Edward Morgen

EDWARD MORGEN

Az élethez türelem kell. De a csodához bátorság kell. Az egyszerű, a csendes csoda, mikor valaki elég bátor ahhoz, hogy az életben türelmes legyen. De ez nagyon nehéz.

   Alapok

jelszó || "A természet nem szegi meg a törvényét."
így ejtsd a nevemet || Edward Morgen
nem || Férfi
születési hely, idő || Galway, Írország 1954. Szeptember 17.
horoszkóp || Szűz
kor || 44
vér || Aranyvér

munkahely || Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskola, Rúnaismeret Tanár (legalábbis remélem!)

   A múlt

Gyerekkor
Áhh a gyermeki évek. A félre nem is emlékszünk, a másik fele pedig évről évre csak halványodnak, a végén pedig talán csak töredékekben képes felidézni egy egy merevített pillanatot az ember. Annyi azonban bizonyos, hogy teljesen átlagos, arisztokráciában felcseperedett gyermekhez képest mérve átlagosan érte el a kort. Talán az egyetlen ab normalitás, a zongora volt. még nagyon gyermeteg korában hallotta a lágyan csendülő dallamot, s mikor elég esze vált hozzá, egy álló napig toporzékolt, hogy megkaphassa azt a mugli kelléket, ami ezt a csodálatos dallamot képes volt kiadni magából. Persze mikor megkapta az nem úgy szólt az ujjai alatt, mint ahogy az a gyermek elme elvárja, így hát hamarjában meg is elégedett a látványával.

Roxfortos évek
Ez már egy emlékezetesebb nap. Aligha hiszem, hogy van olyan mágus vagy boszorkány aki elfelejtené az érzést amikor várakozik a teszlek süveg előtt, majd a fejére helyezik a süveget és az ember torka pedig csak nem kiugrik a testéből. Edward se volt másképpen. Különösebb elvárás nem volt, bár a Morgenek java része Hollohát, de akadt közöttük Hugra és Griffendél is. Mardekás is akadt már, de csak egyszer. ezen okból enyhén félt a fiatal Edward, hogy oda kerül. Gondolatait a süveg, pedig a süveg meg is hallotta, hát kellett neki több ettől?
- Áhhh… egy kétkedő! Pedig nem olyan nehéz a döntés! Hm… HOLLÓHÁT! – Hatalmas kő esett le a gyermek lelkéről, hogy nem a Mardekárba került.
Ezt követően, igyekezett megfelelni a családi hagyománynak az elvárásoknak. Az iskolában, szinte minden idejét a tanulásra fordította. Az első négy évben pedig mondhatjuk barátai sem igen voltak. A Kviddicset pedig ha tehette kerülte. Egyetlen vigasza a szünetekkor a család voltak. Illetve, Első éves korától, lassacskán de nekiállt a kiharcolt zongorán tanulgatni. Negyedéves korára pedig már csaknem kitűnően értett hozzá. A kellemes lágy dallamok melyeket eljátszott pedig kifejezetten jó hatással voltak rá.
Hanem aztán ötödéves korában talált rá az első szerelemre. A mai napig hajlamos elmosolyodni a kiváltó okra, ha rágondol. Nem kifejezetten volt a gonoszkodás mestere, de nem is tartott be minden szabályt. Annyi viszont bizonyos, hogy azon a bizonyos napon megbukott a Legendás lények gondozása tárgyból. Bár nem nagydolog, ha valaki megbukik, de ha valaki Troll jelzőt kap, mellé azért már komolyan oda kell tennie magát az embernek. Eleinte nem is füllőtt hozzá a foga, de a fogadás az fogadás és az a Mardekáros lány annyira szép volt. A csókért mindenképpen megérte Bimba professzor növénykertjébe csempészni és ott szabadjára engedni azt a jószágot. Csak hát azzal nem számolt a fiatal Edward, hogy az majd lelegeli a fél növényállományt, a másik felét meg feldúlja…
Egy szó, mint száz: Nem úszta meg a dolgot egy könnyen. Mindenesetre onnantól kezdve, a zongorázás mind inkább háttérbe szorult s helyét a szerelem és a társasági élet vette át. Az RBF-eket és a RAVASZ-okat így is megszerezte a kellő tantárgyakból. Az iskola végeztével azonban a szerelmesek útjai külön utakra váltak.

