Hilton Szálló

A leghíresebb szállodalánc belvárosi tagja: a Hilton Metropole. Található egy-egy a Heathrow, illetve a Paddington állomás közelében is.

[Minnie]

Minnie

Azt hallottam, hogy ezen a helyen ingyenes a belépés, és van valami bálterem. Meg kéne keresnem.
Oké itt jön egy srác, megkérdezem.
-Csaó! Bocsi merre van a bálterem?- Rám sem hederít. Egy kis gáncsoló átok... Megérdemled.
Akkor itt balra mondjuk. Itt megint. Most mondjuk jobbra. De elvan dugva ez a hely. Hallom a basszust.
Bent vagyok! Nem is olyan rossz ez a hely, mint gondoltam. Mai tombolós zenék.

Megcélzom a bárpultot, az itallap érdekel, mi más?
Vodka, whiskey, fröccs, sör, bor, pezsgő. Nem is rossz.
-Egy Jack Daniel's-t kérnék.- mondtam a csaposnak, miközben körbenéztem. Mindenki táncol, páran egész jól tolják, és már az én lábam is felvette a ritmust, persze még csak ültömben.

Sledge

Július közepe

Határozottan rég voltam bulizni, és ezt most a Hilton zártkörű buliján realizálom csak igazán. Nem mondanám, hogy ismerem az ünnepeltet, de ez egy ilyen alkalomkor úgysem érdekes – aki miatt végül mégis hajlandó voltam belemerülni az emberek vonagló tömegébe, a tengerparti esethez hasonlóan kereket oldott egy szerinte daliás lovaggal. Szerintem holnap reggel már józanul kicsit máshogy gondolja majd, de ki vagyok én, hogy az igaz, egyéjszakás szerelem útjába álljak…?
A közönség mind mágus és boszorkány, de lehet, hogy kikérnék maguknak, ha azt mondanám, ez egy ilyen bulin a legkevésbé sem feltűnő, talán csak annyi változik, hogy a részegen balhézni kezdők nem egymás orrát veszik kezelésbe az öklükkel, hanem pálcát húznak… bár kit akarok becsapni, bizonyos alkoholmennyiség fölött nem ez az első reakció.
- Én is az kérek! – intek át a pult fölött az elég alacsony csaposnak. Könnyű dolgom van, egy férfi mellettem már kitalálta helyettem is, mit akarok inni leginkább, így egyszerűen annyi a feladatom, hogy elgondolkozva figyeljem a táncolókat, amíg az italom megérkezik. Túl vagyok néhány felesen, és egy üveg nem túl minőségi pezsgőn, ezt a poharat szánom a búcsúnak, elvégre ki olyan szerencsétlen, hogy egyedül szórakozzon egy ilyen helyen…?

[Minnie]

Minnie

Feltűnt egy elég csinos csaj mellettem.  Szép szőke, aranyos arccal. Ugyanazt kérte mint én, ez mondjuk tetszik.
Én meg baszki itt vagyok három napos borostával, kócos hajjal. Na mindegy, ez vagyok én.
Viszont még csinálja a csapos neki a whiskeyt, addig is elkezdek vele beszélgetni, ha már ennyire szimpatikusnak ítéltem.
-Szóval Jack Daniel's. Még csak nem is hígítod, nem rossz.- mondtam ezt rá sem nézve, csak a tömeget szemlélve. Biztosan tudja, hogy hozzá beszéltem.
Vajon hány éves lehet ez a csaj? 18-19 körül lehet. Majd a hangjából ítélek.

