+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  98/99-es tanév
| | | |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | | | |-+  Déli szárny
| | | | | |-+  Folyosók
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Folyosók  (Megtekintve 7905 alkalommal)

Merel Everfen
Boszorkány
*****


A Vérborz

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2017. 06. 25. - 10:49:24 »
+1

Hát be ne csokizzak, még teszi az arcát is, mintha neki lenne igaza. Ez így nem lesz szép. Ez így nagyon nem lesz neki szép, pedig én még az ujját se haraptam le végül kezdésnek. Végül.
-De az majd önként lesz. És pont ez a különbség.
Azt majd értékelem akkor. Ezt meg magamat ismerve akkor se fogom, nem vagyok egy rongybaba, hogy bárki kedvére rángasson bármerre. Ha valami, csak annyival kevésbé fogja megérni ilyesmivel próbálkozni, mint Majmóca tette, mert annyival csúnyábban is el tudom látni a bajukat, aztán majd nézhetik az arcukat a kezükben. De az még a jövő zenéje, ezt meghagyom neki.
Szóval szerinte tartozok neki a segítséggel. Meg azért, mert csak. Tökéletes érvelés, aranyapám, nem is értem, miért nem serénykedek máris végezni a kétes eredetű dolgodat. Talán azért, mert csak.
-Aaaha- bólintok az instrukcióra, bár nem is titkolom, hogy nem közreműködő hangnemben, ellenben annak örömére, hogy hátat fordít a polcokon keresni szerintem ő se tudja, mit - úgyhogy én pláne honnan tudjam? Nem a listáról, az olvashatatlan volt, - én azzal a lendülettel fordulok ki az ajtón, csukom magam után, és veszek elő pálcát.
-Colloportus!
Az én szintem az ez. Felőlem nyalhatod a poros polcokat, ha van hozzá kedved, de nekem nincs. Az ajtó mellett ráérősen nekidőlök a falnak, ráérősen forgatom a pálcát az ujjaim közt, és próbálom a vigyoromat nem olyan szélesre engedni. Ha Majmóca lebukik Oakley előtt, az nem lesz a hibám. A "művem" szó jobban tetszik.
De egyelőre csak figyelem, mi lesz a vége ennek, nem olyan ördöngősség kijutni az ajtón, ha valaki próbálja az eszét is használni, bár egy bizonyos szobatársamból kiindulva lehet, hogy tévedek. Mindenesetre mire kijut az ajtón, én a kiérdemelt fogadtatással tudom várni, addigis meg nem én nem járok tilosban.
Naplózva


Mathias Montrego
Adminisztrátor
***


elsőéves sárkánykutató

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2017. 06. 29. - 12:12:36 »
0

