+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  98/99-es tanév
| | | |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | | | |-+  Déli szárny
| | | | | |-+  Társalgó
0 Felhasználó és 2 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] 2 Le Nyomtatás
Szerző Téma: Társalgó  (Megtekintve 5784 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2015. 02. 27. - 12:07:17 »
0

A dísztelen ajtót feltárva egy felnagyított klubhelyiségre találunk. Az egész terem szívében egy hatalmas kandalló terpeszkedik el. Előtte három háromszemélyes kanapé fog körbe egy alacsony faasztalt, a négy ház négy állata van kifaragva lábakként. Többnyire ottfeledett könyvek és használt pennák hevernek rajta. Minden ház színei felfedezhetőek itt, a falak sötétzöld és ezüst színűek, a szőnyeg eredetileg sötétvörös volt, ám az évek során erőst besötétült a sok használattól. A kanapék, fotelok és a hatalmas ülőpárnák huzatai többnyire kék színűek, bronz szegéllyel a Hollóhát tiszteletére, míg a Hugrabug ház színei a falikárpitok összeállításaiban jelennek meg. A kandalló tetejére tűzve, középen, akárcsak a nagyteremben a Roxfort címere. A falak mellett található néhány asztal, némelyiken varázslósakk készletet is látni. Körbe három nagy ablak van, napközben a természetes fény uralkodik, ám este a meghittebb környezet érdekében mindegyik súlyos sötétítő függöny be van húzva.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek.
Naplózva

Alexis P. Dullahan
Eltávozott karakter
*****


IV. - Griffendél

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2016. 01. 07. - 21:35:11 »
+1




          Péntek délután van, már vége az utolsó órának is, de kinn szakad az eső, ezért a séta helyett inkább egy remélhetőleg üres terem felé terelem szobatársamat. A társalgó, egy olyan hely, ahol úgy érzem magam, mintha a klubhelyiségemben lennék, miközben mégsem. Pont ezért bele is szoktam feledkezni néha az időben, és úgy kell tovább rohannom, hogy felérjek a toronyba. Ezúttal viszont nem leszek egyedül. Ha elkésünk és lebukunk, akkor rántom magammal Freyát is.
          - Ugyan már, jó lesz. Teázunk, beszélgetünk egy kicsit. Talán még süti is lesz, csak maradj itt velem.
          Oké, ez azért nem megy olyan könnyen, mint gondoltam, de talán tényleg jó lesz. Bess és Mary-Ann a könyvtárban vannak, azt hiszem. Mostanában feltűnően sokat vannak együtt, és tartok tőle, hogy ez annak köszönhető, hogy én már nem járok barátnőmmel a fiúk meglesésére. Bár, nem tudom, mit tud meglesni rajtuk, már mindenkivel találkozott három év alatt, az elsősök pedig vajmi kevésbé izgalmasak. Hacsak, nem… Nem, azt biztos nem.
          - Mikor akarod elárulni, amit már egyébként is tudok?
          Tudom, hogy nem mondaná el, de nekem egy igen vagy nem is elég lenne. Persze feleslegesen rágom a fülét már két hete, év eleje óta. Becsukódik mögöttünk az ajtó, és én azonnal az egyik már régen párnákból kialakított sarok felé tolom. Tudom, néha túlságosan is rámenős vagyok, ami egyeseknek már idegesítő lehet, de mivel az esős idő miatt sokan szorultak be ide, és nem akarom, hogy mások is hallják, miről beszélgetünk. Nem mintha olyan nagy titok lenne.
          Kérdéseket várok? Igen, várok kérdéseket, mert tudom, hogy vannak kérdései, és azt is tudom, hogy még több lesz, ha hétvégén találkozok szerelmemmel. Talán nem tartozik azok közé, akik nagyon pletykásak, de egy kis beszélgetésnek, pletyizésnek, és olyan híreknek, amit mással nem tudatnak, mindig izgalomba hozza az embert. Mindenkit, és ezt le se tagadhatná.
          Végül persze olyan történik, amire nem számítok. Mostanában sokszor történik olyan, amire nem számítok, és ezekből általában jó dolgok sülnek ki. Talán csak pár pillanat, talán néhány perc is eltelik úgy, hogy nem hallom meg, amit Freya mondd, mert egy másik személyre összpontosítok. A lány, aki idén került a Roxfortba, és az évfolyamtársunk. Legutóbb a rúnaismereten próbáltam kerülni őt, de most hogy így egymásba botlottunk úgy érzem, beszélnem kell vele.
          - Ne haragudj, azonnal jövök. És lehet, hogy nem egyedül.
Jobbnak látom, ha figyelmeztetem, mielőtt még balhé kerekedne a dologból. Nekem is össze kell szednem a bátorságom egy kicsit, nem akarom, hogy esetleg akkor legyen balhé, mikor úgy tűnik már nincs értelme neki.
Egyenesen felé megyek. Nem hagyhatom elmenni, és érzem a nem csak rá irányuló figyelmet, hanem a felém irányulót is. Azt hiszem, mindenki azt várja, hogy most összekapunk majd vagy sem, de én teljesen más okból csinálom ezt. Jó nem tagadom, hogy egészen eddig másmilyennek képzeltem őket, de felemelő érzés volt rájönni, hogy ők is csak emberek, csupán más országból jöttek. A családom Írországból települt át Angliába, talán ők is így érezhették magukat akkor.
          - Szia… - Egy pillanatig kell csak gondolkodnom a nevén. – Irina! Szeretnék kérdezni tőled valamit, ha nem zavarlak, akkor most ráérsz egy kicsit. Freyával vagyok – mutatok a hely felé, ahol hagytam. – Csatlakozol hozzánk?
          Azt hiszem, így is elég nagy feltűnést keltettem, ha ebben a szemek általi kereszttűzben akarnám megkérdezni, amire kíváncsi vagyok, akkor félek, még több pletykára fogok okot adni. Nem mintha úgy nem, ha odaül hozzánk.

Naplózva


Irina Romanov
Griffendél Godrik Akadémia
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2016. 01. 10. - 19:11:13 »
+1

