Swarovski szaküzlet

M I N D E N,  A M I  F É N Y L I K


MR. WALSH
1999. szeptember vége

„Elmúló mind, ami csillog a fényben…”

.outfit.

– Elég nagy a szája egy piti tolvajhoz képest.
Ezt nem kellett volna te rohadék! – mordultam fel magamban. Éreztem, ahogy kezem ökölbe szorul, majd megemelkedik és felé ütöttem. Célzás tekintetében a szeme és az arccsontja közé terveztem azt a kellemetlen kis reccsenést. Alig vártam, hogy meghalljam a hangját és örüljek, hogy ezt is helyre tettem. Gyűlöltem azt a hangot, amit használt, hogy pontosan úgy kezelt, mintha valami idióta kölyök volnék, aki felett ítéletet mondhat.
Kellett egy kis idő, hogy a dühömet felváltsa az őrült kíváncsiság. Régen ez volt a legjobb tulajdonságom, az amivel szemléltem a világot. Mostanra viszont, mintha sötét fátyol borult volna a szememre, nem voltam más, mint egy megkeseredett alak, aki már annyira kiégett, hogy nem jó semmire. Furcsa volt, hogy ezt az embert képes szeretni Nat és megtűrni még jó pár ember. Talán régen bosszantó voltam a buzgóságommal, az állandó érdeklődésemmel, amivel bárki nyomába eredtem volna. Éreztem a különbséget, ahhoz a játékos kölyökhöz képest… de fogalmam sem volt, valójában mi rontott meg ennyire. A szalag? A szakitás Esmével? Apám? Nat? Már annyiszor tettem fel ezeket a kérdéseket, mégsem találtam rá soha választ. Ráadásul ott volt a félelem, hogy teljesen elmerülök önmagamban és olyan dolgokra bukkanok, amik végleg elkeserítenek.
– Nekem bizonyíts! Nem hiszem, hogy Rowle-nak a távollétében tudnál. Meg aztán, még nem döntöttem el, hogy neki dolgozok. Ha jobbat ajánlasz, akkor el tudok tekinteni a közös munkától vele.
Én ugyan nem ajánlok semmit. Dacos képet vágtam. Éreztem, hogy az izmaim megfeszülnek, mintha még a testem is valamiféle ellenállást szülne ellene. Gyűlöltem minden szavát, azt is, ahogy kimondja a nevemet és Natot emlegeti. Milyen jogon tette ezt? Tudtam, hogy tud róla, pontosan azért, mert apám felvilágosított.
– Miért ne? Magunk között vagyunk, nem hiszem, hogy valaki is meghallaná ebben a sikátorban. Kivéve, ha esetleg a szélnek akarod kiabálni.
Nem akartam már az idegen közelében lenni. Nem akartam látni, ahogy rám néz és érezni rajta apám szivarának mocskos bűzét. Tudtam, hogy ő küldte a nyomomra, de abban egyre kevésbé voltam biztos, hogy valóban miatta keresett fel. Mit érdekelnék én egy ilyen furcsa embert? Mit érdekelnék én bárkit is azon kívül, ami pénz apám vagy Lis… vagy bárki abból az átkozott családból a fejemért fizetne? Menni akartam, de nem mehettem.
A pasas elkapta a csuklómat. Éreztem, ahogy ujjai alatt vadul lüktetni kezd a bársony anyag. Engem pedig az az őrült féltékenység öntött el, amit egyetlen nyeléssel próbáltam félre sodorni, hátha nem keseríti meg a szám ízét. Nagyon meg kellett volna őriznem a hidegvéremet. Muszáj voltam határozott maradni, nem engedhettem meg magamnak a dühömet.
– A kapcsolataid akarom. – Az ujjaira pillantottam, amik körbe ölelték még mindig a csuklómat. Eressz már el, te barom! – Be akarom indítani újra a boltom, és szükségem van néhány gyógynövényre, amit egy patikán keresztül kéne beszereznem. Nem éppen legális a beszerzési útja, csak a tartása.
Sóhajtottam egyet és megráztam a fejemet. Izmaim kicsit elernyedtek, mintha hatalmas kő esett volna le a szívemről. Hiába tudtam, hogy nem segíthetek neki túl sokat ebben az egészben… még azért cserében sem, hogy Natot legalább általa ne környékezze meg az apám.
– Nekem… nekem nincsenek ilyen kapcsolataim. – Jelentettem ki, habár a határozottságot próbáltam megőrizni hangomban. Mindenesetre a csuklómat erősen megrántva húzódtam el tőle. – A patikához tartozom névleg, de én csak a bájitalkonyhában dolgozom.
Örültem, hogy nem a másik kezemet kapta el és láttam meg rajta a Reagan általhagyott „senki” feliratot. Még mindig ott vöröslött a heg, tökéletesen olvashatóan és akármennyire szerettem volna nem látni, mindig kivillant a ruha ujja alól.
– A gyógynövények megszerzésében persze segíthetek… de a patikát ne keverjük bele. Az a családomé, nem az enyém. – Tettem hozzá csakhogy tisztázzuk a feltétleket. – A bájitalkeverő képességeimet felajánlhatom. És persze, mivel én vagyok a világ legjobb tolvaja, aki cseppet sem piti – jól megnyomtam a szót – , esetleg megbízhat ezzel-azzal.

