Temze-parti sétány

Lehet sétálni a rakparton, kiülni a lépcsősen kialakított kikötőben, elbújni a híd alatt. Némely része le van zárva. Itt kötnek ki a sétahajók. A galambok helyett itt sirályok vannak.
Hallottad, hogy egyszer felúszott egy cápa a Temzén?

Sledge

 Nem sűrűn járok a mugli Londonban, de ez alkalommal muszály volt eljönnöm egy varázstalan könyvesboltba. Annyi varázskönyvet elolvastam, hogy már unom őket. Bámulatos írók művei találhatók szerte a világon, amiket nem varázsló, illetve boszorkány alkotott. Kezdetnek egy viszonylag rövid könyvet választok, csupán tapasztalatszerzés céljából, de ha tetszik, akkor gyakrabban választok hasonló könyveket.

  A könyvesboltba menet láttam egy kikötőt a Temze partján, ezért arra vettem az irányt. Amikor a kikötőhöz értem, megláttam egy lépcsős helyet, mellette pedig egy padot. A pad teljesen üres, ezért helyet foglalok rajta. A könyvemet az ölembe véve elkezdem olvasni egy lány életét. Már elolvastam tíz fejezetet, mikor egy csapat sirály repült el a fejem fölött és csak a szerencsén múlott, hogy nem pottyant rám semmi. A könyvem is ép kötéssel megúszta, mierl gyorsan magamhoz rántottam.

Mikor elmentek a madarak, tovább olvastam elbűvölő könyvem, egyre szomorúbb szövegben dúskáló lapjait. Mikor két fejezet közt megropogtattam fájó nyakam, csodás zenét hallottam a kikötő belseje felől. Táskámba raktam a könyvs megindultam a gitárhang irányába. Öt percnyi séta után megláttam egy férfit, kezében gitárral. Ahogy közeledtem egyre tisztábban hallatszottak az akkordok. Mikor odaértem a férfi elé, megálltam és csak hallgattam az ujjak játékát.

Sophie

Újabban kijárok ide a Temze partjára. Nem is pénzkereseti célból, hanem mert egyszerűen lenyűgöz a látvány. A legtöbb felnőtt itt csak átsiet, nem figyel a vízre, a madarakra. Az élet itt lelassul, ami hihetetlenül jó hatással van az emberekre, akik kicsit is figyelnek erre.

Mostanság nem állok gitározás közben, kicsit fáj a derekam. Leültem egy kevésbé rozoga padra, és elkezdtem játszani valami alapot, ami eszembe jutott. Legjobb nézni a vizet, miközben szívom a cigim, és gitározok. Ezt az életet kívánnám mindenkinek.

Belemerültem egy komolyabb dalba, valami mugli előadótól hallottam. Majd láttam, hogy megáll valaki mellettem.
Nem néztem fel, csak a lábát figyeltem, hogy mikor indul tovább, talán dobhatott valami aprót. Nem indul, felnézek rá. Egy gyönyörű lány mosolygott rám, és nézte a kezeim, amint játszom. Lejátszottam a dalt, miközben mosolyogtam vissza rá.

Letettem a gitárt, ittam egy korty sört, majd a lányra néztem.
-Szia! Látom tetszett.- mosolyogtam rá. Bájos lány volt tényleg. Lehet hogy nem tetszett neki az életstílusom. Dohányzás, sörözés. A cigit gyorsan elnyomtam, meg a sört letettem.
-Talán te is gitározol?

Sledge

  Nézem az ujjakat és egyre csak mosolygok. Fogalmam sincs mért teszem ezt, de széles mosollyal az arcomon hallgatom a nem túl egyszerű és nem is túl nehéz zenét. Valahogy megfogtak a hangok. Mikor befejezi a játékot, köszön s visszamosolyog rám.
  -Szia!  Bámulatosan játszol.-mondom neki, majd elkezdem vizslatni a kezében lévő gitárt. Egyszerű fából készült hangszer.
  -Nem, én nem gitározok. Sajnos.  Szeretem hallgatni a gitárszót, de sosem vinne rá a lélek, hogy megtanuljak gitározni. Talán majd a közeljövőben elkezdem tanulgatni, viszont most a legfontosabb a RAVASZ.