Főiskolai évek

Az első évek? Iszonyatosan kemények voltak a követelmények! Még Edward nehezen vette a dolgokat, pedig ha valaki akkor ő neki volt lelkesedése a szakmához.
- Éreztétek már azt a fajta lelki vívódást magadban, mikor te tudod a választ a legnehezebb feladatra de nem mondhatod meg, mert akkor mindenki feléd néz? Ki gyűlölködve, ki megvetve „na egy stréber aki bemagolta a könyvet!” A tanár pedig elhiszi, hogy te tényleg tudsz mindent, pedig csak eszedbe jutott, hogy olvastad azt az adott oldalt? – Kérdezett Edward kissé hosszúra nyújtva a kérdést, miközben jobb kezével egy mézsörrel teli korsót szorongatott, s bal kezével imitálván hadonászott a levegőben.
- Nem! – Felelte egyszerűen a vele szemközt ülő másik ifjú fiatal ember, összevont szemöldökkel. – Nem, mert itt most… rajtad kívül senki nem készült erre az órára! – Válaszolta megtoldván, majd nevetését saját kupa mézsörébe fojtotta. – De komolyan Edward… Miért nem tudod csak élvezni azt a sört? komolyan nem értem miért traktálsz minket az iskolai dolgokkal! – Fakadt ki mosolyogva a szemben ülő, miután kiitta korsója tartalmát.
- Hagyd! Mindenki másképp ereszti ki a gőzt! – Kapcsolódott be az eddig oldalukon ülő harmadik fiú is.
- Gőzt? Ennek nem a gőz van a fejében hanem a tananyag! – Mutatott a szemben ülő Edwardra, mire maga Edward egyetértően büszkeséggel bólogatott.
- Csodálkozol? Hollóhát! – Mutatott az oldalukon ülő Morgenre.
- Hollóhát egy fityfenét! Annak ehhez nincs köze! – Javította ki őket szigorúan Edward, majd erősen összpontosítva a gondolatait, amiket még nem nyomott el a bódító ital, karját magasba emelve csettintgetett és úgy a negyedikre meg is találta a keresett folytatás. – Ott van például Jenny! Ő is Hollóhátas, de még annyit se tud mint egy elsős Mardekáros! – Tette hozzá védekezés képpen.
- Deeee… Jenny fogyatékos! – Kelt „védelmére” az oldalvást ülő fiatal, bár a hangja nem igen volt meggyőző, hogy valóban a védeni kívánja az említett érdekeit. – Mióta? – Horkant fel az Edwarddal szemközt ülő megjátszott sértődéssel kissé botladozó artikulálással.
- Amióta a melleiben hordja az IQ hányadosait! – Kontrázott rá az oldalvást ülő, mire a trio kollektíve elnevette magát, a mindent átitató szesz és dohányfüstös meglehetősen hangzavaros helységben.