[Elliot O'Mara]

Elliot O'Mara

Szeretem látni ahogy vergődik. Mert akármit is mond, akárhogy is gondolja, azt teszi. Zavarja az apja szivarja, de nem akar elengedni, mert pontosan tudja, hogy mennyi tudás van a birtokomban. És pont ez az, ami miatt előnyt élvezhetek vele szemben. Mert valóban megölhetne, ha akarna, de nem adtam rá okot. Nem fenyegettem az életét, a szerettei életét, nem támadtam rá. Szóval minden adott ahhoz, hogy rendben legyen a kapcsolatunk.
És pont ezért, hamar rá is térek a lényegre. Nem akarom sokáig húzni az időmet tovább. Ha nem tud segíteni, akkor másként kell beszereznem a ritkaságokat, és még nem ártana egy üzlethelyiséget is keresni. Talán visszamegyek a régihez. St. Andrewsban már úgyis meg van minden, csak rendbe kell tennem, és ott is a lakásom. Az az alak, aki rám támadott ott, talán már feladta a keresésem.
- Ezt szomorúan hallom, O’Mara. A bájitalokhoz én is értek, így nem lehetsz a hasznomra. Talán jobb lesz, ha mégis elfogadom az apád ajánlatát.
Medimágus akartam lenni, de nem vettek fel. Talán már akkor tudtak valamit, amit én is. Nem gondoltam volna, hogy ennyire rám van írva. Enyhítek kicsit a szorításon, mire ki is csúszik a karja a kezemből. Elmosolyodok viszont, ahogy kiérzem a neheztelését a mondandójából.
- A legtöbbje illegális, ha nem patikán keresztül szerezzük be. Amit már említettem azt is csak különleges engedélyekkel lehet tartani. Ezeket az engedélyeket csak patikák, és azok közül se mindenki kapja meg.
Nem elrettentésnek szántam, de nem véletlenül mondom, illetve talán már erőltetem a patikát. Mindegy, ha nem akarja, akkor kénytelen vagyok másként megoldani a dolgot, és meg fogom, mert olyan még nem volt, hogy sehogy se legyen.
- Komolyan? A világ legjobbja?
Erre elmosolyodom. Tényleg ki kéne próbálni, hogy a világ legjobbja-e. Oké, addig amíg ez ki nem derül, addig hanyagolom továbbra is Phillipet. Viszont érdekes lenne, ha megszerezné nekem azt, az iratot, ami miatt így ugrálok kettejük között. Ha ez összejönne, akkor két legyet ütnék egy csapásra. Ismét elmosolyodom.
- Van egy akta, amire szükségem van. Az apádnál. Nem tudom, hol van, csak annyit, hogy egy kék dossziéban, egy kés van rajta, egy név és az én nevem.
Sajnos, mikor megmutatta nekem, akkor ennél többet nem tudtam megfigyelni. A töredéke az aktának pedig egy teljesen más dossziéban volt. Ha megteszi, teljesítem a kérését, és békén hagyom a patikát. Ha nem, akkor kénytelen leszek személyesen odamenni. De erről egyelőre nem kell tudnia.
- Ha elhozod, akkor köthetünk további alkukat, ha nem, akkor vége a megállapodásnak, és megyek Philliphez.
Oké, ennyit még mondhatok neki, de csak azért, hogy tisztában lásson. Ő dönt, hogy mi legyen, az apjával kötött megállapodásról egyébként sincs információja, így az bármit takarhat.
 

M I N D E N,  A M I  F É N Y L I K


MR. WALSH
1999. szeptember vége

„Elmúló mind, ami csillog a fényben…”

.outfit.

