Merlin Könyvtár

adaline

Már csak néhány nap van hátra a szünetből és én még bele sem kezdtem a házifeladat megírásába, valahogy sikerült eltöltenem az egész nyarat anélkül, hogy akár belepillantottam volna az új könyvekbe. Sajnos most nincs időm arra, hogy a könyvtárban ücsörögve figyeljem az embereket, nézzem a pironkodó diáklányokat, akik titokban a szexmágiát tanulmányozzák - kizárólag az illusztrációk miatt, vagy elégedetten legeltethessem a szemem az idősebb varázslókon, akik a kutatásaikba merülve zavarják el az érdeklődőket. Az olvasáson kívül szinte már mindent csinálntam az ősrégi épület falai közt, hiszen, ha érdekel valami annak inkább a szobám magányában nézek utána.
Ez a nap lesz az első, mondhatni rendeltetésszerűkönyvtárhasználat-szűz voltam idáig, de ettől az élménytől sem foszthatom meg magam, másfelől pedig, keresve sem találhatnék jobb helyszínt a tanulással egybekötött ismerkedéshez, a Mágus tér legimpozánsabb épületénél. Én szeretem megadni a módját a dolgoknak, tehát, ha szeptember második hetében visszaadják a házidolgozatainkat, akkor a minimum, hogy az enyémet külön kiemeljék, óra után megbeszéljék velem a benne felmerülő, fontos elvi kérdésekre rámutató részleteket és beismerjék, hogy ebből a tárgyból jó esélyem lenne magasabb szinten is folytatni a tanulmányaimat.
Unottan lapozgatom a magam elé halmozott könyveket, egyelőre azt sem tudom mivel is kezdjem, bár általában a legrosszabbakon jobb túllenni már az elején, így rövid vacilálás után magam elé veszem a gyógynövénytant és összegzem mit is kellene összehoznom - egy esszé a velmina-gyökér szakszerű átültetéséről és még egy, a XVI. században kifejlesztett sérkánytrágya-keverék koncentrációjának változásáról. Összesen öt tekercs, Bimba egészen rendes volt, bár abban már nem vagyok biztos, hogy a megírásuk feltétlenül szükséges, hiszen ki tudja, hogy az új igazgató milyen változtatásokat vezet majd be a tantervet illetően. Feleslegesen nem akarok dolgozni, de nem élném túl, ha egyszer nem lennék tökéletesen felkészült - nagy dilemma.
A probléma még mindig fennáll, de fél szememmel az ajtót fürkészem, hiszen nincs túl nagy kedvem egy teljes napot egyedül gubbasztani, unalmasabbnél unalmasabb dolgozatok körmölésével.

Egész nap rohangáltam, de volt is számtalan dolgom még az év kezdéség, de legalább végre biztossá vált, hogy a kollégiumban is kaphatok egy szobát. Minden tökéletes. Nagykorú vagyok, a családomtól távol maradhatok, leszámítva persze a bátyáim akik szintén kollégisták, de nekik legalább nincs semmi közük a háborúhoz, eddig. Apa egyre gyakrabban hajtogatja, hogy szeretne már igazán büszke lenni ránk. Fogalmam sincs miért nem tud annak örülni, hogy a kölkei remek pályákat választottak és követik az álmaikat...
Élvezem a szabadságom, felemelő. Már csak munkát kell találnom, és valóban teljes lesz az önállóságom, senki nem szólhat többé bele az életembe, eltűnnek a szabályok és az idétlen kötelezettségek. Egész életemben azt kellett tennem, amit rám erőszakoltam, most végre azt akarom, amihez kedvem van. Fura azért, hogy örökösen szerepeket játszottam, most pedig úgy érzem nincs semmilyen álarc amit magamra tudnék ölteni és nem félek ettől, hanem megnyugtat. Vagy már annyira nem vagyok tisztában önmagammal, hogy arról sincs tudomásom mikor játszok és mikor nem? Lehet, hogy ez sem én vagyok?
Elég a filozofálgatásból!
M... Me... Mi... Megvan! Mo! De hol van a könyv amit keresek? Itt kellene lennie. Ezt nem hiszem el! Szükségem van arra a példányra, át akarok nézni néhány apróságot még az év kezdés előtt.
- Elnézést, Alastor Mordon, Sötét Mágia című könyvét keresném, de a polcon nem találtam - beszélek immáron a morcos könyvtáros nőhöz ő pedig csak néz rám csúnyán, amin annyira nem vagyok meglepődve.
Dühösen csörtettem a pulthoz, hogy aztán a kedvesség minden hiánya nélkül kérdőre vonjak valakit, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem. Nekem igenis kell az a könyv! De a nő csak néz és nem szól, én pedig csak állok és hosszabb körmeimmel kopogok a faragott pulton és türelmetlenkedek.
- Egy pillanat kisasszony - és az idegesítő banya belebújik az aktáiba.
Újabb éveknek tűnő másodpercek peregnek le a homokórában, miután már nem csak gyorsan mozgó ujjaimon látszik a türelmetlenség, hanem keki csizmámba bújtatott lábaimon is. Nem elég, hogy a lábaimnak már nem tudok megálljt parancsolni, de a bézs színű térdig érő szoknyám is ide-oda himbálózik ezzel is idegesítve engem.
- Sajnálom kisasszony a könyvnek ott kell lenni a helyén, hacsak valaki nem vette le könyvtári használatra.
És egy újabb remek! Egyetlen köszönöm nélkül hagyom ott a nőt s dobom le a holmimat az egyik olvasó asztalhoz. Barna féloldalas velúr táskám hangosan puffan a fán, akárcsak én a széken, ahogy levetem magam. Durcásan keresztbe fonom az apró virág mintákkal díszített áttetsző szintén keki blúzomban lévő karjaimat és egy feltűnő fújással próbálom a szemembe lógó jelenleg vörös tincseket hátra kényszeríteni. Majd tovább cirkuszolva látványosan előre hajolok és az imént asztalra helyett balomra könyökölve támasztom meg a fejem, mikor észreveszem, hogy tőlem nem messze, egy ismerős arc mellett jó pár könyv tornyosul.
Mintha mi sem történt volna előbb állok fel és mosolyogva lépek oda volt iskolatársamhoz.
- Szia, minek ez a rengeteg irodalom?