Kivételesen nem tanulnivalóval vagy valami igazán komoly olvasmánnyal kezdem el a hétvégémet, csak egy hétköznapi regénnyel ülök le a társalgó egyik sarkába. Ez annak a hat könyvnek az egyike, amit életem során úgy olvastam el, hogy kifejezetten megtiltották vagy legalábbis rosszallották a családtagjaim. A Snjóa egy izlandi varázsló munkája, de egy mugli fiúról szól, aki kint ragad egy különösen kegyetlen hóvihar idején az erdőben, és próbál hazautat találni úgy, hogy egy gonosz boszorkány üldözi. Végül el is kapja, elviszi a kunyhójába és fel is falja, ahogyan az majdnem százötven éve tényleg megtörtént az északi régióban.
 Nem tudom, hogy a horrorisztikus befejezés vagy a mugli főszereplő miatt lett-e tiltva, de tény, hogy nem átlagos tíz éveseknek való olvasmány. Persze én már akkor sem voltam átlagos, mégis szeretném látni, milyennek látom mai szemmel, amikor már megértek dolgokat és utalásokat. A rejtett utalásokat például régen nem értettem meg, ettől pedig még kifordultabbnak, perverzebbnek tűnik a történet. Szavakkal nem is tudnám könnyen kifejezni, mi az, amit tanulni lehet belőle, de mégis érzem, hogy hatással van rám.
 Ahogyan az lenni szokott, elkerülnek engem, csak suttognak, motyognak, csacsognak a közelemben, de a háttérzajhoz hozzászoktam. Jó, ha érzékelem a külvilágot, még ha nem is vagyok teljesen a része ennek a helynek, ami valahogy sokkal sivárabbnak tűnik. Természetesen jóval kisebb, sokkal kevesebb a diák, ahogy kisebb a lakosság is a Durmstrang érdekeltségébe tartozó régiókénál, de nem ettől sivár. Az egész kastély valahogy sokkal kevésbé egzotikus helyre épült. Valószínűleg most az eső is rányomja a bélyegét a hangulatomra, nem csak az, hogy távol vagyok otthonról, a barátaimtól.
 Ellazítom az izmokat a csuklómban, hagyom lebukni a könyvet, és az engem megszólító lányra pillantok. Griffendéles, abból a házból van, amiből a kis polgárháború győztesei kerültek ki, de ezen felül keveset tudok megállapítani róla. Az arckifejezése alapján nem tűnik ellenségesnek, bár érthetően kissé feszült, a barátai biztosan nem néznek rá jó szemmel, amiért az új páriák egyikével szóba elegyedett.
 - Ráérek kicsit.- beteszem a könyvjelzőt, felállok, és követem a lányt a Freya nevű barátnőjéhez. Nem állítom, hogy nem fúrja kicsit az oldalam a kíváncsiság, teljesen hidegen hagy, hogy mit akarhatnak, de nem is érzem, hogy ebben bármi különleges van. Valószínű csak valami orosz vagy norvég kifejezést akarnak megtudni, vagy fogadtak valamiben velünk kapcsolatban. Rosszabb esetben elszámítottam magam, nem sikerült megfelelően leolvasnom a lány arcáról az elrejtett érzelmeket, és belesétálok egy csúnya tréfába. Eddig csak kettőben volt részem, bizonyára azért, mert félnek tőlünk, és mert nem adom meg nekik azt az élvezetet, hogy feldühítsem magam.
 - Elfelejtettél bemutatkozni.- nem szemrehányásként, inkább tényként közlöm a lánnyal, hogy bár ő tudja, ki vagyok, és Freyaként utalt a másikra, a saját nevét nem árulta el. Együtt voltunk a rúnatanon, de sajnos nem tudtam megjegyezni a nevét.
 Egy barátságosnak, de egyúttal félénknek szánt mosolyt is felveszek álcaként, bár nem fogok különösebben harcolni azért, hogy új barátokra leljek a személyükben. Hasznos lenne néhány griffendéles kapcsolat, egy kicsit közelebb vinne Harry Potterhez, de ez a két lány nagyon kicsi, valószínű az évfolyamtársaim, valószínűtlen, hogy hozzáférésük lenne Harry Potterhez.
Naplózva

Freya Blood
Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
***


wolf of downing street

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2016. 02. 17. - 12:30:53 »
+4

Alice, Alice...who the f*ck is Alice?

Alexis Dullahan & Irina Romanovna
+18


   Jön. Megvan. Elmúlik. Jön.
Már most nem a menstruációról beszélek, amire gondolna mindenki, hanem erre a hülye kórra, ami garantálja, hogy egy apró kis idegesség is világméretű katasztrófának tűnjön, amiért kurvára meg akarsz rágni mindent magad körül, tépkeded a hajad, másokat baszogatsz, mert senkinek lövése sincs, mi bajod. Felizgatnak a fura szagok, üldözni akarsz néhány futó diákot, és rajta lehet kapni, ahogy a kezed könyékig a szádban van, csak mert olyan jó íze van..                         Mindenkinél tök más, életkortól is függ, de én ma a szokásosnál is hülyébb vagyok. Leszedáltam magam reggelinél a túlzabálással, szóval most a béke megtestesült szellemeként követem Dullahant, aki valamiről nagyon magyaráz nekem már egy ideje, de hagyom, csinálja, ha jól esik neki. Megyünk is valahova, engem még leköt a gyomrom, hogy van benne valami, már a fél disznón kívül: kielégültség.
   - Aha, oké. - bólogatok, remélem, elhangzott valami kérdés is, mert nagyon céltudatosnak látszik, valami süti is szóba kerül, hát jól van, ki nem szarja le, engem itt most úgyis csak a társasága érdekel, még ha ez nem is tűnik fel esetleg másoknak. Nem utálom Dullahant, sőt, a maga csajos módján még oké is, legalábbis még nem nyavalygott rám reggelente, hogy ne foglaljam el a fürdőszobát... Bazdmeg, próbáltak már vajon kiszedni egy fél őzet ők a fogsorukból? SOHA nem tűnnek el a húscafatok és kurva undorító tud lenni, mikor már a hetedik fogkefenyél törik bele a hátsó őrlőkbe... Mindig megfogadom, hogy őzet többet nem, mert kényelmetlenül szilánkosra törnek első harapásra, de most ezt magyarázd el egy ragadozónak. Na ugye, hogy ugye?
    - Már megint ilyen fiszi-faszom dolgokról fogunk beszélni? - kérdezem ásítva a tökéletesen őzmentesített pofával - Azért vagyunk itt? Mondtam már, hogy dugtunk a vonaton, ti dugtatok a parton, mindenki dugott mindenhol, király, de miért akarod még ragozni?
     Unatkozva zsebre vágom a kezem, persze a talár megint az egyetlen része az egyenruhának, amit viselek. Leszarom én a szabályokat, az első prefektusnak is mondtam, hogy nem azért éltünk túl egy kurva háborút, hogy most arról csevegjünk, hogy melyikünkön nem áll tökéletesen a pulóver. Dullahan meg egyből elsétál, és szóba elegyedik az egyik ruszkival. Fúj, de utálom a szagukat... Nem büdösek, vagy ilyesmi, de messziről bűzlenek valami hidegtől, ami kurvára nem természetes. Ezeknél az ember még aranyvérű pöcsfejekkel is hamarabb ül le beszélgetni, faszom se tudja, mit akar pont most a legkisebb pondrótól Dullahan, de hagyom, had menjen. Túl jóllakott vagyok most ahhoz, hogy igazán érdekeljen, de az első rossz szóra az arcába vágom a csizmámat - és benne lesz a lábam is.
      - Cső. - közlöm vele, mikor ideérnek, de nem veszem ki a kezem a talár zsebéből - Te ki a faszom vagy?
     Dullahanre nézek, remélem, nem várja, hogy most szopkodni kezdjük egymás faszát - ez a lány olyan ártatlan és édes, mint egy kibaszott dementor, minek engedjük közel? Mattie is beszélt már róla, hogy az egyik szobatársuk is egy ótvar ruszki, vagy bolgár, vagy mi a fasz, de látom rajta, hogy akármennyire szidja, azért valahol tiszteli. Nekem nem sok személyes tapasztalatom van velük, de kurvára nem tetszik, ahogy ránk néznek... Én szoktam így azokra az őzekre, amiknek könnyen törik a csontjuk. Nem hiányzik a feszültség, jutott eddig is bőven, és McGali sem ok nélkül szokta úgy rezegtetni az orrcimpáit diákok látványára, szóval valami rohadtul bűzlik Dániában.
      - Mondjátok, hogy most nem fogunk tényleg a kurva időjárásról értekezni. - nézek egyikről a másikra, és forgatom a szemem - Még az anális szex előnyeiről is szívesebben beszélgetek, mint a kurva angol időjárásról, térjünk a lényegre.
Naplózva

Alexis P. Dullahan
Eltávozott karakter
*****


IV. - Griffendél

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2016. 04. 10. - 15:59:48 »
+2



