Hazaút

1997, késő Június

Nem bántam még ennyire iskolaév végét. Mondjuk ezelőtt nem is voltam elsőéves diák egy olyan világban, amiről addig csak ábrándozni tudtam, hogy "Egy ilyennek igazán léteznie kéne", úgyhogy érthető. Még most így a legvégén is volt újdonság: Egész közelről nézhettem meg a tóban élő óriáspolipot. Mondjuk majdnem sikerült még közelebbről is megnézni, ugyanis közvetlen a csónakunk orra előtt bukott a felszínre, még meg is tudtam volna érinteni, ha kinyújtom a kezem. Ez is miért csak most jut eszembe? Viszont ha egy másodperccel később jön, tuti felborította volna a csónakot, és most itt dideregnék.
De szerencsémre szárazon tudok manőverezni a Roxfort Expresszre felszállni igyekvő diákok tömkelegében. Bár nagyon nem tudom előreverekedni magam. Valószínűleg könnyebb lenne valami nagydarab testalkattal, mint ezzel kis, a korosztályánál is jó egy fejjel alacsonyabb izével. Így mire feljutok a vonatra, már a diákok nagyrésze fent van, és le is ült valahova. Még végignézem a vonatot egyszer, hátha véletlen akad még egy szabad fülke valahol, de hiába, már mindegyikben vannak. Mondjuk igaz, hogy ha egy üresbe ülök be, akkor mások ülnek be ugyanúgy mellém, de mégis valahogy az más.
Gondolok egyet, és csukott szemmel nekiindulok a folyosónak. Elszámolok magamban háromig, majd megállok, és kinyitom a szemem, aztán megnézem a véletlenszerűen kapott fülkét, de az teljesen tele van. Viszont csak egy lépésre vagyok a kocsi végétől is, nagyon szerencsés vagyok ma ilyen téren, úgy tűnik. Ennek majdnem nekimentem az előbb. De ha már itt vagyok, át is megyek a következő kocsiba, és ott ismétlem meg az előbbi módszert. Az így kapott kabinban még van hely úgyhogy  be is nyitok.
-Helló, van itt szabad hely?- Kérdem egy széles mosoly mellett.

[- Aha, dobd le magad]

Nem igazán vagyok boldog amiatt, hogy hazautazunk. Az, hogy Dumbledore meghalt, eléggé rányomta a bélyegét a hangulatomra, még úgy is, hogy nem igazán kedvelte senki a Mardekárból, mert durván kivételezett mindig a Griffendéllel, és mindig elvette tőlünk a házkupát. Talán ha szimplán kiesik abból a toronyból, elintézem egy vállrándítással, de elég rossz érzés, hogy ilyen könnyen bejöttek az épületbe, ahol aludtam, és megölték a legerősebb varázslót az egész országban. Jó, persze tudom, hogy velem semmi bajuk nincs a tetteseknek, egyszerűen csak érzem, hogy a folytatás sem marad el. Mostanában már gyakran álmodok újra rossz dolgokról.
 Nem tudom, hogy csinálják egyesek, hogy még találnak üres kabint, de a vonat már megint teljesen tele van. Ráadásul úgy, hogy mindenhol egy üres hely van, ahogy haladunk. Annyira nem is bánom, hogy most egyedül fogok utazni, ahogy a barátaim lemaradoznak, és végül már egyedül verekszem át magam a folyosókon a macskaketreccel és a bőröndökkel. A barátaim inkább csak izgatottak az események miatt, de ők mintha nem is éreznék, hogy történni fog valami, úgy beszélgetnek az egészről, mintha valami kis semmilyen dolog lenne, ami jó beszédtéma. Ma csendes vagyok, úgyhogy kivételesen nem zavar, hogy csendben utazhatok. Ironikus, hogy pont akkor akadok egy üres kabinra, amikor ezt elhatározom.
 Kényelmesen lepakolok, elfoglalok hármat a hat ülésből, hogy elkerüljem, hogy valami csacsogósabb társaság mellé kerüljek. Jó, gondolom, ha mondanák, hogy vegyem el a bőröndöt, elvenném, de azért mégis hatékony védekezési formának érzem. Úgy tűnik, hogy nem is jön ide senki, ami nem baj, útközben legalább nyugodtan tudok rajzolgatni. Általában utálok egyedül lenni, de most örülök, hogy nem kell hallgatnom a tippeket arról, hogy ki lesz az új igazgató, meg hogy ki nyírta ki Dumbledore-t.
 - Aha, dobd le magad- csak egy pillantással nyugtázom, hogy hugrás útitársat kaptam, viszont csak egyet, úgyhogy legalább nem valószínű, hogy végigbeszéli az egész utat, mert én vagyok itt az egyetlen, akivel beszélgethet. Hacsak nem beszél magában. - Elsős vagy?

