Minerva E. Balmoral
Griffendél Godrik Akadémia
the variable
☆ Miss Sparkly-eyed ☆
Hozzászólások: 598
Jutalmak: +1067
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Félvér
Kor: 22
Ház: Griffendél
Évfolyam: Negyedik
Családi állapot: Bonyolult
Kedvenc tanár: Quennel Oakley
Kviddics poszt: Nem játszik
Nem elérhető
|
|
« Válasz #15 Dátum: 2016. 03. 10. - 00:15:08 » |
+1
|
Mely amidőn a többi alszik Még mindig elég szórakoztatónak tartom Qcross légiirányítókat megszégyenítő kézmozdulatait, azonban az még sokkal jobban izgat, amit a kétkezességről mond, még ha egy kicsit el is tereli a beszélgetés folyamát a haladás irányába. Nyilván nem ülhetünk itt még holnap ilyenkor is, fejtegetve a filozófia ezerszín gombolyagját, de azért egy kicsit több kifejtés jól esett volna, és az egyik társunk hangot is ad ennek, bár nem abban a hangnemben, amihez a tanáraink szokva vannak. Egy kérdés azonban engem sem hagy nyugodni, még a jól kiszámítható összegzésre felszólítás után sem... - Tanár úr, azt mondja, a legjelentősebb részét, ez azonban nem jelent egyértelmű állásfoglalást. Ezek alapján mégsem tudjuk minden esetben kizárólagosan eldönteni, hogy konstans változásról beszélünk...? - az orosz fiú felé pillantok, és bár nyilván megérti a beszédünket, megfogalmazom máshogy - Tehát nem lehet egyértelműen eldönteni minden esetben azt, ki hagyta a nyomot? Illetve még valamit kérdezni szeretnék. Úgy fogalmaz, hogy csak 'önök' tudják visszahívni: ez vonatkozik a testre, de annak mágiával elváltoztatott alakjaira? Úgy értem, ez esetben mi definiálható egyértelműen egy adott embernek? Közben már megkezdődik a gyakorlás, az óra kevésbé elméleti része. Félretolom a lapokat, körbenézek a többieken, Morganen állapodik meg a tekintetem, és amíg körülöttünk több pálca lendül egyszerre, még odasúgom neki, mielőtt becsatlakoznék. - Igazad van. A képzett legilimentorok képesek rá pálca nélkül is. Elég szexi, nem igaz? - elmosolyodom, és előkotrom a táskámból a képeket, majd a padra helyezem őket. Nem a legjobbak, nem is fájna, ha örökre eltűnnének... Talán kicsit túlságosan is akarom, hogy ne kerüljenek elő többet, erről árulkodik, hogy elsőre képtelen vagyok szabályosan végrehajtani a bűbájt. Egyelőre nem foglalkozom azzal, másnak sikerült e, próbálok megharcolni a gondolataimmal, amelyek szétgurulnak, és néhány felülete megreped az önkéntelenül felidézett fájdalom miatt. Az utolsó kirándulásom Balmoralban nem olyasmi, amire szívesen emlékszem majd, az erről készült képeket egyfajta elengedésképp használom most, és sem másodszorra, sem harmadszorra nem érem el a megfelelő eredményt. Talán egy cigaretta megoldaná a gondjaimat, de azt hiszem, a karmestereket idéző, pár másodpercre komikusnak látszó Qcross sem díjazná a megmozdulásom, így csak ellazítom a nyakam, és a negyedik, kissé túlexponált képet veszem az ujjaim közé. - Savnaris! - most jól sikerül a mozdulat is, nem húzza túl az íjként feszülő ujj, és a jobb sorsra nem is érdemes tárgy a képzeletemben, ahogy a javaslat elhangzott, biztos helyre kerül: Willow áll mellettem, szépen formált kezei között tartja, és a mosolya nyomán meleg szalad végig a nyakamon és a mellkasomon. Halkan elnevetem magam, remélve, hogy a padtársaim nem figyelnek fel különösebben rám, aztán, mintha csak simogatni akarnék, elsuttogom a varázsige párját... - Veneris! Ebben a fényben sápadt ujjaim között a kép bizonyosságot ad arról, hogy még egy lépéssel közelebb vagyok a múlt árnyainak uralma felé.. Amibe többek között az idei jobb bűbájtan jegy is belefér, remélhetőleg.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