Talán értett a bájitalokhoz, talán jobban is, mint én… mást mégsem tudtam ezen a téren felajánlani neki. Nem miatta fogott el a kétségbeesés egyetlen pillanatra, mert egy ilyen elteszek még lábalól. Csakhogy, ha egy fejét levágom ennek a hatalmas Rowle-szörnyetegnek legalább kettő másik nő a helyére. Beleborzongtam, hogy mit hoztam a családomra, hogy mit hoztam a barátaimra, a szerelmemre, mindenre és mindenkire, ami és aki fontos nekem. Utáltam még csak belegondolni is, hogy mi lesz, ha én elesek s nem leszek ott védőbástyaként a két fél között. Natot megölik vagy kitörölnek egyszerűen az emlékei közül. Deant és Danielt bizonyára lemészárolják és velük együtt Ambert is. Esmét lehet, hogy elég lenne csak az emlékeitől megfosztani, hogy aztán Phillip beteges vágyaitól vezérelve magához láncolja. Talán tovább is mennének, sokkal tovább. Felkutatnák minden barátomat és ismerősömet, hogy eltávolítsák még csak a létezésem puszta gondolatát is ebből a világból.   
A pánik egyre erősebben futott végig a testemen és bár nehezen lélegeztem. Csupán az adrenalin vad pulzálása volt az, ami még megtartott az ép eszemnél. Ezért alkudoztam s azért, amit később hallottam.
– Komolyan? A világ legjobbja?
Bólintottam és közelebb léptem a fickóhoz. Vicsorogva bámultam rá, miközben mellkasom vadul hullámzott a heves szívveréstől. Nyelnem kellett egyet, mielőtt megszólaltam, mintha nehezemre esne a beszéd. Furcsa légszomj gyötört, de nem hagyhattam, hogy a testem gyengesége legyőzzön. Sosem hagytam, hát ezelőtt a Rowle-húszár előtt végképp nem terveztem. Csak nyugodj meg, O’Mara, lélegezz egyenletesen! Úgy, úgy! Ahogy Daniel tanította! – Vihogta a kegyetlen hang elmém legmélyebb bugyrában. Tudtam, hogy nem komolyan gondolja, gúnyol, amiért remegek, akár a nyárfalevél a szélben.
– Igen. – Bólintottam és megpróbáltam ki húzni magamat. Magabiztosság csengett a hangomban, hiába éreztem úgy, hogy egy pánikroham kezd eluralkodni testemen. Ott mantráztam magamban, hogy nyugalom, hogy erősnek kell lennem és mintha ez segített volna. – Kiválóan hallottad. De ha nem gond, most nem kezdeném el felsorolni az eddig elért sikereimet és éppenséggel ajánlólevél sincs nálam.
Izmaim megfeszültek, ahogy kihúztam a hátam. A szívem még mindig vadul kalapált, de a külsőmre kiült a határozottság. Tudtam, hogy erősebbnek látszok, olyannak akit nem lehet csak úgy félretaszítani és ha a fickó nem volt olyan ostoba, mint az apám, nem is remélt ilyesmit. Elég volt csak a szemembe nézni, hogy lássa azt a vad csillogást.
– Van egy akta, amire szükségem van. Az apádnál. Nem tudom, hol van, csak annyit, hogy egy kék dossziéban, egy kés van rajta, egy név és az én nevem.
Remek… – mordultam magamban, ugyanis a fickó nevét továbbra sem tudtam, még ha ő látszólag tisztában is volt az én kilétemmel. Ezért hát egyelőre csak lassan bólintottam, várva a folytatást.
– Ha elhozod, akkor köthetünk további alkukat, ha nem, akkor vége a megállapodásnak, és megyek Philliphez.
Megint csak bólintottam. Hátamat a falnak vetettem és összekulcsoltam karjaimat a mellkasom előtt. Talán egy pillanatra össze is húztam a szemeimet, úgy néztem végig rajta. Végül is ha megszerzem azt az aktát még nekem is jól jöhet, felhasználhatom a fickót apámmal szemben.
– Oké. – Felé nyújtottam a kezemet. Alig vártam, hogy elfogadja és azzal a lendülettel magamhoz rántsam. Éreztetni akartam vele, hogy nem vagyok olyan gyenge, mint hiszi. Semmi sem a látszat, de ezt az emberek nagyrésze elfelejti és csupán akkor jut eszébe, mikor már nagyot koppant.
– Most pedig ideje volna akkor bemutatkozni. Te tudod, hogy én ki vagyok, de név nélkül nehéz lesz megtalálnom azt a mappát, ugyebár.
Elengedtem a kezét és távolabb léptem tőle. Próbáltam végig futtatni fejben, hogy az emberek általában hol tartanak ilyen értékes iratokat, aztán minden opciót, amit Phillip esetében szóba jöhet. Tudtam, hogyha a rezidenciája közelébe megyek, akkor nagyon megjárom s ugyanez a helyzet volt a Gringotts-szal is. Persze nem voltam ostoba, tudtam, hogy kénytelen leszek kockázatot vállalni, az első lehetőség kapcsán mindenképpen. A másodikhoz azonban csak is őrült megoldások jöhettek szóba.
– Állapodjunk meg az átadás helyében és pontos idejében. - mondtam aztán kicsit rekedten. Talán azért ment el a hangom, mert belegondoltam, mire is vállalkoztam és hogy majd mit kapok otthon, ha bajt hozok a saját fejemre. – Az segítene, hogy mihez tartsam magam.

