Madame Puddifoot kávézója

Igen, hát így legyen ötösöm a mugli lottón. Ki más is léphetett volna be az ajtón, mint a gyönyörű Bonnie. Mosolyogva figyelem, ahogyan a fekete fürtök belibbennek az ajtón, s egy mini-, skótszoknyás leányzó tipeg felém aranyos kis maga sarkújában. Maga a mámor. Gyönyörű, sőt még annál is több. egyszerűen nem tudom ki fejezni magam, bár én a helyében nem öltözködnék ilyen merészen, ám nekem ez nem gond, annál többet tudok, szabadjára engedem a bennem lapuló perverz kis oroszlánból, melyet aligha ismer valaki, talán Luna, talán, de nem hiszem, hogy észrevette volna azt a néhány pillanatot, mikor „úgy” néztem rá.  Figyelem, ahogyan felém jön, s egyre csak azt várom, mikor kanyarodik el, hogy aztán egy másik, nálam sokkal, szerencsésebb fiúval szemben foglaljon helyet. De nem, ez nem történik meg, szerencsére, már kezdtem izgulni kicsit, az arcomon eddig észrevehető pír mellett ez piskóta volt. Igen, eléggé zavarban vagyok, főleg, mivel a csaj egész végig rajtam legeltette a szemét, és, nem arról vagyok híres, hogy jól tudom kezelni a hasonló helyzeteket.
Mikor ideér, hozzám, gyorsan felpattanok, oldalammal meglökve a kerek asztalkát, amin így felborult egy, konfettivel beterített cukros üveg. Közel hajolok hozzá, hogy üdvözöljem, azzal a szokásos, baráti, három arcrapuszival. Mikor közelebb hajolok, érzem finom parfümjét. Még ebben a tömény, undorító szagban, mely a kávézó, valószínűleg jellegzetes szagául szolgál, is jól kivehetően érzem a jól kiválasztott, finom illatkülönlegességet.
Az üdvözlő puszi kicsit meglep, hiszen az egyik, a háromból félrecsúszott, így egy csók kerekedett belőle, melyet, nem tudom, talán így a randevú elején még nem igazán szerettem volna, de ha ennyire szeretné, akkor hát legyen, nem fogom visszatartani. Igaz, borzasztóan zavarba jöttem, így köszönésem is eltolom egy dadogással.
- Szi- szi-szia.
Észreveszem, hogy leülni készül, így a háta mögé sietek és kihúzom a széket az asztal alól, hogy a lány leülhessen, majd én is helyet foglalok, megelégedve magammal, s, hogy ezúttal semmit sem rontottam el. Pálcám megigazítom farmeremnél, mely, mintha kissé szorítana. Talán fogyóznom kéne?
Bonnie következő kijelentése szinte azonnal elhessegeti fejemből a fogyózás gondolatát. Igen ritkán hallok ilyet, így mint minden bóktól, melyet kapok, ettől is pír önti el arcom, ám fejem felhajtva a szemébe nézek, állva pillantását.
- Köszönöm, te is nagyon csinos vagy. – bókolok, ezúttal én neki. Megérdemli, valóban jól kicsípte magát, s nem tudom hogyan jutott át McGalagonyon mikor kijött, de hogy nem volt könnyű, az tuti biztos. Ha az öreglány meglátja ezt a miniszoknyát, akár skótkockás, akár nem, úgy vélem, visszaátkozta volna a csajt egészen a klubhelyiségig. Tudni illik a professzor nem arról volt híres, hogy megérti mások, legfőképp a lányok öltözködési stílusát. Még akkor is, ha ez jól áll nekik.
Örülök, hogy ennyire lelkesedik, legfőképp irántam, így összeszedem magam és válaszolok.
- Nem, úgy gondoltam megvárlak, de mit szólnál egy kis cso-csókos kuglófhoz. – pillantok az árlistára, mely az asztalon, a konfetti halom tetején fekszik. Miért is ne, a végét megint eldadogtam, pont a lényeget. Mindegy, lesz ez még így se! – Én is örülök. – felelem mosolyogva, majd nekiállok az asztalt fixírozni zavaromban. Nem vagyok én ehhez hozzászokva, no de éppen ezért vagyok itt, hogy valaki rászop… rászoktasson.
Arcomon szétterülő mosollyal nézek fel a csaja, majd közlöm vele napi tervezetem.
- Hát, arra gondoltam, hogy miután végzünk itt, kisétálhatnánk a Szellemszálláshoz. Szeretem azt a helyet, ott legalább kettesben tudunk maradni, anélkül, hogy megzavarnának. – mondom kissé felbátorodva, saját szavaimon, majd felpillantok a megérkező pincérnőre, aki, miért is ne, rózsaszín kosztümben van, ami, már bocsánat, de úgy fest rajta, mint egy sovány tehénen az XXL-es gatya.  Hogy egyesek mit nem képesek felvenni? Szörnyű!

