Bájital tanterem

Majd ütközünk! Avagy, amikor túltolják a vakolatot...

Héloise Gauthier

Már bőven vége volt az óráknak, amikor a bagolyház lépcsőin üldögéltem. Kezemben egy pennával, némi tintával és papírral.  Úgy gondoltam, hogy írok gyorsan egy levelet édesanyámnak az iskolai dolgokról, hisz most úgy sincs egyéb tennivalóm. A levelet csak elkezdeni nehéz, hisz a többi jön magától, bár kissé nehézkesen haladok, mert a fel-felröppenő baglyok teljesen elvonják a figyelmem. Már éppen a levél végén járok, mikor Heroldot látom repülni egy nagyobbacska csomaggal a karmai közt. Gyorsan firkantok egy aláírást a levélre, majd mindent elpakolok, majd sietve lépkedek fel a lépcsőkön, hogy megnézzem, mégis milyen csomagot kaphattam. El is veszem a csomagot, majd szegény madár csőrébe nyomom a levelet, így szinte még pihennie se volt ideje és már megint repülhet. Más esetben biztos hagytam volna pihenni és még meg is dicsértem volna kicsit, de most annyira izgulok, hogy vajon mi lehet a csomagban. Gyorsan széttépem a csomagolást, hogy lássam a tartalmát, de amit találtam, attól majdnem elájultam. Egy vadonatúj könyv a mágikus állatokról, tudtommal még meg sem jelent nyilvánosan és csak pár varázsló rendelkezik vele még. Nem tudom anya, hogy intézte el, de úgy tűnik hamarosan írnom kéne neki egy köszönő levelet is, bár ha ezt tudtam volna előre, akkor még az előző levélbe írtam volna. A könyvnek már a borítása is csodálatosan szép, már alig várjam, hogy felfedezzem a kötet titkait. A lehető leggyorsabban próbálok eljutni a hálókörletembe, bár tudom, hogy ezt a sietséget a tanárok nem nézik jó szemmel, de az izgalomtól egyáltalán nem működik a felelősség érzetem. Szélvészként száguldok végig a folyosókon, miközben a könyv borítóját bámulom és csak néha-néha nézek fel belőle. A nagy sietségnek végül meg is lett az eredménye, ugyanis hirtelen egy másik diákba ütközök, akiről visszapattanok és a földön terülök el. A könyv a fejem mellé csapódik be, amit gyorsan fel is kapok és felugrok a földtől, hogy bocsánatot kérjek a lánytól, akit majdnem fellöktem.
- Bo…bocsánat. Nem akartam neked menni. Jól vagy?
Reménykedek, hogy jó kedvében van a lány és nem fog valami gonoszságot tenni bosszúból vagy még rosszabb, ha valamit csinál a könyvemmel. Persze szégyellem is magam, hogy hogy lehettem ennyire felelőtlen, de azért remélem, hogy nem okoztam semmi komolyabb sárülést a lánynak.

[Egy szépséges szörnyeteg]

Egy szépséges szörnyeteg

P A T R I C K     M C F L Y

A változékony időjárásnak köszönhetően Héloise egyik legkedvesebb elfoglaltsága a francia kozmetikumok tanulmányozása lett. Habár az esetek nagy többségében igyekeztek a lehető legkisebbre minimalizálni az egyes termékekre vonatkozó összetevők listáját, Héloise eszén ezúttal sem tudtak túljárni.
Egy bűbájnak köszönhetően a hölgyike megtanulta, hogyan nagyítsa fel a betűket, így sikerült elolvasnia, hogy milyen gyakorisággal lehet használni az egyes szépségápolási termékeket, illetve, hogy azok milyen veszélyes reagenseket tartalmaznak.
Héloise bőre, ugyanis köztudott, hogy nem tudott ám mindenféle kenceficével kompetens lenni, sőt, bizonyos hidratáló gélek és maszkok kifejezett allergiát váltottak ki, kültakarójának igen szenzitív pontjaiból. Nem egyszer fordult elő, hogy úgy kelt ki ágyából, hogy vörös hólyagok borították el az arcát és enyhe hőemelkedés is kibontakozóban volt nála. Ilyenkor vett egy mély levegőt s egy hirtelen mozdulattal kivágta azt a frissen vásárolt méregdrága kozmetikumot, amit mondjuk már hetekkel ezelőtt vadászgatott egy a Roxforttól nem messze eső müller típusú boltocskában.
Sajnos, vannak ilyen esetek, de ahogy a mugli mondás is mondja, ami nem öl meg az megerősít, szóval ezzel a felindulással indult neki hosszabb útjának a kastélyban, ugyanis megígérte az egyik barátnőjének, hogy bemutatja neki az újonnan szerzett drágaságokat. Szerette a frissen vásárolt kincseket kitárgyalni barátnőjével, de ezúttal valami hatalmas kíváncsiság vett erőt rajta, nem bírta kivárni a megfelelő pillanatot, a mágustanoda egyik féltett folyosóján fogta magát és elővéve a kis sminktükrét sápadtan fénylő ajkai rúzsozásába kezdett.
A rúzsozás közben néha-néha meg-megremegett a keze, de azért annyira nem, hogy elrontsa a kontúrvonalakat. Majd munkája végeztével, amikor már elégedett mosolyra húzhatta volna száját, éles fájdalom hasított az oldalába, egy nála sokkal fiatalabb fiú öklelte fel a perc tört része alatt. Először köpni-nyelni nem tudott a döbbenettől, majd kihúzva magát nagyot sóhajtva kezdett a prédikálásba:
- Itt komoly munka folyt – Héloise ekkor még nem vette észre, hogy az ütközésnek köszönhetően a komoly munka inkább valami hanyag festő mindenféle amorf mázolgatásához kezdett el inkább hasonlítani.
- Hogy volt merszed megzavarni a sminkelésben? Kinek képzeled te magad? – a halványkék szemek farkasszemet néztek Pattel, meg villámokat is szórak, szóval mindent, ami a nagykönyvben meg volt írva.
- Szép ez a könyv… helyettem talán azt is tanulmányozhatnád – Héloise egy mozdulattal megragadta a könyvet, de mielőtt Pat elsírhatta volna magát, letett arról a szándékról, hogy elvegye tőle.

Majd ütközünk! Avagy, amikor túltolják a vakolatot...