          Nem tudom, miért nem vettem észre, hogy Freya csak félig van velem,  miközben a társalgó felé sétálunk, de a válaszai meggyőztek róla. Aztán eltátom a szám, nem éppen arra gondoltam, amire válaszol.
          - Nem, én a másik… Hé, ez nem is titok. Pontosan elmondtad majdnem teljesen részletesen. Vagy inkább részletesebb, mint amennyire kíváncsi voltam rá. Én a másikra gondolok.
          Ígérem, ha nem akar beszélni róla, akkor többet nem kérdezgetem. Elég nekem a tudat, és egyébként sem szólnék róla senkinek, megértem, hogy ennyire óvja a titkát. De ki tudja, elvégre vannak olyan titkok, amiket jobb néha nem egyedül őrizni. Bess is már kezdte a fülembe duruzsolni a dolgot, neki sem kerülte el a tény a figyelmét, de eddig sikerült mindig azzal lezárnom a dolgot, hogy majd megkérdezem. Ez most meg is történt, nem hazudtam senkinek, de majd kiderül, hogy mi is lesz belőle pontosan. Vagy ha mást nem elleszünk még így egymás mellett pár évig és kész.
          Végül inkább hagyom ezt a témát annyiban. Nem is azért, mert magamban nem bízom eléggé ahhoz, hogy elkerüljem az egész napos agyalást olyanon, aminek lényegében nem sok értelme van, hanem inkább azért, mert most foglalkoztat egy másik fontosabb dolog. Valahogy be akarom pótolni a lemaradásom rúnatanból, és úgy érzem ebben csak Irina tud segíteni. Örülök neki, mikor sikerül magammal vinnem vissza Freyához, de el is szégyellem magam menet közben, ezért megtorpanok.
          - Bocsáss meg – mondom kicsit elkomorodva. Igaza van, én arra számítottam, hogy ismer már, hiszen több órára is közösen járunk, de tévedtem. – Alexis Dullahan vagyok.
          Félénken nyújtom felé a kezem, nem tudom mi lenne most a helyén való. Az ismerőseimmel általában ölelkezni szoktunk és puszit adni egymásnak, de talán az túl személyes most. Vagy nem tudom, tényleg. Végül elérünk Freyához, aki szemmel láthatóan nem örül a megjelenésünknek. Valahol meg is értem, de egy rosszalló pillantás után remélem sikerül elhallgattatnom.
          - Freya, ő az évfolyamtársunk, Irina. Együtt járunk vele egy rakás órára, nem ismerted fel?
          Elhallgatok, talán nem nekem kellett volna bemutatnom, de ha még jobban össze akarnak melegedni, amire egyelőre nem sok esélyt látok, akkor azt nélkülem is meg fogják tudni tenni. Aztán persze egy következő rosszalló pillantást küldök szobatársam felé.
          - Nem akartam az időjárásról beszélgetni, de ha akarod, akkor az anális szexről éppen értekezhetünk. Elvégre van benne tapasztalatod és meg is oszthatnád velünk.
          Nem éppen ez volt a mai délutánon a célom, amiért idehívtam Irinát hozzánk. Adok neki egy párnát, hogy ő se a földre üljön, és párnából van itt bőven elég. Egy ágyat is kitehetnénk, ha éppen azt akarnánk.
          - Irina, igazából azért akartam veled beszélni, mert kicsit elmaradtam rúnatanból, és szeretnélek megkérni, hogy segíts nekem. Persze, csak akkor ha már kifogytunk bárminemű szex témából.
          Freyára sandítok, mert tudom, hogy a rúnatan őt nem érdekli, nem is vette fel. Bár, vicces lenne megtréfálni egy kicsit. Tudom, hogy sokszorosan visszakapom majd, de akkor is megérné.
          - Tényleg, Irina, ha már itt tartunk. Neked volt már ilyen téren tapasztalatod?
          Nem akarok nagyképű lenni, hiszen ha nem jöttem volna össze Caellel, akkor ez a beszélgetés most nekem lenne a legkínosabb és fülig vörös fejjel ülnék kettejük körében.

Naplózva


Irina Romanov
Griffendél Godrik Akadémia
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2016. 04. 18. - 22:00:09 »
+2

- Örülök, hogy megismerhetlek, Alexis!- nem mosolyodok el, de elfogadom a felém nyújtott kezet, és egy fokkal barátságosabb vagyok. Ha ez az egész egy csúnya átverés vagy gyermekes csíny, majd elgondolkozok rajta, hogy bízzak-e bennük, de egyelőre nincs okom feltételezni, hogy nem önzetlenek a közeledési szándékai. Már amennyire önzetlen lehet valami, amit egy emberi lény csinál, mert még az önfeláldozás és a szeretet is önző.
 Kicsit elfordítom a fejem, úgy nézek a másik lány, mint kiderül, Freya vulgáris megnyilvánulására. Nem számítottam rá, hogy barátságos lesz, de kicsit talán sok ez a köszönés, ahogyan a folytatás is, amiről nem tudom eldönteni, mennyire gondolta komolyan, és mennyire volt szarkasztikus sértés. Egyik esetben sem látom túl kellemesnek az elkövetkező beszélgetést, de egy mély levegő után eldöntöm: most nyitott leszek a korosztályom radikálisabb gondolkozású tagjainak behaviouritására. Sokat segíthet abban, hogy megértsem, mi az, amilyennek engem is látni akarnak majd.
 - Szia.- a nem túl szelíd bemutatkozási kérelmére nem válaszolok Freyának, hagyom, hogy azt Alexis tegye meg, utána pedig csendben hallgatom a két lányt néhány másodpercig. Kicsit nehezen értem meg, miről beszélnek, mit gondolnak szó szerint, és mi lehet valami furcsa, belsős vicc náluk, de azt meg tudom állapítani, hogy annyira azért nem közeli és bensőséges a viszonyuk, mint mondjuk Hagen szobatársainak. Vagy furcsán fejezik ki, a mugli kultúra, ami hatással van a nem aranyvérűekre, nagyon furcsa dolgokat szül.
 - Szívesen segítek, bár a tanár szerint te jobb vagy, mint én.- emlékszem, ez a lány kifejezetten sok pontot gyűjtött már az első órán, én pedig azóta sem nagyon tudok róla, hogy kaptam volna, ami azt jelenti, hogy ő jobb esélyekkel vág neki majd a dolgozatoknak is. Valahogy nem nézem ki Quintonból, hogy objektíven értékel, éppen ezért is minimalizáltam inkább a teljesítményem, nem pocsékolok időt és energiát valamire, aminek nincs haszna. A rúnamágia ugyan nem haszontalan, de a tudást később is megszerezhetem könyvekből, a közvetlen teendőimre kell koncentrálnom most. Mint a beépülés, a terveink előrébb vitele. Nem tudom ugyan, hogy ennek a két lánynak a haja jó-e valamire, de minimum ezt kiszedem ebből a beszélgetésből, ha mást nem.
 - Tényleg erről akartok beszélgetni?- egy pillanatig azon gondolkozok, hogy egyszerűen elmegyek, de utána inkább helyet foglalok az egyik fekete párnán. Nem szoktam senkivel ilyesmiről beszélgetni, nem is azért, mert szégyellős vagyok vagy magánügynek tekintem, hanem mert egyszerűen vannak ennél sokkalta érdekesebb témák. Mindenki minimális anatómiai ismeretekkel tud annyit, hogy a nemi szervekben vannak olyan idegvégződések, amik ingerlés esetén olyan ingereket küldenek az agyba, ami arra készteti az embert, hogy folytassa a folyamatot, aminek a végén következik az emberi reprodukció. Lehet erről is beszélni, de nem érdekesebb például azon gondolkozni, hogyan lehetne megtörni a társadalmi problémák és háborúk körforgását, létrehozni a tökéletes államot, vagy örökre megszabadulni a félelemtől?
 - Attól függ, hogyan definiáljuk a szex szót. Ha megegyezünk abban a definícióban, hogy egy férfi nemi szerv behatolása egy női nemi szervbe, akkor a tapasztalataim nem közvetlenek, de a folyamat működésével tisztában vagyok. Veletek mi a helyzet?- emlékszem, hogy különösen tavasszal foglalkoztatott ez a kérdés majdnem egy héten keresztül, mielőtt találtam rá módot, hogy megszabaduljak a testem folyamatos jelzéseitől, amik elvonták a figyelmem a fontosabb dolgoktól.
 Gyakorlatilag szinte bárhogyan definiáljuk ezt a szót, a végeredmény mindenképpen az, hogy nekem nincs benne tapasztalatom, vagy legalábbis minimális, és annak sincs köze másik emberhez. A legközelebb talán akkor voltam hozzá, amikor tavaly nyáron Nihl-lel kikérdeztük egymás új keltű testfunkcióit egy-két pohár bor után a jakuzzijukban, de akkor sem jött hozzám három méternél közelebb, és elég gyorsan témát váltottunk, mert mindkettőnknek kényelmetlen lett. Igazság szerint még nem is csókolóztam soha, bár ez utóbbi rajtam múlt, kellett már eltolnom embert, aki meg akart csókolni. Egy kicsit kíváncsi vagyok rá, hogy ezek a lányok hol tartanak.
Naplózva

Freya Blood
Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
***


wolf of downing street

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2016. 04. 22. - 23:05:36 »
+2


Alice, Alice...who the f*ck is Alice?