Darian

* Odabent a kávézóban minden rózsaszín. Alapvetően soha az életben nem jöttem volna be ide, de most nem volt jobb ötletem, és kísértést éreztem arra, hogy beüljünk beszélgetni egy kicsit Riannel. Madame Puddifoot azonnal oda jött hozzánk és szerelmes párnak nézett minket. Nagyon elvörösödtem és végül egy kis cappucino mellett döntöttem. Helyet foglaltam Dariannal szemben és én is játszani kezdtem az asztalterítővel*
- Tartozom neked egy vallomással. Vagyis....Tudom, hogy mi már nagyon rég óta barátok vagyunk és mindent elmondunk egymásnak így a tanácsodat kérem. - *mondom majd eszembe jut az az ötlet amit az egyik hugrabugos lány mondott nekem*
- Van egy barátnőm akinek a nevét nem akarom elmondani. Szóval ez a lány jó ideje nagyon jó barátságban van egy fiúval. Mindenhova együtt mennek, mindent együtt csinálnak. Afféle legjobb barátok. Szóval a barátnőm elmondta nekem, hogy beleszeretett ebbe a fiúba csak nem meri elmondani neki. Nem tudom, hogy mit tanácsolhatnék neki, mert fél attól, hogy ha elmondja a fiúnak, hogy mit érez akkor a barátságuk is tönkre mehet. - *mondom és érzem,hogy a torkom kiszáradt, a szívem hevesebben ver és a gyomromban mintha pillangók lennének. Megint ez a furcsa érzés ami mindig elfog a közelében. Ráadásul most félek is, hogy átlát a szitán és rájön, hogy én szeretem és elküld, vagy elmegy vagy vége a barátságunknak. Mielőtt bármi is történne megjelenik Madame Puddifoot és kihozza a kávét és a cappucinómat. Mosolyogva figyel minket, de észreveheti az arcomon, hogy valami fontosról beszélhetünk és kettesben hagy minket. Elkezdem iszogatni amit rendeltem miközben féle pillantok a fiú felé. Vajon a szomorúságot látom most a szemeiben? Vagy a tanácstalanságot? Rájött volna arra, hogy róla beszélek? Leteszem a csészét az asztalra és a kezem a kezére csúszik*
- Szóval mit gondolsz mit tanácsoljak ennek a lánynak? Merjen színt vallani a srácnak, vagy maradjon a dolog örökre titokban? Szerinted hogyan érezne a fiú ha ez kiderülne? vagy inkább úgy kérdezem, hogy te mit reagálnál ha éppen én lennék ilyen helyzetben? - *az utolsó kérdés suttogva érkezett meg a fiúhoz és elkaptam róla a pillantásomat. Sosem voltam valami jó a mellébeszélésben. á bele sem kellett volna kezdenem ebbe az egészbe. Nem volt jó ötlet. Talán van remény arra, hogy eltereljük a beszélgetést más irányba és úgy tegyünk mintha ez az egész meg sem történt volna. *
- Nem muszáj erről beszélgetnünk. Van esetleg valami más ötleted? - *kérdezem zavartan és közben iszogatok vagy a terítővel játszadozom. Elképesztő, hogy mennyit bénázom a jelenlétében. *

// Bocsi Rian, hogy csak most és ilyen rövidet legközelebb jobb lesz //

Jöjjön már!
Hol késik?
Már 5 perce elmúlt három…
Kap még 5 percet…
Na jó 10-et…
15?
Miért kell megváratnia?