Héloise Gauthier

A lány teljesen jogosan akad, ki a baleset miatt. Eléggé szégyellem magam, így mikor megfordul a lány, csak pár pillanatig nézek a szúrás szemekbe, majd inkább a padló poros világa felé mered a szemem, az talán kevésbé ijesztő, mint egy ideges, kisminkelt felsőbb éves lány.
- Tényleg nem akartalak megzavarni a… komoly műveletek művelése közben, legközelebb óvatosabb leszek. Ne haragudj!
Közben egy újabb mondtak kíséretében, a lány már ki is rántja a kezemből az újonnan kapott, mesés könyvemet. Pont ettől féltem, most biztosan apró fecnikre fogja tépni, de szerencsére megeshetett a szíve rajtam vagy valami más okból, de visszaadja nekem a kötetet. Bevallom rendesen megkönnyebbültem ettől, de azért magyarázkodásba kezdek.
- Pont a könyvet tanulmányoztam és éppen ezért ütköztünk.
Nem éppen a legmeggyőzőbb magyarázat, de hát ez az igazság. Minden úgy történt, ahogy én azt elmondtam. Mellesleg ritkán találkoztam olyan lánnyal, akik a folyosón sminkelik magukat, hiszen úgy tudtam, hogy a mosdóba járnak, gondolom azért, hogy elkerüljék az ilyen szerencsétleneket, mint én, aki elrontja az arcfestéküket. Mindeközben még egy pillantást vetek a lány arcára, hogy mit rontott el miattam, de a látvány miatt, kitör belőlem a röhögés. Próbálom visszatartani, de nem igazán sikerül és emiatt elég kínosan érzem magam. Nem szerettem volna nevetni szegényen, főleg azért, mert én okoztam ezt az egészet.
- Elnézést, nem akartalak kinevetni, csak a rúzsod, kissé elcsúszott.
Elő is veszek a talárom zsebéből egy zsebkendőt, hogy azzal letörölje a felesleges csíkot az arcáról és minden meg is van oldva. legalábbis akkor, ha nem az új féle sminkes valamit használja, amit a plakátokon láttam. Madam Csinibaba, már emlékszem is rá, hiszen ennél idiótább nevet nem is lehetne adni egy terméknek. Nem is értem, hogy kinek kellene ilyen minden álló sminkcucc, hiszen csak speciális tisztító szerekkel lehet leszedni, amiről valójában tanultunk is bájitaltan órán, még viccesnek is tartottam, hogy a leforrázás elleni főzet akár bőrt is képes megtisztítani a szennyeződésektől és rúzsoktól. Na persze a rúzsokat már csak a poén kedvéért említette meg a professzor. Mindenesetre remélem, hogy egy egyszerű törlő elég lesz a smink eltávolításához, de ha nem, akkor bizonyosan van nála smink eltávolító szer.

[Egy szépséges szörnyeteg]

Egy szépséges szörnyeteg

P A T R I C K     M C F L Y

Óvatosabb? És mégis ki hiszi ezt el neked? Szerencse, hogy egy kicsit jobb hangulatomban találtál, így eltekintek attól, hogy azt a könyvet ott - mutatott arra a bronzfedeles, elég nehezen tanulmányozható kötetre – a perc tört része alatt a kukába landoltassam – tette hozzá  és szomorú pillantásokat vetett a fiúra, mintha együttérezne, de Héloisetól az empatikusság olyan messze esett, mint Mekka Jeruzsálemtől.
- Nem haragszom, csak rosszul esett, de túl vagyok rajta, nem kell bocsánatot kérni. Ilyen kiselsősök, mint amilyen te is vagy, még elég összerendezetlen mozgáskultúrával rendelkeznek, érthető, hogy kibillentél az egyensúlyodból. Talán többet kellene edzened, vagy nem tudom… - kissé elbizonytalanodott a mondat végét illetően, ugyanis a gondolkodás, illetve az újdonsült ötletek kitalálása nem nagyon mozgatták meg Héli agytekervényeit. De azok a sminkcuccok, amik a kis retiküljében lapultak, azok oly mélységesen a szívéhez nőttek, hogy amikor megtörtént a becsapódás, akkoris csak őket féltette.  Nehogy bajuk essen, nehogy újra kelljen rendelni őket, mert az vehemens összegek kicsengetésével jár majd és elég volt azokat a csilliárdnyi összegeket egyszer is kifizetni, nemhogy még duplázgasson.
-Mégis mi olyan vicces? Tudom, hogy nem sikerült olyan sokat aludnom most, de amúgy téged nem zavar, hogy vizsgaidőszak van? Lehet, hogy neked is többet kellene tanulnod… akkor nem jutna időd arra, hogy másokon élcelődj… - egy pillanat erejére megállt, majd újra elkezdte mondanivalóját:
- Mi az, hogy elkenődött a rúzsom? Csak képzelődsz, én mindig hibátlan munkát végzek. Ezek a mozdulatok szinte ösztönösek, a véremben vannak – magyarázkodott a furcsa idegennek, amikoris sor került arra, hogy a kis sminktünkrében alaposabban szemügyre vehesse ábrázatát. Mikor pedig ez megtörtént, akkor szörnyülködött el igazán:
- Hogy tehetted ezt? Jézusom…..hogy nézek ki? Hogy fogom ezt lemosni, hiszen ez egy extra tartós rúzs??? -  Patrik kb. ekkortájt vehette elő a koszos zsebkendőjét, amire Héloise hisztirohamban tört ki:
- El  innen! Nem kell, hogy azzal a koszos zsebkendővel megpróbáld korrigálni életed egyik legnagyobb baklövését…..én a helyedben mélységesen szégyellném magam. Olyan kellemetlen ez az egész… és ebből a rúzsból csak ez az egyetlen árnyalatom volt… hogy fogom ezt újrarendelni? – hát igen a kérdések és a bizonytalanság, ami Héloiset minduntalan elfogta, amikor a nehezen beszerzett kozmetikás cuccaira gondolt.

Majd ütközünk! Avagy, amikor túltolják a vakolatot...