Egész meglepő, de csak egy másik diák van még a fülkében. Egy felsőbb éves mardekáros. Nálam legalábbis felsőbb, de ő sem egy nagy ló végzős. jobb is, azok úgysem olyan szórakoztatóak. Legalábbis akiket eddig ismerek. Tavalyig állítólag mondjuk volt egy ikerpáros, akik igazi arcok voltak - legalábbis annyiból, amit hallottam róluk, - de ők még évvége előtt állítólag seprűn kirepültek az iskolából, egy tüzijátékkal búcsúzva. De nekem persze muszáj pont lemaradnom az ilyesmikről...
A mardekáros fiú rábólint, hogy ami hely még van, az szabad, úgyhogy róla véve példát én is csak az ülésre pakolok le. Odakint már nem nagyon volt senki, amikor bejöttem, úgyhogy nem hiszem, hogy bárki helyét elfoglalom vele. Leülök a fiúval szemben, majd végre előszedem a talárom zsebéből az ott már elég régóta mocorgó-vergődő patkányt, Szuttyompöttyöt, és leteszem az ölembe. Itt kint már egész jól megvan, csak néha vissza kell húznom a farkánál fogva, ha nagyon el akarna szökni. Vagyis időről időre.
-Igen.- Felelem vigyorogva. -Milyen izgi egy év volt már ez, nem? Ugye itt mindig ilyen szokott lenni, és nem unalmas? Mondjuk szegény igazgató bácsi... őt igazán nem kellett volna ledobni a toronyból.
Beszéd közben kicsit belelkesülök, és szerintem kicsit hadarok is ilyenkor, bár nem annyira, hogy megérteni ne lehessen, de a szavak közt tényleg mintha kevesebb szünetet hagynék.
-Szerinted mi fog most történni? Már itt a merénylet okán. Meg az a halálfejes felhő is, amit megidéztek. Valami készülődik, mi?- Árasztom el kérdésekkel a fiút.
-Ó, tényleg! Merel vagyok. Ez pedig Szuttyompötty.- Nújtom ki a kezem a mardekáros felé, amint eszembe jut, hogy ez az elején elmaradt. Aztán a patkányt is odatartom, bár az állat mintha kevésbé lelkesedne a bemutatkozósdi iránt. De végülis őt minősíti, ha így áll az ilyen formaságokhoz, még akkor is, ha patkány.
-És te hanyadikos vagy?- Teszem még hozzá a kérdést.

[- Aham, izgi volt]

 