  Ahogy a padon ül észreveszem a kezében levő cigarettát. Furcsa, hogy csak most tűnt fel. Mindenesetre nem zavar. Mért is zavarna, nincs bajom a dohányzással.
  -Mióta gitározol? -kérdem őszinte kíváncsisággal. Vajon mennyi idő alatt lehet megtanulni gitározni?
  Jobban szemügyre veszem a férfit. Normál testalkat és magasság, a kelleténél kicsit hosszabb haj és viszonylag szép arcvonások. Semmi baj nincs a külsejét tekintve. Most az, hogy hosszú haja van semmit nem jelent. Az is lehet, hogy egy arrogáns, beképzelt majom, de simán lehet egy kedves, aranyos srác is. Viszont nem ítélek első látásra, főleg úgy, hogy még a nevét sem tudom. Apropó, én sem mutatkoztam még be.
  Sophie vagyok. Téged hogy hívnak?

[Sophie]

Sophie

-Köszönöm szépen hölgyem!- mondtam neki ironikusan, hiszen az előbb tegeztük le egymást. Szeretek néha így beszélni, néhány embert össze szoktam ilyennel zavarni. Én meg akkor jókat mulatok rajtuk.

-Sledge vagyok, örvendek! Szóval nem gitározol. És nem is akarsz megtanulni?- kérdeztem. Érdekes az emberek többsége meg akar tanulni gitározni. Komoly ígéreteket és elhatározásokat hallottam, de nem sikerült senkinek eljutnia egy "tűrhető" szintre sem. A legtöbb embernek ott hever a sarokban az esetenként igen drága gityó.

Első ránézésre varázslónak tűnik a csaj. Valahogy ki kéne derítenem, hogy igaz-e. Egy pillanatra csöndben maradtam, mert gondolkodtam, hogy milyen kérdést tegyek fel neki, amire csak egy varázsló tud válaszolni.
-Voldemortot ismered?- Sosem féltem kimondani a nevét, ugyan. Ez egy név, nem öl meg, nem változtat meg. Nem jelenik meg előttem, főleg hogy már nem is él.

Sledge

  -Áh, uram, igazán nincs mit megköszönnie. Az igazság nem olyan dolog, mit köszöngetni kellene -vajon mit akart ezzel a hirtelen magázással? Szemmel láthatólag alig van köztünk korkülönbség, bár az életkorát nem szeretném megkérdezni. Bunkó azért mégsem vagyok.

  Sledge, furcsa egy név. Még sosem hallottam ezelőtt. Valószínűleg nem túl elterjedt. De mért is foglalkozok a nevével, amikor nem ezen kellene fennakadnom? Voldemort? Mért meri kimondani a nevét?  Egész biztos egy mugli, ki nem tudja mekkora hatalma volt annak a mágusnak, kinek a nevét előbb kimondta.
  -Ismerem. Mért ne ismerném? Te esetleg ismered? -erre muszály volt rákérdeznem. Ha nem mugli, akkor egyszerűen bolond, hogy ki meri mondani a rettegett nevet. Másrészt, ha mágus, akkor tudja a történetét is nagyjából. -Mért kérded? - A gitár még mindig a kezében van. Nagyon szeretheti a hangszert, ha nem válik meg tőle még egy beszélgetés közben sem.

Észreveszem, hogy előző kérdésére elfelejtettem válaszolni, ezért számos bocsánatkérés közepette megválaszolom, majdnem elfeledett kérdését.
  -Nem, nem gitározok, bár a gitártanuláson már gondolkoztam. Igazándiból szívesen tanulnék meg játszani, de nem fér az időmbe. Elég sokat kell tanulnom mostanában. -Really. Nyáron sokat kell tanulnom, hát persze.  És azért vagyok kint egy kikötőben, mert otthon vízilovak táncolnak a szobám kellős közepén. Igen, persze. Gratulálok Sophie!

[Sophie]

Sophie

-Hogy ismerem-e? Sajnos jobban, mint kellene. Anno volt egy kisebb összetűzésem vele.- Nem jó anyagot vittem neki, és kicsit megharagudott. Hihetetlen volt abból a házból kiszöknöm. Majdnem eltalált egy halálos átok, amikor az ablakon másztam ki. Ott semmi átok nem használhatott volna, húsz halálfaló ellen, egy számomra ismeretlen házban.
-Valahogy éreztem, hogy varázsló vagy, kislány.- remélem nem haragszik meg a kislányozásért, újabban rászoktam. Szerintem viccnek veszi, hisz nem olyan nagy a kor különbség köztünk első ránézésre.

