A Fúriafűz

Egy igencsak ingerlékeny fafajta, mely a kastélytól valamivel délre található. Akkor ültették, amikor az egykori Remus Lupin professzor a Roxfort tanulója lett. A gyökereinél található a Roxmortsba vezető egyik titkos alagút bejárata. A fát megközelíteni eléggé életveszélyes.

Minerva Balmoral

Nem értem, mit nem lehetett érteni rajtam. Egyszerű kérdésre kértem egyszerű választ, erre kiszúrja a szemem egy néhány oldalas, tanulmánynak nevezett firkálmánynak, mert elvárja, sztárolva őt olvasgassam unott pillanataimban. Pedig hihetetlenül lelkesnek éreztem magam, amikor belekezdett abba a történetbe. Nem akartam mást, mint megtudni a részleteket. Tőle, az ő szájából. Olyan nehéz lett volna?
Az alamizsnaként az asztalomra kerülő békával mit sem foglalkozok. Nekem nem kell. Kapkodva a táskámba gyűröm a papírkupacot, amin volt szíves a nevemet is feltüntetni, nehogy elfelejtsem, latin betűkkel hogy írják. Biztos megorrolt rám, amiért számára olvashatatlanul írom alá az összes dolgozatomat. Az elsők között hagyom ott a tantermet, azonnali késztetést érezve arra, hogy elszívjak egy cigit. Miért gondolja mindenki, hogy rosszat akarok neki? Csak egyetlen, egyszerű kérdésem volt.
Megelőzöm az elém kerülő tömeget, akik egy másik teremből szállingóznak kifelé. A csapatnyi alsóbbéves úgy oszlik szét közeledtemre, mintha minimum egy trágyagránátot robbantottak volna közéjük. Röhej… Végigsietek a folyosókon, leszaladok a lépcsők egyikén, és megkeresem azt az ajtót, ami a szabad levegőre vezet. Innen pusztán percek kérdése, míg el nem jutok kedvenc dohányzó helyemre. A fúriafűz a legnemesebb növények egyike, természetükből adódóan pedig kevesen lesznek olyan elvetemültek, hogy egyáltalán a közelébe merészkedjenek. Nem beszélve arról, hogy milyen közel van a Tiltott Rengeteghez, ahová még én sem szívesen tenném be a lábam. Persze, nekem nincs mitől tartanom, ha pedig szükségem lenne rá mégis, tudnám, hogyan védjem meg magam a dementoroktól. Sosem használtam patrónust valódi dementor közelében ugyan, de rendelkezem azzal, ami lehetővé teszi számomra ezt. Nem a képességemen múlik. Csak egy mosoly gondolatán, ami még képes emlékeztetni arra, honnan is indultam, ki vagyok valójában, és mik a céljaink. Nem halhatunk meg anélkül, hogy be ne teljesítenénk végzetünk.
Nem tartok a fúriafűztől. Ugyan a közvetlen közelébe se megyek, a fa mostanra már lehullajtotta legtöbb levelét, színes takaróval fátyolozva el a földet. Lerakom táskám magam mellé, talárom szétgombolom, majd leveszem a meleg miatt, zsebéből pedig a finom dohányt veszem elő, hogy megtekerhessek magamnak néhány szál cigarettát. Minduntalan az a különóra jár a fejemben. Komolyan, de tényleg nem értem, mit ronthattam el, ami miatt nem volt képes megérteni, mit szeretnék. Válaszokat. Mi volt olyan nehéz ebben? Vagy az arcom nem tetszik neki?
Ahogy telik az idő, valahogy csak előkerül az a tanulmány, amit Qcross professzor írt. Amikor a táskámba hajítottam, még meg voltam róla győződve, hogy a kukában végzi majd, de már túlságosan felingerelt ehhez is. Még így is látszik azonban, hogy nem vigyáztam rá eléggé; sarkai gyűröttek, máris szamárfülesek. Az összes többi jegyzetem és könyvem kínosan mentes a legapróbb, legfelületesebb hibától, hiszen alapjába véve a precizitás és a rend kedvelője vagyok. Elég lenne az évfolyamom hálókörletébe nézni. A legapróbb részletekig mindennek megvan a maga helye, funkciója, de mér Anjicska terráriumán sem látszik meg egyetlen, kósza ujjlenyomat sem.
Egy pillanatra tekintek csak fel, amikor valami prefektust látok errefelé közeledni. Azt hiszem, ő is ott volt azon az órán, s hozzám hasonlóan ő sem kapott válaszokat kérdéseire. Különben is, ki a faszt érdekel Perenelle Flamel, meg a buzi idézgetései, amikor egy olyan dologról van szó, mint saját pálcád eltüntetése?
- Te vjoltál ott Qcrozz órán. – ignorálom esetleges ne cigizz felszólítására. Mert mit csinál velem? Büntetőmunkára küld? Vagy pontot von le? Mégis kit érdekelnek az ostoba pontok? Nem jók azok semmire. Hacsak nem arra, hogy az értelmesebb dolgok helyett azokra koncentrálj. A Durmstrangban tökéletesen megvoltunk nélküle.
- Vjaalazolnyi njekem. Bjezsélem nyjælvet rozzul, nyjæm értjeni engjem æmberek? – teszem fel őszinte kérdésem, miközben a harmadik cigarettámat szívom. Onnan lehet tudni, hogy mellettem már ott van két, elnyomott csikk. Majd később úgyis feltakarítom.

