Az ivó

Tágas, ám sötét helyiség. Az a pár üszkös gyertya és régi, fakerékből eszkábált csillár korántsem elég az egész terem bevilágításához, s részben ezért is olyan sejtelmes a Foltozott Üst fogadója még nappal is. No meg levegőt sűrűn átszövő dohányfüsttől.
Tom, a kocsma tulaja rendszerint a söntés mögött található; ő maga veszi fel a rendeléseket, és ugyanitt lehet rendezni a szobafoglalást is.
Alkoholtartalmú készítményekkel kiskorúakat természetesen nem szolgálnak ki. Amennyiben sólyomszemű Tom kiskorúnak ítéli meg a félhomályba burkolózó vendégét.

A helyiségen átvágva közelíthető meg az a bizonyos Hátsó udvar, mely voltaképp az Abszol út trükkös kapuját rejti.

(Szobát a Foltozott Üstbe a STAFF-tól lehet kérni!)

[- Áh, ez mekkora köcsögség! A katalógusban azt írták, hogy a Nimbus 2003 csak hatszáz galleon körül lesz, erre majdnem ezernégyszáz! Hülyék ezek? Alig ver rá egy kicsit a 2002-esre, és kétszer annyiba kerül.]

Merel és Sophie

+12 (csúnya szavak)

 

Miközben kinyújtózom, és megfürdök a napfényben, mélyen magamba szívom a tavaszi levegőt. Ami már majdnem olyan, mint a nyári, hiszen gyakorlatilag nyár van. Meg is érdemlem ezt a plusz egy hónapot, mert hős vagyok, megmentettem azt a hülye macskát, és még egy halálfalót is elkábítottam- igaz, öt másik emberrel közösen intéztük a fickót. Engem kicsit kevésbé is tört le az egész, mint másokat, mert senki olyan nem halt meg, aki igazán közel állt volna hozzám. Azért így sem volt könnyű, de kifutottam, kirajzoltam és kibeszéltem magamból.
 Megigazítom a farmerdzsekim, azután kihúzom felső zsebemből a hosszú fémizét, amit bedugok a jobb kezem fedő, vastag, koszos, túldedikált gipsz alá, és kiűzöm belőle egy kis időre a viszketést. Amikor elestem az ostrom alatt, valami hülye rálépett, de hiába mentem oda mindenkihez az iskolában még, hogy fáj, mert a haldoklókkal voltak elfoglalva. Otthon aztán kiderült, hogy el van törve, úgyhogy muglik láttak el végül. De annyira nem gáz, villoghattam Mattnek és Dominicnek tegnap a háborús sebemmel. Ha másért nem, hát ezért megérte visszamenni, a Mardekárban én leszek azon kevés ember egyike, aki ott volt.
 - Áh, ez mekkora köcsögség! A katalógusban azt írták, hogy a Nimbus 2003 csak hatszáz galleon körül lesz, erre majdnem ezernégyszáz! Hülyék ezek? Alig ver rá egy kicsit a 2002-esre, és kétszer annyiba kerül.
 - Én mondtam már öt éve, amikor kijött a Tűzvillám, hogy a Nimbusnak reszeltek, nem, Dom? A Roxfortos bohóckodásra még jó lesz, amit Malfoy szerzett hat éve, de én erre már nem adok ki pénzt. Profi játékos nem ül fel ilyenre.
 - Azért nem kell ilyen gyorsan temetni őket, Cael. A 2000 előtt is mindenki szarozta a Nimbust, aztán csak visszarobbantak a piacra. De mindegy, nekem sincs erre pénzem most, az ősök azt mondták, hogy mindent félrepakolnak a továbbtanulásomra. Szülinapomra is csak egy béna dzsekit kaptam.
 - Hát, ha ez az a dzseki, akkor annyira nem béna. Nekem ez a legjobb olyan ruhám, ami nem talár. Ráadásul kezdem szűknek érezni.
 - Nem is vettem észre, hogy híztál. Bár, most, hogy mondod...
 - Kapd be! Nőttem öt centit, meg nekiálltam gyúrni még április közepén, azért nem megy már rám.
 - Azt nekem sem ártana elkezdeni, csak kell bérletre pénzt kérnem anyáméktól. Na, dobjunk be egy sört, aztán metrózzunk haza! Matt már biztosan visszajött a Minisztériumból.
 - Oké, akkor ma én fizetek- egy kicsit aggódok érte, hogy Mattet esetleg kivágják a Roxfortból, amiért a sulin kívül varázsolt, még úgy is, ha jó oka volt rá, és nem látta senki. Igaz, az apja valami fontosabb tisztviselő, de most durvábban veszik a dolgokat. Főleg, hogy az ő családja nem is állt olyan egyértelműen szemben T.K.-val.
 Gyorsan körbenézünk az ajtóban, de nem állunk meg, rögtön odamegyünk az öreg csaposhoz. Párszor láttam már a fickót, és néha megittunk itt valami alkoholmentest, amikor jöttünk erre vásárolni. De kétlem, hogy emlékezne rám, rohadt sok szőke tizenegy évest láthatott négy éve, sőt, szerintem már nem tudja, hogy négy vagy nyolc éve történtek-e a dolgok. Harry Potternek szar lehetett, nagyon jól tudta mindenki, hogy rohadtul nincs még tizenhét, ha piálni akart.
 - Két sört kérünk- leteszek néhány sarlót az asztalra, és mélyen a fickó szemébe nézek. Szerencsére elég sokat jártam tilosban hozzá, hogy ne lássa meg rajtam, hogy bármi különleges van ebben. De azért még látszik, hogy nem vagyok túl öreg.
 - Na ne szórakozzatok velem! Hány évesek vagytok?- leteszek két extra knútot az asztalra. Elég filmet láttam hozzá, hogy tudjam, hogyan működik ez, és mint minden kocsmáros, ő is megenyhül az extra pénztől. Miután megkaptuk a pénzt, még egy mosollyal válaszolok neki, mielőtt megcélzunk egy sarokasztalt.
 - Én tizenhét, ő tizennyolc... köszönjük! Látod, Dom, legközelebb így csináld! Amúgy szerintem... jaj ne! Gyorsan, üljünk át máshová!
 - Mit jaj ne?
 - Ismerem azt a hugrás csajt, meg ne lásson!
 - Hugrás csaj? Ó, szóval ő az a hugribugri, akivel randiztál? Miért nem mondod el, hogy mi volt? Nyugodtan mesélj csak, nem adom tovább, meg most úgyis mindenkit jobban érdekel, hogy szétesett az iskola.
 - Nem randi volt, értsd már meg! Akkor történt, amikor szétváltunk, és engem kaptak el, másnap vittek ki büntetőmunkára. Friccs egyszerre kapott el Merellel, és azt hitte...
 - Jaj, cuki neve van a barátnődnek, Cael. Hé, Merel! Merel! Nem ülsz ide hozzánk?- egy hosszú sóhajtással hagyom a fejemet lezuhanni a kemény asztallapra, éppen csak annyira megállítva, hogy ne fájjon igazán a homlokom és a fa találkozása. Komolyan. Ilyen. Egyszerűen. Nincs.