Sledge

Csodálkozva pillantok fel a komplimentre, őszintén meglep a dolog, de mivel egyrészt várnom kell még az italomra, másrészt nem lépett fel ellenem fenyegetően, felé fordulok. Alapból hasonlóan magasak lehetünk, de ezúttal is csalok egy kicsit a cipőm természetének köszönhetően, így egy apró differencia mégis mutatkozik kettőnk között. A fények miatt nem tiszta légkör, nehéz lenne a színeit pont jól eltalálni, de sötét a haja és a szeme is, alkatra meglepően vékony. A pultnak dőlök, kényelmesen berendezkedem a remélhetőleg nem olyan hosszú várakozásra, és eldöntöm, hogy a maga furcsa módján szimpatikusnak találom az idegent.
- A jó öreg Jack sosem hagy cserben, - mosolygok – és tisztán szeretem. A legtöbb mindennel így vagyok, elvégre ha iszunk, csináljuk rendesen. Ahogy nézem, a te ízléseddel sincs gond.
Valóban csak pillanatok telnek el, és a pultos kezéből máris landol mellettem az italom. Egy apró, ám annál jelentőségteljesebb kacsintással köszönöm meg, és rögtön kortyolgatni is kezdek. Mi is illhetne jobban az alkalomhoz, ha nem egy…
- Rágyújtunk? Valami azt súgja, hogy dohányzol, én meg már fél órája tervezgetem, de aztán mindig közbejött valami, ahogy az ilyen bulikon szokott.
Kifelé indulok, elég jól lavírozva a tömegben – megfelelő technikával az ember elég gyorsan eljut akárhová, és van benne némi gyakorlatom. A terem északi végében egy, az épületet körbeölelő erkély kapaszkodik a falba, csodálatos teret biztosítva arra, hogy ne kelljen üvöltve beszélgetni a frissen megismert partnerünkkel. A korlátnak támaszkodom, rövid keresgélés után megtalálom a cigarettát, majd rágyújtok, persze az ilyenkor szokásos látványos örömködéssel.
- Minnie vagyok, - az italomat a peremre téve nyújtom a felszabadult kezem – és te?

[Minnie]

Minnie

Milyen kis beszédes csaj, bírom az ilyeneket. Vannak még normális csajok, Jacket tisztán.
-Persze hogy nincs gond az ízlésemmel. Elvégre veled is beszélgetek - mosolyogtam rá.
Hogy én dohányzom? Honnan tudja ez a kislány? Lehet bűzlök a dohányszagtól, nevettem el magam.
-Persze, mindjárt megyek, menj csak előre. -Néztem ahogy manőverezik a tömegben. Még a segge is jó.
Lehúztam a Jackómat, megtekertem egy cigit, és kikértem most egy Ballantines-t az amúgy elég alacsony csapostól.
Megvártam, míg odaadja, és már mentem is kifele. Én kicsit rosszabbul manővereztem a tömegben, ami miatt kiesett a számból a cigi. Megálltam megkeresni, és amint megtaláltam, már kint is voltam az erkélyen.
Nyújtja a kezét, amit megrázok
-Sledge vagyok, örvendek kislány.- és rágyújtok.

Sledge

Apró köröket fújkálok, elismerem, nem a legügyesebben, de valahogy sosem volt lehetőségem igazán jól megtanulni az ilyen mutatványokat. Az iskolában rendre áldozatául esem a tilalomnak, a nyár pedig fájdalmasan rövid – most mindenesetre elszórakoztatom magam, közben ezek szerint: Sledge is követi a példámat a rágyújtást illetően.
- Kislány a nénikéd, - vigyorgok gúnyosan – maradjunk a nevemnél, olyan szép az, még sosem volt rá panasz.
Kikönyökölök a párkányra, iszogatom az italomat, bár tényleg nem sietek sehová, csak most kezdem el valahol mélyen érezni a hatását. Az ember azt hinné, tisztességesen berúgni nem nagy mutatvány, csak rámarkolsz egyik pohárra a másik után, de ez ma valahogy nem akar sikerülni. Nem mintha életcélom lenne, de azért valami enyhe becsípettséget produkálhatnék.
- Csak így egyedül? El kell ismernem, azért ez elég ritka látvány, főleg a mostani időkben.
Eszemben sincs csatákat és fájdalmas emlékeket idézgetni, de Sledge nem is tűnik olyan embernek, aki mindenképp erre akarná terelni a megkezdett beszélgetést, így végül egy lendületes mozdulattal eltüntetem a Jack végét, és átadom magam a cigaretta illékony örömének.
- Ismered az ünnepeltet? – pillantok hátra – Azt hiszem, én igen, de legfeljebb futólag, esetleg látásból. Vagy zsánered az ilyen helyeken tartott szülinapi bulik?
Mosolyogva szegezem a szemem az előttünk elterülő látképre, elvégre a megjegyzést lehet negatív színezettel is olvasni, ha valaki épp arra vágyik, de bízom benne, még ilyen rövid távon, és ilyen adag alkohol ölelésében is józannak bizonyul az emberismeretem. Mielőtt azonban kiderülhetne, eltaláltam e, a háttérben felhangzik minden buli irtózatos, kötelező kelléke, jelezve, hogy már a zenéért felelősök is eljutottak arra a pontra, ahol jó ötletnek tűnik a Cotton Eye Joe.
- Merlin… - félig nevetek, félig megpróbálok nem nagyon felháborodni – Kérlek, mondd, hogy nem tudod, kit ünneplünk ma este, jobb, ha nem tudom.