a z  á t q e l é s  u t á n

Hagen Romanovna

       Vajon mindig ilyen feszült volt az összes bűbájtan, vagy csak elevenére tapintottunk valamivel? Qcross nem tartozott azok közé a tanárok közé, akiktől az embernek azonnal kedve támadt görcsösen láncdohányozni, vagy bármi módon megragadni a stresszscsökkentés jobbját, és elrohanni vele a semmibe. Volt, akinek tetszett a néha szétszórtsága, volt akinek kifejezetten viszketni kezdett tőle a tenyere, de hát ez szubjektív, nem volt olyan professzorunk, aki egyetemes rajongás tárgya lett volna. Az viszont elgondolkoztató, ami bent történt, és nem csak az én ügyem, hanem főleg Hagené. Nem értek egyet a móddal, ahogy felszólalt, de mégis ijesztő volt a fogadtatás, amiben részesült.. Más tanártól meg sem lepne, Oakely valószínűleg hamarabb pontot tett volna a beszélgetés végére, de Qcross? És nem felejtette el felemlegetni a szerinte hibámat sem. Nyilván nem loptam be magam a szívébe a tavalyi hozzáállásommal, de az ellenkezője miért tette mássá? Tény, sosem érdekelt különösebben a tárgya, de a mellettem általában békésen alvó Natalie mellett azért nem is számítottam a legkevésbé érdeklődésre számot tartható csoporttársnak, és tény továbbá, hogy ennek az egész témának mindig inkább az elméleti része kötött le, a gyakorlati olyan.. feleslegesnek? Hétköznapinak? Elhanyagolhatónak látszott, de mivel a muszáj nagy úr, hát küzdöttem tovább a leendő hivatásom kedvéért.
       - Mr. Romanovna, még véletlenül sem láttam dohányozni az iskola területén, ugye? - kérdezem a megjelenő fiútól, és még mindig tartom magam az előbb kérdez, utána lő elvhez, mert akár büntetjük, akár nem, a diákok jó része úgyis hódolni fog ennek a szenvedélynek, engem is beleértve - Valóban. Izgalmas volt, igaz?
       Meglep a témaválasztása, elég eltökéltnek látszik ezzel kapcsolatban, ahhoz mindenképp, hogy közbevágjon. Lehet, hogy túl engedékeny vagyok mostanában? Egyébként is inkább úgy gondolom a táskámban lapuló jelvényre, mint lehetőségre, hogy megvédjek embereket, esetleg segítsek nekik, a büntetést jobb meghagyni a különleges esetekre. Vannak a kastélyban nálam jóval kreatívabban odacsapó haderők, és ahogy mondtam, senkit nem az én könyvtárpakoltatási akcióim fog lebeszélni a cigarettáról.
       - Miből gondolod? Szerintem Qcross nagyon is értette a kérdésedet, és úgy tűnt, te is az övét. Ha arra vagy kíváncsi, mi történt, valószínűleg a hangnemen akadt fenn. - vonom meg a vállam, aztán zsebre is vágom a kezeimet - A professzoraink is csak emberek, valakinél örvendetes tulajdonság ami másnál pontlevonást ér... A Durmstrangban más volt a helyzet? Vagy teljesen más rendszerben tanultatok?
       Nem igyekszem túlságosan 'butítani' a mondandómat, egyáltalán nem úgy tűnik, hogy ne értene mindent, legalább éles körvonalakban. Ristiaan is a nyelvi akadályokkal küzdött leginkább, de ettől még a tekintetéből az ember pontosan láthatta, hogy mennyire részletekbe menően megfigyel mindent, és véleményt alkotván mereng a falai között, a megoldás pedig ránk várt. Még nem árultam el neki, de egy furán illusztrált finn nyelvkönyv osztozott velem újabban az ágyamon, és igyekeztem magamba termelni a legfontosabb kifejezéseket belőle, remélve, hogy legalább egy híd nyílhat számára, amíg itt van. Hagen azonban teljesen más eset, a tudásvágya látványos és olyan körvonalakkal zajlik, amit nem lehet nem észrevenni..sok perverz dolgot is hallottam róla, de nem különösebben érdekel. Kettőnkből egy egész évig lehetne írni a Szombati Boszorkányt, és az óra miatti borongásomat kezdte elmosni a kíváncsiság az izlandi fiú irányába, elvégre akiről azt beszélik, Oakley egyik kedvence, azzal legalább egy közös témám már biztosan lesz.