Szokatlan Szuttyompötty nélkül jönni be ide. Összetartozik a Foltozott Üsttel. Nem is csak annyira, hogy itt találtam, de számomra olyan jelentősséggel is bírt, amit mások csak nem értenének, vagy elkönyvelnének érte kockának, tökkelütöttnek, vagy valami ilyesmi. Ez mondjuk soha nem zavart engem túlzottan, de ugyanazért megérteni se próbálnák, miért jelentett annyit nekem a kis folyton alkoholszagú patkány. Egy új fejezet kezdetét koronázta az életemben, egy olyan fejezetét, amilyet csak mesékben-könyvekben, játékokban, vagy álmomban vártam volna látni, nem a valóságban, és mindez az azokba illő tálalásban fogadott.

Füstös fogadó éjjel-nappal teljesen egyenlő fényviszonyokkal. Félhomály formájában persze, ez nem is kérdés. Ott kapott feladat, hogy elintézzek egy patkány-problémát. Mi ez, ha nem a kezdő kalandor belépője a csodákkal teli varázsvilágba? De gondolom ez megint egy újabb fejezet. Egy nagy háború végső csatájából tértem vissza. Alig tizenhárom évesen. Fergeteges egy élmény volt az egész, de hagyott nyomot rajtam. Azóta álmomban többször is visszatér az a dal, amit a törött ablakú folyosón hallottam, ahogy azok a csuklyás izék közeledtek, és azóta is ugyanolyan félelmetes. Főleg, ha még valami kép is hozzáálmodja magát. Amikor abból riadok föl, kifejezetten az szokott az érzésem lenni, hogy a dal konkrétan nekem szól, és ha így is lenne, akkor tojjon sünt, aki írta. Hátrafele lehetőleg, hogy ne tudjanak lelapulni a tüskéi.

Nappalra azóta visszatért a mindig felülkerekedő, szinte elronthatatlan hangulatom, bár most valahogy nincs kedvem feladatokat kérni Tomtól, amivel a két eddigi roxforti évemet megelőző nyarakat töltöttem. Valahogy elvesztette a varázsát így Szuttyompötty nélkül. Csak ülök egy félreesőbb asztalnál egy limonádé fölött, és nézem az embereket. Mostmár nem találom olyan szokatlannak az érdekesebbik ízlésű felüket, mint amikor először jártam itt, de főleg mert már két éve látok ilyen figurákat is. De a vicces az attól még vicces, miért is ne mosolyognék meg egy kitömött egész keselyűs kalapot attól, hogy tudom, hogy él ember, aki hajlandó olyat felvenni. Vagy egy fejkendőbe belekötött agancsot, mint a múltkor láttam.

Az zökkent ki a gondolataimból, hogy valaki a nevemet szólítja. Körülnézek, hogy tényleg engem keres-e valaki, és valóban, egy fiú elég egyértelműen engem hív oda az asztalukhoz. Csak látásból ismerős, Mardekárosnak rémlik, bár nem tudom, honnan ismer ennyire, hogy név szerint hívjon oda, de ez mikor állított meg engem bármiben?
Lehet, hogy nem ő ismer engem, hanem valami barátja, akit most nem látok... És igen.
Ahogy felveszem a limonádémat és elindulok átülni ahhoz az asztalhoz - végülis a társaság még mindig társaság - meg is látom a másik fiút is, aki jobb dolga híján az asztallapra van borulva fejjel. Tudom, a macska meg felmászva a fára.

Ha jól vélem ismerősnek a szőke fejet, akkor rejtély megoldva, Caelius az aki ismer engem, csak itt a haverja volt, aki szólt nekem. Látom, Cael értékeli is.
-Sziasztok- Ülök oda az asztalhoz.
-Mi lelte neked a kezedet?- Kíváncsiskodom, ahogy meglátom Cael begipszelt karját. -Ne modd, hogy én voltam, annyira nem kemény a roxforti víz.

  Miközben az Abszol út varázslatos kövein sétáltam be-bepillantottam egyes üzletekbe. Felfoghatatlan számomra,  hogy mióta vége lett a háborúnak, ennyire összeszedte magát a mágusvilág. Engem személy szerint ez nem nagyon zavar. Ugyanúgy jöttem el vásárolgatni mint tavaly, de a mostani helyzet sokkal impozánsabb, mint a sötét,  félelemmel töltött emberekkel tömött utca. Amikor a visszaérek a Foltozott Üstbe,  terveim szerint iszom egy vajsört, majd megyek haza.  Az üstről jut eszembe, be kellene szereznem jövő tanévre egy új üstöt, de ezt ma hanyagolhatom. Hosszú még a nyár.

  Ahogy belépek a helységbe,  egyből megcsapja orrom a vajsör jellegzetes illata.  A kocsma mint mindig, most is félhomályban úszott és az elfoglalt asztalok közt nagy ritkán akadt meg az emberi szem egy szabad helyen. A pulthoz léptem s halkan, ugyanakkor tisztán hallható módon szóltam az öreg kocsmároshoz.
  - Jó napot kívánok! Egy vajsört szeretnék kérni. - a kocsmáros lassan felnéz és hamarosan ki is szolgál.  A vajsört gyorsan kifizetem és körülnézek, hogy hol találok üres asztalt vagy egy kevésbé bunkó, esetleg alkoholistatársaságot. Hamarosan megpillantok egy három fős csoportot.  Ahogy látom ez a legnormálisabb asztal közel s távol a helységben, ezért odasétálok és megnézem őket közelebbről is,  majd megszólalok.
  - Sziasztok! Leülhetek? - míg válaszukra várok, méregetem a szőke hajú fiút.