Lapozgatok, rendezgetem az előttem tornyosuló könyv-hegyeket, de csak nem sikerül belekezdenem a munkába. Nincs meg a motiváció, legalább, ha biztos lennék benne, hogy van értelme...
Mikor már sikerült abc szerint, majd tematikusan is rendbetennem a kiválogatott irodalmat, tényleg nem találok több kifogást. Egy drámai sóhajjal magam elé veszem a Bevezetés a trágyázás művészetébe című ezeroldalas remekművet és megpróbálok valami használhatót találni a tárgymutatóban. Természetesen nincs akkora szerencsém, hogy a sárkánytrágyáról minden évszázadból külön jelentések legyenek, ezért sértődötten dobom félre a könyvet. Elszoktam a kutatástól, ez tény. Mikor már épp felállnék, hogy segítséget kérjek az egyik könyvtárostól, ismerős alakra leszek figyelmes. Adaline Belmen, ebben egészen biztos vagyok, hat év hosszú idő, még akkor is, ha az érintett csaknem havonta változtatja a hajszínét. Érdekelt, miért, de végül sosem kérdeztem meg, nem az én dolgom, ráadásul másnapra már nem is volt annyira érdekes mintha mindig is ilyen lett volna. Nem láttam belőle sokat, kiismerni esélyem sem volt, de van egy olyan érzésem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Annak ellenére, hogy szimpatikus lány, alig volt alkalmunk beszélni és arra sem emlékszem, hogy túl sok pletyka keringett volna róla. Röviden: viszonylag tiszta lap.
Mosolyogva nézem ahogy puffog, láthatóan valami nagyon feldühítette, de inkább csendben figyelem, hátha így valami érdekesebbnek lehetek a szemtanúja. Sajnos csalódnom kell, néhány eseménytelen perc és lelepleződöm, illetve annyi biztos, hogy észrevett, talán nem tűnt fel neki, hogy én már előbb kiszúrtam őt. Egy biztos, hamarosan kiderül, hiszen az asztalom felé veszi az arányt.
- Jó reggelt! - Üdvözlöm még mindig mosolyogva, hiszen, ha sikerül itt tartani mégsem lesz olyan unalmas ez a nap és talán még egy kis segítségre is rávehetem, elvégre pár hónapja még ő is hollóhátas volt...
- Letetted a RAVASZt és már el is felejtetted, mi az a házi feladat? Rémisztő, mennyi mindent sóznak ránk és mivel kell eltölteni az értékes szabadidőt. - Nem mintha ellenemre lenne a tanulás, ellenkezőleg, még élvezem is, ha tudok valamit, de örülnék, ha értelmesebb feladatokkal töltenék ki az időnket, mert egészen biztos vagyok benne, hogy semmi szükségem rá, hogy tudjam, mivel is lehet egy termőföldet megfelelő kondícióban tartani. Ez maradjon csak a hugrabugosok feladata vagy bánom is én, akit érdekel.
- Na és te? Mit keresel a könyvtárban, ahelyett, hogy élveznéd a jól kiérdemelt szabadságot? - Nem hiszem, hogy máris munkája lenne, elég tehetséges volt ahhoz, hogy ne egy roxfortos diplomával próbáljon meg állást szerezni, hanem a továbbtanulást válassza, de ötletem sincs mi érdekelte. Rögtön azért nem kérdezek rá, hátha találok valami izgalmasabbat, amiről tovább lehet faggatózni. Bármi, csak még elodázzam az esszéírást.
- Egészen véletlenül nem tudsz valamit a sárkánytrágya változásáról, vagy Bimba van olyan ötletes, hogy évről évre új feladatokat találjon ki nekünk? Itt ez a rengeteg könyv és használhatatlanok, talán tényleg ideje változtatni a Roxfort tanmenetén. - Nem igazán tetszik, hogy az iskola a halálfalók kezébe kerül, de nem árt, ha tisztában vagyok mások véleményével.