|
|
« Válasz #16 Dátum: 2016. 09. 22. - 11:35:21 » |
+3
|
Lélegzet mintha egy hosszú pillanatra elakadna, szívem dobbanásával együtt. Szemöldököm felúszik ráncok gyűrte homlokom közepéig és talán csak a brit jóneveltség tartja vissza állkapcsomat, hogy állam ne mutassa ki pillanatnyi megilletődöttségem jelét. Jobb is így. A száj zárva marad s bár a ráncok eleinte zavart tükröznek hamar kisimítja őket a közöny egy halk hümmögéssel párosulva, míg a szemek tán már zavaróan is nyugalmat tükröznek a pattogzó szikrák ellenére. Nem tagadom egy pillanatra kiestem egyensúlyomból. Régóta tanítok, a Roxfortban második éve, de régen az Akadémián mint kutató is köteles voltam félévente szemináriumokat hirdetni, kisegítve az adjunktusokat. Efféle megnyilvánulással ellenben még nem találkoztam értelmiségi körökben. Az a fajta tiszteletlenség, hogy egy diák felemelje hangját egy tanárral szemben számomra elképzelhetetlen, pláne ily felesleges módon. A feltett kérdésekre mind válaszoltam, bár hallgatva a diák akcentusát feltételezhető az is, hogy nem igazán értette meg válaszomat, vagy, hogy az egyáltalán neki szól. Pillanatra elmélázok válaszomon és a többi diák tudja, hogy az effajta megnyilvánulásokért pontot vonnék. De ez nem az a helyzet. Ha magát az intézményt és oktatóit nem becsüli annyira, hogy civilizált nyugat-európaiként viselkedjen – pedig hát Izlandról jött -, kétlem, hogy a házak közötti verseny meghatná.
- Perenelle. Az idézet Perenelle Flameltől származik, de közel járt Hagen. – diákot ritkán szólítok keresztnevén – Hogyha pedig a szakkör után elolvassa az anyagot megkaphatja a történetet. De ez egy szakkör nem pedig mesedélután. – pálcám intésével az oly látványosan nem kívánat írás visszacsúszik a diák elé és kacskaringós betűkkel megjelenik rajtuk a „Hagen Romanovna tulajdona” felirat, nehogy elveszítse.
Remélve hogy izlandi oroszunkat kielégítette a tény, hogy rossz pontot szerzett nálam, ignorálva további tevékenységét, a csoport többi tagjához fordulok. Pontosabban a ma igencsak kibontakozni vágyó Ms. Balmoralhoz. Szólításomra fel is teszi kérdéseit és ha bár elmosolyodok, hogy hogyan válhatott egy szorgalmáról nem igazán ismert diák azzá, aki a tanár szóhasználatába köt bele, voltaképpen lenyűgöz az észjárása. Bárcsak előbb megmutatta volna, hogy mennyire képes elsajátítani a tudományos gondolkodás alapjait, talán jobb eredményt szerezett volna a ’Bűbájtani Fokozaton. Bár hozzá kell tenni, hiába bizonyítja most tudását, gyarló emberi létemre ezt az eredményt elismerve. új hátránnyal ruházom fel személyiségét, még pedig a felelőtlenségével. Hogyha képes ilyen kérdéseket feltenni és elmélyülni így témákban, összefüggésláncokat kutatva, hogy nem állt neki össze a tény, hogy saját magával tesz rosszat, hogyha nem teljesít a tavalyi vizsgáján? Puszta felelőtlenség a szememben az a tény, hogy a kellő tudás megvan, de a súlyok felbecslésénél hibádzik.
