Mézesfalás

Dakota Bourgh pennájából

Ahogy az ember végigsétál a sorok között, tömérdek érzés járja át… És hirtelen már vissza is csöppent a gondtalan kisgyermekkorba, az emlékek áradatába. Igen, mindenki, még a legfeketébb lelkű ember sem tudott gyermekként ellenállni a csodás és édes és díszes csokoládéknak, cukorkáknak, nyalókáknak. Még, ha most már be sem vallaná azt…
De betérve a Mézesfalás pasztell kis környezetébe, ugyanúgy, mint gyermekként, legszívesebben mindent megkóstolna, megízlelne, majd pedig megvenne. És nem kell ide varázslat, ármány vagy bűbáj… ebben van a helyiség minden varázsa.

[Miriam Decor]

Miriam Decor

Milyen csokit lehet kapni a Mézesfalázsban? Van ott minden. Kerek csokoládé, szögletes csokoládé, hosszú csokoládé, rövid csokoládé, gömbölyű csokoládé, lapos csokoládé, tömör csokoládé, lyukas csokoládé, csomagolt csokoládé, meztelen csokoládé, egész csokoládé, megkezdett csokoládé, édes csokoládé, keserű csokoládé, csöves csokoládé, mogyorós csokoládé, tejcsokoládé, likőrös csokoládé, tavalyi csokoládé, idei csokoládé, és minden olyan csokoládé, ami létezik a világon.
Jellemző. Az átlagos hatodéves diák, kiváltképp, ha még prefektus is, akkor valamelyik kocsmában kóstolgatja a mézbort vagy issza a vajsört, meg kelleti magát valamelyik srácnak, aki épp bejön neki. Erre én azt csinálom, amit harmadévesen is tettem. Falom az édességet a Mézesfalázsban, dőzsölök a csokimennyországban, és éppenséggel cseppet sem érdekel, hogy nem kéne már gyereknek lennem. Na persze, ha Raquelék épp nem romantikáznának abban a csecse kis kávézóban, most nekem sem kéne egyedül lennem…
Szóval ja. Mondhatjuk, hogy bosszús vagyok. A szülinapom sem tudtam rendesen megünnepelni, mert körülöttem minden közeli ismerősöm, meg az öcsém is inkább turbékol. A bájitalom, amivel eddig kezeltek, egyre kevésbé használ, ráadásul öcsivel is csúnyán összevesztem. Igazából abban se voltam biztos, hogy egyáltalán érdemes ma felkelnem és Roxmortsba mennem, hiszen végre lenne időm pihenni, a holnapi edzés előtt. De ilyenkor mindig rájövök, hogy a csokit jobban szeretem ennél. Meg különben is, elég rég volt utoljára, hogy lemehettem a faluba. Tavaly ez nem volt nekem sem kiváltság.
A nagy csokoládé bevásárlást nem kapkodom el persze. Az agyonzsúfolt boltban akkora a tömeg, hogy folyamatosnak tűnik a rajzás. De éppen nincs annyi ember bent, hogy már túl kényelmetlen legyen akár csak lélegezni is. Elégedetten távozok a boltból, egy nagy szatyorni “hagyjatok békén, most nem érek rá”-val, amikor egyszer csak felfigyelek valamire. Elhagytam valami nagyon fontosat. Mondjuk annyi ember között nem csoda.
Kipirult arccal, futólépésben szaladok vissza a boltba. A sok alsóbbévest már meg se tudom különböztetni egymástól, ha nem az én házamba járnak. Évről évre kisebbek… félreállok az útból, amikor egy kiseb  csapat gólya kivonul, de közben folyamatosan a kezüket figyelem, hátha náluk van az, ami kell nekem. Valószínűleg csak kiesett a táskámból…
Visszatérek hát a boltba, ezúttal azonban nem a csokicsodákkal foglalkozom. Bár azok még mindig káprázatosak… s ahogyan körbepillantok a helyiségen, előbb vagy utóbb csak megpillantok egy alsós lányt, a kezében azzal a képregénnyel, amit elhagytam.
- Bocsi…  Ne haragudj, az az enyém. Köszi, hogy megtaláltad! - szólítom meg a lányt. A képregény, amit elhagytam, nagyon hasonlít a muglikéhoz, csak a fényképekhez hasonlóan a rajzok mozognak rajta. Remélem, nem taposott rá senki, az visszafordíthatatlan kárt jelentene.