Ahogy meglátom a patkányt, szinte azonnal megmozdul a macskaketrec, nekem pedig az utolsó pillanatban sikerül megfogni, és visszatolni, mielőtt Zordon arccal a földön köt ki. Az egyik kezem továbbra is rajta kell tartanom, sőt, rá is kell könyökölnöm, hogy kevésbé zavarjon a kandúr mocorgása.
 - Aham, izgi volt- én mondjuk nem pont ezt a szót használnám arra, hogy bejött egy rakás halálfaló a suliba, de azt meg kell hagyni, hogy tényleg nem telt ez az év sem eseménytelenül. - Hát, eddig még nem volt olyan, hogy megölték volna az igazgatót, de igazából soha nem unatkozol, ha nincs nagyon béna személyiséged. Tavalyelőtt volt a Trimágus Tusa, tavaly meg a balhé az átmeneti igazgatóváltással. Elég durva volt az a tanárnő- Umbridge-et tényleg nem tudom, honnan sikerült elővakarniuk, de remélem, hogy nem ő lesz újra az igazgató. Akkor garantáltan szerez pár kínzóeszközt a büntetőfeladatokhoz.
 - Őszintén szólva, fogalmam sincs. Lehet, hogy TK lesz az új ura a világnak pár héten belül, lehet, hogy csak szimplán kineveznek valaki mást, és semmi nem változik. Hallottam sok mindent, de senki nem tud semmit az ismerőseim közül- pedig jó néhány barátom szülei TK pártiak, de vagy nem olyan hülyék, hogy nekünk beszámoljanak a terveikről, vagy a szüleik nem olyan hülyék, hogy beszámoljanak a gyerekeiknek.
 - Cael vagyok, most végeztem a harmadikkal. Ez meg itt Zodon- egy kicsit megpaskolom a ketrec tetejét. - Nem veszem ki, megkarmolna. Amúgy hogy tetszik a Hugrabug? Nem igazán ismerek onnan senkit- azt most nem teszem hozzá, hogy hány szóviccünk van a Hugrabugról, meg hogy miket mondunk és gondolunk róluk.

-Ó, arról hallottam is, hogy volt. Az milyen volt? Persze, hogy én lemaradok az ilyenekről. Ott mik voltak? Én mindig csak a végéről hallottam bármit, amikor megölték az egyik játékosunkat. Azóta ki is van róla rakva egy kép a klubhelyiségünkben. Csak így a korábbi eseményekről senki nem mesél, amiken még nem volt balhé. Mondjuk azt a tanárt, azt az Umbridge-t már nem hiányolom a következő évből, abból bőven elég annyi, amennyit hírből tudok. Úgyhogy nem panaszkodhatok akkor. Szerintem túl közelről megismertem volna.- Súgom meg a szóáradatom végén a sejtésemet. Közben Szuttyompöttyöt átrakom az imént bemutatott macskától legtávolabb eső vállamra, mert Zordon belépője óta folyamatosan rémülten próbál elmászni a szélrózsa minden alacsony macsakatartalmú irányába. Mivel továbbra is mocorog, inkább egytompornyival távolabb ülök a macskától, és kézbe véve simogatom, részben nyugtatásul, részben meg hogy ne mászhasson el.
-És lehet, hogy igazi háború lesz ebből? Csatákkal meg mindennel? Szerinted elérhetik a Roxfortot is, ha igen? Biztos azért is van tele ennyi páncéllal is, hogy meg lehessen védeni. Tuti meg vannak bűvölve mindenféle védelemmel átkok ellen. Biztos azért, hogy a tanárok felvehessék, ha kell, meg a minisztérium is biztos küld még erőket, és azok is. Mármint ha egyáltalán idejönnek, bár azért tényleg jobb, ha máshol bunyózzák le a dolgot. De a suli mindenre fel van készülve, az tuti.- Azt nem hangoztatom, hogy mennyire izginek tartanám az egészet, így is elég furinak gondolhat már a fiú. Mondjuk érthető...
Közben az merül fel bennem, hogy már megint tényleg is pattogok-e, és ha igen, azzal nem kezdem-e már szétrázni lassan az ülést alattam. Úgyhogy inkább áttérek arra a témára, amitől kevésbé pörgök túl.
-Leginkább nyugis. Jó kis békés társaság amúgy, otthonos klubhelyiséggel, de azért meglepődtem, hogy ide osztott be a kalap. Szinte biztos voltam benne, hogy Griffendéles leszek ezzel az izgága fejemmel, de itt is jó nekem. Biztos  azért Hugrabugos lettem, hogy abban a nyugis környezetben nem adják alám annyira a lovat, és annak a klubhelyiségnek így még esélye is van megmaradni. Najó biztos nem, mert nem török-zúzok én, csak a felnőttek szeretik mindig azt mondani rólam, főleg az árvaházban.- Fejtek ki máris egy összeesküvés-elméletet.