- Örülök hogy így magakadt a szón Ms. Balmoral! – mosolygok bíztatóan átadva, hogy ténylegesen örülök a kérdésnek. – Vitathatatlan tény hogy a pálcák és egyéb mágikus eszközök is hagynak maguk után lenyomatot. Ám ezek olyan elenyésző jelek, hogy a világon jelenleg három mágus tudja felismerni például a pálcák hagyta nyomokat. – tekintetem pálcámra téved, ahogy játszom vele kezemben magyarázás közben – mi britek olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az egyik ilyen mágus nem más, mint Ollivander.- kis szünetet tartok, míg eljut hozzájuk a felismerés, hiszen legtöbbjük személyesen az aggastyántól vette pálcáját. - Válaszolva másik kérdésére, a válaszom egyszerű: nem tudom. – sosem volt szégyenem beismerni valamit, amire nem tudom a tökéletes választ – sajnos talán maga Albus Dumbledore volt az egyetlen, aki tökéletes bizonyossággal meg tudta volna válaszolni kérdését az országban, ami ha jól értelmezem: „mi is az ember a mágia szempontjából”. – egyszerűsítem le a pár zavart hugrabugos kedvéért. – Véleményem szerint a test nem járul hozzá mágiánkhoz, hiszen nem nagyon lehet arról hallani, hogy egy féllábú varázsló ereje változott volna fizikai vesztesége miatt. Viszont százfülé főzet használata alatt nem öltjük magunkra az adott mágus erejét, a sajátunkat használjuk, és mivel érzelmeink vannak a legnagyobb hatással igéinkre, elméletem szerint, amikor az általunk képződött lenyomatokról beszélünk bűvös értelemben, az lelkünk egyfajta lenyomatát jelenti, amit minden általunk megidézett varázslatban hordozunk. – zárom monológomat.
Órámra pillantva ismét elborzadok és kézmozdulataimmal jelzem, hogy tényleg induljon meg a gyakorlat. Míg kinőtt cipők robbannak fel, régi pennák fúródnak a falakba és gyűrt sálak esnek fonalaikra visszaigyekszem asztalomhoz és elkezdek jegyzetelni, figyelve diákjaim teljesítményét. Be kellett látnom már tavaly, hogy a kollektív szintkövetelmény nem igazán adja vissza tényleges tudásukat és fejlődéseiket. Azon felül, hogy elvárok tőlük egy alapszintű tudást elméleti síkon, bizony muszáj szubjektívnak lennem a gyakorlatok terén. Hiszen hogyan is értékelhetném egyazon keretek között a mindig pedáns, szorgalmas ugyanakkor tehetségtelen Adelaide Sunberry képességeit, mint az egyébként szörnyen lusta és trehány, de gyönyörűen dolgozó Caelan Chaisty-ét? Az élet sajnos nem ugyanolyan képességekkel áldott meg minket – éppen ezért látom feleslegesnek, hogy ugyanazon sablon alapján értékeljünk, hiszen mindenkinél más a jó teljesítmény. Tudom jól, ez csupán egy szakkör, de minden pillanatot ki kell használni, mikor a tizenéveseink képességei megmutatkoznak.