                                                                Clarice Edevane
                                  

A szekrényem előtt álltam és azon tanakodtam, hogy mit vegyek fel. Általában öt perc alatt kész vagyok, ez most sem volt máshogy. Most egy farmer fehér ing szettre esett a választás amit egy karkötővel dobtam fel. Előkotortam a ládám mélyéről egy kisebb méretű táskát és a pénztárcámat, felvettem a kardigánomat és elindultam a Mézesfalás felé. Egy igazán nyugodt napot terveztem, egy kis kiruccanás, vásárolgatás, olvasgatás ez nem sikerülhet rosszul! Imádtam Roxmortsba ücsörögni, különösen a Mézesfalásba. Igaz, nem ez a legnyugodtabb  hely, de mégis olyan jól ki tudok mindig kapcsolódni.

Az ajtót egy csapat harmadéves állta el.
- Odébbállnátok? - kérdeztem tőlük türelmesen.
A csapat tovább beszélgetett fittyet hányva a kérdésemre. Vártam egy pár percet hátha feljut nekik miért álok ott.
- A fenébe is! Menjetek már odébb! - kiáltottam rájuk.
Az egyik csaj összehúzott szemekkel rám nézett és elindult egy másik bolt felé a többi gyerek pedig utána. Bementem a boltba, pár perc múlva már tele is volt a szatyrom. Elégedetten megfordultam és elindultam a kijárathoz. A kijáratnál egy képregénybe botlottam, nem lehet mugli képregény, mert a képek mozognak.
- Bocsi…  Ne haragudj, az az enyém. Köszi, hogy megtaláltad! - szólított egy lány.
- Tessék! - átnyújtottam neki a képregényt és elmosolyodtam.

[Miriam Decor]

Miriam Decor

Nem sok híja volt, hogy elveszítsem az egyetlen példányom a Liberales legújabb példányából. Nem is tudom, mit teszek akkor... nem olcsó ám egy ilyet beszerezni, de biztos inkább szétosztogatom az összes csokit és cukorkát, amit vettem, csak hogy meglegyen még egyszer. Szeretem a különféle édességeket, de azért a kedvenc szuperhőseimnek a nyomába sem érnek... Épp eléggé mellbevágó érzés, hogy nem tudom, Mr. Forest fogja-e még folytatni valaha a kedvenc könyvsorozatomat.
- Nem taposta el senki, ugye? - kérdezem, mialatt átveszem tőle a füzetet. A figurákat úgy tűnik, meghatotta a dolog, a borító ugyanis teljesen üres. Valószínűleg a magazin valamelyik oldalán belül bújtak el tüntetőleg.
- Merre találtad? Asszem, kiesett a zsebemből. - lapozok bele gyorsan, hogy megnézzem, esett-e bármi bántódása. Egy kis szakadást látok is az egyik lap sarkában, aminek nem örülök. Meg kell majd kérnem mondjuk Romant vagy Ephramot, hogy legyenek szívesek és segítsenek helyretenni egy reparoval. Ezzel jelen állapotomban nem szívesen kísérleteznék. Megterhelte mind a szervezetem, mind a képességeimet a kevesebb alvás, de mit tudok tenni ellene? Sajnos tényleg nem rajtam múlik a dolog.
- Amúgy be se mutatkoztam. Clarice Edevane, hatodév. - nyújtok neki kezet, miután a hónom alá csapom a képregényt. Lehet, feltűnik neki, hogy az ujjaim picit ferdék, mintha a csontjaim görbültek volna el. Alig észrevehető, ha valaki nem figyel, de azért mégis ott van. Na persze, van ennek haszna is a kviddics pályán, ha máshol nem is.