[Elliot O'Mara]

Elliot O'Mara

Ráhagyom. Ha tényleg azt hiszi, hogy a világ legjobbja csak mert ellopott néhány bizsut, akkor legyen. Ezen már igazán ne múljon az, hogy mi ketten tényleg tudunk együtt dolgozni vagy sem. Mert tudom, milyen ha egy férfi önbecsülésébe gázolnak. Mert ez nem csak sima taposás lenne, ahogy elnézem az egóját. Mondjuk egy ajánlólevél nem ártana, tekintve, hogy nincsenek közös ismerőseink és a hírneve sem előzte meg ezúttal. Vagy hát végül is bizonyos szempontból mégis. De az sem éppen a dicsőítéséről szólnak.
De akkor vágjunk is bele a közepébe. Ha tényleg olyan jó, ahogy mondja, akkor gyerekjáték lesz megszereznie azt, amire nekem van szükségem. Még akkor is, ha éppen az apja lesz az, akin keresztül kell gázolni hozzá. Milyen furcsa az élet, hogy képes ilyen adukkal megajándékozni. Mondjuk meglepő, hogy ilyen könnyen belemegy. Úgy látszik nagyon meg akarja óvni azt a patikát mindentől. De ha így van ténylegesen, akkor annak ára van.
Megrázom a kezét, az alku ezennel áll. Érzem a rántást is, amivel közelebb húz magához, de az a szerencséje, hogy olyan hülye helyzetben álltam, nem kellett neki nagy erőfeszítés a kimozdításomhoz. Elmosolyodom, hiszen olyan rossz helyzetbe kerülök, amibe nem nagyon szeretek, de ezúttal muszáj kivételt tennem. Megadom a nevem, mivel tudom, hogy az alapján fogja megtalálni a dossziét. Ha tehetném, akkor persze a másik nevet adnám meg, de ha azt tudnám, akkor nem lenne szükség a dossziéra.
- Piper Walsh.
Figyelem a tekintetét, de meglepődnék, ha a nevem ismerős lenne neki. Nem lehet, hiszen nem ugyanabban a szakmában mozgunk, ahogy azt már ő is leszögezte. De mindennek eljön az ideje, ahogy annak a dossziénak és a közös munkának is. Egyelőre ez egy üzlet. Én azt adom, hogy nem dolgozom Rowle-nak, míg ő megszerzi nekem, amit akarok.
- A helyet majd megmondom, ha megvan határidőre a dosszié. Mivel tegnap is késő lenne ahhoz, hogy a kezemben legyen, és tudom, hogy időnyerő híján sem lenne lehetséges a megoldása, legyen mondjuk… két hét múlva hétfőn. Ez megfelelő? Két hét elég lesz?
Nem azért mert több időt akarok adni neki, de egy vagy két nap esetleg még belefér, ha már fél éve várok erre a pillanatra. Ha előbb meglesz, akkor úgyis előbb találkozunk, de ha nem lesz meg időben, akkor azt hiszem, mégis teszek egy sétát a patika felé.
- De emelem a tétet. Ha a megadott időpontra nincs meg a dosszié – ha O’Mara változtat rajta, akkor az új időpontban, úgyis elfogadom, akármit mond. Ennyire azért rá vagyok utalva most –, akkor elmegyek a patikába az mellett, hogy elfogadom Rowle ajánlatát.
Üzletemberek vagyunk, kezet ráztunk, a szerződés megköttetett, a betyár becsült őt is köti és engem is. Még ha vissza is akarna élni a nevemmel, én könnyebben eltűnök, mint ő. Nekem pont ezért kevesebb a vesztenivalóm. Remélem, ezt szem előtt tartja.
- Akkor várom a jelentkezésed, O’Mara – mosolyogva távozom a helyszínről. Minden jól alakult, majdnem a terveim szerint is.
 

Köszönöm a játékot,
még találkozunk.

A játéktér ismét szabad. A munkások végeztek az üzlet felújításával,
és a mai napon meg is nyitotta kapuit. Jó szórakozást a következő játékokhoz!