- Gratulálok! – szólalok fel tizenhárom perc és huszonnégy másodperc múltán. – Ha jól látom szinte mindenkinek sikerült eltüntetnie választott tárgyát, vagy annak egy a próbálkozások után megmaradt darabját – sandítok Domville fele, akinek bőrkesztyűjéből végül csak egy hüvelykujj maradt. Nagyon meg akarhatta óvni… – Ideje megtanulniuk hogyan is hozzák vissza azokat! – kiáltok fel lelkesítően és ismét körbejárnak az izzó betük, ezúttal a „Veneris” igével. – Ahogyan az óra elején is demonstráltam, ismét csak egy pöccre van szükségünk. Gondolati síkon pedig a hiány érzetét kell felidéznünk magunkban az eltüntetett tárgy iránt. Igen Albert, akkor is ha az csak egy hüvelykujjnyi kesztyű – válaszolok a kézlendületre és a mardekáros már is visszahúzza karját megszeppenve motyogva. - Akinek sikerült visszahoznia tárgyát nyugodtan mehet! Köszönöm, hogy részt vettek a mai szakkörön – köszönök el előre is diákjaimtól s a hátuk mögött settenkedve közelebb megyek azokhoz, akiknek az eltüntetés sem sikerült. Hátha együtt menni fog. Szokás szerint, akinek sikerül elvégeznie a második bűbájt megjelenik a megérdemelt csokibéka a padján mielőtt távozna.
Köszönöm a játékot! Ez a záró reag, továbbiakat nem kérek, főleg a hamarosan a helyszínen kezdődő játék okán.
A pontok hamarosan jóváírásra kerülnek! Gratulálok a bűbáj elsajátításához, használjátok egészséggel!
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
|
|
« Válasz #17 Dátum: 2017. 03. 05. - 16:10:16 » |
+1
|
A kastélyköré gyűlt fagyos köd, mely beszorult a skóciai völgye zord hegyekkel határolt, öblös medencéjébe, megtörni látszik. A szelíd napfény vékony sugarak képében szeli át a tájat és élezett kés módjára hasítja szét a mindent felemésztő ködöt. Átérve a kastély régmúltat idéző ablakain megsokszorozza önmagát törése közepette és arany színekbe öltözteti a több száz éves tantermet ezen a reggelen. Először a rúna vésettekkel díszitett, antik lambériát tölti meg színnel majd mahagóni útján folyva végig csillogást idéz elő a padokból míg egészen nem elér a katedráig melyen már nagy halom pergamen és erszények díszelegnek.
Áfonyakakaóm csalogatóan édes mégis savanykás illata zavarba ejtően tiszta, fehér gőz formájában tölti be a legtávolabbi sarkokat is. Kábult, kócos fejeket vonz be az orra a terembe. Diákjaim szinte még csukott szeme jó magyarázat lehet egy-egy félre gombolt fehér ingre vagy rosszul kötött nyakkenőre. Némán csendesen foglalják vissza a naptól padjaikat és készítik elő a pennájukat. Szelíd mosollyal és biccentéssel kívánunk jó reggelt egymásnak s pontban nyolc órakkor rákoppintok a pergamen kupacra.
A dolgozatok kiosztják magukat és éppen így a kis erszények is. Jól ismerik már diákjaim a rendszert, tudják, hogy a gyakorlati feladathoz szükséges tárgyakat rejti a bársony, ami jelenleg két-két mugli pénzérme mindenkinek. Bárhogyan is bűvölik el őket az erszénybe téve elveszik a bűbáj, de hogyha kivesszük később az érméket, munkájuk ismét megmutatkozik. A rendszer már megszokott. Ha végeztek csak a padon hagyják a dolgozatot és rajta az erszényt. Ahogy a bársony és a pergamen találkozik minden diák megkapja a neki járó csokibékát és békésen távozhat.
- A dolgozatra 25 percük van, a gyakorlati feladatra pedig 45. Jó munkát kívánok!
Elegendő, ha csak a kitöltött dolgozatot postoljátok be, de aki reagot is ír mellé pluszpontban részesül! Minden megszerzett pont a dolgozatban házpontnak számít! Plusz házpontok:
- +20 – Aki 12-éig ír
- +10 – Aki 15-éig ír
- +20 – Aki reagba foglalja a dolgozatát
Ne feledjétek: A karakterek tanulási teljesítményéhez mérten dolgozzatok! Használjátok bátran a varázslat-listát vagy a wikipédiát! Jó munkát!