Héloise Gauthier

- A könyvem?! – féltőn nézek az új kötetemre, majd magamhoz szorítom – Azt nem is engedném!
Ki lenne képes ilyen szörnytettekre, hogy egy könyvet bántalmazzon?! Ez a könyv ezerszer többet ér, mint az ő béna sminkcuccai, azok nem jók semmire, csak bohócot csinálnak az emberből, mint most ebből a lányból is. Ráadásul most látom, hogy ő is hollóhátas, hiszen már láttam a klubhelyiségben, felejthetetlen élmény volt, mert mindig egy kiló sminket pakol magára. Egyébként más esetben nem néztem volna ki belőle, hogy hollós.
- Ez nem igaz! Nagyon is jó a mozgásom, még a kviddics csapatba is bekerültem!
Nem értem, hogy miért kell általánosítani. Nem minden elsős egy szerencsétlen bénaság. Például itt vagyok én és Jimmy, tökéletes példái a szorgalomnak, kitartásnak. Nem véletlenül mondják a tanárok órán, hogy a többiek példát vehetnének rólunk. Mindenesetre idáig nem túl szimpatikus ez a lány, pedig én általában mindenkivel jóba szoktam lenni, akit megismerek, de ez most teljesen más.
- Vizsgaidőszak bizony! Már hetekkel ezelőtt megtanultam mindent, hogy hibátlan dolgozatokat írjak. Erre vártam egész évben. Annyira izgalmas!
Jó, bevallom, a vizsgákkal elég hamar el lehet terelni az érzéseimet, de annyira izgalmas téma. Akár egész nap vitathatnánk, de ez most nem az a helyzet és nem az a személy, akivel ezt megtehetném.
- Én elhiszem, hogy nagyon jó vagy a sminkelésben, de jobb, ha belenézel egy tükörbe.
Már előre félek, hogy mi lesz, ha meglátja, hiszen már attól nagyon ideges lett, hogy neki mentem. Valószínűleg most valami hatalmas pusztító vulkánná fog változni mérgében. A lány ismét belekezd vinnyogásába, de nem annyira szörnyű talán, mint gondoltam. Oda is nyújtom neki a zsebkendőmet, hátha attól kicsit megnyugszik, de nem ez lett a helyzet. Talán nem kellett volna ezt tennem, mert a lány hatalmas hisztirohamban tör ki, mintha egy mindent elsöprő orkán jelent volna meg előttem.
- Életem legnagyobb baklövése?! Hiszen ez csak egy kis rúzs! Biztosan van ilyen lemosó szered, nem?
Nagyon remélem, hogy van nála smink lemosó, mert ha nincs, akkor nem hiszem, hogy túlélnék még egy hisztirohamot. Közben az órára nézek, hogy pontosan mennyi az idő és mennyi időt vesztegettem a fölösleges rimánkodás hallgatásával, ahelyett, hogy megoldanánk a problémát.

[Egy szépséges szörnyeteg]

Egy szépséges szörnyeteg

P A T R I C K     M C F L Y

Az egy dolog, hogy nem engednéd, de sokkal nagyobb vagyok és erősebb is, szóval nem telne két másodpercbe, hogy elvegyem tőled – gondolja Héloise, de úgy dönt, hogy inkább csöndes szenvedésre ítéli magát. Na meg Pat, talán még segíthet is, és akkor együtt, közös erővel levakarják magáról ezt a lemoshatatlan Madame Csinibaba festéket. Nem is érti, hogy az eladó miért nem hívta fel a figyelmét arra, hogy csak egy óvatlan pillanat és soha többet ne akarjon emberek közelébe menni, pláne nem ilyen kültakaróval, na mindegy.
- Szerintem az előbb már megkértelek arra, hogy ne magyarázkodj – nem bírja sokáig szó nélkül hagyni Pat vergődéseit, ezért muszáj már csak úgy büszkeségből is odavetnie. Ha ő szarul néz ki, akkor más meg ne jusson be a kvidicscsapatba… meg amúgyis, elsős még, simán lehet, hogy nem olyan fejlett a mozgáskoordinációja. Miért nem lehet ezen elgondolkodni? Héloise, az a hölgyemény, aki utálja, ha mások tökéletesnek képzelik magukat.
- Rendkívül izgalmas... – esik gondolkodóba, majd eszébe jut, hogy ez a kiselsős talán még segíthetne is neki a dolgozatok írásában. Ugyanis nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy ő aztán a napjai szoros időkereteit, egyáltalán nem arra szánja, hogy elmélyedjen a Roxfort igen terjedelmes és fura szagú, ázott köteteit jelentő útvesztőiben. Olyannyira vérszemet kap, hogy elkezdi még azt is tettetni, mintha nagyon érdekelné, hogy milyen tárgyakat tanult már meg a fiúcska:
- És mondd csak? Mit jelent nálad az alapos felkészülés? Hanyasokra szoktál vizsgázni? – hát igen Héloisenak nagyon jól jönne egy ilyen tudálékos segítség. Milyen klassz vizsgákat tudna írni és hogy be tudná magát nyalni a tanároknál. Lehet, hogy a jövőben mégiscsak gyümölcsöző lesz ez a kapcsolat?
- Ne haragudj, hogy ennyire kiakadtam, igazából nincsen semmi baj – vált valamivel kedvesebb hangszínre. Mindent megtenne azért, hogy túlélje a vizsgákat, szóval, ha kell, akkor jóban lesz ilyen kiselsősökkel is.
- Van valami ötleted, hogy hogyan szedjük le? Persze, közben mesélhetnél arról, hogy milyen nagy tudásod van… ami azt illeti, nem igazán találkoztam még a Roxforton belül ilyen intelligens kiselsőssel – na ja. Persze. Héloise nyalizik.

Majd ütközünk! Avagy, amikor túltolják a vakolatot...