  Ha jól emlékszem akkor Mardekáros, bár nem a rosszabbik fajta.  Szőke haj, kék szem, a lányok többsége ölni tudna egy ilyen fiúért. Mondjuk tényleg aranyos ezzel a részegnek tűnő fejjel.  Meg sem próbálok józan okot keresni arra,  mért fekszik az asztallapon. Elnézem a vele szemben ülő lányt és mindent megértek. Nem semmi az a lány. Hugrabugos és ne a félénkebb fajtából való. Hallottam a legutóbbi büntetéséről, Frics kiküldte őt és a szőke fiút csónakázgatni egy éjszakára. Eléggé összeszokhattak, ha még nyáron sem szakadnak le egymásról. A másik fiút nem ismerem. Csak azt tudom róla,  hogy ő is Mardekáros és ahogy elnézem, a szőke barátja.

[- Nem, nem te csináltad, két hete rálépett valaki a suliban...]

Merel és Sophie

 

Ahogy a lány megszólít, elszáll minden reményem arra, hogy nem akar odajönni két nála jóval nagyobb mardekároshoz, főleg most, hogy ha iskolai egyenruhát veszünk fel, sokan kitérnek előlünk az utcán. Persze, vannak, akik nem ennyire előítéletesek velünk, de a lányból szerintem csak szimplán a félelemérzet hiányzik. Lassan felemelem a fejem az asztalról.
 - Nem, nem te csináltad, két hete rálépett valaki a suliban...
 - Miről van szó, Cael? Roxforti víz? Ezt hogy...
 - Majd a metrón elmondom, Dom- remek. Most találhatok ki valami kamusztorit arról, hogy hogyan is estem be a vízbe, és miért gondolta vajon a lány, hogy ő törte el a kezemet. Valamit muszáj mondanom, legalább valami olyasmit, hogy megdobott egy vizes lufival, vagy ilyesmi, mert ha nem teszek semmit, simán elterjedhet valami olyasmi is, hogy együtt belógtunk a prefektusi fürdőbe... bele sem gondolok, milyen simán lehet belőlem mindenki által kiröhögött idióta az évfolyamom legmenőbb diákjából.
 - Hogy telik a szünet?- iszok egy kortyot, illetve, inkább lehúzom a korsó harmadát. Kicsit megszédít, nem szoktam ilyen erőset inni, de nem hagyom, hogy látsszon, talán csak Domnak tűnik fel valami, ahogy lecsapom a korsót az asztalra. Kapok is egy rosszalló pillantást a kocsmárostól. Nem értem, hogy mi lehet a baja, egy törött korsót még én is helyre tudnék hozni.
 Annyira idegesítő az a bujkáló vigyor Dom orra alatt. Tudom, hogy ezzel a csajjal fog szívatni, aztán majd Mattet is bevonja, ha találkozunk vele. Miért kell ezt csinálni? Úgyis elmondanék nekik mindent, ha lenne csajom, és lenne miről mesélni. Különben is: olyan kicsi meg vékony, meg annyira gyereknek tűnik. A ruhái alapján akár még fiú is lehetne. És ami a legrosszabb: hugrabugos. Komolyan azt hiszi rólam a legjobb barátom, hogy valaha csinálnék bármit egy hugrabugossal? Annál még a hollóhátas is jobb, ők legalább meg tudják írni a házimat. A gondolataimból a számomra ismeretlen lány hangja rángat ki. Felé fordulok, hogy megnézzem, miféle.
 - Persze!
 - Persze!- vaó! Teljesen egyszerre! Persze, a külseje indokolttá is teszi, hogy ne várassuk meg, nagyon jó csajnak tűnik. Ránézésre nem is lehet nálunk idősebb, vagy nem olyan sokkal, hogy teljesen esélytelen legyen a helyzet. De sajnos, én azért egy kicsit lassabban kapcsolok. - Cael, ülj már át Merel mellé, légyszi, szorítsunk egy kis helyet!
 Magamban egy kicsit puffogva állok fel a padról, hogy helyet foglaljak a hugrás csaj mellett. Igaz, én eleve hátrányos helyzetből indultam, nincs okom rá, hogy Dominicet ugrassam át a másik oldalra, Merel mellé. De azt talán elérhettem volna, hogy a két lány egymás mellé üljön, és akkor legalább nagyjából egyenlő esélyeink lettek volna nála.
 - Ő itt Caelius, ő pedig Merel. Az én nevem Dominic, de szólíthatsz Domnak is...
 - Engem meg Caelnek. Téged hogy hívnak?- ha valamit megtanultam kviddicsből, az az, hogy ne add fel, ha az ellenfélnek jobb pozíciója van, csak üldözd kitartóan, próbáld átvenni a kezdeményezést, és várd a hibáját. Nekem megvan már az az előnyöm is, hogy jól ismerem az ellenfelet- sajnos, neki is megvan. - Mi már találkoztunk valahol, nem? Trófeaterem?- mivel nem az évfolyamtársam, a legvalószínűbb lehetőség a büntetőmunka. Ott szoktam megismerni más évfolyamokba tartozókat. Aztán lehet Clarice barátnője is.

-Mondom én, hogy nem én voltam.- Állapítom meg diadalmasan. Cael elkezd válaszolni a barátjának, hogy "Majd a metrón elmondom, Dom", de nem elég hamar, addigra én is belekezdek a válaszomba.
-Á, csak megfürdött a tóban.- Bájvigyor. A végén még azt az írót is megszégyenítem, aki az összes könyvéről néz így. Hogy is hívják, valami Locke? Lockhart? Valami ilyen záras nevű. Najó, nem teljesen így, de aki akar, tud párhuzamot vonni.
Várjunk csak két hetet mondott? eszerint...
-Te is ott voltál a csatában? Te merre voltál?- Érdeklődöm fellelkesülve. Ezzel a felismeréssel most sikerült felkeltenem a kíváncsiságomat.

-Egész jól. Extra nyári szünet, szerinted? Brenda hogy utál érte... mondjuk eddig se jóbarátok voltunk. És szülinapom is most volt egy bő hete.- Már majdnem továbbszalad a nyelvem, és megemlítem Szegfűszeget is, de még időben eszembejut Naras bá feltétele: nálam lehet a biztonságérzetért, de lehetőleg ne kerüljön elő. És ha szóbahozom, fel is lelkesülök rajta. Végülis egy kés a második legmenőbb dolog egy kard után. Lopva meg is paskolom a farmeromon keresztül a zsebkést az asztal takarásában.
Szerencsére ekkortájt jön oda az asztalunkhoz egy idegen lány is, elváltva a témát, mielőtt elszólom magam.
A két fiú szinte egyből, és egyszerre cuppan rá a lehetőségre, ez a Dom gyerek már intézkedik is a kedvező  ülésrendért, gyakorlatilag átültetve Caeliust mellém. Nem mondom, hogy nem érteném őket, szép lány. Csak mosolygok egy jót azon, hogy versenyeznek a fiúk a bemutatkozással. Most, hogy így nézem... csak én látom úgy, vagy Cael is helyesebb lett, mióta legutóbb láttam?