Roxmortsban ültem egy cuki kis kávézóban és vártam, hogy jöjjön a herceg. Jaj de fura is itt lenni, mióta végeztem a Roxfortban nem jártam itt. Tulajdonképpen semmit sem változott, minden ugyanolyan, maximum nyílt egykét új üzlet pár másikat meg bezártak. Ez a kávézó sem volt itt akkoriban, jaj de elárasztottak az emlékek. A legviccesebb az volt, amikor az utcán megláttam a saját arcomat, röhejes milyen képet raktak ki… a tabló képem, chö. De érthető is, hiszen Azkabanba nem zártak, más képük nem igazán volt rólam, a Mungóban nem készítettek. Pedig kellett volna… Talán én vagyok az egyetlen kőrözött bűnöző, akinek nem kell félnie attól, hogy felismerik az utcán. Egyedül a nevem árulkodhat, de hát én arról sem mondok igazat. Ez a pasi például Cassidy Nors néven ismer, egek, de kár hogy nem mondhatok neki igazat… pedig olyan cukkancs. Igazából eddig csak egyszer randiztunk, elvitt valami ócska mugli étterembe, egek milyen vicces volt a muglik között ülni, varázstalan pancserek.

A névhazudás csak az egyik, ami idegesít ebben az inkognitósdiben…. Annyira rossz, hogy hosszú ujjúban kell megjelennem még így Juliusban is. Az a rusnya kis jegy a jobb alkaromon elég idegesítő tud lenni divat szempontjából. Még mázli hogy mindenféle ruhám van, ha meg nincs, kilopok valamit Narcissa szekrényéből, habár ott is olyan mintha a nagyanyám ruhatárában kutatnék. Habár briliánsak a talárjai, de azt ilyen időben még sem veszek fel. Most sikerült találnom a saját ruhatáramban egy rózsaszín koktél ruhát spagetti pánttal, és hogy a karom fedve legyen egy fekete, hosszú, trapéz ujjú boleró mindent megold ráadásul még jól is néz ki. Kiegészítőknek meg egy vékony fekete öv a csípőmön egy fekete divatháló a hajamban és persze a fekete magas sarkú szandálom arat. A körmeimet pedig feketére bűvöltem és rá aprócska rózsákat, pont olyanokat, mint ami a családi címeren van. A koktélruhát sikerült úgy felvennem, hogy szexis, de ne túl szajhás dekoltázsa legyen. Na és persze mindenre kell gondolni, tehát ha esetleg olyan jó lenne ez a randi, a fehérneműm sem utolsó fekete csipkés melltartó és tanga… kívánni fog.

Habár szerintem eddig is mélybenyomást tettem erre a férfira. Másodszorra akar velem találkozni, ráadásul úgy hogy az előző randink alig 5 nappal ezelőtt volt az óta napi egy bagolyváltás természetes mit is mondhatnék: belém habarodott a kicsike. Még is azon az első randin nem volt elég tökös, ha értitek, mire gondolok. A fura az, hogy még nekem is bejön, olyan cuki a jó kis fiús mosolya és észbontó teste van. Tényleg kár, hogy nem lehetek vele őszinte, de ahhoz meg túl jó kis fiú, hogy beszervezzem ahj de nehéz ez. Újságíró a drágám, hát nem cuki? Jesszusom! Nem emlékszem mit mondtam neki a munkámról. A francba már. Nem jut sehogy az eszembe… mindegy, talán nem kérdez dolgokat, én sem hozom fel hogy újságíró, így talán nem kerül szóba a munka. csak jöjjön már a cuki bogár. Jaj de rossz itt várni…

