusson szülei fülébe egy kósza pletyka sem. Daniel és Saoirse Lixfise szemében Amythia az a kislány maradt, akit tíz évesen feltettek a vonatra.

...

Ugyanaz a szoba. De a berendezés most mégis más... Hisz a legtöbb bútort elmozdították, és a holmik nagy része bedobozolva vár arra, hogy elszállítsák. Csak az a zongora áll még mindig ugyanott az ablaknál, ahol annak idején oly sok keserves órát eltöltött. Lassan az ablakhoz sétál, tenyerét az ablak meleg üvegéhez tapasztja. Lent az utcán emberek sétálnak, észre sem veszik, hogy felülről figyeli valaki őket.
Alig egy hónapja volt az évzáró, és ő máris elmegy. Az évzáró.. Az utolsó évzáró. Márpedig mennie kell. Már megvan a lakás Londonban. Szeptembertől pedig a Szent Mungó Gyógyítóképzőjében fog tanulni, és talán ide már vissza sem jön..
A puszta gondolat is elszomorítja, hogy itt hagyja ezt a lakást. De majd túlteszi magát rajta, mint ahogy mindenen.
- Ne feledd, ez a szoba itt lesz neked mindig. Ide bármikor visszajöhetsz. - Az ajtóban álldogáló anyja, mintha meghallotta volna Amy gondolatait. A lány elmosolyodik, bár a háta mögött álló Mrs Lixfise ezt nem láthatja.
- Már kész is vagy? - vált hangnemet a dobozokra pillantva, majd lassú léptekkel elindul lánya felé- Mit tettél azzal a gyönyörű hajaddal? - ezzel játékosan meglibbenti ujjával Amythia egyik, hátközépig érő tincsét. Az évek során Amynek volt ezernyi frizurája, mikrofonhaj, egy darabig az egyenessel is kísérletezett, de rasztatincsekkel lépett ki iskolája kapuján. Haját hosszúra növesztette, és néhol egy-egy tincset is rózsaszínre festetett. Anyja élcelődésére még szélesebb mosoly ül ki arcára, bár tudja, nem bánja igazán, hogy ilyen lett a haja. Annál inkább az orrában harsányan villódzó piercinget, és tetoválásáról még nem is tud.
- Nemes foglalkozást választottál, Amy. - vált Saoirse ismét komolyabb hangnemre- Bár ezt biztos te is tudod. - Amythia hátrafordul, és anyja jóságos mosolyával találja szembe magát. Apja még mindig dolgozik, csak délután tud elszabadulni a költözésre hivatkozva. Igen, Amythia is jól tudja, hogy miféle foglalkozást választott. Nemes. Felelősségteljes. Jó sok időt felemésztő. A kósza gondolat sem fordulhat majd meg a fejében, hogy családot vállaljon, főleg nem az, hogy egy gyereket neveljen. Nem mintha nem tenné szívesen, vagy nem kedvelné a gyerekeket, de ő nem akar hibát elkövetni. Nem akar hátrahagyni egy porontyot sem, aki mellé dadát kell fogadni, mert ő nem tudja felnevelni.. Ő nem fog hibázni.
- Ideje indulnom, anya. - Ezzel lezárja a beszélgetést. Még egyszer beletemetkezik anyja ölelésre tárt karjaiba, hátára kanyarítja bőrtokba rejtett nagybőgőjét, majd felkap egy dobozt, és elindul a földszint felé, hogy Londonba hoppanáljon. Aztán visszatér, és megismétli az egész folyamatot, anyjával együtt, később pedig édesapja is csatlakozik hozzájuk. Estére már Londonban kell lennie.. el kell felejtenie, hogy háta mögött hagyta Dublint, a szüleit.. A barátainak úgyis megígérte, hogy felavatják a lakást.

Szeptemberben ismét elkezdődött a tanítás, ám immár nem a Roxfort falain belül. A Szent Mungó Gyógyítóképzője igazán érdekes helynek bizonyult. A tanítók megpróbálták kordában tartani és megregulázni Amythiát, amit persze, maga a munka is megkövetelt. Távozott a piercing, röpültek a rasztatincsek, ám a kajánul integető macitetoválás csak-csak elősejlett testhez simuló, fehér köpenye alól. No de hát kérem.. Minek néznek egyáltalán olyan tájékra? A tv-macit ábrázoló tetova ugyanis Amythia ülepéről integetett kajánul az indiszkrét szemlélők felé.
Öt évet töltött el a Szent Mungó falain belül. Először, mint tanuló, majd, mint gyakornok, végül pedig, mint képzett gyógyító. Egyre jobban megszerette munkáját, és ez hozzáállásán is meglátszott. A betegek szívesen töltötték vele az időt, Amythia színt vitt a kórház betegesen makulátlan életébe. Ám öt év után úgy döntött visszatér második otthonába, és megpályáz egy gyógyítói állást a Roxfortban. Próba szerencse, no meg Poppy mellé elfér egy kis segítség.
Így Amythia Lixfise, öt év távollét után, ismét egyszemélyes ostrom alá vonta hőn szeretett iskoláját.

