Folyosók

Keskeny, széles, kacskaringós, egyenes, homályos, világos, színes. A kísértetek néha itt is befigyelnek. Főleg Hóborc.

[- Ezt a folyosót én felügyelem.]

Minerva

 Viszonylag gyengéden rácsapok az ablaküvegre a lovag kezéből kivett buzogánnyal, azután a másikban tartott pálcámmal megérintem a repedést, beforrasztva azt. Ahogy gyakorolgatok, és egyre jobban megszokom ezt a pálcát, rájövök, hogy felesleges volt attól félnem, hogy az Olivanderes után nem fogom ezt megszokni. Tényleg azt hiszem, hogy ez jobb is, mint a régi, azzal valahogy mindig voltak problémáim.
 Leteszem a buzogányt a páncél mellé, és a pálcám a kezemben tartva teszek pár lépést az ablak előtt, kibámulok rajta a sötétségbe. Még így is látom a ködöt az erdő felett, de mást nem igazán tudok kivenni. Unalmas minden. Pont az első hét első péntekén osztottak be éjjeli folyosószolgálatra, ez egyszerűen hihetetlen. Persze, jobban belegondolva, annyira nem az, McGalagony utál, Vulkanov utál, úgyhogy most ott fognak szívatni, ahol csak lehet. Muszáj találnom valakit, aki ezt ellensúlyozza, de nem lesz könnyű, mostanában valami divat lett, hogy utálni kell engem és a családomat.
 Teszek pár gyors lépést, amikor hangot hallok egy irányból, egy kicsit el is mosolyodom, ahogy felkészülök rá, hogy valaki kis griffendéles takony mindjárt halálra rémül, de ahogy bekanyarodok, csalódok: csak egy nagyon kövér macska kaparja a bejáratot fedő festmény bejáratát, biztosan kizárta valaki. Persze, túl egyszerű lett volna. Mióta Longbottom agya képes befogadni a három szótagos jelszavakat, ilyen könnyen nem lehet griffendélest találni éjszaka. Bár abban sem vagyok biztos, hogy van ma kint griffendéles, a maiak már lehet jobban tisztelik a szabályokat. Sok rosszat lehet mondani Potterékről, de azt nem, hogy unalmasak voltak.
 Elsétálok egy mellékfolyosóra, ahol még nagyjából látom a bejáratot, és zsebre tett kézzel nekidőlök a falnak. Bárhol is jártak ma éjjel a kis nyomik, az biztos, hogy ide fognak visszatérni, és akkor bizony megnézhetik magukat. Biztosan sokáig kell várni, de nem tudok annál felemelőbb érzést elképzelni, mint hogy valakit a célvonalból ránts vissza. Sok várakozás, nem biztos jutalom, de a díjért megéri, nehogy már csak én szívjak ma.
 Várakozás közben a pálcámmal készítek egy mozgó rajzot egy disznóról és egy oroszlánról, ahogyan az oroszlán megerőszakolja a disznót. Azután megy mellé egy karikatúra McGalagonyról, a harmadik rajzom viszont megpróbálom élethűre csinálni, egy független falfelületre. Nem túl szép, soha nem volt ehhez tehetségem, de időelütésnek jó a nagy, vörösen világító hippogriff készítése. Azért persze vetek egy-egy oldalpillantást, nehogy elszalasszam az áldozatom, és felkészülök arra is, hogy ha tanár vagy Friccs járna erre, egy suhintással eltüntessem a rajzokat. Viszont a sarkon magabiztosan, legalábbis nem lopakodva bekanyarodó diák elől nem takarítom le, még akkor sem, ha majdnem biztos, hogy ő prefektus. Távolról kiszúrom a vöröset, úgyhogy nem tisztelem meg azzal sem, hogy félbehagyjam a munkát.
 - Ezt a folyosót én felügyelem.- persze lehet, hogy aludni megy, vagy vécére, vagy csak kell neki valami elfoglaltság, és hoz valami szórakoztató eszközt a szobájából, ebben az esetben felesleges volt ezt közölni vele. Vissza is térnék a rajzomhoz, miután egyértelműen meglátom a jelvényt, de az arca miatt mégis rajta marad a tekintetem. Határozottan ismerős, legalábbis hasonlít valakire. Viszonylag csinos is, úgyhogy nagy kár, hogy pont griffendéles lett. Kicsit megdöntöm a fejem, miközben az arcát nézem, hátha más szögből ismerős lesz, beugrik a neve, vagy ilyesmi, de ez nem segít sokat.