[Clarice Edevane]

                                                           Clarice Edevane
                                  
Gondolom valami drága, különleges képregény lehet, mert amint át adtam egyből elkezdte vizsgálgatni, hogy nem esett-e semmi baja. De az is lehet, hogy csak olyan mint én a könyvekkel, szereti ha a nincsenek megsérülve a képregények.
- Nem taposta el senki, ugye? Merre találtad? Asszem, kiesett a zsebemből. Amúgy be se mutatkoztam. Clarice Edevane, hatodév - nyújtotta felém a kezét.
- Miriam Decor, negyedikév - kezet ráztam vele és folytattam tovább. - Nem hiszem, hogy ráléptek volna. Pont itt találtam - mutatok le a földre, ahonnan felvettem a képregényt. - Ritka képregény? Ezt csak azért kérdem mert olyan finoman bánsz vele.
Összecsatoltam a hajamat és azon töprengtem, hogy a könyveket is szereti-e?!
- A könyveket is szereted? - kérdeztem meg végül tőle.
Ha szereti a könyveket, akkor már van egy olyan téma amiről tudunk beszélgetni, mert én nem igazán rajongok a képregényekért.

[- Sziasztok!]

Clarice Edevane és Miriam Decor



Aláfestő zene

Amikor eljött a Roxmorts-i kirándulás napja egyfajta állandó jókedv és boldogság öntött el. Az évek során Roxmorts volt az a hely ahova leginkább vissza akartam térni. Hogy miért? Kezdjük a mesésebbnél mesésebb varázslóüzletekkel, és a nagy kedvencemmel, a Mézesfalással. Nem mondanám túlságosan falánknak magam, de a csodálatos varázslóédességek, amelyeket ez a mesés bolt kínált, mindig is le tudtak venni a lábamról. Zsebpénzem azon részét, amelyet nem könyvekre költöttem, itt vertem el a jobbnál jobb csokoládékra és nyalókákra. Így tehát nem meglepő, hogy amint kinyílt a szemem, rögtön felöltöztem, és erszényemet bekészítve ébresztettem Kathrine-t és Olive-ot. Reggeli után puskagolyóként rohantunk a gyülekezőhöz, és amint végre a lábam alatt éreztem a kis falu jellegzetes macskaköveit, azonnal, két barátnőmet nem kímélő tempóban az édességek tárháza felé vettem az irányt.

Sok mindent beterveztem a napra, például, hogy benézek a helyi könyvesboltba, majd a Három Seprűben iszunk egy-egy vajsört, de amint beléptem az üzletben, és megcsapott a levegőben terjengő édes illat, azonnal tudtam, hogy nem marad elég pénzem mindezekre. Mint egy kisgyerek a játékboltban, úgy pattogtam a sorok között, miközben a nézelődés mellett már be is pakoltam a kis kosárkámba a kedvenceimet. Csokoládébékából jó sokat, emeltem le a polcról, hisz mégiscsak az a kedvencem. Az évek során sikerült összegyűjtenem a varázslókártyák legtöbbjét, és akadt fölösleg bőven. Beraktam egy csomag Bogoly Berti féle mindenízű drazsét is, miközben arra gondoltam milyen jó lesz majd századszorra is megszívatni a drága húgicám a nevezetes édességgel.

Nézelődés közben megpillantok két ismerős alakot is. A jókedvem túl nagy hozzá, hogy csak úgy szónélkül hagyjam őket, mint általában, ezért odalépek Clarice-hoz és Miriam-hez akit személyesen még nem ismerek, bár egy házba járunk. Ez főképp az én hibám, hisz eléggé antiszociális vagyok, de most, dúló optimizmusomban, úgy érzem, ideje végre egy kicsit ismerkedni.