*
zene:TC&FR– Hangover

outfit


'I got a hangover,
I got an empty cup'
I've been drinking too much for sure
I got a hangover, whoa!



~~~~~~~~~~*~~~~~~~~~~

Naná hogy felesel. Jó a fene, mit is vártam egy ilyen kis taknyostól? Ráadásul még Dean Prefektusi jelvényét se csórtam be. Pedig azzal evidensen egyszerűbb lenne minden téren kimagyaráznom magam. És akkor ez a fekete ördög is nagyobb hajlandóságot mutatna segédkezni a poros üvegek átkutatását. Főleg ha büntetőmunkára ítélné. Vagy meglehet elég lenne szimplán egy pontlevonás. Mondjuk úgy jó ötven. Levonhat annyit egyáltalán egy prefektus? Fene tudja. Mindegy a hugra úgy is sza...hát kellemetlenül rosszul áll a pontlistán szóval igazság szerint édesmindegy már nekik.
De a lány van nem így gondolja vagy úgy hogy szándékosan kicseszik velem. Csak mert
ilyen kedve van, vagy mert  rutinosan az érzéketlen fajta. Esetleg nem bírja a képemet ennyire közel magához. Bár az is lehet hogy igazából egy jól álcázott mardekáros. Mindegy azon a tényen nem változtat, hogy nem hogy nem segít hanem még hátráltat is egy laza sarkon fordulással és ajtózárással. Mert hallom én a bűbájt amit eldörmög a bajsza alatt. Mert lassan növeszthetne és ebben majd holnap (ha már jobban magamhoz tértem) biztosan segédkezem is. Habár meg ne kérdezze senki melyik az a varázsige, mert ha megölnek se fogom tudni. Csak bambázok egy percig az ajtóra. Pofám leszakad, most komolyan bezárt?
Nem mintha elöntene a pánik, végtére is nálam van a pálcám. Plusz legalább így van egy testőröm. Remélem ha jön Oakley legalább annyi diákönérzet szorult ebbe a porba fingó vakarcba hogy szól. Habár elnézve a mostani szereplését irányomban nem merem ezt remélni. Káromkodom egy cifrát de inkább a papír és a polcsor között cikázik a tekintetem. Elkezdem összeszedni az összeszednivalót. Igazából semmiből nem nyúlok le sokat, csak amennyi feltétlen szükséges. Azt meg amit nem tudok kibetűzni, továbbra sem, hát... a cickafarkfűre tippelek elsőre. Habár az ha jól tudom fogfehérítő. Na mindegy, viszek abból is meg a cirókabokor bogyóterméséből is. Ha meg nem jó akkor Pierce jöhet egy második körre. Mikor mindennel nagyjában megvagyok a nadrágzsebembe gyömöszölöm a cetlit és a kezembe veszem a pálcám.
Kemény tekintettel fordulok a zárt ajtó felé. Na nem mintha ez segítene rajtam, de azért az tuti hogy ha kijutok elkapom a kis ugrifüles grabancát. Rámarkolok a pálca végére.
Másnapos vagyok azért még hülye nem. Minek néz ez? Köszönöm azért még megy az elsős varázsige, még nekem is. Azt hiszi ennyivel sakkban tud tartani? A kis mocsok...
- Alohomora! - mondom ki halkan, de tisztán érthetően. A zár halkan kattan is, immár szabaddá téve az utat. Én viszont nem nyitok ki azonnal mindössze egy pillanattal később. És akkor is csak résnyire, mert hát előbb kifürkészem tiszta-e a levegő. Már hogy diákmentes meg tanármentes-e. Habár tudom javában folyik még az óra, még az órámra sem kell rápillantanom, ergo tutira veszélymentesnek kellene lennie a környéken, hacsak...
Hacsak vadorzó vérborz rám nem uszította már az igazgatónőt és az egész pereputtyot. Őszintén? Kinézem belőle, nagyon is. De tuti ha én bukok akkor ő is. Mert hát ő végülis tudott a kis tiltott akciómról. Sőt, még ajtónállót is játszott. És amilyen hangulatba vagyok most, tutira bemószerolom csukás nélkül én is őt. Nehogy már ez a kis pukkancs azt higgye, kifog rajtam, Mathias hatlángnyelvwiskeyttúlélő Montrego-n.

Naplózva


Merel Everfen
Boszorkány
*****


A Vérborz

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2017. 06. 30. - 17:50:31 »
+1

A varázsigét nem hallom ugyan az ajtón keresztül, de a zárkattanást igen. Üres a folyosó, és eleve ezt figyelem, fene a jó dolgomat, hogy ráérek ilyenekre. A pálca forgása abbamarad az ujjaim közt, és az ajtó felé irányul, pontosabban az ajtó előtti egyembernyi hely felé, ahova kilép, aki kilép. Ezzel együtt a hátamról a vállamra támasztom át a falat, hogy arra forduljak.
Nem lep meg, hogy kinyitja a zárat, igazából nem is anyira arra zártam be, hogy kijönni ne tudjon, hanem hogy jelezzen azzal, hogy fárad vele. Végülis elsős varázslat, Bernt minősíti, hogy ő kőhülye hozzá. Majmóca legalább nem az. Jó neki.
Én kérem most játszok. Figyelem, mikor nyílik az ajtó, mert nem egyből a zárat követve. Közben készülök egy protegoval, ha vicces ötletei támadnának, netán olyan vérmérséklete, ami nekem szokott. Vagy egy immobilus, csak hogy zavartalanul tudjam végigmondani a közvetlen utána következő petrificus totalust.
De inkább a pajzsbűbáj mellett döntök csak, arra az esetre, ha kell is, nem bántom többet, ha nem ad további okot rá. Amennyit kiérdemelt, annyit már kapott.
-Még azóta se tudok orvosi betűket olvasni, ha érdekelne is, hogy egyáltalán próbáljak, úgyhogy ne éld bele magad- közlöm a számára kedvezőtlen tényállást, ahogy mozdul az ajtó. Mire a fejét is elődugja, arra meg már kész a feltételes fogadtatás, de nem sírok be azon se, ha nem kell folyamodnom hozzá.
Naplózva


Mathias Montrego
Adminisztrátor
***


elsőéves sárkánykutató

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2017. 07. 01. - 12:31:19 »
0

*
zene:TC&FR– Hangover

outfit


'I got a hangover,
I got an empty cup'
I've been drinking too much for sure
I got a hangover, whoa!



