Déli kilátó

A szárny legmagasabb tornya, ám még így is alacsonyabb a többinél. Széles panorámát nyújt a kastély többi részére, a tóra és a Rengetegre egyaránt.

R E D is the color of desire

Dakota Bourgh

+18

Újra itt, összezárva a sok inkompetens idiótával, akik még most is csak a saját kis büszkeségükre tudnak gondolni. Azt hiszik talán, az új társaságot a legkevésbé is érdeklik a házak közötti gyerekes vetélkedés? Mindenesetre nem fogom az orrukra kötni, hogy az itt fontos kis ostobaságaik szomorúan gyerekesek már odakint. Ha pedig úgy fordulna a helyzet, csak maguknak köszönhetik majd, hogy olyan vakok voltak, hogy nem látták az arcuk felé repülő kést még időben. Rég lemondtam arról, hogy bárki ügyeivel is törődjek a sajátomon kívül, mert olyan egyszerű az összes, mindent a vágyak vezetnek, és mégis úgy teszünk, mintha szentek lennénk. Álmodjátok csak a szép békét, ti idealisták, egymásban hívők... semmi nem bizonyítja jobban, hogy az általatok annyira utált gonosz sosem alszik, minthogy még mindig hozzám jöttök segítségért, és ezt meg is adom nektek, ameddig nekem is úgy tetszik. Miért tagadjátok, hogy élvezitek az önsanyargatást, azt, hogy bűnös gondolataitok vannak? 'Nem én tehetek róla, elcsábított az a kurva', 'nem vagyok elég jó neki', és hasonló hülyeségek... Talán ez a világ tényleg megérett arra, hogy valaki letörölje a térképről. Én mindenesetre figyelek, és várakozom, és aztán elegánsan, az ajtót becsukva távozom majd.
Rágyújtok a levendulával édesített cigarettámra, és jót nevetek az egészen. Senki nem hallja, Dakota Bourgh, a mai kuncsaftom még nem érkezett meg, van időm átgondolni, ezúttal milyen elvek mellett tárgyalok majd vele. Régi üzlettársam, elvégre mindketten tudtuk értékelni a megfelelő alapanyagokat. Szeretem az ilyen jól kipróbált, bejáratott szálakat az életemben, mert ugyan az életemet nem bíznám rá egy javíthatatlan álmodozóra, pénzügyek terén megbízható. Nem áll érdekében, hogy keresztbe tegyen nekem, mert esetleg a kevésbé udvarias arcomat mutathatnám, cserébe én is a megadottakhoz tartom magam: mindketten nyerünk az ügyön. Talán elment az eszem, hogy griffendélesekkel kezdtem, de nem minden sztereotípia nélkülözi a valóságalapot. Még csak három hete tart ez a szórakoztató tanév, de ezalatt már kipróbáltam rajtuk néhány újításomat, mindkét téren. Soha hangosabb, gyönyörtelibb sikolyokat az éjszakában... Bár, ha belegondolok, talán még mindig inkább a sütés szórakoztat, mint a szex. Mostanra csak az előbbi tud meglepni.

- Szép napot, Dakota! Pontos, mint mindig. - köszönök neki, ahogy meghallom a lépteit. Nem kell tartanom attól, hogy más érkezett, ki lenne olyan bolond, hogy erre járjon ilyenkor? Még a prefektusok nagy része is a hálózatomhoz tartozik, egy kis szívességért cserébe elfordítják a tekintetüket, ha meglátnak dohányozni. Milyen barbár, nem vezethetjük le a vezetőség szerint a felgyülemlett energiáinkat. Mintha a maszturbáció elég lenne egy olyan forró üstben, amilyen a Roxfort, a sok ki nem mondott vonzalommal, perverzióval. Hátrapillantok a nálam magasabb lányra mosolyogva, lesimítom a kabátom alját, és alaposan végigmérem. Nem célom, hogy zavarba hozzam, valakit, aki két kontinensen dug, méghozzá több kultúra fiaival, azt elég nehéz lenne, és bár kipróbálnám, tudok e meglepetést okozni a mások által indiános lánynak nevezett Bourghnek, ezt most hanyagolom, elvégre az üzlet az üzlet. Remélem, kedves bátyám is egyetértene velem, főleg a nyári kis kiképzésem után.
- Mivel szolgálhatok ezúttal? Szellemi vagy fizikai táplálék? - ő még nem találkozott a keményebb arcommal, és nincs is értelme megijesztenem. Csak szép csendesen, mint egy simogatás, olyan vagyok neki, egy játszótársa a tiltott dolgok között. Ő mégsem Nolita... de az angyalom most messze jár, és a másik hűséges szerelem, az üzlet éppen itt áll mellettünk.