- Sziasztok! - szólok, magamhoz képest hangosan, mire mindketten felém fordulnak.

[Miriam Decor]

Miriam Decor

Ha valami boldoggá tesz, akkor az nem a mindenféle buta smink meg ruha, meg hogy épp milyen a hajam, hanem ha a kedvenc képregényeim kifogástalan állapotban vannak. Meg is látszik rajtam - éppen csak arra vettem a fáradtságot, hogy megfésülködjek, még a prefektusi jelvényem is csálén áll taláromon. Ha tehetném, még a tanórákra is a hófehérkés pizsamámban mennék. Annak ellenére is, hogy amúgy utálom azt a mesét, mert teljesen nagy hülyeség az egész, de attól még badass, ami nekem elég.
- Ajh, egy kicsit meggyűrődött… - panaszkodom picit, és megpróbálom kisimítani a szélét. Legalább nem cipőnyomos, hála égnek, azt nem tudom, hogyan tegyem rendbe. Majd ha Raquel befejezte a pasizást meg a romantikázást Romannel, fix, hogy fel kell keresnem. A griffendéles lány jól hozzászokott már ahhoz, hogy ezeket a fura kívánságaimat teljesítse, de tisztában van vele, hogy nehézségeim vannak a pálcahasználattal a betegségem miatt. Nem véletlen, hogy egyesek félkviblinek gúnyolnak a hátam mögött, mostanában újra hallom Malfoy megjegyzéseit, ha ő is ott van a klubhelyiségben épp, de ez nem igazán hat meg. Az a patkány már rég leszerepelt, és szánalmas, hogy mennyire erőlködik, hogy újra a figyelem középpontjába kerüljön. Meg mégis, ki az a hülye, hogy kifizet neki tíz galleont azért a szarért, amit ő újságnak nevez? Ha lenne annyi pénzem, én akkor sem adnám neki. De hát az fontosabb volt, hogy egy tisztességes versenyseprűt szerezzek magamnak. Ha nyáron Cael nem bulizta volna el mindenét, akkor most neki is lenne sajátja persze.
- Nem, csak szeretek vigyázni rá. De azt hiszem, így is megsértődtek… - mutatom neki a borítót. A színes háttér elől kiszöktek az azon szereplő figurák, úgyhogy úgy tűnik, ma nem lesz esti mese. :/ Nem mintha lenne esélyem normálisan aludni, ami mondjuk para, mert holnap edzés. Pedig a maximális formámat akarom hozni, nagyon ciki lenne, ha az első meccsemen kikapnánk, ráadásul pont a Hugrabug ellen.
- Persze, főleg a sci-fiket. Nathaniel Forest a kedvencem. Ismered, ugye? - kérdezem, mialatt újra eszembe jut kedvenc íróm levele, amit a napokban küldött. Nagyon, nagyon feldobta a napom, és még mindig nem sikerült eldöntenem, mivel hálálom meg neki. Talán Miriam is ismerheti, Mr. Forest ugyanis elég nagy névnek számít. Nem sokan vannak, akik nem csupán a varázsló tömegeknek, de még a mugliknak is tudnak írni. Még a baglyomat is a kedvenc könyvem főhősnőjéről neveztem el.
- Szia, Emm! Hallottam, hogy bekerültél a csapatba. - köszönök rá a lányra. Elég csendes, de én igazából bírom. Alapjába véve kedvelem a hollósok többségét, még ha jellemző is rájuk, hogy eléggé magukba fordulnak. Jó, persze, sztereotípia, de a legtöbben egyszerűen tényleg ilyenek.