jellem

Ha egy szóval kellene jellemezni, azt mondanám: bohókás. De mivel itt jobban örülnek egy, hát még a több bekezdésnek, megpróbálom több szóval leírni. Vigyorog

No hát, szüleinek hála, szinte betegesen retteg az egyedülléttől, magányosságról és az egyedül töltött éjszakáktól. Elég társasági ember, így ritkán kell szembenéznie félelmeivel. Imád beszélni, fecsegni, vagy csak hangokat imitálni, miközben nem mond semmit. Kész energiabomba, szinte állandóan mozog, tesz, csinál, gondolkozik.
Elég felszínesnek tűnhet, főleg a néha már naponta váltakozó hím társasága miatt, így gyakran megbélyegzik a felszínes, sőt, talán a butuska, vagy a naiv tulajdonságokkal, ám ezek könnyen megcáfolható tényeken alapulnak. A szülei miatt kialakult szeretethiányát folyamatosan orvosolnia kell. A körülötte sürgölődő hímneműek legalább egy percig éreztetik, hogy tényleg van értelme a világon lennie, és bár egyik iránt sem érez semmit, és még nem volt olyan kapcsolata, melyben úgy tekintett volna egy férfira, mint vele egyenrangú félre, azért élvezi röpke afférjait.
Butuskának, naivnak, kislányosnak mutatja magát. Egy részről azért, mert így könnyebb alkalmi társaságot találnia, más részről azért, mert jobb szereti kerülni vagy elhárítani a komoly témákat, pedig a felszín alatt igencsak értelmes, önálló véleménnyel rendelkező, érett, felnőtt nő rejlik. Ettől függetlenül humora igencsak sajátos, hajlamos a perverzitásra, és viselkedése gyakran botrányos, felnőtthöz legalábbis egyáltalán nem illő.
Lobbanékony természet, rettentő indulatos, éés ami a szívén az a száján.
Azt hiszem talán ennyi egyelőre.

apróságok

mindig ||
szülők
régi sulis barátok
társas tevékenységek
mutatós hím egyedek
zenekarok
röhögés
pörgés
kortalanság
botrány
játszóterek
energiaaa
kendőők

soha ||
előítéletek (neki azért lehetnek, na persze)
kevés idő, határidő
elkötelezettségek
házimanó koszt
magányosság
kialvatlanság

dementorok || Dementorok közelében az az éjszaka jut eszébe, mikor teljesen egyedül érezte magát. A szülei dolgoztak egész éjjel, ő pedig megijedt, és hiába sikoltozott, senki nem jött.
mumus || Mumus közelében még mindig a szüleit látja, ahogy azt mondják neki, hogy ezt az egy gyereket is megbánták, amit vállaltak.
titkok ||
Magában hibáztatja a szüleit, amiért nem törődtek vele eleget
Középső nevét, mit nagyanyja után kapott, gyűlöli, de mindig mosolyogva tűri, ha azon szólítják
Sok fiúval volt már dolga, de igazából egyik iránt sem érzett semmit, és egyiktől sem kapta meg azt, amit várt
Egyszer talán.. szerelmes volt
A legtöbb férfit igencsak lenézi
Gyerekkora óta fél egyedül éjszaka
Néha elfárad. Bibíí

rossz szokás ||
Szeret másokat zavarba hozni.
Ha valaki képes, és figyelmen kívül tudja hagyni, ugrálni kezd.
Alkalomadtán harsányan kacag, szitkozódik, véleményez másokat.
Ha ideges, lufiszerűvé fújja arcát.