[Demetrius H. Rhodenbarr]

Demetrius H. Rhodenbarr

outfit

Képzeljétek el azt az embert, akitől Agnes megvonja a bizalmát, akárcsak egyetlen közös beszélgetésben megejtett aprócska szó nélkül. Ez sokat, sőt, talán mindent elárul az adott személyről. Én pedig egy pillanatra sem kérdőjelezem meg Agnes indokait és döntését. Amit ő lát vagy érez, azt mindig az ő mágikus képességeként fogtam fel. S eképpen hittem neki és hittem benne. De az, hogy ő fél valakitől vagy valamitől, nem feltétlen vonzza magával azt a tényt, hogy netalán-tán én is… Bár jelen esetben nem is a félelem a jó szó… Mert nem, az nincs bennem. Amíg nem érzem, úgy, hogy Dem árthat nekem, miért is nevezném a hozzá kapcsolódó érzést félelemnek? Bennem bizalmatlanságot és valamiféle zsigeri undort vált ki negédes modora. Viszont, amit már Agnesnek is megmondtam, szükségem van rá, mint úgynevezett üzleti partner. Vagyis igaziból régebben szükségem volt rá… A háború alatt elég volt leszervezni Ephramot kontaktnak a szökevényekhez. Oda olyasvalaki kellett, akiben meg lehetett bízni és mégis voltak kapcsolatai a Szükség szobájához viszonyított külvilággal. A háború óta meg nyilvánvaló okokból kifolyólag nem beszéltünk. És lehet, hogy ennek így is kellett volna maradnia…

Most mégis a vele való találkára igyekszem. Csak, mert a csomagom elkeveredett valamerre… Ismételten… És ezúttal igazán felmerül bennem a gyanú, hogy ez nem lehet véletlen. De mégis ki szórakozna velem? Kétlem, hogy Thomas vagy Zain feledkezik meg a havi adagokról. Ha mégis… hát valami rivalló-félét küldök a mugli arany ifjaknak. Hátha akkor eszükbe jut valami újdonsült nőcskék helyett a legrégibb és őket leghosszabb ideje elviselő nőismerősük…

Gondolataim gyorsan a helyükre zökkentem, mikor meglátom Demetriust és meghallom köszönését. Mintha izmaim azonnal megfeszülnének, ahogy ránézek. Rég találkoztunk kettesben, szemtől-szemben és valahol már elszoktam tőle milyen is ő. Igaza van barátnőmnek… Ijesztő, mutatkozzon bármilyennek is, mondjon bármit is. Azért persze sikerült egy „Sziá-t” kisziszegnem a fogaim közt, de nem többet.
- Mivel szolgálhatok ezúttal? Szellemi vagy fizikai táplálék? – Teszi fel a kérdést mindenfajta felvezetés nélkül, önmaga egyszerűségében. Persze. Ez az egy mégiscsak pozitív tulajdonságai közé sorolható. Én sem szót fecsérelni érkeztem. Rá, kár is azt.
- Cigi kéne. – Válaszolom hát én is. Miközben csak remélni tudom, hogy nincs rám írva a minél előbbi távozás reménye. És már most itt ezen a nem túl szent, de annál hatásosabb helyen és időben megfogadom, hogy, ha legközelebb nem jön meg amit Amerikából küldenek, akkor leszokom a dohányzásról. Az a teaüzlet, amit Agnes szeretne… nem is olyan rossz ötlet…

R E D is the color of desire

Dakota Bourgh

+18

Valahol mindig foglalkoztatott Bourgh - már nem az előttem álló, szenvedélyekből összerakott, hanem Jada, aki egy egészen más ízzel dobta fel az egyébként sztereotip vörös masszát. Nem szexuális szempontból izgatott, egyszerűen tetszett, ahogy játszik közöttük, kihívás volt, rejtély, és bár távol tartottam magam Ephram miatt, attól még az érdeklődésem nem tűnt el csak úgy. Dakota más jellem volt, és ezt elsősorban üzleti szempontból értékeltem, még ha most láttam is rajta, hogy zavarja valami. Persze, a legtöbb barátjával nem ápoltam szoros viszonyt, nem is volt rá szükségem, és mióta tudom, hogy szorosabbra fonom a megállapodásaimat Balmorallal, nem is számítok arra, hogy mondjuk, a közeljövőben együtt teázunk sztorizgatva.
- Milyen jellegű? - kérdezek rá, enyhe mosollyal. Rendben, akkor nem csevegünk - pedig most még barátságos hangulatomban talált, épp egy olyan nap békés délutánján, amikor a dolgok úgy mennek, ahogy akarom. Valahol még szórakoztat is a húzódozása, miközben a kényszer a hátát lökdösi felém. Valahol mindegyiküknek szüksége van rám...

Nyugodtan szívok bele az édes illatú cigarettába, kitekintve a mögöttünk húzódó giccses látképre - olyan hely ez, ahol az ember romantikázhat, ahol elsuttoghatja a szép szavakat, mielőtt lefekteti a másikat a leterített pokrócra, és elveszi, amit akar. Mostanában valahogy gyakran foglalkoztat az efféle helyzetek hangulata, habár volt részem néhányban, de ott sosem dominált az érzés - mégis, színházat teremteni tudni kell, és illik is. A bársonyos fény Nolitát idézi fel, és azt ezzel együtt, hogy még mindig nem szólítottam meg, pedig az idő olyan vészesen telik... Nem mintha érte egy életet várni is sok lenne, de most már nem áll az utamban semmi, magamon kívül. Egy szórakozott mosollyal adózom a gondolatnak, hogy még engem is a vágyaim mozgatnak.
- Ha utánanéztél a kapcsolataidnak, és megfelelő választ adnak, én is szeretnék venni tőled valamit. - pillantok rá bizalmasan - Tavaly előtt kértem tőled abból a bizonyos fűszerkeverékből, ami a napokig tartó nyugalmas álmot okozta. Szükségem lenne rá. Az ár ugyanaz, de ha esetleg nehézségekbe ütközöl, feljebb alkudhatjuk.