Alexis Dullahan & Irina Romanovna
+18


       Tényleg fogalmam sincs, mi a faszomat keresünk mi itt, mert biztos nem a sütikét és teát, de azt meg nem akarom elhinni, hogy ruszkit simogatni jöttünk. Dullahanre bámulok, a tekintetem azt kérdezi: "Te most tényleg Raszputyinékkal akarsz haverkodni?", de nagyon udvariasan csak ásítok egyet, aztán végigmérem a kiscsajt. Lefutják az udvariassági köreiket, bár már fekélyem nő lassan a small talktól, itt ez a köszönés része lett az utóbbi időben, pedig egyébként kit érdekel mások ótvar élete, ha csak mondjuk a tankönyvét akarod elkérni? Sosem értettem az embereket, és nem is most fogom elkezdeni.
       - És akkor most hova szarjak? Van egy csomó arc, akikkel együtt járunk órára, mégsem tudjuk egymás nevét. - rántom meg a vállam, és remélem, nem várja, hogy most tényleg csevegni fogunk - Ha most arra gondolsz, hogy a békamama egy évig baszogatott, abból neked is jutott, egyébként meg szex terén te vagy az expert tudtommal, főleg azután, hogy Lutece kb. infarktust kapott a kis akciód után.
       Jelentőségteljes szemöldökmozgatással akarom jelezni neki, hogy azért ennyire komoly eredményeket még én sem értem el ilyen rövid idő alatt, pedig próbálkoztam. Becsülettel, kurvára, de hát lehet itt bármit is csinálni, amíg ilyen ruszkik grasszálnak mindenfelé büntetlenül? A szaga sem tetszik. Nem büdös, de süt róla, hogy nem a mi szabályaink szerint játszik, és bassza az orrom a belőle áradó hidegség, ez a lágy mosoly, a tökéletesség. Az ilyen páncél alatt mindig vastagon áll a szar, csak más ne nyúljon ki belőle, na.
      - Rúnák és anális szex. Kurvajó párosítás, tényleg. - ledobom magam, mikor ők is, feltámasztom az államat a kezemre - Akar a faszom, de ez nemzetközi, nem? Szóljál, ha gyorsan beszélünk vagy nem érted.
       Bár ezek a bolgárok úgyis mindent tudnak, de hiányzik a fasznak, hogy menjen sírni, hogy kirekesztő vagyok. Persze, hogy az vagyok, de nincs kedvem még egy büntihez, elég volt az eddigi egyet fizet, kettőt kap akció Balmoraltól, nem kell ez a polkorrekt hülyeség is, hogy bántom a szegény ártatlan szovjeteket. Nyilván az én pofám keseríti meg az életüket, de hát ugye ember embernek a farkasa, és inkább mi együk őket, mint ők minket, és egyéb faszántos közmondások dögivel. Irina, ahogy Dullahan bemutatta, rögtön rákap a témára, de komolyan nem hittem volna, hogy egy ilyen témát is lehet úgy megbeszélni, mintha a saját öregapám lennék, aki épp McGalival tárgyal a csattogó fitymákról. Dullahanre bámulok, szerintem látja a fejemen, hogy mennyire tartom jó ötletnek ezt a projektet, de rábasztam, már itt vagyunk, és Dr. Romanovna ontja az orvosi szöveget a nyakunkba.
       - Pedig tuti van közvetlen tapasztalatod, kell legyen, mert amikor az a méretes karó szaladt fel a seggedbe, azt biztos érezted. - bukik ki belőlem, de rögtön meg is rántom a vállam, baráti gesztusaim jeleként - No offense amúgy, Irina, de ki beszél így róla? Nem kell szarni, nem vallatni vagyunk itt. Dullahan a romantika koronázatlan királynője, én meg szeretek baszni, szóval megkapod a két végletet.
       Közben bekötöm a bakancsom lógó fűzőjét, mert kell a fasznak, hogy eltaknyoljak egy kazah előtt, akár kiderül, hogy nem is olyan para arc, akár nem. Dullahan megkapta a kedvesebbik arcom, lehetnék éppen éhesebb vagy morcosabb is.
        - Amúgy akkor mi van a buzikkal? Az nem számít szexnek? - nézek egyikükről a másikra - Vagy ha állatokkal csinálod? Meg a maszturbáció? Ne legyetek kirekesztőek, mindenki szeret elélvezni, még ha nem is mindenki tud. Mindig vannak perverzek... meg ott a szovjet nekrofília, vágjátok? Még a halál sem kizáró ok, szóval nem csak fasz meg vagina kérdése az egész.
Naplózva

Alexis P. Dullahan
Eltávozott karakter
*****


IV. - Griffendél

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2016. 06. 12. - 14:29:17 »
+2


+18

          Hogy kerültem ebbe a helyzetbe? Én csak egy jó kis délutánt akartam eltölteni Freyával, amíg a barátnőim egymással vannak elfoglalva. Most már Irina is csatlakozott hozzánk, és ennek nagyon örülök. Elnézve Freyát, nem biztos hogy olyan jó ötlet volt, de nem adom fel. Akkor is egy jó délutánt fogunk együtt eltölteni. Mondom ezt úgy, hogy még fogalmam sincs róla, mekkora katasztrófa közeledik.
          - Miből gondolod, hogy én jobb vagyok? Annyira nagyon bénának érzem magam, pedig egy éve már tanultuk a többségét. És ott van még az is, hogy a gyakorlati része néhány tantárgynak nem is igazán szokott menni.
          Bár, ez most még közel sem annyira borzalmas, mint például a gyógynövénytan. Tristiannak köszönhetően kezdem elhinni magamról, hogy nem vagyok a növények ősellensége. De mostanában már sokat javult a helyzet, neki köszönhetően. Végül mégis bekövetkezik a katasztrófa egy olyan téma következtében, amiről nem igazán akartam, hogy előkerüljön. Nem mindenki veszi jó néven az én korosztályomból sem, nemhogy a kisebbek között.
          - Hát, végül is, miért ne? – rántom meg a vállam.
          Aztán egyik döbbenetből a másikba esek, ahogy hallom megfogalmazva a talán hivatalos folyamatát az egésznek Irinától, hogy utána Freya okozzon némi fejfájást.
          - Nem vagyok a koronázatlan királynő, ezt kikérem magamnak. De tény, hogy jól esik, ha kicsit romantikázunk. Viszont nem vagyunk egyformák, amit bármilyen két ember összehasonlítása is bizonyít, nem kell feltétlenül csak minket venni alapnak. Hármunkat – javítom ki gyorsan magam.
          Nem tudom miért feltételeztem azonnal, hogy Irinának talán nincs ilyen jellegű tapasztalata. Azért mert valaki tudja az orvosi hátteret, és mert másként gondol a szexre, még nem jelenti azt, hogy nincs is tapasztalata. Még akkor is, ha saját bevallása szerint csak közvetettek a tapasztalatai. Valamilyenek akkor is vannak. Amire viszont nem számítok, nem is értem miért, az Freya kérdései. Eddig nem gondoltam rájuk konkrétan, de tényleg érdemes végiggondolni a dolgot.
          - Nos, az első esetben szerintem egyértelmű, hogy beszélhetünk szexről. A második gusztustalan, szegény állatok. Bele se merek komolyabban gondolni, hogy milyen lehet. – Még a hideg is kiráz a gondolatra. – A harmadik… nos, az igazából nem szex, hanem önkielégítés, szóval valahogy még tág fogalomként sem tudnám elfogadni ebben a kategóriában.
          Azért érdekel, hogy más hogyan vélekedik erről, és most nem az iskolatársaimra gondolok elsősorban, hanem mondjuk a tanárainkra. Vagy a szüleink… Nem a szüleimmel sohasem beszélném meg ezt a dolgot.
          - Azért, ha kérhetlek a gusztustalanságokat ne vegyük már a világ legszebb testmozgásával egy kalap alá. Az már nagyon perverz, ha egy halottal… Freya, még négy év után is meg tudsz lepni, pedig azt hittem, hogy már semmivel sem fogsz.
          Azért ez így nem teljesen igaz. Biztos vagyok benne, hogy még rengeteg dolog lenne, amivel meg tudna lepni, mégis a legnagyobb titka már nem lenne az, ha meghallanám. Talán pont úgy fogadnám azt a hírt, mintha valamelyik dolgozatomat kapnám kézhez.
          - És Irina, neked mi a legnagyobb vágyad? Bármilyen téren, most kötetlenül beszélhetünk bármiről. – Csillogó szemekkel nézek rá. A tanulásra majd visszatérünk később, ez most sokkal jobban foglalkoztat. – Te sem maradsz ám ki a buliból, Freya. A tiédre is kíváncsi vagyok. Aztán ha elárultátok, akkor elmondom az enyémet is.
          Nem a szexről akarom ezzel elterelni a figyelmet, de tény, hogy a halottakkal való bárminemű közösülés nem éppen az a délutáni könnyed csevej témája, amiről valaha álmodtam. Szóval, innentől bármilyen témára vevő vagyok. Még…
          - Nem, várjatok. Van egy másik dolog, amire szintén kíváncsi vagyok, és kicsit jobban is, mint az elsőre. Melyik a legmerészebb álmotok azzal kapcsolatban, hogy kivel és hol csinálnátok? És most bárkit mondhattok a világon élő varázslók és muglik közül, és a hely is bármi lehet.
          Elmosolyodom. Nekem már eszembe jutott egy dolog, de annyira megvalósíthatatlannak tűnik, hogy még mágia segítségével sem tudnám véghezvinni. De álmodozásra azért több mint jó.