   a család

apa || Daniel Myles Lixfise; 50; aranyvérű
anya || Saoirse Lixfise egykor Saoirse Craven; 48; aranyvérű
testvérek || -
családi állapot || abszolúte egyedülálló
állatok || -

   külsőségek

magasság || 156 cm
tömeg || 46 kg
rassz || európai
szemszín || zöld
hajszín || lenszőke
különleges ismertetőjel || TV-maci tetoválás a fenekén
kinézet ||
Babaarcából kiragyognak smaragdszín szemei. Haja eszméletlenül göndör, vállig érő és szőke. Ha valaki összetalálkozik vele, nagy valószínűséggel diáklánynak nézi. Amythia valóban olyan, mintha 16 évesen megállt volna a fejlődésben, de ő ezt egy cseppet sem bánja, sőt, szívesen rájátszik kislányos külsejére. Gyakran visel rendkívül furcsa ruhadarabokat, mint például a csiga alakban felpöndörödő orrú, csengettyűs szaténcipője, és szinte mindig magán hord legalább egy kendőt. Télen kabát helyett is vastag kendőt visel, sapkának pedig leginkább valami udvari bolondhoz illő színes, csörgős sipkát hord.
Roxfortos évei alatt piercing volt az orrában, de a Gyógyítóképzőben kivetették vele.
egészségi állapot || -

   a tudás

varázslói ismeretek || Miután a Roxfortot kijárta, gyógyítóképzésen vett részt a Szent Mungóban, plusz ki tudja hogyan, de sikerült összehoznia K-ra az összes tantárgyat, ami szükséges a gyógyító szakmához RAVASZon.
mugli képzettségek || nagybőgőn és szájharmonikán remekül játszik, emellett zongorázni is tud, bár nem reklámozza; jártas a mugli filmvilágban, emellett még elég sok minden ráragadt, mert gyermekkorát főleg muglik között töltötte
patrónus || kutya ( ír farkaskutya)
animágus alak || macska, ismertető jel: fehér bunda, zöld szem; bejegyzett
pálca típusa || 9,5 hüvelyk, bodzafa, egyszarvúfarokszőr maggal
különlegesség || kiválóan forgatja pálcáját, illetve - apró termet ide vagy oda - kegyetlen jobb horoggal rendelkezik

   egy darabka belőled

A színpad hatalmas, már ebből is látszik, hogy a fellépő zenekar elég híres. A zene dübörögve tölti be az egész völgyet, agresszíven behatolva az összes jelenlévő fülébe. Amythia agyán átfut, hogy milyen csodálatos, hogy az erdő közepén üvöltő zenét rajtuk kívül mégsem hallja senki, hála a tömérdek kiábrándító és mugliriasztó bűbájnak. Óh igen, a kedvenc száma megy éppen. Vadul kalimpál kezeivel a feje fölött, miközben énekli a dal szövegét. Ám a The left shamrock már a végéhez közeledik.
- Tegyéél le! - kiabál erősen artikulálva az alig tíz perce megismert fiúnak, akinek a nyakában eddig táncikált. Egészen hátul állnak, Amy nem szeretett volna elöl nyomorogni, ráadásul itt lehet még úgyahogy ismerkedni, barátokkal cseverészni, vagy esetleg táncolni, ha ahhoz támad kedve; mégis, a zene mintha közvetlenül előttük szólna. Jó kis hangosítás - fut át Amy agyán, ahogy kioldja a hosszú rasztatincseit összefogó smaragdszínű szalagot. A fiú lassan lerakja, Amy pedig óvatosan körbepillant, hova is röppenhetne tovább. A srác már megtette, amire kellett. Jó magas termetével kellőképp kellemes kilátóként funkcionált, de a lány most inkább egy kis társaságra vágyik. Az ismeretlen fiú naivan azt hiheti, hogy ő is betöltheti e szerepet, mert magabiztosan mesélni kezd Amythiának magáról, az iskolájáról, az életéről.
- Jól van, Josh.. De most egy kicsit megszomjaztam, szerintem odébbállok. - ezzel kedélyesen megpaskolja a fiú mellkasát, közben tekintetével még mindig a tömeget fürkészve.
- Tim vagyok.. - közli a fiú félszegen, ám hangjába akaratlanul is belevegyül a csöppnyi sértettség, amit személyének közömbössége okoz.
- Nem mindegy..? - morogja orra alatt Amythia, miközben ujjaival szétborzolja kissé összeállt tincseit. Szemeit megvillantja egy ismerős láttán, és még mielőtt a döbbent fiú reagálni tudna, faképnél hagyja. A tapintatosság sosem volt Amythia erőssége.
- Hahó, Travis! - kiált oda vigyorogva ismerősének, majd eltűnik a tömegben.

   egyéb

-