Minerva Balmoral

Bár a jelvényét nem látom, a nevét nem ismerem, a prefektusok arcát mind megjegyeztem. Nem igazán értem a rendszert, amit kialakítottak, a Durmstrangban elképzelhetetlen lett volna, hogy diákokra bízzanak ekkora felelősséget. Még csak abban se vagyok biztos, hogy egyáltalán hatékony. Nem gondolom, hogy a tanári erőknek és a diákoknak érdekük egymással szemben állni, azonban az árulókat senki sem szereti. A szabályok megszegésétől nem néhány feljelvényezett korombeli fog eltántorítani. Dominic sem épp az a minta prefektus, mint aminek annyira láttatni akarja magát. Bár azt az egyet becsülöm benne, hogy legalább néhány észérvvel megpróbál hatni a barátaira, de amit eddig láttam belőle, ez nem lenne másként akkor sem, ha nem kapott volna kitűzőt a talárjára.
- Póntjosan azst látod. – szívok mélyet a cigarettából. Nem tudom komolyan venni fenyegetését. Különben mit csinál velem? Megátkoz? Beköp Vulkanovnak? Levon a Mardekártól néhány pontot? Egészségére. Legrosszabb esetben is legfeljebb befenyít egy büntetőmunkával, amire aztán az se biztos, hogy elmegyek. Van nekem jobb dolgom is, mint mugli módra régi kupákat suvickolni.
- Nyæm tjűnni vaknak. Vjonhatod pontok, ha aattól næked jó. Nyem érdækel. – rándítom meg a vállam. Az iskolai szabályzat nagy részét hülyeségnek tartom. A Durmstrang is a szigoráról híres ugyan, de ott is boldogultam. A legtöbb, amit tehettek, hogy utolsó hónapjaimban eltiltottak minden iskolán kívüli foglalkozástól, ami egy picit is érdekelt. A szabályok azért vannak, hogy korlátozzanak minket. Én pedig nem szeretem a korlátokat.
Mondták már, hogy a hangsúlyommal van a baj, de ezt azóta sem sikerült megértenem. Hazudhatnék, hogy csupán az a baj, az angolom messze nem olyan jó, hogy megfelelő módon kifejezzem magam, de nyilvánvaló lenne, hogy nem erről van szó. Ettől függetlenül jogtalannak, arrogánsnak és gyávaságnak tartom azt, hogy nem volt hajlandó rendesen válaszolni a kérdésemre. Azt hiszi, a szaros csokibékájával mindenkit lekenyerezhet? Cöhh…
- Nyem értem, stjílusnak mi koze mondandóhoz. Ígyazaman nyem változstat. – védekezem, s egyben kifejezem azt is, hogy teljesen tudatában vagyok annak, miért is gondolják, a magatartásom nem megfelelő. Természetesen minden szándékos, ami miatt valaha is pontot vontak le tőlem a Mardekár hátrányára, éppen csak nem érdekel annyira, hogy változtatni akarjak rajta. Adser és Greiss ellenben megpróbálnak kussban maradni, és egyszerűen beolvadni, de észre sem veszik, hogy ezzel az ellenkező hatást érik el. Ha támogatókat akarnak keresni, akkor meg kell találniuk azokat, akik hozzájuk hasonlóak. A Durmstrangban sem igazán sikerült a beilleszkedésük, mert képtelenek voltak megmutatni, kik is ők valójában, már azon túl, hogy a Møvrede család leszármazottai. Én azonban nem félek megmutatni nekik a legrosszabb oldalamat. Csak hogy tudják, kivel beszélnek.
- Durmstrangban nyem voltak pontok. Nyem volt ænnyi diák zsem. Oda mehetett, kinek zsjak aranyból van vjér. – hagyom égni a kezeim között a cigarettát. Vannak pillanatok, amikor már-már visszavágyom régi iskolámba, annak ellenére is, hogy eleinte miféle éveket köszönhettem neki. Mégis felülemelkedtem rajtuk, és ez most sem lesz másként.
- Itt raknak titeket házaknak. Ott ílyen nyincs. Itt akarják, værsenyezz mjásokkal, ki a jobb, fosztanak attól, olyannal aludj, akit kædvelzs. Tanárok zsokan dizskriminálnak itt is, meg ott is, æz marad ugyanolyan mindenhol. Ézs ez nyem hælyezs. – elszívom a cigim maradékát, a csikket pedig elnyomom egy kövön. Azt azért nem állítom, hogy a Durmstrangban minden jobb lenne, a tanárok nagy része ott is ugyanolyan kiközösítő, akik csupán származásod alapján ítélnek meg. Itt még ha nem is minden tanártól tapasztaltam ezt, valami mást úgyis találnak rajtad, ami miatt nem leszel szimpatikus.
- Olvazstam, Mjardekár Malazát milyen ember volt. Zsüvegetek tjévedett. Nyem fógok olyat gondolni vérről, ami nem igaz. Színek talán vannak, hogy csináljanak ægységet, de csinálnak tjöbb ellentét. Emelnek falak, mintha nyem lænne elég. – lerakom a csikket a többi közé, hogy biztosan emlékezzek összeszedni őket. Aztán kezeim ismét talárom zsebében matatnak, hogy mihamarabb újat tekerjek magamnak.