Naplózva


Irina Romanov
Griffendél Godrik Akadémia
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2016. 06. 14. - 13:15:40 »
+2

 
- Én még egy pontot sem kaptam órai munkára, úgyhogy biztos jobb vagy. De ha mégis szeretnéd, szívesen segítek nektek akármiben, ha tudok.- tudom, tavaly is voltak tanárok, akik diszkrimináltak diákokat, ezért megérthetik, mit érzek most. Vagy szerintük mit érzek, mert a látszat ellenére természetesen nem váltanak ki belőlem érzelmet azok az emberek, akik teljesen vakok, és azok is akarnak maradni, mint a rúnatan professzor. Csak bizonyos fokú szimpátiát remélek a két lánytól.
 Egyre kevésbé tetszik ennek a társalgásnak az alakulása, nem is azért, mert a téma számomra teljesen indifferens, hanem mert nem jó, hogy ennyire különbözök tőlük. Nem vagyok még túlzottan jó a szlengben, de azt felismerem, amikor egy szociális osztályból kilóg valaki, és az a valaki most én vagyok. Ha előre fel tudtam volna készülni, nyilvánvalóan jobban menne, de most kénytelen leszek rögtönözni.
 Néhány másodpercnyi hallgatás után azt szűröm le a két lány beszélgetéséből, hogy a szőke hajú, akit Freyának hívnak, inkább viccelni próbál, sem mint tényleg komolyan érdekelné minden formája a szexualitásnak azok közül, amiket felsorolt. Az pedig, hogy viccelni próbál, és így beszél, jelentheti azt, hogy megpróbál egy keményebb páncél mögé elbújni. Nem ismeretlen ez számomra, én sem szeretem feltárni a belsőmet akárki előtt. Bár talán maga a téma az, ami miatt kellemetlenül érzi magát. Vagy a jelenlétem. Inkább az utóbbi. A másik lány, Alexis viszont úgy tűnik, hogy egyáltalán nincs zavarban. Az ő életfilozófiája talán a liberalizmusnak az a formája lehet, amikor mindent elfogadunk, kivéve az olyan abnormális dolgokat, amik már egyértelműen rosszak, például az ilyen típusú kapcsolatok a holttestekkel. Gondolkozok kicsit, hogy szállhatnék be a legjobban a beszélgetésbe, és végül úgy döntök, hogy egyszerűen kitalálok dolgokat, csak hogy ne essek ki a társalgásból.
 - Ha nem csak az számít, vannak tapasztalataim. Egy évfolyamtársammal csináltunk dolgokat előző nyáron.- nem kell olyan sokat gondolkoznom majd rajta, ha részleteket kérnek, mert néha tényleg álmodtam Nihllel, és tudom, melyikekről beszélnék. Talán elterjed, talán valaki a családomból visszahallja, de kétlem, hogy baj lenne belőle. Még ha el is hiszik, akkor sem gondolom, hogy például Liliya írna az édesanyámnak egy levelet erről.
 - A legnagyobb vágyam... talán az, hogy nyitok majd egy rendes iskolát Izlandon. Sajnos a helyi oktatás elég szegényes.- tényleg gondoltam rá, hogy nyitni kéne egy iskolát, úgyhogy nem hazugság, bár nem mondanám legnagyobb álomnak. Tanítani legfeljebb akkor fogok, ha már mindent elértem, amit el akartam érni, de az én álmaim olyanok, amik egy életet kívánnak. Nem lesz időm tanítani, de ha miniszter leszek, tényleg nyitok egy iskolát.
 Nem vagyok túl boldog a második kérdést illetően, és nem azért, mert nem tudom a választ. A helyet illetően legalábbis az a tó lenne számomra tökéletes, ahová mindig kijártam, ha akartam egy kis nyugalmat. Jelenleg úgy képzelem el, hogy Nihl lenne a lehető legjobb partner, hozzá voltam a legközelebb, de a nyár még messze van, mire látjuk egymást. Talán itt is találok valakit végül, aki nem olyan, mint a többi. Természetesen eszembe sem jut, hogy ezt a választ adjam, mert semmi közük hozzá, de az egyszerű hazugság helyett most valami mást találok ki. Kissé el is mosolyodok, mielőtt a barna hajú lányhoz fordulok, de azután komolyságot erőltetek az arcomra.
 - Ha bármilyen helyet választhatok, bárkivel... mondjuk a folyosó végi tanteremben. Veled.- komoly maradok, és végig Alex szemébe nézek, mert kíváncsi vagyok, mit reagál így. hogy nem tudhatja biztosan, hogy komolyan mondom-e. Az is érdekel, mit reagál a másik lány.
Naplózva

Freya Blood
Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
***


wolf of downing street

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2016. 06. 15. - 01:03:52 »
+2

Alice, Alice...who the f*ck is Alice?

