Elköszönés

Zene: ByeAlex-Csóró itt minden hang

Egyszer mindennek vége, így van ez az életben, és a játékban is. Nos, azt hiszem már jó ideje eljött az én időm is, de egyrészt nem akartam másrészt nem is tudtam ezt belátni. Most viszont az utóbbi időben bonyolult életem rendszerezésében mindez megtörtént, így hát úgy érzem, tartozom Nektek pár sorral így utoljára.
Be kell valljam, az oldal volt a mindenem korábban. Mosolyt csalt az arcomra, ha feljöhettem, hisz olyan emberek voltak itt, akik szempillantás alatt elfogadtak és befogadtak maguk közé, akiket az évek során megszerettem és hirtelen a társaim, a barátaim és végül a családom lettek. Alkothattam, és kiélhettem a fantáziámat, a kreativitásomat, ami -aki ismer az tudja jól- a lételemem. Emlékszem még, mikor rohantam haza a gimnáziumból hogy reagot írhassak vagy olvassak, esetleg közületek beszéljek a jó öreg msn-en valakivel, vagy csak nevessek veletek együtt.
Imádtam ezt, de megváltozott minden. Azt hiszem eljött a pont, amikor be kell látni, felnőttem. Már nem motiválnak a dolgok úgy, mint régen, sőt, talán már nem is ugyanazok a dolgok az elsődlegesek. Így egy idő után, már nem jövök fel könnyed szívvel, nem találom a helyem és az időm is megfogyatkozik a sok tennivaló végett.
Mi marad hát? A búcsú. Sajnálom, hogy el kell hagyjam egykori otthonomat, hisz mindig is ennek tekintettem az oldalt. Én még egy letűnt generáció utolsó tagja vagyok, aki sok mindent megélt (igen még a sokat emlegetett Mirandás korszakot is!) és mostanra úgy érzem, kiégtem. De azt is be kell látnom, hogy az emberek is változtak. Ti magatok is. Az én időmből nem sokat maradtak már, talán túl öreg bútordarab vagyok itt, de ez sose feszélyezett, mert mindig akadt egy két új ember, akit jó volt megismerni, látni, milyen szépen fejlődik, és lesz egyre jobb és jobb. Örültem, ha bárkivel játszhattam, mindig igyekeztem nyitott lenni és annak is maradni. Ennek ellenére, most mégis azt érzem elfeledtem eredeti célom, és talán maga az oldal is elvesztette számomra a varázsát. Változtak a dolgok, akárcsak az emberek. Sok lett a vita, a szurkálódás, a viszály és számomra ez is terhessé vált. Még hallgatni is rossz volt, noha én sose szálltam be egybe se, szándékosan. Ez a jövőben csak rajtatok múlik, én már csak sok sikert és minden jót tudok kívánni Nektek. Nekem mindig is pozitív marad az oldal az emléke, az a hely, ami egykor sokat jelentett és sokat fog jelenteni. Lehet, néha majd vissza-visszanézek, mint a merengő öregek, mikor visszatérnek az ismert helyre, emlékeket idézni vagy csak olvasgatni, de csak külső szemlélő leszek többé.
Aki szeretne, bármikor elérhet több - mindenki számára ismert - csatornán is, és remélem azért néha írtok, mi a helyzet veletek. Illetve néha majd ha igényt tartotok, szívesen összefutok veletek amikor csak szűkös időm engedi.

Mindent bánat, vagy fájdalom ellenére is, ami ért vagy érhetett, köszönöm, hogy életem részévé váltatok, és köszönöm mindazt a jót, amit adtatok. Életem talán egyik legnagyobb tanulsága volt, így csakis a jót őrzöm meg belőle, és sosem feledem el Nektek és Neked, drága Roxfort, azt a nagy Kalandot, ami most számomra véget ér!
Teljes szívből kívánok sok sikert és minden jót!