                                         Clarice Edevane és Emmeline Smethwyck
                                                        

 
Megértem Clarice-t, hogy ennyire félti a képregényeit, ugyanígy vagyok én is a könyveimmel, bár é azt sem
szeretem ha valaki hozzájuk ér.
- Ajh, egy kicsit meggyűrődött… Nem, csak szeretek vigyázni rá. De azt hiszem, így is megsértődtek… - mutatja felém a képregény borítóját.
Régebben én is olvastam képregényeket, bár azok közel sem voltak ilyen érdekesek, em mozogtak a lapjain a bábúk, egyszerű mugli képregények voltak amiket hamar meguntam. Lehet, hogy újra elkéne kezdeni képregényeket olvasni, de semmi képen nem mugli képregényeket.
- Persze, főleg a sci-fiket. Nathaniel Forest a kedvencem. Ismered, ugye?
Nagyszerű, ő is olvas könyveket, bár minden ismerősöm aki képregényeket olvas az könyveket is olvas, pedig egyáltalán nem egyformák. Szerintem.
- Persze, hogy ismerem. Ki ne ismerné őt?!
Nathaniel Forest valami iszonyúan jó költő, anyukámnak is ő a kedvence.
- Melyik a kedvenc könyved? - kérdezem tőle mosolyogva
   Egy Hollóhátas lány áll mellénk, azt hiszem Emmeline Smethwyck, egy évvel idősebb nálam.
- Szia! Miriam Deccor vagyok - mutatkozok be illedelmesen.

[- Emmeline Smethwyck.]

Clarice Edevane és Miriam Decor



Aláfestő zene

- Emmeline Smethwyck. - mutatkozok be Miriam-nek, miután biccentettem egyet Clarice felé köszönésként. Amikor szóba hozza a kviddicset, egy kissé felderülök (az eddiginél jobban is talán), és lelkesen elkezdek beszélni.

- Igen! Nagyon boldog vagyok! Igazából nagyon nem is tudom elhinni. Azt hittem nincsenek meg azok a képességeim ami a csapatba kerüléshez kell...

Körülnézek a polcok közt, hogy mit érdemes még vennem, vagy csak mi néz ki kipróbálásra érdemesnek a sok nassolni való közül. Belenézek az erszényembe, és elvetem a dolgot. Még kell maradnia legalább egy vajsörre valónak, ha nem veszek több édességet. Úgy látszik, a helyi könyvesboltban ezúttal is csak nézelődni fogok.

- Ééés... miről beszélgettek? - kérdezem magamhoz képest szokatlanul, hisz nem vagyok az a nagyon társas lény, de úgy látom, jobb lesz ha ezen egy kicsit változtatok.

[Miriam & Emmeline]

Miriam & Emmeline

Miután a képregényt kisimítom, óvatosan a táskámba rakom, a tucatnyi csokibéka és egyéb nyalánkság mellé. Miriamnek feltűnhet, hogy az ujjaim kicsit furán, mondhatni, csálén állnak. Még a csontjaim is görbék kicsit. Nem olyan feltűnő, de aki jó megfigyelő, az azonnal kiszúrja.
- A könyvekről, Emmeline. Sajnos a válogatódat nem láthattam, de nagyon ügyes voltál biztos. Persze a pályán a Mardekár ellen ez kevés lesz… - magabiztosság? Amióta Ephram külön foglalkozik azzal, hogy feltornássza, azóta nincs belőle hiány. Én kviddics legenda leszek, pár év múlva majd a világbajnokságon fogják kiáltani a nevem, ahogyan Skóciát képviselem. Ennek első lépése persze a hamarosan megrendezésre kerülő meccs a hugrabug ellen. Nem láttam még a hugrás új fogót, csak annyit tudok, hogy Cael évfolyamába jár a srác. De biztos nem egy nagy durranás.
- Vettem csokibékákat is. Nem akarom, hogy a sok hugrabugos kislány sírjon a meccs után… Úgyhogy majd adok nekik egyet-egyet, miután elkaptam a cikeszt. Tényleg, nincs kedvetek megenni egy sütit? - kapok az alkalmon. Meg akarom hívni Miriamet egy szelet tortára, amiért megtalálta a Liberales kötetemet.
- Egyébként az Esta Királynői sorozat a kedvencem. A baglyomat is a főhősnőről neveztem el. - mesélem lelkesen. Van is mit, hiszen még mindig van valami, amivel senkinek se dicsekedtem el.
Félreállok kicsit, hogy kiengedjek egy csapat harmadévest. Odabent még mindig nagy a tömeg, de az asztaloknál talán kevesen lesznek. Ahogy kijutnak a kicsik, újra az ajtóhoz megyek, és benyitok a Mézesfalázsba.
- Na, jöttök? - kérdezem, mialatt az ajtót tartom. Aztán remélem, egy hugrabugos se hallotta meg, amit mondtam...