Héloise Gauthier

- Igen, megkértél, de… - inkább felhagyok a dologgal, hiszen teljesem fölösleges lenne belekezdeni még egy magyarázkodásba.
A vizsgák hallatán, a lány hangja kissé unottá válik, bár nem lepődők meg a reakción. Általában ezt a reakciót váltja ki az emberekben a vizsga szó, kivéve a vérbeli hollóhátasokat, akiket izgalommal tölt el még a gondolat is. Sajna, a gyanakvásom kezd beigazolódni, a süveg valóban rossz házba osztotta be ezt a lányt, hiszen egy értéket se képvisel, amit egy hollósnak kellene. Nem is értem, hogy miért pont ide osztották, hiszen talán itt találja meg legnehezebben a helyét, a sok agytröszt között. Semmiképpen sem akarom elítélni a lányt vagy bántani, inkább sajnálom őt emiatt. Bárcsak tudnék rajta segíteni és talán a lelkét is megváltoztathatnám, mert legbelül biztosan kedves vagy intelligens, csak azzal a sok mázzal elpalástolja. Talán, ha a barátja lennék, hiszen akár megeshet az is, hogy nincs is barátja. Még túlságosan rejtélyes számomra, de minél több időt töltünk együtt, festett álarca annál inkább fog darabokra hullani előttem. Hirtelen a lány hangja sokkal másabbá válik, olyan emberibbé. Eddig olyan volt, mintha a házimanójával beszélt volna, de most hirtelen egyenrangúként folytat velem beszélgetést. Intézek is felé egy félénk mosolyt.
- Az alapos felkészülés azt jelenti, hogy mindent megtanulok a könyvből, még az apróbetűs részt is, így általában kiváló minősítést kapok a vizsgáimra vagy dolgozataimra. Gondolom, neked is hasonlóan jól szoktak sikerülni.
Persze van egy halvány sejtésem, hogy erre rá fog cáfolni a lány, vagy esetleg hazudik, de eddig nem tűnt túlságosan okosnak, de persze ez csak a felszín.
- Nem haragszom egyáltalán. Bár nem esett túl jól, de tudom, hogy olyan dolgokat is megteszünk, amit nem is akarunk, ha dühösek vagyunk.
Ezt az érzést én is nagyon jól ismerem, hiszen mikor meghallt édesapám, hosszú ideig csak ezt éreztem és még mindig így érzek néha, ha rá gondolok. Egyszerűen nem tudtam elviselni a hiányát, hogy nem ugorhatok a nyakában, a vonatállomáson. Ráadásul már Luna sem volt ott neki, lelkitámasznak, teljesen egyedül éreztem magam, ebben a hatalmas világban.
- Nem, hogy ötletem van, hanem konkrétan tudom a megoldást! Kövess!
Elindulok a bájitaltan terem irányába, hiszen csak ott tudjuk elintézni a dolgot.
- Tudok egy főzetet, ami leszedi a sminked, ráadásul pont időnem vagyunk, mert üres a bájitaltan terem.

[Egy szépséges szörnyeteg]

Egy szépséges szörnyeteg

P A T R I C K     M C F L Y

Megkértél, de???!… -  Héloise kérdő pillantásai hamar elcsitítják Pat feltörekvő gondolatait. Gauthier kisasszony nem szokta a metakommunikáció eszközeit ily erőteljes jelleggel használni, de ez az igen labilis hollóháti nem tudom kicsoda, kiprovokálja belőle, hogy ilyen legyen. Pár pillanat múlva, nagyot nyel, hogy magába fojtsa, ami kikívánkozik belőle, hisz a szeme előtt lebeg, az a szent cél, hogy a jövőben ők még nagyon jó kapcsolatban legyenek és Pat segítsen neki a tanulásban. Próbál némi együttérzést is tuszkolni magába, de valljuk be, kitartó munka kellene hozzá, hogy ezt a képességét készségszintre emelhesse.
Mindenesetre küzd a lehetetlennel és pár másodperc erejéig még úgyis mosolyog a fiúra, mint aki most készül keblére ölelni a kicsi hollóhátit. Na persze… ha érdekében áll Héloisenak, mindenre képes… – a sikertelen vizsgák persze, elég jó ösztönzőerőnek bizonyulnak, úgyhogy némi lelkiismeretfurdalás, mély sóhajtás után, tekintetét ismét visszairányítja Patre:
- Tehát akkor te nagyon ügyes vagy, igaz? – várja a megerősítést, de belülről tudja, hogy nagyon jól fog esni a kicsi McFlynak ez a pozitív visszacsatolás, ki ne örülne a dicséretnek. Tulajdonképpen rá is játszik arra, hogy minél jobb színben tüntesse fel a fiút, mert nem titkolt szándéka, hogy segítséget kérjen tőle. És neeeeeem, nem a sminklemosásban, azt megtudná oldani okosba'.
- Tudod, én … -  elakadnak szavai, nehezére esik elmondani Patnak, hogy nem egy agytröszt.
- Szóval….. éééén…. nem igazán úgy teljesítek a vizsgákon, ahogy szeretnék. És ez még egy szép megfogalmazása siralmas helyzetemnek. Gondolom, érted, hogy mire gondolok … - nyel egy még nagyobbat, de tovább már nincsen kedve ecsetelni, hogy hogyan bukott meg az előző vizsgákon és miért tölti ki ideje legnagyobb részét az, hogy kültakaróját csinosítgassa, elméjének ragyogó gyémántja helyett.
- Gondolom, te is elítélsz. Biztos, olyan gondolatok járnak a fejedben, hogy nem tanulok eleget. Pedig hidd el, nem igaz! Éjjel-nappal a könyveket bújom, de egyszerűen nem megy semmi a fejembe – na jó erre egy kicsit rájátszott Héloise, de szerette volna megnyerni a fiú kegyeit, s ha ehhez az kell, hogy túlozzon, akkor ő megteszi minden ellenérzés nélkül.
- Tudnál nekem segíteni? Egyáltalán hogyan készüljek a vizsgákra?  - reménytelen ábrázata mindent elárul, ez a nő egy kész vizsgaszerencsetlenség és Pat az ő vizsgái megmentésének egyetlen reménysugára.
- Hát megteszünk, igen – bólogat a kicsi hollóháti szavaira, de azért nem ért teljesen egyet vele.
- Főzet? És ha rossz hozzávalókat teszünk bele, varangyosbéka leszek egész életemben? – szemöldökei hamar az égbe szöknek, olyan kis bolondosan nevetgél, de ha ronda lenne, lehet, hogy többet nem akarna emberek közé menni…

Majd ütközünk! Avagy, amikor túltolják a vakolatot...