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Louise Lott
Eltávozott karakter
"Cinkemadár"
¤ gtfo princess ¤
Hozzászólások: 329
Jutalmak: +739
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : Vörös
Szemszín: Barnászöld
Kor: 23
Ház: Hollóhát
Évfolyam: Ötödik
Családi állapot: Bonyolult
Legjobb barát: Owen Redway
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 13 hüvelyk, szilfa, főnixtoll, merev
Nem elérhető
|
|
« Válasz #18 Dátum: 2017. 03. 08. - 13:50:35 » |
+1
|
Dolgozat Fáztam, hogy az álmosságtól, vagy attól, hogy elfelejtettem pulóvert venni, hát azt nem tudtam volna megmondani, de a rejtő bűbájokból felkészültem. Owennek soroltam őket, ameddig már cserepes nem lett a szám az elmúlt éjszaka. Volt egy olyan érzésem, hogy nem véletlenül említette meg őket Qcross a múlt óra végén. Szinte rögtön a padra dőltem, amint a fenekem a székemre ért, és félretoltam a könyveimet, hogy kényelmesen el tudjak feküdni, legalábbis amíg Owen nem ér be, hogy elfoglalja a saját részét az asztalunkon. Volt mostanában egy pár nézeteltérésünk, de azért még mindig azok közé az emberek közé tartozott, akikkel bármikor bármennyi ideig el tudtam lenni. Még, ha néha az agyamra is ment. Qcross elkezdte az órát, majd ahogy a dolgozatok kiosztása is megkezdődött, feltápászkodtam, és egy sóhaj utána pennám is kézbe vettem, várva, hogy kis bársony zsák kerüljön elém is. Kiveszem a két érmét a tasakból, majd magam elé helyezem őket. Ez eddig a dolgozat legmegerőltetőbb része. A többi kérdés nem volt bonyolult. Felveszem az egyik érmét és megszemlélem, majd a másikkal is így teszek. Tudom, hogy mi a Próteusz bűbáj lényege. Duplikálja az eredeti tárgy valamilyen tulajdonságát. Na, de ha mind a kettő tök ugyan úgy néz ki? Sóhajtok egyet, majd felveszem a pálcám és nekiállok pörgetni az ujjaim között. Ez egy hülye feladat. Ha két különböző dolog lenne a kezemben, lenne értelme. Viszont a gyártási számon kívül semmiben sem különbözik az egyik érme a másiktól, azt pedig miért akarnám megváltoztatni, ha attól hamisnak fog tűnni az érme? Félreteszem a kétségeimet, majd úgy döntök, igazából mindegy is. A bűbáj bonyolult, és csak másodjára sikerül. Most, hogy a kapcsolat már elméletileg él, kékre változtatom az eredeti érme színét, mire a másik is követi a példáját. Ezután pedig a gyártási évet átírom a nevemre, majd a baba kéket is inkább a hollóhát kékjére változtatom, és elégedetten a munkámmal, helyezem őket vissza a tasakba. Még, ha hülye is volt a feladat, azért megpróbáltam a legjobbat kihozni belőle.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Minerva E. Balmoral
Griffendél Godrik Akadémia
the variable
☆ Miss Sparkly-eyed ☆
Hozzászólások: 598
Jutalmak: +1067
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Félvér
Kor: 22
Ház: Griffendél
Évfolyam: Negyedik
Családi állapot: Bonyolult
Kedvenc tanár: Quennel Oakley
Kviddics poszt: Nem játszik
Nem elérhető
|
|
« Válasz #19 Dátum: 2017. 03. 09. - 02:04:50 » |
+1
|