                              Clarice Edevane és Emmeline Smethwyk
                              
Egy kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert én vagyok a legfiatalabb a hármónk közül.
- Én is gratulálok Emmeline! - nézek széles mosollyal a lányra.
Én is gondolkoztam rajta, hogy jelentkezek a csapatba, de nem tudom, hogy a kviddics is menne-e annyira mint a foci és mivel maximalista vagyok ezért ki készítene ha nem menne, szóval egy kicsit elhalasztom még a jelentkezésemet.
- Igen, a könyvekről - helyeslem Clarice válaszát -, és mikor lesz egymás ellen meccsetek? - kérdem kíváncsi szemekkel. Eddig nem igazán jártam meccsekre de itt az idő, hogy ellátogassak egyre.
- Egyébként az Esta Királynői sorozat a kedvencem. A baglyomat is a főhősnőről neveztem el - a könyvek terén Clarice-nek igazán jó ízlése van, az Esta Királynői igen jó sorozat.
  
     Hirtelen elkezdett reszketni a kezem, látszik, hogy ma még nem ittam kávét. Elég idegesítő és furcsa módon jelzi a szervezetem, hogy kávéra van szüksége, de nem tudok ez ellen mit tenni. Meg is éheztem egy kicsit ezért szívesen megyek Claricel sütizni.
- Felőlem mehetünk, Emmeline ugye te is jössz? - elindulok az ajtó felé.

[- Ha jól tudom Februárban...]

Clarice Edevane és Miriam Decor



Aláfestő zene

Miriam gratulációját széles mosollyal fogadom, majd kérdésére eltöprengek. Eddig nem is igazán gondoltam az egymás elleni mérkőzések tétjére, de most elkezdtem realizálni a helyzetet. Biztos vagyok benne, hogy Clarice ellen nincs sok esélyem, max abban reménykedhetem, hogy nem szenvedek oly csúfos vereséget, hogy mindenki emlékezzen rá.

- Ha jól tudom Februárban... - felelek elgondolkodva. - Előtte még a Griffendél ellen lesz egy mérkőzésünk.

A Griffendélről nem nagyon tudok mit mondani. Ott van náluk Potter, ergo tuti nyernek. Talán túl borúsan látom a helyzetet? Meglehet. Az igazság Decemberben derül ki, addig meg van időm gyakorolni.

- Én benne vagyok. - válaszolok a sütizés ötletére, aztán intek Olive-nak és Kathrine-nek, hogy megyek a pénztárhoz. - Nem gond, ha a két barátom is jön?

Kifizetem az édességeket, majd barátnőim társaságában követem Clarice-t az ajtón túlra.