Héloise Gauthier

A lány kérdésére kicsit meghökkenek, hiszen számomra ez egy igencsak furcsa és sok értelemmel bíró kérdés. Értem én, hogy mire gondol, de ha szó szerint nézem a kérdést, akkor kicsit meg is sértődhetnék, hiszen ügyetlennek hívott még az imént lényegében. Mindenesetre minden érzelem nélkül válaszolok kérdésére.
- Mondhatjuk, de ez relatív. Viszonyítás kérdése.
Valóban jó diák vagyok, de nem szoktam azzal törődni, hogy másokhoz viszonyítsam magam, persze ez alól Jimmy kivétel. Mindenki másban jó, még ha néha el is felejtem ezt. Ettől olyan változatos a világ. A lány szavaira hevesen rázom a fejem, hiszen nem tűnik túlságosan gyakorlottnak a tanulásban. A rossz jegyek hallatán pedig még a hideg is kiráz.
- A probléma rendkívül szembetűnő, de szerencsére tudom a megoldást! Szóval nagyon szívesen segítek neked.
A lételememet tagadnám meg, ha nem segítenék rajta, hiszen imádok segíteni másoknak. Ez most sem lesz másképp. A megoldás pedig pofonegyszerű, legalábbis számomra, a megvalósítás már valószínűleg nehezebb lesz a lány számára.
- A könyvek bújása sosem jó megoldás, csak az amatőrök csinálják azt. Ha valóban tanulni akarsz, akkor szüneteket kell tartani és, ha van rá lehetőség, akkor tesztelni a könyvben leírtakat. Esetleg utána olvasni egy-egy érdekes résznek. A lényeg, hogy a lehető legérdekesebbé és szórakoztatóbbá tedd a tanulást. Ne rossz dologként gondolj a tanulásra, hanem próbálj hozzá minél több pozitív gondolatot gyűjteni. Ha ezeket mind betartod, akkor kiváló tanuló lehetsz.
Remélem segítségére lesz a lánynak ez a néhány tipp. Persze, ha nem működne, akkor kitalálok majd mást. Majd újabb kérdése hallatán legszívesebben a fejemet fognám. Nem tudom, hogy csak viccelt vagy komolyan gondolja a dolgot, de fárasztó.
- Nem, ez semmiképpen sem történhet meg. Több okból sem, de az órákon el szokták mondani, hogy egy bájitalnak milyen hatásai lehetnek.
Elindulok a bájitaltan terem felé, majd az ajtónál előkapom a pálcám.
- Alohomora!
Majd az ajtó nyikorogva ki is nyílik.
- Egyébként Patrick vagyok, Patrick McFly.

[Egy szépséges szörnyeteg]

Egy szépséges szörnyeteg

P A T R I C K     M C F L Y

Ahogy Pat meghökken, Héloise is megdermed. Persze, csak egy pillanat erejéig, hiszen a kis szőke nem nagyon bírja, hogyha valaki ennyire elbizonytalanítja, s e feszültségtől zizegő levegő, nem túl jó táptalaj az ő sikeres vizsgáinak abszolválásához. Ezért is akarná oldani a hangulatot, de Pat továbbra is csak egykedvűen néz maga elé és nem mond semmit.
- Ajjaj, Héloise, te most épp mit… mi a … -  mire Pat végre megszólal.
- Mondhatjuk, de ez relatív. Viszonyítás kérdése.
- Mit kell ezen viszonyítani? – húzza fel a szemöldökeit és olyan bambán rebegteti meg pilláit Pat irányába -  okos vagy és kész, nem kell szerénykedni – nem is érti, hogy Pat miért nyilatkozik ilyen visszafogottan, hiszen, ha a szorgalomnak van éllovasa, akkor ő aztán biztosan az, és ezt egyáltalán nem kell eltitkolnia, sőt. Héloise szívesen osztozkodik vele ezen az apróságon, ha persze, megtiszteli a bizalmával és beavatja a tudás misztériumába, mert az számára mindigis olyan volt, mint a Tejútrendszer: végtelenül sötét és bejárhatatlan.
- A probléma rendkívül szembetűnő, de szerencsére tudom a megoldást! Szóval nagyon szívesen segítek neked – Héloise szemei felcsillanak örömében. Pat mindennek a kulcsa, tehát az ő jó jegyeinek is, ez egyenesen bámulatos. Olyannyira elönti a boldogság érzése, hogy akaratlanul is tágabbra nyílnak pupillái és úgy fürkészi Pat teljes valóját. És Pat akkor megint hozzátesz valamit az ő kis instant örömeihez:
- A könyvek bújása sosem jó megoldás, csak az amatőrök csinálják azt. Ha valóban tanulni akarsz, akkor szüneteket kell tartani és, ha van rá lehetőség, akkor tesztelni a könyvben leírtakat. Esetleg utána olvasni egy-egy érdekes résznek. A lényeg, hogy a lehető legérdekesebbé és szórakoztatóbbá tedd a tanulást. Ne rossz dologként gondolj a tanulásra, hanem próbálj hozzá minél több pozitív gondolatot gyűjteni. Ha ezeket mind betartod, akkor kiváló tanuló lehetsz – Héloise ettől többre és jobbra vágyott. Valami olyasmire, hogy hogyan lehet egy nap alatt megtanulni mindent, vagy hogy hogyan lehet a vizsgákon a lehető legkevesebb erőfeszítéssel átmenni. Pat meg ennek a szöges ellentétéről beszélt, hogy a tudás az milyen értékes, és hogy élvezni kell annak megszerzését. Ahogy ezeket a gondolatokat hallgatta, akaratlanul is szomorúvá biggyeszkedtek ajkai. Ő azt hitte, ezt is meg lehet oldani okosba. De úgy látszik, nem. Nem lehet megúszni mindent. Hát igen.
- És valami tuti tipp? Szerinted, hogy lehet megtanulni egy este alatt egy éves anyagot? Te sose szoktál olyat? – aztán végigfut rajta a gondolat, hogy Pat most fogja teljesen hülyének nézni és a mondat végén már annyira szégyelli magát, hogy inkább csak lesütve tekintetét néz egyik lábától  a másikig. Nahát. Héloise lassan személyiségfejlődésének egy jelentős mérföldkövéhez fog megérkeznii? S mindezt a tudáshoz vezető úton? Bámulatos. Amikor meg kétségeit tolmácsolná a fiú felé, miszerint nem akar varangyosbékává változni, mintha egy halk kuncogást vélne felfedezni a háttérben
-Mostmár tuti, hülyének néz… - sóhajt egy nagyot, de azért szemeivel még mindig nyomon követi Pat mozgásait, aki igen nagy vakmerőséggel küldi meg az alohomra igéket. Héloise csak döbbenten pislog, hogy ez most így hogy:
- Pat, nagyon örülök, de amúgy ez legális? – túr szőke tincseibe és tanácstalanul kezdi harapdosni ajkait.

Majd ütközünk! Avagy, amikor túltolják a vakolatot...