Draco

Well behaved women rarely make history

Olyan eszméletlenül elegem van az egész habosra csipkézett iskolából, hogy azt már csak ilyen magamban ledarált, tirádás körmondatokba szedve tudom kiélni anélkül, hogy vissza ne térjek a régi jól bevált ámokfutáshoz, és mondjuk ne látogassam meg megint az egyik alagsori mosdót, azzal a csodálatos kielégülést ígérő epifániával, hogy felrobbanthatok pár ártatlan berendezési tárgyat.
Hogy ez túlzás? Szerencsére senki nem hallja a gondolataimat, és addig jó, amíg ezek csak megmaradnak elméleti síkon, különben feliratkoznék igen hamar a legkevésbé szabálytartó prefektusok listájára. Csodálatos péntek estén vagyok túl, amibe tényleg minden belefért, amitől az ember agyvize kellemesre melegítettről egyből a lobogó fokozatba kapcsolhat, bár nem hittem volna, hogy még meg lehet fejelni ezt egy legsötétebb rémálmokat is megszégyenítő családi gyomorfekéllyel: fogalmam sincs, anyám honnan bukkant fel, a levele hogy jutott át az ellenőrzésen, eleve, hogy lehet olyan állapotban, hogy üzengethet nekem, mikor éppen az életét kellene féltenie egy jól fejlett auror teljesen jogos bosszújától, de ettől még tény, hogy hamarabb változtam tomboló hurrikánná az első sor után, mint ahogy kimondhattam volna, hogy nem megyek éjszaka járőrözni alagsori folyosókra.

Az egyetlen előnyt az jelentette, hogy ez egy viszonylag kihalt terület a kastélyon belül ebben az órában, így ha szerencsém van, vandálkodás helyett láncdohányzással csillapíthatom a szálakban lógó idegrendszeremet, bár a múltkori, Dexterrel történt eset óta annyira nem érzek ingerenciát az elhagyott termek használatára... Persze, volt annyira idegőrlő az elmúlt pár óra, hogy ne gondoskodjak mondjuk, egy pulóver lehozataláról, így aztán engedéllyel sietek fölfelé, és közben mélyeket lélegzem a lehető leghamarabbi megnyugvás érdekében. Közel sem olyan rossz már a helyzet, mióta le lettünk száműzve a mélybe, legalábbis Grisam mellett nehéz ezer fokon puffogni valamin. A haragomat jótékonyan befolyásolja, hogy van némi bűntudatom is, amiért egyedül hagytam, de azzal az ígérettel, hogy neki is hozok melegebb ruhát, mert hajnalra jégcsapokat is növeszthetünk majd odalent.
Ezekkel a paraméterekkel fordulok be az utolsó folyosóra, kopogok elég hangosan ahhoz, hogy sejteni lehessen, a lépések után hamarosan a gazdájuk is megérkezik majd, de a messziről világító fények nem arról árulkodnak, hogy megijesztettem volna a rezidens éjszakai kóborlót, akinek peche lesz, ha odaérek, mert nem a kedvesen mosolygó énem fogja megkérdezni, hogy ugyan miért érezte szükségét az ágyán kívül való tartózkodásnak...?
Ahogy közelebb érek, elkezdem mormolni az imát az összes általam ismert istenségnek, mert nem lehet, hogy én itt és most a díszgörény Malfoyba fussak bele, ennyire komoly fürtökben lógó balszerencsém még nekem sem lehet egy ilyen nap befejezéseként. Egyéb iránt nincs vele semmi bajom, amíg nem látom, hallom, érzékelem, és nem kell elismernem a létezését...