[Miriam & Emmeline]

Miriam & Emmeline

Hosszú út vezetett odáig, hogy tudjam, mivel is szeretnék foglalkozni. A betegségem millió és egy dologban korlátoz, gyakorlatilag a főiskoláról is lemondhatok, mert egyszerűen nem vennének fel a kísértetkór miatt. Ahova meg igen, az meg nem érdekel. Nem nekem való az aktatologatás… aztán persze ott van anya boltja is, ami meh. Elég volt, hogy nyáron rávett arra, hogy pár hetet a boltban ücsörögjek, hátha akkor majd megtetszik, miközben Cael meg ki tudja, hol bulizott. Bár megérte, mert volt.miből új seprűt vennem, miközben Caelnek még mindig a régi van… igaz, a csapatban úgyis mindenkinek ugyanolyan seprűje van. De nekem nem kell az, ami annak a görény Malfoynak az ülepe alatt volt. Épp ideje volt váltani, miután annyi meccset vesztettünk el miatta.
- Igen, februárban. - erősítem meg a hírt. A hollósok kicsit keményebbnek tűnnek a hugránál, de egyáltalán nem olyan összeszedettek, mint mi. Őszintén szólva nem tartom őket nagy ellenfélnek.
- Persze, jöjjenek csak. - válaszolom, majd már bent is vagyok. A nagy tömegben elég nehéz közlekedni persze, a Mézesfalás mindig is zsúfolt, amikor a diákok kijöhetnek a faluba. Ami mondjuk nem csoda.
Végül egy kis asztalkánál találok megfelelő helyet, ami épp üres. Középen foglalok helyet, és intek a lányoknak, hogy jöjjenek csak. Egy széket mondjuk mindenképp ide kell tolniuk, ha mind le akarnak ülni.
- Amúgy Clarice Edevane vagyok. Hatodév, Mardekár. Ez meg a szuperképességem. - nyújtok kezet Emmeline két barátnője felé - visszafele behajlított mutatóujjal. Sokan teljesen frászt kapnak ettől, amikor ezt csinálom, még nézni se merik, mások viszont inkább az ujjaimat tapogatják, mert annyira tetszik nekik. Mikor hogyan. Régen zavart, ha felhívják rá a figyelmet, néhányan még piszkáltak is, de manapság ez már aligha hat meg. A kedvencem az a pletyka, miszerint félkvibli vagyok. Egyáltalán hogy jut eszébe valakinek ilyen hülyeség? Mondjuk inkább ez, mint az, hogy állítólag ki melyik tanárral kavar. Aztán ott van az is, hogy a két Romanovna egymás mellett alszik, róluk is hallottam már mindent. Bár abban mondjuk lehet valami. Egy disaudioval pedig a hangokat is könnyű eltompítani…
- Én a helyedben nem Potter miatt aggódnék. Az őrzőjük elég jó, Minnie nagyon jól mozog a levegőben. Bár meglepett, hogy őrző lett, inkább hajtó típusnak ismertem meg. - Hát nem tudom, ez mennyire lehet nyugtató, de van ez így. Az órák miatt sokat játszottam vele, tudom, mire képes. Potter viszont engem nem ismer, és nem tudja, én mire vagyok képes.
- Amúgy lenne egy kérdésem, ha már kviddics, és mindannyian hollósok vagytok. Van az az új fogótok, az a Morgenstern. Igaz, hogy azzal a sok rúnás tetoválással doppingolja magát? - tudom, hogy pofátlan, de ja, simán megkérdezem. Csomóan láttak rajta furcsa tetkókat, azt pedig Quinton proftól tudom, hogy ilyenekkel egy csomó dolgot lehet csinálni. Nem ismerem személyesen az ötödéves fiút, de állítólag elég sok dologban jó. Olyan pedig nincs, hogy valaki ennyi mindenhez értsen egyszerre.