Héloise Gauthier

A lány szavain eléggé el is pirulok, hiszen valóban szeretek szerénykedni, de ilyen nyilvánvalóan még senki sem mondta nekem. Valójában igazán nagyra tartom magam, de semmi képpen sem szeretném, hogy valaki nagyképűnek gondoljon, így inkább igyekszem szerénykedni. Szóval igazából mindig jól esik, ha elismer valaki és ez már általában önmagában megéri az igyekvést.
- Egy egész éves anyagot!? Egy este alatt?!
Arcom teljesen ledermed, szinte már az ájulás kerülget eme borzalmas mondatok hallatán. Hogy lehet valaki ennyire felelőtlen, hogy egész évben semmit sem tanul. Egy este alatt mindent megtanulni majdhogynem lehetetlen. Még jó, hogy Jimmy nem hallja, hogy pont egy hollóhátas képes ilyen szörnyű gaztettre.
- Ez teljességgel lehetetlen! Egy este alatt ennyi mindent még én se tudnék megtanu…
El is akad a szavam, mert csodás kis elmémből hirtelen egy nagyszerű ötlet pattant ki. Talán működhet, de nem lehetek biztos benne teljesen. Viszont mivel nem igazán van más lehetőség, ráadásul azt semmi képpen sem szeretném, hogy borzalmas vizsgákért veszítsünk pontokat, ráadásul azért mert én nem segítettem egy bajbajutott diáktársamnak. Ebbe még belegondolni is szörnyű, szóval ismét keményen kell dolgoznom. Viszont ha a másik oldaláról közelítem meg a dolgot, akkor végre van valami nagyobb kihívás a számomra. El is indulunk hát az ajtó fele. Miután kinyílt az ajtó, elmagyarázom a dolgot a lánynak.
- Hát mégis hogy lenne már ez az!? Viszont nem hinném, hogy ez nagyobb bűn lenne, mint a puskázás és azt is sokan csinálják. A lényeg, hogy találtam megoldást a problémádra, de szükségünk lesz a tanár könyvére. Segítenél megkeresni?
Közben, ha bejött a lány is, akkor bezárom az ajtót, mert nem lenne jó, ha bárki ránk nyitna közben. Először a tanári asztal körül kezdek el nézelődni, hiszen a leglogikusabb, hogy ott van egy könyv a tanári példányból.
- Van egy koncentrációs bájital, amit a tanári könyvben láttam, de nem tudom, hogyan kell elkészíteni, ezért kell belőle a recept.
Már csak abban kell reménykednem, hogy nem túl bonyolult a recept, hiszen akkor esélytelen, hogy elkészítsem a főzetet.
- Úgy ismerheted fel a legjobban, hogy a borítóján egy üst és egy kígyó van!

[Egy szépséges szörnyeteg]

Egy szépséges szörnyeteg

P A T R I C K     M C F L Y

Héloise mosolya szélesre húzódik, mikor Pat zavarodottságával találja szembe magát. Nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni a fiút, de nagyon fontos, hogy a vizsgái sikerüljenek, így mindent megtesz annak érdekében, hogy a célját elérje. Ha pedig ehhez az kell, hogy közelebb kerüljön Pat szívéhez, akkor nem fog teketóriázni és azon tépelődni, hogy milyen módszert válasszon. A dicséret elég hatásosnak bizonyul, legalábbis az a pirosság a kis barna arcán, az szavak nélkül is árulkodik róla. Édes, nagyon édes, ezt be kell vallani, de ahogy a fejét ingatja arra az ötletre, hogy egy éjszaka alatt nem lehet egy éves tananyagot megtanulni, nem kifejezetten imponál Héloise elgondolásainak.
- Én azért megpróbálkoznék vele…. – kezdene bele mondanivalójába, de hirtelen elhalkul. Pat ezt biztos, nem tartaná jó ötletnek, ezért inkább sejtelmesen végigsimítva az állán, egy könnyed mosolyt eresztve a fiú felé, nyitja szólásra ajkait:
- Igazad van. Tényleg rossz ötlet, de legalább próbálkozok valahogyan. Mi lenne, ha semmit sem tennék? – mormolja csak úgy egykedvűen maga elé, de látja, hogy Pat teljesen kiakad, ami őt is borzasztóan pánikoltató érzésekkel tölti el, mert lehet, hogy nem is fog segíteni??
Ajjaj.. vigyázz Héloise, mit csinálsz. Épp a Roxfort legokosabb tanulójával beszélgetsz – inti magát mértékletességre, majd kicsit tágabbra nyitva szemeit fürkészi Pat reakcióit. Ahogy előveszi a pálcáját és belesuttogja az Alohomorát a levegőbe, némi borzongás fut végig a gerincén, úgy érzi,  nem jó ilyenkor más tanárok féltett szekcióiban kutakodni. Nem szeretné, ha Bájitaltanból is megbukna, azért mert itt találják őket. Rossz még ebbe belegondolni is. Hangot is ad félelmeinek, de Pat reakciója teljesen ledöbbenti:
- Hát mégis hogy lenne már ez az!? Viszont nem hinném, hogy ez nagyobb bűn lenne, mint a puskázás és azt is sokan csinálják. A lényeg, hogy találtam megoldást a problémádra, de szükségünk lesz a tanár könyvére. Segítenél megkeresni?
- Miiiii? Hogy a puskázás bűn? Dehogy bűn! A legjobb dolog, ami a Földön létezik – elkerekedett szemekkel vizslatja Patet és nagyon kell uralkodnia magán, hogy ne essen neki a torkának. Mármint komolyan.
Minden tanulással töltött perc elvesztegetett idő és szerinte a puskázás bűn? Ez hihetetlen.. – mély lélegzetet vesz és lassan, egyenletes tempóval próbálja kifújni azt a levegőt, ami a tüdejében bent rekedt. Szeretné azt gondolni, hogy a feszültsége egy tollpihe, amit ezzel az aktusával könnyedén terelget a végtelenbe, de sajnos nem így van. Aztán záródik az ajtó és egyre szűkebbé válik a helyiség és egyre borzasztóbb gondolatok kerítik hatalmukba. Tudja, hogy segíteni kéne Patnek, de nem tud, mert fél, kisebb remegés járja át a testét és visszafogott hanggal fordul Pat irányába:
- Ne haragudj, de azt hiszem, hogy bepánikoltam, most semmilyen bájitaltan könyvre nem tudok koncentrálni – üveges szemekkel néz maga elé és csak reménykedik abban, hogy Pat komolyan veszi az aggodalmait, különben hamarosan a gyengélkedőn fognak kikötni és lehet, hogy semmivel se tudják majd kigyógyítani ebből a félelemből.

[Elme Pallérozó Főzet]

Majd ütközünk! Avagy, amikor túltolják a vakolatot...

