2. emelet - Varázsbűn - üldözési Főosztály; Varázshasználati Főosztály

Ez a főosztály felügyeletet gyakorol a többi hat Főosztály felett, ez alól csak a Misztériumügyi Főosztály képez kivételt.

A L O S Z T Á L Y O K:
- Auror Parancsnokság
- Varázsvilági Vizsgálatok Hatósága
- Helytelen Varázshasználati Iroda
- Hamis Védővarázslatok és Védett Tárgyak Kimutatásának és Elkobzásának hivatala
- Wizengamot Végrehajtási Szolgálat.
- Kísérleti Bűbájok Bizottsága
- Varázsoktatási Hivatal

Cherish Bailey

°°°

Gépiesen firkantottam rá aláírásomat a hatalmas, mahagóni íróasztalon fekvő papírstóc utolsó lapjára, ezzel lezárva egy több, mint kilenc órás munkafolyamatot. Bőrborítású forgószékem felnyikordult, ahogy szemeimet lehunyva, fáradtan hátradőltem benne. Igyekeztem felidézni, hogy mikor is aludtam utoljára a saját ágyamban – ami nem is volt olyan egyszerű, hiszen az utóbbi időkben rendszerint az irodámban, vagy a nappalim szófáján ért utol az álom, már ha egyáltalán megengedtem magamnak azt a luxust, hogy aludni térjek. Ez a töprengő állapot két percig tartott, sokkal tovább, mint amennyit megengedhettem magamnak. Bűntudatosan felpattantam az asztaltól, majd zakóm belső zsebéből előkapva, a papírhalom felé böktem pálcámmal. A lapok szivárvány módjára átsuhantak az irodán, majd precíz pontossággal becsusszantak a nekik szánt fekete mappába. Jómagam eközben a sarokban álló tükörhöz sétáltam, és felkészülve a legrosszabbakra, belepillantottam abba.
Egy borostás, kócos, nyúzott arcú férfi nézett vissza rám, akit első pillanatra meg sem ismertem. Az alak undorral teli grimaszra húzta száját és unottan bámult rám. Ismét felemeltem a kezemben tartott ciprusfából készült pálcát, de ezúttal a saját arcomra irányítottam azt, majd – lévén túl fáradt voltam a nonverbális varázsláshoz – elmormoltam a varázsigét. A táskák egy csapásra eltűntek szemem alól, a bőröm pedig kisimult. Újabb varázsige következett, mire a kócos hajfürtök gondos oldalválasztékkal, kész frizurába rendeződtek. Sajnos az ősz szálakat még így sem sikerült eltűntetni, mint ahogy a szám körül és az államon sötétlő borostát sem, amire csupán egy lesújtó pillantást vetettem, borotva hiányában ugyanis nem szívesen nyúltam volna hozzá, szépségápolásban szerzett varázstudományom arra már nem terjedt ki. Azonban még így is sokkal elfogadhatóbban festettem, és kevésbé tűntem túlhajszoltnak, noha belül egészen mást éreztem. Újabb intésemre a meglazult nyakkendőm is csinos kis csomóba ugrott, majd kezembe röptettem a fekete aktát, és kiléptem irodám ajtaján.
A folyosó kihalt volt, ami nem is volt csoda, elvégre hajnal egy óra volt. Magányosan haladtam a sötét épületben, egyedül rámán varrott cipőm sarkának kopogása törte meg a csöndet. Miközben befordultam a sarkon és elindultam a lift felé, átfutott az agyamon a gondolat, hogy már nincs is sok értelme hazamenni, hiszen pár óra múlva új munkanap kezdődik és jöhetek is vissza. Ekkor azonban fényt láttam kiszűrődni egy ismerős iroda ajtaján. Megtorpantam és meredten bámultam a sárgás derengés irányába pár másodpercig, míg végül elhatározásra jutottam, és a lift helyett a titokzatos fényforrást tűztem ki célul. Az ajtó résnyire nyitva volt, így könnyedén elolvashattam a ragasztott névtáblát: Cherish Bailey.
Felemeltem mappamentes, szabad kezemet és bekopogtam. Hagytam pár másodpercet, majd óvatosan benyitottam az irodába.