Alexis Dullahan & Irina Romanovna
+18


        Jó, majd ha túlestünk egymás faszának szopkodásán, akkor majd visszatérek lélekben, addig inkább eltervezem a délutánt. Tanulnom kéne valamit, mert Dalton megbuktat szemrebbenés nélkül, de tényleg nem hiszem el, hogy az ő bugyija ettől a hülyeségtől nedvesedik be, és jó, nem olyan öngyilkosságra inspiráló, mint a szellem volt, de azért na, el tudok képzelni rengeteg jobb elfoglaltságot mint az ő háziját írni. Mondjuk keresni néhány érintetlen termet és dugni bennük, vagy elhívni Mattet köpködni a hetedik emeleti lépcső tetejéről a lentebb állókra, esetleg csak dögleni egy regénnyel az ágyon és élvezni, hogy senki nem nyávog körülöttem. A merengésből aztán Dullahan zökkent ki, de szerintem már a fél monológját eldarálta, mire feltűnt. Köcsög vagyok, tudom, de csak tanulom ezt a barátosdit, nem megy csak úgy. Megnyugtat viszont, hogy Irinának sokkal szarabb témái vannak eddig.
         - Romantikáztok? Látod, azér' vagy te a királynője ennek, mert ha nekem ilyet mondanak, ingert érzek rá, hogy hányni akarjak. - rántom meg a vállam, nyilván Dullahan ezen nem lepődik meg annyira - Miér', az gusztusosabb, ha a szádba élveznek, meg ha gecis lesz a hajad? Ne affektáljunk már, ezek simán megtörténhetnek, vannak beteg emberek. Amúgy meg akkor szerinted a maszturbáció az mi a szar, valami francia főzési technika? Magadat elégíted ki, mindenki csinálja, még Irinka is, nem?
         Direkt nem teszem hozzá, hogy baszod, egy szobában alszunk négy éve, tudom, mit tettél tavaly nyáron, de olyan baszott jófej vagyok, hogy nem emlegetem fel az észt kiscsaj előtt. Simán kaphatnék valami barátság-karkötőt vagy mi a faszomat most már, egészen emberien viselkedem az érkezésünk óta, pedig könnyebb lenne a tavalyi hozzáállást követni, felmutatni az ujjamat aztán lelépni. De nem, idén más lesz, már a mélytorkozáson kívül ami a tanév, idén szociális leszek kurvára.
         - Amúgy azt szovjet nekrofíliának hívják, de ez nem az én asztalom. Vágod, a lengyeleknél te lopod el a kocsit, a szovjeteknél a kocsi lop el téged. Itt te baszod meg a hullát, a szovjeteknél a hulla basz meg téged. - magyarázom, hogy azért legalább értsék miről beszélünk - Hú, hát hová szarjak. Várjá', gondolkozom.
          Mondjuk sokat nem kell: mindenki békénhagy a faszomba, nem kell ide járnom és nem kezelnek szörnyetegnek. Egyik sem fog bejönni, szóval le is mondhatok róluk, de amúgy idén annyira nem szar minden, mint tavaly, úgyhogy nem fogok picsogni miatta. Dullahan viszont közbevág, tudtam én, hogy leszarja itt a kislányos álmainkat, pedig már Irina is szépen eldarálta, hogy iskolát fog nyitni, úgyhogy tényleg nyakig gázolunk a langymeleg nyálban.
         - Mondtam, hogy perverz vagy igazából, most is kilóg a fasz a szádból. - vigyorgok rajta, és játékosan oldalba is bököm - Jóóól van, Irinka, sejtettem, hogy valami nem kóser nálad, de akkor most tisztázzuk: nem rejtegetsz egy húszcentis kékerest a szoknyád alatt, ugye?
          Felebaráti meg baráti kötelességem megvédeni a barátnőm vagináját az ilyen vadállatoktól, bár szerintem úgyis nemet mond a szőke hercege miatt. Ha mégis igent, az érdekesen alakul majd, mert mint mondtam, nézheti még a pofámat pár évig a hálóteremben, és elég bizarr lenne, ha becsapnám a hétköznapi témáink közé, hogy vágod, egyszer smároltál egy finnel. Azért ez gondolom érdekli majd a fiúkat is, de gyanítom, a kis bolgár csak szórakozik itt velünk, egy normális csókra már összefosná magát... Vagy lehet, hogy náluk otthon tök perverz dolgokat művelnek, azért olyan fura mindegyik.
         - Hang vagy, Irinka. Vagy mondhatom úgyis, hogy csak a szád nagy, úgy érthetőbb. - beszarsz, milyen polkorrekt tudok lenni - Tuti valami szovjet-mágiát akarsz benyomatni, és mire rájövünk, becsapott az ablakon a geci, ugye?
Naplózva

Alexis P. Dullahan
Eltávozott karakter
*****


IV. - Griffendél

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2016. 06. 18. - 20:40:27 »
+3



          - Igen, kérlek. Majd megbeszélünk néhány időpontot, amikor tudunk gyakorolni kicsit. Szerintem te sokkal jobb vagy, mint amilyen én leszek valaha.
          Nem tudom, hogy Quinton professzor miért nem ad neki pontokat, mikor sokkal jobb válaszokat ad, mint én, amiket szoktam, de nem én vagyok az, akinek meg kell kérdőjeleznie egy tanár döntéseit. Biztos vagyok benne, hogy nyomós indoka van, ami remélem azért nem olyan szörnyű, mint a tavalyiak. Bár, az is más okból volt szörnyű. De a legjobb ebben, hogy mivel szeretem megismerni az embereket, és nagyjából sikerül is, pár kérdés elég hozzá, hogy rá lehessen jönni, ki, mire vágyik igazán.
          - Freya, mondtam már, hogy ne. Egy halott, egy test… nem tudom milyen beteg elmének kell lennie ahhoz, hogy egy hullával. Még akkor is, ha az a hulla mozog.
          Bólintok egyet, amíg szobatársam gondolkodik kicsit, közben pedig meghallgatom Irina tervét a jövőre nézve. Nagyon nagyvonalú és grandiózus terv, de megértem az álláspontját, ha tényleg olyan szegényes az oktatás ott náluk. Nekünk szerencsénk van, de el se tudom képzelni, hogyan oldják meg azokon a helyeken a képzéseket, ahol nincsenek iskolák. Persze, nem nehéz kitalálni, hogyan, de jó lenne a saját szememmel látni. Mikor végez, kíváncsian fordulok Freya felé, de akkor beugrik a kérdés, amivel nem lepem meg őt, de ki is kerüli a választ, helyette Irinától kapom meg újfent a választ, amire nagyra nyílnak a szemeim.
          Nyelek egy nagyot, ezt… ezt át kell gondolnom. Én nem gondoltam eddig úgy egy lányra se, hogy akár valami szerelem jellegű dolog is kisülhet a dologból. Szerencsére barátnőmre ezúttal is számíthatok, de ez csak ideiglenesen tereli el a témát. Legalábbis bennem továbbra is ott van még a kérdés, hogy milyen lehetne. Végül elmosolyodom.
          - Rendben. Mikor? – nézek komolyan Irinára.
          És hogy biztosítsam a komolyságomról felé hajolok, és adok egy gyors csókot az ajkaira. Nem is, csak valami csókocskát, mert még a nyelvem is a helyén marad, szóval, lehet inkább puszinak kéne nevezni.
          - Azt hiszem, ezentúl el kell majd ismernem, hogy perverz vagyok. Legalábbis a te értelmedben Freya.
          Mert hát nem lenne értelmetlen kérdés tisztázni, hogy mit is jelent a perverz szó. Egészen sokáig nekem csak azt, hogy a felnőttek mit csinálnak a gyerekekkel, de mostanában már kezd kicsit átalakulni a fogalom bennem. Hogyha tényleg megtörténik majd, azt még nem tudom hogyan rendezem le a saját lelkiismeretemmel, vagy szerelmemmel, de biztos vagyok benne, hogy kell ez a tapasztalatszerzés ahhoz, hogy őt is sokkal jobban kényeztethessem.
          - De te még nem válaszoltál a kérdésemre – térek vissza szobatársamhoz, miután remélhetőleg mindenki kiámulta magát a válaszom nyomán. – Vagy inkább passzolnád? Mattel már mindent kipróbáltatok? McGalagony irodáját is?
          Azt hiszem, nem az lenne a legelérhetetlenebb hely a világon, ahol próbálkozni lehet, de tény, hogy nem kevés kockázat oda beosonni, és még egy gyors menetet lenyomni. Mondjuk kíváncsi vagyok, hogy milyen az az iroda belülről, de eddig nem volt alkalmam látni, de még nem járt le az itt töltött éveim száma, biztos lesz alkalmam bejutni oda.