2 évvel később..
Kora május volt… melegebb a szokottnál, de olyannyira, hogy már már olvadtak a mugli hőmérők. Ki tehette fényre nem is merészkedett. Hanem, volt akinek nem volt választása. Példának okáért a büntetőmunkán lévő diákoknak. Így is lehetett, hogy a tűző napon teljesítette büntetőmunkáját a triumvirátus, egy aprócska csínért ami gyakorlatilag szénné égette az egyik professzor hírnevét. Nem volt rájuk közvetlen bizonyíték… ha lett volna ki is csapták volna őket érte de így „megúszták” egy büntető munkával.
- Hogy tudtál te engem erre rávenni! – törölte gurgulázó izzadságcseppjeit Edward tulajdon arcáról.
- Kellet vagy két másodperc! – Válaszolta elnyűtt hangon a főkolompos, miközben kézzel igyekeztek megtisztítani az igen harapós növény közé ékelt gazt, a helyi kertnél.
- Hé… ez az izé harap! – Húzta el az ujját a harmadik, midőn az egyik virág csak megízlelte a kisujját.
- Na ná, hogy harap! Szerinted mi értelme a fal elé tenni? Szép mint a pusztulat de ha beesel a sűrűjébe akkor imádkozz, hogy ne azt harapja meg. – Válaszolt neki, miközben félre noszogatván lekevert egy taslit a virágnak, mire az szürcsögve félrevonult az útból, hogy kiszedhessék a gyomot a gyökerek közeléből.
- Emlékeztess, hogy ha még egyszer ilyen remek ötleted támadt, akkor nyírjalak ki! – Szólalt, meg nyűgös határozottsággal Morgen, majd felpillantott a virágágyásról, s a tekintete összetalálkozott egy marcona tekintető, gömbölyded formájú öreg alakéval aki egy terasz árnyékából figyelte a három fiú ténykedését.
- Mosolyogj! – Húzta, mosolyra az arcát, és örömöt színlelvén integetni kezdett a tanárnak. Elsőre a két társa nem értette a mosoly okát, de hamarvást csatlakoztak, mire a tanár, arca szikrákat vetett s dohogva elvonult az egyik tanterem felé.
- Hogy milyen szívesen belevágnám ebbe kertbe! – Jegyezte meg lehervadt mosollyal a főkolompos.
- Meg vagy te húzatva? – Fakadt ki a mellette álló.
Néhány órával később, kissé nap által megpirítva és mind a tíz ujjukkal összeharapdálva, már a jó megszokott kis kocsmájukban ültek, s víg kedéllyel sörözgettek.
- Istenemre mondom, hogy én mit meg nem adtam volna ha láthatom, amikor benyit és megpillantja a mugli színész hatalmas… - Végigmondani nem bírta, mert majd mindhárman megfulladtak a nevetéstől… Edward és társa a mézsörét is csaknem félre nyelte.
- Totál megérte! – jegyezte meg a másik, miután már képesek voltak a vihogást befejezni.
Aztán a nevetéstől kifulladva, Edward tekintete egy fiatal, vörös hajú teremtésen állapodott meg. A lány, mintha csak az álmaiból lépett volna elő. Morgen tekintete valósággal odaszögelődött. társai is csakhamar felfigyeltek a jelenségre és bár nem olyan feltűnően de megnézték maguk is a teremtést.
- Eszedbe se jusson Ed! Aki a király erdejében vadászik azt itt örökre száműzik! – Jegyezte meg óvatos modorral a bajkeverő cimbora. Finom utalás volt ez arra, hogy a lány bizony a tiltott kategóriába tartozik.
A lány is hamar kiszúrta Morgen tekintetét, és távozóra fogta a Mardekárosok törzsasztalától.
Morgen lassan feleszmélt a kábulatból és társai felé fordult. – A csodákhoz bátorság kell! – Felelte, nemes egyszerűséggel, majd a korsóját félretolva, felállt és a pulthoz vonult ahová a lány is félrevonult a Mardekárosok táborától.

1 évvel később…

- Istenem… el se hiszem, hogy átmentem! – Majd Edward nagy sóhajtást követően megdörzsölte az arcát.
- Hát nem sokon múlott… csak nem Lynn terelte el a figyelmedet? – Ért mellé egy régi barátja.
- Ennyire észrevehető volt? – Kérdezett sandítva a friss vizsgás Morgen.
- Ááá… nem! Csak kalandoztál az álom világban! Legalább megtervezted a jövőtöket? – Kérdezett felé egy másik Fiatal ember aki éppen ezen másodpercben ért melléjük.
- Hm… csak a feléig jutottam. – Sóhajtott lemondóan Edward majd elmosolyodott.
- Rossz hatással van rád… - Jegyezte meg az egyik barátja, majd a másik oldalán álló megerősítette ez utóbbit: - Egyértelműen káros hatással van rád! Úgy hogy most velünk jössz inni! MEGÜNNEPELJÜK, HOGY LEVIZSGÁZTUNK! –Kiáltott fel, mint egy elmeháborodott.
- Nem lehet! Bocs srácok, de nem lehet! – Szabadkozott Edward mind hiába, végül csak beleegyezett egybe. De ugye egy sör nem sör… két sör fél sör négy sör egy sör. De egy sör NEM sör!