-Szia.- Integetek csak oda a lánynak. Minek fárasszam magam többel, ha az urak itt előzékenyen megelőznek az én bemutatásommal is.
-Trófeaterem?- Kérdezek vissza az egyébként az új lánynak feltett kérdésre. Az átlag diák nem jár olyan sokat ott, de népszerű büntetőmunka ott takarítani. Nekem is kellett már.
-Te büntetőmunkán szoktál ismerkedni?
Igaz, mi pont nem ott találkoztunk először, hanem majdnem egy évvel korábban, a vonaton haza. Bár akkor csak beszélgettünk egyet, aminek a végén alvásba menekült előlem.

  -Köszönöm Dom, de mért nem te ülsz át?- mondom a másik fiúnak. Nem kerüli el a figyelmem ez a nagy figyelem a részükről, azonban nem is zavar túlságosan. Viszont ha már így ugranak, akkor vicces lenne őket ugráltatni. Mielőtt leülök, Merel fülébe súgok egyetlen egy mondatot.
  -Szívassuk meg őket, oké?-majd helyet foglalok a lánnyal szemben. Szám széle alig észrevehető gonosz mosolyra húzódik, de a következő pillanatban előveszek a zsebemből egy apró fiolát. Hát igen, Weasly-éknél sok mindent meg lehet szerezni, de ez a kincs Zonkótól van. Beleöntöm a poharamba a fiola tartalmát, majd Dom elé tolom.
  -Nem néznéd meg, hogy van-e benne valami? Leköteleznél a segítségeddel.- mondom halkan a fiúnak. Arcát fürkészve nézem, ahogy meghúzza a poharat és egy szuszra kiissza a benne lévő folyadékot. A következő pillanatban meg akar szólalni a fiú, de szerintem nem ezt szerette volna mondani.
  - Iáá, iáá!

  Mint amikor kidurran egy lufi és szabadjára engedi a benne levő összes levegőt, úgy tört ki belőlem a nevetés, mely betöltötte az egész helységet. Ennek következtében mindenki az általam megszégyenített Domra szegezte a szemét és mikor megértették, mi történt, ők is elnevették magukat. Még mindig nevetve néztem Caelra, aztán Merelre. Kíváncsian vártam a reakciókat.
  - Hát nem sokkal jobb így?- mosolygok Domra. Szegény fiú. Remélem nem fog emiatt megsértődni és felfogja, hogy ez nem ellene szólt. Majd meglátjuk. Még mindig mosolyogva fordulok Cael-hoz és válaszolom meg a kérdését.
  - Nem sűrűn járok büntetőmunkára, ami azt illeti még nem volt szerencsém kipróbálni semmilyen büntetést sem.- a mosolyt még mindig nem sikerült letörölni az arcomról, ezért inkább folytatom és igyekszem elkerülni Dom pillantását.- Asztronómiaórán ültünk egymás mellett.

[- Mit csináltál te a tóban?]

Merel és Sophie

 

- Mit csináltál te a tóban?
 - Beestem, amikor kicsit elaludtam...- küldök egy sokat mondó pillantást Merel felé. A szemeim valami ilyesmit mondanának, ha tudnának beszélni: „ne merészeld, ha nem akarod a következő évedet fürdőszivacsként tölteni!” Persze, talán nem fürdőszivaccsá transzfigurálnám, de a lényeget megértheti abból, ahogy ránézek.
 - Először az üvegház felé mentem, utána egy felsőbb folyosóra, a végén pedig a nagyterembe... te mit csináltál ott pontosan?- ami engem illet, hogy én mit csináltam? Természetesen, én egy hős vagyok, azt csináltam, de egy ekkora lánykának semmi keresnivalója nem lenne ott. Egyáltalán hogyan élte túl? Még azt az SVK tanárt is megölték, aki állítólag a legjobb volt az elmúlt hét évben. Persze, valójában Piton professzor volt a legjobb, de ezt a többi ház nem ismerné be. Amúgy nem értem, miért utálta szegényt mindenki, csak azért, mert a mi házvezetőnk. Én bírom a hugrabugos meg a hollóhátas házvezetőt, az utóbbinak még a tantárgya is jó. A griffendéles viszont elég szemét volt velünk az ostrom elején, úgyhogy biztosan nem lesz könnyű így, hogy ő lett az igazgatónő. Én azóta nem tartom őt túl szimpatikusnak.
 - Boldogot!
 - Jaja, boldogot... amúgy, milyennek látod eddig Caelt? Tudod, apám mindig a perspektívákról beszél, és érdekel, hogy miben különbözik egy szobatárs és egy barátnő véleménye...
 - Fejezd már be! Ő nem a barátnőm!- komolyan, meg tudnám fojtani ilyenkor. Érzem, hogy teljesen elvörösödök, bár ráfoghatom arra, hogy most attól, hogy dühös lettem. Nem fojtom meg, az túl gyors lenne. Csak szépen megjegyzem ezt, és majd visszaszívatom, ha lesz rá kínálkozó lehetőség.