[Norkys Graham * Julian Chal * Violet Loveday]

Tara

Egy randevú.
Amin én vagyok ott.
Meg Ő.
Különös egy dolog, igen, én nem szoktam randizgatni, de felkeltette az érdeklődésem. Hogy mivel? Nem, nem a hidrogén szőke hajkölteményével és nem is kecses alakjával, még csak nem is azokkal a hosszú formás lábaival. Nem! azzal, hogy olyan titokzatos. Hogy ez az én esetemben jó-e vagy sötét titkok lapulnak meg a nő háta mögött, a jövő zenéje. Ha folyton óvatos lennék, anyámban sem bíznék, nemhogy a nőkben.
Óó, kések.
Nem öt percet, nem tíz percet.
Vagy huszat.
Csipkednem kell magam, különben csak a hűlt helyét találom. Gyorsan fogtam a kabátom, az ingen simítottam kettőt, ami épp rajtam volt, belebújtam egy tornacipőbe, nem temetésre megyek...
Letrappoltam a lépcsőn, a szomszéd banya nagy örömére, már hallom és a mamusz csoszogását, és kint is van.
-Bocccss...
Nyögtem ki, majd egy elfojtott vigyorral a képemen léptem ki a friss levegőre. Már majdnem el is felejtettem akármit is vinni a csajnak, mikor megláttam egy virágárus nénit. Gyorsan körbepásztáztam a felhozatalt, volt minden rózsától kezdve az orchideáig.
Akkor megpillantottam a tökéleteset, egy gyönyörű rózsaszín darabot.
-Áh, ez tökéletes lesz. Betudná nekem csomagolni, legyen "cuki".
Fejeztem be a mondatot, és a cuki szónál ujjaimmal képzeletbeli idézőjeleket . A hölgy szorgosan nyúlt ide-oda, majd megszületett a királyliliom csokor.
-Köszönöm, frankó.
Vettem át a csokrot, majd egy kedves mosoly kíséretében átnyújtottam a  pénzt a virágárus nőnek. Basszus, tuti elkéstem.
Eszeveszetten rohantam keresztül a zebrán, egy autó szinte elcsapott, én meg mérgesen fújtattam utána.
Éppen az órám megszemlélése következett volna soron, mikor rádöbbentem, nincs is karórám. Úh, be kellene szerezni egyet, ez így már nem állapot. Utálok késni.
Pár perc ideges séta után mér meg is érkeztem a kávézó ajtajába, ahol egy pármásodperces lihegő szünet után egy bamba vigyort erőltettem a képemre, és becsoszogtam az ajtón. Ő már ott ült egy asztalnál, eléggé ideges ábrázattal, szegény, megvárakoztattam, de láss csodát, a lényeg hogy itt vagyok.
Határozott léptekkel közelítettem az asztala felé, amikor egyszer csak, bumm.
Egy pincérnőbe ütköztem, hosszú szőke, olyasmi típusú mint a randevú partnerem. A blúzára ömlött a madártej, én meg csak hebegtem és habogtam, hogy nagyon sajnálom, meg az ilyenkor szokásos béna duma. A hölgy mérgesen caflatott a konyhába, lelkesen törölte le a melléről a madártej foltokat és darabokat. Én meg csak álltam ott, és egy cinkos mosolyt villantottam a férfira, aki csak végig kacagta az esetet.
Mikor megvolt a "spanolás", a még ép virágcsokorral a kezemben ismét irányba vettem őt, aki mint egy előkelő királynő trónolt a széken, el sem hiszem, hogy rám vár. Mikor odaértem, egy bocsánatkérő ravasz félmosoly ült ki az arcomra, majd megcsókoltam a kezét, és átnyújtottam a virágot, remélem elég előkelő vagyok neki. Nem az én reszortom a kéz csókolgatás, de hozzá ez passzol, és én kész vagyok ilyen apró áldozatokat hozni.
Leültem a székemre, majd elkezdtem a fecsegést.
-Bocsi, hogy késtem, de ez a mai közlekedés, kész káosz. A múltkori találkozásunk után alig vártam, hogy újra láthassalak, ez így csöpögős, de van benned valami.
Kacsintottam rá, majd kezembe vettem az asztalon lévő vizes poharat, és mohón kortyoltam ki az utolsó cseppig a tartalmát.
 Ez meglehetősen modortalan viselkedés egy ilyen úri hölgy társaságában, Ian.
Csengtek  a fülemben az etikett tanár szavai, akiket a nagyi fogadott fel nekünk kiskorunkban, Viktor előszeretettel csinált belőle hülyét, én meg bambán ültem a kijelölt széken.
Hogyan fogjam a villát, hogyan járjak, beszéljek, táncoljak. Azok a nevezetes tánc leckék azzal a banyával meg a seprűjével, hát brr...