duchess of hazard NEM fogok elkésni épp ma, épp erről, épp így, épp most...! Egy gátfutó is megirigyelné a csodálatos izomzatomat munka közben, ahogy átvetem magam két alsóbbéves között a dolgozat felé futtában, és ugyan jogos lenne a kérdés, vajon miért ilyen alkalmakra tartogatom a bemutatóimat, de nincs időm megállni megválaszolni, hogy valami sajátos körülmény magával való összjátékaként ilyen az balszerencsém. Gyanús, hogy valamilyen új rekordot is fel lehetne állítani a szökellések lemérése után, de addig is végigdübörgök a hallgatóság teljes gyönyörére a folyosón, elkapom az ajtókeretet, és úgy lövök ki a lendülettől a helyemre, hogy bátran jelentkezhetnék legközelebb nem az őrző, de mondjuk a cikesz szerepére. A kecsességemmel csak a pontosságom vetekedhet, mikor végre teljes valómban megérkezem, és egy mély sóhajjal köszönöm meg az égieknek, hogy Qcross még nem áll a katedrán. Nem mintha egyébként egy sorozatgyilkost képzelnék a talárjába, de jobb nem bökdösni az alvó sárkányt, főleg a szép emlékű szakkör után - aminek keretein belül kapott jegyzeteket azóta is lapozgatom időnként gondterhelten. Hagen és az északiak nem jöttek vissza a félévre, de az egész egyetlen borongós, vihart ígérő fellegként lebeg az agyam felett... Ahogy egy rossz jegy lehetősége is, amint lepillantok a feladatokra. Nem mintha kifejezetten borzasztó lennék a tárgyból, elvégre itt vagyok, többé-kevésbé dicsőségesen, de nem állítom, hogy az eddig szunnyadó zsenialitásom most fog utat törni magának. Tanácstalanul ráfirkálom a nevem a pergamenre, aztán felveszem a klasszikus netessékrámnézniprofesszorúrénkészültem pózt, és hagyom elszabadulni a lehetőségeket odabent.. Honnan jön ez az illat...? A gasztronómiai tehetségem az evésben manifesztálódik többnyire, úgyhogy egy ilyen ínycsiklandó inger biztosan nem hagy hidegen - körbenézek az öklömről felemelkedve, és kiszúrom a professzor feltehetően kakaóját. Udvariasan visszasüppedek a sorok közé, de azért elkönyvelem magamban, hogy az innen kivezető utam a konyhába vezet majd valami hasonló magamhoz vételére. Hiába mutogat néha Qcross légiirányítókat megszégyenítő stílusban, azért élni tud.. És most vissza a fantasztikusan izgalmas leendő kudarcélményeimhez - mert nem kétlem, hogy ez leginkább annak minősül. Vajon mi lehet abban a kakaóban, hogy ilyen szituációkat adott meg...? Bátortalanul felnézek a professzorra, aztán az egyre gyanúsabb bögréjére, ismét a lapomra, és ezt a három célpontot váltogatom egy ideig - kell legyen valami magyarázat ezekre a kérdésekre azon túl is, hogy a hollóhátasok újabban többször bukhattak le Friccs előtt a kelleténél. Azt nem fűzöm a második kérdéshez magyarázatul, hogy Maccavity hamarabb tenné lakhatatlanná a lakást, minthogy nekem reagálni legyen időm, esetleg egyszerűen elengedhetném a projektet, és hátradőlve figyelhetném az őslények csatáját kibontakozni egy jó kávé társaságában. Még fogadásokat is lehetne kötni rá, és abból fedezni az anyagi károkat... Még bátortalanabbul látok neki a gyakorlati résznek, mert egyrészt igencsak kifutok az időből itt lassan, másrészt meg ez sosem volt a kedvencem. Szoktam véletlenszerűen sikereket elérni még itt is, de a bűbájtan nem a legerősebb oldalam, úgyhogy egy halk sóhajjal veszem tudomásul, mikor a második érme nemhogy táncolni nem kíván, de egyenesen odébb gurul sértődötten, amíg el nem kapom. Tehát előröl, mint valami gyakorló bűvész - az egész a nagyszüleimnél töltött napokat