cruel second skin

Ariane Ahler

'99 februárja

       A kígyók közös jellemzője a vedlés - épp a napokban ült Max az ölemben, és nagy lelkesedéssel lapozgatott egy, a lényeket meghatározó kötetben, keze folyton megemelkedett a kérdései nyomán. Nem tulajdonítottam magának a témának különösebb fontosságot, a közelgő kinevezésem gondolata nyomasztott, és habár Elisa megnyugtatott, hogy ettől még éppúgy nem változik a ház védelme és az ő óvó figyelme, óhatatlanul is felidéztem, mi lett a sorsa az elődeim rokonságának. 'Azok háborús évek voltak..' - mondta erre ő, és homlokomra tette hűvös, otthonos kezeit, ezzel egyelőre elodázva a kételyeimet, de most, hogy itt virrasztok hajnalban a kihallgatásra kijelölt termek folyosóján, ez a félelem velem marad, velem is tart majd az ajtón túlra: akár egy gonosz második bőrréteg, mely segít ugyan alkalmasnak maradnom, de fenntartásáért éjszakákkal fizetek.
      -Közölték vele, miért van itt? - kérdezem a kollégától, aki egy ásítást igyekszik elnyomni, mire megrázza a fejét. Nyugtázom a szavait, és egy jelzés nélküli fehér bögrét nyújt át, amiben a fogolynak szánt kávé lötykölődik, talán már inkább langyosan, mint frissen. Néhány alkalmazott ugyan felvonta a szemöldökét, de felvilágosítottam őket arról, hogy az eddigi liberális módszereik a legritkább esetben hoztak eredményt, és ha hatékonyak kívánnak lenni, nem ez kellene, hogy legyen a prioritás. Talán még nem egy elítélt az aktuális kihallgatott, de ez könnyen változhat.

      Belépek, és gondosan becsukom magam mögött a helyiség ajtaját, jelezve, hogy nem tűröm, ha menekülni próbál, és ezzel csak a saját életét nehezíti meg. Sivár a berendezés, de nem is kell komfortosnak érződnie, a tiszta, csupasz falak, a csempék mind sürgetik a vallomásokat, és habár úgy sejtem, a kisasszony nagyon is sejti, mire szolgál a hatalmas üvegtábla, ami megtöri kicsit az egyhangúságot, ezt figyelmen kívül fogom hagyni. A legilimentor jelenléte szükséges, elengedhetetlen - némán leteszem a bögrét, és elhelyezkedem a saját székemen.
      -Arnold Till vagyok, a brit Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn - üldözési Főosztályának Aurorparancsnoka. Előre tájékoztatom, hogy az italban semmilyen méreg vagy szérum nincs, vallomását pedig rögzítjük. Jogában áll ügyvédet kérni, de nem ajánlom, amennyiben nem szeretne a fogdában éjszakázni. A papírmunka hajlamos sokáig elhúzódni. - a biccentésem egyértelművé teszi, hogy tisztában vagyunk vele, hogy bűnös, a kérdés már csak az, hogy miben. Ariane Ahler nem kizárólag emiatt van itt, de én, elődeimmel ellentétben nem látom értelmét annak, hogy akár csak egyetlen szálat is lefutni hagyjak az anyagon, amennyiben elvezethet a többihez, problémák gócpontjához. Épp elég nagy gond, hogy a megoldatlan ügyek táblája egyre csak telik, és habár egy hete munkába álltam ebben a minőségemben is, keveslem a haladásunkat: Rowle még az állomány tagja, Fawcett még szabadon, sok bujkáló halálfaló még nem a rácsok mögött. Ideje, hogy mi is új bőrt öltsünk: egy új, gonosz második bőrréteget.