a z  á t q e l é s  u t á n

Hagen Romanovna

        Nem azt mondom, hogy a hideg futkosna a hátamon a büntetés gondolatára, mert tartom magam elég kreatívnak ahhoz, hogy mindig legyen új a kicsit ködös nap alatt, de egyelőre semmi nem jut eszembe, ami tényleg mutatna valahová a teljesen felesleges erőfitogtatáson kívül Hagen esetében. Még mindig a segítséget látom inkább a feladatunknak a tényleges dominancia helyett, de a beszélgetés ideje alatt van időm megszülni a választ a szituációra.
        - Néha sok diáknak nagyon jól jönne pedig.. - jegyzem meg, inkább csak magamnak egy sötét mosoly kíséretében, de lapozzunk - Hát... szerintem ez attól függ, mennyire... 'öntudatos' emberrel beszélgetsz, illetve mi a célja a vitának. Ha valakinek csak és kizárólag az előrehaladás, a probléma megoldása, fontosabb neki a mondandód mint a stílus, viszont ha bármilyen módon érintve érzi benne személyesen magát, rögtön nem tud objektív maradni. Továbbá nehéz is elismerni a másik igazát, ha a sajátunkért meg is halnánk..
        Elképzelhető, hogy belőlem már a megszokás beszél, de nem hiszem, hogy különösebben zavarna mondjuk egy ízes kurvaanyázás, ha egyébként haladunk egyik pontból a másikba, a másik pedig teret ad az indulatainak. (Azt most hagyjuk, hogy úgy alsóhangon egyet is értenék vele...) A Qcross arcán villámló helytelenítés viszont nem meglepő, a Roxfortban a tanárok tényleg szeretnek a módra is koncentrálni, és ezzel nincs egyedül. Nem tudom és jobb nem is elképzelni, Piton hogy járt volna el az ilyen jellegű rendszegéssel, vagy mondjuk Umbridge bűbájossága hány hétig díszítené az izlandi fiú testét. Hmm, remek témája lehetnénk szakdolgozatoknak, elvégre az iskola gazdag tárháza a szociopatáknak, vagy a mezei dühöngő őrülteknek.
       - Bájos lehetett. Olyan bájos, mint egy téli hadjárat. - húzom el a számat az aranyvérűség emlegetésére, és azért egy pillanatig adózom a gondolatnak, hogy hol tanulhatnak akkor a többiek, de megint nem ez a lényeg - A Roxfortot négy mágus alapította, és mind a négyen mást tartottak a legfőbb erénynek, ezért vannak a házak is, ezért járhat ide lényegében bárki, akiben varázserő van, így kaptak esélyt a mugliszületésűek is az oktatásra. Nem vagyok a tanári kar patinás tagja, de szerintem a versenyhelyzettel a társadalomba való beilleszkedésre akarnak ránevelni, több meg néha kevesebb sikerrel, és ennek alapköve az alkalmazkodás és az együttműködés. A kalapban van a stréber lakótárs, akit legszívesebben megfojtanál a párnáddal, meg az is, akivel életre szóló barátságot kötsz, és mind egy-egy új helyzetet generál.. Ahogy a diszkrimináció is megvan odakint. Ne érts félre, nem hiszem, hogy minden tökéletesen működik, mert az egész az egyéneken szokott elbukni, lásd a tavalyi évünk, de az alapelv sokáig fenntartotta az iskolát.
       Szinte kívánom a cigarettát a mozdulatai nyomán, de nem tehetem meg, hogy egy még idegen előtt rágyújtok, szóval csak egy mély sóhajjal kibontom a jutalom-békámat, és elkapom, mielőtt Hagen arcába tartó lendülettel megszökik. Leharapom a lábát, mire méltatlankodva megdermed, és örülök egy kicsit a csokoládé mindent begyógyító erejének, mielőtt folytatjuk a merengést.
       - Azt hiszem, igazad van. Ez egy hagyományos elképzelés a nevelésről, de nem alkalmazkodik velünk ellentétben a történelem alakulásához.. el fog jönni az idő, amikor a mugli világ olyan mértékben fejlődik rajtunk túl, hogy áthidalhatatlan lesz az ottani diákok integrációja. - furcsa ezt egy édesség habzsolása mellett megtárgyalni, de hát miért ne? - Ha nekünk rugalmasnak kell lennünk a fejlődés érdekében, az iskolának is adnia kellene valamit magából, így nem veszik el a lényege. Mintha lenne nekem is egy tortám, meg neked is, és adunk egy szeletet belőle, de nem hiány keletkezik, hanem egy másikat kapunk.