Hát ez igazán csodálatos. Biztos vagyok benne, hogy valakinek odafönt nagyon nem vagyok a kedvence, mert ahogy közelebb érek, nem elég, hogy nem tudom tovább tagadni a személyazonosságát, még megkapom a legkevésbé udvarias köszönést is, amit gondolom a saját hasonló stílusú válaszom követ majd, és Grisam kénytelen lesz várakozni még egy darabig, mert azóta van elintézetlen megbeszélnivalóm a szőke fiúval, hogy először társítottam a nyálkás nevét a középszerű ábrázatához. Ahogy megállok mellette, még átfut a fejemen, hogy vajon mit látnak benne az olyan lányok, mint Henderson vagy Dean, akik tényleg nem kellene, hogy beérjék ilyen egoista, öntömjénező suttyókkal. Ha most történetesen egy trollal is állnék le, még az is emelkedettebb lehetne, mint ez.
- Felügyeld inkább magadat, mert a végén még valaki erre jár, és a jól megérdemelt hátból kiálló tőrök mellé odahint még néhányat a zseniális kis illusztrációkat méltatandó. - ha bárki más lenne, most azért elgondolkoznék azon, mennyire volt ez a megmozdulásom emberséges, de mivel ilyen vidáman köszöntöttek... - Ha nem prefektusi minőségben kummantasz itt, akkor kíváncsi vagyok a magyarázatra... Mert ugye nem tartozik éppen a járőrözés bevett formái közé az eddig sajnálatosan elnyomott kreativitás kiélése a falakon. Hallgatlak, Malfoy.

[- Ismerlek téged, vagy csak divatból utálsz, kislány?]

Minerva

 Elfordítom a fejem, hogy megnézzem a lányt áll felől, sok griffendéles fruska van, akit inkább hátravetett fejjel láttam sokat. Néhány másodperc alatt eldöntöm azonban, hogy nem ismerem, szóval csak divatból utálhat. Hasonlít valakire, de túl jól néz ki hozzá, hogy elfelejtsem. Talán a húgát döntöttem meg, és azért van kiakadva rám? Ki tudja, lehet.
 Intek egyet a pálcámmal, mire a felrajzolgatott dolgok eltűnnek. Lehet, hogy még megpróbálta volna rögzíteni őket, körbenyalnák ezt a csajt, ha elintézne nekem egy büntetőmunkát, jobb, ha nem kockáztatunk. Igaz, hogy rongálás nem volt, de az új őskövület igazgató biztosan berágna arra a karikatúrára. Nem hiszem, hogy idén túl sokáig feszíthetem a lécet, nagyon szeretnének kirúgni.
 - Ismerlek téged, vagy csak divatból utálsz, kislány?- egy viszonylag kedves mosolyt és aránylag kedves hangszínt erőltetek magamra, persze nem azért, mert valóban barátkozni akarok. Kíváncsi vagyok, hogy képes-e valaki elszégyellni magát, ha egy nagyon kicsit arrafelé lökjük, ha kicsit másnak mutatom magam, mint amilyen lenni szoktam. Lehet, hogy egyszer társadalomtudós lesz még belőlem, nagyon érdekelnek az ehhez hasonló kísérletek.
 - Amúgy járőrözök a folyosón, mára engem osztottak be, nyugodtan kérd el a ma este a folyosóra osztott prefektusok listáját! A kreativitásom meg teljesen rendben van.- belenézek a csaj szemébe, jó hosszan, várom, hogy elfordítja-e a fejét egy idő után. Az én szemeimben most inkább egyfajta pofátlan játékosság csillog, nem az a lenéző undor, ami többnyire a griffendélesek irányába süt belőlem, szóval akár tarthatja is a szemkontaktust. Aki pedig nyolc vagy kilenc vagy ilyesmi másodpercig a szemedbe néz, tudat alatt le akar feküdni veled. Kivéve esetemben, meg akik tudják, hogy ez így működik.
 Miután elszakítja a tekintetét az enyémtől, vagy én unok már rá, elfordulok, és vetek még egy pillantást hátra, nehogy azt higgyék nekem, hogy sunyi módon így hagyok griffendéleseket kiszökni. Pottert ismerve, feltennék rá egy nagyobb összeget, hogy most sem ül meg a seggén, és ezekben a percekben is a folyosón grasszál. Bár neki talán azt is elhinnék, ha lehugyozna egy padot óra közben.
 - Amúgy téged hogy hívnak? Csak mert akkor már én is ránézek arra a listára, hátha, így korrekt.- nem fogok ránézni, aki elég vakmerő hozzá, hogy kiadja magát prefektusnak, és odamenjen kötekedni egy igazi prefektussal, az megérdemli, hogy megússza. A neve más okból érdekel, tényleg emlékeztet valakire, aki rohadtul sokat volt a házunkban. Kevés a griffendéles halálfaló, és annak a valakinek nem is tudtam, hogy van gyereke, de mégis érdekes a dolog. Legrosszabb esetben lehet vele szívatni, egy ilyen kis tejfölös szájú mégsem szólhatja le csak úgy a rajzaimat, vagy bármit, amit csinálok.
 - Rohadtul emlékeztetsz amúgy valakire, aki pár hónapja még a házunkban lakott. Benne több volt a jó modor.- egészen az utolsó mondatomig megtartom a barátságos hangsúlyt, de azután kicsit kimutatom az igazi érzelmeimet, az enyhe sértettséget és lenézést. Más talán túlzásnak érezhetné, hogy ilyen durván, ilyen mélyre szúrok valaki pici lelkébe, de aki kötekedni szeret, az vállalja ezt be. Én is lenyeltem anyáról meg apáról egy rakat ronda dumát, pár barátomat még vérfertőzéssel is vádolták tök alaptalanul, szóval ez természetes. Aki határokat tart be, amikor valakivel konfrontálódik, az nem fog túl sok tiszteletet nyerni.