 Elégedetten vigyorgok a dühös Dominicra, ahogy ő foglal helyet Merel mellett, és én maradok az új lány oldalán. Nem is kellett olyan sokat várni, nem igaz? Majd ő felszedi Merelt, én meg a másik csajt, aztán meglátjuk, ki cukkol kit.
 Persze, Dom jó arc, meg nincs is semmi baj a külsejével, de én értelemszerűen egy felsőbb kategóriába tartozok. Mégis mi más lehet az oka annak, hogy egy ilyen jó külsejű lány ide akart leülni? Az utóbbi hónapokban tényleg teljesen megváltoztam, eltűnt ez a hülye gyerekesség a megjelenésemből, most már sokkal felnőttesebbnek tűnök. Egy hónapja már borotválkozom is. Hála az égnek, mostanra már elég jól megy hozzá, hogy ne vagdossam össze az arcom.
 - Én azt... mindegy- nem láttam, hogy tett-e bele valamit, de elég bénán hazudik a csaj, úgyhogy csak rá kell nézni, hogy tudjam, tett bele valamit. Egy kicsit tényleg vicces, hogy bedőlt egy ilyen amatőr trükknek, csak mert jó melle van annak, aki elsütötte, de azért mégsem értem, hogy ez pontosan mi volt. Mivel Dom bemutatkozott, fogalma sincs, hogy kicsoda a lány, tehát nem hiszem, hogy ez valami bosszú volt. Random emberek szivatásával meg nem nagyon szórakozunk, mert ha megátkozzuk egy halálfaló vagy egy minisztériumi fejes gyerekét, annak csúnya visszahatásai lehetnek. Úgyhogy egyetlen racionális lehetőség maradt, mégpedig az, hogy gyorsan le akar koptatni mindenkit, hogy kettesben legyünk. Szegény Merelnek jobb lenne futni, ha rögtön ilyen bájitallal indít a csaj, akkor durván rámenős lehet. Egy mosollyal azért díjazom az akciót, de ennél persze jobban végrehajtott akciót is láttam. Meg annyira nem akarom megsérteni Dominicet sem. Egyszer harmadikban kötöttünk hárman egy vérszerződést, amiben megesküdtünk, hogy mi hárman örökre barátok maradunk, és sok egyéb mellett a csajok sem fognak közénk állni.
 - Öhm... szerintem próbáld meg kihányni a vécén, nem hiszem, hogy máshogy elmúlik- követem egy darabig szerencsétlent a tekintetemmel. Szerencsére, ebben már megedződtünk, úgyhogy nem fogja különösebben megviselni, minden második hétvégén kidobunk egy rókát valahol. Ami fontosabb: most két perc büntetőt kapott. Az harminc vagy negyven pont minimum. De ha jól gondolom, hogy mit akar, akkor meglesz a cikesz is addigra. Csak ki kell kerülni ezt a rendkívül szemtelen sárga gurkót.
 - Ja, tényleg, emlékszem, nagyon jó válaszokat adtál. Én gondolkoztam rajta, hogy felveszem az asztronómiát ötödikben fakultatívra, és belehallgattam, de nem tudom. Nem jött be annyira a tanár, meg nagyon be is lettünk dobva a mély vízbe. Esetleg nem tudnál majd korrepetálni? Londoni vagy?- igaz, ez nem olyan magas szintű próbálkozás. Ez nagyjából a Dom által imádott gagyi Nimbus 2003 szintjén van, de egy olyan cikeszhez, ami kéreti magát, csak elég lesz. A csajok többsége imádja, ha megdicsérjük az eszüket, azzal pedig, hogy segítséget kértem tőle tanuláshoz, szerintem nagyjából olyan, mintha kiraktam volna a sajtot az egérnek.
 - Ne haragudj, de nem emlékszem a nevedre, nem is biztos, hogy jól mondta a tanár, engem valami „Mr. Edevéla” néven emlegetett- igaz, nekem fogalmam sincs, mi is volt a tanár neve, de hát kit érdekel, amikor éppen csajozok? Kár, hogy nem jegyeztem meg, de valamiért akkor még nem érdekelt, csak egy hollóhátas strébert láttam. Az elmúlt hónapokban változtak meg a dolgok.
 - Nagyon jól áll ez a póló. Te is jobban szereted a mugli ruhákat?- furcsa dolog a szerelem művészete. Matt bátyja mondott valami olyasmit két éve, hogy ha sokat dicsérjük a lányok ruháit, akkor egyszer le fogják venni. Igaza lehetett a Tarzanban a fickónak, amikor azt mondta, hogy a női szívhez rejtett ösvény vezet. De én mindig jó voltam a labirintusok megoldásában.

-Ja...- Jegyzem meg, bár többet nem szólok, csak vigyorgok mint a tejbetök, mert Cael felém intézett pillantása felér egy fenyegetéssel. Végülis tényleg úgy történt, ahogy mondta, további részleteket meg akkor nem szúrok be. Bunyóhoz nincs alkatom egy korombeli lány ellen se, úgyhogy ezt meghagyom a két évfolyammal feljebb járó fiúnak.
-Nem akartam lemaradni az eseményekról. Én egy folyosón voltam fönn valahol. És a felette emeletről Potter, meg a Weasley lány szakadtak majdnem rám. Plafonostól. Meg pár ilyen izé is arra járt.- Minek is hívták őket? Pedig valaki mondta a csata után. -Denethorok. Nem azok, de valami ilyesmik. Mindegy, a sötét, csuklyás, lebegő izék.- Még most is lehervad az arcomról a mosoly az emlékükre, azok valami cifra félelmetesek voltak
-Meg utána lent, a végén. Azt te láttad, Potterék leszámolását?- Érdeklődöm még a fiútól.

-Köszi.- Felelem mosolyogva a jókívánságokra. Ami vigyorrá szélesedik Dom kérdésére. Játszunk? Mert akkor játszunk.
-Te láttad már az új tetkóját?- És már készülök is fedezékbe bújni a limonádéspoharam, vagy akár az asztallap mögé. De ha egyszer úgy kínálkozott a lehetőség? Igazából azt se tudom, van-e egyáltalán Caelnek bármilyen tetkója, de kíváncsian várom a haverja reakcióját.

Gyorsan a szám elé emelem a poharam, hogy egy korty mögé rejtsem a vigyoromat, amikor az új lány a fülembe súg, ahogy leül, végül Cael mellé, mint azt végül lerendezték. Kicsit már eddig is ezt csináltam, de akkor játsszunk!
Ezután nehéz nem a lányra figyelni, nehogy lebuktassam, ha tervez valamit, de nem kell sokáig kibírni. Nagyon egy kivételes álomnő lehet, mert ez a Dom gyerek vakon sétál bele a csapdába, ami szerintem nem volt túl hatékonyan rejtve, és mintha Caelnek is feltűnt volna valami. Aztán meg, én a magam részéről nem vagyok teljesen biztos, lehet, hogy segít a dologban, hogy kvázi benfentes vagyok.