~~~~~~~~~~*~~~~~~~~~~



Hát elég kellemetlen ha az ember képébe egy pálca mered. Abból is a rusnyábbik fajta. Mondjuk olyan mint a gazdája. Nem szép de praktikus. Végtére is, érti a dolgát, noha közel sincs kedvem jobban megismerkedni az abból kiszökkenő átkokkal. Felemelném a karomat, és szélesre tárnám, de hát benne van a sok lopott holmi, így evidensen nem teszem. Senkinek nem használna ha millió meg egy darabra törnének szét meg szórónának szerte a környéken az illegálisan beszerzett cuccok. Én pedig örülök hogy végre letudhatom ezt a kis közjátékot az életemben, nem hogy újra bénázzak egy sort holmi idióta hugrabugrás miatt, ami aszt hiszi nagyobb mint egy parókás pörgencs.
- Héka! Csak engedj ki! -
Sziszegem a fogai közt félhangosan, miközben kikémlelek a folyosóra. Valóban tisztának tűnik és ez megnyugtató. Talán tényleg lesz annyi időm, hogy leléceljek idő előtt a klubhelységbe és mindent bedobjak az ágyam alá. Vagy... Zambinié alá. Akkor ha esetleg szemet is szúr valakinek hogy megdézsmálták a készleteket nos akkor sem engem fognak előszedni. A zseniálisnak vélt gondolatra széles vigyor terül el a képemen, de ezt a lány nem értheti. S így hogy ennyire közel vagyok hozzá, főleg hogy immár nem az orrom felé nyomó pálca hegyére fókuszálok hanem a tulajdonosára, felötlik bennem, hogy azért tud ő ebből a pálcából egyet s mást előcsikarni. Hisz Jonathan ellen elég ügyesen pattogott a nyelve. Szóval jobb nem magamra haragítani.
- Még azóta se tudok orvosi betűket olvasni, ha érdekelne is, hogy egyáltalán próbáljak, úgyhogy ne éld bele magad-
- Miért, szerinted én igen? -
Horkanok fel teljesen felháborodva az abszurditáson. Minek néz engem? Hogy szórakozásból cseszem itt az időt? Hát nagyon nem.
- Cöh, nem élem én bele magam semmibe. -
Legyintenék... de még mindig foglalt a kezem. Szóval egyszerűen vállat vonok. Nemtörődve, semlegesen félig-meddig belenyugvón. Mert mi mást tudok csinálni? Nem fogok erőszakoskodni. Valószínű sosem voltam az a fajta, és amúgy is... egy lány...! Akármilyen kicsi is akármekkora szájjal megáldva. Mert ó igen, jó nagy van neki. Csak még egyelőre rossz dolgokra használja és nem olyasfajta értelemben. Az ujjam ugyanis még mindig sajogat és nincs kedvem újra alkalmat adni arra hogy ez a kis véreb megint nekem essen. Főleg nem így hogy... hát nem vagyok épp a fizikumom legjaván.
- Amúgy meg... asszem megvan minden ami kellhet..-
És lesüllyedve az ő szintjére kissé sértetten húzom fel az orromat. Na ja, lássa csak hogy nem szorulok épp az ő segítségére! Egye a penész ahol akarja, és fogjon másra pálcát ne rám.
- Úgyhogy, ha megbocsátasz... elegánsan távoznék!  Szóval ez az útból, pondró! -
És ezt a mondatot követően jobban kitárom az ajtót a vállammal. Majd lassan kifurakodom magam és hacsak el nem kapja a kezét a pálcájával együtt akkor gátlástalanul elsodorom magammal. Mert szimplán nem érdekel. És mert... mert bosszant hogy rám zárta az ajtót. Na nem mintha tartanék attól hogy erről fecsegni fognak, hacsak ő maga nem kezd el pletykálni. De amúgy is, az amnéziás csámcsogás után ez lenne a legkisebb bajom. No meg, a Clementine-hoz fűződő szerelmi lávsztori amúgy is jelenleg érdekesebb falat Belbynek, semmint az hogy épp a bájitaltan szertárt fosztom ki egy kis másnaposság miatt. Legalábbis én így gondolom és... nagyon remélem hogy igazam is lesz. Mert ha nem, akkor befürödtem, de keményen.
Naplózva