Naplózva


Irina Romanov
Griffendél Godrik Akadémia
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #11 Dátum: 2016. 07. 31. - 01:38:01 »
+2

– Jó, akkor majd megbeszéljük a tanulást később, ha kell segítség– egyre kevésbé értem, hogy ez a két lány hogyan képes egymással pozitív szociális köteléket fenntartani. Annyira különböznek, mint a nyár és a tél, és ha ez a beszélgetés részben humoros jellegű is közöttük, nem tudom, hogy lehet-e egy működő barátságot erre építeni. Lehetséges persze az is, hogy előttem palástolják csak el a kötelékük valódi aspektusát. Alexist annyira nem nehéz megérteni. Ugyanolyan idealista, mint sok lány ebben a korban, nyilvánvaló kíváncsisággal, Freya viszont nem világos, miért viselkedik így, és miért tolerálja a másik lány. Szinte biztos, hogy direkt el akar zavarni.
 – Igen, én is szoktam.– válaszolok Freyának, de a különböző bizarr perverziókat már szó nélkül hagyom, egyetlen dologra figyelek csak, hogy megtartsam a nyugodt arckifejezésem. Sok dolog érdekel, mondhatjuk, hogy szinte minden, de mégis van egy határ, ami gátat szab a tudásvágyamnak. Kicsit szomorú is, ha Freyát főleg az ilyen dolgok érdeklik, mert az azt jelentené, hogy a tudatát hordozó húsburok az, amit elsősorban önmagának tekint.
 Rövid ideig remélem, hogy elkezdünk végre olyan témáról beszélgetni, ami segít egy kicsit megismernem őket, és talán az enyhe csalódottság az, ami egy kissé talán illetlen választ csal ki belőlem. Otthon egészen biztos, hogy komoly oppozíciót és rosszallást váltana ki ez a viselkedés, bár nagyon valószínűnek tartom, hogy nem is engednék be ezeket a lányokat egyik barátom szülei sem, ha az etikettnek ezt a változatát gyakorolnák.
 – Ne haragudj, de nem értem. Egy kék...?– nem tudom befejezni a mondatot, mert kissé elkerekedik a szemem, és egy pillanatra valóban kiül a zavar és a megdöbbenés az arcomra, mielőtt a nagyját eltakarom a jól ismert álarccal. Belül természetesen járnak a gondolataim, és kifejezetten dühös vagyok magamra, hogy ilyen helyzetbe hozom magam. Nem is tudok megszólalni legalább fél percig, amíg átgondolom, hogy pontosan mit kellene csinálnom. Szerencse, hogy Alexis Freyához intézett kérdése ad egy kis időt gondolkozni.
 Szinte egészen biztos benne, hogy egy végtelenül hosszú „fogadjunk, hogy nem mered” játék lenne az, ha folytatnám, akkor pedig világos, hogy minél tovább halogatom azt, hogy megmondjam, nem gondoltam komolyan, annál nagyobb társadalmi visszaesés áldozata leszek. Ha most kiszállok, az biztos, de viszonylag elviselhető vereség lenne, a másik lehetőségem pedig az, hogy úgy kezdem el a játék folytatását, hogy akár a végigjátszását is vállalom. Viszonylag semleges lenne számomra az élmény, de az is rám ragasztana bizonyos társadalmi bélyeget. Nyilván az első lenne a kisebb rossz, mégis, úgy érzem, hogy nem én fogok először visszakozni. Először Freya felé fordulok.
 – Nincs rossz szándékom felétek, és semmiféle közösséget nem vállalok a szovjetekkel. Kiirtották szinte a teljes családomat. – szándékosan kissé hevesebben mondom a szavakat szokásos semleges hangnememnél, a végén pedig megtöröm a szemkontaktust. Nem tudom, hogy toleráns vagy udvarias-e, de ha mást nem is, ennyit nyerek ebből a beszélgetésből. Lehet, hogy végül ők ketten lesznek az első követőim. Alexishez fordulok. – Nekem akár most is megfelel.
Naplózva

Freya Blood
Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
***


wolf of downing street

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #12 Dátum: 2016. 10. 03. - 23:56:35 »
+3


Alice, Alice...who the f*ck is Alice?

Alexis Dullahan & Irina Romanovna
+18


    Néha, csak néha elgondolkozom rajta, hogy lehetnek emberek, akiknek kurvára az a sorsa, hogy a szürrealitás játékszerei legyenek, és hát ha valaki, én nagyon profi vagyok már ebben. Az, hogy itt pillázok a jelenetre, amiben a barátnőm és egy random szlovén szopkodják egymást, már meg sem kellene, hogy említésre kerüljön az életrajzomban, mert nem fér el a hihetetlen szívástól, ami így töményen zajlik időnként. Most mi van? A vérfarkas lapot húzni eleve rohadt szar, nem is tudom, miért hinné el bárki, hogy virágos mezőkön szaladozok a fennmaradó időkben, és lágy csókokat hintek minden évfolyamtársam cuki pofijára a világbékét dalolván dagadó kebellel. Ha meg a dagadó kebleknél járunk, asszem Alexé is igencsak lelkes erre a nyeszlett fehéroroszra, vagy mire.
     - Én meg mondtam már, hogy ha olyan kurva polkorrekt vagy, hogy épp gyomorig akarod nyalogatni ezt a dánt itt, akkor tessék szépen elviselni a többiek perverzióit is. Na. - a végét már legyintve teszem hozzá, mert persze nem a hirtelen feltámadt lelkem könnyezik a nekrofilek után - Fasz, Irina. Pénisz, farok, félszemű kígyó, kobra, hancúrléc, az istenek hatalmas ajándéka, hímvessző, hímtag, fütyülő, fütyi, kukac, bájdorong, hancúrléc, ja azt már mondtam, pardon, fallosz, lingam, kuki, fütykös, himbilimbi, pucu, pöcörő, puca, férfi nemiszerv, bögyörő, cerka, nemi végtag, nyeles aszpirin, bőrös virsli, szerszám, biga, örömrúd, férfiasság, tök. Asszem hirtelen ennyi jut eszembe, válaszd ki, amelyik a legjobban tetszik.
     Édes néptáncos kurva élet, hát tényleg évről évre romlik a színvonal ebben az iskolában. Ugyan hogy gondolhatják, hogy érdemes kikerülni a nagyvilágba anélkül, hogy legalább öt szót ne tudjunk mondani a faszra? Kultúremberek között ez azért elvárható, bár mit akarok én itt, a szentséges vizigótok között? Lehet, ezért most még Prescott banya is meg kellene, hogy simogassa a kis fejemet, mégiscsak gondoskodom egy évfolyamtársam műveltségének kibaszott gyarapításán..
     - Nagy kár, hogy félmunkát végeztek. Én azt mondom, tövig kell nyelni, vagy nem nyelni egyáltalán. - rántom meg a vállamat vigyorogva Irinka személyes problémájának hallatán, aztán fel is szedem magam a földről - Akkor most tényleg szó szerint szobára akartok menni? Csak mert emellett kurvára eltörpül, hol dugtam Mattel, meg hol nem. Remélem, vágod, hogy én nem támogatom, hogy összeszedj itt valami északi kórságot, tuti nehezebb ezeket kikúrálni, mint valami makacs gombát, aztán kell ez neked meg Caelcicusnak? De persze a te dolgot, én aztán nem köplek be neki, csak érdekel, komolyan gondolod-e?
     Na és a pillanat, ahol Freya kibaszott Blood a legfelelősségteljesebb tagja a párbeszédnek? Beszarás, tényleg. Erre még a nevelőapám is messzire hajítaná az agyát érzésem szerint, de hát tényleg az én kötelességem emlékeztetni lakótársamat arra, hogy nem fekszünk be minden jöttment csöves szlovák alá, mert annak ugyan nem biztos, hogy nem kívánt szovjet zabigyerek a vége, de mondjuk egy komoly trauma igen, mint mondjuk a fogak a vaginában, vagy nem tudom, egy kiadós ostorral agyonverés. Nevezhetünk engem perverznek, de jobb perverznek lenni, mint megbaszódni.
Naplózva

Mathias Montrego
Adminisztrátor
***


elsőéves sárkánykutató

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #13 Dátum: 2017. 07. 04. - 19:19:46 »
0