juttatja eszembe, ami nem éppen inspiráló múzsacsók a homlokomon. Már ott is siralmasan szerepeltem, mint szórakoztató, és ugyan az egyszerű trükkök is elégnek bizonyultak, azért nem éreztem azóta sem ingerenciát arra, hogy ezzel töltsem az időt - akárhogy verem szemmel, az első érme viszonylagos sikere után a második megmakacsolja magát, a percek pedig ellenem dolgoznak, így ezt elengedve hagyom hátra a dolgozatot, meg tulajdonképpen ezt a délelőttöt is, bízva abban, hogy azért mentettem a menthetőt. Most pedig hallgatok a professzor ki sem mondott intelmeire a kakaófogyasztást illetőleg, és folyékony édességbe fojtom bánatom - amíg elmerengek azon, hogyan alakulna végül a doxyk és a fenevad macskám gigászi küzdelme.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
|
|
« Válasz #20 Dátum: 2017. 03. 14. - 21:22:08 » |
+1
|
Vizsgadrukk Enyhén szólva görcsbe rándul a gyomrom. igaz hogy Qcross jó fej és tudja, hogy milyen körülmények áldozata vagyok de evidensen nem akarom hogy kivételezzen velem. És az is tény hogy nekem ez a vizsga hatszor nehezebb, mint a többieknek. Mély levegőt veszek miközben a pergament magam elé húzva olvasni kezdem a sorokat. Összehúzott szemöldököm utal rá hogy hát igen, nem lesz könnyű dió. Szemeim megrándulnak, miközben kiszáradt ajkaimat megnyalom. Ha tehetném hangosan verném a fejem az asztalba de hát mindenki néma csendben körmöl. Három teljes évfolyam vizsgadrukkja hatja át a levegőt. Szinte tapintható a feszültség. Lehunyom a szemem pár percig és kiürítem az elmém. Bízom abban hogy Pansy segítsége meghozza a sikert és abba is h Qcross jó fej módra állította össze a RAVASZ-t. Pár perc után pennám a tintába mártom és beleadok apait-anyait…
Nincs is macskám!!! Felhorkantok. Mindegy, legyen öröme Qcrossnak, még a dögöt is megmentettem. Pedig Mrs. Norris-t se komálom... Sóhajtok, majd kiveszem az érméket és elolvasom a gyakorlati feladat szövegét. Naná hogy nem tetszik. Ez Pansy-vel mindössze egyszer gyakoroltuk és akkor is fél órámba került összeszenvednem. Most van rá kb 17 percem és halvány lila dunsztom sincs hogy fenébe kivitelezem. Mondanám hogy lever a víz de azért az túlzás lenne. Ráadásul nonverbálisan még nagyobb koncentrációt igényel a dolog nálam, szóval duplán szívás. Minden mindegy alapon lehunyt szemmel a pálcával a kezemben koncentrálok. Semmi. Magamba káromkodom, mert sejtettem hogy nem lesz könnyű menet. A levegőt benn tartva újra lehunyom a szemem megpróbálom újra. Megint semmi. Most már hangosan lenne kedvem káromkodni. Körbepillantok és a tanár az órájára pillantva jelez nekem. Remek. Most már tényleg kezdek feszült lenni. Azért nekirugaszkodom harmadjára is és ezúttal halkan elsuttogom a varázsigét. Na ja ennyi csalás nálam talán belefér… Az érmék mintha egyformák lennének. A biztonság kedvéért azért ellenőrzöm a dolgot, megváltoztatva az érme feliratát. Miután egész tűrhetőnek tűnik a dolog úgy döntök nem rontok tovább a dolgon holmi csicsázással és késznek ítélem meg a dolgot. Az érméket visszateszem a zsákba, az egészet leadom Qcrossnak és egy biccentés keretén belül távozom. Már csak reménykedem hogy legalább egy várakozáson felülit kapjak különben lőttek a sárkánykutatói pályafutásomnak...