[- Ja, Umbridge-dzsal nem vesztettél semmit. A Trimágus Tusát kár volt kihagynod, tényleg nagyon érdekes volt, legalábbis a sárkányos próba az volt állítólag, azon pont nem voltam. A másik kettőnél igazából nem láttunk semmit, a másodiknál bementek a víz alá, és vártuk, hogy kijönnek-e, egy óra a hidegben, a harmadiknál meg egy labirintusnál vártuk, hogy mikor jönnek már meg végre. Aztán a többit már tudod, a hugrás srác meghalt]

 

Gyorsan megállapítom, hogy a lány képes annyit beszélni, mint négy másik, egyedül is. Az elsősök félénkek szoktak lenni, különösen most, hogy meghalt az igazgató, meg jön a változás, de ő, úgy tűnik, pont kivételes. 
 - Ja, Umbridge-dzsal nem vesztettél semmit. A Trimágus Tusát kár volt kihagynod, tényleg nagyon érdekes volt, legalábbis a sárkányos próba az volt állítólag, azon pont nem voltam. A másik kettőnél igazából nem láttunk semmit, a másodiknál bementek a víz alá, és vártuk, hogy kijönnek-e, egy óra a hidegben, a harmadiknál meg egy labirintusnál vártuk, hogy mikor jönnek már meg végre. Aztán a többit már tudod, a hugrás srác meghalt- most gőzöm nincs, hogy a Potter-féle dolog az igaz, és tényleg T.K. vagy egy követője ölte-e meg Cedric Diggory-t, vagy magába a versenybe halt bele, bár úgy, hogy kiderült, T.K. visszatért, inkább az előbbi. Annyira nem érdekelt soha az eset.
 - Hát, nem akarlak kiábrándítani, de ha kinyírták az igazgatót, aki csokibéka kártyán is szerepel, hasonlóan Merlinhez, miért ne jönnének be újra tök simán? Mondjuk ha el akarnak vinni egy lányt, amikor alszik. Amúgy fogalmam sincs, mi lesz- lehet, hogy kicsit kegyetlen volt ráijeszteni a lányra, de lehet, hogy picit talán visszább vesz a szövegelésből. Nekem valahogy ízléstelen úgy kezelni azt, ami történni fog, mintha csak a Karácsonyt várnánk. Egy sóhajtással mégis felülkeveredik a jobb énem. - Ne aggódj, ha be is jönnek újra, veled biztos nincs semmi bajuk.
 Az infóiból főleg az jön le, hogy ők az otthonülős társaság, ahogy ezt eddig is tudtam, az érdekesebb az, hogy árvaházból jött. Nem akarok nagyon rákérdezni, hogy milyen körülmények között született, ha a szülei muglik voltak, akkor talán mégis van félnivalója, úgyhogy a fő, hogy kerüljem az olyan témákat, amiknek a szülőkhöz van köze. Biztos nem esik neki jól, ha ilyesmi kerül szóba.
 - Én is azt hittem, hogy griffes leszek, de úgy tűnik, nem vagyok olyan bátor, mint hittem. Akkor te is balhésabb vagy, ugye? Hányszor voltál büntetőmunkán?- ez legalább egy izgalmas, érdekes téma, nem sok lányt ismerek, aki került büntetőfeladatra, az a mi nemünkre jellemző inkább. Legalábbis, nekem úgy tűnik, a fiúk hajlamosabbak hülyeségeket csinálni.