Draco

Well behaved women rarely make history

Nem vártam mondjuk, hogy a rövid monológom hatására görény Malfoy eltünteti a kis firkáit, de annál jobb, legalább nem a letört kezével kell lesikálnom őket. Mert igen, bármennyire tisztában is vagyok azzal, hogy pálcaintésnyi fáradtságot kíván az eltüntetésük, azért mégis jobb szeretem így elképzelni a folyamatot ilyen idegrángós hangulatban.
- Ha téged divat utálni, akkor ez a világ már egy jobb hely, mint egy éve volt. - fonom keresztbe a karjaimat, és elmosolyodom akaratlanul is. Valahogy mindig ezt váltja ki belőlem a stressz, felettébb látványos, de érzékelhetően hideg mosoly költözik az arcomra, ezzel találja szembe magát a most bizarrul ellágyuló mardekáros. Beszedett valamit, vagy mi történt? Még a háború utáni kiadásáról sem azt hallottam, hogy olyan alázatos és kedves lenne, biztos nem hirtelen megszállta a jóindulat az irányomba, elvégre semmi oka szimpatizálni velem.
- Így járőrözöl? Nem túl magas az esetedben a léc, de ezúttal azért sikerült alulról súrolni. Még a szóban is benne van, hogy mi a tevékenység lényege, és te határozottan egy helyben állsz. - hiába vagyok magassarkúban, még így is magasabb nálam - Tényleg ide vagy beosztva? Nem tudok, kinek nagyobb büntetés ez...
A kreativitás témát inkább hanyagolom, nincs értelme tovább forszíroznom, úgysem látta más rajtam kívül. és az eredeti célomat már elértem, eltüntette. Viszont ezek szerint nem néztem át elég alaposan a ma éjszakai ügyelőket... mondjuk ez nem különösebb meglepetés, amikor dühödten levágtattam a pincékhez, nem éreztem komoly prioritásnak még ezzel is foglalkozni, pedig biztos megjegyeztem volna, hogy fölfelé jövet úgyis belefutok ebbe az idiótába.