Héloise Gauthier

Minden egyes zegzugát átkutatom a tanári asztalnak, míg az egyik fiókocskában egyszer csak megpillantom azt a könyvecskét. Bizonyára régóta nem lehetett használva, valószínűleg sajátot használ a professzor, de nekem ez a régi poros könyv is megteszi nekem, feltéve, ha benne van a receptúra amit keresek. Ha nem találom meg, akkor elég nagy a gond, hiszen akkor minden hiábavaló volt. Eközben a lány is belekezd, hogy mennyire fél jelenleg. Legszívesebben rögvest a homlokomhoz csapnék, hogy valaki miként lehet ennyire gyáva. Ha veszi a bátorságot, ahhoz, hogy nem tanul, akkor most vállalja a kockázatot. Most nem adhatja fel, hiszen már félúton vagyunk. Valamivel erőt kell belé lehelnem, hiszen most én is sok mindent kockáztatok.
- Nyugodj meg! Nem lesz semmi gond! Megvan a könyv, de szükség lesz a segítségedre, hogy a hozzávalókat összegyűjtjük. Várj csak, van valamim ami segíthet megnyugodni.
Előbányászok a zsebemből egy darabot a híres IBa cukorkából, majd a lány felé nyújtom. Ez segít leküzdeni a stresszt és megnyugtat.
- Tessék, ez jót tesz. Hidd el! Ettől sokkal jobban leszel.
Ezután lefújom a könyvről az évek során rátapadt porrétegeket és megkezdem a kutakodást. Legelőször természetesen a tartalom jegyzéket nézem meg, hiszen minden bizonnyal ott találom majd amit keresek. Szerencsére egy kis nézelődés után meg is találom az oldalszámot, méghozzá a 324 oldalon. Oda is lapozok villámgyorsan, ahol valóban ott vár az a recept, ami talán megmentheti a lány életét, vagy legalábbis a vizsgáját. Átolvasom a hozzávalók listáját, majd ez hangosan közlöm a lánnyal is.
- Figyelj! Mondom mit kéne keresni. Kell durván őrölt szkarabeusz bogát továbbá gyömbér és végül armadilló epe, na meg egy kis víz, fazék és a többi. Szerencsére egyszerűnek tűnik, szóbal szerintem fél óra alatt készen leszünk vele. Keresd a szkarabeuszt és a gyömbért. Gyömbért már biztosan láttál, a szkarabeuszt pedig ilyen lilás por, de üvegére biztosan rá van írva. Én keresem a többit.
Meg is töltök egy fazekat vízzel, majd ráhelyezem az egyik kis tűzhelyre, hogy a későbbiekben tudjunk főzni. Az epét nem lesz egyszerű megtalálni, mert mindegyik állat epéje ugyanúgy néz ki, szóval csak a címkékre hagyatkozhatok. Elég sok időbe telik, mire kisilabizálom a kopott felíratok jelentését, de végül megtalálom, amit kerestem. Ezután a lány felé fordulok, aki remélhetőleg teljesítette a feladatát és már minden egyéb hozzávalót megtalált a főzethez, de ha nem, akkor segítek neki.
- Nos? Megtaláltad amiket kértem?
Közben elolvasom az elkészítési eljárást is, de szerencsére az sem bonyolultabb, mint a hozzávalók. Simán fog ez menni, mint a karikacsapás. Persze csak, ha a lány hajlandóságot mutat a továbbiakban is, hogy segít.

Recept

Elme Pallérozó Főzet

Hatás: Javítja koncentrációs képességet.

Hozzávalók:

• Víz (500 ml)
• Szkarabeusz bogár (durván őrölt, 2)
• Gyömbér (vágott, 5g)
• Armadilló epe (9 csepp)

Elkészítése:

• Töltsünk vizet az üstbe
• Adjuk hozzá az őrölt szkarabeusz bogarat, majd keverjük meg ötször az óramutató járásával megegyező irányban
• Hagyjuk 5 percig párologni
• Adjuk hozzá a gyömbért keverés nélkül és pároljuk 20 percig
• Hagyjuk az oldatot lehűlni, hétszer keverje meg minden harmadik percben, az óramutató járásával megegyező és az óramutató járásával ellentétes irányban váltakozva
• Ha már nem érezzük kezünkkel a hőt a bájital felett, akkor hozzáadhatjuk az armadilló epét
• Hagyjuk 8 percig ülepedni a bájitalt (a bájitalnak kellemetlen szaga lesz)

Megjegyzések:

• Ez a főzet érzékeny a hőmérsékletre, ezért ügyeljünk arra, hogy a főzés során különös figyelmet fordítsunk a tűzre.
• Annak érdekében, hogy a bájital kellemes ízű legyen, tegyünk a borsmenta levelet a nyelvünkre, majd kortyolgassuk a bájitalt. Azonban ne tegyünk a borsmentát a bájitalba, mert a bájitalba áztatott borsmenta megváltoztathatja a bájital tulajdonságait.
• A főzéstől függően 10 percen belül érezni lehet a bájital hatását, bár akár egy órát is igénybe vehet.

Vers:

Az elme pallérozása

Egy elme pallérozása fontos dolog
Miként a palántákból ne legyenek gyomok
Eme főzet a koncentrációs készséget úgy fejleszti
Hogy tudatlanság itt helyét elveszti
Vizsgák előtt fogyaszd hát serényen
S a munka gyümölcse nem marad el egészen
Az eredmények túlmutatnak majd a kiválón
Az elméd ragyogni fog, szikrázón

[Egy szépséges szörnyeteg]