-Suliba jársz még? Vagy hogy-hogy nyáron tanulsz?- mosolyogtam rá. De szép idők voltak azok. Kaptam a pénzt otthonról, Roxfortban mindig volt hangulat, társaság. Mára már kicsit szétoszlott ez a társaság, de néhánnyal még mindig tartjuk a kapcsolatot, hál' isten.
Elővettem egy másik cigarettát, és rágyújtottam, miközben mélyen a szemébe néztem.

Sledge

  Mikor meghallom szavait elég nehezen tudom leplezni meghökkenésem. Belegondolni sem merek, vajon mit szúrhatott el ennyire. Viszont ha volt egy kis incidense, akkor nem árt az óvatosság. Ki tudja milyen sötét varázslóval kerített szembe a sors.
  -Szóval nem árt, ha tartok tőled -jegyzem meg akaratom ellenére hangosan. Hát nem is én lennék... Oké, csak nyugodtan! Nem lehet rossz, ha kimondja a nevét. A volt csatlósai sem hívták a "rendes" nevén. Viszont, ha a rossz oldal képviselője is, mi van akkor? Varázsló, az. Esetleg boszorkány de mindegy.
  -Igazság szerint boszorkány, de a lényeg ugyanaz. Mágusok vagyunk mindketten.

  Na ebből a tanulós állításomból ki kéne hozni valami normálisat. Esetleg túlbuzgó vagyok, ami mondjuk igaz is. Na meg ott a RAVASZ, de az is csak egy év múlva lesz. Na majd meglátjuk mit lök ki a számon az agyam.
  - Nyolcadéves vagyok és minél hamarabb el szeretnék menni a Godrikba.  Már nem azért, nincs bajom a Roxforttal, de hét év után ez a plusz egy már nem túl kellemes, hogy alig vannak az évfolyamomon. - csak ne kérdezzen rá semmire!
  Egy kis csend áll be a beszélgetésbe, mikor szemembe néz. Ekkor beugrik, hogy már vagy fél órája állok és fájnak a lábaim. Nem vagyok a finom utalások mestere, ezért meg sem próbálok nem rátörni szegény fiúra.
  -Leülhetek? Már eléggé fáj a lábam. -szerencsére csak az első mondatot intéztem hozzá, a másikatppedig csak az orrom alatt suttogtam el ingerülten a fájdalom miatt. Nem a lábamba nyilaló fájdalom hozta ki belőlem a türelmetlenségem, hanem, hogy ilyen figyelmetlen volt egy lánnyal szemben. Ő ott lazán üldögél a gitárral a kezében én meg lány létemre vele szemben állok. Nem így kéne, nem hát.

[Sophie]

Sophie

Tartani tőlem? Meglepődtem kicsit.
Hirtelen képváltással felemeltem két kicsi kezem, és ijesztő fejet vágtam, ami inkább szerintem már a paródia fele ment el.
-A sötét nagyúr vissza fog térni, hamarosan - kicsit megemeltem a hangomat, amire a többi járkáló ember rám nézett, de amint meglátott elkezdett nevetni. Hirtelen visszaváltottam a megszokott arcom.
-Nem keveredtem semmiféle halálfalós dologba, nyugi. Nem olyan vagyok, nem vagyok semmiféle sötét varázsló. De nem mondanám magamat nagyon jó embernek sem. Mindig is a semleges oldalon álltam, ha kértek segítséget szívesen segítettem. Bárkinek, vagy Voldemortnak, vagy Dumbledoor-éknak. - mondtam nyugodtan, miközben mosolyogtam. Hogy nézhet ilyennek?

- Ó a Roxfort. Igaz, nemrég végeztem ott, de máris hiányzik -Imádtam odajárni. Igaz akkor nem így gondolkodtam, hanem hogy tegyem a suliba a himbilimbimet. Most visszagondolva, legszebb idők voltak azok. Rengeteg ember ismertem meg, és voltak nagyon- nagyon jó barátaim is. Igaz, akkor kezdtem füvezni, cigizni, de az mindegy. Életem része.