Majdnem egy évvel később…

Szintén fülledt és fullasztóan meleg van volt. Edward, idegesen várakozott majd egy órát, hogy végre, beszélhessen a professzorral. Edward és Lynn a terveik szerint együtt indultak a tiszti akadémiára, ám a második fél év végén beszélték, hogy Lynn-t kitették a képzésről. Az oktatótól többé kevésbé megerősítést is nyert a pletyka. Csak éppen Lynn hagyta ott az akadémiát, a professzor azonban semmilyen úton módon nem volt hajlandó közölni Bella távozásának az okát. Pár nappal korábban ugyan Bella sürgősen beszélni akart valami fontos üggyel kapcsolatban Edwarddal, de ő ezeket rendre húzta halasztott a vizsgákra készülvén. Mikor azonban Ed végzett aznap már csak a hűlt helyét és egy üzenetet talált Bellától miszerint hazaköltözik a szüleihez. Még olyan gyorsan, mint aznap nem loholt. Egyenest az állomásra ahol még éppen elcsípte Lynnt mielőtt az felszállhatott volna a vonatra.
- Lynn! Lynn! – Kiáltozta a peronok között őrült módjára Edward, majd megpillantotta és egyenesen a lány felé sietett. A lány egy pillanatra megállt, majd folytatta a felszállást, de végül, mint egy megkésett gondolat, visszafordult Edward felé.
- Bella! – Szólalt, meg teljesen kiizzadva és lihegve Edward. – Miért mész el? – Kérdezett felé fürkészve a lány arcát. – Te csak játszottál… mint mindig! – Felelte a lány kissé megvetéssel. Edward összevonta a szemöldökét, majd megfogta a lány kezét. – Lynn! Én nem játszottam! – Felelte őszintén, a lány a szemeibe nézett és kissé hebegve folytatta. – De… De akkor miért nem akartál találkozni? – Kérdezte.
- Csak most szabadultam el… Inkább azt mondd, meg te miért hagytad ott? Azt mondták a többiek, hogy elutasították… de miért? – Kérdezett Edward értetlenkedve.
A lány egy pillanatra, elvette a tekintetét a fiatal Edwardról, majd néhány másodperccel később egyenest a szemeibe tekintett.
- Terhes vagyok! – Felelte Lynn. Edward elsőnek fel se fogta, teljesen megbabonázódott a hallottaktól.
Lynn e reakciót félre értvén, elvette a tekintetét és már csaknem felszállt a vonatra, mikor Edward elkapta a vállánál, s visszahúzván maga felé fordítván megcsókolta a lányt. hogy a véletlen vagy egy isteni jel volt nem tudni, de akkor és ott eleredt az eső, amire az emberek már igen régóta vártak. Hogy végül valaki megunta és változtatott az időjáráson vagy a természet műve azt nem tudni, de az eső elviselhetőre hűtötte az időt a fülledt levegőt pedig friss és üde levegőre cserélte. Csurom vizesek lettek, de azt se bánták az életben nem volt még olyan boldog nem volt, és nem is lett többé.
Pár hétre eljegyezték egymást és még azon évben az esküvőt is megtartották amit mind a két család nagy örömmel vett.

Hogy a szerelem, segítette vagy a tanulás, vagy mind a kettő, az is örök rejtély marad, annyi azonban biztos, hogy a tiszti képzést Kivallóra teljesítette ezzel Főhadnagyi Auror rangot szerezvén magának.