Most meg mit néz? Látom, ezúttal nem az egyébként griffendéleseknek tartogatott kifejezés ül a szemében, de lehet, hogy annak jobban örülnék, egy magát szimpatikusnak eladó Malfoy olyan körülmény, akivel senki, soha nem számolt még az ismert történelem folyamán, és nem érzem magam megtisztelve, hogy én lehetek az első. Felvont szemöldökkel nézek a tekintetébe, aztán, mivel kínosan elnyúlik a momentum, felsóhajtok, és a plafonra bámulok, mielőtt folytatnánk a teljesen felesleges párbeszédet.
- Minerva Elizabeth Balmoral, ettől a beszélgetéstől a legkevésbé sem boldog prefektus. - remek, ezek szerint ő is annyira képben van az ügyelettel, mint én, meg felteszem Grisam, aki biztos várja a pulcsiját odalent. Mennék én, de ha egyszer feltartanak az ilyen sorokban tobzódó megháborodott diákok...
- Meg az elmebaj is, hogy még szépen fogalmazzam meg a pszichiátriai esetek tomboló ámokfutását. - helyezem át az egyik lábamról a másikra a súlyt - Az anyámról beszélgetünk, a gyengébb felfogóképességed kedvéért, Malfoy, kettőnk közül ő az udvariasabb és a komolyabb pszichopata is, szóval ha nem rólad lenne szó, sajnálnálak, hogy két percnél több időt kellett eltöltened a társaságában, de ami azt illeti, nincsenek ilyen érzéseim. Viszont akkor már nekem is lenne egy kérdésem: hol a járőrtársad? Nevezd szakmai ártalomnak, de bárki gyanakodni kezdene, miért sétálgatsz még prefektusi minőségben is teljesen egyedül a házunk környékén... És igen, hivatkozhatnál nyugodtan arra, hogy akkora az egód, hogy lehetetlen mellette közlekedni, de felteszem, Dean hozzászokott már az évek folyamán.

[- Régóta vagyok a szakmában, tudom, hogy kell elkapni valakit. Tudom, hogy ha van kint valaki, az egyszer nagy eséllyel fog errefelé jönni, mert haza akar menni, úgyhogy elkaphatom. Ellenben ha véletlenszerűen sétálgatok a folyosón, akkor csak a nagyon amatőr kis elsősöket van esélyem megfogni.]

Minerva

 Muszáj elmosolyodnom, ahogy ő is elmosolyodik egy közepesre sikerült beszólás után. Tényleg annyira kíváncsi lennék, mi van a fejében, annyira látni akarom a belsejét, tudni, hogy mitől ilyen magabiztos. Vajon miért gondolja, hogy nem feszíti túl a húrt addig, hogy megátkozom végül? Lehet, hogy már túl régen nem kötöttem össze Longbottom bokáit, és kezdik azt hinni, hogy elpuhultam? Mindegy, ezt mindenképp orvosolni kell. Biztos nem beszélne valaki így velem szemtől szembe akkor.
 - Régóta vagyok a szakmában, tudom, hogy kell elkapni valakit. Tudom, hogy ha van kint valaki, az egyszer nagy eséllyel fog errefelé jönni, mert haza akar menni, úgyhogy elkaphatom. Ellenben ha véletlenszerűen sétálgatok a folyosón, akkor csak a nagyon amatőr kis elsősöket van esélyem megfogni.- való igaz, voltam az autoritás mindkét felén, és talán senkinek nincs akkora tapasztalata az iskolában, mint nekem. Azt leszámítva, hogy McGalagony elkapott, amikor kicsi voltam még, bármikor ki tudtam szökni bárhová, és nem hiszem, hogy sokáig el tudott előlem bárki rejtőzni, ha el akartam kapni. Komoly szerepem volt már elsősként is a Potter-féle bohóckodás leleplezésében. Bármiben lefogadom, hogy ha a csaj végiggondolja, ugyanúgy le fog táborozni egy klubhelyiség elé. Gondolom, a mienk elé.
 Kicsit jobban szemügyre veszem Balmoralt, a nem túl boldog prefektust, és bizony tényleg látni lehet, hogy van valami hasonlóság. Fura, hogy soha nem beszélt a lányról, bár annyira azért nem kell meglepődni rajta ilyen modorral. Nekem is égne a képem, ha a lányom így beszélne egy nála idősebb aranyvérűvel, bár azt hiszem, többről van szó ebben az esetben. A viselkedés megváltoztatható bizonyos drasztikus eszközökkel, ha szükséges.
 - Szerintem kettőtök közül ő a kellemesebb társaság, te valahogy túlzottan közönséges vagy nekem. Feleslegesen sértegetsz, nem tudsz semmit mondani, amit nem hallottam még... A járőrtársam? Kiment a mosdóba, de mi már elég nagyok vagyunk hozzá, hogy meglegyünk egyedül. És a tied, az a Wingflores, vagy ki, ha már itt tartunk?- olyan aranyos, hogy próbál találni valamit, amit jelenthet, hogy muszáj elmosolyodnom és karba tennem a kezem, ahogy néha Pansy csinálja. Ez a kihívó találj valamit, kicsim póz most nagyon illik ide, mert úgysem fog olyasmit találni, amit ő maga nem szegett meg.
 - Amúgy hogy lehet, hogy anyád soha nem mesélt rólad a közös vacsoráknál? A modorod az oka, vagy inkább az apád?- nagyon jól tudom, mi lehet a valódi oka, egy aranyvérű varázsló soha nem hagyná, hogy a gyermeke az anya nevét viselje, és az övét eldobja, arra viszont határozottan emlékszem, hogy a Balmoral Cerys eredeti neve. Szóval, vagy egy rokonnal közösen hozta össze a gyereket, vagy az apuka nem éppen olyan, akire büszkének lehet lenni.