                                                   Clarice&Emmeline
                                     
A mézesfalást csak a nagy tömeg miatt nem szeretem. Követem Clarice-t az asztalhoz és csendesen meghúzódok mellette. Nem jellemző rám, hogy egy percig is hallgatok egy társaságban, de most kénytelen vagyok, nem igazán tudok semmilyen mondanivalót fűzni a kviddicshez. Clarice szuper képességére megszörnyedek egy kicsit és nem bírom ki, hogy ne kérdezzem meg azt, hogy hogyan csinálta.
- Ezt, ezt, hogy csináltad? - mutatok az ujjára
Csenben figyelek Clarice-ra, egy kicsit meglep, hogy ő nem fél a Potter gyerektől, pedig sokan tartanak tőle. Nem láttam még játszani de azt mondják nagyon jól játszik, Emmeline azt mondta, hogy a mardekár előtt a griffedéllel játszanak majd, arre a meccsre biztos ki megyek, leginkább arra vagyok most már kíváncsi, hogy Potter, hogy játszik.
- Emmeline! Mikor is lesz a griffendél ellen meccs?
- Amúgy lenne egy kérdésem, ha már kviddics, és mindannyian hollósok vagytok. Van az az új fogótok, az a Morgenstern. Igaz, hogy azzal a sok rúnás tetoválással doppingolja magát? - kérdezi Clarice
A kérdésre egy kicsit elmosolyodom, ahogy látom Clar nem félénk lány, bármit megkérdez bárkitől.
- Én is hallottam már róla, de nem vagyok benne biztos, hogy igaz.

[- Ő Kathrine Hollow.]

Clarice Edevane és Miriam Decor



Aláfestő zene

Ahogy mind helyet foglalunk Clarice bemutatkozik a lányoknak, akik ámulva megfigyelik, ahogy kicsavarja az ujját. Nekem is tátva marad a szám egy pillanatig, ahogy elképzelem, hogy elkapja a cikeszt. A kézfejének eme adottsága hihetetlen, és biztos vagyok benne, hogy jól ki is tudja használni a pályán.

- Azta! Ezt meg, hogy? Hosszabbak az inak a kezedben? Vagy talán a porcokkal van valami? - csodálkozik Kathrine, majd tüstént Clarice keze felé kap, hogy közelebbről tanulmányozhassa.

- Ő Kathrine Hollow. - mutatom be barátom, aki még mindig elképedve vizsgálgatja a mardekáros lány ujjait. - Ő pedig Olive Ketch. Lányok, bemutatom Clarice-t és Miriam-et. Miriam-mel már biztos találkoztatok.

Olive mosolyogva biccent feléjük, majd Kathrine felé küld egy "Engedd már el, te szerencsétlen!" pillantást, amiből a lány levonja a következtetést és elengedi Clarice kacsóját.

Amikor Clarice megemlíti, hogy ne csak Potter miatt aggódjak, eleresztek egy mély sóhajt. Ugyan még nem láttam a szőke tornádót játszani, de ha olyan amilyennek állítja, akkor ideje lesz belehúznom. Nem tudom miért, de nem igazán kedvelem Bamoralt. Talán ez abból is fakad, hogy ok nélkül hülyének néz, és publikusan is kinyilvánítja az irántam érzett ellenszenvét. Nem ő az egyetlen, de ő valahogy mindig is jobban irritált, mint más rosszakaróim. Csak reménykedni tudok, hogy elég jó leszek, és vigyorogva dobhatom be majd Minerva orra előtt a kvaff-ot az ellenfél karikáján.
- Hát akkor ideje lesz felkötni a gatyám. - felelem végül az asztalt bámulva.

- Decemberben, ha jól tudom. - válaszolok Miriam kérdésére, közben a gondolataim afölött cikáznak, hogy miképp tudnék csiszolni a labda elkapásán. Clarice felvetésére azonban felkapom a fejem. Elég abszurd gondolat, bár lehet benne valami.
- Nos, nem hiszem. Mármint Jeremiah rendesen jár az edzésekre és elég ügyes, de nem gondolom, hogy doppingolná magát. Az tény, hogy ért a rúnákhoz, de nem hiszem, hogy ennyire... Én szerintem csak valamiféle kabaláknak használja őket.