*
zene:Sia - Breathe me

outfit


’Help, I have done it again
I have been here many times before
Hurt myself again today
And the worst part is there's no one else to blame'



~~~~~~~~~~*~~~~~~~~~~


Igazság szerint nem tudok koncentrálni. Túlzottan leköt a kviddicsmeccsre való felkészülés. Dean pedig kisajtol mindent belőlünk. Még azt a maradék kis szuszt is. Nem is értem hogy neki hogy van mindenre ideje. Én konkrétan félig meghaltam már a teljesítménykényszerbe, amit több fronton rónak ránk. És mintha ez nem lenne elég, ott van az a másik tényező is, ami teljességgel gátol a tanulmányaimra való összpontosításban. Ez pedig nem más, mint a zöldesbarna szempár és a vele nemrég történtek. Mert akárki akármit mond, Napsugárnak van az egyik legszebb tekintete. Az egyik legtisztább. Néha igaz, kissé zavart és kétkedő, de mégiscsak az egyik legőszintébb. Jó, talán a húgomét leszámítva, de hát vele szemben ösztönösen elfogult vagyok. Két napja is, nagy ártatlan szemeket meresztve adta vissza a pálcámat, amit még januárban vesztettem el. Ó igen, ott abban a hideg sikátorban, a káposzták közepette. Nem szívesen ismerem be hogy Elliot tehetséges egy tolvaj. És valóban nagyon érdekelt hogy Blaire miként szermányolta vissza jogos tulajdonom. De hiába faggattam csak a nagy átható szempárral találtam szembe magam, amikre egyszerűen képtelenség haragudni. És most is itt lapul a tölgyfa a derekamra csatolt pálcatartóban. Megállom, hogy ne nyúljak érte. Mostanában rendszeres ez, mert egyszerűen igénylem hogy újra és újra meg megértsem. Olyan ez, mint egy drog. Nehéz leszokni róla. Valamiért ösztönösen öröm jár át, és béke. Eléggé igaz, hogy a pálca választja a varázslót és hogy önálló személyisége van. A miénk pedig ideálisan passzol, érzem. Ahogy tudom mennyire sebezhetőnek éreztem magam nélküle. És most, olyasfajta érzés újra birtokolni, mintha újjászülettem volna. Apám diófáját pedig ha hazamegyünk újra biztosan gondosan elzárom. De épp ezért nem vagyok egyszerűen képes a mágiatörténetre vagy bármi másra összpontosítani. Hála Merlinnek, Pierce-el már átrágtam magam Oakley beadandóján a robbanó főzet ipari felhasználásáról és a mágustársadalomra való hatásáról és egyéb felhasználási területeiről, de Dalton ötoldalas esszéjéhez a manó-kobold-troll és egyéb varázslény háborúról még hozzá sem szagoltam. Már pedig kevesebb, mint két napom marad. Vagyis igazából a ma estém, mert így is kihisztiztem Emilynél, hogy a mai edzést kihagyjam. Igazság szerint talán a terelőket kellene csesztetnie, hogy találják el a gurkót és azt egyenesen (már ha opcionális) akkor az ellenfére tanulják meg irányítani, ne pedig a levegőbe küldjék jobb esetben, rosszban meg a saját csapattársukra. Mint mondjuk jómagam. Nekem a karikáknál hálistennek elég könnyű dolgom van. Ellenben a a mágiatöriből sosem voltam ennyire zseniális. Sőt, Arabella Viharmadarának (mely volt szíves tiszteletét tenni túlzottan is közelről az életemben) egyhavi ürülékmennyiségével ér fel szerintem a belém szorult tudás. Na nem mintha rohannék a dolog után. Nem akarok sem alkotmányjogra menni sem semmi egyébre, ami ehhez a gusztustalansághoz tartozik. Igazából RAVASZra sem vettem fel külön tárgyként, ám év végén még így is össze kell kaparnom legalább egy hitványtól jobb eredményt, hogy... hát na ne kelljen évet ismételnem (hozzáteszem, már megint).
Igazából felmerült bennem az az opció is, hogy Eric segítségét kérjem, ő úgyis a Godrikon keményen tolja a paragrafusokat és ahogy hallom Delacour-al elég jól összebarátkozott. De nincs kedvem bevallani a legjobb barátomnak mennyire alulmúltam önmagam. Nem szégyellem, előtte semmiképp,de... de gáz. És amúgy is mire célt érne a baglyom és visszaröppenne az ódon kastélyba addigra Dalton már rég a kezembe adja a minősíthetetlen eredményem. Örülhetek, ha pontlevonást nem kap a házam miattam. Szóval marad az az opció, hogy a mai napot, de leginkább az estét illetve az éjszakát megpróbálom teljesen kimaxolni, mivel holnap ha minden igaz Clemmel Roxmortsba... hmm randizunk. És igazából szívem szerint oda készülnék. Lélekben biztosan ott vagyok, mert hiába ülök a Társalgóban, ahol rajtam kívül jelenleg senki sincs, mégis inkább a varázslósakk bábuit vizslatom. Valaki félbehagyta a játékot és épp a fekete áll nyerésre. Elhúzom a számat és a lovagért nyúlok amit odébb pöckölök L alakban a J7-re. Ezzel pedig elérem azt, hogy az egyik gyalog haláltusáját élje meg. Szórakozottan nézem, ahogy a ló agyontiportja a másik bábut és elégedetten felnyerít. Széles vigyor ül ki az arcomra. Aztán persze eszembe jut hogy nem, nem ezért vagyok én itt úgyhogy ennek hatására le is lombozódom rögvest. Fancsali képpel nézek az előttem heverő vastag tankönyvre mellette meg az üres papírra. Amire még csak a nevem sem véstem fel. Tudom gázos, de hát... várok az ihletre. Ami persze csak nem jön. Helyette bezzeg a fehér lép a királynővel. Nem tudom megállni hogy ne tekintsek a sakk felé. Elmélyülten szemlélem az állást és latolgatom a lehetőségeket. Léphetnék a királlyal is hogy biztosra menjek és megnyerjem a partit. Na de az nem rám vallana. Így hát én is léptetem a saját királynőmet és ezzel sakkot adok. Veszélyes húzás, tekintve hogy könnyen leüthet a fehér, ámde ha nem figyel pórul jár. Mert hátul a király és a bástya biztosan mattot ad neki.
Feszülten várom a következő lépést, de a nesz megzavar. Az ajtó kattanása és nyikordulása. És mint egy rossz gyerek akit rajtakaptak zavartan pislogok a bejárat felé. Mert hát én nem várok senkit... és hacsak nem Parkinson az, lehet leátkozom a fejét az illetőnek.
Naplózva


Ophelia Wyrm
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #14 Dátum: 2017. 07. 06. - 23:48:05 »
0

Sajátos furcsaságom mi sem mutatta jobban, hogy az évek során, ha társaságra vágytam, ha magányra, a társalgóban kerestem mindig. Valamelyik sarokba, vagy közel a kandallóhoz, meghúzódtam, nem zavartam sok vizet. Ha többedmagammal érkeztem, akkor is igyekeztünk párnákon helyet foglalni.
Valahogy, most nem volt nekem sem világos, hogy miért jövök ide: még egy könyv sem volt nálam, egyes egyedül jöttem idáig. Talán csak a társalgó légkörét akartam élvezni: azt az alapzajt, amelyet a tűz pattogása, lapok súrlódása, halkan elejtett szavak, tüdőből feltörő nevetések alkottak.
Beléptem az ajtón, látszólag üresnek tűnt, elégedetten felsóhajtottam, majd kerestem egy szimpatikusnak tűnő párnát a kandalló mellett. Az idő vasfoga meglátszott rajta, a színe eredetileg kék volt, de az évek során kikopott. Felkaptam a földről, kicsit megpofoztam, megráztam, hogy puhább legyen, majd visszadobtam a földre, lehuppantam, és nekidőltem a kandalló köré helyezett kanapék egyikének.
Hátradőltem, hallgattam a tűz pattogását, és mélyen beszívtam a helyiség régi illatát. Emlékeztetett a vaníliára, a régi könyvek lapjainak illatára, és talán ezt szerettem a legjobban az egész társalgóban.
Felhúztam a térdeimet, és körbenéztem – ez amolyan megszokás, szerettem figyelőzni. Ahogy a látókörömbe egyre több dolog úszott be, észrevettem egy ismerős arcot, és azt hiszem, a szívem is kihagyott egyet a meglepődöttségtől. Nem is voltam olyan egyedül, mint amennyire gondoltam: Mathias Montrego szintén ott ücsörgött a társalgóban.
-   Öö, szia – köszöntem oda.
Visszafordultam, majd kínosan meredtem a kandallóba.
Naplózva
Oldalak: [1] 2 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2024. 07. 31. - 15:37:40
Az oldal 0.15 másodperc alatt készült el 53 lekéréssel.