-Kár. Biztos tök izgi lehetett pedig. Ha sárkányok voltak, akkor ez már tuti. A sárkányok mindig királyak. És tényleg léteznek is, ez milyen már? Tök jó ez a varázsvilág.- Lelkesedek már megint.
-De azért hagy kívánnivalót, például nincsenek tündék. De mi ez már, hogy ennyi minden királyság tényleg létezik, erre tündék nem?
Most jól kifakadtam a világ igazságtalanságán. De pont így azt is csak egy Merel Everfen tud.
-Azért azoknak a kártyáknak nem olyan magas a bejutási küszöbe, láttam már olyat is, amin csak valami énekes van. Mondjuk úgy kevés is lenne, mennyi, hat? Ez a kettő, meg még a Roxfort alapítói? De az igaz, hogy ettől még be tudtak jönni rosszalkodni, úgyhogy lehet, hogy majd megint be tudnak. Miért, akartak már elvinni valakit álmában?
Vagy nem erre célzott? Rendes tőle, hogy megnyugtat, de mint azt ki is fejtem neki, ettől eleve nem tartottam.
-Hát engem ki nem mozdítanának a szobámból, az fix. Ha már bent vagyok, inkább szobafogságot adnának, hogy ott is maradjak veszteg. Ha Ms. Grelod és több régi tanárom szerint is rossz előjel, ha valahol felbukkanok, szerintem a rosszfiúk is erre a következtetésre jutnának, és nem kockáztatnák az idegeiket.- Vezetem le a tökéletesen logikus és egyértelmű gondoloatmenetet. Mert az ugye száz, hogy így lenne. Na ez alapján nem is meglepő, hogy a fiú "balhésabb"nak feltételez.
-Hátöö... Háromszor asszem. Igen, háromszor. Pedig nem csináltam semmi rosszat, csak a szabadidőmben felderítettem az iskolát. Először például csak találtam egy érdekes festményt, és megálltam vele beszélgetni, csak Friccs fránya macskája arra járt. De ez most mitől számít "rosszban sántikálásnak"?

[- Mi az a tünde?]

 

- Mi az a tünde?- egy kicsit értetlenül nézek a hugrás lányra, amikor valami lényt említ, amiről soha nem hallottam. Hallottam róla, hogy a barátaim egy része mindig nevet rajta, hogy hasonló dolgokat mond egy hatodéves hugrabugos lány, olyan lényekről beszél, amik nem is léteznek, és egy pillanatra eszembe jut, hogy talán vele is ez a helyzet. Vagy csak én nem hallottam a tündékről, bár ez nem valószínű, rengeteg mesét hallottam gyerekként. Talán a muglik találták ki ezeket a lényeket, esetleg eltorzíthattak egy már létező varázslényt, vagy csak új nevet adtak nekik.
 - Nem tudom, hogy próbáltak-e már álmában elvinni valakit, hozzánk biztos nem jönnek be, más házakból pedig kevés embert ismerek. De ha bejöttek, amikor Dumbledore élt, bejöhetnek megint- ha nem lennék mardekáros, talán már azon gondolkoznék, hogy vissza sem megyek az iskolába, de így annyira azért mégsem rossz a helyzet. A saját gyerekeikre csak nem fognak lőni, én pedig ott vagyok a közelükben.
 Végül nem mondom meg a lánynak, hogy a „rossz fiúk” idegeit néhány másodperce lenne tönkretenni, mielőtt megölnék. Soha nem láttam még halálfalót, de ismerek olyanokat, akiknek van a rokonságában, és ha egy kis rész igaz abból, amivel az elmúlt napokban dicsekedtek, akkor nem hiszem, hogy jó dolog őket felbosszantani.
 - Az annyira nem is sok, nekem már öt vagy hat lehetett első után. Persze, jobb, ha nem kapnak el- igaz, arányaiban véve az a hat lehetett volna hatvan is, úgyhogy kifejezetten jó vagyok abban, hogy elkerüljem a büntetést. Merel viszont nem lehet túl jó, ha megállt beszélgetni festményekkel. Kicsit elvarázsoltnak tűnik. - Mondott valamit a festmény?- bár kezd kicsit fárasztó lenni a lány beszéde, valahogy mégsem zavar annyira. Kicsit vicces is, és annyira naiv, gyerekes, még azután is, hogy így telt el rögtön az első éve. Nekem már valahogy nem megy, akármennyire próbálom távol tartani, azért néha eszembe jut a gondolat, hogy nem lesz minden rendben.