Minerva Balmoral

A legtöbb esetben egyáltalán nem vagyok biztos az angolomban. Társaimmal ellentétben azonban nem engedem, hogy ez meggátoljon. Tudom jól, hogy vannak hibáim mind a nyelvtannal, mind a kiejtéssel, mind pedig a helyesírással, de nem félek használni, és képességeimhez mérten a leginkább kifejezni magam. Általában a kiállás maga fontosabb, mint bármi más, hiszen többet látnak belőled általa. Most azonban nem vagyok biztos benne, hogy ez egyfajta gúny volt, vagy én értettem félre az úgynevezett tisztavérűekre adott reakcióját. Persze cseppet sem lepne meg a gúny, minden joga megvan hozzá. Ismerem történelmüket, tudom jól, hogy min mentek keresztül az utóbbi években. Erről pedig közvetetten ugyan, de a házaik rendszere tehet.
- Hijába húzod szjádat. Durmstrangban zsem szeretik ezt a szabályt. Nyem ismærtem diákot olyat, aki zærint tiszta vér tesz naggyá. – kardoskodom kissé a tanulók becsületéért. Faszfejek voltak mind, csak utolsó nyomorékok, akik egyedül azért álltak mellém, mert felismerték, hogy ellenem többet veszíthetnek. De az az egy viszont igaz, hogy nem igazán népszerű már ott sem a vérelmélet maga. Még ha akadt is ilyen, az is inkább hallgatott. Ami viszont a tanárokat illeti, Karkarov bizonyítottan halálfaló volt, szégyent hozva ezzel az iskolára, és egész családjára. De a tanári kar többsége is furcsának vagy különösnek tartaná, ha azt mondanám, a Roxfortban vannak tehetséges mugli születésűek.
- Hjázsak pedig tanítanak rossz nektek. Zínek is tæhetnek arról, ami væljetek történt. – félbehajtom a cigipapírt, és előkészítem a sodrásra. Egy tasakból pár csipetnyi dohányt szedek ki, amit majd óvatosan belemorzsolok a papírba. Már nem tudom, ez hányadik szálam, még csak nem is élvezem, de még mindig cseszi az agyamat Qcross töketlenkedése.
Biccentek egyet megállapítására. Helyén van az esze, és képes önmagától is megfelelő következtetésekre jutni. Nem csodálom, ha őt se bírta elviselni az a tanár, és inkább sértegette ahelyett, hogy a kérdéseire válaszolt volna.
- Én izs így gjondolok. – egyengetem el a dohányt a papírban.
- Akik zületnek muglik közé, azoknak kell több zsegítség. De nyem sægít az, ha egyből kapnak hælyzetet versenyre. Kapnak egyből ællenzség, mikor még nyem tudják azt zsem, mit jelent hjázimanó. – benyálazom a papírt, hogy össze tudjam illeszteni, jól látszik valamint, hogy mennyire rutinosan csinálom. Szeretem azokat a feladatokat, amikhez precizitás szükséges, és finommotorikus mozgás, amit furcsa módon ebből kapok meg, már a bájitaltanon felül.
- Múgli zületéssel tudod meg, mire vagy kjépezs, zsak nyáron, mielőtt kezdik izskola. Bagoly nyem láttál akkor még közelről, nyem ízsmered, hova kerültél. Pjerze mondom úgy, hogy nyem tjudom, milyen itt muglihoz zületni. Nálunk vjárazs tjítok törvény ninzs. Mindenki tud, mi létezik, így indulnak mjindenki ægyenlő. – a számba veszem a megsodrott cigit, a zsebemből pedig ezúttal az öngyújtómat kaparom elő, hogy rágyújthassak a cigimre.
- Aki pedig nem tjudja, hogyan válaszol kérdés, az ne lægyen tanár. Tjudományban csjáfolnak újra meg újra. Perenelle Flamel fjoglalkozott filozófiája hærmetizmuzsnak. Már cáfoltak rá mjíndent, mit leírt felfedezést, pjedig mondott zsok okosat. Fjogadok, Qcross nem is tudta, hogy egyenesen férje írt cáfolatot, mikor adta ki Le sommaire philosophiqu-ot. – fintorgok az emlékre. Mégis hogy merészelte Perenelle nevét használni ellenem? Újra elönt a düh a gondolatra, így inkább a füstbe fojtom azt, mint a felesleges agresszióba.