Draco

Well behaved women rarely make history

                     Tulajdonképpen fel lehetne nekem tenni a kérdést, miért is utálom ennyire a magát roppant okosnak gondoló mardekárost...? Abban mindenképp igaza van, hogy őt divat mindenféle jelzőkkel illetni, de ezt hosszú évek megfeszített munkájával érte el, jár neki érte a negatív elismerés. Azt nem lehet mondani, hogy túlságosan szimpatizálnék Potterrel, nekem ő valahogy mindig megtestesítette a házunk sztereotípiáját, és a halálfalóság sem teljesen kizáró ok, ha valaki egy kicsit tüzetesebben pillanat az életembe. Nem érdekesebb vagy különlegesebb egy mezei bunkónál, nem érdemli meg a figyelmet, amihez jut, és mégis, szinte érzem, hogy bele tudnám egy kanál vízbe fojtani, mert megtestesít mindent, amit annyira utáltam gyerekkoromban. Egy egész világ ő, ami azelőtt kilökött magából, hogy eldönthettem volna, része akarok e lenni - ő minden gúnyosan mosolygó aranyvérű, magát túl magas polcra helyező idióta, valaki, akinek a fejéről a hamis koronáját még a háború sem lökte le.
                    - Édes, hogy szakmának nevezed, de nem elsősorban azért vagyunk itt, hogy elkapjunk valakit, bár ha végiggondolom, a lehetőség, hogy az éjszaka közepén összefussak veled... tényleg elég jó érv az ágyban maradás mellett.
                     Ha belegondolok, azért elég érdekes beszélgetéseink lehetnének az őrült családtagokat, otthon uralkodó halálos fenyegetést és hasonlókat végigsorolva, de nehezen tudok sorsközösséget vállalni valakivel, aki leginkább egy görény külső és belső tulajdonságaival jellemezhető, és nem a pozitív oldalról. Tisztában vagyok továbbá azzal, hogy az előttem álló mardekáros nem egy egész társadalmi osztály, de attól még sokan lennének nagyon hálásak, ideértve a kevésbé udvarias énemet is, ha most mondjuk képen törölném, csak a megszólalásai okán.
                     - Ha kellemes társaságnak találsz egy pszichopatát, váljék kedves egészségedre, a legjobb lenne, ha mostantól csak és kizárólag egymást boldogítanátok. - forgatom a szemem a fájdalmas kijelentésére, mert ezek szerint nem volt szerencséje még az anyám porcelánokat dobáló pillanataihoz - Nem sértegetlek, legalábbis semmi olyannal, ami nem őszintén jönne, de elég nehéz eltekinteni a ténytől, hogy már éppen a második esélyed élvezed megkérdőjelezhető háborús bűnök után, de ez látszólag semmit nem faragott le az öntömjénező, nárcisztikus énedből. Ha pedig közönségesnek lenni annyit tesz, hogy valami olyasminek lenni, ami nem felel meg az elveidnek, holnap csináltatok egy pólót, és büszkén viselem majd.