Merel Everfen
Boszorkány
*****


A Vérborz

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #19 Dátum: 2017. 07. 03. - 16:56:19 »
+1

Élvezkedek egy sort a hatalmon, hogy egy ekkora illetőt is sakkban tudok tartani azzal, hogy csak pálcát fogok rá. Jóság. Nem becsül le, nem kell mit ellenbizonyítanom. Aminek zajos vége lenne, tekintve a karjaiba nyalábolt hozzávalókat.
-Nem állok az ajtóban, és nem vagyok szekrényszer gorilla sem, mint egyesek. Kijössz, ki tudsz kerülni. Csak semmi trükk addig.- Fejjel a szemközti fal felé bökök, jelezve, hogy az én vállam mellett ott még a vadőr is el tudna oldalogni minden akadály nélkül, annyi hely van. Attól, hogy nem olyan rossz érzés így sakkban tartani Majmócát, még nem ez a határozott szándékom is. Részemről távozhat, csak ne akarjon magának több balhét, mert még megkapja a végén.
-Akkor örülj a fejednek, hogy sikerült, és menj a kétes dolgodra.
Már el is engedném minden további nélkül, ha nem lenne ott az az utolsó szó. De hát csak ott biggyeszkedik a mondata végén, úgyhogy ahogy kivállalja magát az ajtón, és tolongana el mellettem, ha nem lépek hátrébb - ember, itt egy csomó hely, mondom, hogy elférsz, - kénytelen vagyok mégis az oldalába bökni a pálcát, csak a jelzésértékű miheztartás végett.
-Kkhr-hr-hmm...- köszörülöm meg a torkom is. Tessék, fullextrás kiszerelést kapsz legalább. -Szerintem nem akarsz hasraesni ennyi mindennel a kezedben. Következésképp szerintem velem se akarsz így beszélni.
Kérdőn felvonom a szemöldököm, ahogy felnézek rá. Erre vajon mit akar lépni.
Jelen állapotában még egy cano flessia is is elég veszélyes lehet. Oakley itt egyköpésre tart órát, és jó eséllyel ki fog nézni egy csörömpölésre, ami gyanúsan az összetevőiének hallatszik. Persze kegyetlen nem vagyok. Csak bocsánatot kell kérnie a sértegetésért, és úgy is távozhat, hogy minden testrésze a helyzetben indokolt merevségével-hajlékonyságával rendelkezik. Én kérem senkitől nem várok el többet, mint amennyi kijár, de annyit igen.
Naplózva


Mathias Montrego
Adminisztrátor
***


elsőéves sárkánykutató

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #20 Dátum: 2017. 07. 06. - 16:51:56 »
0