Iskola utáni évek
1975-1976 Tragédiák és talpra állás

E két év volt az, ami gyökeresen megváltoztatta az ekkor 27 éves férfit. Edwardot Aurori kötelességei teljesen lefoglalták, és kénytelen volt a fia születése előtt egy héttel elutazni. Ezt az óta se bocsátott meg magának. Lynn tudtán kívül véletlenül feloldott egy átkozott rúnát védő bűbájt, és a rúna átka a hozzá legközelebb eső személyt Lynnt vette célba. Az átok megindította szülésbe, mind az anya mind a gyermek belehalt. Edward bár nem vallotta be senkinek csaknem beleroppant. Gyászát, a munkájába temette, ám megnyugvás helyett egy évvel később újabb csapás érte őt. A szüleit holtan találták a déli régióban lévő családi kúriába ahova elutaztak. A minisztérium kiérkező emberei, a lakást felforgatva találták, és több értéktárgy is hiányzott. Ennek ellenére külsérelmi nyomokat amik muglikra utaltak volna nem találtak, így egyértelmű volt kik álltak a gyilkosság mögött. A halálesetet követően Edwardot nem engedték dolgozni és kényszerszabadságra küldték, mondván ennyi veszteséget követően képtelen volna objektív maradni és a munkáját megfelelően végezni.
Nem jártak messze az igazságtól. Az ezt követően csak a hónapokkal később lehetett hallani róla. És bár elsőre a pletykák, amik napvilágot láttak hazugságnak és hihetetlennek tűntek, de úgy tűnt, hogy Edwardnak mégsem halt meg a gyermeke. Pontosabban elterjesztésre került, hogy ikrek voltak és csak az egyik gyermeket sikerült megmenteni, azonban ezt eddig a legnagyobb titokként kezelték.
Ám ez a hazugság egy sokkal mélyebb titkot takar. 76 év vége felé Edward az italhoz fordult és senki ember fia rá nem ismert egy hónapot követően. Decemberben egy fagyosnak ígérkező kora estén a céltalanul bolyongó Edward, egy csecsemő sírására lett figyelmes, ami egy sikátorból jött. A sötét utcára betekintve, egy fiatal anyát látott, aki egy bepólyált csecsemőt, tett az egyik szemetes mellé, és mikor észrevette Edwardot, nyilván, alaposan megijedt, és ruházatát és állapotát tekintve egy mugli hajléktalannak hihette, mert azonnal dehoppanált.
A síró gyermek hangjára, Edward közelebb ment és felvette a gyermeket a földről. Hogy mit is érzett pontosan akkor és ott azt senki meg nem tudja mondani rajta kívül, de lehet, hogy még ő se tudná elmagyarázni. Azonban az egy éve gyermek tekintetébe meredve, mintha valami rég elvesztett melegséget érzett volna újra. hazavitte a gyermeket a Morgen birtokra és miután felhagyott az italozással, elterjesztette a hamis pletykákat. Természetesen voltak, akiket nem lehetett megtéveszteni, még ha a fiú közel egy időben is született. De egy Apai érzésektől vezérelt ember igen meggyőző tud lenni, hogy jobb, ha a származás titokban marad. A korai időkben valamelyest érdeklődött az igazi család kiléte felől, ám végül bőven elég volt neki azt megtudni, hogy azért dobták ki, mert a gyermek félvérnek született egy arany vérű családba. ezt követően nem firtatta a dolgot, és a fiút sajátjaként nevelte fel. Kennethnek pedig a legcsekélyebb tudomása sem volt származását illetően.