Egy szépséges szörnyeteg

P A T R I C K     M C F L Y

Ami azt illeti Pat rendesen feladta a leckét.
Az egy dolog, hogy figyelmen kívül hagyja, hogy az egyik féltett sarokban kis társa, az a szőke, Héloise, épp meghalni készül, de hogy mellette vígan kutakodik egy professzor által féltve őrzött szertár ezeréves kincseiben, merész vállalkozás. Nem csodálom, hogy Héloise minden pillanatban az ajtót kémleli és azon gondolkodik, hogy hogy a fenébe lehetne meglépni innen. A tünetei pedig egyre erősödnek. Most például olyan szinten elkezdett gyöngyözni a homloka, mintha 36 fokos lázban égne mindig és nem ápolná az édesanyja.  
Lehet, hogy ellenérzéseket kelt Patben, de ki a francot érdekel, amikor úgy működik az ember egyik legfőbb szerve, mintha épp most verné az utolsókat? És hogy a bánatba nem érdekli ez Patet, aki tulajdonképpen rendkívül fogékony a legendás lények iránt, Héloise meg egy közismert faj, úgymond az emberi populáció egyik utolsó példánya és épp most készül pokolra menni… szóval Pat legyél szíves, az ezeréves könyvek porrétegei között néhány pillantást Hélora is vetni, mert épp most leheli az utolsókat.
- Pat, ez nagyon veszélyes, tervet kellett volna készítenünk és átgondolnunk, bármikor ránk nyithat valaki és ha eltűnik innen valami, tuti ránk fogják fogni és soha nem szabadulunk a büntetőmunkák kereszttüzéből. Én azt mondom, még most menjünk el, mielőtt nem fog el jobban a pánik és nem kap valaki az alkalmon….. hallod??! –  de Pat egyre csak kutakodott és keresgélt és olvasott, mint ahogy mindig szokott, ugyebár.
- Pat! Halló! Én hozzád beszélek! – de még mindig nem jött válasz, majd nyugodt, éles hangon megszólalt McFly barátunk:
- Nyugodj meg! Nem lesz semmi gond! Megvan a könyv, de szükség lesz a segítségedre, hogy a hozzávalókat összegyűjtjük. Várj csak, van valamim, ami segíthet megnyugodni.
- Nekem nem nyugalomra és cukorkákra van szükségem, nem érted???! –  gerjedt istenes haragra Héloise kisasszony, és úgy kapkodta a levegőket, mintha mindez végtelenül természetes volna.
- Nekem arra van szükségem, hogy minél gyorsabban menjünk el innen és elvigyél a gyengélkedőre – enyhén átvizesedett szemekkel és némi sírást is magára erőltetve próbálta kiharcolni a lehetetlent. Majd a szeme az egyik pókhálos sarokba tévedt, ami persze a szertárnak az a szegmense volt, ahol a régen használt csontvázakat őrizgették:
- Merlin szakállára… Paaat, Paaaaaat, aaaaaz ott egy csontváz? Ez a hely… ez a hely… ez nagyon para – némiképp szaggatottan, de sikerült elmondania, amit szeretett volna és egyre inkább elfogta a pánik.
- Nagyon gyorsan el kell tűnnünk innen…. hallod? Hallod??? – de Pat csak mormolta a hozzávalókat és olvasott és keresgélt és szinte teljesen kizárta a külvilágot, ami Héloiset teljesen megrémítette.
- Pat, te beteg vagy… nagyobb beteg, mint én. Segítségre van szükségünk. Neked azért, mert kleptomániás vagy, nekem meg azért, mert szimplán hülye vagyok – nézett maga elé üveges tekintettel és várta, hogy vége legyen. Vagy az életének, vagy ennek a szobában való tartózkodásnak, de valaki, vagy valami, szakítsa meg ezt az állapotot, mert kibírhatatlan.

Majd ütközünk! Avagy, amikor túltolják a vakolatot...

Héloise Gauthier

A két hollóhátas agya nem jár egy rugóra, s mindeközben Héli egyre jobban kétségbe esik, s már-már ingerülté is válik. Ez a viselkedés természetesnek mondható, hiszen az üldözött vad is kétségbeesve menekül, míg végül nem lát más megoldást és a támadójára veti magát. Ez a viselkedés leginkább a primitívebb lények körében figyelhető meg, na meg néhány embernél. Talán nem mutatom ki, de legbelül nagyon is érzékenyen érint Héli lelkiállapota. S talán azért érint különösen érzékenyen ez a helyzet, mert már számtalanszor láttam hasonlóan viselkedő lényeket és talán az egyik legrosszabb, s egyben legfelemelőbb érzés a világon, mikor egy élőlény szemében fel véled fedezni a rémületet, majd mikor a végső roham előtt, hirtelen minden félelem eltűnik és megjelenik a fény, a bátorság és a vakmerőség. S ha csak apámra gondolok, éppen mielőtt meghalt, egy hasonló jelenet játszódik le bennem. A képzeletemben látom a háború borzalmait, s szemében, mélyen elrejtve, a félelmet. S végül a fényt is felfedezem, pont mielőtt szembe nézne a sorsával.
Bár kissé hajthatatlan vagyok, azért próbálkozom megnyugtatni Hélit, bár nem sok sikerrel. A lány szavaira egyre hevesebben kezd verni a szívem, s a cipőm kopogása is kezd egyre szaporábbá válni. Szeretnék minél gyorsabban segíteni neki, habár ez így teljes képtelenség, így végül fel kell hagynom a tervvel. Nem akarok feldolgozhatatlan traumát okozni a hollóhátas lánynak, s mivel látom rajta, hogy valóban szörnyű állapotban van, inkább elkezdek mindent visszapakolni a helyére. Pár pálcaintéssel és igével helyükre reptetem a nehezen megszerzett holmit, majd Héli felé fordulok.
- Ez a kijelentés egyáltalán nem is igaz. Neked akartam segíteni, azért gyűjtöttem össze azokat a dolgokat, másrészt te sem vagy egy komplett idióta, csupán kissé bátortalan. Én bízok benne, sőt tudom, hogy te is a tudás birtokában állsz, csak talán még te magad se hiszed ezt el. Nem bízol magadban. Na de nem is egy kis elsős fog neked életvezetési tanácsokat adni.
Még el is nevetem magamat, mert jót szórakozok a saját poénomon, majd elindulok az ajtó irányába, hogy távozzunk a „bűntett” helyszínéről. Először csak résnyire nyitom ki az ajtót, ha Héli nem előz be, majd szétnézek és, ha tiszta a terep, akkor kinyitom az ajtót a lány számára.
- Siessünk! Nem lenne jó, ha nyakon csípnének itt, még a végén újracímkéztetnék velünk a bájitaltanterem összes tároló üvegét.
Ha sikeresen kijutunk, és elég messzire kerülünk a teremtől, akkor még bocsánatot kérek Hélitől, hogy ilyen helyzetbe hoztam, bár arra számítok, hogy egy alapos fejmosást fogok tőle kapni.
- Sajnálom, hogy így alakult. Én tényleg csak segíteni akartam volna, de persze megértem, ha ezek után messziről el fogsz kerülni, mint sokan mások. Tönkretettem a napodat…
Tekintetem a földre szögezem, majd jobb lábammal finoman rugdosni kezdem a földet szégyenemben. Majd lábaimnál két könnycsepp színezi sötétre a szürke padlókövet.