*
zene:TC&FR– Hangover

outfit


'I got a hangover,
I got an empty cup'
I've been drinking too much for sure
I got a hangover, whoa!



~~~~~~~~~~*~~~~~~~~~~

Magamban dohogok, ahogy visszafelesel. Valami olyasmit hogy nincs az ajtóban. Na persze! Én meg medvecukorszirupot ittam reggelire! Naná hogy az ajtóban van! Ha nem is közvetlen épp ott de em sokkal mellette. Ugyanis a pálcája kellően az orromat böködi, ha úgy vesszük. És a pláne hogy méreteihez képest nincs hosszú keze. Csak arányos. Szóval maximum egy kartávolságnyira van az ajtótól. Ami nekem a benne fogalmát meríti ki és punktum. De nincs kedvem leállni vele épp erről vitatkozni. Pláne nem trükközni. Szóval csak morcosan horkantok a szavaira, de kommentár nélkül hagyom. Jobb napomon biztos kiosztanám, ezt a tökmagot. De most épp a rosszabb napomon ért ő utol és abból is talán az egyik legrosszabbikon. Így elnyerte azt a gyenge percemet,a mit eddig nem sokan érhettek meg. És nem, nem a gyomorforgásomra gondolok. Hanem hogy nincs kedvem egy alapos vitához. Hahhhh!
És úgy tűnik ebbe ő is belenyugodott vagy talán egy kis céda tipikus nő létére elkönyvelte, hogy jó lesz neki úgy ha azt hiszi megvan az igaza és továbbáll. Akárcsak én, ahogy kipréselődöm a szertárból.
Ezt gondolnám, ezt hinném és ezt is tenném. Csakhogy megakaszt. És az ami megakaszt nm egy tanár de még csak nem is egy prefektus vagy a saját cipőfűzőm. Ó dehogy. Hisz ezeket lehetne orvosolni, ám a hugrabuggost már közel sem ennyire egyszerű. Pláne nem úgy, hogy a pálcája hirtelen az oldalamba téved bökni. Na ez a váratlan orv támadás még engem is padlóra küld. Egyrészt, mert nem számítok rá és ösztönösen mozdulok az ellenkező irányba. Még jó hogy nincs ott semmi vagy semmi olyan, aminek nekimehetnék (igaz azért akkorát nem is ugrom). Másrészt, mert ez csiklandoz. És még bököd is. Cöh... ez mind együtt.... na ne!
-Kkhr-hr-hmm...-  
- Mi van? -
Förmedek rá csöppet sem kedvesen. Csodálom, hogy semmit nem ejtettem el a kezemből.
-Szerintem nem akarsz hasraesni ennyi mindennel a kezedben. Következésképp szerintem velem se akarsz így beszélni. -
Ellhallgatok, ahogy a burkolt fenyegetése elhangzik. Kissé megdöbbenek és a kezdeti morcos arcom helyett az elképedés ül ki az ábrázatomra. Most egy valami szar vicc vagy halál  komoly? Ösztönösen a kezembe lévő üvegcsékre és fiolákra sandítok. Sose szerettem ezt, lopni és hazudni. De a szükség mindig törvényt bont. Minden egyes esetben. És ez aztán baromira olyan szituáció. Szóval ja, jó lenne nem hasra esni. Főleg nem egy ilyen kis gonosz padlócirkáló miatt, mint amilyen ő is. Összevonom a szemöldököm, miközben visszapillantok rá. Nem tetszik a hangneme, az állása és a testtartása, ahogy a pálcát meresztgeti felém, hát még a tekintete. Az enyém is tud gonosz lenni. Így kissé közelebb is hajolok hozzá, mert hát face to face mégiscsak jobb.
- Hát ezt nagyon jól látod, Tökmag! -
közlöm, és hangomban ugyan van harag de az előző cinizmus nincs. Időközbe sajnos be kellett látnom, hogy mégis csak hatással lehet a jövőmre, ami jelenleg a mai napi túlélésemet tükrözi. Így hát a szarkazmust elhagytam, szóval értékelheti. Elég látványosan kivehető a hanghordozásomból. Már hogy a hiánya.
- Szóval ha nem akarod, hogy menten lehányjalak, akkor jobb ha mész az órádra. -
Én szóltam! Ugyanis garanciát nem vállalok a másnaposságomra. Mondjuk az is csoda, hogy eddig ennyire egybe maradtam. De kell nekem csak erre gondolni, rögtön szaltót is ugrik. Én meg magamban szitkozódom és sűrűn pislogok, hogy ne... csak ne... csak ne....
Ne itt és ne most....
Mert ez eléggé megalázó. Még ha csak ennyi közönségem is akad. A Vérborz, személyesen. Még akkor is.

Naplózva


Merel Everfen
Boszorkány
*****


A Vérborz

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #21 Dátum: 2017. 07. 07. - 14:22:10 »
+1

Szélesedő vigyorra húzódik a szám, ahogy végigjátszanak a képén az ábrázatok. Gyönyörködök a folyamatban, ahogy realizálja, mennyire a kezemben van, és csak abban reménykedhet mostmár, hogy megkönyörülök neki. Simán megtehetném. Ha rosszabb napom lenne, már a földön is heverne kanyargó lábakkal, a fiolái maradéka között. De szerencséje van, most engedékeny kedvemben vagyok. Ha nincs mégegy rossz szava rám.
Nagyon jól tudom, hogy nagyon jól látom. A tekintetemet belefúrom a szemébe, és felvonok egy kihívó szemöldököt. Vagy elég bátor keménykedni is valamit így mindennel a kezedben és egy pálcával az oldaladban, vagy inkább okos vagy belátni a helyzetet?
De a szavai alapján ő is tisztában van az egyetlen ellenem fordítható lehetőségével, ami pedig nem sokkal rá megintcsak az ő vesztét is jelentené, nem vagyok olyan finnyás, hogy ne üssek vissza egyből érte.
-Akkor szaladj is szépen a gyanús kis dolgodra- tanácsolom neki egy pimasz, leereszkedő mosollyal. Úgyse tud mást mit csinálni, ahogy kinéz, nem is tervez.
Innentől kezdve hagyom is, hogy továbbáljon.
Ahogy távolodik a folyosón még "vállamhoz támasztott" egyenes jobb karral és pálcával, bal kézzel a jobbat megtámasztva stabilan belecélzok a hátába, mint ha puskát fognék rá. Elgondolkozok, tényleg ne adjak-e neki valami búcsúajándékot. Végül feljebb és odébb emelem a pálca hegyét.
-Avis.
Gonosz azért nem vagyok, de a feje fölött-mellett valahol sugárban elröppenő madarak elcsicsergik neki, hogy lehettem volna. Jóllakott ovodás vigyorral sarkon fordulok én is, és megyek a magam jobb dolgára. A következő órám már nem lyukas úgyse.
Naplózva


Mathias Montrego
Adminisztrátor
***


elsőéves sárkánykutató

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #22 Dátum: 2017. 07. 10. - 08:15:22 »
0

*
zene:TC&FR– Hangover

outfit


'I got a hangover,
I got an empty cup'
I've been drinking too much for sure
I got a hangover, whoa!