Háború
Hogy min változtatott a legutóbbi háború? Inkább min nem?
Rufus Scrimgeour, hivatalba lépésekor őt magát is visszahívták az állományba. Tapasztalata és határozottsága miatt elő is léptették a Minisztérium védelméért felelős őrparancsnokká. Ennek is volt köszönhető, hogy a minisztérium megtámadásakor megsebesült. Bár meghalt volna a minisztériumban.
Huszonegy éve kapott egy második esélyt az élettől, és most újra elveszett: Kenneth az utolsó félév előtt otthagyta a Főiskolát és eltűnt. Edwardnak fogalma sincsen arról, mi késztethette erre a lépésre a fiát, sőt a kiváltó okkal sincsen teljesen tisztában. A megérzései melyek ritkán hagyták cserben a halálfalókra utal, de belegondolni is fél a valódi okba. Talán… Talán megtudta a származását? De ki mondhatta el neki?
A Sérülése miatt a Szent mungóból kikerülvén alaposan megváltozott világgal találta magát szemben. Rufus által kinevezett posztjától megfosztották és egy jó darabig megfigyelés alatt tartották, de Morgen nem okozott semmi problémát. Látszólag beletörődött a dolgokba, talán így is van. Fokozatosan csökkentette érdeklődését az Aurori hivatása felé és mind több időt kezdett el a családi birtokon tölteni, miközben titkon a fia után nyomozott. Mikor hallotta, hogy a Roxfortban megüresedett a rúnaismerti pozíció beadta a jelentkezését, s reménykedett a pozitív elbírálás esélyében.

   Jellem

Hát… mint egy Morgen!
Na, jó elismerem egy külső szemlélőnek ez magyarázatra szorul! A Morgenek alapvetően mindig is nyugodt természetűek voltak akár az életvitelük. Alig alig volt olyan ami kizökkentette volna őket a nyugalmas állapotukból. Azonban ha ez megtörténik, akkor ez a változás, egy hozzá közelállónak hamar feltűnik, azonban egy külső szemlélőnek csak az apró jelek maradnak amiket nem is mindig vesznek észre az emberek. Példának Edward (az ifjabbik!) Gyermekkorában víg kedélyű ám visszahúzódóbb típusú volt egészen serdülő koráig. Ekkor ismerkedett meg első szerelmével, aki üde színfoltot vitt az életébe. Kapcsolatuk vége pedig esélyt adott, hogy Edward új fejezetet nyithasson az életében.
Az akkor 18 éves Edward egy víg kedélyű társasági alakká fejlődött aki ha teheti bátran tivornyázik a barátaival, levezetvén az Aurori képzésközben felgyülemlődő stresszt. Ezen tájt ismerkedett meg élete meghatározó személyével. Lynn azonnal elcsavarta Edward fejét és csak hamar össze is házasodtak. Boldog kiegyensúlyozott életet élt. Ha ez az állapot marad, akkor is Morgen módra viselkedne, azonban ezt már nem fogom levezetni miért. Viszont, az ifjú Edward életében a tragikus események egymást követték. Előbb a feleségét és a gyermekét, majd nem sokkal később rá a szüleit is elveszítette. Mindezen események, súlyos, mondhatni gyógyíthatatlan sebet hagytak a fiatal Edward lelki világában. Kenneth örökbefogadása híján valószínűleg bele is roppant volna a történtekbe. Az örökbefogadása, még ha hirtelen és meggondolatlan lépés is volt, de célt és esélyt adott arra, hogy túlélje a történteket. Az eltelt évek alatt Kenneth nevelése és taníttatása közepette teljesen megváltozott és alig lehetett már a fiatal kori önmagához hasonlítani. A nagyközönség ezt a képpen könyvelheti, hogy egy egyedülálló bölcs apa. A valóság rémisztőbb… Saját élete értéke számára, már nem jelent sokat… Már nem tud élni!

Erősség || Az úri származás, úri szokást és jellemzőket von maga után. Tisztességes, becsületes és rendelkezik a kegyelem képességével, ugyanakkor ne hidd, hogy naiv volna. Második esélyt nem mindenki érdemel!
Gyengeség || Azonban jár mellé egy úri neveltetés, ami mások szemében pökhendiségnek is tűnhet. Ezen kívül nem éppen társasági lélek.