a z  á t q e l é s  u t á n

Hagen Romanovna

        Érzékelem, hogy nem tör ki osztatlan örömujjongásban az aranyvérűek témájára, de ez valahol szakmai ártalom lehet nálam, jutott bőven a túltenyésztett fajtából, és a kirekesztésből, ha nem tartozol közéjük. Nem arra célzok ezzel, hogy csak és kizárólag ilyen példák rohangálnak körülöttünk, de életem jó részét az afölötti siránkozásban kellett volna leélnem, hogy én sosem fogok annyit érni - mintha tehetnék róla. Mintha bármelyikünk is tehetne róla.
        - Örvendetes.. de akkor te is érted, miért olyan nagy gond az egész. Több tanulmányban bizonyították már, hogy rég kihaltunk volna, ha nem házasodunk be a varázstalanok közé, és végül is az emberség számít a származás felett. - eszembe sincs az egészet kihegyezni a régi iskolájára, elég érthetővé tette, hogy nem ért egyet a rendszerével - Az anyám aranyvérű, az apám mugli. Van egy mugliszületésű boszorkány húgom, és jó néhány ál-aranyvérű barátom. Ha valamire volt időm az utóbbi években, akkor az az igazságtalanságok keringőjét figyelni.
        Csodálatosan sötétre sikerült a megfogalmazás, meg is eresztek egy ehhez illő mosolyt, és megszabadítom az állatot a másik édes lábától is. Imádom a hangot, ahogy roppan a fogaim között, és eszembe juttatja, mennyire imádtam volna már gyerekként is, amikor nem lehetett, az pedig hatalmas úr... tulajdonképp olyan nagy, hogy rengeteg dolgot emiatt kezdtem el.
        - A házak csak olyanok, mint a tűz. Van egy természete a politikájuknak, és attól függ, hogy jó vagy rossz, hogy tudjuk-e használni. Fegyver és pajzs... vagy mint a bájitalok. Orvosság, ha pontos az adagolás és méreg, ha ügyetlen a kéz, ami önti. - filozofálgatok tovább, mert valahogy nem akaródzik lehúzni az egész körforgást, amiben eltöltöttem ezt a hat évet, még ha értem is a fiú nézőpontját - Tudsz jobb megoldást rá? Nyilván mugli környezetből érkeznek, amiből nem szakíthatjuk ki őket a születésükkel, amikor feljegyzésre kerül a nevük a Minisztériumban. Az persze lehetne, hogy kiskorában felkeresik a szülőket, de például ha az én apámból indulok ki, előbb használja a fegyverét holdkórosokat emlegetve, minthogy hagyja, hogy eltulajdonítsák a lányát. Lányait. Tulajdonképpen fogalmam sincs, mi történne például, ha egy szülő konkrétan közölné, hogy nem engedi el a gyerekét, esetleg mondjuk a mugli rendfenntartáshoz fordulna..
       A varázstitok alaptörvény többszörös és csúnya megsértése, az biztos. Amneziátori közbelépés és hasonlók, szegény csemetére meg kirekesztettség, ha esetleg nem elég karizmatikus, hogy kivágja magát belőle. Bár most is hallottam ilyen esetről, az egyik elsőst állítólag majdnem erőszakkal toborozták be, és gondjai vannak a mágiahasználattal is, mert az otthoni környezet nyilván annyira rendellenesnek tálalta a dolgot, hogy most nem tudja elfogadni. Kíváncsi lennék, Qcross az ő körülményeiről tud-e, esetleg rá is építette részben a feltételezéseit? Eredményes kérdéseket persze csak a paksaméta elolvasása után tehetnék fel neki, de megér minimum egy kört.
      - A nálatok alatt az otthonod érted, ugye? Mágiatörténeten említettük az országokat, ahol nem él a törvény, de a Királyság... nem tudom elképzelni, hogy működjön. Gazdag a folklór és a hiedelemvilág, nagyon sok lényt ismernek legendákból és mesékből, de emellett ott az ellenpont, mert ugyanilyen részletekbemenőek voltak a boszorkányüldözésben is. Szólnak arról is tanulmányok, hogy ütközik egymásnak a két világ, és ebből többnyire a miénk kerül ki vesztesen még a mágia ellenére is... Mintha szégyellnénk, és ezzel csak bennük is erősítjük a másságot, pedig az ő gyerekeik, rokonaik ugyanúgy bírhatnak varázserővel. De szerinted működhetne...Hogyan?
      Nem kérdezek, elég nyilvánvaló a kijelentés éle a beszélgetés fonalaiban - az egész emlékeztet mindarra, amiről Ristiaan beszélt a Kifutón. Nem pont ugyanaz, de ízre hasonló, és vonja maga után azt a bizonyos elméletet... Mind olvastuk Vitrol könyvét. Nem azért, mert kiugró szépirodalmi stílusra szomjaztunk, hanem mert egy korszak ért véget vele, és nehéz volt feldolgozni, hogy a bálványok sem örökkévalóak. Egy egész fejezetet szentelt ennek, és ugyan nem lepett meg, mert az ilyen mértékű bölcsesség feltételez minimum hatalmas hibákat, most kísértetiesen elevenedik meg az a Rita szerint csak provokációra érett sor.. Grindelwald és Dumbledore közös szellemi gyermeke. Nyelek egyet, és mikor a hidegrázás végigzongorázza magát a gerincem gömbjein, benyúlok a zakóm zsebébe, és egy szó nélkül rágyújtok. Talán nevetséges a párhuzam, túl élénk a képzeletem... De ha mégis? Akkor mi lesz?
       - Ó, szerintem ezzel biztosan tisztában van. Qcross egyáltalán nem ostoba ember... - elkalandozik a tekintetem Hagen északi vonásain, és most jóval többet látok benne, egy ki nem mondott fenyegetés sápadtságát, az országra telepedett suttogás egy, a viharban meg-megrezgő ágacskáját. De ő akkor is egy kivételesen értelmes fiú, egy forradalmár, aki most csak nekem bosszankodik egy igazságtalanság miatt, vajon van okom másnak tartani? Tud erről bárki más, észrevették már? És mégis... mi van, ha maga az elv nem is rossz? Mi történne, ha igaza lenne, vagy ha igazam lenne? Mélyet szívok a szálamból, a felhők felé engedek a füstöt, és biztos vagyok benne, hogy a nagy háborúk is mindig így kezdődtek: egy elmélettel.
       - És mi történik, ha tényleg eltüntette a pálcáját? Csak a játék kedvéért. - érzem a komolyabb tónust a hangomban, mintha ősziesedne a melegség után - Qcross tudós elme, és bizonyítania kell az eredményeit. Mi van, ha megtette a jegyzeteiben, de levezetni nem tudja? Vagy ha mondjuk sejtései vannak csak róla, mit csinált...? Te nem vagy rá őrülten kíváncsi...?