- Nem! - mondtam ironizálva, remélem nem fapofa a csaj. Közben levettem a gitárom, és magam mellé fektettem, majd arrébb csúsztam kicsit, és mutattam a szabadon maradt helyre, hogy foglaljon helyet.

Sledge

  Meglepődött arcát figyelmen kívül hagyva érdeklődve nézem elég gyenge alakítását. Nem vagyok én ünneprontó, ezért ilyesztően hörögve elordítom magam.
  - Ezennel megsemmisítelek mert megtehetem. -Ha azt nézzük, elég jó fej vagyok, hogy a muglikkal teli kikötőben -miért is van tele délután ötkor a kikötő?- égetem magam csak azért, hogy ne csak őt nézzék hülyének. Miért is teszek ilyet? Számomra is megmagyarázhatatlan. Talán én is ilyen lennék valahol mélyen, vagy csak az utóbbi két és fél év levezetése ez? Nem tudom, de az biztos, hogy nagyon jól esett.
  Igazán örülök, hogy nem volt halálfaló. Már nem azért, ha az lett volna,  avval sincs semmi bajom, mert nem bántott meg és teljesen normálisan el lehet vele beszélgetni. Megkedveltem és talán nagyon jó barátok lehetünk.

  Nem túl rég végzett vagyis tényleg nem sokkal idősebb mint én. Ezt azért jó tudni, megnyugtat, hogy valószínűleg nem egy pedofil állat.
  - Milyenek voltak az iskolás éveid? - ez így egy kicsit furcsán hangzik nem? Olyan mintha bizalmas infókat akarok kiazedni belőle. - Már ne vedd sértésnek a kérdést.  Pusztán érdeklődök. - Ez nekem még így is bunkóságnak tűnik, de inkább hagyom, csak rontanék a helyzeten, ha tovább szabatkoznék.

  - Nem ülhetek le? Hát milyen úriember vagy te? Hogy képzeled, hogy így bánsz egy hölggyel?! - Na ennek is sok értelme volt. Mért kell nekem mindig hülyét csinálnom magamból? Közben folytatom komikus háborgásom és elegánsan -már-már talán túl elegánsan is- leülök a fiú mellé. A gitár úgymond átadta a helyét nekem. Vajon a zenélésből él vagy ez csak hobbi? Ez nem hagy nyugodni ezért inkább rákérdezek

  - Te hivatásos utcazenész vagy,  vagy csak hobbiból zenélsz? Ismételten nem szeretnélek ezzel megbántani. - Nem tudom mért szabadkozok minden kérdésem után, de valahogy mindig jön a kérdés után.

[Sophie]

Sophie

Érdeklődve néztem, ahogy reagált az én hülyeségemre. De tetszett végül is, szimpatikus a csaj.
Mindig is hülyülős ember voltam. Régen konkrétan féltem attól, hogy felnőtt koromban nem leszek ilyen hülye, de végül sikerült megoldani ezt a gondot.

-Dehogy veszem, sértődékenynek nézek ki?- mondtam nevetve. Hogy én megsértődnék bármin is? Ugyan már.
-Szörnyű is volt, meg iszonyat jó.- mondtam még mindig kicsit nevetve. Tanárok? Nem kellettek volna. Haverok, és az életmódom hihetetlen jók voltak.

-Milyen úriember vagyok? Hát lehetek ilyen is, olyan is. Az úriemberség relatív szerintem. Most képzelj el egy vidéki parasztot, hogy neki mi az úriemberség, meg képzelj el egy arisztokrata, aranyvérű emberkét. Na ugye hogy más.- Esküszöm, vicces ez a csaj. Kicsit úgy beszélgetünk, mintha már régebb óta ismernénk egymást, fura, de tetszik a helyzet.

-Nem hivatásos, de igen, ebből élek meg. Tudod, a legjobb ha az ember a hobbijából tud megélni. Nekem ez megadatott, bár nem csak utcazenélek.- remélem nem kérdez rá semmire. Nem akarok az alvilági ügyeimről beszélni. Ki tudja, honnan jött ez a csaj, lehet az ismerősei minisztériumi alkalmazottak, vagy nem tudom.