-Tolkien, hazánk nagy írója? Meg azóta kábé bármi mugli irodalom a műfajában? Ezeket tényleg mindenhol csak én ismerem?
Ennyire nem ismerné egymást ez a két világ? A régi osztályomból még legalább voltak többen is, akik ismerték az írót, bár az tény, hogy ott is én voltam csak ennyire járatos a műveiben, amennyire vagyok, de azért elég ismert, még világszerte is. Nehéz felfogni ezt a szakadékot a muglik és a varázsvilág között. De ők nem tudják, miből maradnak ki.
-Akkor ijegetni próbáltál vele, valld be.- Gyanúsítom meg, miután Caelius megerősíti, hogy el senkit nem vittek álmában - vagy legalábbis nem tud ilyenről. Tehát nem az alapján mondhatta. Nem vagyok én hülye ám. Csak naív. De azt utólag észreveszem magamon, mint mondjuk most is. Előbb utóbb. Néha.
-Mondjuk ha tényleg Dumbledore volt a legnagyobb erő, ami kint tartotta a rosszfiúkat, akkor... hát izgi lesz a jövő év is. Őtőle féltek, nem?
Máris kíváncsi vagyok, mit hoz majd a szeptember. Meg úgy az egész év azután. Na ilyen se volt még, hogy a tanévet várjam, így pont a nyár küszöbén. Azzal együtt, hogy nemrég az igazgatónkat dobták le az egyik jó magas toronyból, vagy ilyesmi. Hogy egyesek mennyit paráznak is azóta... Hallottam, hogy van, aki olyat fontolgatott, hogy nem jönne vissza jövőre a Roxfortba. De hát ők tudják.
-Na, azért csak azt mondtam, hogy el háromszor kaptak. És volt olyan is, amikor tökre azt hittem, hogy el fognak, és végül nem.- Mentegetőzök, mintha vád lenne, hogy csak ennyiszer sántikáltam volna valami kalandosban. Vagy rosszban, ha bárki mást kérdezünk, nem engem.
-Óhóó. Mesélt. Ha jól értem, még előtted volt ez egy évvel? Berakták helyettesíteni a Griffendél klubhelyisége bejáratához, amikor valami szökött rab állítólag betört és összekaszabolta az eredeti ajtónálló-festményt. De várjá, várjá... Hogy is mondta? "Alávaló semmirekellő anyaszomorító kutya, aki azt hiszi, lekaszabolhatja a festővásznat ily megbecsült, nemes, ha teltalakú úrihölgyről! De Sir Cadogant nem hívhatja ember fia gyávának, én hősiesen vállaltam ama dicső őrposztot, ahol minden más festménytársam megfutamodott!" Vagy valami ilyesmi, nem vagyok biztos a pontos szavakban. Tényleg, azt az ürgét elkapták végül? Mi lett vele?- Mesélem a fiúnak a találkozásomat a lovag festményével, közel olyan lelkesen, mint amikor én hallgattam a meséjét. Amikor a sulival voltunk valamilyen múzeumban, mindig tök unalmasak voltak a festmények. Mondjuk ha azok is meséltek volna valamit, pláne, ha ilyen jókat, biztos jobban érdekeltek volna azok is, de hát azok még csak mozogni se tudtak. Ő bajuk, eggyel kevesebben nézegetik őket, ez a lovag úgyis menőbb.

[- Hát, sajnos úgy tűnik. Lehet még sem olyan nagy szám a csóka]

 