[Minnie]

Minnie

Amint megláttam a kis karikákat kijönni a szájából, én is megpróbáltam. Régen nagyon sokat, és nagyon szépeket tudtam. Hálisten szélcsend van, így mikor megpróbáltam, már másodikra szép volt. Nem néztem volna ki belőle, hogy dohányzik, bár nem rossz ez így.
-A kislányt annyira megszoktam, nekem mindenki az. Akit nevén szólítok, az különleges.- kacsintottam rá. Minden nálam fiatalabbat tökinek hívok, ha fütyije van, ha meg nunija akkor meg kislány. Furcsa vagyok, de nem akarok változni.
-Persze, hogy egyedül. Így a legizgalmasabb felfedezni az új helyeket. Különben is, mitől kéne félni?- kérdeztem vissza kicsit mosolyogva. Persze mindig mindenki fél, pedig nincs mitől.
-Neem, nem ismerem az ittenieket, csak úgy betértem ide, mert egyik haverom mondta, hogy itt ingyen be lehet jönni. - mondtam az eget kémlelve. Szívtam párat a cigimből, és ittam 2-3 kortyot.

Sledge

Álmélkodva figyelem Sledge mutatványát, és igazából át sem kell futnia a némi alkoholban pácolt fejemen a gondolatnak ahhoz, hogy kimondjam:
- Hú, megtanítasz erre?
Újabb szálat húzok elő, gyors mozdulatokkal rá is gyújtok, így elegyedek bele a megkezdett beszélgetésbe – amely meglepően jól kerüli ki a háború témáját. Míg újra a trükkre összpontosítok, és persze el is rontom, azon morfondírozom, vajon pontosan mi is a célja a férfinek? Meglepő, sőt, szerintem ijesztő is egyedül beleindulni az éjszakába, és nem azért, mert alkalomadtán párbajra kerül sor, netalán nem mindenki fogadja olyan jól a kislány megnevezést, mint én leszek kénytelen, hanem mert az emberek valahol mégis félnek az ismeretlentől. Természetes reakció ez, és ugyan el tudom nyomni a menekülési ösztönöm, elvégre az agy uralkodik ezeken jó esetben, mégis, vannak nálam kevésbé felelőtlen egyedek, és ezek között akkor a velem szemben iszogató Sledge. Milyen lehet, ha valakit ennyire nem fenyeget a körülötte zajló történelem…?
- Nem tudhatod, még sosem láttad a rémdenevéreimet! – kacsintok rá – Lehet, hogy egy sorozatgyilkos vagyok, és most húztál sorszámot a következő meghallgatásra, a hulla szerepére.
Eldöntöttem, ha egy kicsit is megdöbbenthetem a reakcióimmal, már megérte nem hazaindulni az első taxival, miután Natalie elmerült az éjszaka gyönyöreiben. Mielőtt távozott volna az aktuális lovagja karján, még odabökte nekem, hogy jól tenném, ha követném a példáját, de erre persze a szokásos sejtelmes mosolyt kapta – nem kell tudnia, hogy nincs ilyen szándékom. Merlin, egy egész rezsim omlana a porba, ha Minnie Balmoral többé nem menne bele a játszmákba.
- Na és hol hagytad a haverodat? – pillantok rá – Vagy te inkább ilyen… magányos farkas típus vagy?