Sledge

  Csak remélni tudtam, hogy nem néznek teljesen hülyének a körülöttünk lófráló emberek, de ez furcsamód kevésbé érdekelt, mint Sledge véleménye. Afféle szoros baráti kapcsolat alakulhatott ki kettőnk közt, ugyanis nem vagyok olyan stresszes és földhözragadt a jelenlétében, mint más emberekkel. Lehet, hogy a jövőben szervezünk találkát vagy valami ilyesmit, de gitározni is megtaníthatna. Van egy régi gitár otthon az ágyam mellett, de egy akkordot sem tudok eljátszani. Brian azt hiszem el tud játszani egy pár mugli dalt, de azok elég nehezek az ő elmondása szerint, meg ő mindig külföldön van és ezért, ha akarna se tudna tanítani.

  - Örülök, hogy nem veszed sértésnek. - annak pedig még inkább, hogy nem túl sértődékeny. Vannak olyan helyzetek, ahol egy-egy megszólalásom komoly konfliktus kiváltó oka lehet, csak mert az illető másra gondolt, mint én. Szerintem vele ilyen elég nehezen történne, főleg, hogy eszem ágában nincs megsérteni.
  - Miért volt szörnyű? - fel nem tudom fogni, mi volt rossz a roxfortos éveinek egy részében. A Roxfort egy nagyszerű hely, sok mindent tanulhat és rengeteg tapasztalatot szerezhet az ember.

  Tetszik a gondolkodásmódja. Ha most be kéne tippelnem, hogy melyik házba volt beosztva, a Hollóhátat vagy a Mardekárt mondanám. A griffendélesként és a hugrabugosként valahogy nem tudnám elképzelni. Ha egyidősek lennénk, szerintem akkor is megtalálnánk a közös hangot, úgy mint most.
  - Igen, teljesen más. - már, ha az ő gondolatmenete szerint nézzük. Ha az enyém szerint, akkor ő már rég nem úriember, de nem eszerint nézzük, ezért ez tárgytalannak minősül.

  Ez is egy elég bölcs gondolat. Ha van egy szakma, amit szeretsz, akkor a legjobb, ha az életedet a szakmádnak szenteled. Én auror szeretnék lenni és remélem ez sikerülni is fog a közeljövőben. Viszont, ha nem csak utcazenél, akkor vajon mi mást csinál? Lehet, hogy valami illegális dologban segédkezik, de ezek csak az én paranoiás gondolataim. Pont ezért inkább megkérdezem, hogy mi az a másik dolog.
  - Mi az a másik dolog amivel foglalkozol? - remélem, tényleg nem törvényellenes "munkája" van.

[Sophie]

Sophie

Szimpatikus ez a csaj, egyre jobban.
-Hogy miért is volt szörnyű? Tudod nem vagyok egy jó ember, persze nem abban az értelemben. Sosem figyeltem órán, ezért azokat végigszenvedtem, a tanárok utáltak. Többször is ki akartak dobni, ilyen-olyan kihágásokért. Párbajoztam sokat az udvaron, elég sokszor mehettek utána a gyengélkedőre, na meg persze én is.- mosolyogtam rá.
- Hogy mi az a másik dolog amivel foglalkozom? Hát tevékenykedek ilyen olyan varázslószervezeteknek. - remélem ezzel megelégszik. Nem akarok jobban belefolyni, az ilyen olyan dolgokba.

- Neked megy a suli? Vagy te is kis rosszlány vagy?- mosolyogtam megint.

Sledge

  Nem egy jó ember. Érdekes megfogalmazás, de hát ő tudja. Mondjuk az, hogy a tanárok utálják, még nem biztos, hogy rossz. Engem sem kedvel a legtöbb tanár, de azért olyan nagy bajuk nincs velem. Jól tanulok és ez szerintem enyhít a nézeteiken. Néha még én is idegenkedem magamtól, a körülöttem lévőknek elég nehéz elviselniük és nem is nagyon hibáztatom őket. Jellememből adódóan nincsenek barátaim sem, ezért is felüdítő ez a találkozás Sledge-dzsel.
  - Voltak barátaid? Ha igen, akkor nem a tanáraid miatt lehetett szörnyű a suli. – Ja, és én ezt annyira tudom azzal a rengeteg barátommal. Persze, hogy most kell elkezdenem okoskodni, amikor végre egy olyan kapcsolatot tudnék létesíteni, amit nem rivalizálással töltenék. Na de mindegy is, ilyen az én formám.
   – Mi volt a legnagyobb sérülésed? – csúszott ki a számon a nem túlságosan udvarias kérdés. Zavaromban gyors lehajtottam a fejem és a kezemben lévő könyv borítóját kezdtem el tanulmányozni.