Minerva Balmoral

Ennyit a ne dohányozz baszogtatásról. Álszent dolog lett volna tőle, ha emiatt köp egy tanárnak, na mintha kicsit is számítana, ki mivel szórakoztatja magát. A tanulmányi eredményeimen nem változtat, szemetelni nem szemetelek, akkor meg kit érdekel? Bár rossz szavam egyáltalán nincs, amikor a szőkeség is rágyújt, egy pillanatra felderül arcomon egy behatárolhatatlan arckifejezés. Prefektus vagy sem, egy csapatban játszik velem. Érdekes azonban mindaz, amit mond, különösen a családjáról. Nem hallottam még olyanról, egy sárvérű testvére lenne egy félvérnek, de végül is miért ne lenne lehetséges? A lényegre éppen ez mutat rá. Nem számít, honnan indulsz, egyedül az, mire lehetsz képes. Márpedig aki varázserővel születik, az többnyire nagy dolgokra születik. Többnyire. Persze mindig vannak és lesznek is olyanok, akik eltékozolják tehetségüket.
- Ki nyem ærteni baajitalhoz, ne mæregezzsen. – felállok a földről, a táskám, a tanulmányt, valamint a levetett taláromat azonban a földön hagyom. Jobbomban sodort cigarettám füstölög, de szinte nem is érzem a dohány ízét. Csak megszokásból csinálom.
- Tanulmányok szjólnak csak arról, mjennyire más a két világ. Kjülön kultúra, mjázs az ismert történelem. Mintha szándækozsan akarnák, hogy gondold, zsak ærőzak útja járható. Itt a baj. – közelebb sétálok az egyik fához, azonban messze elkerülöm a fúriafűz azon területét, ahol esetleg árthat nekem. Ismerem ezt a növényt igen közelről, volt egyszer egy találkozásom egy feldühödött ággal.
- Ha én csjínálnám, adnék læhetőség mugliknak. Kapnak jobb gyógyászatot, életkjörülményeket, ézs mjinden, mit nyem tudtak ælektronikával hælyettesjíteni jól. Nem kell harc, híszek abban, békében læhet élni. Egymás mællett. Így aki születik muglihoz, lesz næki is könnyebb ismerni a mi világunk, mert nyjított minden, nincs elzárva előle zsemmi. Én bjíztosan kæzdeném úgy, hogy teszem népzerűvé elfogadázst mindkét irányban. Mai muglik hajlanak ærre, látszik abban, miket néznek és olvazsnak. – fejtem ki véleményem, amivel egyszerre két kérdésére is válaszolni próbálok. Őszintén úgy hiszem, hogy a muglik megérettek már erre. Láttam, hogy miféle dolgokat néznek a tévéikben és a mozijaikban, meg milyen könyveket olvasnak. Tele van fantasztikumokkal, űrből érkező, csodatévő lényekkel, megelevenedett legendákkal, és minden olyan dologgal, ami számukra hihetetlen, nálunk azonban valamiféle módon, de a hétköznapok része. Mi más lenne ez, ha nem a vágyódásuk egy új, ismeretlen, mágikusabb világba?
- Na pærze, én næm vagyok pjólitikuzs. Gyógyító læszek, nyem hjódító. Tudnak erre vaalaszt adni jobbat azok, akik értik igazán pjólitikát. – nekidőlök a fa törzsének, s szemem sarkából pedig látom, ahogyan a fúriafűz egyik kopaszodó ága kicsit meghajlik felém. Észleli azonban, hogy túl messze van, így csupán a dőlésén változtat.
- De, nagyon izs kíváncsi vagyok. – szívok bele a cigibe. Qcross tényleg érdekes dolgot mondott. Már majdnem elhittem, hogy volt értelme bemásznom az órájára. Aztán valahogy mégis sikerült felcsesznie.
- Ilyet csinálni példátlan, de akkor izs zavar, nyem kaptam válaszokat. Csak pár zót kértem. De lægalább van pár ötletem arra, mjíre használom a tanult bűbájt. – kicsit nyugodtabbnak hathat a hangom, azonban jól tudom, inkább az segített, hogy sikerült a figyelmem elterelnem Qcrossról. Még mindig nem döntöttem el, a kutatása a kukában köt majd ki, vagy az asztalomon.
- Mjæsélted, van neked húgod. Ő hogy vizseli? Hogy boldogul? – kérdezem, lassan kiengedve számon a szürkés füstöt.