Visszaköszön, hogy a cinkos vigyoromat ivással próbálom leplezni, mert amikor a fiú szó szerint válaszol szamárságot, bele is prüszkölök a pohárba, ahogy kitör belőlem a nevetés. És még szerencsém van, hogy nem volt egy korty épp a számban, akkor az egész arcüregemnek limonádé ízű lenne a szaga.
-Bocsi... ő volt.- Mentegetőzöm, bár nem mutatom, kire értettem, mert legalább annyira lehetett Dom a szamársággal, mint a lány az itallal, mert bár sikerült nem néznem oda, de tuti, hogy ő rakott bele valamit.
Azzal együtt, hogy a két fiú itt versengni látszik, elég befolyásolhatónak tűnik ez a Dom, hogy egyből kiszalad a mosdóra, a konkurencia ötletére. Mondjuk érthető, hogy meg akart szabadulni a bájital hatásától, de nekem ilyen vicc-főzetnek tűnt, azok nem szoktak olyan nagyon sokáig hatni. Na vajon ki töltötte innen az fél tavaly nyarát Weasley-ék boltjában?

-Az úgy vicces, nekünk első óta van asztronómiánk.- Jegyzem meg egy gonoszkás vigyorral. Elég gyanús, hogy ezt a lány kedvéért mondja Cael. És mi meg itt ugye játszunk. -Ja, vagy úgy értve, hogy még azon felül fakultatívan is? Az bátor, ha közben Night nem jön be. Azért mert vámpír?
Ez jó ötlet, hogy rákérdezel a nevére, mert én sem akarom csak "lány"nak hívni. Itt fejben. Se. De most épp jól elvagyok itt a műsorral.

  Cael egy kissé elégedetten ül vissza a helyére immáron mellém,  ez nem nagyon tetszik. Ne higgye azt, hogy jobban kedvelem. Tudom, hogy nagyon béna próbálkozás volt még az én részemről is amit Dommal tettem, de valahogy sokkal nyugodtabb lett a hangulat nélküle. Azt azért nem gondoltam volna, hogy Merel egyből elárul, de ő tudja. Bár Cael is ugyanúgy hajt rám,  Dom annyira nem szimpatikus. Persze eleve nem kezdenék három évvel fiatalabb fiúval,  főleg nem velük. Olyan kis aranyosak és szerethetőek akik nem bírnának elviselni a tanév közben. Meg egyikük sem az én esetem.

  Cael kissé elfelejtette, hogy Merel is az asztalnál ül vagy legalábbis nem zavartatta magát túlságosan.  Persze értem én,  ki kell használni azt amikor van a közeledben egy lány,  de azért ennyire nem hízelgett még senki sem. Meg úgy eleve mért akarja felvenni azt a tárgyat amit elvileg első óta tanul. Annyira buta azért nem lehet, hogy elfelejtsen órára járni. A tananyag amit kaptunk, abban meg szerintem semmi különös nem volt. Ezeket azért megjegyzem neki.
  - Ki kell ábrándítsalak Merelnek igaza van.  Az asztronómia nem fakultatív, hanem elsőtő kezdve kötelező tárgy. - hangomból még mindig vidámság hallatszott, ahogy ezt mondtam.  - A tananyag pedig nem volt nehéz. Valamint téged Mr Edevénának hívot,  a testvéredet Ms. Edevélának,  a másik Hollóhátast Ms. Heringtownnak engem pedig Ms. Floresnak. Mivel senkit nem hív a keresztnevén, nem hallhattad, hogy az én nevem Sophie. - fejezem be kismonológomat majd Merelhez fordulok,  de a megszólalásig sem jutok el amikor Cael megdicséri a pólóm.

  Egy egyszerű, minta nélküli fekete póló volt rajtam, ezért nem nagyon tudtam az udvarláson kívül más okot találni a bókra.  Ami azt illeti tényleg szeretem ezt a pólóm,  de nyáron nem túl előnyös viselet. Az Üst homályába még csak csak elmegy,  de máshova nem nagyon mennék ebben az öltözetben.
  - Igen szeretek mugli ruhában járni a mugli utcákon.  Nem szeretek feltűnősködni a varázstalanok közt.

[- Aham. Láttam]

Merel és Sophie

 

- Aham. Láttam- valahogy egyre komolyabb késztetést érzek, hogy elhúzzunk innen. Abból, hogy milyen vigyorogva mesél egy ilyen dologról, és ahogy már tavaly ilyenkor is beszélt arról, ahogy megölték Dumbledoret, már nagyon biztosan látom: valami komoly baj van vele.
 - Milyen tetkó? Mikor csináltattad?
 - Nincs semmilyen tetkóm még- iszok egy kortyot a maradék sörből, miközben Dominicra nézek. Nem igazán kell több hozzá, hogy lássa, tényleg nincs. Igaz, gondolkoztam rajta, hogy nyáron csináltatok, de egyelőre semmi nincs, és nem tudom, mi lenne az, ami igazán kifejezne. Nem is értem, hogy ezt miért szedte elő a csaj, de annyira nem jön át, ha poénnak szánta. Holnap elugrunk a strandra úgyis Domékkal, ha nem lesz szar idő, úgyhogy olyan sokáig nem tudnám titkolni.

 - Ja, bocs, rosszul fogalmaztam. Úgy értettem, hogy komolyabban elkezdem tanulni, nem csak az E-t kaparom össze belőle- igaz, technikailag járok asztronómiára, de általában a rajzaimat készítgetem a hátsó padban. Néha, hogy jó legyen a lelkiismeretem, csillagokat vagy bolygókat rajzolok háttérnek, vagy felrobbanó Napot, vagy üstököst, de az egy azon tárgyak közül, amikre nem pocsékolok a szükségesnél több energiát. - Nekem aztán mindegy, hogy vámpír-e. Azok úgyis főleg a szűz lányok vérére hajtanak, nem?- remélhetőleg ettől Merel megijed annyira, hogy kicsit befogja, és tudjak csajozni, de kíváncsi vagyok, hogy hat Sophiera, inkább az ő reakcióját nézem. Titkosított vitális információ megszerzése: pipa.
 Váó. Egyszerűen csak váó. Megjegyezte két idegen, meg talán egy harmadik idegen nevét is, ráadásul nem is az igazit, hanem amit kitaláltak neki. Durva memóriája van a csajnak. Igaz, kicsit több „szívesen segítek,” és kicsit kevesebb „tényleg hülye vagy” javítana az esélyein. Hosszút távra biztosan nem jönnék össze vele, ha ez az alap személyisége, nem szeretem, ha kioktatnak, de persze lehet, hogy most csak kíváncsi, mennyire jön be a külseje. De mivel nagyon, elnézem neki azt is, ha direkt tesz próbára.
 - Nagyon szép neved van, Sophie. Olyan, mint... a nimfák dalának foszlánya, ami sodródik a lágy tavaszi szellővel- tíz másodperc alatt írj egy szép versikét feladvány: teljesítve. Annyira nyálas, hogy kevés híján én is Dom után indulok rókázni, de épp ebből tudom: ez így volt jó. A csajok szeretik a nyálat. Azért kicsit elpirulok, méghozzá úgy, hogy életem legkínosabb élményébe élem bele magam. El kell hinnie, hogy ez természetes volt. - Ezt... ezt ne nagyon mondjátok tovább Domnak.
 Egy kicsit fura, hogy azt mondja, hogy mugli ruhákat hord varázstalanok között, amikor ide mugli nem igazán jön le. Persze, nem hiszem, hogy nagyon szeretné a mellékhelyiségben átvenni a talárját, úgyhogy ebből a szempontból ez hülye kérdés. Aki nem tud dehoppanálni, vagy máshogy elutazni, az kénytelen mugliként utazni.
 - Mit gondolsz: nekem jól áll, ami rajtam van? Szívesen elfogadnék tanácsot- persze nagyon jól tudom, hogy jól áll a farmerdzseki, de ez egy újabb technika: ruhákról beszélek vele. Innen már tényleg nincs messze a bázis.