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
|
|
« Válasz #21 Dátum: 2017. 03. 24. - 16:32:02 » |
+2
|
A dolgozatot követő legközelebbi bűbájtan órán már a padokon pihennek a pergament tekercsek tanulóim eredményeivel. Azon kevesek, akik elérték a Kiváló eredményt második csokibákájukkal gazdagodhattak a dolgozat kapcsán, motiválva a többieket a jobb teljesítményre. Nem kis büszkeséggel tölt el, hogy ezek a diákok egytől egyig házam növendékei. Jól lehet azoknak a hollóhátasokank, akik nem érték el a legmagasabb osztályzatot küldök pár lesújtó pillantást, hogy érezzék a törődést. Változatos eredmények születtek, de megnyugtató, hogy a csoport egy harmada minimum jól fog szerepelni a R.A.V.A.SZ.-on, a többieknek pedig hát… remélem van b tervük a jövőjükre.
Pár percig, hagyom, hogy nézegessék pergamenjüket majd nem kommentálva az eredményeket egy köhintéssel magamra vonom a figyelmet és elkezdem elmélyíteni ismereteiket a tértágító bűbájok világában.
Louise Lott
Március 12-ig írt +20 pont Reagba foglalt dolgozat +20 pont Dolgozatban elért pontok +41 pont Összesen: +81 pont
Osztályzat: Várakozáson felüli
Ennél sokkalta jobb eredményt várok öntől! Míg a bonyolultabb bűbájok, - mint a Fidelius – elméletét tökéletesen tudja és a jelek szerint gyakorlati mágiában is ékeskedik, ahogy látom nincsen tisztában az alapokkal. Evapores bűbájjal nem lehet a levegőben lévő bájitalt beszippantani, így az eszencia bútorait tönkretette volna. Macskája bár jól lebeghet tetszhalott állapotban, még is jobb lett volna hogyha felébreszti. Másfelöl mint prefektus tudhatja, hogy a csend nem elég a rejtőzködéshez, ennél komplexebb választ vártam el öntől Ms. Lott. Javaslom szokjon vissza könyvtárba a Három Seprű helyett, hogyha még mindig a kutatói karriert látja maga elött!
Minerva E. Balmoral
Március 12-ig írt +20 pont Reagba foglalt dolgozat +20 pont Dolgozatban elért pontok +26 pont Összesen: +66 pont
Osztályzat: Hitvány
Mit mondhatnék Ms. Balmoral? Az év eleji lendület, mintha megtört volna fél úton. Míg szeptemberben éreztette velem, hogy alul értékeltem munkáját az RBF vizsgáján, lelkesen jár szakköre és sorra írta a V és K rangú dolgozatokat. De amekkora volt a bizonyításvágy úgy látom úgy is bukott el. Javaslom szedje össze magát ismét, a bűbájtan erő- és időigényes terület, de ahogy a dolgozat szituációiból is láthatja, a mindennapjai része lesz idővel.
Mathias Montrego
Március 15-ig írt +10 pont Reagba foglalt dolgozat +20 pont Dolgozatban elért pontok +39 pont Összesen: +69 pont
Osztályzat: Várakozáson felüli
Egészen szép munka Mr.Montrego! Örülök, hogy ilyen biztosan tudja hozni a jó eredményeket. Dolgozatában leginkább az olyan problémák merültek fel, mint az Evapores használata levegőben lévő folyadéknál, illetve a Locomotor ige használata egyszerre több célpontra. Ezek abszolút megtanulható apróságok, de kérem legközelebb jobban figyeljen oda! Ugyanígy egy árnyalatnyi hiba merült fel gyakorlati feladatánál is, ami egy holtpontban merült ki a fő érmén. Maga a bűbáj egy kis ponton nem borította be a céltárgyat, erre Ön is rájött volna, hogyha ellenőrzés gyanánt beszínezi kellékeit.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
|