Az ajtó kinyílt és a kis cukifiú belépett rajta. Ahogy ránéztem átjárt a vágy és a kéj, az izgalmam és a vágyakozásom egy kis „játék iránt” csak nagyobb lett. Jaj de ari, ma mindent be kell vetnem… nekem kell ez a pasi! Szinte azonnal kiszúrt engem és sugárzó tekintetével el is indult felém. Hupsz. Baki. A szex isten beleszaladt a felszolgáló libába. Mit áll még ott az a szajha?! Kisanyám húzzál azonnal befelé vagy nagy bajok lesznek! Igen így gondoltam. A varázspicsa bedühöngte magát a konyhába és végre ez a szerencsétlen kisfiú elindulhatott felém. Várjunk, nem stimmel valami… miért nem jön? Mit szemez ez egy varázslóval?! Jesszusom! Ne mond, hogy nem… oké nem. Csak afféle kanok közti szemezés lehetett, amit a nő talán soha nem érthet meg. Elindult. Gyerünk Tara, légy bájos és körmön font, ma éjjelre kell ez a pasi. Arcomra rögtön ki ült egy bájos mosoly és izgatottan néztem a férfit, aki kezet csókolt nekem. A szája hűvös volt, kellemes szellőként érintette a bőrömet. Micsoda úri ember… és még virágot is hozott, jaj hogy egyem a szívét! –Köszönöm.- Mondtam elegánsan, mintha csak természetes lenne az ajándék. A gyönyörű rózsaszín virágokat leraktam az asztalra, magam mellé, hogy bele tegyem a pohárba, amibe nem rég bűvöltem egy kis vizet.  Ő is leült. Már is beszélni kezdett a hercegem, de imádom a hangját! És amit mond a jó kisfiús mosolyával… grrrrr. Oh! Merlinre! A szívem felgyorsult és szinte helyben elolvadtam, ahogy rám kacsintott. Vajon a hely varázsa, hogy ennyire tini lánynak érzem magam? Héka! Most meg megissza a vizemet? Nem baj, Ő megihatja, a cél a fontos, meg egyébként is imádom, amikor egy férfi ilyen szexisen képes inni.