- Hát, sajnos úgy tűnik. Lehet még sem olyan nagy szám a csóka- mindig utálom, ha előkerül valami könyv, amit nem olvastam, hülyének érzem magam tőle. Pedig ez biztos nem nagy dolog, valami mugli meseírócska lehet, ha kitalált lényekkel dolgozott, mint például ez a tünde. Bár lehet, hogy ez valami tündér alfaj, amit még nem ismerek.
 - Hát, mivel bejöttek és megölték, annyira nem félhettek tőle- arra a kérdésre, hogy „izgi” lesz-e a jövő év, nem adok inkább választ. Nem biztos, hogy ezt a szót használnám, és nem is biztos, hogy csak a jövő év lesz érdekes. Apa szülei muglik, úgyhogy kicsit aggódok, de félnivalója inkább neki lehetne a halálfalóktól, mert ha tippelnem kéne, nincsenek varázslók a felmenői között.
 - Engem is elég kevésszer kaptak el, ahhoz képest, mint elkaphattak volna- hiába, most, hogy kiengednek minket Roxmortsba, sokkal érdekesebbé vált a világ. Nehéz elvárniuk, hogy időben visszaérjünk, amikor annyi érdekes helyet kell meglátogatni, és csak a hétvége van rá, amire egyébként feladnak egy rakás házit. Gyakorlatilag azért van a kimenő, hogy lehessen levonogatni meg büntetőmunkát adni a késésért.
 - Ha arra gondolsz, akire én, akkor ő tavaly meghalt- lassan érzem, hogy kezdek elfáradni, ez az egy bőven beszél annyit, mintha egy egész hordára való lány ült volna be mellém. Egy kicsit máshogy képzeltem el a hazautat most, rá kell készülni egy olyan nyárra, ami nem lesz olyan felhőtlen. Nekidöntöm a fejem a hűvös üvegnek. - Azt hiszem, én most alszok egyet. Hosszú volt az éjszaka- nem nagyon tudok vonatokon aludni, de azért lehunyom a szemem. Egy kis pihenés tényleg nem fog rosszul esni, megint összeálmodtam mindent az éjjel.

-Hé! Igenis ismert, egész nagy irodalmi kultusza is van.- Védem a nagy kedvencemet. És ez így is van a megfelelő körökben, még ha az általam mondottak nem is teljesen ezt támasztják alá. De én tudom, na!
-Legalább nem én vagyok a műveletlen.- Próbálok javítani ezen az állítás-felmutatott bizonyíték ellentmondásomra. Hoppá... Én igazán csak nagy általánosságban szándékoztam ezt mondani, de most potenciálisan leműveletleneztem a mardekáros fiút? Hát mostmár mindegy, remélem nem veszi magára, nem lenne a legjobb kezdés.
-Vagy pont azért jöttek be, mert féltek tőle. Mármint ellenfélként. Éncsak úgy tudom, ahog hallottam, de ha ő volt a legnagyobb ellenfelük, akkor érthető, hogy el akarják rakni az útból. Kevesebb a konkurencia.
Lehet, hogy a fellelkesült mesélésemmel kicsit megijesztettem a fiút? Nagyon nem szólt hozzá a dologhoz utána. Van néha ilyen, kicsit túl lelkes vagyok néhányak ízlésének, és tény, hogy vagy egy jó oldalnyit beszéltem a lovag-festmény sajátos stílusában. És lehet, hogy kicsit túl pontosan is adtam elő. Már ha ő is ismeri a képet. Mármint attól nem függ az előadás pontossága, csak az, hogy észreveszi-e ő is. És elkönyvel fura különc izékének. Mondjuk az engem másoktól se szokott zavarni, de talán azért hasznos lehet nem egyből elkönyveltetnem magam annak mindenkinél.
-Meg? Miért, mi lett vele? Meg ki volt amúgy ő pontosan?- Kelti fel az érdeklődésemet a válasza, mert bár szeretem hallgatni Sir Cadogant, azért azt meg kell hagyni, hogy tőle csak annyit tudtam meg az ürgéről, hogy valami rosszfiú, aki be akart törni a griffendélesekhez, és hogy mennyire rosszfiú. Szerinte. Bár szeret túlozni, nagy festett showman a drága.
A mardekáros fiú nem válaszol, csak annyit, hogy fáradt és úgy gondolja alszik egyet. Tessék, Merel, újabb vadidegent sokkoltál így első találkozásra. Mármint én legalábbis nem láttam eddig nagyon fáradtnak a fiút. Eddig.
-Jó, majd szólok, ha közeledünk.- Mondom még neki, és remélem, hogy ilyen gyorsan még nem aludt el, és hallja. Megijeszteni nem akarom. Ennél jobban.