a z  á t q e l é s  u t á n

Hagen Romanovna

        Rossz szokások ide vagy oda, eszméletlenül karakteridegennek éreztem volna csak azért félretenni valamit, ami napról napra örömet okoz, mert egy jelvény került az egyenruhámra - mindig ijesztőnek találtam azokat az embereket, akik csak úgy leteszik a cigarettát, mert ezzel súlytalanná teszik mindaz, amiért addig csinálták. Ha valaki így le tud mondani valamiről, másról is megteheti.. elveszik az emberség vonása az arcukról, mintha hirtelen beállna az ősz az addig forró tekinteteken. Megborzongok kissé, habár nincs különösebben hideg az ólomszerű égbolt alatt, és inkább a füsttel ütöm el a hangulatom.
        - Szép világ lenne, ha senki nem foglalkozna olyasmivel, amihez nem ért.. De végül is megteheti. Ezt nevezzük demokráciának, nem igaz? - nevetek fel a sótlan politizáláson, aztán rögtön követem is magam - Nem mintha nem akarnék hinni az elvben. Ha már arra sem lennék képes, tényleg nem tudom, mihez kezdhetnék.. Az olyan lenne, mintha minden maradék emberségünk eltűnne. Érdekes, amit mondasz.. de mi csak az erőszakos utat ismerjük. A forradalmit, a lázadót, mert még egymással sem élünk igazán békében. Ezt a muglivilág fegyvereivel kombinálni valódi katasztrófa lenne..
        Tudom, miről beszélek. Elképzelhetetlen pusztítással járna ilyen hatalmat csak úgy üveggolyószerű tényeként begurítani a muglik közé, és mert az emberek valahogy genetikusan áhítoznak egymás megölésére, hamarabb változna mindkét világ pokollá, mint becsülni mernénk. A varázstalan történelmet nagy lépésekben ismerem leginkább, de már abban is bizonyultak a felek olyan találékonynak, hogy abba ezrek pusztuljanak bele, hogy az egyenlet részeként felvázolt mágia az apokalipszis négy lovasaként manifesztálódna egy örökre megfagyott festményen, mely hűen ábrázolná az emberiség őszinte reményeit arra, hogy végre eredményesen a sárba rántsa saját magát.
         - Az elektronika ütközik a mágiával, és az ő társadalmuk szinte minden területén használják azt az energiát. Vannak olyan kategóriák, ahol szerintem megoldhatatlan a segítség anélkül, hogy tönkre ne tegyük az ő megoldásaikat.. - sóhajtok mélyet, aztán folytatjuk a szokatlan világjobbítási kísérletet - És valamit elfelejtesz... Semmi nem garantálja, hogy nem úgy tekintenének ránk, mint akik rendelkeznek valamivel, amivel mi nem. Tudom, ez egy általánosítás, de pont a létszámfölényük miatt veszélyesebben eshet a latba az irigység, a félelem vagy az uralni vágyás.. Ezek odaát is jellemzőek, és csak egy szikra kell hozzá, hogy megtörténjen a baj. A rejtőzködésünk nem csak önkényes elfordulás, hanem a mi félelmünk is.. Ismered a mugli lőfegyvereket, vagy más fegyvernemeket? Elveszítenénk egy háborút, biztos vagyok benne.
         Úgy tűnik, jól megtanultam a leckét a félelemről, ami még akkor is ott ég a csontjainkban, ha kíváncsi gyereklelkünk egy varázstalan tenyerébe űzi a kezünket - ha csak arra gondolok, én milyen öldöklést hajthatnék végre egy puszta fegyverrel idebent, mire rájönnének, mit tegyenek, megborzongok ismét. El kell ismernem, hogy bármilyen optimista is vagyok, elsősorban a sötét árnyak vesznek körbe, minthogy a fényt pillantsam meg...
         - És ott van a két szélsőség is. Az aranyvérűek és a bigott vallásosok.. ha belegondolsz, mindkét társadalmi csoporttal meggyűlik az adott világ többi csoportjának is a baja, ha ezek ráébrednének, hogy azonos síkon léteznek.. - nem fejezem be a mondatot, kitalálja nélkülem is - Hmmm... nekem a te válaszaid is épp elég jók, nincs szükség hozzájuk egy politikusra. Így sokkal őszintébb ez a nézőpont, és a mondandó a lényeg, nem a stílus.
         Nem hagy nyugodni a feltételezésem, de nem kérdezhetem csak úgy meg.. Millió konstans és variáns kergeti egymást bennem fürgén kapkodva a megoldás után, de nem találom. A számban égő függőség sem old most semmit a kényszeren, amivel igyekszem megbontani a logikai csomót, és ettől még kevésbé érzem magam alatt a biztos talajt. Szólnom kellene valakinek? Megvitatni Risszel az egészet, vagy inkább az unokabátyámhoz fordulni? És ha tévednék...? Tudom, hogy nem fogom feladni a megszületett gondolatmenetet, túlságosan szeretem a versengést és a győzelmet ehhez.
         - Én is, de nem ez lenne az első kérdés, amire nem kaptam soha választ. Úgy tűnik, ez a világunk sajátossága.. 'fogadd el, ha nem értheted meg'. De hát éppen ez az! Ha nem érted meg, hogyan fogadhatnád el vakon? - karikákkal honorálom a csendet, aztán Hagenre pillantok - Furcsa válasz lesz, de nem ismerem olyan régóta. A szüleim.. hát fogalmazzunk úgy, hogy elváltak még elég korán, és apám újranősült, de sokáig nem mertem közeledni felé, mert az anyám elvakult pszichopata és aranyvérű. Nem veszélyeztethettem az életét az érdeklődésemmel. Amennyire viszont belelátok, nagyon nehezen: Aubrey olyan ártatlan, és mégis annyi szenvedést látott tavaly, hogy nem lepett volna meg, ha nem akar visszatérni ide. Ugyanakkor aki egyszer belekóstolt a varázslatba, a Roxfortba, ebbe az életbe, az már nem tud hátat fordítani olyan könnyen, és beolvadni valahová máshová... Kérdezhetek valami különöset? Nem csak azért vagy itt, mert a Durmstrangban történt valami, ugye...?