-Áh. De egy próbát megért.- Ismerem be, hogy ez nem jött össze. És hát persze, hogy vigyorgok is hozzá, hogy eláruljam magam, hogy szivatom.
-"Még"! Akkor azért félig eltaláltam!- Jelentem diadalmasan, ahogy mint Cael szavaiból úgy jön le, tervezpont valami ilyesmit. Ilyen szempontból igazából kifejezetten jó találat, mert csak úgy spontán mondtam valamit Dom barátnős célzása alapján.
-És mi lenne, netán egy név?- Jóvan, Merelke, valld be, hogy ez a poén már rég hasraesett.

Na ez is egy hosszú módja a bemutatkozásnak. De akkor ha jól rakom össze, akkor te vagy egy Sophie Flores? Máris jobb mint a "Lány". Jót mosolygok Cael próbálkozásán a helyzet mentésére, mondjuk szerintem már bebukta. Ezt így fogalmazni rosszul elég nehéz. Bár meg tudom érteni, hogyha mondjuk alszik az asztronómiaóráin, azért nem emlékszik, hogy jár olyanra is, jó ugyan nézegetni a csilagokat, de annyira engem se érdekelnek, hogy a nézésükön felül még szeressem tanulni is az összesnek a nevét, meg ilyesmiket.
-Vagy amilyen elérhető. De igaz, a Roxfortban ott van választék. És ez az ijegetősdi tavaly se ment.- Teszem hozzá még időben, ahogy ráismerek a technikára. Még a vonatúton próbált meg egy ilyet, lányokat álmukban elrabló halálfalókkal, az se jött be. Részben mert én se jöttem először rá, hogy ijegetésnek kéne venni, azt hittem, egy megtörtént esetet akart mesélni. Najó, most se egyből kapcsoltam, de azért haladás.

Fogalmazni szépen tud, azt meg kell hagyni. Egész költőien. Na tessék, a végén még engem vesz le a lábamról azzal, amivel Sophie-nál akar bevágódni? Nem azért mondom, hogy tetszene nekem a fiú, vagy ilyesmi, dehogy. Csak szeretem a költőit meg régieset-archaikusat, meg ilyesmik. Sir Cadoganért is azért rajongok ennyire...
Na ez az amit nem kellett volna mondanod.
-Pedig szép volt ez, hát lenne szíved megfosztani egy kis művészettől szegényt?- Baljósan szélesre szalad a mosolyom. Szemét azért nem vagyok, én nem tervezem továbbadni, csak jelzem neki, hogy most gyönyörűen a kezünkbe adott egy fegyvert. Egy cinkos pillantást eresztek Sophie felé, rejtegetés nélkül. Egyszer azért is, hogy ő hogy gondolja, meg Cael is úgy érezze, hogy a mi kezünkben a sorsa.
Ejj, de kis gonosz lettem itt hirtelen.

  -Melyik tananyagnál tartotok, hogy már nem csak az E a kitűzött cél?- kérdem kíváncsian. Emlékszem arra, hogy volt egy viszonylag nehéz rész, de azt a tananyagot is sikerült az elvárásaimnak megfelelő eredménnyel zárnom. Talán segítségre szorul tanulás terén. -Ha nagyon nem megy, akkor segíthetek. Megbeszélünk egy állandó időpontot és akár minden héten tudok veled foglalkozni egy- két órát.-A tanár igaz kicsit zárkózott, de a tantárgyát rendesen elmagyarázza. Viszont ahogyan meghallom a vámpír szót, egyből eszembe jut a folyosói találkozásom Night professzorral. Elég furcsa, hogy egy szó fel tud eleveníteni egy viszonylag régi eseményt.
  -Azok úgyis főleg a szűz lányok vérére hajtanak, nem?- hallatszik Cael hangja. Alig bírom ki, hogy oda ne szóljak neki, de azért türtőztetem magam.
  - Szűz lányok.- vetem oda végül is csak egy fintorral. Most mit kéne mondanom? Védjem meg a tanárt, akinek megígértem, hogy semmit nem terjesztek róla? Remélem nem várnak tőlem hosszú véleménynyilvánítást, mert azt nem kapnak. Merel sem vette ijesztgetésnek a mondatot, bár Cael egy kissé görcsösen akarja elhallgattatni a lányt. Legalábbis szerintem.

  -Nagyon szép neved van, Sophie. Olyan, mint... a nimfák dalának foszlánya, ami sodródik a lágy tavaszi szellővel.- a dicséret váratlan formában és váratlan pillanatban jött, de végül is, ha szeret költőien fogalmazni, akkor tegye. Azért, hogy ne nézzen túl bunkónak megköszönöm a bókot.
  -Köszönöm szépen! A te neved is jól hangzik.-De nehogy már simán csak megköszönjek egy ilyen fogalmazású bókot. Villantok felé egy mosolyt majd megkérdem. -Dommal nincs valami baj?- a válasz már nem érdekel túlzottan.

  Netán valaki szereti, ha dicsérik? Akkor dicsérjük. Dzsekije hanyagul van felvéve, de nem igénytelenül, hanem gondosan beállítva, hogy véletlen se kifogásolja senki.
  - Jól néz ki ez a dzseki, tippet pedig te adhatnál nekem ezzel az öltözködéssel.- a fiú ezt csak nem veszi rossz néven.