   Apróságok

mindig || mézbor, munka, nyári eső, zongora, magány, Kenneth
soha || a múlt latolgatása,vér szerinti felsőbbrendűségi elmélet, tiszteletlenség, becstelenség, kegyetlenség
hobbik || Rúnákat bűvöl , zongorázik, olvas, dolgozik!
merengő || Mikor megtudta, hogy Lynn teherbe esett, akkor volt a legboldogabb… az elvesztésekor pedig valahol le is tért az élet útjáról.
mumus || Kenneth Halála
Edevis tükre || Ami soha nem fog már megtörténni: Feleségével (Lynn) és gyermekeivel (Lionel és Kenneth) boldogan és békességben élhessen.
százfűlé-főzet || Smaragd zöld, elsőre semleges ízű ám igen hamar kesernyés utóízt hagy maga után
Amortentia || Nyári eső utáni, friss levegő illata.
titkok || Titok? Mint hogy Kenneth nem a vér szerinti fia, bár ezt a fiú nem tudja, sőt, senki sem tudja!
azt beszélik, hogy... || Bár sosem volt az a kifejezetten nagy lángelme, mégis komolyan megdolgozott minden egyes eredményéért. Ám irigykedők és ezeknek köszönhetően rossznyelvű pletykáknak köszönhetően hallhatóak olyan pletykák miszerint pénzzel oldott meg bizonyos tanulmányi problémákat.

   A család

apa || Sir Edward Morgen - Elhunyt
anya || Clementina Morgen – Elhunyt
testvérek || -
Feleség || Annabella Lynn – Elhunyt
gyermekek ||
Lionel Morgen – Elhunyt(születéskor)
Kenneth Morgen – 22
Edward örökbefogadott gyermeke. A fiú nem tud arról, hogy örökbe lett fogadva, Edward mindent igyekezett úgy intézni, hogy senki ember fia ne tudhassa meg azt, hogy Kenneth nem az ő fia. (természetesen a megkerülhetetlen személyeken kívül) Noha külsőleg nem is olyan nagy az eltérés közöttük, a belső értékeik teljesen ellenkezőek. Kenneth fiatal korában, Edward, azt hitte, hogy ez csak a kamaszkori lázongás, de mostanra kénytelen volt belátni, hogy Kenneth alapvetően más személyiségű… Nem igen tudja hol rontotta el a dolgot Kenneth nevelésével.

állatok || -

Családtörténet ||
A vérvonal? Színarany, kilóra! A családfa egészen Merlin idejére vezethető vissza. Néha olyan pletykákat is hallani, hogy köthető is Merlinhez, azonban ezek csak amatőr történetkutatók, félrefordításaiból adódtak, mindenesetre az ősei valóban köthetőek a kor nagy mágusához, azonban nem vér szerint. A korai időkben az északi királyuradalmak, egyikét szolgáló mágus volt név szerint Echilus Morgen. A kastélyt és a hozzá tartozó birtokot hűséges szolgálat jutalmaként kapta a varázsló család őse. Az örökséghez pedig sok nemzetség hozzátett, de volt amelyik el is vett. A 16 század elején Nelis „Grom” Morgen hirtelen elhatározással és jókora tőke alappal vágott bele, egy pálcakészítő vállalkozásába ám rá kellet eszmélnie, hogy türelem és legfőképpen a szakértelem híján nem ért a jó pálcák elkészítéséhez. Felesége szerencsére, még idejében rángatta vissza a józan észre. A veszteséget nem sikerült, csak jó néhány generációval odébb pótolni. Viktoria Morgen 1714ben publikálta „Hogyan védjük meg magunkat kolosszális lényekkel szemben,anélkül, hogy ártanánk nekik” című könyvét, melyben a defenzív mágia egy erre a korra már elfelejtett varázslatait írta le, melyeket ő maga fordított le közel ezer éves rúnákról és próbált is ki. Az első után több könyvet is írt, és bár több ízben is volt vendég előadó a legnevezetesebb iskolákban, azonban enyhe szociális fóbia miatt sosem tanított.
A rúnák ismerete ezután meghatározó szerepet töltött be a nemzedékek életében. Nem mindegyik generáció, de a legtöbbjük folytatta Viktoria munkásságát, azonban a sikereit nem tudták túlszárnyalni.
Maga a vérvonal szigorú feltételek mellett haladt, hogy megőrizhesse tisztaságát. Ennek árny oldala a jelenben bontakoztak ki. Edward az utolsó még élő tagja ezen vérvonalnak.