                       Tulajdonképpen nem is tudom, hogy bánom e, hogy nem ismert fel - ez csak annyit jelent, hogy amikor anyám vélhetően közelebb került a tűzhöz, és ezáltal a Malfoyok nemes és feleslegesen gyakran ismételt nagy múltú ármádiájához, nem hangoztatta gyakran, hogy van egy félvér lánya. Nem túl meglepő pont tőle, korábban is megtette, egybekötve látványos családból való kitagadásokkal, de ott értelemszerűen az jobban lekötött, hogy inkább a testi épségemre koncentráljak. A háború kezdetén elég nyilvánvalóan kifejeztem a nemtetszésemet az oldalválasztását illetően, ő pedig a leghatározottabban jelezte, hogy ez nem választás kérdése, az általa gyakorolható legjobb indulattal is semleges maradhatok, persze erős halálfalói háttérhangulattal. Ez így összefoglalva úgy hangzik, mintha civilizált emberek vitájának konklúziója lenne, pedig a konyhában zajlott le, gyújtogatás, hajtépés és általa használt nem éppen ép elméjű varázslók kedvelt átkaival.
                        - Windflower, de tekintsük el a kis intermezzótól... viszont ha már ilyen meghitten társalgunk freudi elszólások közepette, megkérdezem, hogy igaz e, amit rólad meg Floresről mondanak? - összekulcsolom magam előtt a kezeimet, és ezúttal tudom, hogy egy igenlő válasz esetén Sophie jön ki rosszabbul a dologból - Vagy legalábbis van igazságalapja?
                        Nem fogom magam levetni a toronyból, ha nem válaszol, de már a reakciójából következtetni tudok arra, teljesen elvetélt szóbeszédről van szó, és Natalie képzelete megint olyan magasságokban szárnyal, ahová a bájitaltan dolgozat nem érhet fel... Vagy ha már itt tartunk, a most aktuális hollóhátas lovagján kívül nem sok minden.
                        - Valószínűleg mindkettő. - gúnyosan elmosolyodom, és megvonom a vállam - De mindkettő az ő érdeme. Nagyon bájosnak találom, hogy együtt vacsoráztatok, de azért nem lennék ennyire büszke rá, még azon az oldalon is találni jobb társaságot nála. Persze, tudom, a családfa aktuális elkorcsosulását józan észre való tekintet nélkül meg lehet beszélni a kaviár fölött, de azon túl, hogy felmutatható és élénk példája vagy az ostobaságnak, szerintem találsz erre megfelelőbb jelöltet, aki teszem azt, nem próbálja a leszármazottját hibáztatni azért, amit ő maga követett el. Tudod, viccesnek találom, hogy engem emlegetnek, ha a családunk vérvonalának teljes és végleges tönkretétele kerül szóba, pedig ahhoz valakinek össze kellett állnia valakivel, aki nem felelt meg a rendszernek... És te vele barátkozol olyan lelkesen.
                         Tényleg felnevetek a képen, ahogy elképzelem anyámat egy relatíve normális vacsorán olyan emberek között, akik ezek alapján nem igazán jöttek még rá, hogy ők is bőven melengethetnek kígyót a keblükön, de nem a hagyományos módon... Ha Malfoy tényleg ilyen társaságban érzi jól magát, mától fogva sajnálni fogom, nem utálni, mert klinikai eset, és vélhetően rövid földi pályafutása lesz.