Amíg kiissza a hűsítőt megpróbálok válaszolni neki és beindítani a beszélgetést. –És még is mi az a valami, amit az úr lát bennem?- kérdem huncut hangon, kíváncsi tekintettel. –Biztos nagydolog lehet, ha a madártej öntögetők királya emiatt ragaszkodik hozzám…- és a huncut hanghoz ezúttal egy játékos kacsintás is járt. –Csodálom, hogy szegény lány nem átkozott el azonnal. Három sarlóra, hogy Hugrabugos voltál!- mondom játékos csipkelődéssel. Remek már is jó témát adtam:A Roxfort. Bizonyára neki is meghatározó volt az a hét év az életében. Kiitta poharat, gyorsan ki sajátítottam a kis üveget. Boleróm jobb ujjából előhúztam a pálcámat és a pohárba dugtam a hegyét. –Aguamenti!- pálcám hegyéből a varázsszóra víz csordogált, mikor elérte a pohár felét elalítottam majd a hosszúkás pohárba helyeztem a gyönyörű csokrot. Dolgom jól végeztével újra a férfira néztem érdeklődő pillantásokkal. Egy félig gyűrt ingben volt és tornacipőben. Elég lazára vette a stílust, akár csak én, de még is ott volt köztünk a különbség: én laza voltam, de még is boszorkányos ellenben vele, aki teljesen muglinak öltözött. Kíváncsi lennék a vérminőségére… nehogy a végén kiderüljön, hogy egy undorító sárvérűvel randizok… nem élném túl a szégyent. A félvér még elmegy… ha aranyvérű, hozzá megyek! Arról a kis jelről meg a velejáróval az alkaromon meg nem muszáj tudnia, de ki tudja, talán nem is fogadná rosszul. Gondolataim közben észre sem vettem, hogy már-már természetellenes fehér fogaimmal, alsó ajkamat harapdálom.

[Norkys Graham * Julian Chal * Violet Loveday]

Tara

A szőke hajfürtök gyönyörűen omlottak le hófehér vállára, és nehezemre esett figyelni a kérdéseire, miközben ilyen csinosan öltözött fel. Oh, anyám, ez a nő...
Vettem egy mély lélegzetet, majd mélyen a szemibe néztem, miközben próbáltam visszaidézni a szavait. A Roxfort. Erről biztosan kérdezett valamit.A fülemben cseng a következő két szótag : hug és bug. Igen, ez az, egy kérdést sikerült kikövetkeztetnem. Afelől érdeklődik, hogy melyik házat erősítettem. Na jó, ez így ebben a formában nagyon nagy túlzás, mert mindent csináltam én, csak nem erősítettem a házam.
-Igen, valóban sárga volt a sálam.
Vigyorogtam, majd a lelki szemeim elé vetítettem, hogy is néztem ki iskolás éveim alatt. Valami elképesztő szerencsétlenül festettem abban a talárban, amit viseltem, nem is csodálom, hogy a lányok már messziről a tenyerükbe röhögtek, mikor megláttak.
-És én egy mardekárossal kokettálok?
Húztam fel ravaszan a szemöldököm, esküdni mertem volna rá, hogy ez a hölgy abba  a házba tengette mindennapjait. Valahogy afelől is meggyőződtem már, hogy aranyvér csörgedezik ereiben, és nem tudom mit szól majd, ha megtudja, én csak egy egyszerű félvér vagyok, aki újságokba ír cikkeket, és egy albérletben él. Nem túl kecsegtető referencia, ha nem kérdi, nem is szükséges dicsekednem vele. ez még csak hazugságnak sem mondható, nem igaz?
Tenyerem az asztalra helyeztem, nyitva, a plafonnak felfelé. Ebből majd sejtheti, hogy én nyitok felé, vagy valami ilyesmit mondott az illemtanár. Pontosan nem emlékszem, de az tuti fix, hogy semmi elutasító nincsen benne. Alapjáraton összeszoktam kulcsolni a kezeim a mellkasom előtt, és ha ismerne, tudná, hogy szimpatizálok vele. Mi az, hogy szimpatizálok. Egy dögös szőke, VELEM.
Ez még mesének is hihetetlen lenne.Ha Vitkor bátyám most látna, büszke lenne rám, talán még vállon is veregetne. De nem lát, és még hallani sem hall - amivel talán jobban is jár - , és csak egyedül vagyok egy ilyen hihetetlen nővel. Nem ez az első alkalom persze, hogy randevúzok, de egy hozzá hasomlóról álmodni sem mertem volna.
Elképesztő  szerencsém van mostanában. Hé, te, öreg, ott fent, igen, Isten hozzád beszélek. Ha hallasz, akkor köszi éééés kimerevített pacsi!