   Külsőségek

magasság || 182 cm
testalkat || Sportos
szemszín || Barna
hajszín || barna
kinézet || Szimpatikus? Ízlések és pofonok. Kinek mi jön be. Fess és ápolt külsejű. Alig alig… vagyis beszélek én itt marhaságokat… soha nem tudná letagadni, hogy egy aranyvérű arisztokrata család sarja! Ha mind erről nem ismered, meg akkor az egyedien kidolgozott sétabotjáról mindenképpen fölismered. Ébenfa, a markolatnál ezüst foglalatban pedig egy fekete gömb pihen. Az ezüst foglalatba rúnaszerű motívumok lettek vésve, avatott ember azonban könnyedén felismeri, hogy ez csak egy egyszerű sétabot. Mágikus hatalommal nem bír.
Egészségi állapot|| Egy átok találata miatt a jobb lába gyógyíthatatlanul megsérült, ezért sétabottal jár. Ettől függetlenül jónak tekinthető az egészségi állapota.

   Tudás és karrier

Pálca típusa || 11 és fél hüvelyk, kissé merev, akác, egyszarvú szőrrel
Végzettség ||
Roxfort varázslóképző
Asztronómia - E
Átváltoztatástan - V
Bájitaltan - V
Bűbájtan - K
Gyógynövénytan - V
Számmisztika - V
Rúnaismeret - K
Mágiatörténet - K
Sötét varázslatok kivédése – V
Jóslástan – B

Griffendél Godrik Akadémia
szak || Auror képzés – Átoktörői szak Elfogadható eredménnyel, majd Tiszti továbbképzés Kivalló eredménnyel.
Foglalkozás || Auror/Rúnaismeret tanár

Varázslói ismeretek || Elméleti síkon zseniális, az agya akár a szivacs. Bár igen szelektív is… Ha teheti, kerüli a harcot és a konfliktusokat is. Aurorként konyít is a fekete mágiához, ám ha teheti akkor elkerüli. Elvi okokból! Defenzív mágiákat sokkal jobban kedveli. Bűbájok és átváltoztató mágiák terén jeleskedik igazán, amiket sokszor nagyon sokan alábecsülnek. A rúnák tanulmányozása irányi szenvedélye okán az elementál mágia sem áll tőle távol, ám oly nagy tudományt foglal ez magába, hogy minden jeleskedni képtelenség, szerencsére nem is vágyik erre. Békességben megelégedett a jég alapú mágia ismeretével. Az Aurori képzéseket követően a hozzá szükséges ám, azóta nem igen sokszor használt s általa sem éppen kedvelt tárgyak: gyógynövénytan, bájital tan képzettségei kissé megkoptak.

Mugli ismeretek: Mugli nyelv ismeret: Orosz és Francia, illetve zongorázni is megtanult, gyermekkorában még.



   Egyéb

avialany|| Ki van a profilképeden?

Avialany: Joseph Fiennes

Érdemes megemlíteni, hogy a Morgen kastélyt és birtokot Edward távollétében Noel Scott felügyeli és igazgatja, a házi manókkal. Noel családjával még 1937ben emigráltak Franciaországból. Az azóta eltelt valamivel több mint hatvan év alatt pedig a család legközelebbi emberévé vált. Származását tekintve a varázslóvilághoz tartozik ám, szerencsétlenségére azonban ő maga kviblinek az az varázstalannak született, s noha e miatt sokan megvetik, a Morgen család soha egy rossz szóval e miatt meg nem illette érte Noelt. Jelenleg meglehetősen idős korban jár, Ez év végén tölti a 78adik életévét.