  - Milyen varázslószervezeteknek? – kíváncsiskodom tovább. Lehet, tényleg illegális dologba keveredett. Remélem nem hiszi azt, hogy valami nyomozó vagy ilyesmi vagyok és róla kell kiderítenem egy pár dolgot, amit utána könnyedén felhasználhat ellene bármilyen közbiztonságért felelős szervezet, hogy aztán visszatérjenek a muglik számára régen elfeledett boszorkányüldözések. Mi lesz, ha ezzel kiverem nála a biztosítékot és ezek után szóba sem fog velem állni? Oké, én száz százalékig paranoiás vagyok, de hát nem tehetek róla, most először barátkozom össze valakivel –egyenlőre- sikeresen.

  Rosszkislány? Érdekes feltevés. - Na akkor nézzük, mit hozok ki ebből. - A tanárok szemében valószínűleg egy kisangyal vagyok, aki szabadidejének nagy részét tanulással tölti. Ezt a többi diák úgy látja, hogy egy érzelemmentes senki ül a sarokban, könyvekből felállított erődítménye mögött és egy dolgozatba éppen harmadjára kezd bele, mert egy betűt rosszul írt le. Ezt maguknak azzal magyarázzák, hogy nyalizni szeretnék a tanároknak a jobb jegyek érdekében. Szerintem ez a kívülállók véleménye. – a nem túl rövid monológom után előveszem a táskám mélyén lapuló, vizespalackom és iszom egy pár kortyot, ugyanis eléggé kiszáradtam. – Mondd meg, te ezek szerint minek látsz engem? – nyugi Sledge, én sem vagyok túl sértődékeny, itt viszont a „túl” szócskán van a hangsúly.

[Sophie]

Sophie

- A tanáros dolog csak egy volt a sok közül. Például rengeteget rivalizáltam, ugye emiatt párbajoztam. Többször is meg akartak buktatni, mert mindig csináltam valamit a tanárokkal. Valami szemétséget... - nevettem el magam. Régi szép idők, valahogy mindig szívattam a tanárokat, meg kiparodizáltam őket.
- De persze rengeteg barátom is volt. A baj inkább csak a kötöttséggel volt, azért is utáltam a sulit.- Sosem szerettem kötöttnek lenni, ezért hagytam abba a kviddics edzéseket is.

- Legnagyobb sérülés? Egy meghúzódott boka - néztem rá egy ideig komolyan, majd nem bírtam és megint elnevettem magam.
- Neem, amúgy asszem'  a legnagyobb egy bordatörés volt, ami bele is állt a tüdőmbe. - igen, fájt eléggé. Cserébe a fájdalomtól hamar elájultam, és két nap múlva ébredtem fel, amikor már teljesen rendben voltam. Áldom Madam Pomfrey-t azóta is.
- Mondtam ugye, hogy tevékenykedtem Voldemortnak is, meg Dumbledoornak is, és ezeknek a szervezeteknek az utórezgései. - kegyes hazugság. Belefér. Nem akarom, hogy bármit is megtudjon ezekről a dolgokról. Remélem nem kérdez nagyon utánam az Alvilágban. Nem szeretem reklámozni magam, na meg kitudja, ki ez a csaj.

- Hogy milyennek látlak? Hát nézzük szép sorban. Kíváncsiskodó, enyhén stréber, szép és aranyos. - mondtam ki őszintén. Sosem voltam olyan ember, aki fél kimondani bizonyos dolgokat. Nem olvastam soha az iskolában, csak amikor sikerült beszökni a tiltott könyvekhez. Az nagyon érdekesnek bizonyult, és elég sok dolgot megtudtam onnan. Pár átkot még ma is használok, amiket onnan olvastam.