Óriások Szigete Pihenő

'And when we go crashing down, we come back every time
'Cause we never go out of style'

☤

Az utasításra, amit kiad csak meglepetten pislogok. Dean most komolyan az én könyvemet akarja megkeresni? Ez abszurdabbnak tűnik, mint a fura szögben álló ujjam. Helyre kellene tennem... de valahogy nem érzem helyénvalónak az időt. A franc abba a tegnapi idióta lénygondozósba.... Francba kellett vele kekeckedni! Na igen, a Roxforttól itt sem jobb a helyzet ha a versengésről van szó. Akad mindig legalább egy hülye... ha nem épp több. Mindig lesz egy Lestrange vagy Bill Weasley féle okostojás, aki az iskola sztárjának képzeli magát. Ha jól tudom most Potter és Malfoy a két iskoladíszpinty. Mennyire nem bánom hogy nem épp ebbe az évfolyamba születtem! Voltaképp kisebbségi komplexusom alakulna ki ilyen emberek mellett az is biztos.
- Barrow-Salamander... olyan sötétkék színű asszem.... dudvatanos...
Direkt mondom így, noha nem fűzök sok sikert sem a lány megnevettetéséhez (pedig elsődlegesen ez volt a célom) sem ahhoz, hogy esetleg megtalálja a könyvet.
– Mikor és hol láttad utoljára, és pontosan mi is volt a címe?
Fogós kérdés.
- Öhm. Két napja? Az se biztos hogy itt hagytam el. Tényleg nem fontos... csak egy próbált megért ide is benézni. És jé, kit találtam! Helló Dean!
Szánalmas bohóckodásomnak és groteszk helyzetelemzésemnek hála sem hiszem hogy oldódik a hangulat vagy épp a bennem lévő feszültség. Voltaképp nem értem miért is vagyok ideges Emily társaságában, de valahogy ott motoszkál bennem minden. A lány, az illata, a múltunk, a jelleme, a makacsság, a lehetetlen után való kósza sóvárgás és persze a tekintete....
De jobb tovaevickélni ebből a kósza gödörből egy másikba.
- Én bármikor, ha kapok egyáltalán valamelyikre még jegyet. Csak gondoltam, hogy a nagy találkozásra való tekintettel megihatnánk valamit... Na persze szigorúan alkoholmentes italra gondolok. Esetleg segíthetnél a holnap esti ünnepi vacsorára való felkészülésben is, tudod, még a ruhám sincs meg.
Én meg a vásárlás? Ez most komoly? És komolyan engem akar? Biztos, hogy ez jó ötlet?
- Uh.... hát itt is akad pár üzlet, de Londonba nagyobb a választék. Hol akarsz egyáltalán vásárolni?
Unottan dőlök neki a könyvespolcnak és figyelem őt. Nem tudom mit vár, divatszaktanácsadást adjak neki? Nem vagyok otthon a fazonok, színek és szabásminták világában. Fogalmam sincs mi fán terem a divat, maximum a férfi kollekciókat illetően azt is szolíd verzióban. Nekünk férfiaknak ezerszer könnyebb. Ing, öltöny, nyakkendő és viszontlátásra!
De evidensen ha vásárlásra adjuk a fejünket (igen, én is vele), akkor már semmi idő nem lesz a kampuszra. És a lány rögtön el is veti az eredeti ötletkezdeményt. Na persze, hogy ismeri! Idióta vagy, Avery!
Korholom magam, míg ő beszél. Más talán kapva kapna az alkalmon, de Emily tulajdonképpen bárhol megfordult már, ahol csak nem szégyellt. Ha úgy tetszik a professzorok lombikjaival játszadozott itt, az egyetemi laborban pisis gyerek kora óta...
- Ugyan, nem kérdés hogy felvesznek. - legyintek egyet, de csakis az aggályait akarom ilyen formában száz százalékosan eloszlatni. Ha őt nem veszik fel, hát akkor senkit sem. És nem csak a protekciója miatt, hanem azért is mert nyilvánvalóan kivállóra végzi el, ami a kitűzött célja. Mert ő ilyen. Eléri, amit akar. Például hogy ne jöjjön hozzám.
- Azt hiszem, minden megvan az indulásodhoz.
Meglepetten fixírozom a kezében lévő kötetet. Valóban megtalálta a könyvem. Sikerült neki! Egyszerre átjár a végtelen hála és a vele párosuló felhőtlen öröm. Már majdnem meg is ölelem, miközben érte nyúlok és elveszem tőle. Ah, heuréka!
- Köszönöm, Em! Istennő vagy! Igazi kincs!
Vigyorgok, mint egy gyerek, aki megkapta a kívánt ajándékát. Ujjaimmal végigsimítok a borítón és dobolok egy percet. Az utolsó mondatom éppúgy rá vonatkozik, mint a többi, de ezt ő értelmezheti a kötetre is éppenséggel.
- Nos, mihez lenne kedved?
- Dobjuk be azt a szigorúan alkoholmentes koktélt. Mit szólsz? Beviszlek a bűn fészkébe itt az egyetemen. Azaz a legjobb kocsmába... sose lehet elég korán kezdeni...
Kacsintok rá, mint egy nagy csínytevés fő összeesküvője és nem érdekel, hogy mennyire ostoba a viselkedésem vagy merre nem aranyvérű, sznob és nemes. Mára minden vágyam teljesült mondhatni. Megvan a jegyekről a papírom, nem vagyok már rosszul és megszereztem a könyvem is. Már csak az ujjam kell rendbe tennem de elsősorban Emily a fontos, mert ha már újra összehozott a sors ezzel a kósza eséllyel megajándékozva tartozok azzal neki, hogy nem hagyom annyiban a dolgot. És alapvetően is jövök neki eggyel. Így hát előre engedem az ajtóban ha beadja a derekát hogy egy csodás napnak nézzünk elébe.

Köszönöm a játékot! Puszi