Fáj. Éget. Perzsel. Szólít. Engem hív. Miért pont most?! Ezért utálom ezt az állást… nem tudni mikor hívnak be dolgozni. Szabadságot kéne kivennem. ÁÁÁÁ a francba, de fáj! Sietnem kell… De nem hagyhatom csak úgy itt cuki fiút. Vagy még is? Végül is, ha megszakítom, vele a kapcsolatot nem kezd el nyomozni, hogy ki is lehetek. Jaj, istenkém, de olyan cukii, most mit tegyek? Nem hagyhatom őt itt, hogy „Bocsika a Sötét nagyúr szólít!”. Gyerünk Tara, gondolkodj! Ki kell használnom a helyzetet, mit is mondott utoljára? Mardekár? Hmm. Legyünk véráruló kis p*csák! De kéne valami, hogy nekem is emlékezetes legyen. ÁUJ! Még mindig fáj. Egyre türelmetlenebb a Nagyúr, gyorsnak kell lennem. Merlinre, de nehéz ez.

Lassan felálltam az asztaltól és erotikusan lépkedve odamentem a drága Julianhoz, közben csak egy szót mondtam illetve kérdeztem szintén erotikus hangon: -Gondolod?-. Bal lábamat átraktam lábain és az ölébe ültem, szembe az arcával. Istenkém, de deltás, áwww! Kezeimmel huncutul átszőttem a nyakát és arcunk már elég közel volt egymáshoz. Elmosolyodtam, valahogy már az égető fájdalom sem érdekelt, ami bal alkaromból áramlott. Hajrá Tara, akció! Rúzsos ajkaim az ő erős és csábító ajkaira tapadtak, hűvös lehelete csak még jobban hűtötte a parázsló billogot. Nyelveink pajkosan játszódtak egymással, de érezni lehetett rajta a zavart, ha nem lenne, ilyen cuki pasi még elhinném neki, hogy ez az első csókja, de hát az ilyenre csak úgy tapad az a nő akinek, van ízlése. Balkezemmel beletúrtam barna hajába, számat egy pillanatra sem vettem le róla. A jelek szerint ő is élvezte, ott lent valami keményet éreztem, ami szerintem nem a pálcája volt. Jobb kezem elkezdett lefelé vándorolni, első megállóként Mr.Sexy mellizmán maradt és azt simogatta, majd tovább indult, ahhoz a kemény valamihez, ott lent. Ahogy gondoltam, nem a pálcája volt az, illetve pont, hogy az volt… a csodálatos varázspálcája! Ujjaim hegyével finoman simogattam a ruha alatt megbúvó szerszámot és közben bal kezem az asztal felé vándorolt. Még mindig csókolt, fel se tűnt neki semmi. Balkezem meg találta a célt az asztalon, a csokrot kiszedtem a pohárból, nekem most csak a pohár kellett, közben észrevettem, ahogy a herceg átkarolta a csípőmet. Chö mit nem képzel, az más, ha én tapizom de áááá a nagyúr már türelmetlen!

Bal kezemben már ott volt a pohár az imént bűvölt hidegvízzel, a magasba emeltem és megfordítottam, úgy hogy a víz éppen Mr.Sexy-n landolt. –Mardekár?! Még is mit képzelsz te idióta! Hülye kis köcsög!- Rikkantottam el magam, hogy az egész kávéháznak felkeltsem az érdeklődését. –Rohadj meg!- és már el is kezdtem sétálni a kijárathoz. Rövid lett a randi, de legalább egy kicsi perverzség volt benne. Már szint hólyagos volt a jegyem mire kiértem a kávéházból és dehopponáltam. Nem tudtam az úti célt, a billogra koncentráltam, ami elvezetett a nagyúrhoz. Körbe se néztem, hogy hol vagyok, rögtön térdre ereszkedtem és megalázkodtam. -Nagyuram, bocsáss meg késemért, többé ígérem, nem fordul elő...-.

//Köszönöm a játékot és bocsika, hogy csak ennyi volt de már nem tudtam mit kihozni   De azért kiváncsi vagyok a te záró postodra //