~~~~~~~~~~*~~~~~~~~~~

A kislány vigyora még egész szép is lehetne, ha nem lenne az abszolút gúny és elégedettség a fején. Egyértelmű hogy ez nem tetszik. Pláne nem így, másnaposan. Pláne nem úgy, hogy tudom ez nekem szól. Mindössze arra van lelki erőm, és azt sem tudom honnan kaparom össze mivel kellően lefoglal éppen a háborgó gyomrom, hogy egyetlen sokatmondó szúrós pillantást vessek rá. Csak úgy brahiból és csak mert meg is érdekli. Sejteni sejtem mit forgat abban a parányi buksijában (evidensen semmi de semmi jót, legalábbis számomra) és csak remélni merem, hogy tévedek. Ó igen, néha elég egyetlen arckifejezés, egy jól irányzott mimika vagy akármi és tudja az ember mi a szituáció. Én pedig nem vagyok bolond. Elég a tökmag arcába pillanatom és leveszem hogy ez kemény gurkó lesz. Hát még így jó szarul. Hát még úgy, hogy a bájitaltan prof itt van tőlünk egy köpésre. Ejjejjj, el kell tűnni de gyorsan, mert még véletlen kipislog akár erre a kis neszezésre is és lőttek nekem.
- Akkor szaladj is szépen a gyanús kis dolgodra-
Már a hangszín is olyan, ami elég kétségbeejtő a helyzetemben. Lássuk be, így pálcával a kezében nem tűnik félelmetesnek annyira, de bolond az aki nem tart tőle. A roxfortban amúgy is nagy hangsúlyt fektetnek az SVKra, még az évről évre változó tanári kar mellett is. Plusz azért csak túléltek egy Sötét Nagyúr elleni háborút.... Szóval azért nem szívesen fordítok neki hátat úgy élből. Pláne nem ennyi törékeny és számomra baromira értékes lopott áruval a kezemben. Még egy pillanatok sokat mondó sötét pillantást vetek rá, majd csak felegyenesedem. Eltűnődve nézem, vajon tényleg elenged-e majd végül vállat vonok. Ez inkább magamnak szól mint neki és sarkon fordulva elindulok a folyosón.
Alig jutok el a véghez, mikor váratlanul viszont a kis mocsok elkiáltja magát. Hallon az avis-t és félig már fordulnék meg. Igaz felesleges mert addigra a madár már a fejem mellett suhan el egyenesen a kőfalva. Csivitelése egy percig hangosan zsibong a fülemben, majd elhal és helyébe a tollcsomók repkednek szét evidensen az arcomba hullva. Kedves!
Mindössze egy újabb gyilkos pillantásra futja tőlem, de mivel semmi kedvem nincs leállni épp vele párbajozni, pláne itt, így csak acsargok magamban. Mindez evidensen másodpercek alatt zajlik le, mert a másik madárka többedmagával viszont evidensen engem boldogítani jött. Így hát sarkon fordulok és sietősen (félig meddig már futva) iramodom neki, hogy távolabb kerüljek a tett helyszínétől és a lehetséges tanári lebukástól. Mert elég ciki lenne, ha a csipogó madarak vennék el a lehetőségemet a mai napi létezéshez is.


Köszönöm a játékot!
A helyszín szabad!
Naplózva

Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2024. 08. 02. - 15:58:21
Az oldal 0.117 másodperc alatt készült el 45 lekéréssel.