[Minnie]

Minnie

Fújtam még pár karikát, majd ráemeltem a tekintetem.
-Torokból kell csinálni. Figyelj!- megfogtam a kezét, és odatettem az ádámcsutkámra. Úgy csináltam mintha fújtam volna egy karikát, amire az ádámcsutkám lejjebb ugrott. Remélem érezte, és nem azzal foglalkozott, hogy milyen recés a kezemen a bőr, vagy hogy mennyire vagyok borostás.
Sosem féltem a mai világtól. Persze nemrégen még én is elég mélyen benne voltam. De valahogy úgy érzem ilyen téren nem sok ellenségem van. Jó persze egy éppen ereje teljében lévő Voldemort/Dumbledoor-ral nem álltam volna ki párbajozni, de megöltem én már a halálfaló Gibbont, Lupin kérésére. Ja meg persze ott voltam, mikor Harryiék menekültek abból a gány házból. De nekem hátrafele kellett figyelnem, mert Voldemort azt mondta. Akkor szépen meg is fáztam. Elég sok embert megöltem abban az időszakban, mindkét oldalról.
-Olyan denevér, mint amilyen épp a fejedre akar szállni?- miután felhúztam a szemöldököm a meglepő válaszon, gondoltam kicsit ráijesztek. Bár lehet nem éppen ijedős csaj.
-Alapból nem vagyok magányos farkas, mindig társaságban vagyok. Csak ma úgy gondoltam megismerek valami szépet, egyedül. És te hogy-hogy egyedül?- mosolyogtam rá.

Sledge

Láthatóan feladom a küzdelmet és a próbálkozást, inkább az italom maradékára koncentrálok, valamint a mellettünk elsiető részeg srácra, aki végül mégsem ugrik fejest az erkélyről a haverjai bíztatására. Az egy igen érdekes mutatvány lenne, bár élek a gyanúperrel, hogy ő nem csak alkoholt fogyasztott a mai estén. Még ezen merengek, mikor Sledge folytatja a megkezdett beszélgetésünket.
- Nem, ezek a vérszívó, húsevő típusok, - egy mély szippantás, félmosoly – olyan anyuci kicsi rémségei fajták. Nem próbáltam még ki, mi minden tudják átrágni magukat, de mindent el kell kezdeni valamikor.
Felszegem a fejem, remélem, nem is gondol arra, hogy azzal, hogy egy denevér a fejemre szál, egy kicsit is megijedek. Ugyan, elfelejtette, milyen hely a Roxfort? Még egy különösen félénk, gyámoltalan elsőéves hugrabugos is hamar rájön, nem attól kell félni, ami jöhet, bőven elég az alattunk elmozduló lépcsőre koncentrálni egyszerre.
- Valami szépet? – nézek végig az erkélyen, ahol a részeg srácot épp röhögve bíztatják a többiek arra, egyen meg egy galleont – Hát akkor nagyon elnézhetted a célpontot. Eredetileg a barátnőmmel voltam, de ő inkább a privát társaságot választotta, ha érted, mire gondolok. Bámulatos, milyen gyakran jut erre a következtetésre pár pohár után. Na és amúgy, ha nem sértődsz meg, mivel foglalkozol általában…? Már a szép keresésén kívül, persze.
Óvatosan félreteszem a poharat, és elhatározom, hogy ez volt a mai utolsó, mondhatjuk, hogy a búcsúpohár, elvégre a mellettünk hangoskodók még egy idült alkoholistát is eltántorítanának az alkohol befolyásától. Lassan eljutok arra a pontra, hogy közbeavatkozzak, mielőtt a lassan jobb belátásra térő srác torkán tényleg lenyomják azt a pénzt, hangosan kísérve azzal, hogy ez milyen jó buli. Sledgere nézek, vajon ő mit szól az események láncolatához, elvégre elég látványos, ha alaki teli tüdőből üvölt már fél perce a fülünkbe.