[- Őszintén szólva nem igazán tudom. Negyedik év vége, gondolom, ugyanaz lehetett]

Merel és Sophie

 

- Őszintén szólva nem igazán tudom. Negyedik év vége, gondolom, ugyanaz lehetett- én valahogy unalmasnak tartom a csillagászatot, főleg azt a részét, hogy bemagoljam az utolsó bolygó legkisebb kődarabjainak a nevét, amik körülötte keringenek. Úgysem hagyom el soha a Földet, és itt lent sokkal érdekesebb dolgok vannak. Az ilyen távoli dolgoknak csak akkor van értelmük, ha valamilyen célt szolgálnak. - Hát, én szívesen venném, ha majd valamikor átnéznénk a dolgokat, egyedül soha nem visz rá a lélek. Itt laksz Londonban? A nyár első felét itt töltöm.
 Úgy látom, egyikük sem vette túl jó néven a vámpíros dolgot, pedig viccnek szántam. Tőlem aztán hegyi troll is lehet bármelyik tanár, nem az én dolgom, amíg nem engem akar lebunkózni vagy megenni. A vámpír úgyis ártalmatlanabb, mint egy csomó más lény, amik szerintem nagyon közel mászkálnak a kastélyhoz. Egy vérfarkastól például jobban megijednék.
 - Tényleg nem kell ezt tovább adni, oké?- próbálom eljátszani, hogy most tényleg megijedtem a gondolattól, de őszintén szólva nem hiszem hogy bármi baj lenne belőle, ha Dom megtudná, hogy ilyeneket mondok. A cél szentesíti az eszközt, nagyon jól tudja, hogy valójában nem ilyen vagyok, eszembe sem jutna spontán versekben beszélni.
 Ahogy a lány rákérdez, hogy a barátommal minden oké-e, hirtelen úgy érzem, hogy elég bunkó vagyok vele. Illett volna kikísérni, igaz, hogy nem én mérgeztem meg, de azért én sem örülnék, ha kimennék, és úgy érezném, hogy hárman röhögnek rajtam a hátam mögött, közülük egy pedig állítólag a legjobb barátom. Csak azért, mert a csajozás most újnak hat, tényleg nem kellene kidobnom a barátaimat.
 - Köszi... mindjárt jövök, csak megnézem Domot- ahogy felállok, és elindulok a vécé felé, bánom, hogy nem tudok ott hagyni valami rejtett hallgatózó izét. Annyira meghallgatnám, hogy mit mondanak rólam, mert biztos, hogy rólam fognak beszélgetni. Weasleyék kitaláltak erre valami cuccot, de azt nagyon könnyű kiszúrni, úgyhogy most nem lenne alkalmas.
 - Dom! Itt vagy?- eltakarom az orrom, ahogy belépek a koszos, büdös vécébe, ami pont olyan állapotban van, amilyenre számítani lehet egy romkocsma mosdójától. Teljesen üres, de az egyik fülke ajtaja be van csukva, úgyhogy különösebb agymunka nélkül tudom, hogy ott kell keresnem Dominicet. - Jól vagy?
 - M... IÁ...rt megyek, lassan elmúlik. Elhiszed, hogy benyaltam egy ilyen amatőr trükköt? Hogy megy amúgy? Még mindig rajtam röhögtök?- egy kicsit rosszul esik, hogy tényleg ezt gondolta rólam, de legalább tudom, hogy jól tettem, hogy idejöttem. Biztos nagyon benne maradt volna ez, ha csak úgy hagyom.
 - Ja, nem, nem röhögtünk rajtad, más témák kerültek elő, vámpírok, csillagok, ruhák, ilyesmi. Szerintem célirányosan rám hajtott a csaj, már felajánlotta, hogy korrepetál asztrológiából, úgyhogy sínen vagyok.
 - Hát, te tudod. Én azért elég cikinek érezném, ha egy harmadikos segítene nekem tanulni.
 - Miről... basszus, nem ő, a másik csaj fog segíteni. Miért hajtanék rá dedósokra szerinted? Főleg, hogy nem vagyok rászorulva, látod, hogy ilyen jó nők is rögtön kiszúrnak engem. Majd adok pár tippet ruházkodásra, Sophienak bejött, ahogy öltözök... na, mehetünk végre?
 - Ja, csak egy perc.

-Háát, nem vagyok megvesztegethetetlen...- Vigyorgok Caelre. Mondjuk egy vajsörrel, amit tuti, hogy nekem Tom nem adna ki... Najó, van egy olyan érzésem, hogy ez a zsarolósdi nekem tűnik eggyel sikeresebbnek, mint igazából. De azért csak hátha.

Azért be kell valljam, egy kicsit figyelmen kívül hagyva érzem magamat. Máskor is meg szoktam lenni annyival is pedig, hogy csak nézem az akár vadidegen embereket, hogy mi jót művelnek, vagy közelebb ülök kicsit kíváncsiságból, ha valaki mesél valamit, de most kicsit unalmas így, hogy Cael és Sophie itt csillagászat-korrepetálást szervezgetnek, ez a Dom gyerek meg teljesen el is tűnt. Én kérem próbálok becsatlakozni itt-ott a társalgásba, már ahol lehet, de csak nem jön össze. De ez így nem ér!
Pedig én voltam, akit direkte idehívtak, ez a lány meg csak úgy ideült, és azóta is utána nyáladzanak itt az urak. Már ha nem gyomormosni vannak épp.

Cael kimegy megnézni, hogy megvan-e még a barátja, persze csak miután Sophie emlékezteti, hogy létezik ám a srác, valahol kint, a mosdón. Mosolygok egyet a dolgon. A távozó fiú után fordulok egy felvont szemöldökkel, hogy "na megvan-e még az a Dom gyerek", de közben az agyam azért kattoggat közben. Amikor megint látom mozdulni az ajtót, ráérősen visszafordulok Sophie felé.
-Nagyon próbálkozik ez a Cael.- Jegyzem meg, csak úgy félvállról. -Pedig úgy hallom, van már neki barátnője. Több független forrás szerint is.- Na hátha ez kavar egy kicsit a dolgon, főleg ha Cael is hall belőle valamennyit visszafele jövet. Szeret erre hevesen reagálni. Még sikerül nem is elárulnom magam egy gonoszkodó arckifejezéssel, vagy ilyesmivel.